Ragacsos gesztenyés csokitorta avokádóval

Ismerős a helyzet, amikor valamire nagyon készülsz, minden idődet kitölti, és annyira a lényeddé válik, hogy a megszűnése egyenlő a teljes kiüresedés érzésével?

Gondolom igen. A környezetemben sok emberen látom/láttam, a kapcsolataival kapcsolatban. Mert ugye ezekre van rálátásom.
Látom, hogy mennyire függenek egymástól. Illetve általában csak az egyik fél, de ettől már pont tökéletesnek hat a dolog kívülről. Aztán beüt a crach. Szétválnak az útjaik. És szegény függő fél összeomlik. Szó szerint. Volt, nincs. Használhatatlan. A másik pedig vidáman éli tovább a kis életét, mintha mi sem történt volna. Mert mint tudjuk, nincs igazság a Földön.

Sajnálom az ilyen embereket. Nem azt mondom, hogy gyengék, de... jobb szót nem találok. Pedig ez így nem egészen helytálló.
Mert az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni. Mindenki bír egy alapszemélyiséggel, ami ugyan fejleszthető, na de ahogyan a kutyából nem lesz szalonna, csodákat itt sem lehet remélni. Ha valaki ilyen beállítottságú, az szív. Egész életében.

Jómagam áldom az eget, hogy a puttonyomba ilyenből nem sok jutott. Vagy ha jutott is, ezt a típusát igen sikeresen kiöltem.

Az életem eddig is teljes volt, mindössze helyet csináltam neked benne.
Vannak alapelveim. (A legtöbb már olyannyira a részemmé vált, hogy képtelen lennék nem tenni. Azt hiszem valahogy így születnek a tulajdonságok.)
Ez az egyik.
Így talán már érthetőbb miért nem értem, illetve kezelem nehezen az efféle embereket. Mikor az egyik pasimnak az volt az élete, hogy suli után egy téren lógott a hasonlóan link barátaival. És nem értette, hogy én hova mennék. Meg hogy dolgom van. Gondolom nem kell mondanom, hogy nem volt túl hosszú életű a kapcsolat.

"Dolgom van."
Ez a másik mániám.
Hogy programot csinálok magamnak. Napirendet. Életritmust. Bármit, csak szabályok közé szoríthassam az életem.
Anélkül ugyanis elvesztem. Egy senki vagyok. Nem tudok mit kezdeni rengeteg beosztatlan idővel, nem tudom magam elfoglalni. Szenvedek.
Nálam ezek az időszakok először nyaranta, majd az érettségi után, mostanában pedig vizsgák után sújtanak. Persze ahogyan telik az idő egyre jobban kiismerem magam, így tudatosan is rá tudok készülni. Megtanulom kezelni.

Egy kedves barátom szájából hangzott el a következő mondat: "...igyekszem ezt máshogy megélni - átértelmezni az űrt..."
Ez az.
Ezt kell tennem nekem is. Átértelmezni.

Örömmel jelenthetem: sikerült.
Szerda délután, amikor éreztem, hogy kezdek elmerülni a negatív érzésekben, úgy döntöttem, most nem hagyom magam. Változni akarok, nem? Itt az első lépés. Így feltettem magamnak a kérdést: mik azok a dolgok, amiket mindig tologatok, mondván, hogy "nincs rá időm". Sajnos túl sok minden nem jutott eszembe (ezután írni fogom), ezért feldobtam egy jó kis arcpakolást, előhalásztam a még sosem használt gyömbéres bőrradírt, előkészítettem a másnapi ebédem, rendet raktam, végigcsináltam az egyik régi tornás gyakorlatsorunkat, és hamarosan már este is lett.
Nagy pirospont magamnak. Nem mondom, hogy sok ilyen délutánra vágyom, de... azért nem volt olyan rossz, mint amilyenre számítottam.
Éljen az átértelmezés.

