Tökmaglisztes palacsintatorony sajtos - gombás töltelékkel

Amikor hétfő esténként (6 órakor) megyek haza latinról, már igen fáradt vagyok. (Sajnos ezek az órák nem a hivatalos iskolaépületben vannak, hanem a 4. kerületi kihelyezett részlegen. Ami plusz 40 perc csatangolás.) Rendszerint nem futja többre, minthogy elnavigálok a metróig, a 11 megálló alatt pedig erőt gyűjtök ahhoz, hogy utána átszállva a villamosra, az is hazavigyen. Csak állok csendben a falhoz szorulva, és azon kapom magam, hogy gyakorlatilag "kibámulok a testemből". Mintha nem a része lennék. Vagy a részem lenne (nézőpont kérdése). De ez jó. Pihentet.
Ilyenkor már nincs kedvem beszélgetni, bugyuta vicceken hangosan nevetni, sokkal jobban esik hallgatni. Hiszen a csend olyan békés. Még akkor is, ha csak belülről jön. Mert az éppen elég.
Ilyenkor tudok figyelni másokra. És érdekes: mindig mélyen elgondolkodva jövök fel a mozgólépcsőn.

Most is.
A mellettem álló (szintén a SOTEn, de más szakon elsőéves) 2 lány mély eszmecserébe bonyolódott az idővel kapcsolatban. Az egyik váltig állította, hogy ő bizony szörnyen el van késve, mert 19 éves, és még csak most kezdi a sulit, bezzeg a szomszédja, aki most 22, már másfél éve Törökországban dolgozik (ha jól értettem fél évet ő is töltött ott), mert már 20 évesen befejezte az egyetemet. A másik delikvens szaporán bólogatott, és siratta a sorsát.

Tik-tak.
Te jó ég. Mi történt az emberekkel? Hova sietnek? Ezért nem vagyunk boldogok, mert mindig a jövőre koncentrálunk. Hajtjuk. És lemaradunk a jelen örömeiről.


Vagy... én gondolkozom rosszul? Valóban el lennék késve? 19 évesen? (Ez olyan, mintha egy megszülető csecsemőnek mondanánk, hogy bocsika, akkor kapkodd magad, mert már 5 órája jelenésed van.)
Nem. Egyszerűen nem tudom elhinni. Pontosan így jó minden, ahogyan most van. Nem a középkorban élünk. A lányoknak nem kell 16 évesen férjhez menni, és szülni. De 18 évesen sem. Vagy 20.

Ellenben tanulni nem árt. Hátha több haszna lesz, mint egy kisbabának. (Egy kisbabából ugyanis nehéz eltartani egy másikat. Bár a csodás nagycsaládos kedvezményeknek köszönhetően kettővel egy harmadikat, már nem is olyan nehéz.)

Én szeretem az életem. Pont úgy, amilyen.
Pedig nem tökéletes. Közel sem. De az enyém.
Azért igyekszem alakítani. Formálni, de csakis magam miatt. A saját örömömre.
Próbálok a "mában élni, hogy a pillanatok ne szaladjanak el mellettem. De nehéz. Sokat elszalasztok, de tudom, hogy mindent úgy sem lehet átélni.
Kell egy "prioritási sorrend".
Nekem ebben a főzés, a sport, a blog (magába foglalva az írást és fényképezést) és a család van a dobogón. A barátokat pedig igyekszem szintén feltuszkolni a pódiumra, de... Próbálkozom na. Egyszerre mindig csak egyet. Mert én úgy szeretem. Így tudok maximálisan figyelni az illetőre, és ilyenkor érzem úgy, hogy igen, hasznosan töltöttem az időmet.
Nekem nem pálya a bulizás. Szeretném (na jó, ez hazugság), de nem. Úgyhogy kerülöm. Illetve szerencsére nem is nagyon keresztezzük egymást. Mert ez nekem így jó. Pont.

Hiszek a minőségi kapcsolatok fontosságában. Hogy biztonságot adnak. És ez nekem a család.
Hazamenni mindig jó. Sőt, így, hogy ritkábban van rá alkalmam, még értékesebbnek tűnik.
Főleg, hogy hétvégén van. Ilyenkor senki sem rohan, van időnk egymásra. Beszélgetni, elmenni sétálni, együtt lenni.

Mert ez az otthon. A kutyaszőrös, csokiskekszillatú otthon.

Ezek a kis palacsintaépítmények most a vasárnapi ebédet jelentették. Az egész családnak. (Ha tudnátok, hogy ez milyen nagy szó!)
Különlegessége, hogy a liszt egy részét kicseréltem tökmaglisztre, amitől a tészta kapott egy igen kellemes ízt, és egy kissé zöldes színárnyalatot.
És hogy a liszt honnan van? Másoknál itt az szokot következni, hogy a nemtommilyen biobolttól kaptak egy csomagot, hogy próbálják ki a termékeiket, és aztán ilyen néven kuponkód, kedvezmény blablaba... nos, nekem egy Pali nevű "beszállítóm" van, aki a szülinapomra lepett meg, egy hatalmas szatyornyi különlegesnél különlegesebb dologgal. Mint ez.
Nagyon köszönöm, tökéletes ajándék volt!!! :)


Hozzávalók 5 személynek
a palacsintához:

