gyógynövénytea, körtés-fügés crumble ősziesen
Puhára sült vanília és fahéj ízű gyümölcsdarabok... ropogós hajdinás-zabpelyhes morzsa.... Zseniális.
Az életem pont olyan, mint bárki másé, csak a többiekkel ellentétben, én írok is róla. És túlkomplikálom.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: füge. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: füge. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. november 4.
2013. szeptember 28.
Egy doboznyi füge
Ez természetesen azóta sem változott, de azt hiszem beléptünk egy másik szakaszba.
Marci gimis lett.
Új suli, új osztálytársak, új hatások. Ismeretlen terep.
Szeretne megfelelni. Beilleszkedni. Küzd a mindennapokkal. Azokat a problémákat éli át, amiken én is keresztülmentem.
5 év nem sok, de arra tökéletesen elég, hogy kívülről lássam azt, amiről pontos emlékeim vannak. Mert vannak. Nagyképűen hangozhat a "tudom mi érez" kezdetű mondat, de így van. Tudom.
Emlékszem.
Persze azt is tudom, mások vagyunk. Én nagyszájú, nyitott gyerek voltam, alapvetően humán beállítottsággal. És tegyük hozzá: lány. Mert nem szabad általánosítani, de a fiúk akkor is később érnek. Ennyi idős koromban engem már régen más dolgok foglalkoztattak. Tisztában voltam a "szerepekkel". Azzal, hogy lányként miben különbözöm a fiúktól. Azzal, hogy ezek fontos különbségek. És azzal is, hogy ezeket hogyan tudom az előnyömre felhasználni.
Ő még nem nagyon érzi.
Ha néha otthon vagyok meg szoktam figyelni, hogy miket csinálnak a barátaival: de ez általában kimerül a videójátékokban és gördeszkázásban. Nyilván nem tudhatom, hogy maguk között mikről beszélnek, de ha szóba is kerülnek néha a lányok, az az elméletből nem lép át a gyakorlatba. Ha átlép, arról tudni fogok. Ebben egészen biztos vagyok.
Mert Marci megbízik bennem. Nem jobban, mint anyáékban, csak másként.
Talán mert kisebb a korkülönbség? Vagy mivel én a testvére vagyok, tőlem nem szégyell tanácsot kérni?
Sokszor elgondolkozom ezen, mikor felhív egy-egy személyes problémával. Meglepő. A tizedik alkalommal még mindig ugyanúgy, mint a legelsőnél.
Hálát adhatok az égnek, hogy megosztja velem.
Az életét. A gondolatait.
Hogy kapok lehetőséget arra, hogy jó nővér lehessek.
Hogy kárpótolhassam a nehéz évekért, amiket okoztam neki.
Hogy tudja: rám mindig számíthat.
Akkor is, ha rossz napom van.
Akkor is, ha éppen a saját életemmel sem bírok.
Mint most.
Hiába kommunikálom kifelé, hogy elégedett vagyok a mostani helyzettel, ez nem igaz.
Szeretnék az lenni, de... nem megy. Nem tudom elfogadni.
Pedig nem küzdök ellene. Tervezgetek, álmokat szövök, élem a mindennapokat, ahogyan kell.
Tudom, hogy nem rossz az, amit csinálok. A jelenlegi helyzet. Hogy van célja. Hogy várnom kell, dolgoznom rajta, de a végén jól fogok kijönni az egészből. Tudom. Bízom benne.
És mégis.
Mindennap újra és újra végigjárom a hullámvölgyeimet. Hogy nem itt kéne lennem. Nem így kéne lennem. Az iskolapadban a helyem. Tanulni, haladni az úton.
A jobb pillanatokban el tudom engedni. Ezt a látásmódot, a negatív gondolatokat, a reményvesztettséget. Kitisztul a fejem.
Most is az utamat járom.
Tapasztalok.
Megismerek.
Keresem a helyem. Az irányt amerre elindulhatok.
Anna mondta azt, hogy most érzi úgy, a helyén van. Ott, ahol lennie kell. A megfelelő ösvényen.
Én sem lehetek messze. Egyszerűen nem.
1 év.
Egyetlen egy év.
Ennyivel végzek majd később.
20 éves vagyok. Előttem áll még minden.
Azt is tudom, hogy nem lemaradok. Tartok egy kis szünetet, és folytatom ott, ahol abbahagytam. Pontosan ugyanott.
Miért érzem mégis sokszor olyan tragikusnak?
Miközben beszélgettünk, szóba került az is, hogy ki milyen ahhoz képest, amit a blogján közvetít. Kifelé.
Akkor a magam részéről átsiklottam a téma felett, de otthon, a tükörbe nézve újra eszembe jutott. Elsimítottam egy tincset az arcomból.
