szedres nektarinos crumble / blackberry nectarin crumble

A crumble készítésével - mint technika - mindig is nagyon szimpatizáltam. Ropogós zabpelyhes morzsa, aranyra pirult magok, alatta sziruposra sült mézédes gyümölcs... Jól hangzik, nem?
Sajnos a végeredmény ehhez képest általában egészen más képet mutat: a zabpelyhes tészta túlságosan megég, a gyümölcs kemény marad, és úgy általában - nem úgy néz ki, ahogyan kéne.

Mostanáig.

Nem tudom, hogy mi történt.
Talán a több tucatnyi átböngészett recept, a próbálkozások közben észrevétlenül rámragadt tapasztalat, de az is lehet, hogy a sorsnak ennyi idő után egyszerűen csak megesett rajtam a szíve.
Sikerült.
Olyan isteni finom édességet sikerült alkotnom, hogy még magam is meglepődtem. Mert ez pont olyan volt. Olyan, amilyennek lennie kellett, és olyan, amilyennek megálmodtam. Minimálédesség a lehető legegészségesebb kivitelben, pillanatok alatt.

Hát kívánhatunk ennél többet? 

-----------------------

I was always dreaming about making a crumble. A REAL crumble.
Where crunchy crumble with golden rolled oats and roasted nuts meets with lots of supersweet, juicy bubbling fruits... Sounds good, doesn't it?
Unfortunately in the reality final products showing an absolutely different way: the top of the crispy dough is burnt, fruits are hard and half baked - in general: it looks really different than I think it should have to be.

Till right now.

I really don't know what's happened.
It can be the dozens of browsed recipes, the experiences which sticked to me unawares in the course of trying, or may it be after a long time Destiny took a pity on me.
It successed. I made perfect crumble.

It was so delicious I was wondering as well.
The same I was dreaming about. Golden, crunchy, juicy. 
Something really simple in no time - as healthy as it just can be.


Can we wish anything more?

Hozzávalók:

1 csésze aprószemű zabpehely

1 csésze nagyobb szemű kókuszreszelék (de nem chips!)

4 dkg vaj

100 g natúr joghurt (3,5 %)

2 nagy evőkanál méz

csipetnyi só

1,5 csésze szeder

3 óriási nektarin (az érett jobb)

Egy nagy tálban keverjük össze a zabpelyhet, kókuszreszeléket és sót, majd gyorsan morzsoljuk el benne a kokckákra vágott hideg vajat. Ne nagyon húzzuk az időt, az a jó, ha minél kevésbé olvad fel. Ezután adjuk hozzá a mézet és a joghurtot is, és egy villa segítségével dolgozzuk össze.
A gyümölcsös részhez mossuk meg és vágjuk vékony szeletekre a nektarint. Keverjük össze a szederrel, kanalazzuk egy tűzálló tálba, osszuk el a tetején egyenletesen a kókuszos tésztát, majd fedjük le alufóliával.
180 fokos sütőben süssük nagyjából 35-40 percig, míg a gyümölcsös rész levesre nem sül, a teteje pedig szép barnás foltokat kap.

Ingredients:

1 c small kernel rolled oats

1 c desiccated coconut 

4 dkg cold butter

100 g simple yoghurt (the heavier is better)

2 big tbsp honey

pinch of salt

2 c blackberry

3 giant hard nectarines

In a big bowl whisk the rolled oats, desiccated coconuts and salt. Add the cold butter then crumble really quick with you fingers. Stir honey and yoghurt then mix the dough with a fork. Try not to overmix it.

For the fruity filling wash nectarines then cut them thin slices. Combine with the blackberries and pour into a baking dish. Scatter over filling with the coconutty batter then cover with tinfoil.
Preheat oven to 180 C. 
Bake it for 40 minutes or until the filling goes bubbly and juicy and the top is golden and crispy.

2013.08.23.

A Green Kitchen Stories könyv szedres csokis tejshake-je a legmerészebb álmaimat is felülmúlta: olyan érzés volt enni (én kanalaztam), mintha a világ legfinomabb olvadt csokifagyiját nyalogatnám. (Ami ráadásul teljesen cukormentes, egészséges és vegán.)

prágai hétköznapok {szedres-cukkinis brownie}

Visszagondolva, az egész úgy indult, hogy hétfő délután megkérdeztem apától mit tervez keddre. Mindezt azzal a "hátsó" szándékkal, hogy elcsaljam magammal ebédelni a PASTA.-ba. (Van egy nempadthai elnevezésű tésztájuk, ami már nagyon régóta izgatja a fantáziám. Viszont csak heti 1x szerepel az étlapon, így viszonylag komolyabb szervezést igényel a megkóstolása.)
Egy pillanatra elgondolkozott, majd mintegy véletlenül eszébe jutott, hogy lehet, hogy megy Prágába. Csend.
"Elviszel engem is?"
Igen, ez nálunk egy kicsit így működik. Apa mindig azt mondja, hogy ha van lehetősége, miért ne tenné meg?

Így esett, hogy eljutottam Prágába.
Csak úgy spontán.
Tudom. Iszonyú szerencsés vagyok.