Gesztenyés csokitorta avokádóval
   az eredeti recept Canelle et Vanille-é, egészségesítve :)


10 dkg étcsoki (minél magasabb kakaótartalommal - nálam 80%)
1 normál méretű avokádó
5 dkg natúr gesztenyepüré
2 tk vaníliapor vagy 1 rúd kikapart magjai
3 tojás
45 g kölesliszt
35 g zabpehelyliszt
csipetnyi só
3dkg nyírfacukor
2 dkg méz
1 evőkanál zabpehely

Az avokádót szabadítsuk meg a magjától, héjától, majd pürésítsük.
A tojásokat válasszuk ketté, a fehérjékből verjünk kemény habot.
Az étcsokit olvasszuk meg, majd gyengéden keverjük el benne először az avokádópürét, a tojássárgákat a nyírfacukrot és a mézet.
Vegyítsük össze a kétféle lisztet és a sót, majd a fehérjével felváltva óvatosan forgassuk bele a csokis masszába.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Vajazzunk és lisztezzünk ki egy 18 cm-es kapcsos tortaformát, öntsük bele a tésztát, majd süssük kb. 20 percig. Attól függően változtassunk az időn, hogy mennyire szeretnénk ragacsosra.

Gooey chocolate-chestnut cake with avocado

10 dkg dark chocolate (mine was 80%)
1 normal soft avocado
5 dkg unsweetened chestnut puree
seeds of 1 vanilla or 1 tsp vanilla powder
3 egg
45 g millet flour
35 g oat flour
pinch of salt
3 dkg xilit
2 dkg honey
1 tbsp oat-flakes

Peel the avocado and mix until smooth.
Whip the egg whites until peaks start to form.
Melt the chocolate (in microwawe) then stir with the avocado puree, the egg yolks, xilit and the honey.
Mix the flours and salt in a bowl.
Add the egg whites and the flour mix to the chocolate alternately.
Preheat the oven to 175 C.
Spread a baking mold with butter then put into the dough and bake aprox. 20 minutes. It depends on how gooey/soft would we like. 
Enjoy with a scoop of ice-cream or cranberry apple sauce!

...mindennapi (gesztenyekrémes tortánkat) add meg nékünk ma!

Ráadásul pálinkával bolondítva.
Ugye nem csak az én dilim, hogy ha valami nem az igazi, akkor egy kis alkohol mindig tud segíteni? Mert most ez a helyzet állt elő. Ott álltam egy hatalmas adag gesztenyekrémmel, és nem éreztem, hogy igen, ez az. Hiányzott az a kis valami. Szívem szerint rummal locsoltam volna meg (vagy akár a piskótalapokat), de apa bárszekrényében sajnos ez hiánycikk. Minden egyéb megtalálható. (Gyakorlatilag helyes az az állítás, hogy a számomra sütéshez használhatatlan italok kategória maximálisan ki volt merítve. Whisky, brandy, konyak, jéger, vodka, olyan agglegénylakásosan.) Végül egy bontatlan Fütyülős Mézes Szilvára esett a választásom, azon emlékből kiindulva, hogy egy másik mézes termék már egyszer igazán jól teljesített Zsuzsi ominózus szülinapi kuglófjában. (Emlékszel? :)
Leapplikáltam a védőfóliát, és már az első beleszippantásnál tudtam, hogy igen. Ez az ami nekem kell. (Nagyon óvatosan indítottam, szigorúan 1 kanállal, de miután meg sem érződött, folytattam az adagolást. 5-nél álltam meg, de csak erkölcsi okok miatt álltam meg: elvégre még is csak egy keresztelőre készül, mert én még ekkor sem éreztem annyira. Sőt. De valami pici pluszt adott. Bár ki tudja, lehet, hogy csak a puszta tudat.)
A torta alapja egy 6 tojásos piskóta, benne egy pudingos-vajas gesztenyekrém, kívül fondant borítás, arra pedig cukormázzal rajzolgattam. POnt ugyanazzal, amivel a mézeskalácsot díszítjük. Már hangolok a karácsonyra :D

Azt viszont eldöntöttem, hogy vaníliapudingot soha többet nem veszek. (Itthon már jó ideje keményítőt használok sűrítésre, de apunál feleslegesnek gondoltam beszerezni. Minek? HOgy azt hallgassam, hogy bekukacosodik, mert nem használom el? Még a rizseimet is lefagyasztotta XD. Ezek után azonban nem lesz kegyelem.) Elképesztő, hogy milyen szart dolgokat adnak el az embereknek ezen címszó alatt. Vanília? Még aromát sem látott soha, ráadásul ha ráöntöm a tejet, a por átmegy csini narancssárga színbe, ami aztán eloszolva majd a világossárga színt eredményezi. És akkor az ízéről még egy szót sem szóltam. Nem is lehet. Leírhatatlanul mű.

