Mézes krémes

Elégedett vagyok. Azt hiszem megtanultam mézes krémest sütni. És a tökéletes receptet, ami anyukám kolléganőjétől származik, egy megsárgult papírra gyöngybetűkkel felvésve. Tiszta nosztalgia.




Hozzávalók: 3 dkg zsír
                      16 dkg cukor
                      1 tojás
                      3 evőkanál méz
Ezeket pici lángon egyenletes, sima masszává keverjük.


                 45 dkg liszt
                 1 teáskanál szódabikarbóna
Összegyúrjuk a folyékony masszával, de vigyázzunk, mert elég forró tud lenni. És plusz só nem kell bele, mert a szódabikarbónában van elég.
A folytatásra 2 lehetőség van. Vagy az "eredeti" verziót követve 4 lapot sütünk, és úgy rétegezzük, hogy lap, krém, lap, lekvár, lap, krém, lap, csoki. Nekem ez nem szokott sikerülni, mert a legelső lapot túlsütöm, és akkor jövök rá, hogy hoppá, talán jobban kéne figyelni.
A nekem kedvesebb típus, amikor három lapot készítünk, egy lapot nyugodtan el is tehetünk, inkább még tészta formájában, mert ha ennyi tésztából nyújtunk 3 lapot, nem lesz elég a krém. Ráadásul így van lehetőségünk egyszer slendriánnak lenni. :) Ha 3 lappal dolgozunk, mint a képen, akkor az a szerencsés, ha minden egyes krémréteg tetejére kenünk lekvárt. Én a magam részéről nagyon szeretem a baracklekvárt (naná, hiszen anyacsinálta isteni házi), ráadásul így erősen csökkenteni tudtam a cukor mennyiségét, mert ugye a lekvártól így is édes lesz. Persze olvastam erről a verzióról nagyon csúnyán ledegradáló véleményt, egy profi cukrásztól. de inkább nem mondom meg a véleményem.


Szóval ezt a tésztamennyiséget 4 felé osztjuk, és egyenként egyforma méretű lapokat sütünk egy tepsi hátulján. Lehet sütőpapírt használni, de igazából nem fontos. Figyeljünk, hogy nagyon hamar megsülnek a lapok, ráadásul a mézeslapot túlsütni sem szabad, mert akkor nem puhul majd meg a krémtől. Személyesen ilyet még nem tapasztaltam, de nem kockáztatok, a rossznak ítélt lapokat azonnal vágom a kukába. És ez nem sznobság. Minek rontsam el a jót?
    
              3 dl tej
              4 evőkanál búzadara
Ebből egyszerűen tejbegrízt főzünk, igen, cukor nélkül. És kihűtjük. Nagyon. Mert ha nem, nagyon kellemetlen tud lenni a szétfolyó krém.
Ha teljesen kihűlt:
              17 dkg puha vajat
              15 dkg porcukorral
        kikeverünk, és a tejbegrízzel is homogénre dolgozzuk. Tényleg ügyeljünk a teljes eldolgozásra, mert elég gusztustalan tud lenni, amikor hatalmas vajdarabkákra harap rá az ember.


A legnagyobb(ra sikeredett) lapra rákenjük a fele fehér krémet, majd néhány kanál baracklekvárt egyenletesen eloszlatunk rajta. A legjobb a híg, és természetesen házi. Ugyanezt megismételjük a következő lapon is. A legtetejére 
               15 dkg étcsokoládét 
               3 evőkanál olajjal
 vízfürdőben felolvasztunk, és elsimítjuk a süti tetején.


Csak 1 éjszakai állás-puhulás után szeleteljük, mert ha előbb nekiesünk, az egész munkánk tönkremegy. Higgyétek el, nincs csúnyább egy rakat repedezett-törött lapnál. Az sem elhanyagolandó, hogy hűvösön pihentessük, de a mostanság kint lévő időjárás már túlmegy ezen a kategórián. A süti gyakorlatilag megfagy. :) Úgyhogy a legtutibb a kamra. Esetleg hűtő. De nálunk sosincs benne ennyi hely.