Mogyorós - csokis - vörösáfonyás biscotti

Nem az a barát, akivel néha elbeszélgetsz. Az a haver.
A barát az, aki ismer. Kívül, belül. Az összes hibádat, de ennek ellenére a mérleg súlya a pozitív irányba tolódik el. Aki erősít. Akitől jobbá válasz, azáltal, hogy vele vagy. Aki tisztel. Megért. Akinek az öröme/sikere boldoggá tesz téged is, úgy, mintha veled történt volna.

Egy barátság nem attól jó, hogy tökéletesnek látod a másikat.
Nem. Az elvakultság.
Egy barát attól igazán barát, hogy nem akar neked rosszat.
Butaságnak tűnhet, hogy ilyeneket írok, mert ez olyan egyértelmű. De nekem is beletelt egy időbe, mire rájöttem. Arra, hogy ez "besztfrendség"  legfőbb ismérve. Amikor valaki nem abból vágyik szenzációra/pletykára, hogy te hogyan szenvedsz. Amikor inkább hallgat, de nem tesz tönkre.
Higgyétek el, ennél csodálatosabb nincs.

És ez nekem megadatott. Nem is egy, több kiadásban.

Szívből kívánom mindenkinek, hogy legyen valaki, akire azt mondhatja: "igen, ő a barátom". És a fent leírtak fényében szintén szívből kívánom mindenkinek, hogy mélyen gondolkozzon el rajta, kit nevez legjobb barátjának.

Biscottit azért ne válasszunk barátnak.  Vagy ne nagyon kedveljük meg, mert nem lesz hosszú a kapcsolat. Én sorban vesztem el őket. (Mondjuk nem ezt, mert megvan a tojásmentes verzió!!!!, nekem nagyon ízlik, majd hozom azt is.) Meg a család is. Ők a fenti példányokat.
De szerencsére viszonylag egyszerűen pótolhatóak. (Mármint a kekszek.)
Csak egy kis ihlet kell.


Hozzávalók 25 közepes db-hoz:

17 dkg liszt

15 dkg pirított mogyoró

18 dkg cukor

7 dkg marcipánoscsoki (kényszer szülte helyzet, de kifejezetten jót tett neki)

4 dkg vörösáfonya

2 nagy tojás

1,5 teáskanál szódabikarbóna

csipet só

A tojást és cukrot habosra keverjük, majd óvatosan beleadagoljuk az összekevert száraz hozzávalókat (Én ekkora magmennyiségnél lsuta vagyok darabolni, csak beleöntöm néhány részletben a mozsarunkba, és összezúzom. A csokit most szintén kézzel törtem,mert ez ilyen vékony csokirétegű,könnyen aprítható darab volt.)

Előmelegítjük a sütőt 175 fokra.

A múltkorival ellentétben most nem egy hosszú, hanem 3 rövidebb/kisebb rudat formáztam. Igen, ez jobb módszer.

Süssük 20 percig, aztán vegyük ki,és rácson hagyjuk hűlni. (Ekkor még nagyonpicit puha, de már szép színű.) 

10 perc után szeleteljük fel 2 cm-es darabokra, majd tegyük vissza még 10 percre a sütőbe.

Csokis-diós biscotti

Összetört álmok.

Leginkább így tudnám magunkat jellemezni.

Illetve sok ismerősömet, magamat (még) nem. Lemondtak a vágyaikról, keresik a b és c terveket.

Szerintem ez helytelen. A vágyak...azokért élünk, nem?

Bár a mai körülmények között egyáltalán van még realitása az álmodozásnak?

Ez a kis órmótlan pedig a legelső sütim a Marától ballagásra kapott könyvből.
És a legelső biscottim. Vagy cantuccinim. Ki hogy hívja.
De nem az utolsó. Az tuti. Hiszen roppant egyszerű, nagyon csokis, és igazi dobozsüti: sokáig eltartható/rájárható. Inkább az utóbbi.
Jómagam is rákaptam, hogy ebéd után elrágcsáljak egyet-egyet (vagy éppen kettőt-hármat), pedig mikor megcsináltam azzal a mondattal nyomtam anya kezébe, hogy "akkor ez mind a tiéd, meg Palié, mert annyira szerettek borozni". (Nem mondtam még? Ez egy olasz édesség, amit előszeretettel mátogatnak édes desszertborba. Nem is árt neki, nélküle kissé fogkitörős a dolog...)
De mit csináljak, ha egyszer annyira hívogat... és még az én ízlésemnek is teljesen megfelel, mert nem az a nagyonédes valami, hanem az étcsoki kesernyés íze és a pirított dió aromája dominál.
Viszont a lelki béke kedvéért már gondolkozom egy vegán, mentes verzión.


És egy kis közérdekű: Tegnap rászántam magam, és sikeresen elkészítettem a blog fb-os oldalát. Nagyon kis ügyes vagyok. 
Gyertek, csatlakozzatok hozzám ott is, hogy az apróbb agymenéseimet is megismerjétek :)  
Ide kattinva tudjátok megnézni :)

Hozzávalók 18 nagy db-hoz:

20 dkg liszt

18 dkg cukor (aki édesen szereti, tegyen bele többet)

10 dkg pirított, majd lehéjazott dió

4 dkg kakaópor

7 dkg étcsokoládé (min 70 %)

2 nagy tojás

2 teáskanál kávépor

1,5 teáskanál szódabikarbóna

1 csipet só

A lisztet, sót, szódabikarbónát és kakaóport összekeverjük egy tálban.

A tojásokat és a cukrot szép fényesre keverjük. Hozzáadjuk a kávéport, durvára vágott étcsokit és pucér(!) diót, majd a száraz hozzávalókkal együtt tésztát "gyúrunk" (inkább bicepszre gyúrva keverünk) belőle.

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

A tésztából egy alkar vastagságú (igen, mindenki nézze csak szépen a sajátját) hengert formálunk, amit sütőpapíros tepsire fektetünk. 25 percig sütjük, majd kivesszük, és 10-15 perc alatt kihűtjük.

A sütő hőmérsékletét vegyük vissza 165 fokra.

A már kissé szétterült rudunkat felvágjuk 2 cm vastag szeletekre, és az egyik vágott felükkel lefelé visszarakosgatjuk a sütőpapírra.

Ezután még kb. 10 percig sütjük, míg a belseje is kissé mattá nem válik.

Jól záródó, eldugott dobozban tároljuk, és mártogassuk. Tejbe, kávéba, borba.

