Walnutella Tarts

Szerintem imádnivalóak ezek a kis szendvicspiték ♥
Ahogy megláttam, azonnal lementettem a linket, mondván, ez olyan cuki, hogy muszáj megcsinálnom. (Azt hiszem ez a szögletes forma lett a gyengém.) A fennálló kérdés csak annyi maradt, hogy mivel töltsem. Családilag a lekváros és fahéjas dolgokért annyira nem vagyunk oda, ellenben csoki jöhet minden formában. Vagy a nutella. Rájöttem, az a legjobb védekezés, ha még csak a kísértés közelébe sem megyek. :) Egy pici után ugyanis képtelenség megállni. Ráadásul a bolti verzió nagyon finom ugyan, de akkor is csak egy gyári szemét, tele mindennel ami nem igazán kell oda. Szóval próbáljuk meg házilag. Bár mogyoró...annyira átlagos. Mindenhol ezer receptváltozat, és utálok beállni a sorba. Szóval csavarjunk egyet a dolgon, és vegyük alapnak a diót. 

Csak egy szó. Fantasztikus.

Diós csokikrém /Walnutella:

        12 dkg pirított dió

        1,5 púpos evőkanál nagyon jó minőségű kakaó

        1 dl porcukor

        1 mokkáskanál só

        2 evőkanál olaj

A pirított dióról kézzel lemorzsoljuk a barna héjat, és ledaráljuk. Összekeverjük a cukorral, kakaóval, sóval, olajjal, és botmixerrel jól átdolgozzuk. A cél egy kenhető állagú krém. (Ennek kb. a felére lesz szükség.)

(Az ötlet innen. Érdekes módon a magyar oldalak mindegyike használ sűrített tejet. Ez nem. És szerintem jobb így.)


Tészta: 4 dl liszt

        1 evőkanál cukor

        1 mokkáskanál só

        10 dkg puha vaj

        1 nagy tojás

A száraz hozzávalókat szitáljuk ösze. A vajat gyors mozdulatokkal morzsoljuk el, majd a tojás segítségével gyúrjunk belőle tésztát. Ha túlságosan száaz lenne, adjunk hozzá 1-2 evőkanál tejet.

A munkasztalon nyújtsuk 3-4 mm vastagra, majd vágjunk ki belőle egyforma téglalapokat vagy köröket. A közepüket kenjük meg a diós-csokikrémmel, majd illesszünk a tetejükre egy másikat. A széleket egy villa segítségével jól nyomkodjuk le, majd tegyük őket sütőpapíros tepsire. Sütés előtt fél órára tegyük be a hűtőbe.

Az utolsó 10 percben kapcsoljuk be, és melegítsük elő 190 fokra. Süssük addig, míg a tetejük még inkább világos, az aljuk pedig gyönyörű aranybarna nem lesz.