Sőt. Már onnan is próbáltam.
De nem aggódtam.
Fel sem merült bennem, hogy ez probléma lehet. Hogy majd pont én nem találok, akinek előzőleg is hogy összejött.
Na igen. Előzőleg.
Az első hónap eltelte után kezdett derengeni, hogy mekkora tévedésben vagyok a magyar munkaerőpiac és a saját pozícióm megítélésével kapcsolatban. Hogy mennyire nem az előző alkalom volt az általános szituáció.
Hanem ez.
Az elküldött önéletrajzok és válaszra sem méltatott jelentkezések tömkelege. Az irreális elvárások és szégyenletesen alacsony fizetések.
Gyalázat.
De nem adtam fel.
Volt egy olyan kényszerképzetem, hogy nekem mindenáron dolgoznom kell. Valamit.
Bármit.
Azt akartam, hogy ugyanúgy el kelljen indulnom otthonról valahova reggelente, mint a társadalom többi tagjának.
Már takarítói munkákat is nézegettem. Minden olyant, amiről úgy éreztem, hogy meg van az esélye, hogy nem hagynám ott az első nap után, és ígéretesebb fizetéssel kecsegtetett.
Pedig ez nem a pénzről szólt.
Illetve azt is mondhatjuk, hogy a pénzen kívül nagyjából mindenről. De ennek ellenére van bennem egy bizonyos lélektani határ, ami alatt egyszerűen nem vagyok hajlandó csinálni semmit sem. Mert annál már nagyjából már azzal is többet érek, ha otthon ülök a fenekemen.
Apa volt az, aki minden alkalommal amikor beszámoltam neki a legújabb próbálkozásaimról, csak rázta a fejét. Hogy tartsam már magam többre.
Akkor csak ráztam a fejem, és azt gondoltam, hogy bárcsak.
Hogy bárcsak gondolkodhatnék így. Hogy bárcsak tudnék így gondolkodni.
Az agyamban azonban csak egyetlen dolog zakatolt: az, hogy csinálnom kell valami értelmeset.
Valami hasznosat.
Valamit, ami keretet ad a napjaimnak.
Valamit, amivel el tudom foglalni magam.
Muszáj.
Mert képtelen vagyok elfoglalni magam.
Nevetségesen hangzik, de nem tudom kitölteni a szabadidőmet. Képtelen vagyok. Arra van szükségem, hogy mások megmondják mit csináljak. Hogy megtöltsék tartalommal.
Próbálkoztam tovább.
Közben a hetek egyre csak teltek, én pedig arra eszméltem rá, hogy tulajdonképpen nem is érzem magam olyan rosszul a semmittevésben. Hogy az, amitől annyira féltem, talán mégsem olyan ijesztő.
Hogy mégis tudok rendelkezni a saját időmmel.
Itt tartok most.
Nem adtam fel, néha még most is elküldök egy-egy jelentkezést, de kizárólag azokra a hirdetésekre, amiket szívesen csinálnék.
De már nem menekülök.
Eldöntöttem, hogy szembenézek magammal. Lehet, hogy ez a néhány hónap üresjárat azért kell, hogy megtaláljam az egyensúlyt. Hogy megteremtsem az életem.
A végére pedig megosztanám veletek a néhány kedvenc, és sajnos igen tipikus hirdetésszöveget. Volt ugyanis egy rövid időszak, amikor feltett szándékom volt, hogy magántitkárnőként fogok elhelyezkedni (ne kérdezzétek miért), akkor akadtam rá ezekre a gyöngyszemekre.
És ez csak a jéghegy csúcsa. Van még több, és lejjebb is. De úgy tűnik ilyen ez a popszakma.
"Menedzser asszisztens állás betöltésére keresek jól kommunikáló, önállóan dolgozni képes, kifejezetten csinos és minden lehetőségre nyitott hölgyet.
Feladata a menedzser munkájának hatékony segítése, adatok feldolgozása, ügyfelek fogadása."
Feladata a menedzser munkájának hatékony segítése, adatok feldolgozása, ügyfelek fogadása."
"Fiatal egyedülálló csinos hölgyet keresek asszisztensi és titkárnöi munkakörbe.
Feladatok: Telefonhívások fogadása, vállalati levelek rendszerezése, időpont egyeztetés, kíséret üzleti utakra és konferenciákra.
Elvárások: felhasználói szintű számítógépes ismeret, jó megjelenés, odaadó hozzáállas.
8-órás bejelentett teljes állású munka.
Fizetése meghaladhatja a 350000 Ft-ot.
A jelentkezéshez küldje el önéletrajzát valamint több egész alakos és egy arcképet."
"Nagyon dekorativ, szép arcú, fiatal, vékony alkatú kísérő-asszisztenst keresek személykiséretre, titkárnői és ügyintézői feladatok ellátására. Az ajánlat lehet főállás vagy másodállás is akár! Kiemelt bérezést és egyéb juttatásokat, bejelentést, garantálok. Jelentkezni itt lehet egész alakos, arcképes fotóval vagy üzenet váltás után mailban!"
"Pénzügyi tanácsadó cég ügyvezető igazgatója mellé keresünk, fiatal attraktív megjelenésű,bevállalós hölgyet. A munkavégzés során számítunk a jelentkező teljes diszkréciójára. Igazgató Úr üzleti megbeszéléseihez havi kb 4 alkalommal keresünk munkaerőt, aki Mindenben a segítségére van. Egész alakos fényképes önéletrajzot kérünk. Fizetés megbeszélés szerint."
- A recept a híres, állítólag nemcsak hiperegészséges, de egyben a legoptimálisabb reggelinek is kikiáltott Bircher müzli egy változata, almaalap helyett répával. Ha nagyon sok időnk lenne, akár elkészíthetjük hozzá a fenti receptben szereplő diós banánkrémet is. -
Hozzávalók 2 személynek:
70 g zabpehely
3 evőkanál lenmaghús
csipetnyi só
45 g mazsola
1 zsenge répa finomra reszelve
2 narancs kifacsart leve (és a maradék húsa)
1/2 csésze joghurt
1 teáskanál vaníliapor
Keverjük össze a zabpelyhet, lenmaghúst, sót, mazsolát és a reszelt répát.
Facsarjuk ki egy narancs levét, majd adjuk a száraz keverékhez a joghurttal együtt.
Ízesítsük a vaníliaporral, majd tegyük egy nagy befőttesüvegbe, és hagyjuk állni legalább egy éjszakán keresztül.
Fogyasztás előtt kanalazzuk egy részét egy tálkába, majd tegyünk rá banánkarikákat, eperdarabokat (vagy málnát, áfonyát, bármit csak bogyós legyen ;) és szórjuk meg pirított mogyoróval.
A recept a Tucker oldalról.
Ingredients for 2:
70 g rolled oats
3 tbsp ground linseed
pinch of salt
45 g raisins
finely shredded young carrot
juice of 2 big orange
1/2 c yoghurt
1 tsp vanilla powder
Mix the rolled oats, linseed, salt, raisin and shredded carrot.
Squeeze a big orange then add the juice and the yoghurt to the dry mixture.
At the end season with the vanilla and transfer into a big jar. Let it stir during the night.
Serve it with banana circles, strawberry pieces (or with any type of berry) and toasted peanuts.
