sütőtökös-fűszeres zabkása

Időnként szeretem elfelejteni, hogy nem én vagyok az egyetlen lány a világon. És éppen ezért, a felismerés ténye minden alkalommal fájdalmasan szokott érni.

Eszembe jutott a tegnap feltett kérdés. Tényleg magabiztos lennék, vagy csak a bizonytalanságom próbálom vele leplezni?
Az arcomhoz szorítottam a kezemben lévő blúzomat. 
A tegnap szinte elviselhetetlennek tűnő ételszag most kifejezetten barátságosnak tűnt. Mosolyognom kellett.

Mennyit változik a világ pillanatok alatt.

Olyan vagyok, mint egy kiskutya. Aki először mindenkivel tartózkodóan viselkedik, de ha megérzi a biztonságot, onnantól le sem lehet vakarni. Kétségbeesetten kapaszkodom. 

Mindenbe ami biztos, ami nyugalmat jelent a mindennapok hektikusságában. És igen, mindemellett szeretem a változatosságot is. Szükségem van rá, mint a levegőre, de egy biztos bázis nélkül egyszerűen nem működik.

Ami lehet a család. Egy pár. Valaki, aki tudod, hogy történjék bármi, ott lesz melletted.

Nem véletlen, hogy a párkapcsolatokban sem a szexet tartom elsődlegesnek. Sőt. Nálam mindenki nagyjából csak deréktől fölfelé érdekes. A többit… inkább tartsa meg magának. És nem, nem vagyok frigid. De nem arra van szükségem. Most nem.

És ha nem rendezem a soraimat, soha nem is lesz.

Elvégre alapok nélkül nem lehet házat építeni.

A sütőtök illatára végtelenné váló gyomrom kikerülésére mostanában rászoktam, hogy a ropogósra sült héjak rituális lehúzkodása, és elrágcsálása után összeturmixolom a krémesre puhult húsdarabokat, és ezt a pépet dolgozom fel a későbbiekben. Szerintem zseniális ötlet.
Kis helyen elfér, könnyen adagolható, és azonnal használható is.
Készítettem már ezzel a gyorsított módszerrel krémlevest, amikor a felmelegített növényi tejhez hozzákevertem (jó)néhány evőkanál tökpürét, sót, borsot, simára turmixoltam, majd igazítottam az ízén némi narancslével. Nagyon finom, hihetetlenül gyorsan elkészíthető, és a növényi tejnek köszönhetően olyan íze lesz, mintha tejszínnel készült volna.

Aztán a zabkása.
Nagy szerelmeim egyike, télen-nyáron egyaránt slágerlistás, a nap bármely szakában. És ha már van előre elkészített sütőtökpüré a hűtőben, miért ne használnám azt friss gyümölcs helyett? A fűszerkeverék nem kötelező, de szerintem igazán jól belesimul a mézes tök ízvilágába. Aztán meg... mindjárt itt a karácsony. Nem árt egy kis előjáték a mézeskalács előtt. ;)

Hozzávalók személyenként:
3 evőkanál zabpehely
1 evőkanál kókuszreszelék
1 csésze rizstej
csipetnyi só
1 teáskanál "fűszermix": nálam fahéj, szegfűszeg, koriander, gyömbér, szerecsendió
2 nagy evőkanál sült sütőtökpüré

A zabpelyhet és a kókuszt pirítsuk meg száraz serpenyőben (a kókuszt érdemes kicsit később hozzáadni, hogy ne égjen meg), majd ha már illatos, öntsük fel a rizstejjel. Ízesítsük a sóval és a fűszerekkel, majd főzzük sűrű kásává. A tűzről levéve keverjük hozzá a sütőtökpürét, tegyük egy tálkába és fogyasszuk kókuszcsipsszel, pirított szotyival.

sütőtökös nyers porridge

Meredten néztem a kezemben lévő fügére, és nagyon erősen próbáltam nem gondolni semmire sem. 

Nem gondolni az út szélén letolt nadrágban álló hajléktalanra.

Arra a férfira, aki önként mondott le az életéről.

Arra a nőre, akivel közölték, hogy nagyjából 1 éve van még hátra.

Semmire. Miért van az, hogy akkor a legnehezebb megszabadulni a gondolatainktól, amikor a legjobban szeretnénk?

Automatikusan húztam le az újabb és újabb gyümölcsök héját. Mennyivel másabb is lehetne. 

Ehelyett itt állok a saját konyhánkban és lekvárt főzök. 

Nincs igazság a Földön. 

Eszembe jutott az egyik fotó a Word Press kiállításról. Az, ahol a romok alatt fekvő férfi a feleségét magához ölelve halt meg. 

Az életben az élet a legnehezebb.

Mégsem tudnék lemondani róla. Mert bármilyen kilátástalannak is érzem sokszor a mindennapokat, mindig arra gondolok, hogy lehet jobb. Hogy el kell hinnem, és lesz jobb. 

Néha azt érzem, hogy árral szemben úszom.

Hogy minden, amivel próbálkozom falakba ütközik, és meg nem értést szül. És ekkor nem a támogatásról beszélek, hanem egyszerűen csak a lehetőségek meghagyásáról. Hogy hiába nyújtom a saját zacskómat a boltban, csak beleteszik a 2 pici kiflimet egy elefántot is elnyelni képes műanyag tasakba. Kényszeredetten mosolygok. A zavartság és a kín határán egyensúlyozok, a környezettudatos énem belül hangosan zokog, én pedig azon gondolkozom, hogy kisétáljak-e fizetés és kifli nélkül.

Tudom-tudom, egy fecske nem csinál nyarat.

De mindig kell egy fecske, aki felhívja a többiek figyelmét a tél végére.

Emlékeztek még a 365 reggeli sorozatra? Nos, igen, az már nincsen, egyszerűen nem volt beilleszthető a mindennapjaimba. Meg aztán... én és a muszáj dolgok. ;)

Viszont a lényegi részét szerettem, és nem utolsó sorban engem is motivált a minél változatosabb érkezésre, úgyhogy arra gondoltam, ha nem is az eredeti formájában, de néhány kép erejéig visszacsempészem a bejegyzések közé.

3/7 - tejeskávé, alma, mini zabkeksz (recept hamarosan!)

4/7 - narancsos csoki tea, zöld smoothie

----------------------------------------------------------------------------------

Még Lila Füge említette az egyik bejegyzésében: ott ahol ő eszik, maradék túrósbatyu csak úgy nincsen. Nos, én pont ugyanígy vagyok a sütőtökkel. Túl sok sütőtök egyszerűen nem létezik.