Zabpelyhes joghurtkrém szederrel és eperrel

Panka vagyok, és gyümölcsfüggő.

Ha lenne ilyesféle "csoport" (mint mondjuk az anonim alkoholisták), én tuti jelentkeznék. Mert vannak bizonyos gyümölcsök, amik mondhatni "bekebelező" hatást váltanak ki belőlem.
Mert imádom őket. A színük, az illatuk, a formájuk, egyszerűen mindenüket!!!!
Képes vagyok pukkadásig enni magam. De helytállóbb ha azt mondom: nem vagyok képes nem pukkadásig enni magam belőlük.
Igyekszem mértéket tartani de...általában nem sikerül.
Ilyen bűnös a szilva és a barack.

Minden fajtájuk.

A Blogkóstoló jelenlegi fordulójában Vikvi blogját kaptam, aki ahogy láttam naaagy pitesütő: ha jól láttam 52 szerepel a kínálatában. Meg még sokminden más. Így aztán ciki, hogy csak egy ilyen "primitív" valamit készítettem el, de... De. Most így esett.
Eredetileg egy kombéval szemeztem, de ahhoz bizony kellett volna a tk. lisztem (már elköltözött apához) de még inkább egy nagy adag szénhidrátfogyasztási kedv, (ami nincs). Így jött a b-terv.
Az eredeti recept itt található (nekem se körtém, se banánom nem volt, a cukros dolgok sztornók - reggelire legalábbis biztosan), ez a tippek gyakorlati alkalmazása az én ízlésemhez, (és hűtőtatartalmamhoz) igazítva. (Mielőtt valaki megkérdezné, hogy honnan van ilyenkor eprem, elárulom, hogy a Tescoban egészen szezonális áron árulták egyik nap.)

Igazi nyárbúcsúztató reggeli, azokkal az isteni, gurulós, mézillatú szederszemekkel!




Hozzávalók 1 személynek:

3 evőkanál zabpehely

5 evőkanál sűrű natúr joghurt

1 mokkáskanál vaníliapor

5 szem eper (szép érett!!)

2 maréknyi szeder

Este a zabpelyhet összekeverjük a a joghurttal, vaníliaporral és villával szétnyomkodott eperrel. Betesszük a hűtőbe, és reggelig pihenni hagyjuk.

Ekkor egy tálkába szórjuk a megmosott, leszárazott szedret, ráöntjük a zabos "masszát", és nagy vígan bekanalazzuk.

Csokitorta szederrel a szenvedély jegyében

"Cukor, só és minden mi jó, ezekből az összetevőkből próbálták megalkotni a tökéletes..."

Akár így is kezdhetném. Ugyan nem pindúrpandúrokat készítettem, de a hozzávalók között itt is csupa egyszerű dolog szerepel. Kevés, de minőségi alapanyag, ez a siker titka. Persze van, hogy én is szeretek flancolni, bonyolult krémeket/tésztákat/díszítéseket ügyeskedni, de itt felesleges. Pont az egyszerűségével gyönyörködtet.

Á. szülinapjára készült...jó nagy elmaradással. Ciki. De egyszerűen nem volt időm. Ami ellentmondás, mert mindennap megállapítom, hogy ma sem sikerült semmi értelmeset csinálnom. Sőt, tulajdonképpen semmit. De mégis, én az apa-Velence-Fehérvár háromszög bűvöletében, ő Balaton-Fehérvár között ingázva, nem egyszerű, összehozni egy találkozót. Amikor mondjuk fel is tudok mutatni valami bármi érdemlegeset. Hiszen a nyaralónkban sütni...már kifejtettem párszor. Jó, a kényszer nagy úr, tehát már valamicskét kezdem átlátni a rendszer buktatóit (és próbálom azokat időben kicselezni), de még nem tökéletes. Plusz az utóballagási bulimon, a 3 és 6 éves másodunokatesóim a karácsonyi ajándéknak kapott tündérszárnyakkal (ritkán találkozunk na) az este vége felé úgy kezdtek el játszani, hogy az egyik betömte a sajátját a sütőbe, a másik meg kivette. Csak ők mikrónak hívták. Sajnos túl jól sikerült a dolog: a szerkezet ajtaja félig letört, amin nagyon sajnálkozott mindenki, de tulajdonképpen sokat nem rontott a helyzeten. Sőt. Szerintem semmit. Csak még mindig van, hogy elfelejtem, és elég kellemetlen ha az öledbe pottyan egy 200 fokra előmelegített üveglap, miközben egy tepsit próbálsz belevarázsolni...

Hozzávalók 6 szelethez:
-Piskóta:

15 dkg pirított darált dió

3 tojás

10 dkg porcukor

csipetnyi só

1 teáskanál sütőpor

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük, majd beleadagoljuk a porcukrot is. Ezután egyesével hozzádolgozzuk a sárgákat is, majd apránként a sütőporral elkevert diót.

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk a tésztát, és rövid idő alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni.

A széleket levágva csináljunk egy teljesen szabályos téglalapot. Ezt vágjuk fel 6 darab szabályos kicsi téglalapra.