2 tojás

2,5 dl tej

1 csipet só

8 dkg tökmagliszt

10 dkg rozsliszt

fél evőkanál olívaolaj

nagyon bubis ásványvíz a megfelelő állag kialakításához

A hozzávalókból a szokásos módon palacsintatésztát készítünk, majd vékony palacsintákat sütünk belőle.

a töltelékhez:

60 dkg barna csiperke

3 nagy evőkanál túrósajt

szerencsendió, feketebors, só

1 kisebb csokor kakukkfű

pici olívaolaj

A gombát megtisztítjuk, felszeleteljük, majd a felhevített olajon a hagymával együtt "aranybarnára" sütjük. Ha elkészült, levesszük a tűzről, és még forrón hozzákeverjük a sajtot, hogy elolvadjon. Belecsipkedjük a kakukkfűlevélkéket, majd ízesítjük a fűszerekkel.

összeállítás:

A palacsintákat még melegében megtöltjük (ekkor kevésbé törik), de ügyeljünk rá, hogy elosszuk a tölteléket, ne csak "halmozzuk". (Így a sajt összetartja majd a kis hengereket.) A rudakat 3 nagyjából egyforma részre vágjuk, amiket sütőpapíros tepsire állítunk, úgy, hogy ellentartsanak egymásnak. A tetejére jó sok reszelt sajtot (nálunk füstölt) halmozunk, ami nem csak hogy finom, de később egyben is tartja majd az építményeket.

200 fokos sütőben kb. 15 perc alatt átsütjük.

Szilvacsatnival (hamarosan!) és salátával esszük, kinek hogy ízlik jobban. :)

Inspiráció: Palifőz fb oldalán látott kép

Csípős paradicsomos - zöldségszósz gombával

"Nem szoktál mosolyogni.

 Minek kéne örülnöm?

 Nem konkrétan most, hanem általában. Már nem is tudom mikor láttalak utoljára..."

Ezt apa állapította meg.
És valóban. Nem téved. Már én is észrevettem.
Valahogy leszoktam róla. A mosoly megnyit a többi ember felé, sebezhetővé tesz. És én a legkevésbé sem akarok az lenni.
Így inkább bezárkózom. Biztos, ami biztos.
De ha valaki jól belenéz a szemembe, az elutasítás és fölényesség alatt kapálózó kezeket talál. Amik nem találnak fogódzkodót.

Étkezésileg elmondható, hogy "vegasztrománia napokat" tartok, ugyanis pár napja szinte minden ebédem az onnan lefirkantott receptekből készül. A mostaninál még a fénykép is. Köszönöm Annának :) Szuperfinom!


Hozzávalók 2 személynek:

15 nagyobb fej gomba

1 aprócska zeller

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 sárgarépa

2 dl paradicsompüré

kb. 1,2 dl fehérbor (jó minőségű!)

só, fehérbors

chili(por)

kakukkfű

5 szem olajbogyó

A hagymát, fokhagymát, sárgarépát és zellert meghámozzuk, majd lereszeljük. (Nekem gyufaszálreszelőm van, és annak ellenére, hogy lehetett nagyjából 300 Ft, meglepően jól funkcionál.)

A hagymát egy kevés olívaolajon elkezdjük megpirítani, majd félúton hozzáadjuk a többi zöldséget is. Szép aranyszínűre sütjük. Ekkor hozzáadjuk a paradicsompürét, fehérbort, és addig főzzük, míg meg nem puhulnak a reszelékek. És be nem sűrűsödik a szószunk. Ekkor ízesítjük sóval, borssal, chilivel és apróra vágott olajbogyóval.

A gombához serpenyőben pici olívaolajat hevítünk.

A megpucolt, és féldiónyira vágott gombákat beledobjuk, és hirtelen megsütjük. Nagyszemű sóval, feketeborssal és friss kakukkfűvel ízesítjük.

Papad tészta zsályás-gombás-túrós töltelékkel

Vallomás 1: Kezdek elfáradni. Várom az érettségi végét. De egyben félek is tőle. Mi lesz velem? Elveszek a nagy semmiben... (Vagy elhízok.)
Vallomás 2: Egyre többet gondolkozom a mi lesz ha- típusú jövőre irányuló kérdéseken. Mint mi lesz ha nem lesz elég pontom, mi lesz ha felvesznek, mi lesz ha nem vesznek. Bonyolult.

Vallomás 3: Ezt a mostani Blogkóstolót elrontottam. Egy kissé.

Mert mi is volt a feladat?
"Készítsünk el egy ételt xy blogjáról. "
Ebben a körben Nyammot kaptam, igen örültem mikor megláttam, mert ő az egyik olyan, akit kicsit közelebbinek/megfoghatóbbnak érzek, tekintve, hogy már találkoztunk. És mindketten aznap fedeztük fel a másik blogját. (Milyen aktuális, pont a 2.Blogkóstoló miatt :). )
Tehát valamit csinálni. Igen. Gondoltam édesre, sósra, de tekintve, hogy mostanában csak tanulok, nem nagyon kéne az édes dolgokat erőltetni. Akkor legyen ebéd. Elméletben megvolt a dolog, de sajnos tett nem követte. Egészen tegnapig. Amikor rádöbbentem, hogy basszus, határidő van, és elrohantam bevásárolni. Nagy gombát. Mondjam, hogy tipikus, hogy csupa féldiónyi aprósággal jöttem haza?
De ez van, nem volt mit tenni. Maradt a vészmegoldás, tekintve, hogy ezeket már megpucolni is egy kisebb tortúra volt (bár lehet, hogy csak azért nem akart lejönni a héja, mert nagyon frissek voltak), úgy éreztem, hogy nincs erőm babszemnyi kalapokba tölteléket varázsolni. Ezért a gombákat is belekomponáltam a töltelékbe, és összetört (mert azt sem sikerült épen felhozni apához) papad lapokra simítva megsütöttem. Így lett egy mondhatni óriási gombám, aminek eredetiben így kellett volna kinéznie. (Kivéve a chorizót. Azt kockákra vágott pink retekkel helyettesítettem.)