Imádom.

A gyönyörű narancssárga színét, az édeskés ízét, a textúráját, a mézes illatát. Mindent. A sütőtök úgy ahogy van, egy tökéletes növény. Ennek megfelelően gyakran is használom: dióval és csokival keverve pudingnak, nutellával töltött fűszeres muffintésztába, csigának feltekerve, müzliszelethez, csak hogy az édesek közül néhányat említsek, de a sütőtök címszó alatt még találtok egyéb recepteket is.

Ez a legújabb szerelem. 
Ami nem örökre szól, mert vélhetően hamarosan felváltja egy másik, de ez az eszmei értékéből semmit sem von le. A kiindulópont a Green Kitchen Stories nyers hajdinakásája volt (amit egy fantasztikus ötletnek tartok, és a megjelenése óta visszatérő szereplője a reggeleimnek) ezt téliesítettem most ezzel az apró sütőtökös csavarral, de már érik a fejemben egyéb variáció is...


Hozzávalók 1 főre:
15 dkg sült sütőtök
kisebb alma fele
1/4 csésze hajdina
1/4 csésze dió
fél mokkáskanálnyi fahéj
reszelt gyömbér
csipetnyi só

A diót és hajdinát előző este áztassuk be hideg vízbe.
Másnap reggel mossuk le (érdemes többször, hogy a hab, nyálka, és egyéb csinosságok eltűnjenek), majd tegyük a többi hozzávalóval együtt turmixgépbe (vagy megfelelő méretű késes aprítóba - nekem azzal is szépen működött), és dolgozzuk teljesen simára.
Szedjük ki egy tálkába, szórjuk meg bőven gránátalmával (nagyon illik hozzá!), kókuszchipssel és kanalazzuk be minél előbb!

Sütőtökös kéksajtos empanadas

“Hát, akkor legyél jó, és sok sikert a továbbiakban, a vizsgáidhoz, meg persze a franciaországi tervekhez. 

Köszi, neked meg a spanyol tanfolyamhoz és a főzőcskézéshez.” 

Mosolyogtam. Feleslegesnek éreztem megemlíteni, hogy már rég nem járok. 

Mosolyogtam. A helyzet annyira szánalmas, hogy már szinte kezd nem is annak tűnni.

Mosolyogtam. Nemet kellett volna mondanom. Állítólag magamat szeretem a legjobban, ez mégis az a helyzet, amikor a saját kezemmel lököm be a lelkem a szakadékba. Abba a szakadékba, amiből egyébként képtelen vagyok kimászni, és hol a peremben kapaszkodva, hol azon egyensúlyozva próbálok nem visszazuhanni.

Mosolyogtam. Ugyan most is helyesnek találtam, sőt, mondhatni sármosnak (mit nem tesz az arcszőrzet!), és nyugodt lelkiismerettel meg is csókoltam volna (már csak megszokásból), nem éreztem a szokásos veszett szívkalapálást. A görcsbe rándult, pillangókkal teli gyomrot. Amikor először megláttam az előtte elfogyasztott alma a torkomig ugrott, de nagyjából 3 mondat után már újra a helyén volt. És ott is maradt.

Mosolyogtam. Gyakorlatilag pontosan ugyanaz történt, mint egy évvel ezelőtt. Azzal az apró (ám igen lényeges) különbséggel, hogy most nem éreztem azt, hogy kizárólagosan órarendi beszámolót kapok. Ezek szerint így a harmadik félév végére sikerült túllépnie az egyetem bűvkörén. 

Mosolyogtam. Ugyanazt csináltuk, mint mindig. Céltalanul kóboroltunk a feldíszített városban, miközben beszélgettünk. A szereposztás sem változott. Maradtam az örök cinikus, az élcelődő, a megtestesült erő. 

Utáltam. Utáltam magam, amiért így viselkedek. 

Én nem vagyok ilyen. Illetve de, ilyen IS vagyok. De van más oldalam is. Ő miért csak ezt hozza belőlem elő?

Félek. 

Félek attól, hogy bántani fog. Hogy megsérülök.

De azt is tudom, hogy csak azt lehet bántani, aki gyenge. Aki közel engedi magához a másikat. Aki megnyílik.

Tudatosan vagyok megközelíthetetlen. Megtanultam egy látszólag hatalmas önbizalom mögé elrejteni az összes bizonytalanságom. Tökéletesnek látszani.

De kinek kell egy tökéletes valaki? 

Mosolyogtam. Sok sikert a főzőcskézéshez?! Ez most komoly? Ennyire nem tud hozzámfűzni… semmit? Igen. Mert ennyire nem tud rólam semmit. 

Főzés. Miért jut rólam mindenkinek eszébe a főzés??? 

Illetve helyesbítek, miért csak a főzés? Ennyi lennék? Egy csaj, aki folyton a konyhában lóg? Ennyit látnak belőlem mások? Ez járt a fejemben, miközben mentem felfelé a lépcsőn. 

Mindig azt hittem, hogy sokrétű vagyok. Hogy ezer mindent csinálok, és színes az életem. 

Lépcsőforduló. Megálltam az ablaknál és kibámultam a sötét udvarra.

Lehet, hogy tévedtem? Hogy tényleg ennyiből állna az életem? Hogy minden amit csinálok, valójában nem több, mint önámítás? Ennyire ijesztően üres volnék?

Odaértem az ajtónk elé. Nagy levegőt vettem, és megráztam a fejem.

Mosolyogtam. Mint akinek odafestették az arcára.

Hosszú volt ez az év. Nagyon hosszú.

Más szemszögből nézve viszont gyorsan eltelt. Szinte röpült. Mire észbekaptam, már december volt. 

Nem akarnék nagy dolgokat írni, mély következtetéseket levonni vagy konkrétumokat kiemelni, így inkább csak gondolatokat sorolnék, a teljesség igénye nélkül.

Sok jó élményben volt részem. 

Nagyszerű embereket ismertem meg, miközben egy örökre kilépett az életemből. Mindenkiéből.

Megtapasztaltam, hogy óriási különbség van egyedüllét és egyedüllét között.
Átdolgoztam egy teljes nyarat, hogy közben azt éreztem: nyaralok.

Rájöttem, hogy a tanulmányaim nem a jó irányba haladnak. És hogy fogalmam sincsen merre kéne folytatnom.

Kemény év volt.

Tele hullámvölgyekkel: a legfelhőtlenebb boldogságoktól a legmélyebb poklokig.

Talán több pokollal, mint kellett volna,... vagy csak ez maradt meg jobban. 

