Ragacsos csokis céklás vegán muffin céklás mascarponekrémmel

Kétlakiságban bőven van tapasztalatom.
Régen magam választottam, most már járulékos veszteség. Nem szeretem.
Persze, jópofa, hogy mindenhol van hova hazamenned. Mindig is sajnáltam azokat a barátaimat, akiknek az esti találkozások alkalmával vagy folyton az órájuk kellett lesni, hogy vajon elérik-e az utolsó buszt, vagy előrelátóan bekéredzkedtek valakihez éjszakára. Két, illetve többlakin ilyennel sohasem kell szembesülni. Vagy ha kell is, még mindig van lehetőség válogatni, hogy hova egyszerűbb eljutni.
Meg nyilván az sem elhanyagolható, hogy így sokkal színesebb az életed. Lássuk be: 2 otthon=2 élet, akárhogy is szorozzuk. Más környezet, más emberek, más programok. Ha megunod az egyiket, elég csak egyszerűen hazamenned. Másik haza.
Belekeveredtetek?

Fagyicupcake 3 - szor

Nálunk már nem "friss" a dolog - várt egy jó hetet a sorára, de még mindig a lehető legaktuálisabb, hiszen nyár van ( még 6 hét van hátra!!!, ami nagyon szomorú furcsa, mert már így is egy örökkévalóságnak tűnik), mindenki vendégeskedik mindenkinél, és különben is. EZ annyira jópofa ötlet.

Szerénytelenség nélkül állíthatom, mivel nem az én fejemből pattant ki. Sajnos.
Itt találtam rá, és mint mostanában mindig: beindult a süssünk képről gépezet.
A gyakorlat profizmust szül, és ennek a mondatnak az értelmében a nyár végére esélyes egy mester fokozat.

De ehhez elengedhetetlen, hogy beleszeressek. Valamibe. A színvilágba, a kompozícióba, vagy mint most: az ötletbe. Elkezdek ötletelni, majd indul a receptmustra. A 3 helyre fejben legyártok 15 féle verziót, majd a családot lelkileg megnyomorítva leredukálom 5-re. Aztán 3-ra. Nekiállok süni, majd a "külcsínyről" skicceket készítek. Ez a mániám. Hogy hogy fog kinézni, elég szép lesz-e, kívánatos, satöbbi. Egy átlagember (értsd. nem az én lelkivilágommal rendelkező) szemében néha roppant bosszantó tudok lenni.

Mert a muffin nem sütemény. Tudom, már sokszor beszámoltam a kényszeres muffinellenességemről (ami valószínűleg onnan eredeztethető, hogy a legelsőt papírostul együtt ettük), de nem tudok rajta túllépni.
Klassz reggelire, mondjuk egy zabpelyhes változatban. Vagy tízórainak. Vagy uzsonnának. De mint sütemény... számomra nem opció.
Jó, mostanság megjelentek feltuningolt testvérei, a cupcake-ek, de számomra ez a vonal sem a kulinária csúcsa. Mert szó mi szó, velük aztán ki lehet élni a díszítési hajlamainkat (persze nem az "eredeti" nehéz vajas krémekkel) de itt valahol véget is ér a dolog.

Ebben a formában azonban átalakul. Főleg, hogy nem a "szokásos" muffintésztákkal dolgoztam, hanem innen-onnan összeollózott receptekkel. És egy piskóta piskótás/brownie-massza már egész más, nem?

Krémes-csokis cupcake ribizlis túrótöltelékkel:

Valószínűleg a kardamom-fahéj páros miatt, de olyan illata van, mint a karácsonynak. Ez maga a kézzelfogható karácsony.

1 teáskanál vaníliapor

15 dkg étcsokoládé

12 dkg vaj

1 teáskanál őrölt kardamom

1 teáskanál fahéj

10 dkg cukor

2 nagy tojás

5 csapott evőkanál liszt

A vajat és csokit vízfürdőben megolvasztjuk, majd hozzákeverjük a cukrot, vaníliaport, kardamomot, fahéjat, és egyesével a tojásokat is. Legvégül a lisztet is belekeverjük, majd  szétosztjuk 8 fagyitölcsérben.

Előmelegített 175 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük. (Szerintem az a klassz, ha meghagyjuk amolyan "brownie-s" jellegűen, tehát nagyon nem kell túlsütni.)

A kihűlt tészták tetejét egyenesre vágjuk, közepükbe lyukat fúrunk. 

Készítünk egy túró, tejszínhab, porcukor, ribizliszemekből álló krémet, és a gyümölcsöket nem nagyon összetörve a lyukba varázsoljuk.