Forrás: Édességek aranykönyve

Húsvét, tojás és minden ami kell

Az én locsolóim ilyen kekszeket kapnak :)

Csokiszendvics zöld krémmel

Látjátok milyen szuper a háttéraljam? És ez még csak a kezdet, hamarosan meglátjátok a másikat is, amit Á. szerzett nekem. Köszönöm ♥

Nem mellesleg: ahogyan öregszem, úgy tűnik, mintha egyre okosabb lennék. Az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy nem az a klassz, aki szuper vicces, és népszerű a hétköznapoban, hanem az, aki akkor is jófej, ha problémák adódnak. És az optimizmusát megőrizve tovább tud lépni.

Hozzávalók 18 db-hoz:

13,5 dkg vaj

1 dl cukor

3 nagy evőkanál kakaópor

negyed teáskanál szódabikarbóna

csipet só

1 nagy tojás

2,5 dl liszt

+1 nagy zacskó színes szórócukor

A vajat habosra keverjük a cukorral és sóval, majd beledolgozzuk a tojást is.

A lisztet, szódabikarbónát és kakaóport összekeverjük egy külön tálban.

Apránként adagolva a száraz hozzávalókat, a robotgéppel tésztát keverünk.

Vizes kézzel diónyi gombócokat (ebből mondjuk elég nagy darabok lesznek) formálunk a masszából, majd koronggá lapítjuk. A körök egyik oldalát megforgatjuk a szórócukorban, majd sütőpapíros tepsire tesszük. 

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-15 perc alatt megsütjük őket.

Mivel nem szeretem a nagyon vajas krémeket, a javasolt helyett a dióka töltelékét használtam:

1,5 dl zsírosabb tej

1 evőkanál liszt

8 dkg vaj

8 dkg porcukor

keserűmandulaaroma

A tejet és lisztet elkeverem, majd lassú tűzön besűrítem. Megvárom, hogy kihűljön.

A vajat és porcukrot robotgéppel kikeverem, belekanalazom a lisztes sűrítést, és legvégül opcionálisan színezem/ízesítem a mandulaaromával.


A recept erről az oldalról.

Mézeskalácsos whoopie pie limekrémmel

Végre hivatalosan is itt a tavasz. 
Tök jó.  Nagyon szeretem.
A napsütést. Hogy kicsit lejjebb lehet gombolni a kabátot. A friss zöldségek/gyümölcsök özönét (hamarosan). Hogy mehetek biciklizni. És talán a fényképezéssel sem kell már úgy rohanni.
Éppen csak ki kell húzni odáig.
Mostanában ugyanis egyre nehezebb iskolába mennem. Örömmel kelek fel, de a gondolat, hogy majdnem az egész napomat ott kell elszenvednem, borzasztóan lehangol. Minden egyes nap. Főleg a csütörtök hosszú. Háromnegyed 8-tól negyed 4-ig. Utálom.

A napokban volt Á. névnapja is. Neki készült. Egyrészt mert ez vagyok én, másfelől pedig bizonyos forrásokból tudom, hogy a sütési mániám volt az egyik, amit igen kedvelt. Talán még most is.

Szóval íme a whoopie pie kollekció újabb darabja. Kicsit olyan "szerelem" ez nekem, mint másoknak a macaron. Pici (mondjuk ezek pont nem), aranyos és a kiaknázatlan lehetőségek száma végtelen...

Eddig szerepelt nálam:

Vaníliás whoopie pie cseresznyedarabokkal

Vajkaramellás whoopie pie cseresznyedarabokkal


Hozzávalók 12 db-hoz:

3 dl liszt

2 teáskanál mézeskalácsfűszer

fél teáskanál fahéj

fél teáskanál őrölt gyömbér

2 csipet só

fél teáskanál szódabikarbóna

8 dkg puha vaj

0,8 dl cukor

1,5 evőkanál méz

1 kisebb tojás

A vajat keverjük habosra a cukorral. Ha már nem szemcsés, adjuk hozzá a tojást, majd a mézet is.

A száraz hozzávalókat keverjük össze, és adjuk a mézes keverékhez. Nem szükséges kézzel maszatolni, a robotgép sima feje is szépen "összegyúrja" nekünk a masszát. 

Tegyük hűtőbe 2 órára. 

A tésztából nem egészen diónyi darabokat tépjünk le, formáljunk belőlük gombócot. Ezt lapítsuk szét 2-3 mm vastagra (mondjuk egy pohár aljával), majd sütőpapíros tepsin, 180 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 10 percig.

Hagyjuk kihűlni.

A limekrémhez:

5 dkg vaj

1 kisebb lime leve

1 dl tej

1,5 evőkanál keményítő

3 teáskanál porcukor

A tejet csomómentesre keverjük a keményítővel, majd lassú tűzön besűrítjük. Kihűtjük.

A vajat a porcukorral simára keverjük, majd a lime levét is belecsavarjuk. Összedolgozzuk a kihűlt krémmel. 

Diónyi kupacot teszünk az egyik tészta aljára, és egy másikat az aljával a krém felé a tetejére illesztünk. Jól záródó dobozban tároljuk, hogy kicsit megpuhuljon.

A recept tésztája innen.

Citromos körök /linzerkarika/

Alaprecept, de még sem teljesen. Van ugyanis nekünk egy Legényfogó névre hallgató linzerreceptünk, ezt sütjük időtlen idők óta.
Finom, ehhez nem fér kétség, de az az igazság, hogy az én nagy kedvenceim mindig is a boltban kapható linzerek/teasütik voltak. Van egy nagyon speciális állaguk/ízük, ami itthon leutánozhatatlan, gondolom a sok E, és miegymásnak köszönhetően. Ennek ellenére reménytelenül függő vagyok.

Ezt apunál kóstoltam, a barátnője szülinapjáról hozott egy kis kóstolót. A tortának már a szagáról megmondtam, hogy cukrászdás (és a kóstolás ezt sajnos csak megerősítette: nem is ment le a fél falat sem, annyira vacak volt), a mellette lévő kifliket és linzereket pedig nagy sóhajtozások közepette eszegettem. Mert pontosan azt az állagot podukálta, amit Imádok.
Aztán a legnagyobb meglepetésemre teljesen véletlenül kiderült, hogy szó sincs bolti termékről, M. anyukája sütötte. A receptért természetesen azonnal megindult a kuncsorgás :)

(KÖzben megnéztem, és igazából annyi a különbség a kettő között, hogy ebben nincs rum, illetve 20 dkg-mal kevesebb cukrot tartalmaz, ami nem kevés, bárhonnan is nézzük!)