Ne haragudj Nyamm :( (Mindenképpen pótolom valamilyen módon.)

Hozzávalók 1 főre:

25 dkg gomba

3 szál újhagyma

1 nagy pink retek (csomós)

olívaolaj

só, feketebors

12 dkg túró

kb. 15 zsályalevél

4 feketborsos papad tésztalap

Az olívaolajat felhevítjük, majd picit megpirítjuk benne a felkarikázott újhagymát. Beletesszük a gombát is, és összesütjük. A legvégén jöhet a felkockázott retek, a só, gondolatnyi bors (a tészta nagyon durván csípős), zsálya és a tűzről levéve a túró is. Összekeverjük.

Ezalatt az egész vagy összetört papad lapokat (még lesz ezzel jó pár étel, majd akkor kifejtem) forró vízbe áztatjuk egy percre.

Egy tűzálló tálat kikenünk pálmazsírral, és egyenletesen elosztjuk benne a "főtt" tésztadarabokat. Rásimítjuk a túrós tölteléket, majd 200 fokon 15 perc alatt megsütjük.

Frissen a piacról: zöldspárgás-gombás újkrumpli "bikavérrel"

Barátok lettünk.
Én és a piac. Minden alkalommal amikor belépek a koszos gumifüggönyön, megcsap az az illat. Az a semmivel össze nem keverhető aroma. Benne van minden: a zöldségek, fűszerek, pékáruk és árusok lelke.
És ez jó. Nagyon jó.
De mint egy valódi baráttal, itt is tartani kell a kapcsolatot.* Ápolni. Szerintem ennek szépen eleget teszek, hetente többször is látogatom. Nem hosszan, de pörög azélet. Én pedig nem szeretek sokáig egy helyben állni.

* Többet járok piacra, mint ahányszor az igazi barátaimmal találkozom. És ez nem vicc. Hatalmas szégyen. Kezdjem újra, hogy bocsi, kissé antiszoc vagyok?

De szereztem még egy kispajtást (ugyan őt az Auchanban), egy csokor zöldspárga személyében.
Vannak alapanyagok,amikre ránézek, és már be is indult a fantáziám, hogy mit lehetne csinálni belőle. Nos, a spárga nem tartozik ezek közé. Sőt. Legtöbbször rá se nézek. Illetve átnézek rajta. Azonban most olyan akcióban volt, hogy nem lehetett otthagyni. Egy jel volt, és jó szokásom hallgatni az ilyen üzenetekre.

Azonban még mindig lövésem sem volt, hogy mibe álmodjam bele. Gógli fel, pörgettem az oldalakat. Így sütve, húsba tekerve, levelestésztán, már kezdtem elkeseredni, hogy áá, ez egy túl flancos valami nekem.
Végül aztán lett megoldás, hogyne, valahogyan mindig van. Vagyis mindig lesz. Jelen esetben az ihlet itt rejtőzött. (Nagyon szimpatikus az oldal, bár nem ereszti túl bőre a szövegelést, amit én azért szeretek. Persze minden blog más, pont ettől jó.)


Hozzávalók 1 főre:

10 dkg gomba

5 db másfél diónyi újkrumpli

7 szál zsenge zöldspárga

0,5 dl vörösbor (nekünk egy Egri bikavér volt a hűtőben bontva)

4-5 levél bazsalikom

2 szál borsikafű

só, fehérbors

1 evőkanál olívaolaj

pálmazsír

1 evőkanál szotyi

1 dkg növényi sajt

A krumplikat megmossuk, majd 5 perc alatt félpuhára főzzük őket. 

Kikenünk pálmazsírral egy tűzálló tálat, belerakosgatjuk a meghámozott, félbevágott krumplikat,majd lecsepegtetjük olívaolajjal.

200 fokos sütőben 10 percig sütjük.

Ezalatt meghámozzuk a gombát, megmossuk a spárgát: a keményebb végeit levágjuk, a maradékot kettévágjuk. A sütőtálban összevegyítjük a zöldségeket  a krumplival, sózzuk, borsozzuk, belevagdossuk a fűszernövényeket, majd rálocsoljuk a bort. Újabb 15 percre visszatesszük a sütőbe.

A legvégén rászórjuk a sajtot és a szotyit, megvárjuk, hogy ráolvadjon,és azonnal tálaljuk!

Frissen a piacról: zsenge borsós-gombás árpa tofuval és kaporral

Moody, moody, moody.      May I be the moodiest person?

