Vöröslencsével töltött padlizsán és a mindennapok

Iskola.

Szeretnék jó lenni, de mindemellett a normális életemről sem akarrnék lemondani. A kettő azonban: összeegyezhetetlen. Eddig 1:0 a tanulás javára, szegény sütögetés igen csak háttérbe szorul. Mondjuk ezt most hiába közlöm úgy,minhta valami hihetetlenül nagy újdonság lenne, nem az. Ez megy év eleje óta.

Néhány jegy/dolgozat óta azt tudnám mondani, hogy a töri-magyar megáll a lábán, a matek állhatna jobban is, a biológiáról meg ne is beszéljünk. Katasztrófa. Valahogy nem megy. Mikor eljövök itthonról, még úgy érzem, hogy tudok valamit, sőt, nem csak, hogy tudom, de egész konkrét kis elméletek is összeállnak a fejemben bizonyos anyagrészekből. Ám abban a pillanatban ahogy elém rakják a dolgozatpapírt, meg vagyok lőve. Na nem azért, mert mindent elfelejtek, hanem a kérdések miatt. Maguk a szavak valamilyen szinten ismerősek, de ebben a kombinációban... Szörnyű. Hiszen... nekem erre van szükségem. Hogy fogok én emelt érettségit csinálni, ha egy "szimpla" kis, tanárnő által lájtosnak titulált dolgozatot nem tudok megoldani? (Azért tegyük hozzá, hogy ezek azok a dolgozatok, amik előtt az osztály 90%-a tátott szájjal áll.)

Szóval gáz van. Nem fogom feladni, mert a megfutamodás nem szokásom. Lesz egy érettségim, a kérdés már csak a milyensége.

A biosztanfolyam az utolsó reményem. Na majd ma kiderül.

Addig is inkább ilyent eszem. Mert nagyon finom. És különben is. Szeretem ezt a képet. :)

Hozzávalók 1 személynek:
   1 kisebb padlizsán

   olívaolaj

   4 evőkanál puffasztott rizs (nem a kenyérpótló, szemenként különálló)

   4 dkg vöröslencse

   1 csapott mokkáskanál só, fehérbors

   5 dkg mozzarella

   1 paradicsom

A sütőt előmelegítjük 220 fokra. A pdlizsánt megmossuk, félbevágjuk, majd a vágott felüket bedörzsöljük olívaolajjal, majd jó mélyen "beirdaljuk". Sütőpapíros tepsire tesszük őket, és addig sütjük, míg meg nem sül a belseje. Ez körülbelül fél óra.

A vöröslencsét feltesszük főni kb. 1,5 szeres vízben. Ha a simával dolgozunk, annak sok idő kell 8és sok víz), ez azonban kb. 5 perc alatt el is készül. Ügyeljünk rá, hogy ne főzzük szét. Ha nem főtte el az összes levét, nem baj, majd a rizs felszívja. Keverjük össze a rizspuffancsokkal.

Vegyük ki a padlizsánokat a sütőből. Kanalazzuk ki a belsejüket (de vigyázzunk, ne tegyük tönkre a héját), és keverjük a rizses-lencséhez. Ízesítsük sóval, fehérborssal, majd töltsük vissza az üres padlizsánhéjakba.

Vágjuk fel a paradicsomot szeletekre, tegyük a hajócskák tetejére, majd osszuk el a sajtot igazságosan.

Körülbelül 15-20 percig sütést igényelnek, utána fogyasztható is (mert ha a mozzarella megszilárdul, ilyen furcsa gumis állagot kap.)