A tésztamaradványokat 2 evőkanál lekvárral kókuszgolyómassza-szerűvé gyúrjuk. 8 egyenlő nagyásgú golyót formázunk belőle, majd mindegyiket a tölcsérek tetejére illesztjük, és beleformázzuk a lyukba (az én koncepcióm egy fagyigombóc ábrázolása akart lenni).
Hogy teljes legyen a hasonlóság, ezt kívülről mascarpone-tejszínhab-porcukor krémmel fedjük - lehet simára kenni vagy borzolni is - majd a tetejét megszórjuk morzsolt citromfűvel és egy-egy fürt ribizlivel díszítjük.

Tiramisu cupcake:

9 dkg vaj

10 dkg cukor

15 dkg liszt

2 tojás

csipet só

1 teáskanál vaníliapor

1 evőkanál tejföl

Először a nedves hozzávalókat robotgépezzük össze, majd szépen belekavarásszuk a szárazakat is. Igazságosan elosztjuk 8 fagyitölcsérben.

175 fokra előmelegített sütőben nagyjából 20 perc alatt megsütjük őket, majd hagyjuk kihűlni.

Mindegyiknek egyenesre vágjuk a tetejét, majd "fúrunk" egy lyukat a közepébe. Jó alaposan átáztatjuk 1 tk. kávélikőr és 1 dl frissen főzött erős kávé keverékével. 

A lyukakba, és a süti tetejére is habot nyomunk: ez mascarpone, keményre vert habtejszín, porcukor és színtelen mandulaaroma együtteséből áll. (Mennyiségeket azért nem írok, mert ezek nagyon pici adagok, nem is gondolnánk, hogy gyakorlatilag 2 evőkanál krémsajt kellett az egészhez.)

Pina-colada cupcake:

A tészta receptötlete innen. Hogy mennyire "hiteles" azt nem tudom, mivel fogalmam sem volt, hogy pontosan milyen is a pina colada. Még most sem tudom. Ki fogtok nevetni, de úgy jött az ötlet, hogy ha nyár, akkor koktél, ha koktél akkor mojito, de a mojito alkotóelemeiben majdnem olyan lenne, mint a tiramisu, legyen inkább pina colada. Hiszen olyan hangzatos.

9 dkg vaj

15 dkg liszt

1 dl apróra vágott kandírozott ananász

2 csipet só

1 tk. sütőpor

9 dkg cukor

1 evőkanál rum

2 tojás

Összedolgozzuk a nedves elemeket, bele a szárazat, kever-kavar, 8 tölcsérben eloszt, majd 175 fokon megsüt. És kihűt.

Ezután elkészítjük a belső krémet. Tudtam, hogy mindenképpen valami kókuszosat szeretnék, de semmiképpen sem az egyszerű krémsajt-kókuszreszelék kombót. Így tulajdonképpen főztem egy kókuszlekvárt.

Ehhez gyártottam 1,5 dl-nyi friss kókuszreszeléket (boltban vett kókuszt nagy lyukú reszelőn átpasszíroztam), amit felfőztem 1/2 dl tejszínnel. Mikor felforrt, hozzáadtam 2 csapott evőkanál dzsemfixet, és a lángot lejjebb véve, még 1 percig kevergettem, majd levettem a tűzről.

Ezt a masszát gyömöszöltem a sütik közepén tátongó lyukba, majd a tetejére mascarponés-habtejszín-porcukor krémet nyomtam. Ezenkívül megpirítottam 3 evőkanál "gyári" kókuszreszeléket, és ezt hintettem a krémre, majd 1-1 koktélcseresznyét, és egyéb strandkellékeket tűztem bele dzíszítés gyanánt.

Szivárványtorta

...tündérkével turbózva.


"Megálmodtam a tortám!" 

Ezzel a mondattal kapott el Fruzsi nagyjából egy hónapja a folyosón, majd választ sem várva folytatta: legyen rózsaszín, emeletes, alul csíkos, felül pöttyös, tündérkés és virágos. Meg szivárványos. Belül."

Imádom a csajt. Annyira vidám, hogy egyszerűen képtelenség mellette szomorkodni. Meg lelkes. A gombatisztítós esetén máig csak mosolyogni tudok. Azóta is tervezi, hogy jön hozzánk "sütni", de mindig elmarad. Sebaj. Egyszer majd csak összejön.