Gondoltam kitalálok valami ütős kis bemutatkozást az angolérettségire, úgyhogy elkezdtem olyan szavakat keresgélni, amiket a legjellemzőbbnek vélek. Elsőnek rögtön ezt szúrtam ki. Szomorú, de ez a valóság. Kegyetlenül változékony vagyok. Mint ez a mostani időjárás. 10 percen belül kétszer meg lehet ázni, én ennyi idő alatt akár 4-szer is eljutok a felrobbanásig. Van stressz meg nyomás bőven, na. Kikapcsolódás meg kevés. (Szoktam nevetni, amikor látom a kiírásokat, hogy "már csak 3 hét és vége". Minek???? Drágáim, ezt én mondhatnám, ti 3 hónap múlva ugyanott folytatjátok tovább. De nem mondom. Meg tulajdonképpen én is folytatom, csak máshol.  Remélem.)

De a piacozás egy jó alternatíva. "Szülői vezetéssel" szinte sohasem jártunk, ez is saját felfedezmény. Mármint, hogy milyen jó.
Mert az. Sokkal szuperebb itt venni még egy fej salátát is, mint bemenni a Tescoba, és ott megtenni ugyanezt.
Emberibb.
(Még akkor is ha egy kész tortúra abban a tömegben létezni, és minden öreg banya keresztülrángatja a lábamon a húzós kocsiját, mert ő nem fér el.)

Így született meg a szombati ebédem. Teljesen spontán, mert egyáltalán nem terveztem borsót venni, csak mikor minden második árusnál láttam kirakva, akkor ütött szöget a fejemben. Kis naivan úgy képzeltem, hogy majd egészben ezsem meg, csak levágom a kemény végeiket. Mikor ezt az elképzelésemet felvázoltam az eladónak, csak csóválta a fejét, hogy ő még ilyent nem hallott, hogy valaki megeszi a borsó héját.
Itthon aztán konstatáltam, hogy ez nem nagyon fog összejönni, mert ez már nem az általam elképzelt zsenge cukorborsó, hanem kemény, jó szálas  külsejű kifejtős borsó. Így kifejtettem.
Aztán egy picit megpirítottam. Gombával, tofuval. És ennyi.
De nagyon-nagyon finom. Az egyszerűsége, és frissessége miatt.

A kapor amúgy szintén váratlan vendég volt. Nem tudom, hogy most van a szezonja, vagy mi, de annyi volt belőle, hogy teljesen belengte az illata a teret. Beköltözött az orromba is. Naná, hogy vennem kellett!


Hozzávalók 1 személynek:

olívaolaj

1 nagy maréknyi aprószemű barna csiperke

10 dkg friss zsenge borsó

7 dkg tofu

3 dkg árpa

3 nagy szál kapor

só, őrölt mustármag

Az árpát előző este beáztatjuk, majd másnap puhára főzzük.

Egy serpenyőben egy pici olívaolajat hevítünk. A meghámozott gombát egészben rátesszük, és 3 perc után hozzáadjuk a borsót, majd pár perccel később a tofukockákat is. Addig pirítjuk, míg egy icipicit meg nem sül a külseje (a borsónak). Ekkor hozzáadjuk a főtt árpát, és addig "főzzük", míg teljesen száraz nem lesz. Ekkor levesszük a tűzről, ízesítjük a mustárporral, és belevagdossuk a kaprot is.

Azonnal tálaljuk.

Gombapástétom

Tegnap voltak pillanatok, amikor azt, éreztem, hogy kinyúlok. Ez nekem sok. Vannak korlátaim. (Jó hír, hogy 250 oldal biosz még a teljesíthető határon belül van.)
Az egyik fejezetben az egészségről volt, szó, ennek ugyanis van egy gyönyörűszép definíciója: "A teljes testi és lelki, valamint szociális jó közérzet állapota."
Aztán kifejtik részletesen is. Végigolvastam, és az a helyzet, hogy aszerint még csak meg sem közelítem az egészséget.

A fizikai jó közérzet tényezőivel szuper vagyok, ezt vitatni sem lehet:
-káros anyagok nélküli lakó-, munkahelyi és egyéb környezeti viszony     pipa
-a túlzott koffein-, alkohol- és nikotinélvezet, valamint a gyógyszerfogyasztás elkerülése       pipa
-rendszeres testi igénybevétel mozgás és sport formájában     pipa
-kiegyensúlyozott, vitaminokban, ásványi anyagokban és rostokban gazdag táplálkozás       ellenőrizhető pipa  :D
-testápolás és higiéné     pipaaa!

A szociális környezettel sincsenek nagy gondok:
-megfelelő lakó- és munkahelyi környezet, amely lehetővé teszi a a testi és lelki szükségletek kielégülését       az otthoni mindenképpen, a "munkahelyi" meg hálistennek megszűnt, tehát stimmel
-megfelelő anyagi háttér és egészségügyi ellátás         igen szerencsés vagyok
-munkalehetőség; a munkaidő szabályozása, védelme       tanulás???éjjel-nappal
-egyéni és kollektív részvételi lehetőség a társadalmat érintő fontosabb döntési folyamatokban         majd pont én maradnék ki? :)

Ellenben a mentális rész...lesújtó.
-megfelelő kapcsolatteremtés másokkal      ..azt hiszem ugorjunk
-kiegyensúlyozott érzelmi kapcsolatok, szerelem és szexualitás       (kínos vigyor)
-kiegyensúlyozott társas kapcsolatok a családban, a baráti körben, lakóterületen, munkahelyen          khmm, khmm
-a munka és a pihenés rendszeres váltakozása        a kikapcsolódás szó már törlődött egy ideje a szótáramból

-az érzelmek, bánat, csalódás, gyötrődés, öröm és megelégedettség közlésképessége           szókimondásból legalább nincs hiány :D

És ezt érzem is. Fáradt vagyok. Meggyötört?