És én?
Vajon én mit mutatok? A valóságot? Önmagam idealizált mását? Egy vadidegent?
Megmostam az arcom. A hideg víz szinte égette a bőröm.
Nem.
Én önmagam vagyok. Itt is, és élőben is. Még akkor is, ha sokszor különbözik a kettő. A valóság ugyanis valahol a kettő között van. Illetve a kettő keveréke.
A gasztronómia felé kanyarodva pedig egyértelműsíthető, hogy a hét főszereplője a füge volt - Papiéknak hála, egy jókora dobozzal szüretelhettem. Ettem nyersen, sütve, főzve, édesen, sósan. Az alábbi ötletek egyértelműen befutók.
Fügés diós spagetti a Green Kitchen Stories-tól
Ehhez 1 gerezd fokhagymát megpirítottam, majd félúton hozzáadtam egy jó maréknyi nagyra tépkedett spenótlevelet, belemorzsoltam 1,5 diónyi kéksajtot, felöntöttem fél csészényi fehérborral,
Fügés pestós kuszkusz pisztáciával a Happyolks oldalról
1/4 csészényi kuszkuszt leöntünk forró vízzel/zöldséglével, majd lefedve hagyjuk, hogy megduzzadjon.
Hozzákeverünk 1 evőkanál pestót (az én receptem lejjebb található), aranyra karamellizált hagymacsíkokat, fügedarabokat (szezonon kívül szerintem aszalttal is finom lehet), sózzuk, borsozzuk, megszórjuk durvára vágott pisztáciával illetve aprított mentalevéllel.
Petrezselymes diós pesto (ötlet a Jamie magazinból)
jókora csokor petrezselyem
pár ágnyi borsikafű
50 g pirított dió
30 g finomra reszelt parmezán
5 evőkanál olívaolaj
A hozzávalókat turmixgépbe tesszük, és teljesen krémesre dolgozzuk.
Hűtőben, néhány hétig könnyedén tárolható.
Természetesen az édes vonal is képviseltette magát: csináltam citromos vajas fügével töltött túrógombócot, de a már ismertetett vegán kesudiós fügés fagyim is kitűnő alternatíva.
Persze nekem sem sikerül minden: a csokitorta, amire annyira rákészültem, sajnos közel sem a várt eredményt hozta :(, így jelenleg is annak az átalakító-eltüntető felhasználásán dolgozom.
2013. szeptember 10.
Vegán kókuszos-fügés fagyi (kesudió alappal)
A három lányon. A három barátnőn.
Ugyanonnan jöttünk. Ugyanabból a városból, ugyanabból az iskolából. Egyetemre járunk.
És mégis, 3 teljesen különböző életet élünk. A lehető legkülönbözőbbet.
L., a szülői szárnyak alól frissen szabadulva a bulik - tanulás tengelyen lavírozik.
Zs. mindennapjait a párkapcsolati élet örömei, és nem kevés nehézsége tölti ki.
És én?
Önmegvalósítok. Mint mindig.
Erősen antiszociálisan és célorienáltan, de nem kényszeresen. Mert belülről jön. Nekem Ez jön belülről. Tulajdonképpen nem csinálok egyebet, mint figyelek a jelekre. A lehetőségekre.
Ilyen egyszerű.
Azt mindig is tudtam, hogy furcsán működök. De hogy ennyire abnormálisan, az már számomra is meglepő.
Egész nyáron egyszer ettem fagyit. Egyetlen, egyszer. Ja meg csináltam. Szintén egyszer. Magamban el is könyveltem, hogy ez a téma a rengeteg elmentett recept ellenére sem a kedvencem. Aztán ahogyan elbúcsúzott a nyár, le
Jelenleg fagyit eszem fagyival. Ahogyan illik.
De valamiért talán mégis reggelire a legjobb. Próbáljátok ki.
Egy szelet gőzölgő almáspitével...hmmm, valami mennyei.
Vegán kókuszos-fügés fagyi
az eredeti recept a The Raw Food Beginner Chef-től
1+1/2 csésze víz
1/2 csésze kókuszreszelék
1 púpos teáskanál vaníliapor
2 csipetnyi só
1-2 evőkanál méz/ szirup, ki mit használ
3+5 érett!, puha füge
A kesudiót áztassuk be néhány órára, hogy megpuhuljon. Ezután adjuk hozzá a kókuszreszeléket, sót, vaníliát, mézet, és 3 fügét, majd turmixoljuk teljesen simára.
A maradék fügéket nyomkodjuk szét egy villával, és keverjük a fagyialaphoz.
Fagyigépben fagyasszuk ki.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)