A díszítés miatt nem aggódtam, az unidec csodákra képes. A tészta miatt már annál inkább (hogy a babáról ne is beszéljünk). Az előzővel nem voltam megelégedve, színesebbet akartam, így új tészta után néztem. És bevált. Ezt valóban lehet színezni, nem megy az állag rovására. (Mondjuk visszagondolva tényleg elég naív gondolat volt anno, hogy egy amúgy is érzékeny piskótamasszát még mindenféle színezékekkel bolondít az ember.)

A figura (tündér, nem angyal!) pedig kimondott fejlődés az eddigiekhez képest, bár az orra miatt még mindig elég szörny külseje van szegénykének.

Csajszikám eredetileg csokikrémet szeretett volna, de végül megegyeztünk egy citromosban, tekintve, hogy a színes lapok között elég rondán mutatott volna még a legfinomabb trüffelkrém is. (Utólag eszembe jutott a fehércsoki, de...az emberek nem a fehércsokira asszociálnak a csoki szóról. Valljuk be, azért elég más ízvilág a kettő. Nem?)
Így lett a citromkrém. Csak semmi faxni: tejszínhab, keményítő, mascarpone és citrom. Miközben kevertem a krémt, teljesen belengte  a konyhát ez az ovis citromostea illat. Valami fantasztikusan otthonos. :)

A tészta receptje innen van. A mennyiségeken látható, hogy tipikus amerikai valamiről van szó, de én erős túlzásnak éreztem egy ekkora tortácskába fél kg cukrot.

Hozzávalók 2 db 17 cm-es tortához:

22,6 dkg szobahős vaj

20 dkg cukor

5 szobahős tojásfehérje

35 dkg liszt

4 teáskanál sütőpor

csipetnyi só

2 dl szobahős tej

ételfesték

A vajat a cukorral habosra keverjük, majd egyesével adjuk hozzá a fehérjéket.

A lisztet, sót, sütőport összeszitáljuk.

A tejjel felváltva a tojásos masszához adagoljuk a lisztes keveréket. Szétosztjuk annyi részre, ahány színt szeretnénk, majd elkezdjük adagolni hozzá a festéket. Ez már nyilván szubjektív: ki milyen erős árnyalatot szeretne, de arra figyeljünk, hogy az eredeti állapotnál ne nagyon higítsuk tovább, ilyenkor keverjünk hozzá egy pici lisztet.

Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. Vajazzunk ki egy 18 cm-es tortaformát, simítsuk el benne a tésztát (egyszerre csak 1 színt!!!!) ,majd süssük készre kb. 15 perc alatt.

A tőzsdézés rejtelmei és az az isteni narancsos trüffelkrém

Tőzsdézni divat. Ha valaki tud, akkor még nyereséges is. Ha nem, akkor kevésbé. De a negyvenhez közelítve úgy látom rájön a pasikra. Legalábbis bizonyos körökben. (Persze ez még nem statisztika, mert egyenlőre 2 ilyen esetről tudok csak beszámolni, de a harmadiknál már hivatalosan is azzá válik. :) )
Örültem amikor apa megkeresett az ötlettel ( a szivaravató legjobb pillanata, persze csak szigorúan "A sort folytatja E. É., neki van modelles alkata, legalábbis még ma" című ódarészlet után), de voltak kétségeim, hogy tudok- e én ilyen ábrát varázsolni. Bár tulajdonképpen elégedett lehetek, mert nem egy meztelen nőt kellett vajkrémből farigcsálnom.
És mivel okos ember minden lehetőséget megragad a tanulásra, megosztanám veletek frissen szerzett ismeretanyagomat a tetején lévő kód jelentésével kapcsolatban.
CAD: Kanadai $, JPY: Japán Yen, USD:USA $, TRY: Török Líra
A ZSO/LEE-ra pedig még magamtól is rájöttem: a szülinapos neve "kódokban".

A recept Macitól (duplázva, meg néhány aprócseprő változtatással)


Mandulás tészta:

  15 dkg cukor

  15 dkg liszt

  10 dkg őrölt mandula

  4 tojás

  15 dkg vaj

  3 evőkanál kakapor

  2 teáskanál sütőpor

A vajat habosra keverjük a cukorral, majd a tojásokat egyenként hozzáadva homogénné dolgozzuk.

A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd azt is a masszához adjuk.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzunk ki egy 20x 24-es kistepsit, öntsük bele a masszát, majd süssük kb. fél óráig. Tűpróba! Ha nagyon pirulna a teteje, ellenben a közepe még remegős akkor takarjuk be alufóliával.

Narancsos trüffelkrém:

  30 dkg étcsokoládé (minimum 70%)

  10 dkg vaj

  25 dkg masarpone

  1,2 dl habtejszín (+ 1,5-2 evőkanál porcukor, és 1 fixáló)

  1 evőkanál Cointreau (ha erős/erősebb alkoholízre vágyunk akkor minimum 2 kanállal)

A csokit megolvasztjuk, majd még melegen belekeverjük a vajat. Robotgéppel beledolgozzuk a mascarponét, majd a habbá vert tejszínt. Tegyük mélyhűtőbe egy 10 percre majd "habosítsuk fel" újra.

Összeállítás: A tésztánkat kihűlés után vágjuk 3 felé. A krém kb. harmadát kenjük az alsó lapra, illesszük rá a következőt, arra kenjük a második harmadot, rá a legfelső lapot majd vonjuk be a maradék krémmel. Ne lepődjünk meg hogy nehezen kenhető használjunk vizes kést, illetve használat előtt hagyjuk "felmelegedni" hogy kenhetőbbé váljon. 
Kb. 40 dkg fondanttal borítottam amire étcsokival és piros cukormázzal "rajzoltam".

Tiramisutorta

Nagyjából 1 hete jutott eszembe egy kép. Egy gyönyörű tiramisutortáról. Bevette magát a fejembe, és mivel nem emlékeztem rá, hogy kinél láttam, gógli kereső elindít, oldalak pörgetése. Legnagyobb megelégedésemre megtaláltam, sőt, azonnal továbbgondoltam a dolgot, mert nálunk a tiramisu=apa. Imádja. Én meg őt. ♥ És mivel közeledett a szülinapja, szinte kézenfekvőnek tűnt, hogy meglepem egy ilyennel.
És annak ellenére hogy látványos, nem nehéz összehozni. Gyorsan. Ami azért elég jó. (Az én számból nem szokott ilyen elhangzani, de sajnos mostanában annyit tanulok, hogy nincs időm semmire. DE úgy igazán. Semmi értelmeset nem csinálok. Ha néha sütök, azt is csak rendelésre. Másképpen lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tudtam rendesen felkészülni. Na jó, így is. Tiszta dili, hogy milyen eminens lettem.)


A történet érdekessége, hogy kb. egy nappal azután, hogy mindezt kitaláltam, SZöszi megkérdezte, hogy nincs-e egy jó tiramisutorta receptem. Mert azt akarnak csinálni az iprai mennyiségű mascarponéból, amit a megalomániás apukája hazahozott. (A kért 4 helyett 12-t.)
Működik a telepátia, vagy mi? :)

Piskóta: 5 tojás

        12,5 dkg cukor

        10 dkg liszt

A fehérjét egy csipet sóval elkezdjük kemény habbá verni, majd mikor már majdnem jó, hozzáadjuk a cukrot, és tovább verjük. A sárgákat egy fakanál segítségével egyesével beleforgatjuk, majd a lisztet apránként hozzászitáljuk.

KIvajazunk egy 24 cm-es tortaformát, a masszát belesimítjuk, majd előmelegített 175 fokos sütőben megsütjük.

A krémhez: 4 tojás sárgája

          50 dkg mascarpone

          12 dkg porcukor

          2 dl habtejszín (1 fixáló)

          3 nagy teáskanál zselatin

          1 dl erős lefőzött kávé

          1 teáskanál keserűmandulaaroma

A sárgákat a porcukorral habosra keverjük, majd a mascarponét is hozzádolgozzuk. A kemény habbá vert tejszínt óvatosan beleforgatjuk. 

2 evőkanál zselatint feloldunk 0,4 dl vízben, majd felforrósítjuk. Folyamatos keverés közben hozzáadagoljuk a mascarponés krémhez, és hűtőbe tesszük, hogy egy kicsit sűrűsödjön.

A kávét összekeverjük a mandulaaromával.

Összeállítás: 

A piskótát félbevágjuk. (Csatolhatunk köré tortakarikát, de nem létfontosságú.)

Meglocsoljuk a kávés keverék felével.

Eloszlatjuk rajta a mascarponés krém felét, majd ráhelyezzük a másik piskótát.

Rálocsoljuk a maradék kávés löttyöt.

A krém másik feléhez: 0,3 dl vízben feloldunk 2 dl zselatint, felforrósítjuk, és a krémhez keverjük. Ismét hűtőben szilárdítjuk. A díszítéshez habzsákba töltjük, és a tetejére csinos kis halmokat nyomunk.

Kakaóporral tálalás előtt közvetlenül szórjuk meg, bár  plusz zselatinnak köszönhetően nem fog ráolvadni/oldódni.

Recept Kreatortától.

Répatorta mascarponés túrókrémmel

Húsvét hétfő=locsolás. 

Kiskoromban mindig izgatottan vártam, forogtam körbe a szép csipkés ruhámban, magamból árasztva a több X-nyi kölniszagot. Büszkén vittem a kissé furcsa mintás, de mindenképpen gyermeki kezekre utaló tojást, a megérdemelt munkáért.

Aztán ahogyan nőttem, a tojások mintázata egyre kifinomultabb, precízebb lett, érdekesebbnél érdekesebb technikákkal ötvözve.

De beköszöntött a kamaszkor. Már előtte sem voltam oda az idióta versekért, a büdös pacsulival rohangászó férfiemberekért, de itt már kimondottan nem szerettem. Ciki volt, na. A tojásaim művészeti iránya pedig gyökeres fordulatot vett, jó pár embert megbotránkoztatva. Akkoriban nem értettem miért probléma, hogy a szokásos népművészeti minták helyett anarchia jel, punks not dead felirat, acélbetétes bakancs és horogkereszt került a felületre. Hiszen csak feldíszítettem azzal, ami bennem volt. Amiben hittem. Az önkifejezés egyik formája.

Ma már persze átlátom, hogy a Hitleri jelkép talán nem a legszerencsésebb választás Húsvétra. Talán kikamaszodtam magam? Valószínűleg.

Ezek után jó pár évig kimaradt a festegetés része. Először a kórház miatt, aztán a se idő se kedv állapot. Az utolsó próbálkozás a tavalyi linzertojás volt, rajta színes cukormázzal. Yuan is akkor volt itt, hogy mennyire tetszett neki! Jó volt, szép volt, de elég is. Ez a kézművesizé nem az én műfajom.

Eme hiány pótlására készült ez a torta. (A tészta külön marha jó, biztosan használom még máshoz is.) Könnyű, finom, és húsvéti. És gyors. Ami a nagy rohanásban nem árt. Ez ugyanis a harmadik este amikor negyed 10-kor állok neki tortát sütni.

Talán jövőre bonbon-mintára valami 90%-os töltött étcsokitojás...


Hozzávalók: 1 nagy és 1 kicsi répa
                      7,5 dkg vaj
                      6 dkg cukor
                      1 vaníliáscukor
                      csipet só
                      3 dkg liszt
                      2 teáskanál sütőpor
                      12,5 dkg darált mandula
                      3 tojás

A répákat megpucoljuk és lereszeljük.  A vajat kikeverjük a cukrokkal, majd a tojások sárgáját is hozzáadjuk. Összekeverjük a lisztet, sütőport és darált mandulát. A répát és lisztes keveréket felváltva keverjük a tésztához. A tojásfehérjét kemény habbá verjük a sóval. A legvégén óvatosan beleforgatjuk.
A sütőt előmlegítjük 165 fokra. A masszát egy vajazott-lisztezett 26 cm-es formába öntjük, és körülbelül 20 perc alatt készre sütjük.


                        25 dkg mascarpone
                        20 dkg túró
                        fél vaníliarúd kikapart belseje
                        8 dkg cukor

A krémhez a fentieket robotgéppel jól összedolgozzuk, majd a kihűlt torta tetejére kenjük.
A szélét díszíthetjük mogyorókrokanttal, apróra tört karamellásmogyoróval/dióval, a közepét pedig tejcsokiforgáccsal.




 A recept valamilyen újságból. Már nem tudom honnan.

Hagymakrémleves

Ismét egy kedvenc, ezúttal dupla adagban. De ezek a levesek annyira egyszerűek, gyorsan megvannak, és felmelegítik a lelkem. A testem azért nem, mert általában mire az evésre kerül a sor, már a hűtőből kerülnek elő, és lusta vagyok megmelegíteni. Vagy a gombaleves esetében tudatosság is vegyül bele, mert ugyebár a gombát egyszer szabad hőkezelni, a többinél toxinok szabadulnak fel.





Hozzávalók: 2 fej vöröshagyma
                   4 dl alaplé
                   1 kávéskanál majoranna
                   1 csipet rozmaring
                   2 teáskanál maci sajtkrém
                   1 evőkanál tejszín

A vöröshagymát megpucoljuk, apróra vágjuk, majd egy pici olajon üvegesre pirítjuk. Felöntjük az alaplével ( kakukkfüves gombakrémlevesnél a vegetáriánus verzió), ízesítjük a fűszerekkel, és még 5 percig főzzük. Összeturmixoljuk, majd belekeverjük a sajtkrémet, és tejszínt. Újra felforraljuk, és már kész is.
                                                                                                        2 nagy adag.