Most már azonban jobb. Kedden megírtam az utolsó írásbelit is.

Hatalmas kő esett le a szívemről. (Annak ellenére, hogy nem sikerült olyan jól,mint vártam. :(. Persze biztos csak a betekintésen lesz.)
Szóval kicsit elkenődtem, de egészen felszabadultam. Egészen? Teljesen. Új embernek érzem magam. Az érettségi mindig ennyire stresszes?

Végül is mindegy. A fele már megvan, hogy apa szavaival éljek. 

Most indulhat a tételkidolgozás. (Már csak a mikéntjét kéne kitalálni.)

                                                      

Meg a főzés. Sütés.
Mostanában szuper zöldséges kencékkel mulatom az időmet. Ezeket eszem leginkább reggelire, de sokszor vacsorára is.
Fantasztikus. Elég sokszor nyers, mindig vegán; pure delight.
De számomra most erről fog szólni a nyár.
A felfedezésről. A nyers, tiszta ízekről a tejtermékek bűvöletén túl.


Hozzávalók:

50 dkg gomba (most egyszerű csiperkét használtam)

pici olívaolaj a sütéshez

1 nagyobb vöröshayma

1 evőkanálnyi friss rozmaring

7 dkg vízbe áztatott dió

fél evőkanál olívaolaj

só, bors, szerencsendió

2 gerezd fokhagyma

Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk.

Meghámozzuk, felszeleteljük a hagymát és elkezdjük alacsony lángon pirítani. Hozzáadjuk a szintén szeletelt gombafejeket, és jól összefonnyasztjuk.

A késes szerkentyűnkbe (ez lehet turmix, botmixer, vagy dierkt aprító is) szép tematikusan belepakolunk: először a "sült gomba", dió, fokhagymafejek, majd a rozmaring és az olívaolaj. Turmixoljunk, majd ízesítsük sóval, borssal és egy leheletnyi szerecsendióval.

Fontos: ezeket a krémeket mindig hűtőben tároljuk, és lehetőség szerint 3-4 napon belül fogyasszuk el.


Recept: 500 vegetáriánus étel

Céklás kölesgombóc gombaszósszal

Egy falat napsütés a tányéron.

Ahogy jön a tavasz egyre többször elfog a főzés iránti vágy. Vágyom a színes ételekre. Jó érzés elkészíteni őket, és aztán megenni is. Igen. Eljutottam idáig. És ez fantasztikus érzés.
Szóval lehet, hogy most egy időre kicsit megnő az efféle ételek aránya, de szerintem ez nagyon pozitív. Hiszen itt a tavasz. Minden friss, üde és napos. A tél után ilyenkor a könnyű zöldséges ételek dominálnak. (Mondjuk én amúgy sem eszem nagyon másokat.)  És ez a szevezetnek is jó, nem véletlenül böjtölnek sokan. Meghálálja a gondoskodást. És ez az amit sokan elfelejtenek. Hogy hiába élnek másokért, önzetlen módon feláldozva magukat, mások nem lesznek mindig ott. Tőlünk függetlenek. Ellenben te mindig ott leszel magadnak, ha akarod, ha nem. Szóval én maximálisan vallom, a te legyél a legfontosabb magadnak filozófiát. És nem vagyok önző. Illetve próbálok nem az lenni.
Így az idei tavasz jelszava: egészségre/egyensúlyra fel!

(Persze édesség-témában sem tudok nyugton maradni, szóval abból sem lesz hiány, bár valószínűleg a fitt vonalat fogom gyarapítani. Gyümölcsök a köbön.)

Hozzávalók 1 főre:
A galuskához:

3 dkg köles

1 nagyobb diónyi főtt cékla

só, fehér bors

2 szál kakukkfűág

1 evőkanál tönkölykorpa

A kölest 2-szeres mennyiségű vízben feltesszük főni. Lehet, hogy ez kevésnek tűnik, de nem szabad túl nedvesre csinálni. Ha nagyjából magába szívta az összes vizet vegyük le a tűzről, és hagyjuk, hogy minden nedvességet felszívjon. 

Ha már kihűlt, reszeljük bele a céklát, ízesítsük sóval, borssal, tépkedjük bele a kakukkfűleveleket, és a korpa belekeverésével alakítsuk kellőképpen sűrűvé.

A gombaszószhoz:

13 dkg barna csiperke

1 pici vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

mogyoróolaj

30 ml fehérbor

őrölt bors, só

2 dl sűrű joghurt

A gombát megtisztítjuk, miliméter vastag szeletekre vágjuk.

A gombát apróra kockázzuk, majd egy pici mogyoróolajon aranybarnára pirítjuk. Amikor már világosbarna, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, és a gombát. Ráöntjük a fehérbort, sózzuk, borsozzuk, és a gombát is átsütjük.

Tálalás:A joghurtot összekeverjük a gombás keverékkel, és egy tányérra kanalazzuk. A köleses-céklás masszából vizes teáskanállal galuskákat/gombócokat formázunk, és a gombaszószra tesszük őket.