Nem számít. 

De örülök, hogy vége.

Ezzel a gondolattal kívánnék mindannyiótoknak Boldog 2014-et. 

Köszönöm, hogy olvastok. Leírhatatlan érzés, hogy (akár) ismeretlen embereket érdekelnek a gondolataim.

Hogy írtok nekem. Talán nem is hinnétek, de rengeteget tanulok a véleményetekből. A világlátásotokból.

És végül, de nem utolsósorban: köszönöm a szereteteket. Hatalmas ereje van.

Sütőtökös kéksajtos empanadas
  recept a Sprouted Kitchen blogról

 - Ezek a helyes kis félkörök nálam a karácsonyi asztalon szerepeltek. Nagy előnyük, hogy előre elkészíthetőek (én letakarva kiraktam az erkélyre) így a "nagy hajrára" már csak a sütés marad, amit meg a sütő végez el helyettünk. A készítésbe akár egészen kicsik is jól bevonhatóak, ezeket például teljes egészében az öcsém készítette el, én csak az instrukciókat adtam (illetve minőségellenőrzést végeztem ;). Természetesen frissen a legjobb, de a formája miatt szuper "take away" reggeli is! - 


Hozzávalók 15 db-hoz:
30 dkg teljes kiőrlésű omlós tészta

1 csésze sütőtökpüré
1 jó evőkanál olívaolaj
1/2 teáskanál só
kiskanál fahéj
csapott teáskanál pirospaprika
1 szűk teáskanál egész színesbors megőrölve
maréknyi friss fűszernövény (nálam vegyesen petrezselyem, kakukkfű, rozmaring és curry)

6-7 dkg kéksajt
1 tojás a kenéshez
3 evőkanál egész mák a szóráshoz


A töltelék hozzávalóit turmixoljuk simára. A fűszereket ízlés szerint változtassuk, a só mennyisége például lehet több, nekem így elég rendesen az édes íz dominált.
Lisztezett deszkán nyújtsuk 3-4 mm vastagra a tésztát. Nagy(nagyon nagy!) méretű pogácsaszaggatóval, pohárral szúrjunk ki köröket. 
Tegyünk a közepére a sütőtökös töltelékből (méretfüggően, nálam 10 centis átmérőhöz kb. 2 bő teáskanál jutott), morzsoljunk rá bőven kéksajtot, majd óvatosan hajtsuk félbe, és kézzel, vagy egy villával jól nyomkodjuk össze szélét.
Attól függően, hogy azonnal vagy később sütjük, félretesszük, vagy előmelegítjük a sütőt 185 fokra.
Egy villa segítségével felverünk egy tojást, és megkenjük vele a tészták felületét. Ezután megszórjuk a tetejüket mákkal (vagy valami apró szemű dologgal).
Süssük nagyjából 20 percig, míg a tésztaburok szép, egyenletesn barna színt nem kap. 

Karácsonyízű sütőtökös muffin

Az utóbbi időszakban elkezdtem kísérletezgetni régi családi kedvencek egészségesebbé tételével. A cél persze az eredeti ízvilág megőrzése, így nincs túl könnyű dolgom. Hogy finoman fogalmazzak: sok minden nem sikerül. Sőt, szinte már az a ritkaság, ha valami összejön. Nem mondom, hasznos tapasztalatok ezek, már kezdem látni mennyi reformot bír ki egy egy tészta, krém, hogyan viselkednek a különböző alapanyagok egymás társaságában.
De valljuk be, azért elég elkeserítő, amikor egy héten belül a 3. dolog megy a kukába. Nos, én ilyenkor veszem elő a muffintémát.
Mert elronthatatlan. Gyakorlatilag mindegy, hogy mit teszek bele, a papírkapszli mindent összefog.
Ez most karácsonyi ízvilágot kapott. Sütőtökkel.
Meg vegán beltartalmat. Bár az nem volt szándékos, csak véletlen felindulás.



Fűszeres sütőtökös muffin
-Én leginkább reggelire szerettem enni, gyümölccsel, egy csésze kávéval, kicsit felmelegítve, és jóóó sok házi vajjal megkenve. Ennyit a vegánságról. -

1 narancs
5 evőkanál sütőtökpüré
2-3 nagy evőkanál méz/ növényi szirup
1 lentojás (2 ek forró víz + 1 ek lenmagőrlemény)
1 evőkanál növényi tej
85 g liszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál vaníliapor
1 jó nagy teáskanál mézeskalácsfűszer (én most házilag állítottam össze a keveréket: fahéj, koriandermag, kardamom, friss gyömbér, rózsabors, szerecsendió felhasználásával)
1 teáskanál kakaópor
1/2 teáskanál vaníliapor
1/2 csésze durvára aprított, pirított dió

Keverjük össze egy tálban a sütőtökpürét, mézet, tojást, tejet és narancslevet, majd finoman dolgozzuk bele az előre elvegyített szárazakat. Legutolsó mozzanatként forgassuk bele a dió nagy részét.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Egy muffinformát béleljünk ki papírkapszlikkal. Osszuk el a tésztát 4 felé, majd szórjuk meg a tetejüket a maradék dióval. lehetőség szerint kicsit nyomkodjuk is bele, mert így utána nehezebben esnek ki.
Süssük nagyjából 20-25 percig. Mivel a tetejük a kelleténél hamarabb késznek tűnhet,ha nagyon pirulna, alufóliával fedjük le, és úgy süssük tovább.


Az eredeti receptet valamelyik női magazin gasztro rovatából vágtam ki.

♥ !

" ... és képzeld már sülnek az apró kis magvas krékerek, meg már a mártogatóssal is elkészültem. Tök jó, alig várom, hogy találkozzak a többiekkel! -ecseteltem anyának a konyhai ténykedéseim.
  -Nagyon örülök, biztosan jól fogod magad érezni - válaszolja, majd egy pillanatnyi csend után hirtelen felnevet. 
-Jé, itt van a Pali az autóban! A háza előtt. Vagyis... na, őt most hirtelen nem látom, de a barátait igen. Dejó! Na, akkor most leteszem, majd visszahívlak kicsit később, rendben?

fél órával később
 - ...Panka -kezdi nyöszörgő hangon- egy nagyon szomorú dolog történt...
 - Palival? 
 - Panka, meghalt. "

                                                                                                                                                                                 március 23.