Ülünk a templomban

Csend. Csak a pap mormogása hallatszik. 

Beszél. 

Életről, halálról, hitről. Figyelem az embereket, átszellemült arccal hallgatják, erőt merítenek.

Idegennek érzem magam, mert nem hiszek neki. Nem tudok. Talán nem is akarok.

Hiszen mi is valójában a hit? Nem tudom hányan láttátok a Premonition (Megérzés) című filmet, én abban hallottam egy fantasztikus megfogalmazását, és azóta sem találtam jobbat. 

"A hit nem más, mint valami, ami túlnő rajtad."


És én nem akarom, hogy bármi is túlnőjön rajtam.
Ha lehetséges maradnék önmagam.

Gesztenyemousse torta

Sajnos nem az én ötletem :D, de fantasztikus. Oké-oké, pepecselős munka, de megéri. Külsőre látványos, belülről meg rendkívül fajsúlyos darab.

A recept Mennyei Mannától, amit nem is írnék le, mert teljesen ugyanúgy csináltam.
De amin változtatnék:
         -a piskótába több cukor, úgy 14-15 evőkanál
         -mézeskalács-keverék helyett csak szegfűszeget használtam, kb. 1 teáskanálnyit
         - 6 dl tejszín helyett 4 bőven elég volt
         -habfixáló egyáltalán nem kellett
         -sima meggybefőtt töltötte ki a réseket, mivel gyerekeknek is készült, gondoltam a majdnem egész üveg rum amit beletettem, így is elég
         -Rolettiből nekem 3 nagy csomag (20 dkg-os) kellett, mivel a kettő nagyon kevés híján, de sajnos nem volt elég
          -krémből szerintem elég az ott leírt kétharmadát  megcsinálni, mert nagyon sok megmaradt
          -a készítési metóduson, mondjuk nem este 10-kor állnék neki, hanem délután, és az összes szépészeti probléma meg lenne oldva. :)
          -fontos, hogy nagyon egyforma legyen a tekercsek szélessége, mert egyenletlen lesz


És nem utolsó sorban, nagyon hasznos ha van mellettetek egy széles vállú úriember, aki nem csak, hogy társaságot nyújt és tartja bennetek a lelket, de ha szépen megkéritek még a gesztenyepürét is lereszeli.

Csokis-gesztenyés-kávés öhmm, süti

Amikor az absztinenesek egy listán szerepelnek, és nem csak, hogy megtűrik egymást, de még össze is illenek. Mily megkapó. De ennek megfelelően nagyon tömör. Bár...eddig azt hittem a gesztenye a favorit, ez a csokikrém megingatott. Kiskanállal tudnám enni. Üvegből. Mit kis? Evőkanállal. Vagy csak úgy egyszerűen, mutatóujjal. 

A recept teljes egészében a Főzzünk ürömmel! oldalról, csak a mennyiséget feleztem. De...ez is bőven elég.

Hozzávalók: 3 tojás

                      3 evőkanál cukor

                      csipet só

                      2 evőkanál liszt

                      1 teáskanál sütőpor

                      1 evőkanál kakaó

A tojásokat különválasztjuk. A fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A sárgákat a cukorral fehérre keverjük. Beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, majd hozzáadjuk a kakaót is. Ne keverjük el, hanem a tojáshab harmadával együtt forgassuk össze. Ha az egész homogén, akkor a maradék habot is oszlassuk el a keverékben.

Előmelegített 160 fokos sütőben 15-20 perc alatt készre sütjük, egy kicsi vajazott-lisztezett tepsiben.

        

                    13 dkg mascarpone

                    1,5 dl habtejszín

                    12 dkg étcsokoládé

                    15 dkg gesztenyepüré

                    1 csapott teáskanál porcukor

Csokikrém: Az étcsokit megolvasztjuk, majd összekeverjük a mascarpone és a porcukorral kemény habbá vert tejszín felével.

Gesztenyés krém: A másik fél mascarponét és tejszínt összekeverjük a kiengedett gesztenyepürével.