Hozzávalók 40 db-hoz: (1kg)

50 dkg liszt

6 dkg porcukor

4 tojássárgája

24 dkg vaj

1 citrom leve és héja

csipet só

tojásfehérje (kevesebb mint 1)

4 dkg blansírozott mandula

A lisztet összekeverjük a sóval, porcukorral, majd elmorzsoljuk benne a vajat. A sárgákkal és a citromlével tésztát gyúrunk belőle, amit fél órára a hűtőbe teszünk dermedni.

Lisztezett deszkán néhány miliméteresre nyújtjuk, majd lyukas és teli linzerszaggatóval kiszúrkodjuk a formákat. (Érdemes közben számolni, hogy miből mennyi készül, mert náluk bizony szoktak maradni páratlan darabok.)

Előmelegítjük a sütőt 170 fokra. 

A lyukas közepű karikákat  megkenjük tojásfehérjével, majd "belemártjuk" a mandulalapokba. Érdemes kicsit belenyomkodni a ráragadtakat, illetve a felesleget még sütés előtt leszedegetni.

Sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk a tésztadarabokat, és nagyjából 10 perc alatt megsütjük őket. Fontos, hogy csak éppen rózsaszínre süljenek (különben nem puhul meg).

Megvárjuk míg kihűlnek (ez nagyjából még 10 perc), majd összeragasztunk egy lyukas mandulás és egy teli karikát tetszőleges lekvárral. 
Minimum 1 nap szükséges, hogy megpuhuljon, így jól záródó fém vagy műanyag dobozban tároljuk!

Szerencsesüti

Tegye fel a kezét, aki nem tudja, hogy mi ez!

Remélem, hogy egy sincs a magasban... vagy ha még is, akkor tagadja le. Mert ez az az "étel", amit nem lehet nem ismerni. Hiszen biztosan mindenki látott már az életében legalább 1 jó kis bugyuta amerikai filmet, ami mindenféleképpen elkalauzol egy kínai étterembem ahol is távozáskor a számla mellett egy ilyent is az ember kezébe nyomnak.

Magyarországon ez sajnos nem divat (bár volt, hogy már láttam a Lidl kínálatában), pedig szerintem sokan örülnének neki. Sőt, egészen biztosan.Nyilvánvalóan azért is próbálják annyian otthon reprodukálni.

Jómagam is ezerféle receptet láttam már, de egyiket sem próbáltam meg, mert nekem aztán nem szúrják ki a szemem valamilyen hülye, még csak nem is hasonlóan kinéző utánzattal.
De íme a jótanács: Ne keresd, és megtalál ő maga.*

*Én pedig Szöszit. Szegény eljött hozzánk, én pedig befogtam idézetet keresni/írni. Kerek 3 órát szórakoztunk el a művelettel, a végére már csak ültünk üveges tekintettel, és mikor egymásra néztünk már csak fulladozni bírtunk, annyit nevettünk. Hogy az összefüggéstelen hülyeségbeszélést már ne is említsem. Pont mint egy fél üveg vodka után.
Amúgy meg kinek is kell alkohol, ha pár óra barátnős sütéssel tök ugyanazt a hatást lehet elérni?



35 db olyan igazi filmes szerencsesütihez:

2 tojásfehérje

2 dl liszt

1 dl cukor

csipet só

2 kávéskanál olvasztott vaj

ízlés szerint fűszerek (vanília, gyömbér, stb.)

A tojásfehérjét a sóval lágy habbá dolgozzuk, majd hozzáadjuk a cukrot is, és kemény habbá verjük (addig, amíg már nem rocog a cukor).

Belecsurgatjuk az olvasztott vajat, majd a lisztet is rászórjuk, és fakanállal óvatosan beleforgatjuk.

Előmelegítjük a sütőt 150 fokra. Sütőpapírra 6 cm átmérőjű köröket rajzolunk (én körzővel méregettem), majd egy kiskanál segítségével (érdemes folyamatosan vizezni, különben nagyon ragad) nagyjából fél kiskanálnyi tésztadarabokat. Ekkor egyesével kiveszegetjük a sütőből (a többit nem szabad, hogy hideg érje, mert akkor megkeményedik, és törni fog!) és az apróra összehajtott üzenetet a közepére tesszük. A tésztát félbehajtjuk, a 2 szélét kissé összenyomjuk, és félretesszük száradni. (Én rács közé tettem őket, mert folyamatosan szétnyíltak.) egyenletes vékonyan szétterítünk rajta. Nagyjából 4 percig sütjük

MIndezt természetesen nagyon gyorsan csináljuk, mert a még melegen lévő köröcskék is egyre keményebbek lesznek a hő miatt. 

Nagy valószínűséggel az összes ujjvégetek bánni fogja az akciót, de elkeseredésre semmi ok: Szöszi szerint az a tuti, ha a füledhez nyomod az égett részt.

Mézeskalács, a megunhatatlan

Mint minden családban, nálunk is vannak dolgok, amik minden évben ismétlik önmagukat. Ezt hívják azt hiszem hagyománynak. Kezdve a karácsonyfa helyével, az ünnepi feladatok elvégzésével a lakás feldíszítéséig.
Idén főként a tortázás miatt, én nem vettem részt a sütidömping előállításában. Meg amúgy is azt gondolom, hogy felesleges 6-7 féle. Egyszerre. Hiszen mennyivel nagyobb öröm 1-1 sütimentes ínségesebb időszak után elfogyasztani. (DE a 2 ünnep közöttre vannak terveim bőven!) Anya azonban aktivizálta magát, úgyhogy a szokásos ünnepi válogatás természetesen megszületett:
-a lentebb látható Mézeskalács
-Dióka,
-Legényfogó
-Képviselőfánk

Az asztalon kezdésnek Eperkrémleves, utána szakad a társaság (vagyis konkrétan csak én), és a szálak csak a desszertnél érnek össze újból. A bejglit idén a nagymamám sütötte. Volt már néhány próbálkozásom/sunk, de valahogyan ez nem a mi műfajunk. Szeretem, de azt hiszem, ha majd a saját életemet kell szervezni, inkább kihagyom belőle. Mint ahogyan a többi hagyományos "nagyonmagyar dolgot". Na jó, a zserbó, mézes krémes és hatlapos természetesen kivételt képez. :)

               A képen látható Mézi-portfólió nagyjából az össz munkám az idei karácsonyban.

Hozzávalók kb. 80 darabhoz:

60 dkg liszt

20 dkg porcukor

12 dkg vaj

15 dkg méz

1 vaníliáscukor

csipet só

fél zacskó sütőpor

2 evőkanál mézeskalácsfűszer

2 tojás

A lisztet, porcukrot, vaníliáscukrot, sütőport és fűszerkeveréket szitáljuk össze, majd morzsoljuk el benne a vajat. Gyúrjuk össze a tojásokkal.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Nyújtsuk ki 3 mm vastagra, majd szúrjunk ki belőle formákat. Sütőpapíros tepsin, éppen csak kapjanak egy kis aranybarna színt, odáig süssük.

fél tojásfehérje

6-8 dkg porcukor

Verjük fel a fehérjét egy kevéssé, majd lassanként szitáljuk bele a porcukrot, és keverjük robotgéppel nagyjából 10 percig, hogy teljesen sima, és fényes legyen. Nem szabad rocognia a cukorszemcséknek, mert akkor majd eltömíti a nyomócső nyílását.

A feldíszített mézeskalácsokat hagyjuk megszáradni, majd tegyük őket jól záródó fémdobozba, hogy megpuhuljanak.

Vajkaramellás-gyömbéres keksz

Furcsa érzés, amikor okos dolgokat mondasz mások problémáinak megoldásához, és közben jössz rá, hogy tulajdonképpen semmi mást nem kéne tenned, csak megfogadnod a saját szavaidat, és a te életed is megoldódna.

Tegnap átestem a tablófotózáson. És lett 1 jó kép! :D  Másokról egy rakat. De nem baj, borzasztóan örülök, hogy egyáltalán 1 darab van.
Közben megérkezett az egyik barátnőm, akinek nagy lelkesen elújságoltam, hogy kandírozott gyömbér helyett, inkább vajkaramellát raktam ebbe a kekszbe. (Pont előtte gyúrtam be.) A fotós erre elkezdte mesélni, hogy a felesége x ideig kardamomot keresett, és hogy mennyire örült mikor talált. Mondtam, hogy fú az tényleg milyen klassz fűszer, és én még azt használom, amit Sri Lankáról hoztunk. A többiek nevettek, hogy én mindig mindenből sütök. Rámnézett: Rendben, akkor majd megkeresem a blogod. Visszpislogtam, hogy de honnan tudod, hogy én írok? A válaszon lehidaltam:" Aki kardamomot használ, annak tuti van blogja".


Hozzávalók 30 db kekszhez:

7,5 dkg puha vaj

15 dkg cukor

1 tojás

8 cm hosszú 2 ujjnyi vastag gyömbérdarab

30 dkg liszt

1 mokkáskanál fahéj

csipet só

1 teáskanál sütőpor

5 dkg vajkaramell apró darabokra törve

A vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk az egyveleghez a tojást is. Hámozzuk meg, majd reszeljük bele a gyömbért. Keverjük össze a sót, lisztet, sütőport, fahéjat, és gyúrjuk össze a tojásos masszával.

Hűtőben minimum 20 percig pihentessük.

Melegítsük elő a sütőt 190 fokra. Nyújtsuk a tésztát 3 mm vastagra, majd szúrjunk ki belőle köröket. Sütőpapíros tepsin nagyjából 13 perc alatt elkészülnek.

Karácsonyi fűszeres keksz

Karácsony? Akkor fűszerek. Meg keksz. Jó sok.

A receptet egy Dr. Oetker-es szóróanyagon találtam, mikor biológiaspecen hátrafordultam néhány plakátot készítő évfolyamtársunkhoz. Valamiért ezen akadt meg a szemem, és szerencsére sikerült elkunyerálni :). (Mára már megbékéltem vele, hogy akármilyen kiadvány kerül a kezembe, azonnal a receptes részére hajtok. Csak azután jöhet esetleg a többi.)  A másik pedig, hogy én bizony vezetek egy karácsonyi listát. Amolyan Must to do címmel. Ugyanis jártamban-keltemben folyamatosan találok jobbnál jobb recepteket, amiket egyszerűen muszáj kipróbálni. Csak a napokban fedeztem fel, hogy ez a lista már olyan hosszú, hogy nemhogy karácsonyig, de az év végéig nem tudom végigsütni. Határokat kell szabni, döntöttem el: új tétel felvétele esetén könyörtelenül kihúzok egyet a meglévők közül. Bizony-bizony. 

Szöszi, remélem tényleg megcsináljátok karácsonyra. Egy kicsit talán én is ott leszek így majd veletek. Szóval neked küldöm. Meg a plakátkészítős csapatnak :D

Hozzávalók 30 db-hoz:

       7,5 dkg vaj

       5 dkg walnutella

       1 evőkanál rum

       1 teáskanál keserűmandulaaroma

       1 teáskanál vaníliapor

       csipet só

       10 dkg cukor

       1 nagy púpos teáskanál mézeskalácsfűszer

       15 dkg liszt

       4 evőkanál tej

A vajat elkeverjük a walnutellával (vagy mogyorókrémmel, de abban az esetben csak 6 dkg cukrot használjunk), a rummal, keserűmandulával. Fokozatosan adjuk hozzá a cukrot, majd a vaníliaport, sót és fűszerkeveréket. Legvégül keverjük bele a lisztet, majd tejjel lazítsuk fel annyira, hogy "nyomhatóvá" váljon.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A tészta felét töltsük csillagcsőrös habzsákba (7-8 mm átmérőjű cső) , majd sütőpapíros tepsire nyomjunk csillagformákat. Nagyjából 15 perc alatt készre is sül. (Legyen még puha mikor kivesszük!)

   

       5 dkg fehér csokoládé

       10 dkg tejcsokoládé

Az étcsokoládét vízfürdőben olvasszuk meg, majd mártsuk bele a kekszek szélét.

A fehércsokit szintén olvasszuk meg, majd húzzunk vele csíkokat a sötétcsoki tövébe. Hagyjuk megszáradni, majd jól záródó dobozban tároljuk.

Babakeksz

Ha régen mondtam valamit, akkor az úgy is volt. A megérzéseim igaznak bizonyultak. "Írtam egy ötös matekdolgozatot". Ötös lett.

És ma? "Óó, egészen biztosan jó lett. Tuti ötös." Erre hazamegyek mondjuk egy kettessel.

Nem tudom mi változott. Illetve...de. Én. Legfőképpen. DE az az igazság, hogy minden. Abnormálisan halad előre a társadalom.

Lassan meg is tanulok vele együtt élni. Kezelni. Ami klassz, tekintve, hogy valószínűleg egy jó  darabig még nézni fogjuk egymás képét.

 

Valamilyen újságban láttam, egyéves kortól ajánlották. Persze a tetején csoki nélkül, de... szeretem a csokit, na. És a kisbabáknak szánt dolgokat. Hiszen azok még olyan ártatlanok. És édesek. Mint ezek a kekszek. Finom, de kedves. A pihepuha rugdalózók. Kis cipők. Vagy a krokodilos összecsukható kanalam. Az maga a cukiság a köbön. :)  (Kár hogy eltörtem. Túl kemény volt az a hülye sajtos gomba, és szegény kiskanál nem bírta elvágni. Azért még őrizgetem, meg apa meg is szerelte. Így már csak szimplán használhatatlan.)

Hozzávalók:

    18 dkg vaj

    1 csipet só

    2 evőkanál mézzel

    1 teáskanál vaníliapor

    1 biocitrom reszelt héja és 2 teáskanál leve

    kb. 30 dkg liszt

A vajat morzsoljuk el a liszttel, sóval,  majd adjuk hozzá a mézet, a vaníliaport és a citromtartozékokat. A cél, hogy egy jól gyúrható tésztát kapjunk. Fél órára tegyük hűtőbe, majd nyújtsuk nagyjából 1 cm vastagra, vágjunk ki belőle akár köröket vagy valamilyen mintát, majd előmlegített 170 fokos sütőben éppen csak világosbarnára süssük.

UI. Ha nem szigorúan babának készül, akkor könnyedén elbír a tetején egy kis csokit. Vagy akár sokat is.

Walnutella Tarts

Szerintem imádnivalóak ezek a kis szendvicspiték ♥
Ahogy megláttam, azonnal lementettem a linket, mondván, ez olyan cuki, hogy muszáj megcsinálnom. (Azt hiszem ez a szögletes forma lett a gyengém.) A fennálló kérdés csak annyi maradt, hogy mivel töltsem. Családilag a lekváros és fahéjas dolgokért annyira nem vagyunk oda, ellenben csoki jöhet minden formában. Vagy a nutella. Rájöttem, az a legjobb védekezés, ha még csak a kísértés közelébe sem megyek. :) Egy pici után ugyanis képtelenség megállni. Ráadásul a bolti verzió nagyon finom ugyan, de akkor is csak egy gyári szemét, tele mindennel ami nem igazán kell oda. Szóval próbáljuk meg házilag. Bár mogyoró...annyira átlagos. Mindenhol ezer receptváltozat, és utálok beállni a sorba. Szóval csavarjunk egyet a dolgon, és vegyük alapnak a diót. 

Csak egy szó. Fantasztikus.

Diós csokikrém /Walnutella:

        12 dkg pirított dió

        1,5 púpos evőkanál nagyon jó minőségű kakaó

        1 dl porcukor

        1 mokkáskanál só

        2 evőkanál olaj

A pirított dióról kézzel lemorzsoljuk a barna héjat, és ledaráljuk. Összekeverjük a cukorral, kakaóval, sóval, olajjal, és botmixerrel jól átdolgozzuk. A cél egy kenhető állagú krém. (Ennek kb. a felére lesz szükség.)

(Az ötlet innen. Érdekes módon a magyar oldalak mindegyike használ sűrített tejet. Ez nem. És szerintem jobb így.)


Tészta: 4 dl liszt

        1 evőkanál cukor

        1 mokkáskanál só

        10 dkg puha vaj

        1 nagy tojás

A száraz hozzávalókat szitáljuk ösze. A vajat gyors mozdulatokkal morzsoljuk el, majd a tojás segítségével gyúrjunk belőle tésztát. Ha túlságosan száaz lenne, adjunk hozzá 1-2 evőkanál tejet.

A munkasztalon nyújtsuk 3-4 mm vastagra, majd vágjunk ki belőle egyforma téglalapokat vagy köröket. A közepüket kenjük meg a diós-csokikrémmel, majd illesszünk a tetejükre egy másikat. A széleket egy villa segítségével jól nyomkodjuk le, majd tegyük őket sütőpapíros tepsire. Sütés előtt fél órára tegyük be a hűtőbe.

Az utolsó 10 percben kapcsoljuk be, és melegítsük elő 190 fokra. Süssük addig, míg a tetejük még inkább világos, az aljuk pedig gyönyörű aranybarna nem lesz.

Rózsaborsos-csokis keksz

A rózsabors valamilyen módú beépítése csoki mellé, már régóta szerepel teendőként a napirendi pontjaim között. Majdnem azóta, amikor kipróbáltam az eperrel. Hiszen ha csak kimondjuk a nevüket, már az is annyira összeillik. És akkor még nem is mondtam, hogy mi sül ki belőlük...

HOzzávalók: 10 dkg étcsokoládé (minimum 60 %)

                        6 dkg vaj
            1 tojás
            4,5 dkg liszt
            4 dkg cukor
            fél teáskanál sütőpor
                        1 nagyobb teáskanál rózsabors

Melegítsük elő a sütőt 190 fokra. 
A csokit és vajat egy edénybe tesszük, megolvasztjuk, és addig keverjük, míg homogén eygveleggé nem válik. Ekkor hozzáadjuk a tojást, majd lisztet, sót, sütőport, cukrot. Elkeverjük. a rózsaborsot összezúzzuk (ezt lehet egy mozsárban, de annak hiányában egy teáskanál hátoldalával is egy csészében), és a masszába dolgozzuk.

Egy sütőpapíros tepsire tegyünk 9-10 kupacot. Egy bevizezett teáskanál hátoldalával simítsuk őket egyenletes körökké.

Süssük kb. 8 percig. Ez természetesen sütőfüggő, a lényeg, hogy a szélük éppen megsüljön, a közepük pedig puha maradjon. Ez hűlés közben még úgy is keményedik.

Kókuszos linzer

A kép még tavalyi ugyan, de a kókuszimádatom a régi :) És a kókuszreszeléktől állati jó lett a tésztája, érdemes kipróbálni hagyományos linzertészta helyett. Egyszerű, nagyszerű, gyurmázós.

Hozzávalók: 5 dkg kókuszreszelék

            kb. 0,7 dl tej

            17 dkg vaj  

            17 dkg porcukor

            28 dkg liszt

            csipet só

            3 tojássárgája

                      

A kókuszreszeléket felforralom annyi tejben, hogy éppen ellepje, majd hagyom állni, amíg magába szívja. A lisztet, sót, és cukrot összekeverem, majd elmorzsolom a vajjal. A lényege, hogy nagyjából már összeálljon. Hozzáadom a tojássárgákat és a kókuszt is belegyúrom. Szükség esetén lisztezzük, míg kézhez már nem nagyon ragadó masszát kapunk.

Fél óráig pihentessük a hűtőben.

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Lisztezett munkalapon nyújtsuk 3-4 miliméteresre a tésztát, és szaggassuk ki valamilyen formával. Sütőpapíros tepsiben viszonylag rövid idő alatt, mintegy 8-10 perc leforgása alatt készre sütjük.
Miután kihűlt, baracklekvárral ragasszuk össze. Hedonistább hajlamú egyének bepróbálkozhatnak valami kókuszkrémmel is, de nekem sajnos nem volt rá időm.
/Műanyag dobozban tároljuk, mert ott fog szuperül megpuhulni./

Gyömbéres keksz

 

Hogy ez a keksz mióta érik? Amióta először kóstoltam Sri Lankán :) Jellegzetessége, hogy iszonyúan csípős. De úgy igazán. Az elsőnél még annyira nem érződik, de a másodiknál már észreveszi a fogyasztó, hogy valami nem stimmel. A harmadik után pedig konkrétan lángol a szád. :) De azért nagyon finom. És egy kis kutakodás után apánál a szekrény legmélyén tökvéletlenül találtam egy bontott zacskót. Hogy az hogy élte túl ezidáig, nem tudom, de így megpecsételődött a sorsa. Sebaj, itt az utánpótlás. Mert elhoztam a zacskót, hogy akkor az ingredients-lista alapján lekopizom. Nézegettem, tulajdonképpen nem is lesz nehéz, gyakorlatilag semmi ismeretlen nincs benne. Ellenben semmit olyasmit nem találtam, ami a csípős ízért felelős. Gondolok itt a mondjuk chilire. Sebaj, én mindenképpen teszek bele, elvégre pont az a lényege-gondoltam magamban. Aztán a melegnek hála, gyömbér-reszelés közben beletöröltem a szemembe, és majd meghaltam úgy el kezdett csípni!!!! De egyben meg is világosodtam. Nincs itt semmiféle eltitkolt dolog, a gyömbér ennyire erős. Odáig sosem vetemedtem, hogy a kész port megvegyem, de a frisshez meg nem használunk eleget. Úgyhogy maradt az egészben szárított verzió, amit mindig én reszelgettem/tek. A frissel azonban még köszönőviszonyban sincsen, ez könnyedén érzékelhető volt. Így tanul az ember. :)

De figyelitek a dizájnt? :) Az én drága-kicsi kiszúróm, amit aputól kaptam. És amióta megkaparintottam, azóta esz a penész, hogy nagyon-nagyon fel kéne avatni. De magamnak megígértem, hogy mindenképpen "A gyömbéres keksszel" fogom kezdeni, ezért húzódott idáig. Megérte várni.

Hozzávalók: 15 dkg liszt

            6 dkg puha vaj
            9 dkg kristálycukor
            1/4 mokkáskanál sütőpor
            csipet só
            6 dkg friss gyömbér
            1 mokkáskanál fahéj

A lisztet összekeverjük a cukorral, sóval, sütőporral és fahéjjal. A vajat elmorzsoljuk vele, majd belereszeljük a gyömbért. Ne aggódjunk, a gyömbér ereszt annyi levet, hogy egy gyönyörűen gyúrható-nyújtható masszát kapunk.
Tegyük egy órára hűtőbe.
Lisztezett munkalapon nyújtsuk ki 2 mm vastagságúra, és szúrjunk ki belőle formákat.
Előmelegített 170 fokos sütőben kb. 15 perc alatt elkészülnek. Azért mindenképpen figyeljük, mert könnyen túlsül.

                                      30 db keksz 

Szezámmagos szendvicskeksz sárgadinnyecurdzselével

A cím azt hiszem mindent elmond :) Legalábbis ennél bonyolultabb nevet nem találhattam volna neki, maximum ha az összes hozzávalót tételesen felsorolom. De az is igaz, hogy rövidebbet sem, mert fontos, hogy a lényeges elemek mind kiemelt helyen említődjenek.

Hozzávalók a kekszhez:5 dl liszt
                      negyed teáskanál sütőpor
                      2 csipet szódabikarbóna
                      csipet só 
                      1 dl cukor
                      1 dl pirított szezámmag
                      1 teáskanál vaníliakivonat
                      11 dkg vaj
                      1 nagy tojás
                       4 nagy teáskanál tejföl

(Recept a Baking Obsession olddalról.)
A száraz hozzávalókat összekeverjük, és elmorzsoljuk a vajjal. A tojás és tejföl segítségével pedig egy jól formázható tésztát gyúrunk.Tegyük hűtőbe minimum egy órára. 


Lisztezett deszkán nyújtsuk ki 3 mm vastagra, és vágjuk fel egyforma négyzetekre. Előmelegített 180 fokos sütőben éppen csak világosbarnára süssük. Figyeljünk, mert nagyon hamar megsül! 


 a sárgadinnyecurdhöz:17 dkg sárgadinnyehús                     
                      5 dkg cukor + 1 csapott evőkanál
                      3 tojás
                      15 dkg vaj
                      1 zacskó zselatin
                      fél citrom leve
                      1,5 dl tejszín 
                      

A sárgadinnyehúst mixerrel pépesítjük. Belekeverjük a cukrot(a plusz 1 evőkanalat ne), vajat, majd elkezdjük  vízfürdőben melegíteni. Ha a vaj teljesen felolvadt, és eloszlott, keverjük bele a tojásokat egyesével, mindig nagyon gyorsan, nehogy darabos legyen. Sűrítsük be körülbelül 10 perc alatt. Még forrón, de már a tűzről levéve, keverjük bele a zselatint, szintén adagokban, és szintén nagyon gyorsan, mert ha csomós marad az rendkívül gusztustalan. Ráadásul a zselatinnak még az íze is rossz. Hagyjuk hűlni szobahőmérsékleten, LANGYOSRA.
Verjük fel a tejszínt az 1 kanál cukorral, jó keményre, majd keverjük el a dinnyecurddel. 


Összeállítás: Egy négyzetes doboz/tepsi alját rakjuk ki sorban a szezámmagos kekszekkel, úgy, hogy minél pontosabban illeszkedjenek. Ha a vagdosásnál pontosan voltunk, akkor itt sem lehet nagy probléma. Simítsuk rá a krém felét(nekem 2 kisebb tepsinyi lett), úgy, hogy minél magasabban álljon, majd óvatosan rakosgassuk a tetejére a fedőkekszeket. ne nyomjuk bele, mert csak kitolja a krémet. Ugyanezt végezzük el a másik adaggal is.
Tegyük mélyhűtőbe, körülbelül 15-20 percre, majd vágjuk fel. Ezután elegendő, de muszáj a hűtős tárolás.

Barna linzer négyzetesen

A gombhoz kabátot tipikus esete. 

Mert nézelődtem különösebb cél nélkül (mint mindig), és megláttam ezeket a linzereket. Négyzet formában. Hát ott nyomban elaléltem, hogy ez milyen baromi jól néz ki, és éreztem az ingert, hogy nekem is muszáj ilyent csinálnom. Mennyivel tutibb már négyzetesen enni!* Így a forma biztos: a kivitelezéshez meg egy egyszerű linzer recept. (És hogy mitől barna? Nem fantázianév, ez az olajos maggal készült linzertészta hivatalos neve.)

* Fogtam a kis vonalzóm és a derelyevágót, hogy kiméregetem. Sajnos már csak javában a csinálás közben jöttem rá, hogy a képen látott egyedek minden bizonnyal kiszúróval készültek. Ekkor már az idegbaj szélén álltam, mert nem, sajnos nem olyan egyszerű egyformákat csinálni, mint ahogyan tűnik. DE én nem adom fel :)

Hozzávalók: 1 dl darált dió

            2 dl liszt + 1 evőkanál

            picit kevesebb, mint 1 dl cukor

            1 mokkáskanál sütőpor

            csipet só

            9 dkg vaj

            1 kisebb tojás

            2 mokkáskanál reszelt gyömbér

            6 evőkanál piros lekvár

            porcukor

A diót, lisztet, cukrot, sót, gyömbért és sütőport összekeverjük, és elmorzsoljuk a vajjal. (Ne lepődjünk meg, egy elég nedves masszát kapunk.) A tojás segítségével gyúrjunk belőle tésztát, h nagyon nem akarna összeállni, tegyünk hozzá némi lisztet. Hűtőben fagyasszuk ki, körülbelül 2-3 óra alatt. Persze a több sem árt.

Lisztezett munkalapon nyújtsuk vékonyra (ha vastagra nyújtjuk nem fog megpuhulni a lekvártól. De azonnal viszonylag puha. Ellenben ha túl vékonyra csináljuk, akkor eláztatja a lekvár. Ezt add össze!), majd szúrjunk ki belőle formákat. Természetesen a négyzetesdi csak az én hülyeségem, ugyanilyen finom (és szép!) lesz más alakban is. Előmelegített 170 fokos sütőben rövid alatt megsül, mert csak az a cél, hogy világosbarnás árnyalatot kapjon.

Hagyjuk kihűlni, majd kettőt-kettőt ragasszunk össze a lekvárral. Tegyük jól záródó műanyag dobozba, hogy megpuhuljon. Másnap együk csak, akkorra éri el a megfelelő állagot. És csak javasolni tudom, hogy tálalásnál szórjuk meg csak porcukorral. Mert ha utánaműanyag dobozba tesszük...hát beleolvad. És eltűnik a szép díszítő jellege.

                                         30 db négyzet

                                                                             

Vajkaramelles whoopie pie cseresznyedarabokkal

Ismét egy issteni valami. Meg szerencse, hogy nem vágtam ki azt az óriási zacskó vajkaramellt, miután apa leszólta, hogy furcsa mellékíze van. (Utána direkt emiatt megkóstoltattam vagy 5 emberrel, és mindenki azt mondta, hogy tök finom.)
Talán érezhető, de ez a whoopie pie téma nagyon bejön. Annyira sokrétű és kombinálható (szárnyal a fantáziám), de mégsem unalmas, mint mondjuk egy muffin. (Bocs ha valaki szereti, de nekem nem sikerült megkedvelnem. Talán túl kiszámítható.) Szóval tartok tőle, hogy várható még (jó)pár ilyen recept, de nem hiszem, hogy a mondjuk a környezetem ellenezné. Hiszen tök jól kézre áll. Egy kis szendvics. Nem is maszatol. És annyira finom. (Ez különösen kedvenc. Nekem.) A karamellel. A karamelltől. Meg amúgy is, mindenhogyan.

Hozzávalók: 6 dkg vaj           
            6 dkg porcukor        
            1 kicsi tojás        
            1 teáskanál vaníliakivonat        
            14 dkg átszitált liszt           
            14 dkg vajkaramell        
            1 teáskanál sütőpor        
            csipet só

            130 ml kefír

A vajat habosra keverjük a porcukorral, míg sima és krémes nem lesz. Ekkor hozzáadjuk a tojást és vaníliakivonatot is. Keverjük bele a  kefirt, és az apróra vágott/tört karamellt. A lisztet, sót, sütőport keverjük össze,  majd szitáljuk a nedves hozzávalókhoz. Robotgéppel készítsünk egy csomómentes tésztát.

Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. Alkalmazzuk az előzőnél leírt módszert, VAGY: még régen (húsvétra) kaptam anyától egy asszem kekszsütőnek funkcionáló tepsit. Vagy valami olyasmit. Lényeg, a lényeg, kicsi mélyedések, az alján apró minta. Már a múltkorinál eszembe jutott, hogy mindenképpen ki kell majd próbálnom ezzel is, de akkor még Velencén volt. (A kétlaki élet hátrányai. Sosincs semmi ott, ahol használni szeretnéd.) Azonban most hazahoztam, és működik. De még hogy. Tuti, hogy ezután csak így csinálom! Jó, a tepsi kicsi, egészen pontosan 6 lyuk van rajta, szóval egyszerre ennyi a kapacitás. Aztán minden egyes alkalommal mosogatni (a karamellel különösen fincsi volt), vajazgatni, háát, lassú. De még így is szimpatikus. :) 

A sütő felső részében, körülbelül 7-8 perc alatt puhára sül. Utána mindenképpen vegyük ki, és fordítsuk meg, hogy a közepén keletkezett dudor visszalapuljon. De akár egyenesre is vágható.

                               7 dkg mascarpone
            9 dkg vajkaramell
                            3 evőkanál habtejszín

            1 teáskanál porcukor

            3 marék cseresznye

A tejszínt habbá verjük félúton a porcukrot is belekeverve, majd beledolgozzuk a mascarponét is. A cseresznyét kimagozzuk, apróra daraboljuk. A karamellt kis darabokra vágjuk/morzsoljuk, és a cseresznyedarabokkal együtt a krémbe forgatjuk.

Összeállítás: 2 korongot(nekem picik) összeragasztunk kb. 2 teáskanál krémmel. A közepébe tehetünk még egy egész vagy fél cseresznyét. Ha egészet teszünk, természetesen akkor is illik kimagozni, hogy ne szerezzünk kellemetlen meglepetést a fogyasztóknak.

A recept tőlem, tőlem és csak tőlem :)

Vaníliás whoopie pie cseresznyedarabokkal

A whoopie pie egy hagyományos Amish édesség. (Persze az eredeti trendi újítgatásoktól mentes verzió. Ami szerintem már rég eltűnt a süllyesztőben.) A neve onnan ered, hogy állítólag a feleségek ezt csomagolták gyerekeiknek/ férjeiknek az iskolába/földekre, akik a csomagot kinyitva: whoopie! (nálunk juhé) kiáltásban törtek ki.

Megismételném, állítólag. Nem nagyon hiszek ezekben a keletkezési-történetekben, de ez olyan aranyos, hogy gondoltam muszáj megosztanom veletek.

Magamtól csak annyit írnék, hogy olyan aranyos. De milyen már egy sütire azt mondani, hogy aranyos? Tök gáz. De ez van, nekem ez ugrik be elsőnek. Szóval ez aranyos.

Igazán könnyű megcsinálni, a legnagyobb problémám a krémmel volt. Na nem azért, mert az olyan hűdebarominehéz lenne, csak nem tudtam semmilyen ízkombináció mellett dönteni. Az "eredetit" sztornóztam, mert Velencén felejtettem a fő hozzávalót, vásárolni meg nem igazán volt kedvem elmenni. Aznap. ( Ki gondolta volna, hogy csak ma lesz kész?) Úgyhogy az agyam ráállt a témára, és azon kaptam magam, hogy még gazolás közben is témázgatok, hogy vajon zöld legyen cukorkákkal, vagy inkább citromos. A cseresznye a véletlenek műve. Az isteni sugallat. Tegnap ugyanis kaptunk egy nagy tál korai cseresznyét a keresztanyáméktól, és anya elejtett egy felelőtlen megjegyzést, hogy süthetnék belőle valamit. És bevillant, hogy a krémbe miért ne tehetnék néhányat? Hiszen egyszer van nyár, most van cseresznye, nem kell mindig csokisat enni. Nem volt rossz döntés. Anya elvett egyet, majd kevesebb mint fél perc múlva álmélkodva rohant vissza, hogy hát ez isteni, valami fantasztikus ez a cseresznyés megoldás, és fejet csóválva beslattyogott a konyhába egy másikért.

De az eddigi statisztika (2 eset) alapján úgy látom, hogy nem is olyan rosszul működő dolog több napig csinálni egy -egy projektet. Meglepően jó eredmények születnek. Tény, hogy kevésbé vagyok fáradt, mintha sokat csinálnék egyszerre, úgyhogy nem meglepő a dolog. A meleg amúgy is aaannyira kikészít, hogy legszívesebben mást sem csinálnék, mint állnék naphosszat egy hűvös szobában, egy körülöttem fogó ventillátorral.


Hozzávalók: 125 g vaj
                       15 dkg porcukor
                       1 nagy tojás
                       1 teáskanál vaníliakivonat
                       28 dkg átszitált liszt
                       3 evőkanál kakaópor
                       1,5 teáskanál sütőpor
                      csipet só
                      125 ml tej
                      125 ml szigorúan 20%-os tejföl
                     
A vajat habosra keverjük a porcukorral, míg sima és krémes nem lesz. Ekkor hozzáadjuk a tojást és vaníliakivonatot is. Keverjük össze a tejfölt és tejet, hogy valami egynemű viszonylag folyékony anyagot kapjunk. Adjuk a tojásos masszához. A lisztet, sót, sütőport és kakaóport keverjük össze,  majd szitáljuk a nedves hozzávalókhoz. Robotgéppel készítsünk egy csomómentes tésztát.
Sütőpapíros tepsire rajzoljunk fel nagy pogácsaszaggatónyi köröket, amiknek a közepére tegyünk masszát. Ne aggódjunk, fog az terjeszkedni magától is.
Előmelegített 180 fokos sütőben viszonylag gyorsan megsülnek, kb 8-10 perc. Kicsit még puhák mikor kvesszük őket, de ez jó, mert hűlés közben úgy is keményednek. Javaslom, ne szedjük le rögtön őket a papírról, mert könnyen összetörnek.


                       1,5 dl tejszín
                       4 evőkanál porcukor
                       10 dkg krémsajt
                       2 teáskanál kandírozott gyömbér
                       3 evőkanál tej
                       3 teáskanál zselatin
                       4 maréknyi cseresznye

A tejszínt kemény habbá verjük, félúton a porcukor hozzáadásával. Belekeverjük a krémsajtot, és a gyömbért is. A tejet meglangyosítjuk (de vigyázzunk, mert ez nagyon pici mennyiség, és hamar túlmelegszik), ez alig pár pillanat, majd levesszük a tűzről, és egyenletesen elkeverjük benne a zselatint. Lehetőleg ne maradjanak benne csomók. Ezután visszatesszük, és addig melegítjük, míg forró lesz, de még nem forr! Hagyjuk langyosra hűlni. De semmiképpen se felejtsük ott, mert ha megköt magában, használhatatlan lesz. (És a menthetőt menteni próbálva se keverjük bele a már kötött cuccot a krémbe, ugyanis higgyétek el, szar dolog rájönni, hogy a robotgép sem szedte szét-hogyan is tudná, és újra végig kell bogarászni az egészet, közben kiszedegetve a darabokat.) Szóval a már csak langyos gélt öntsük a krémhez, és nagyon keverjük el.
A cseresznyét mossuk meg, amennyire lehet itassuk le a vizet, majd vágjuk félbe, magozzuk ki, és a feleket is felezzük. Persze ha valakit nagyszemű cseresznyékkel "ver meg" a sors, az többször vagdosson.

Összeállítás: A 2 piskótakör közé kenjünk krémet, majd nyomjuk össze, hogy egészen a széléig kijöjjön.
                                                                                                          20 juppí-pie lesz
                                                                                                              
A tésztarecept kissé átmennyiségelve a Channel4Food oldalról. A krém meg a kis pocakomból. Mint jó pár más dolog. ^^