Reggeli kényeztetés: sütőtökös - quinoás kenyér és sütőtökös mézes joghurtfagyi

Néha azt gondolom nem vagyok normális.
Kitalálok valamit, és hiába szólnak ellene teljesen valódi, és általam is belátott észérvek, egyszerűen képtelen vagyok lemondani róla. Ezen morfondíroztam miközben leráncigáltam a már ekkor is igen súlyos bőröndömet a Velencéig kerek 50 percet késett vonatról, és akkor is, amikor a bokáig érő túrabakancsomban a majdnem térdig érő hóban baktattam a nyaraló felé egy félig meddig pislákoló utcai lámpa fényénél. Aztán amikor végre sikerült bejutnom a házba, és azt vettem észre, hogy az ujjaim kékes színben játszanak, mozgatni pedig már egyáltalán nem tudom őket, besétáltam a fürdőbe, és a tükröbe nézve hangosan feltettem a kérdést: "Megérte?"

Rosszul állok hozzá.
Ez egy kaland, én pedig egy felfedező vagyok. Azok is így érezhetik magukat. Küzdök az elemekkel, a nehéz csomagokkal, a vízhiánnyal. Sajnos elfelejtettem vizet csomagolni.

És mindezt egy fagyigépért.
Egy FAGYIGÉPÉRT!!!
TÉLEN!!!!


Ennek ellenére teljesen normálisnak gondolom magam. Hiszen semmi egyéb nem történt, minthogy rákattantam a fagyizásra. Tiszta szívemből. Engem nem érintett olyan mélyen, amikor tudatosult a tény, apát már jobban. Illetve ez túlzás, de a lényeg, hogy nem értette. "Miért nem nyáron? Hiszen akkor van a sok friss gyümölcs..." Hát pont ez az. Akkor minek egyek fagyit?
Meg különben is, most kívánom. Bár ezzel legalább nem estem messze a "fámtól", mert anya és apa is előszeretettel vásárol ilyentájt egy-egy doboz jégkrémet.

És így, hogy már a gép is a kezemben van... készüljetek a fagyidömpingre!
Míg meg nem unom. :)

Sütőtökös quinoás kenyér
minimális változtatásokkal: second renaissance-ről
-Kipróbáltam már amarántliszttel, kevesebb sütőtökpürével, fahéjas ízvilágban, de az összes változat közül nekem ez ízlett a legjobban-



20 dkg sütőtökpüré
3 dkg vaj (2 evőkanál)
2 evőkanál nyírfacukor
1 evőkanál méz
70 ml rizstej 
1 tojás

100 ml rozsliszt
60 ml quinoaliszt
1,5 teáskanál szódabikarbóna
1 evőkanál lenmagpehely
1 evőkanál chia mag
1 evőkanál narancsvirág (szárított)
kevés reszelt szerecsendió
4 szem szegfűszeg
pici mandarin

A sütőtökpüréhez adjuk hozzá a vajat és mikróban olvasszuk meg. Jól keverjük el, majd egyenként keverjük el benne a többi nedves hozzávalót is (a rizstejig).
A száraz hozzávalókat szintén vegyítsük el, majd apránként adjuk a nedves tál tartalmához. Számítsunk rá, hogy elsőre nagyon hígnak fog tűnni, de a quiona hihetetlen sok folyadékot szív fel, úgyhogy az is lehet, hogy még ezen kívül is kell. Ha túl sűrűnek ítéljük, ne habozzunk még hozzáadni.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Vajazzunk és lisztezzünk ki egy szögletes kenyérformát, simítsuk el benne a masszát, majd süssük kb. 25 percig, illetve tűpróbáig.

        ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sütőtökös-mézes joghurtfagyi
recept a Kitchen Corners-ről
-Ugyan sok helyen olvastam, hogy kézzel is teljesen jó állagú fagyit lehet készíteni, nekem a 6 órán keresztül minden félórában áttördelés ellenére is túl kemény lett. Szóval szerezzetek egy fagyigépet. Vagy áruljátok el, hogy mit csináltam rosszul.-




20 dkg sütőtökpüré
20 dkg görög joghurt
10 dkg krémtúró
csapott teáskanál fahéj
mokkáskanálnyi gyömbér
leheletnyi só
1,5 evőkanál méz (aki édesen szereti tehet bele többet)

A hozzávalókat keverjük össze, töltsük fagyigépbe, és a többit bízzuk rá.

Pumpkin-quinoa sweetbread

20 dkg pumpkin puree
3 dkg butter (2 tbsp)
2 tbsp xilit
1 tbsp honey
1 egg
70 ml rice milk

100 ml rye flour
60 ml quinoa flour
1,5 tsp baking soda
1 tbsp linseed (ground)
1 tbsp chia seed
1 tbsp orange flower (dried)
nutmeg
4 cloves
smaller clementine

Mix the pumpkin puree and butter and melt in the micro. Stir gently than add the other wet ingredients.
Sift the dry ingredients and blend the components of the 2 bowl. It can seems too liquid  but the quiona will soak up much wet.
Preheat the oven to 175 C.
Spread with butter a baking mold and spoon into the dough. 
Bake aprox. 25-30 mins.

Enjoy fresh or put into the freezer separating the slices with baking paper.


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Pumpkin-joghurt ice cream

20 dkg pumpkin puree
20 dkg greek yoghurt
1 smaller tsp cinnamon
1/2 smaller tsp ginger (dried)
1,5 tbsp honey
hint of salt

Mix the ingredients. 
Put into an ice cream maker and let work.

Sütőtökös zellerlasagne spenóttal

Nem tudom, hogy voltatok- e már így, de én eljutottam odáig, hogy kimerültem. Nem testileg, lelkileg. Az eddigi készleteim, amikből erőt merítettem, kiürültek. Még nem volt ilyen.
Ijesztő volt szembesülni a ténnyel. Vagyis helyesbítek, megérteni, hogy mi történik velem. Mert eleinte csak annyit láttam, hogy egyszerűen nincs kedvem semmihez, nem találok semmit, ami inspirálna. A fényképezőgépet messze elkerülöm, a konyhában is csak minimális időt töltök. Bár sajnos az is felesleges, nem sikerülnek a dolgok.
Nem estem kétségbe. Valószínűleg túl fáradt voltam hozzá, inkább csak beletörődtem. Hogy majd úgyis lesz jobb. És elkezdtem azt csinálni, ami belülről jött: "semmit". Írni. Meg azokat a dolgokat, amiket előtte hülyeségnek tartottam.
Most azt mondom, ismét el vagyok ámulva, hogy milyen csodálatos az emberi test. Az elme. HIszen semmi húdenagy dolog nem kell ahhoz, hogy egészségesek legyünk. Mindössze figyelni a jelzéseire. Követni őket, és minden rendben lesz. Azt éreztem, hogy írnom kell. Leírni mindent, amit érzek, mindent ami mellékesnek tűnik. Írni az érzéseimről, még pontosabban, mint eddig bármikor. Írni, írni, és írni. Szabadon, csapongva.