-Csokikrém:

2 dl habtejszín

1 habfixáló

15 dkg étcsokoládé (magas kakaótartalmú)

1 nagy evőkanál kakaópor

2 evőkanál porcukor

A tejszínből habot verünk, majd hozzáadjuk a porcukrot, kakaóport és habfixálót is. 

A csokoládét megolvasztjuk, hozzákeverjük, és hagyjuk kihűlni annyira, hogy már ne legyen fényes.

Még "azon melegében" kenjük meg vele a tésztatéglalapokat úgy, hogy közben egymásra is rakodjuk őket, építve egy kis tornyot. Ennyi krémből nem lesz probléma, hogy a külsejét is jó vastagon bevonjuk, de igyekezzünk szépen csinálni, mert semmi sem fog takarni. Nekem nem volt habzsákom, de jópofa lehet az alsó széleket "kicsipkézni".

20 dkg szeder

Legvégül díszítsük a tetejét egész, ép szederszemekkel, majd tálalásig tegyük a hűtőbe.



A recept innen, de lusta voltam átszámolni a mennyiségeket, így leginkább "képről dolgoztam".

Diós szedertorta Hermé-féle Pastry krémmel

Sajnos annyira nem voltam aktív, hogy az egész napos utazás után egy ilyet rittyentsek, még múlt pénteken volt aktuális a dolog. Gólyatábor helyett többek között...de megérte. Mindenképpen. Hiszen ki lett volna olyan galád, hogy sorsára hagy egy nagy doboz szedret a hűtőben? Főleg néhány hülye hetedikesért? XD

Helyette lett ez a szuper kis torta. Ami elsőre ugyan csúsztatott palacsintának tűnhet, azonban annál jóval több. Könnyű diós lapok, lágyan halmozódó vaníliakrém*, néha felcsillanó étcsoki, és főszerepben a szederhadsereg. Ha mesélni tudna...

* Ez az, amit a cukrászdákban, és nagyon sok helyen otthon is vaníliapudinggal helyettesítenek. Aki ilyent tesz nem tudja mit hagy ki. MOndanám, hogy tőből le kéne törni a csuklóját, de nem teszem, mert 1. nem vagyok ilyen brutális, 2. ekkora sznob sem. Mert legyünk őszinték, ez nem a legolcsóbb dolog. Kezdve azzal, hogy mennyi tojássárgát felemészt. (Mert ha a fehérje is elfogy, akkor minden oké. Nem morgok. Ha 2 dobozról van szó, akkor sem. De tudjátok, én nem tudok mit kezdeni a megmaradtakkal. Bár a máktorta elég jó alternatíva...) Aztán ott van a vaníliarúd, az istenek ajándéka, isteni áron. 

De érdemes kirpóbálni. És megszeretni. A 2 dolog ugyanis köszönőviszonyban sincs egymással.

-Diós lap

     4 tojásfehérje

        9 dkg cukor

      csipet só

      10 dkg darált dió

      5 dkg liszt

A tojásfehérjét  sóval kemény habbá verjük, félúton pedig a cukrot is hozzáadjuk. Legvégül apránként beleforgatjuk a diós lisztet. 

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. Sütőpapíron 4 db 18 cm átmérőjű körben elosztjuk a tésztát, majd kb 12 perc alatt készre sütjük.

-Hermé-féle lágy pastry cream

      315 g teljes tej(én 3,5 %-osat használtam)

      fél rúd vanília

      4 tojássárgája

      7 dkg cukor

      30 g keményítő

      3,5 dkg puha vaj

      0,8 dl tejszínből vert hab (habfixáló!!)

A tejet forraljuk fel a felhasított vaníliarúddal, majd fedjük le 10 percre, és ismételjük meg még egyszer a forralást. Itt halásszuk ki a vaníliarudakat, a bennemaradt magokat pedig ne felejtsük el kikaparni.

Keverjük ki (kézi habverővel) a sárgákat a cukorral és keményítővel.

Folyamatosan kevergetve öntsük rá a forró tejet, majd az egészet vissza a lábosba. Lassú tűzön, folyamatosan kevergetve sűrítsük be. 

Hagyjuk egy kicsit hűlni, majd keverjük bele a vajat. Itt már teljesen hűtsük ki.

A hideg krémbe forgassuk bele a tejszínhabot.

-Csokiöntet

      3 dkg étcsokoládé (70 %)

      2 evőkanál tejszín

Tördeljük bele a csokit a tejszínbe, majd olvasszuk össze.

-Kb. fél kg feketeszeder


A művelet igazán egyszerű, mindent 4x kell eljátszani. A diós lapra rápakoljuk a krém negyedét. Csak semmi precízség, pont a hanyagság varázsára épül a dolog. Ezt meglocsoljuk a csokiöntet (szintén) negyedével, és belenyomkodunk annyi félbevágott szedret, amennyit nem sajnálunk. Na jó, azért a túl sok sem jó. Szóval csak dekoratívan. És újraindul a ringlispíl: diós lap, pastry cream, csoki, szeder. Amíg el nem fogy.