Zöldséges-fetás padlizsántekercs

A suli elindulásával elkezdett fontossá válni, hogy valamiféle főtt étel kerüljön a gyomromba. Nem tudom miért, de nem érzem magam jól, ha csak a nyers cuccokból válogatok. Ráadásul bevásárláskor mindig elcsábulok a gyönyörű sötétlila padlizsánok és harsogózöld cukkinik láttán. Mert eszembe jut, hogy milyen klassz dolgokat lehetne belőle készíteni, és tulajdonképpen miért is ennék fagyasztott szarokat, ha ezek itt vannak teljes egészséges frissességükben?
Aztán persze hazaérve elmarad a lelkesedés, és másfél hét után már csak a mentőösztön kerül elő. Azért az se rossz. Finom végeredményeket produkál. (Amin mindig újra-és újra fellelkesülök, és a következő bevásárláskor a kezem automatikusan nyúl az utánpótlásért. Tudom, tudom, szörnyű vagyok.)

Hozzávalók:

    1 közepes padlizsán

    6 dkg kecskesajt

    1,5 evőkanál olívaolaj

    2 paradicsom

    2 paprika

    1 vöröshagyma

A zöldségeket megmossuk, majd a padlizsán kivételével apró kockákra vágjuk őket. Összekeverjük a fél evőkanál olívaolajjal, majd rámozsoljuk a kecskesajtot.

A padlizsánt hosszú, szalagszerű, vékony csíkokra vágjuk. A végükbe egy másfél teáskanál tölteléket halmozunk, majd óvatosan feltekerjük. Ezt megismételjük még kb. 25ször.

A tekercseket egy tűzálló tepsibe halmozzuk. A tál alját is ki lehet kenni olajjal vagy vajjal, én régen alufóliában sütöttem, csak azóta hallottam, hogy a magas hő hatására fincsi kis nehézfémek távoznak a kajába, úgyhogy azóta inkább hanyagolom. A tetejüket meglocsolom 1 evőkanál olívaolajjal, majd 200 fokon addig sütöm őket, míg a tetejük egy kellemes aranybarnás színt nem kap, illetve a padlizsán finoman megpuhul.

Pasifogó Padlizsán

 Még anno, mikor kitaláltuk, hogy legyen a suliújságban tanárok kedvenc ételei rovat, az első receptet a könyvtáros Klári nénitől kaptam. Aztán megláttam a nevét. Pasifogó padlizsán??? Valami nem stimmel. Fiúk és a zöldségek? Pláne a padlizsán? De miközben csináltam, rájöttem, hogy mi emeli ezt a tulajdonképpen mezei rántott padlizsánt a kedvenc kategóriába. A szósz. Olyan mámorító aromája lett, hogy még az öcsém is (aki egyébként pizza és lasagnerajongó) elkezdett lelkendezni, hogy minek van ilyen isteni illata. Csak azután ment el a kedve a kóstolástól, mikor megtudta, hogy miből készült. Tipikusan az olasz konyhát idézi a paradicsom-oregánó és füstölt sajt hármasa. Nekem totális nyárhangulat: az olajszag a part közeli lángossütőt idézi. Végülis mindig is szívesen dolgoztam volna ilyen helyen.

Hozzávalók:
1 padlizsán
5 dkg liszt
1 tojás
só, bors, oregano
1 kis konzerv sűrített paradicsom+ ugyanennyi ketchup
1 gerezd fokhagyma
10 dkg füstölt sajt

A friss padlizsánt 1/2 cm-es szeletekre vágjuk, és bátran besózzuk (nem kell félni, hogy túl sós lesz), hogy ne barnuljon meg. Bepanírozzuk: tojásban és lisztben megforgatjuk. A tojásba mindenképpen tegyünk sót, különben nem lesz íze a bundának. Kellő mennyiségű olajban aranybarnára sütjük. A paradicsomszósz-ketchup keveréket egy teflonserpenyőben összemelegítjük a fűszerekkel. Serpenyőben elrendezzük a padliszánszeleteket, majdnem, mint a tortillát. Nekem 2 réteg lett, de lehet ennél több is, a lényeg, hogy ne maradjon lyuk közöttük. A Rákenjük a szószt, majd megszórjuk a reszelt sajttal, és egészen a sajt megolvadásáig fedő alatt sütjük.
                                                              4 adag lesz belőle

Klári néni a következő szavakkal nyugtázta a kóstolást: " Isteni. Panka, ez tökéletesen sikerült! Gratulálok!"