Mit mondjak, bejött. *
A 2 nap alatt megnézett 16 rész Vámírnaplók hatására átértékeltem az életem.
Az életemet, a kapcsolataimat, hogy mi az, ami igazán fontos.
Rossz úton járok. Na nem nagyon, csak éppen egy kicsit eltévedtem. De szerencsére  nem tévelyedtem túl messzire a keresett ösvénytől. Azonban ahhoz, hogy olyan legyek, amilyen szeretnék lenni, a változást belülről kell elkezdeni.
Állok elébe.


* És az is kivilágosodott, hogy számomra az írás nem csak hobbi. Valami, amiben örömömet lelem. Hanem megoldás. A problémákra, a mindennapok túlélésére, a történések feldolgozására.
Szeretem ezeket a felfedezéseket. Főleg, mert ezután már tudatosan is tudom alkalmazni.

Azért írtam erről az egészről most, mert azt hiszem elkezdtem látni az utat az alagút végén. Hosszú idő után.
Ez a lasagne hosszú idő óta* az első. Ha valaki szereti az izgalmas párosításokat, feltétlenül próbálja ki. Engem az fogott meg a recept olvasásakor különösen, hogy a lasagne minden hagyományos eleme valamilyen zöldséggel van helyettesítve. Ugyan a névadó változtahoz nem sok köze van, igen sikerült kis darab.

*Az előző posztok viszonylag későn kerültek fel, így itt nem volt észrevehető a kis leállásom. Elég ha én tudom. És remélem ezután teljes gőzzel tudok jönni. Újra. 
Bár azt hiszem, ehhez még kell egy kis idő.


Hozzávalók 2-3 személynek:
-1 kisebb zellergumó

-1 doboz fehérbabkonzerv
 1 citrom leve
 szerecsendió, só, fehérbors
 1 teáskanál olívaolaj

-1 csészényi (2,5 dl) sütőtökpüré
 2 mandarin leve
 2 nagy teáskanál friss kakukkfűlevél
 3 gerezd fokhagyma
1 teáskanál olívaolaj
 só

-1 jó nagy maréknyi friss spenótlevél

1. A zellert hámozzuk meg, vágjuk vékony szeletekre, majd pároljuk roppanós-puhára. Vigyázzunk, hogy ne legyen szétesős!
2. A bab levét öntsük le, mossuk meg, majd pürésítsük a hozzávalókkal.
3. A sütőtököt, az átnyomott/lereszelt fokhagymát, olívaolajat, mandarinlevet és kakukkfüvet és sót keverjük el jól.

Vajazzunk ki egy tűzálló tálat. Kezdjük el a rétegelést: zellerszeletek, sütőtökpüré, megmosott spenótlevelek, bab-besamel, zeller, sütőtök, spenót, ésatöbbi. Nekem összesen 2 réteg lett, a tetejére pedig most sütőtök került.
190 fokos sütőben nagyjából 30 perc alatt készre is sül.
Mindenképpen melegen fogyasszuk!


Forrás: My New Roots

Ingredients for 2-3:
-1 smaller celeriac

-1 can of white bean
 juice of 1 lemon
 nutmeg, salt, white pepper
 1 tsp olive oil

-1 cup pumpkin puree
 1 tsp olive oil
 juice of 2 small clementine
 3 cloves of garlic
 2 big tsp fresh thyme
 salt

-1 big handful of spinach

1. Peel the celeriac, cut thin slices than simmer "al dente. Not soft! 
2. Wash the beans than make puree with the other ingredients.
3. Work the pumpkin, shredded garlic, olive oil, juice of celementines, salt and thyme gently.

Spread a baking bowl with butter. Start the layering: celeriac, pumpkin, washed spinach, bean-bechamel, celeriac, pumpkin...
In my bowl I can make 2 full layer and ended with the pumpkin puree.
Bake in 190 C oven nearly 35 minutes.


Enjoy hot!

Sütőtökös fűszeres muffin (házi) nutellával

Kapcsolatok.
Eddig is tudtam, hogy nem egyszerű, de valójában mindig azt gondoltam, hogy ez csak miattam van. Most, 19 évesen rá kellett ébrednem, hogy nem.
Az emberek bonyolultak, és ennek megfelelően, ha két (vagy több) nézetet kell összehangolni, a nehézségi index exponenciálisan nő.

Anyával beszélgettünk a hétvégén. Őszintén beszélt a ...problémáiról? Inkább érzésekről. Arról, hogy mennyire eltávolodott a barátaitól.
Meglepődtem.
Ő mindig olyan tökéletesnek tűnt. Gondoskodó, kerüli a konfliktusokat, éppen ezért jóban van mindenkivel, keresi mások társaságát, és mások is igénylik az övét: egy csomó igazán jó barátnője van. Ha valamit irigyeltem az életéből, akkor az ez volt.
Ezidáig. Mert lehet, hogy tökéletesnek tűnt, de közel sem volt az. Kiborult a bili. Elmesélte a sérelmeit, a konfliktusokat, az összetűzéseket. És hogy mennyi mindent lenyelt.
Szóval ez így megy? Ez az ára a nagy tökéletességnek?
Ha igen, hát köszönöm szépen nem kérek belőle.

Meg különben is. Arra is rájöttem (ez egy megvilágosodós kis víkend volt) hogy azzal megy el az életem, hogy megpróbálok másnak látszani, mint amilyen vagyok. Tökéletesnek.
Hibátlannak.
Hiába a szűz horoszkópom már eleve magába foglalja a precizitást, az aprólékosságot, és a maximalizmust. Az ehhez megnyert szintén szűz aszcendens már csak hab a tortán. Meg magyarázat a miértekre.
Hogy miért ügyelek olyan kínosan arra, hogy olyannak lássanak, amilyen szeretnék lenni. Amilyen nem vagyok.
És nem is leszek. Nem tudok az lenni.

Mostanra azt hiszem elkezdtem megbarátkozni a helyzettel. Talán elkezdtem felfogni, hogy nem ez lesz az áhított boldogságkeresésem útja. Hogy nem ez visz el ahhoz a Pankához, aki az önmegvalósítás végén áll.
"Nem a tökéletesség tesz boldoggá" - mondtam egyszer apának.
Megrázta a fejét: "De. Az is. De nem feltétlenül kell hozzá."