Forrás: Lisa Kochen & Baken - 2012. Marz

Márványsajtos-quinoás rakott brokkoli

Egyedüllét 2. felvonás

Bár a tegnap teljes értékűen nem számítható annak, mert Szöszi átjött szórakoztatni :P. Rengeteget beszélgettünk, illetve megnéztük a Szerelmes Shakespere-t. (Miután a Notebook-ot tökugyanabban a formátumban képtelen volt olvasni a lejátszónk.) Jópofa, bár ismét bebizonyosodott, hogy vérbeli nő vagyok, mert a film alatt sikerült végigolvasnom a követett blogok összes új írását, megtalálnom a vágyott nepáli recepteket, fényképeket szerkeszteni, és természetesen mindeközben a film összes mozzanatát végigélveztem. Klassz dolog lánynak lenni, na.
(Valamiért gondoltam, hogy nem lesz túl vidám a vége, de azért bíztam, hátha. Meg direkt vidám filmet kértem. Vagy szépet?! Azonban mikor a közepén gyakorlatilag minden elromlott, megkérdeztem Szöszit, hogy ez biztosan happy endes? Persze, hogy az! -hangzott a válasz. Gondoltam jólvan, akkor még biztos eltart egy darabig, mert ezt a sok kavarodást hosszú lesz nekik rendberakni. Erre 15 perccel később már a stáblista ment. Csak bámultam meredten, üveges szemmel a képernyőre, hogy "én ezt nem értem. Nem azt mondtad, hogy vidám lesz?" Úgy emlékeztem, de igazából csak a királynő intézkedéséig rémlett a dolog.
Szóval nem volt happy end.
De tanulság azért akadt: A jó szexhez nem kell más, csak szerelem.

A hűtőben pedig árválkodott egy szegény brokkoli. Bennfelejtettem a csomagolásában. Reménykedett egy darabig, aztán feladta. Nem tud lélegezni a műanyag alatt. Ebben a fázisban találtam meg, a gyönyörű zöldes színe már több helyen kezdett sárgás árnyalatokat ölteni, a bogyói pedig olyan intenzitással szóródtak szét, mintha homokot borogatnék a padlóra.
Innen szép a győzelem. De sajttal, petrezselyemmel, gombával és joghurttal bármit lehet.


Hozzávalók 2 személyre:

1 fej brokkoli (azt hiszem 500 g)

3 evőkanál puffasztott quinoa

kis csokor petrezselyem

8 db kisebb gomba

2 szál újhagyma

25 dkg joghurt

5+2 dkg márványsajt

só, fehérbors

olívaolaj

A brokkolit rózsáira szedjük, majd megpároljuk.

A többi hozzávalót (az olaj és a 2 dkg sajt kivételével) megszabadítjuk a héjától (ha van), apróra kockázzuk/szeleteljük, majd belekeverjük a joghurtba, és ízesítjük.

Egy hőálló tálat kikenünk olajjal, majd a brokkolit kettéosztjuk, és a felét egyenletesen elosztjuk az alján. Rákanalazzuk a joghurtos szósz felét, arra a maradék brokkolit, legvégül pedig a szósz másik felét (amibe belekevertük az eddig kihagyott 2 dkg márványsajtot is).

200 fokos sütőben körülbelül 20 perc alatt elkészül.

Telekis Napok '11 és egy közös főzés eredménye: Gombás Crêpe Cake

Nem nyertünk. Van ez így.
Azonban még csak másodikak sem lettünk, a B-s osztály megelőzött minket. Ez már egy kicsit fájt. Semmi sem volt fontosabb, csak, hogy náluk jobbak legyünk. Meg, hogy ne ők kapják a koronát. (Bár ez látszott, hogy nem fog sikerülni, mert nagyon megnőtt az arcuk. És ki szereti a nagyképű osztályokat?)

De a szombati nap végére kiderült: mégis nyertes az osztály. Az erkölcsi győzelem a miénk.

Kezdve a HÚÁk-kal, a helyezéseket eldöntő Szkok-Rave-vel és az "annyira szánalmas és tróger Bocskával". De a legfantasztikusabb és biztosabb megnyilvánulása az videó, amit a 11. B(!) osztály készített. Végigbocskázzák az egész sulit és a várost. Itt lehet megnézni, bár valószínű, hogy "külső szemlélődő" nem fogja érteni, és valóban unalmas lesz. De mi tudjuk. Tudjuk, hogy szerették amit csináltunk, és kiállnak az osztály mellett. (Hozzátenném, hogy kevesebb, mint 1 nap alatt kellett, hogy felvegyék és megvágják az egészet, mert pénteken volt a választás - nem nyertünk, ekkor kezdhették el, szombaton 6-kor pedig már le is vetítették a gálán. Én biztos, hogy meghatódtam. DE úgy nagyon. (És csúnya dolog, de az is eltölt egy kis megelégedéssel, hogy hiába kapott több szavazatot a B., azért nekik senki sem csinált ilyent. És a főzenéjüket sem kapták fel. Szóval 12.A, Mi vagyunk a legjobbak  ♥!!!!

