A whoopie pie egy hagyományos Amish édesség. (Persze az eredeti trendi újítgatásoktól mentes verzió. Ami szerintem már rég eltűnt a süllyesztőben.) A neve onnan ered, hogy állítólag a feleségek ezt csomagolták gyerekeiknek/ férjeiknek az iskolába/földekre, akik a csomagot kinyitva: whoopie! (nálunk juhé) kiáltásban törtek ki.
Megismételném, állítólag. Nem nagyon hiszek ezekben a keletkezési-történetekben, de ez olyan aranyos, hogy gondoltam muszáj megosztanom veletek.
Magamtól csak annyit írnék, hogy olyan aranyos. De milyen már egy sütire azt mondani, hogy aranyos? Tök gáz. De ez van, nekem ez ugrik be elsőnek. Szóval ez aranyos.
Igazán könnyű megcsinálni, a legnagyobb problémám a krémmel volt. Na nem azért, mert az olyan hűdebarominehéz lenne, csak nem tudtam semmilyen ízkombináció mellett dönteni. Az "eredetit" sztornóztam, mert Velencén felejtettem a fő hozzávalót, vásárolni meg nem igazán volt kedvem elmenni. Aznap. ( Ki gondolta volna, hogy csak ma lesz kész?) Úgyhogy az agyam ráállt a témára, és azon kaptam magam, hogy még gazolás közben is témázgatok, hogy vajon zöld legyen cukorkákkal, vagy inkább citromos. A cseresznye a véletlenek műve. Az isteni sugallat. Tegnap ugyanis kaptunk egy nagy tál korai cseresznyét a keresztanyáméktól, és anya elejtett egy felelőtlen megjegyzést, hogy süthetnék belőle valamit. És bevillant, hogy a krémbe miért ne tehetnék néhányat? Hiszen egyszer van nyár, most van cseresznye, nem kell mindig csokisat enni. Nem volt rossz döntés. Anya elvett egyet, majd kevesebb mint fél perc múlva álmélkodva rohant vissza, hogy hát ez isteni, valami fantasztikus ez a cseresznyés megoldás, és fejet csóválva beslattyogott a konyhába egy másikért.
De az eddigi statisztika (2 eset) alapján úgy látom, hogy nem is olyan rosszul működő dolog több napig csinálni egy -egy projektet. Meglepően jó eredmények születnek. Tény, hogy kevésbé vagyok fáradt, mintha sokat csinálnék egyszerre, úgyhogy nem meglepő a dolog. A meleg amúgy is aaannyira kikészít, hogy legszívesebben mást sem csinálnék, mint állnék naphosszat egy hűvös szobában, egy körülöttem fogó ventillátorral.
Hozzávalók: 125 g vaj
15 dkg porcukor
1 nagy tojás
1 teáskanál vaníliakivonat
28 dkg átszitált liszt
3 evőkanál kakaópor
1,5 teáskanál sütőpor
csipet só
125 ml tej
125 ml szigorúan 20%-os tejföl
A vajat habosra keverjük a porcukorral, míg sima és krémes nem lesz. Ekkor hozzáadjuk a tojást és vaníliakivonatot is. Keverjük össze a tejfölt és tejet, hogy valami egynemű viszonylag folyékony anyagot kapjunk. Adjuk a tojásos masszához. A lisztet, sót, sütőport és kakaóport keverjük össze, majd szitáljuk a nedves hozzávalókhoz. Robotgéppel készítsünk egy csomómentes tésztát.
Sütőpapíros tepsire rajzoljunk fel nagy pogácsaszaggatónyi köröket, amiknek a közepére tegyünk masszát. Ne aggódjunk, fog az terjeszkedni magától is.
Előmelegített 180 fokos sütőben viszonylag gyorsan megsülnek, kb 8-10 perc. Kicsit még puhák mikor kvesszük őket, de ez jó, mert hűlés közben úgy is keményednek. Javaslom, ne szedjük le rögtön őket a papírról, mert könnyen összetörnek.
1,5 dl tejszín
4 evőkanál porcukor
10 dkg krémsajt
2 teáskanál kandírozott gyömbér
3 evőkanál tej
3 teáskanál zselatin
4 maréknyi cseresznye
A tejszínt kemény habbá verjük, félúton a porcukor hozzáadásával. Belekeverjük a krémsajtot, és a gyömbért is. A tejet meglangyosítjuk (de vigyázzunk, mert ez nagyon pici mennyiség, és hamar túlmelegszik), ez alig pár pillanat, majd levesszük a tűzről, és egyenletesen elkeverjük benne a zselatint. Lehetőleg ne maradjanak benne csomók. Ezután visszatesszük, és addig melegítjük, míg forró lesz, de még nem forr! Hagyjuk langyosra hűlni. De semmiképpen se felejtsük ott, mert ha megköt magában, használhatatlan lesz. (És a menthetőt menteni próbálva se keverjük bele a már kötött cuccot a krémbe, ugyanis higgyétek el, szar dolog rájönni, hogy a robotgép sem szedte szét-hogyan is tudná, és újra végig kell bogarászni az egészet, közben kiszedegetve a darabokat.) Szóval a már csak langyos gélt öntsük a krémhez, és nagyon keverjük el.
A cseresznyét mossuk meg, amennyire lehet itassuk le a vizet, majd vágjuk félbe, magozzuk ki, és a feleket is felezzük. Persze ha valakit nagyszemű cseresznyékkel "ver meg" a sors, az többször vagdosson.
Összeállítás: A 2 piskótakör közé kenjünk krémet, majd nyomjuk össze, hogy egészen a széléig kijöjjön.
20 juppí-pie lesz
A tésztarecept kissé átmennyiségelve a Channel4Food oldalról. A krém meg a kis pocakomból. Mint jó pár más dolog. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése