bounty toast

Tegnap este megnéztünk egy filmet.
A kisöcsém hozta azzal a hozzáfűzéssel, hogy nagyon fog tetszeni.

Zseniális.

Nem vagyok az a filmekért lelkesedős típus, de a Csillagainkban a hiba olyan, amit egyszerűen nem lehet nem szeretni.
Számomra a "jó film" ott kezdődik, hogy érzéseket kelt bennem. Nem pillanatnyi félelmet, vagy mosolygást - érzéseket. Valódi érzéseket.
Ami miatt még 2 nappal utána is ott van az a furcsa érzés a gyomromban, ami miatt el tudom hinni, hogy tényleg létezik szerelem, ami elgondolkodtat, és - hangozzék furcsán - fájdalmat okoz.
Mert ez "jófajta" fájdalom. Olyan, amitől többek lehetünk.
Amitől fejlődhetünk, még akkor is, ha a legtöbben valójában nem is értjük. Nem érthetjük.
De egy pillanatra átérezhetjük.

Azt, hogy milyen az, amikor nincs idő halogatni. Mert nem biztos, hogy lesz több alkalom.
Hogy hogyan kapaszkodjunk a jelenbe.
Hogy nem szabad feladni.

Mert sosem tudhatjuk mit hoz a holnap.

A recepthez annyit fűznék hozzá, hogy az utóbbi időszakban egy kissé megváltozott étkezési reggelizési szokásaim generálták.
Literszámra iszom a teákat, rákaptam a ropogósra pirított mogyoróvajas kenyérre, míg a gyümölcsös turmixoktól és az éjszaka alatt a hűtőben önmagukat elkészítő kásáktól a hidegrázás kerülget.
Szó szerint.
Egy ideig ugyanis még erőltettem a dolgot (nem is én lennék), viszont miután már a sokadik délelőttöt dideregtem végig, és csak az ebédre megevett 2 tányér leves állította helyre a hőháztartásomat, végre tudatosult az információ, hogy szerencsésebb lenne nem hátráltatni, esetleg segíteni a szervezetem téli akklimatizálódását.

Szóval éljenek a meleg reggelik. 
A frissen pirított, még gőzölgő kenyér illata, a kihűlt kezeket átmelegítő bögrék, és a belülről párás ablakok.


Hozzávalók 2 szelet kenyérhez:
1 teáskanál őrölt lenmag
3 evőkanál kókusztej
1 nagy evőkanál méz
1 evőkanál joghurt
1 evőkanál kókuszreszelék
1 evőkanál kókuszliszt
csipetnyi só
fél teáskanálnyi vaníliapor, némi fahéj
a szóráshoz kókuszchips, és ízlés szerint barna/kókuszcukor


Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.
A krém hozzávalóit keverjük simára egy kisebb tálban, majd kenjünk meg vele 2 szelet toastkenyeret. 
Tegyük be sülni, nagyjából 8-10 perce, majd szórjuk meg a kókuszszal (+ cukorral, ha használunk), és grillfunkción pirítsuk még néhány percig.
Tálaljuk melegen, gyümölcsökkel, jobb reggeleken egy kevés sziruppal meglocsolva...


Ötlet a Top with cinnamon blogról.

sütőtökös nyers porridge

Meredten néztem a kezemben lévő fügére, és nagyon erősen próbáltam nem gondolni semmire sem. 

Nem gondolni az út szélén letolt nadrágban álló hajléktalanra.

Arra a férfira, aki önként mondott le az életéről.

Arra a nőre, akivel közölték, hogy nagyjából 1 éve van még hátra.

Semmire. Miért van az, hogy akkor a legnehezebb megszabadulni a gondolatainktól, amikor a legjobban szeretnénk?

Automatikusan húztam le az újabb és újabb gyümölcsök héját. Mennyivel másabb is lehetne. 

Ehelyett itt állok a saját konyhánkban és lekvárt főzök. 

Nincs igazság a Földön. 

Eszembe jutott az egyik fotó a Word Press kiállításról. Az, ahol a romok alatt fekvő férfi a feleségét magához ölelve halt meg. 

Az életben az élet a legnehezebb.

Mégsem tudnék lemondani róla. Mert bármilyen kilátástalannak is érzem sokszor a mindennapokat, mindig arra gondolok, hogy lehet jobb. Hogy el kell hinnem, és lesz jobb. 

Néha azt érzem, hogy árral szemben úszom.

Hogy minden, amivel próbálkozom falakba ütközik, és meg nem értést szül. És ekkor nem a támogatásról beszélek, hanem egyszerűen csak a lehetőségek meghagyásáról. Hogy hiába nyújtom a saját zacskómat a boltban, csak beleteszik a 2 pici kiflimet egy elefántot is elnyelni képes műanyag tasakba. Kényszeredetten mosolygok. A zavartság és a kín határán egyensúlyozok, a környezettudatos énem belül hangosan zokog, én pedig azon gondolkozom, hogy kisétáljak-e fizetés és kifli nélkül.

Tudom-tudom, egy fecske nem csinál nyarat.

De mindig kell egy fecske, aki felhívja a többiek figyelmét a tél végére.

Emlékeztek még a 365 reggeli sorozatra? Nos, igen, az már nincsen, egyszerűen nem volt beilleszthető a mindennapjaimba. Meg aztán... én és a muszáj dolgok. ;)

Viszont a lényegi részét szerettem, és nem utolsó sorban engem is motivált a minél változatosabb érkezésre, úgyhogy arra gondoltam, ha nem is az eredeti formájában, de néhány kép erejéig visszacsempészem a bejegyzések közé.

3/7 - tejeskávé, alma, mini zabkeksz (recept hamarosan!)

4/7 - narancsos csoki tea, zöld smoothie

----------------------------------------------------------------------------------

Még Lila Füge említette az egyik bejegyzésében: ott ahol ő eszik, maradék túrósbatyu csak úgy nincsen. Nos, én pont ugyanígy vagyok a sütőtökkel. Túl sok sütőtök egyszerűen nem létezik.

Imádom.

A gyönyörű narancssárga színét, az édeskés ízét, a textúráját, a mézes illatát. Mindent. A sütőtök úgy ahogy van, egy tökéletes növény. Ennek megfelelően gyakran is használom: dióval és csokival keverve pudingnak, nutellával töltött fűszeres muffintésztába, csigának feltekerve, müzliszelethez, csak hogy az édesek közül néhányat említsek, de a sütőtök címszó alatt még találtok egyéb recepteket is.

Ez a legújabb szerelem. 
Ami nem örökre szól, mert vélhetően hamarosan felváltja egy másik, de ez az eszmei értékéből semmit sem von le. A kiindulópont a Green Kitchen Stories nyers hajdinakásája volt (amit egy fantasztikus ötletnek tartok, és a megjelenése óta visszatérő szereplője a reggeleimnek) ezt téliesítettem most ezzel az apró sütőtökös csavarral, de már érik a fejemben egyéb variáció is...


Hozzávalók 1 főre:
15 dkg sült sütőtök
kisebb alma fele
1/4 csésze hajdina
1/4 csésze dió
fél mokkáskanálnyi fahéj
reszelt gyömbér
csipetnyi só

A diót és hajdinát előző este áztassuk be hideg vízbe.
Másnap reggel mossuk le (érdemes többször, hogy a hab, nyálka, és egyéb csinosságok eltűnjenek), majd tegyük a többi hozzávalóval együtt turmixgépbe (vagy megfelelő méretű késes aprítóba - nekem azzal is szépen működött), és dolgozzuk teljesen simára.
Szedjük ki egy tálkába, szórjuk meg bőven gránátalmával (nagyon illik hozzá!), kókuszchipssel és kanalazzuk be minél előbb!

diós mazsolás müzliszelet

Bizonyos időközönként rámjön, hogy el kell hagynom a várost. Úgy nagyjából minden héten.
Besokallok.
A mindennap végigjárt útvonalaktól. A szinte már az égből is rámomló betontengertől. A sohasem változó tájtól.

Ki kell szabadulnom.

Úgyhogy hazamegyek. "Vidékre".

Abba a kisvárosba, ahol az egész életemet leéltem.
Ahol az utcák minden egyes macskakövét ismerem, mégsem tudom a pontos nevüket máig sem. Ahol ha el szeretném vinni a kutyámat sétálni, bármerre elindulhatok, előbb-utóbb valamilyen parkba vagy mezőre lyukadok ki. Ahol a belvárosban ugyanazok az üzletek működnek, amik gyerekkoromban is. Ahol olyan emberek köszönnek rám, akiket már évek óta nem láttam, mégis megismernek.

Igen, lehet mondani, hogy unalmas.
Hogy nincsenek újhullámos kávézók, street food-ot népszerűsítő dizájnos kifőzdék. Hogy nem lehet lépten nyomon paleo élelmiszereket árusító üzletekbe botlani. Hogy nincsenek (normális) szórakozóhelyek. A város lakosságát megmozgató fesztiválok.

De jó. 
Ennek ellenére, vagy éppen ezért, jó ott lenni.



Ilyenkor titokban meg is sajnálom a pestieket, hogy nekik nincs hova elmenniük.

Aztán azért is jó hazamenni, mert akkor biztos, hogy nem kell az iskolában lennem. Semmi bajom az egyetemmel, csak az általa megkövetelt időbeosztás nem igazán kompatibilis az én életmódommal. Sokszor van, hogy már reggel nyolctól egészen 4-5-ig ott kell lennem. Ha pedig ott vagyok, akkor ott is eszem. Ha pedig eszem, az sohasem egyszerű, legalábbis az én esetemben. ;)

Alapesetben sem erősségem az előretervezés, itt pedig az átlagnál is fokozottabban lenne rá szükségem... szóval még tanulom. Lassan megy, de muszáj, ha túl szeretném élni a következő évet. :) A túlélés szellemében kerültek előtérbe a jól szállítható, kis helyet foglaló, tápláló rágcsálnivalók. Müzliszelet fronton idáig ez a legsikeresebb próbálkozásom, de a jövőben szerintem még találkozhattok néhánnyal!


Hozzávalók nagyjából 16 szelethez:
1 csésze zabpehely
2 csésze puffasztott tönkölybúza
1/2 csésze durvára vágott dió
2 evőkanál lenmag
2 evőkanál szezámmag
1/3 csésze mazsola
nagy csipetnyi só
3 nagy evőkanál mogyoróvaj
3 nagy banán villával szétnyomkodva
7,5 dkg jó minőségű étcsokoládé
kb. 7-8 evőkanál tej
kókuszchips a díszítéshez

Első lépésként keverjük össze egy nagy tálban a száraz hozzávalókat a zabpehelytől a sóig.
Egy kisebb tálkában melegítsük fel (mikróban) a földimogyoróvajat, majd ha már folyós egyesével adjuk hozzá, és nyomkodjuk szét villával a puha banánokat.
Egy spatula segítségével forgassuk bele a banános keveréket a pelyhes tálba, hogy a massza jól bevonja mindenhol a szemeket.

Béleljünk ki sütőpapírral egy hosszúkás sütőtálat. Nyomkodjuk bele a tésztát (ehhez egy pohár segítségét is érdemes igénybe venni), hogy minél tömörebb legyen, majd hagyjuk állni néhány óráig, vagy akár egy egész éjszakán át is a hűtőben.

Másnap, vagy amikor sütni szeretnénk, melegítsük elő a sütőt 165 fokra. (Ha a hűtőből vettük elő, akkor hideg sütőben kezdjük a sütést.) Fedjük le a tepsi tetejét alufóliával, mert a hosszú sütési idő miatt könnyen meg tud égni, és süssük nagyjából 40-50 percig. 
Hagyjuk kihűlni.

Olvasszuk fel a csokoládét, keverjük hozzá a tejet, majd egyenletesen borítsuk be vele a müzli tetejét.  Opcionálisan szórjuk meg pirított kókuszchipssel, és tegyük hideg helyre, hogy a máz megszilárduljon, majd szeleteljük fel, és fogyasztásig tároljuk hűtőben. (Javaslom, hogy semmiképpen sem lezárt tetejű dobozban, mert a keletkező vízpára rácsapódik a csokira.)

szedres nektarinos crumble / blackberry nectarin crumble

A crumble készítésével - mint technika - mindig is nagyon szimpatizáltam. Ropogós zabpelyhes morzsa, aranyra pirult magok, alatta sziruposra sült mézédes gyümölcs... Jól hangzik, nem?
Sajnos a végeredmény ehhez képest általában egészen más képet mutat: a zabpelyhes tészta túlságosan megég, a gyümölcs kemény marad, és úgy általában - nem úgy néz ki, ahogyan kéne.

Mostanáig.

Nem tudom, hogy mi történt.
Talán a több tucatnyi átböngészett recept, a próbálkozások közben észrevétlenül rámragadt tapasztalat, de az is lehet, hogy a sorsnak ennyi idő után egyszerűen csak megesett rajtam a szíve.
Sikerült.
Olyan isteni finom édességet sikerült alkotnom, hogy még magam is meglepődtem. Mert ez pont olyan volt. Olyan, amilyennek lennie kellett, és olyan, amilyennek megálmodtam. Minimálédesség a lehető legegészségesebb kivitelben, pillanatok alatt.

Hát kívánhatunk ennél többet? 

-----------------------

I was always dreaming about making a crumble. A REAL crumble.
Where crunchy crumble with golden rolled oats and roasted nuts meets with lots of supersweet, juicy bubbling fruits... Sounds good, doesn't it?
Unfortunately in the reality final products showing an absolutely different way: the top of the crispy dough is burnt, fruits are hard and half baked - in general: it looks really different than I think it should have to be.

Till right now.

I really don't know what's happened.
It can be the dozens of browsed recipes, the experiences which sticked to me unawares in the course of trying, or may it be after a long time Destiny took a pity on me.
It successed. I made perfect crumble.

It was so delicious I was wondering as well.
The same I was dreaming about. Golden, crunchy, juicy. 
Something really simple in no time - as healthy as it just can be.


Can we wish anything more?

Hozzávalók:

1 csésze aprószemű zabpehely

1 csésze nagyobb szemű kókuszreszelék (de nem chips!)

4 dkg vaj

100 g natúr joghurt (3,5 %)

2 nagy evőkanál méz

csipetnyi só

1,5 csésze szeder

3 óriási nektarin (az érett jobb)

Egy nagy tálban keverjük össze a zabpelyhet, kókuszreszeléket és sót, majd gyorsan morzsoljuk el benne a kokckákra vágott hideg vajat. Ne nagyon húzzuk az időt, az a jó, ha minél kevésbé olvad fel. Ezután adjuk hozzá a mézet és a joghurtot is, és egy villa segítségével dolgozzuk össze.
A gyümölcsös részhez mossuk meg és vágjuk vékony szeletekre a nektarint. Keverjük össze a szederrel, kanalazzuk egy tűzálló tálba, osszuk el a tetején egyenletesen a kókuszos tésztát, majd fedjük le alufóliával.
180 fokos sütőben süssük nagyjából 35-40 percig, míg a gyümölcsös rész levesre nem sül, a teteje pedig szép barnás foltokat kap.

Ingredients:

1 c small kernel rolled oats

1 c desiccated coconut 

4 dkg cold butter

100 g simple yoghurt (the heavier is better)

2 big tbsp honey

pinch of salt

2 c blackberry

3 giant hard nectarines

In a big bowl whisk the rolled oats, desiccated coconuts and salt. Add the cold butter then crumble really quick with you fingers. Stir honey and yoghurt then mix the dough with a fork. Try not to overmix it.

For the fruity filling wash nectarines then cut them thin slices. Combine with the blackberries and pour into a baking dish. Scatter over filling with the coconutty batter then cover with tinfoil.
Preheat oven to 180 C. 
Bake it for 40 minutes or until the filling goes bubbly and juicy and the top is golden and crispy.

az egyáltalán nem réteges scone

Nem szeretem a kategorizálást, de a lelkem egy részének szüksége van rá.
Látnom kell az átléphető határokat, a mozgást korlátozó kereteket. Szabályokat, amiket be lehet tartani, elveket, amikhez lehet alkamazkodni.

Ellentmondás az egész.
Frusztrál, hogy meg van kötve a kezem, de a saját ujjaimmal húzom szorosra a csomót.
Egy újabb dolog, amin dolgozhatok.


Az itteni létemmel is voltak kétségeim.
Kezdve azzal, hogy egyáltalán milyen kategóriájú blogot is írok, milyen arányban "szabad" tartani a kép-recept-személyes írás arányát, illetve az utóbbit: hogy egyáltalán megtartsam-e.
Be kell vallanom, visszaolvastam, és megijesztett. Ugyan én magam írtam, megdöbbentett ez a mennyiségű kételkedés, és... ne szépítsük na: negativitás. Nekem, akit részletekben ér, és közben megélem a jó dolgokat is, fel sem tűnt. Az életem része, pont.
De nem ez az életem. Nem csak ez.
Rengeteg szuper és inspiráló pillanat van a világomban. Rengeteg.
Nem írok róla, mert... nem. Nem jön a késztetés. Átélem, elraktározom, de nem hagy maga után kikívánkozó nyomot.

A nehéz pillanatok - na azok hagynak. Talán másuk nincs is.
Acélfogaikkal belemarnak a lelkembe, és ledöntik a fejemben felépített álomvár egy tornyát. Azét  várét, ami abban segít, hogy ne őröljön fel a világnak az ehhez hasonló része. 

Ehhez kell a blog.

Mintha arra a rövid időszakra kívül kerülnék a testemből, és az ujjaim maguktól mozognának. Mintha a leírt szavakkal a rossz érzések is elhagynák a testemet. Mintha ez megoldást jelentene.


És tudjátok mit? Jelent.
Nem fogom megváltani vele a világot, de magamat megmenthetem. Megmenthetem attól, hogy beszippantson, és olyanná váljak, mint azok, akik ezt a rendszert fenntartják.





A világ rendbehozatala majd ezután következik.

Gyönyörű, több rétegre szétomló scone-t sütni... hát, rajta van a bakancslistámon.
Egyenlőre viszont: képtelen vagyok. Sohasem lesz ugyanolyan, mint a képen. Ami nem meglepő, ha őszintén beismerem, hogy tulajdonképpen mindig változtatok valamin, ám annál inkább furcsa, ha tényleg követem a leírást.

Ezt a receptet azért osztom meg veletek mégis, mert ugyan "leveles" nem lett a tészta, annyira  fantasztikusan könnyű az állaga, hogy akarva sem csinálhattam volna jobbat.



Hozzávalók 6 nagy darabhoz:
1,5 csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 nagy teáskanál szódabikarbóna
1 mokkáskanál só
55 g hideg vaj
1/2 csésze natúr joghurt
1/2 csésze kókusztej

Az elkészítés folyamata igen egyszerű.
Egy nagy tálban keverjük össze a lisztet, sót, szódabikarbónát, egy másik kicsiben pedig a joghurtot és a kókusztejet. A hűtőhideg vajat vágjuk kis kockákra és egy kézi habverő segítségével dolgozzuk össze a lisztes keverékkel. Ne elmorzsoljuk - maradjanak darabok, inkább hozzávetőlegesen oszlassuk szét.
Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.
A joghurtos masszát egy spatula segítségével forgassuk össze a liszttel - de itt is a hanyagságon van a hangsúly, a legrosszabb, amit tehetünk, ha túlkeverjük. Egy szinte kanalazható masszát fogunk kapni, ne lepődjünk meg.
Liszttezzünk meg bőven egy deszkát, lapátoljuk rá a masszát, szórjuk meg a tetejét is, és óvatosan próbáljunk belőle magas téglalapot formázni. (Érdemes a kezünkre is tenni egy kevés lisztet.) Fogjunk egy nagy (lisztbe mártott) kést, és vágjuk fel 6 egyenlő részre.
Tortalapát segítségével óvatosan tegyük át egy sütőpapíros tepsibe, kenjük meg a tetejét kókusztejjel, és süssük, amíg aranybarna nem lesz, illetve a beleszúrt fogpiszkáló tisztán jön ki. (Ne tévesszen meg senkit, hogy milyen puha az állaga.)

Finomhangolás

Hosszú héten voltam túl.

Sok izgalommal, folytonos pörgéssel és kevés alvással. Nagyon kevéssel.

Indulás előtt apa a vonatablakon keresztül még odaintett egy bátorítót, a szájával pedig azt formázta: jól fogod magad érezni. 

Jól. 

Erre próbáltam gondolni akkor is, amikor az első kalauz nekiállt vitatkozni velem, mert a pénztárosnő rossz jegyet adott. Meg akkor is, amikor a második megbüntetett.

Pozitívan.

A vendégek érkezése közben, odasétált hozzám egy ismeretlen hölgy, és azt mondta, hogy ugyan alig ismer valakit, mégis úgy érzi, mintha barátok között lenne. “Nem furcsa?"

Mosolyogtam.

Tudtam miről beszél.

Az első pillanattól kezdve, hogy átléptem Colették küszöbét, ez az érzés vesz körül. A férje, a gyerekei… mintha hazamennék. A tündéribbnél tündéribb barátai, akik azonnal befogadtak.

Egyszerű, őszinte, tiszta szeretet. 

Ez jellemző az odatévedőkre, és ezzel készülnek az ételek is.

A mostani rendezvény az édesszájúaknak kedvezett: egy egész (többé kevésbé) napsütéses délutánon tobzódhattunk a finomabbnál-finomabb, és egészséges desszertekben, miközben varázslatos hárfamuzsikát repített közöttünk a szél. Személyes tapasztalatból beszélek: mindent végigkóstoltam. (Nem is ettem aznap édességen kívül mást.) Kipróbáltam Nia isteni nyers bonbonjait (veretlen kedvenc a zserbós, bár a pisztáciás-áfonyás sem piskóta), és Colette desszertkölteményeit (az a feketeerdős kosárka…ahh) és turmixait.

Jómagam sült fánkokkal készültem. Egy levendulással a "romantikus" lelkületű felnőtteknek, és egy nagyon csokissal a kisebbeknek. Az elnevezés egy kicsit csalóka volt, sokan kérdezték meg, hogy ez ugye nem "az" a fánk-e. 

Nem. 
Nem a bő olajban sütött, sok esetben az itatás ellenére is zsírtól tocsogó változat.
Nem is a vastag cukormázzal leöntött, fehérlisztes sütemény.


Olyat én nem tudok. 
Illetve nem, tudni biztosan tudok. Meg tudnám sütni. De megenni nem. Nem jó szívvel. Egy hatalmas adag lelkiismeretfurdalással, utána pedig 2 napig fájó pocakkal. Azzal igen.

Szóval nem.
Ez nem nagymamánk sütötte, lekvárral töltött, porcukorral bőkezűen megszórt szalagos fánk.
Ha valamihez hasonlítani kéne, akkor inkább hoznám rokonságba az amerikai filmekből jól ismert színes tetejű édességekhez.

Na, olyan ez. Csak egy sokkal jobb összeállítású lisztkeverékkel, cukor és felesleges zsiradékok nélkül.

triplacsokis málnás fánk (vegán)

Hozzávalók 8 normál méretű, duci fánkhoz:
3/4 csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1/4 csésze zabkorpa
1/4 csésze rizsliszt
1/4 csésze kölesliszt
1/4 csésze kakaópor
2 nagy csipet só
3/4 tk szódabikarbóna
1/2 csésze méz (vagy valamilyen növényi szirup)
1 normál, de inkább kisebb felé hajló puha avokádó húsa
2 ek kókuszolaj + egy kevés a formához
kb. 1/3 csésze növényi tej (+/- néhány ek)
kb. 1,5 maréknyi friss málna

Egy nagyobb tálban keverjük össze a különböző liszteket, a kakaóport, a sót és a szódabikarbónát.
Vágjuk ketté az avokádót, kanalazzuk ki a húsát, majd egy villával nyomkodjuk krémesre. Adjuk hozzá a mézet, tejet és kókuszolajat, majd részletekben dolgozzuk a száraz hozzávalókhoz. 

Kenjük ki olajjal egy teflon fánksütőforma mélyedéseit, majd töltsük meg tésztával. Minden körbe nyomjunk bele 4-5 szem kisebb málnát, és előmelegített sütőben süssük nagyjából 18-20 percig. Akkor jó, ha még kissé puha, és nem sütöttük túl.



Ha nem tartunk szigorúan vegán étrendet feltétlenül tegyünk rá csokimázat is: ehhez olvasszunk fel nagyjából 5 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládét, 1,5 evőkanál kókuszolaj és 2-3 evőkanál növényi tej keverékével. Mártsuk bele a kihűlt fánkokat, majd díszítésként szórjunk étcsokicseppeket a tetejére.

csokis ribizlis zabszelet

Beszélgettünk.

Az a fajta beszélgetés volt, amikor az idő múlását csak az ürülő borospoharak kenyérkosár és a másik a sötétségben egyre nehezebben kivehető arca jelenti. Amikor eltűnnek a fizikai korlátok, és tényleg csak a másikra figyelsz.

Beszélgettünk. 

Hallgattam, ahogyan A. beszélt, és szinte eggyé váltam a gondolataival. Olyan érzés volt, mintha a száját elhagyó szavak az én testemben váltak volna egységgé.

Nézem a repülőn mellettem ülő lányt, ahogyan a szendvicsét próbálja kinyitni. Azt, akit alig néhány órája ismerek, és aki éppen most nyitja meg nekem a szívét. Olyan őszintén beszél az életéről, és a problémáiról, hogy az már szinte zavarbaejtő. 

Csendben figyelem. Néha közbeszúrok egy-egy rövid kérdést, de szinte át sem gondolom mit mondok. Mintha a szám magától mozogna: egyszerűen csak kimondom, ami eszembe jut. 

És működik. 

Miközben hallgatom, rájövök, azokra az egyszerű kérdésekre válaszolva előrébb tud lépni. 

Megijeszt. 

Ilyen egyszerű lenne?
Csak meg kell találnunk azt, a valakit, aki rámutat a problémáinkban megbújó megoldásra?

Talán. De az is lehet, hogy nem.

 MIndenesetre amikor megkértek minket, hogy kapcsoljuk be a  biztonsági öveinket, mert hamarosan kezdőik a leszállás, Zs. megszorította a kezem. “Jó pszichológus lesz belőled."

Ezek szerint ő is tudta.

A zabpelyhet, bújjon bármilyen ruhába is, imádom. Lehet magokkal és aszalt gyümölcsökkel dúsított kása, lehet ropogós granola, felvehet szabályos téglalap alakot müzliszeletként. Nem számít, jöhet.
A müzliszelet analógiájára született meg ez a zabszelet is. Energiát ad, táplál, és még egészséges is. Az édességét a mézzel jól lehet szabályozni, de ha a savanyú ribizli helyett más gyümölcsöt, mondjuk mazsolát használunk, szintén az édes irányba tudjuk eltolni az arányokat.
Én akkor szoktam magammal vinni, ha nem vagyok túl éhes reggel, vagy sportolni megyek, de egy forró nyári napon akár ebéddé is kinőheti magát, egy finom gyümölcsturmixxal.



Hozzávalók egy 20x20-as tepsihez:
1 csésze zabpehely
1/4 csészényi őrölt napraforgómag
1/3 csésze teljeskiőrlésű liszt
2 ek lenmaghús
1/2 tk szódabikarbóna
2 csipetnyi só
3 nagy ek kakaó
2 ek olívaolaj
1/3 csésze avokádópüré
1/2 banán
3-4 ek méz (ki mennyire szereti édesen)
1/3 csésze erős, frissen főzött kávé
1 csésze ribizli

A száraz hozzávalókat keverjük össze, majd tegyük félre.
Az avokádót és a banánt pürésítsük össze, majd adjuk hozzá az olajat, mézet, és a kávét. 
Forgassuk össze a száraz tál tartalmával a folyékony masszát, a leszemezett ribizlit, majd simítsuk egy olajjal kikent, liszttel megszórt tepsibe. 
Előmelegített 175 fokos sütőben addig süssük, míg a teteje meg nem szilárdul, de a beleszúrt fogpiszkáló még kissé ragacsosan jön ki.


Ötlet a fitcakery blogról.

epres-szezámmagos tejturmix

Feszültség, sértettség, harag, bizonytalanság, félelem.

"El sem tudom képzelni, hogy egy ember érezhet egyszerre ennyi félét - én biztosan szétrobbannék."

L. barátnőm barátjának a szájából hangzott el egyszer ez, az azóta szállóigévé vált mondat. Akkor nevettünk rajta - mert mi lányok aztán tudjuk - de itt már én is elbizonytalanodtam.

Tényleg, érezhetek egyszerre ennyi mindent?

Feszült voltam, mert visszafogtam az érzéseimet, az indulataimat.

Sértett, mert ugyan másképp indult, de sikerült úgy alakítani a szituációt, hogy én jöttem ki belőle vesztesként.

Haragos, mert lehetőséget adtam rá, hogy értelmetlen fájdalmat okozzanak nekem.

Bizonytalan, mert tudtam, hogy az, amit probléménak tekintek, mindössze a jéghegy csúcsa, az, ami már nem fért el a kosárban.

De legfőképpen féltem. 

Féltem a felismeréstől, hogy kiderül, hogy az, aki a legfontosabb az életemben, nem tökéletes. Hogy hibázhat. 

Hibázott. 

Megijedtem, amiért ezegyszer nem magamban kerestem a hibát. Hogy ugyan csak magamnak, de ki tudtam mondani: haragszom.

Ezek azok a pillanatok, amikor rádöbbenek, hogy milyen abnormális mértékű  megfelelési kényszer van bennem. 

Megrémít, hogy van valaki, aki ilyen mértékben képes hatni rám. 

Hogy ilyen mértékben ki vagyok szolgáltatva.

Próbálok elszakadni.

Megtalálni azt a pontot, ahol az életem nem változik, de már a saját magam ura vagyok. Ahol azt mondhatom: reálisan látom az életemet, minden apró kis részletével. Ahol a testem nem egy raktárnak használom, ahol a feszültségeket gyűtöm, mert azzal "kevesebb konfliktus" van, mintha kiadnám magamból.

Mert nehézségek vannak. Mindig voltak és mindig lesznek is.

Erről szól az élet.

Ha valaki az ellenkezőjét álítja, az önmagát is becsapja.

És úgy látom sok ember itt rontja el.

Mert nem a megszüntetésükre kéne energiát fordítani.

Hanem a helyes megoldásukra.

Én most tanulom. 

Nemet mondani, haragudni, kilépni a mindig alkalmazkodó álarc mögül.

És azt kell, hogy mondjam: nem könnyű.

Hozzávalók 1 személynek:
7 szem eper
citromlé
80 ml növényi tej
100 ml kókusztej
1 fagyasztott banán
1,5 ek tahini
1 nagy evőkanál sült eper
csipetnyi só
1 tk vaníliapor

Az epret mossuk meg, vágjuk kis darabokra, szórjuk egy magas pohár aljára és locsoljuk meg citromlével, majd hagyjuk állni 10 percig. Ha már eresztett egy kevés levet, villával óvatosan nyomkodjuk össze.
Ezután fogjuk az összes többi hozzávalót, tegyük egy turmixba, és pürésítsük teljesen simára. Óvatosan, hogy ne keverjük fel az epret, öntsük a tetejére, és igyuk meg minél hamarabb!

-------------------------------------------------------

Ingredients for 1:
7 strawberries
lemon juice
1/3 c plantmilk
100 ml coconut milk
1 frozen banana
1,5 tbsp tahini
1 big tbsp roasted strawberry
pinch of salt
1 tsp vanilla powder

Wash the berries and cut into small pieces. Put them into a big glass then pour with lemon juice. Let it for 10 minutes then mash it carefully.
Put the rest of the ingredients into a blender and work until smooth.
Pour the smoothie over the strawberries then serve immediately.


A tejturmix alapötlete a Green Kitchen Stories könyvből.

quinoás-epres palacsinta mézes-tahinis szósszal (vegán)

Mindenkinek vannak álmai.
Az enyémek között szerepel, hogy gyönyörű, megszámlálhatatlan rétegre szétszedhető croissantot tudjak készíteni. Hogy a hagyományoshoz nagyban hasonlító, de annál sokkal egészségesebb waffel kerüljön ki a kezem alól. Hogy egyenletesen aranybarnára pirult, friss gyümölcsökkel körberakott és vaníliaszósszal lelocsolt minipalacsintákat tehessek a reggelizőasztalra.

Aztán van a valóság.
Ahol a tucatnyi aprólékosan végigböngészett folyamatábrás receptleírás ellenére sem emelkednek meg a tekercseim. Ahol a waffel a kiolajozás ellenére mindig beleragad a sütőbe. Ahol a palacsinták vagy feketére égnek, vagy rosszabb esetben darabokra szakadva jönnek ki a serpenyőből.

Eddig. 
Most megtört az átok.
Sikerült tökéletes palacsintákat sütnöm.


Azt hiszem újra nekiállok a waffelprojektnek.

Hozzávalók 2 könnyű, de tápláló reggelihez:
1/2 csésze teljes kiőrlésű liszt
1/2 csésze főtt quinoa
1 ek őrölt lenmag
1/2 tk szódabikarbóna
nagyon puha banán fele
opcionálisan 1-2 evőkanál méz, annak aki édesebben szereti
2 csipetnyi só
1 tk vaníliapor
1/2 csésze + 3 evőkanál zabtej
sült eperszeletek


Egy tálban keverjük össze a lisztet, a quinoát, a lenmagot, vaníliát, a szódabikarbónát és a sót. 
A tejben nyomkodjuk szét egy villával a banánt, majd lassan adagolva keverjük a száraz hozzávalókhoz. A legvégén forgassunk a tésztába a sült eperből is.
Forrósítsunk fel minimális olajat egy serpenyőben, és süssük ki az apró palacsintákat (nálam kb. 2 ek/palacsinta).
Tálaláshoz mézet és tahinit (szezámmagkrém) keverjünk simára, majd csorgassuk a palacsintatornyok tetejére. Az egészséges arányok kedvéért tegyünk a tetejére néhány friss epret is. ;)

-------------------------------------------------

Ingredients for 2 nutritious breakfast:

1/2 c whole grain flour

1/2 c cooked quinoa
1 tbsp grounded linseed
1/2 tsp sodium bicarbonate

half of a very ripe banana

1-2 tbsp honey, if you’ve a sweet tooth

2 pinch of salt

1 tsp vanilla powder

1/2 c + 3 tbsp oatmilk
roasted strawberries


In a big bowl stir the flour, the quinoa, linseed, vanilla, sodium bicarbonate and salt.
Put the banana into the milk then crush it. (If you want to use honey, add it as well)  Slowly mix it with the dry ingredients till you’ll get a smooth dough. At the end stir the roasted strawberries.

Heat some oil (only 1 tsp), then bake little pancakes using 2 tbsp dough for every pancake.

For serving stir some honey and tahini until smooth then pour over the pancakes. Eat it with some fresh strawberries - just for the balance.

Recept a Wholehearted Eats blogról.