A királyvideónkra pedig azt mondták, hogy évekre visszamenőleg a legjobb. Ezt itt tudjátok megnézni. Érdemes. :)

Ennek az ételnek az elkészítése már nagyon régen tervben van. Ott áll az ebédlistámon, de mindig olyan soknak tűnt a ráfordítandó idő. "Nekem most nincs annyi", halogattam. Azonban vannak azok a bizonyos véletlenek, amikor minden összejön. Fél kiló erősen feldolgozandó gomba, idő, és nem mellesleg társaság.
(Persze magamon nem tudtam túllépni, együtt dolgozni képtelen vagyok, pláne sütés-főzés terén. A kezem reflexesen elindul, hogy javítsa a másik mozdulatait. Tiszta ciki.)
Amúgy köszi a segítséget Fruzsi :), most gondolkoztam el, hogy tulajdonképpen minden előprocedúrát te csináltál. Bár akinek a gombapucolás örömet okoz...

Savory Crêpes:

1 dl liszt 

1 tojás

mokkáskanál só

1 púpos teáskanál szárított kapor

2 csipet fehérbors

1 dl tej

2,5 dl buborékos ásványvíz

A hozzávalókból értelemszerűen palacsintatésztát készítünk, és egy serpenyőben 18 cm-es köröket sütünk belőle. Természetesen seprenyőfügően olajozni nem árt/kell.


Gombás töltelék:

500 g gomba

1 vöröshagyma

olívaolaj

1 evőkanál liszt

3/4 dl tej

8 dkg mozzarella

2 mokkáskanál só

bors

A hagymát és gombát megtisztítjuk a héjától, majd az előbbit apró kockákra, az utóbbit pedig szeletekre vágjuk. Kevés olívaolajon megfonnyasztjuk. HOzzáadjuk a lisztet, jól összekeverjük, hogy mindenhova jusson, majd azonnal a tejet is ráöntjük, és csomómentesre dolgozzuk. Beletépkedjük a mozzarellát, és addig főzzük, míg el nem olvad. Ízesítsük sóval, borssal.

Összeállítás: Úgy készük, mint a rakott/csúsztatott palacsinta: minden egyes palacsintára halmozunk néhány kanál tölteléket, elegyengetjük, rá a következő palacsinta, töltelék, és így tovább, míg el nem fogy. (Fontos kihangsúlyozni, hogy nem szabad túl sok gombás szószt rakni a palacsinták közé, mert akkor nem lesz elég.)

FORRÁS: Smitten Kitchen

Gombás-körtés tönkölybúza mozzarellával és...

Ha több napig nem írok, akkor mindig nagyon elkezd hiányozni a blog. Tegnap már majdnem meg is törtem. De nem lett volna tiszta a lelkiismeretem, ha már egyszer az iskolát beáldozom a nyelvvizsga oltárára (mondjuk ez is okozott vívódást).
(És nem Á., a sportfoglalkozás nem számít annak. Az külön kategória.)

Szóval Nyelvvizsga....dobpergés.... 70-ből 56 pont! Mikor a vizsgáztató kiragasztotta az ajtóra az erdményespapírt, még odamosolygott, hogy ügyes voltam, és sok sikert kíván a sütizéshez. Odamentem megnézni (kicsit remegő lábbal, bár azt sejtettem, hogy annyira rossz számokat nem kaptam- egyszer odalestem az értékelőpapírjukra és láttam, hogy mindenhol 5 vagy 4 szerepel a maximális 5 pontból) és totál lehidaltam: az én pontszámom volt a legmagasabb! I can still hardly believe it. De irtó klassz érzés.

Szóval nem hivatalos, de azt hiszem átmentem. Vagyis borzasztóan remélem, hogy a hallgatást sem rontottam el. Nem. Ilyenre gondolni sem szabad. 
(Zárójelben még annyit, hogy a csomó megtanult kifejezésből, gyakorlatilag alig használtam. Jó, valamivel magasabb szinten futott a dolog, mint a múltkori, na de azért ennyivel nem érzem magam okosabbnak. Szóval baromira számít, hogy ki a vizsgáztató. Most szerencsém volt, mert 2 igen kedves hölgyhöz osztottak be. Anya mondta is, hogy most eszembe ne jusson a múltkoriak sorába beállnom. Csak nevettem, hogy ez nem úgy megy, mint a boltban, hogy melyik kasszához tolom a kocsit. Az előbb pedig neki elejtettem egy What's up-os megjegyzést, mire közölte, hogy most már itthon vagyok, úgy hogy ha lehetséges próbáljak meg magyarul beszélni, mert nem érti amit mondok. :D)

Ez az étel pedig szimpla maradékhasznosítás. Ismét.
De igazán eredményesen. Ismét.

Hozzávalók 1 személyre:

     5 dkg tönkölybúza

     25 dkg gomba

     1 nagy körte

     1 vöröshagyma

     10 dkg mozzarella

     olívaolaj

     só, majoranna, fehérbors

     kis csokor petrezselyem

A tönkölybúzát másfélszeres mennyiségű vízben puhára főzzük.

A gombát meghámozzuk, felszeleteljük. A hagymát megpucoljuk, és apró kockákra vágjuk. A körtét felkockázzuk (én nem pucoltam meg, nem árt az a kis plusz rost).

Pici olívaolajat hevítünk egy serpenyőben, kicsit megpirítjuk rajta a hagymát, majd a gombát is beletéve aranybarnára sütjük. Ízesítjük sóval, majorannával, majd legvégül a körtekockákat is hozzákeverjük.