Nyilván megpróbálom kihozni a maximumot, de... el kell tudnom fogadni, hogy nem. Nem sikerülhet minden.

És így kell, hogy szeressenek.
A hibáimmal. 
A tökéletlenségeimért. 

Amitől az vagyok, aki.

Legnagyobb szomorúságomra egyre kevesebb helyen látok sütőtököt. Ahol látok is, vagy elképesztően drága (ami nevetséges, mert a sütőtök gyakorlatilag a szemétdomb mellett nő) vagy elképesztően ronda. A Tescóban például közölték velem, hogy nincsen, nem is lesz, hiszen a Halloween már elmúlt. (Nem akartam közölni az eladóval, hogy valóban elmúlt, de már december elején, ehhez képest még az előző héten is voltak igen szép darabjaik.)
Tehát szó szerint vadásznom kell, hogy megfelelő példányra bukkanjak. Emiatt viszont a fogyasztásom sajnos leredukálódott a heti 1 alkalomra. Akkor meg magam elől kell eldugdosnom, mert nem egyszer volt már olyan, hogy úgy eltüntettem csak úgy magában, hogy észre sem vettem. Ilyen szarvashibákat pedig nem engedhetek meg magamnak, hiszen még annyi klassz receptet kell kipróbálnom...


Hozzávalók 9 nagyobb muffinhoz:
4 dkg vaj
1 kisebb banán
180 g sült tökpüré
5 evőkanál joghurt
1 tojás
2 dl teljeskiőrlésű rozsliszt
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál fahéj
1 kardamom magjai
reszelt szerecsendió
szóráshoz: 1 ek. nyírfacukor, fahéj, reszelt gyömbér
9 nagy teáskanál kakaós mogyorókrém/nutella

Pürésítsük a banánt, joghurtot és a tököt, majd adjuk hozzá a vajat, tojást és keverjük simára.
Egy külön tálban vegyítsük el a száraz hozzávalókat, és szép fokozatosan adagoljuk a nedves masszához.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzunk ki egy szilikonos muffintepsit, majd kanalazzunk mindegyik aljára 1,5-2 teáskanálnyi tésztát. Vizezzük be a kanalat, és alakítsunk ki gödröcskéket. Ebbe illesszük bele a mogyorókrémet, majd fedjük be a maradék tésztával. 
Tegyük be sülni, majd 10 perc után szórjuk meg a tetejüket a fűszeres cukorral, és süssük készre.


Forrás: Reclaiming Provincial

Ingredients for 9 bigger muffin:
4 dkg soft butter
1 smaller banana
180 g baked pumpkin puree
5 tbsp yoghurt
1 egg
2 dl wholegrain flour
1 tsp baking soda
1 tsp cinnamon
seeds of a cardamom
nutmeg
9 big tsp chocolate hazelnutcream (homemade always better)
for the topping: 1 tbsp xilit, cinnamon, ginger


Put the banana, yoghurt and the pumpkin into a blender, work until smooth then add the butter and the egg.
In a bowl mix the dry ingredients.
Stir slowly the contents of the 2 pot.
Preheat the oven to 180 C.
Spread a silicone mold with butter and put 1,5-2 tbsp dough into the bottom of the molds. With the back of the spoon make holes and fill them with the nutella.
Portion the leftover batter and put into the oven.
After 10 minutes sprinkle the top with the cinnamon-ginger sugar and put back for another 10 minutes.

Enjoy hot warm till the chocolate-hazelnut cream is gooey...

Sütőtökös - fügés - currys csiga

Vizsgaidőszak ide, ZH hét oda, nekem bizony karácsonyi hangulatom van.
Pont. Beköltözött a szívembe, ahonnan már semmiféle szánalmas kis földi indok nem tudja kiverni. Pláne nem a tanulás. Kell az is, persze, de miért ne férne meg a kettő együtt?

Szóval készülődök.
Idén annyiban más a történet, mint eddig, hogy már az érettségikre készülve (=május) bejelentettem: idén nem szeretnék "négyes karácsonyt". Az indok igencsak prózai: minek játsszuk a nagy boldog családot, amikor nem vagyunk se boldogok se egy család? A hír nem kapott egyértlműen pozitív fogadtatást, anyát például kifejezetten szíven ütötte. Hogy mi az, hogy nem vagyunk boldogok. Meg hogy játszunk. Elmagyaráztam. Elfogadta, bár továbbra sem értette. Nem úgy, mint apa. Ő már az első mondat után bólogatott. Hogy igen-igen, benne ugyanez fogalmazódott meg.
Szuper. Mennyivel könnyebb úgy csinálni valamit, ha az ember követőkre talál?

Néminemű egyezkedés után (vagyis én, mint a család szervezője és közvetítője tárgyaltam mindenkivel) megállapodtunk: a szentestét othon töltjük anyával, mert neki az nagyon fontos. És akkor már természetesen jön Pali is, hiszen az úgy az igazi. :) Figyelembe véve, hogy a 25-26 nálunk mindig nagyilátogatással telik, a huszonharmadika lett kijelölve apás napnak. Még nincs teljesen tisztázva, hogy pontosan hányan üljük körbe a fát, mivel apa kitalálta, hogy átjöhetne a barátnője, vagy felhozná az édesanyját, netán egyszerre mindkettőt (csak hogy fokozzuk az élvezeteket), én azonban kardoskodom a mi kis hármasunk mellett.
Hiszen... nem a meghittség a cél?
Eddig valahányszor szóbakerült a téma, mindig csak annyit mondott, hogy ő nem gondolja, hogy lustaságból* el kéne szalasztani ezt a lehetőséget, ki tudja lesz-e rá többet alkalom. Kicsit az az érzésem, hogy rádöbbent: az élete, az életünk - és így az anyukájáé is - véges, ezért mindent amolyan utolsó lehetőségként kezel. Ami természetesen nem baj, sőt. Igaza van. Sohasem lehet tudni.
 De azért... na.
Vagy... nem tudom. Végül is négyen öten is biztos szép lenne...