Összeállítás: A kihűlt piskótát kettévágjuk, rákenjük a csokikrémet. Kb. 15 db babapiskótát megmerítünk 1 dl tej, 3 teáskanál porkávé és 1 teáskanál rum keverékében. Ezeket szép egyenletesen rárakosgatjuk a csokikrém tetejére. Erre jön a gesztenyés krém, majd a másik piskótalap a tetejére. Egy éjszakás hűtős pihentetés mindenképpen ajánlott, hogy tökéletesen összeérjenek az "ízek".

                         

Gesztenyés virágok

Hát ebből sütöttem vagy 200 darabot. Szerintem mikulásra tökéletes, főleg kisgyerekeknek, egyrészt mert pici, így sokaknak jut belőle, másrészt meg mert egy édes kis virágot mindenki szívesen eszik meg. Eredeti formájában ez párnácska lenne, a tetején rózsaszín cukormázzal, úgy se utolsó. Így viszont aranyosabb. Csak ezerszer melósabb. Mire kiszurkodtam a kis formákat, aztán a közepébe tettem a masszát-amit sose sikerült elsőre eltalálni-, rá a tetejét, összenyomkodni jól, nehogy a töltelék kitüremkedjen az esetleges lyukakon, majd felszedegetni a gyúródeszkáról, amiközben sajnos erősen sérült az alakjuk. Szóval kicsit problémás csak. Nagy mennyiségben csak erős idegzetűeknek. Mármint a készítés részét. Enni sokkal egyszerűbb. :) És gyorsabb.

Hozzávalók:

      15 dkg félzsíros tehéntúró

      1 dl étolaj

      1 dl tej

      5 dkg porcukor

      1 tasak vaníliáscukor

      30 dkg liszt

      1/2 tasak sütőpor

      25 dkg gesztenyemassza

A túrót áttörjük, majd elkeverjük az olajjal, tejjel és cukrokkal. A lisztet, sütőport és csipet sót is összevegyítjük, majd a száraz és nedves hozzávalókból egy rugalmas tésztát gyúrunk.

Vékonyra nyújtjuk, és vagy: Nagy köröket szaggatunk, aminek a közepére annyi masszát teszünk amennyi csak belefér, félbehajtjuk, és a széleit jól összenyomkodjuk.

                                           Valamilyen mintát szaggatunk, és az egyikre helyezünk a töltelékből, a másikat a tetejére rakjuk, és jól összenyomkodjuk a széleit.

Figyeljünk, hogy annyira ne legyen sok a töltelék, hogy ne tudjunk biztosan összenyomkodni.

Előmelegített 190 fokos sütőben aranybarnára sütjük.

Gesztenyés-diós kocka

Újabban rászoktam, hogy csokiparány oldalán szörfözgetek. Kedvelem azt a csajt. Nem ismerem természetesen, de nagyon szimpatikus az írásai alapján. Ez a recept is tőle van, csak kissé átalakítottam az ithhonlévő dolgok függvényében. Mert minek vegyek törökmogyorót(azt se tudom mellesleg mi az), ha van itthon 5 kg dió a garázsban, ami feldolgozásra vár. Igen, tudom, az élet nagy problémái: mit kezdjünk ennyi dióval. Így lett egy édes kis tömör gesztenyés-diós gyönyör, a tetején csokiból bocifoltokkal. Azért ha legközelebb eszembe jutna elkészíteni, mindenképpen beleszuszakolok egy réteg pudingot. Vagy nyakonöntöm valami piával. A lényeg: enyhíteni kell a karakteres szárazságán. Bár azért így is jó. Minél több csokival.

4 tojássárgát 7 dkg cukorral habosra keverünk, ehhez hozzáadunk 10 dkg margarint, ugyanennyi lisztet, és egy zacskó instant élesztőport. A sima masszához  2 evőkanál rumot, 25 dkg gesztenyemasszát, csipet sót, és a 15 dkg pirított, majd durvára vágott diót is is belekeverem. Ha még mindig nagyon sűrű lenne, egy kevés joghurttal lazítom. Előmelegített 180 fokos sütőben kb egy fél óráig sütjük. A tetejére 10 dkg csoki és pici olaj  homológ keverékét csorgatom.