A főtt búzaszemes tálba belevagdossuk a petrezselymet, illetve ízesítsük fehérborssal.

A mozzarellatömböt vágjuk vékony szeletekre.

Összeállítás: Kiolajozunk egy tűzálló tálat. Elkezdjük a rétegezést: fele  tönkölybúza, 1/3 mozzarella, gombás-körtés ragu, 1/3 mozzarella, tönkölybúza másik fele, 1/3 mozzarella.
200 fokos sütőben körülbelül 15 perc alatt készre sül.

Krémes gomba

A mai hétvégénk egy igazi kulináris tobzódás volt. Kezdve a tortelinnivel-a családnak, ezzel meg magamnak. Hihetetlenül finom. Maga az ötlet, a tegnapi Jamie belevágból jött, ahol a pasi Stockholmban kalandozott. Ott bevette magát az erdőbe, és tábortűzön főzött. Többek között valami ilyesmit is. De ő egészen más fűszereket használt-a svédség jegyében, és tett hozzá vajat is. Szerintem ez így jó, az ő verziója sokkal inkább folyós volt. Természetesen ha valaki tunkolni akar nem rossz ha van mibe, de én nem az a fajta vagyok. Nekem ez így egy kész étel.

Hozzávalók: kb. 12 dkg nem csiperke gomba (az Auchanben vettünk egy vegyes gombatálat, és annak az ismeretlen tagját használtam fel, de a borítóra nem volt ráírva, hogy mi a neve. A mennyiség szárastul értendő. Tehát úgy kb. 8 dkg gombafej.)
                   1 maroknyi petrezselyem
                   2 csipet só
                   1 csipet fehérbors
                   1 gerezd fokhagyma
                   3/4 dl tejszín

A gombák szárát vagdossuk le, hogy csak a kalapjuk maradjon. Én a kalapokat még 3-4 felé tépkedtem, de nem szükséges, ha nem olyan túl nagyok. Egy száraz! teflonserpenyőben elkezdjük pirítani a száraz! gombákat. Ne mossuk meg, inkább törölgessük le róla a koszt. Sütés közben úgyis meghalnak a bacik, nem igaz? Ez a mostani nem is volt koszos, bár én nem vagyok túl kényes ezen a téren. Szóval pirítsuk, közben kézzel is segíthetünk rányomkodni. Ha már látszik rajta-vagyis összébb esett, öntsük rá a tejszínt. Ebbe szórjuk bele a sót, borsot, és kevergessük. Nálam a tejszín rátapadt a gombákra, és ez nagyon jó volt. Kellett. Ha már majdnem "felszívódott" az összes tejszín, nyomjunk át egy gerezd fokhagymát egy nyomón, és jól keverjük el a gombával. A legvégén szórjuk rá a petrezselymet,, és azt is forgassuk össze a keverékkel.
                                          
                                            Ennyi gombából egy egyadagos ebéd jön ki.

Kakukkfüves gombakrémleves

Imádom a gombát. Mondtam már? Grillezve, levesben, töltve, salátában, és...asszem ennyi. Gondolom mindenki sejti, hogy a rántott gomba nevű prézlidarabot miért hagytam ki. Ha nem, elárulom: Semmi köze a gombához. Illetve utálom a panírt. Meg hogy "bő olajban sütjük". A panírozás a legnagyobb hiba. A gomba annyira finom, és különleges zöldség, hogy iszonyú butaság ilyen jelentéktelen külsőbe csomagolni, és elszalasztani a számtalan lehetőséget, amit rejt. Mert minden gomba egy új kaland. Egy új lehetőség.


 Hozzávalók: 25 dkg barna csiperke
                   1 fej vöröshagyma
                   4 dl alaplé
                   1/2 teáskanál friss kakukkfűlevél
                   só
                   fehérbors
                   1 evőkanál tejszín

A gombát meghámozzuk, majd az apróra vágott hagymával egy kevés olajon megfonnyasztjuk. Ráöntjük az alaplevet ( itt a legjobb húsleveslé, de mivel nem eszem húst, én mindig magam szoktam főzni. Ilyenkor csak sima vizet adok hozzá, abba egy fél paprikát, néhány gerezd hagymát, pici sót, és egy vékony szeletekre vágott répát teszek. Amire ezek megfőnek, kész is a leves. A répa kivételével a többit ki szoktam pecázni, de az mindig marad. Itt bele is turmixoltam. Mert ki fogja még a gombák között keresgetni? ) amire sok helyen annyit írnak, hogy főzzünk bele 2 húsleveskockát egy fél liter vízbe. Megnézte már valaki, hogy mi is van abban a kis téglalapban? Az egy mini méreg. Én nem használnám.
Ha megfőttek a gombadarabkák, elkezdjük fűszerezni az ételt. Nem kell túl sok só, még a zöldség alapléhez sem. Én legalábbis nem vagyok az agyonsózás híve, de ízlések és pofonok. A fehérbors azért fontos, mert van neki egy olyan kellemes mustáros illata, ami szerintem nagyon illik a gombához.
Ha beízesítettük, keverjük bele a tejszínt, forraljuk fel, és már kész is.
Egy komplett ebéd részeként 2 főnek pont elég, maradék nélkül.