* Egyik gyenge pillanatomban elsütöttem, hogy nekem többek között azért sem tetszik az ötlet, mert már az is komoly problémákat okoz, hogy kettejüknek valami nekik tetsző, kellőképpen ünnepi, és HÚSTARTALMÚ ételt összerakjak, nemhogy 5 embernek! (Az én főzési stílusom amúgy sem egyszerű, nem is szereti rajtam kívül más. Apával még meg szoktam kósoltatni a sütijeim, de mindig oda lyukadunk ki, hogy neki nem elég édes/átlagos stb. Egyedül Pali lelkesedik a furcsaságaimért. Meg most már V. is. :))
 Szóval ebből a megközelítésből a nézve tűnhet lustaságnak, de... végül is lehet, hogy tényleg az. Kár. Szívesebben fognám valami racionálisabbra.
Bár most már az is a dolog ellen szól, hogy tegnap kiderült: huszadikától huszonharmadikáig folyamatosan dolgozom, így az eddigi ötletelésre és elkészítésre fordítható tengernyi időm is elszállt...

Az időhiány ellenére azért ötletem/ tervem van bőven. 
Remélem minél többet meg tudok mutatni, még karácsony előtt (hátha tudtok belőle hasznosítani valamit), de a legtöbb nem kifejezetten karácsonyi ünnepi, vagy pompásan illik bármelyik hideg téli naphoz.
Ez a csiga is ilyen. Már régóta szerettem volna valamilyen sütőtökös csigát készíteni, azt is tudtam, hogy a kedvenc túrós tésztám fogom használni (ki nem állhatom a fojtós - "másnapramárszáraz" kelt tésztákat), de hogy a töltelékbe curryt is keverek... na nem véletlen, de nem is tervezett lépés volt.





Hozzávalók egy 18 cm-es formához (12 db csiguszhoz):
13 dkg rozsliszt
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
2 evőkanál lenmag
1 evőkanál olívaolaj
12,5 dkg túró
2 x 10 dkg sült sütőtök
6 db aszalt füge
1 csapott teáskanál vaníliapor
1 púpos teáskanál currypor
szűk 1 dl tej
1 teáskanál vaníliapor
1 teáskanál vaj + a formához

Keverjük össze a lisztet és szódabikarbónát az összetört lenmaggal, majd morzsoljuk hozzá a túrót. Botmixerrel pürésítsük a tököt, adjuk a feléhez az olajat, majd gyúrjunk tésztát belőle a lisztes keverékkel. Pihentessük hűtőben fél óráig.
A töltelékhez tegyük a maradék tökpüréhez a fügét, vaníliát és a curryport, majd dolgozzuk simára. (Már amennyire a fügét viszi a gép.)

Vegyük ki a tésztát a hűtőből, gyúrjuk át, majd lisztezett deszkán nyújtsunk belőle téglalapot. Kenjük meg a currys krémmel, vágjuk fel 6 egyenlő részre, csavarjuk fel egyesével, majd a tekercseket vágjuk félbe.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Vajazzunk ki egy 18 cm-es kapcsos tortaformát (a széleit is). Rakosgassuk bele a csigákat úgy, hogy lehetőleg minél jobban kitöltsék a helyet. Süssük kb. 20-25 percig. Az első 15 perc után locsoljuk meg olvasztott vajas, vaníliás tejjel. 

Ehetjük melegen, hidegen, joghurttal, gyümölcssalival, reggelire, vacsorára, ahogy csak tetszik!

Ingredients for 12 (small) roll:
13 dkg rye flour
1 smaller tsp baking soda
2 tbsp linseed
1 tbsp olive oil
125 g cottage cheese
2 x 10 dkg baked pumpkin
6 dry figs
1 smaller tsp vanilla powder
1 bigger tsp curry powder
1 dl milk
1 tsp vanilla powder
1 tsp butter + for the mold

Stir the flour, the baking soda and the crushed linseed. Make puree from the pumkpin. Crumble into the cottage cheese and make a dough using the half of the pumkin puree and oil. 
Put into the refrigator for half an hour.
Make the filling: add the figs, the vanilla and the curry for the leftover pumpkin, and works until smooth.
Take out the dough and knead. Sprinkle a board with flour and roll out a rectangle from it. Spread with the filling and cut for 6 similar parts. Coil one by one and cut all of them for two pieces. 
Preheat the oven to 175 C.
Spread with butter a 18 cm baking mold (don't forget the edges!). Put into the rolls as close as you can.
Bake for 20-25 mins. Melt the butter and mix with the milk and vanilla powder.
After the first 15 minutes sprinkle the rolls with the mixture and bake as it were.
Enjoy!

Sütőtökös - ricottás pite

Gyertyagyújtás.
Nálunk komoly hagyományai vannak: először is körbeüljük a koszorút. Azt a koszorút, amit még ő csinált (szerintem babakoromban). Amióta az
Szigorúan csak úgy, ha mindenki jelen van, és ettől az aprócska tényezőtől ez lesz a legsarkosabb pont. Régen mindig úgy volt, hogy odaültünk hárman, hívogattuk apát /a hiányzókat, közben nekem eszembe jutott, hogy hoppá, még ezt meg azt el kéne intéznem,  átrohantam a saját szobámba, ekkor apa már megjelent, akkor utánam kiabáltak, apa kihasználván előkapta a telefonját, elkezdte nyomkodni, netán felhívta valaki, újra kiment ésatöbbi. Szóval bonyolult.
De ha eljön az a pillanat, amikor végre mind a négyen (ma már ugyan más felállásban) összekerülünk, anya meggyújtja a gyertyát, és énekelünk.
Na nem kóruszszintű a dolog, de azért elég jó, mert Marci és én is zenei álltalánosba jártunk, anya szabadidejében egy kórusban énekel. Pali pedig egyszerűen szeret velünk "zümmögni" a baritonjával.
És hogy mit is? Tudjátok, egyrészt olyan régi, aranyos dalocskákat, mint a mennyből az angyal, hull a pelyhes, vagy a kedvencünket, aminek Marcival képtelenek vagyunk megjegyezni a címét, és csak "szomorúnak" vagy "tudod, amikor a nyuszi didereg"-nek hívjuk. Aztán ott vannak az alsóban tanult kétszólamú szösszenetek, és a nyomásomra mostanában Csondor Kata: Add továbbja is terítékre kerül.

Ilyen otthon.
Azonban most már nem otthon lakok.
Önállósultam (milyen nagyzolósan hangzik, ahhoz képest meg főleg, hogy mennyire nem igaz),  így idén nekem kell az efféle dolgokról gondoskodni. Apának ez sohasem volt fontos annyira (a 6 év alatt egyszer volt koszorúja, akkor, amikor a barátnője csinált neki egyet), így teljesen a nulláról indítottunk. Szerencsére. Klasszabb valami újat kitalálni, mint valami régit követni.
Tehát én vagyok a lány, nekem van sok időm, csináltam egy koszorút. Na jó, ez erős túlzás, fogtam egy hosszúkás  kovácsoltvas gyertytartót, beleállítottam 4 darab gyertyát, meg csipesszel rátúztem egy kiszárított narancshéjat. Nagy művészet. Az egészben az eldőlés ellen megálmodott talpacskák odarögzítése volt a legnehezebb - hosszabb feladat. Sebaj, majd jövőre korábban nekiállok.
Így esett a nagy eset, hogy előző hétvégén meggyújtottuk az első gyertyát. Nem szeretjük elsietni a dolgokat (vagyis én igen, de ez pont a "nem kategóriás") Eleve csak este értünk haza, akkor mindketten nekiálltunk szépen a kis dolgainknak. 11:57-kor apa mérgezett egér módjára elkezdett rohangálni, hogy "úristen-úristen lekéssük a gyújtást". Erre már én is felpattantam (előtte még elolvastam az utolsó bekezdést pszichológiából) és bekészültem, hogy akkor gyújtsunk. "Gyorsan, hozd a gyufát!" - sürgettem. Hosszas matatás a szekrényben, előszobafiókban, sehol semmi. Hamar kiderült, hogy én vagyok a ludas: rászoktam az esténkénti párologtatós gyertyára, de vagy azok eleve vacakok, vagy én vagyok ennyire béna, de hol eldől a kanóc, hol túlfolyik a viasz, hol elalszik a láng - alkalmanként 5-6 gyufát is "elszórakozok".
 Nem, nem fogyhatott el. Volt benne még néhány szál, pontosan emlékszem. De hova a fenébe tehettem...?! Az idill kissé megborult: apa csak állt fejcsóválva, hogy hihetetlen, hogy mindent eltüntetek, én pedig idegesen nekiálltam kirámolni a fiókjaimat. Hátha. 3 után eszembe jutott, hogy túl alacsonynak éreztem a vízes tálhoz képest a gyertyát, így az aláépített magasítótoronyba sikeresen a gyufát is beépítettem. Huh.

Leültünk az ágyamra.
Felvillant a láng: először csak pislákolva, aztán már biztosabban égett. Apa rámnézett, "most akkor énekelünk?", és választ sem várva nekiállt a kiskarácsonynak.
Nem.
Ez most nem Fehérvár. Nem anya. Felejtsük el a múltat. Ez most van. Itt és most. A miénk. Rólunk szól.
Persze ezt csak magamban gondoltam, hangosan csak annyit mondtam, hogy kitaláltam valami újat. Legyen az, hogy minden vasárnap felsorolunk 5 dolgot, ami boldoggá tett minket. Teljesen mindegy mit, a legapróbb/jelentéktelenebb dolog is "ér". Hiszen a boldogság nem mennyiségfüggő.


Álljon itt az én listám. Az eheti.
1. Egyedül megoldani egy problémát: fel tudtam szerelni az ajtónkra az odaszánt kis díszt. Egyedül. Pedig azt sem tudtam hogy álljak neki, mikor rájöttem, hogy csavarozni is kell. Ki, aztán meg be. Rövid kutatás után azonban megtaláltam a csavarhúzót, és még üzemképes állapotba is sikerült hozni. :)
2. Amikor félbeszakad egy óra, és 25 ember egyszerre bámulja a hóesést.
3. Korán végezni, és napsütésben hazasétálni.
4. Sms-t kapni egy szomorú baráttól, hogy bearanyoztam a napját a sütimmel. Egy szarvasos cupcake-kel.
5. Hazaautózni a karácsonyfánkkal.
6. Arra hazaérni az uszodából, hogy az ajtón belépve elfoglalja a bejáratot a "konyhakész", állványba faragott karácsonyfa. Amire a legjobban vágytál.

A karácsonyi hangulatot pedig lehet mással fokozni, mint sütőtökkel? Szerintem nem. (Úgy hozzátartozik a télhez, mint a spárga a tavasz kezdetéhez. )
A ricotta krémes (és annyira szeretem, hogy akár magában is el tudnék kanalazni egy nagy dobozzal), a fűszerek pedig... nagy varázslók. :)


Hozzávalók egy 18 cm-es formához:
10 g zabpehely
60 g rozsliszt
60 g mandulaliszt
6 dkg alma
1 evőkanál kókuszzsír
1 evőkanál vaj + egy kevés a kenéshez 
csipetnyi só
250 g sült sütőtökpüré
170 g ricotta (szarvasi a legjobb)
1 tojás
1 evőkanál nyírfacukor (édesszájúaknak 4-5)
ujjpercnyi gyömbérdarab
3/4 teáskanál mézeskalácsfűszer

A tésztához keverjük össze a zabpelyhet, rozs és mandulalisztet, majd morzsoljuk el benne a vajat és kókuszzsírt. Az almát reszeljük le, és a liszthez adva gyúrjuk tésztává. 
Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. Vajazzunk ki egy 18 cm átmérőjű piteformát, majd nyomkodjuk bele a tésztát egyenletesen. Szurkáljuk meg villával, majd süssük nagyjából 10 percig.
Közben készítsük el a tölteléket. Ehhez vegyünk elő egy mixert, helyezzük bele a tökhúst, ricottát, tojást, nyírfacukrot és fűszereket, majd turmixoljuk össze. Ha lejárt az elősütési idő, öntsük a masszát a tészta tetejére, és dugjuk vissza a sütőbe újabb 25 percre. A töltelék nem fog (kő)keményre sülni, de hűlés közben kellőképpen megszilárdul.

Forrás: Zizi's adventures

Ingredients for a 18 cm pie:
10 g oat flour
60 g almondflour
60 g rye flour
6 dkg apple
1 tbsp coconut fat
1 tbsp butter + for the mold
pinch of salt
250 g baked pumpkin puree
170 g ricotta
1 egg
1 tbsp xilit
2 cm fresh ginger
3/4 tsp gingerbread-spice


For the dough mix the 3 types of flour and crumble with the coconut fat and butter.
Add to the grated apple and make a dough. 
Preheat the oven to 170 C.
Spread with butter a 18 cm pie form and divide the dough uniformly. (Don't forget the edges!) Pierce with a fork and put into the oven for 10 minutes.
Meanwhile make the filling. Put the pumpkin puree, the ricotta, the egg, the xilit and the spices into a blender/mixer, and work until smooth. After the 10 minutes spoon the filling into the crust. Bake for 30 minutes, until the mixture go golden. 
Don't worry if the filling is a bit tender, because it will go stable as the pie starts cooling.

Serve with whipped cream (or without as I did) sit back and Enjoy!