történet egy létező mesevilágról

Elindultam hazafelé a vasútállomásról. 

Nézegettem a házakat, az embereket, furcsán éreztem magam. Minden… olyan idegennek tűnt. Valótlannak. 

A házak, az utak, az emberek.

Mintha a realitásból hirtelen belecsöppentem volna egy igazából nem is létező világba.

Sétáltam tovább. Hazafelé tartottam, de mégis... olyan volt, mintha távolodnék.

Hol vannak a fák? A természet? Ezekkel a zsebkendőnyi kis füves beállókkal szúrják ki a szemüket az emberek? A saját szemüket?!

Nevetnem kellett. 

Eszembe jutott a végeláthatatlan napraforgómező. A az egymás felett ágaskodó mezei virágok. A domb tetején elterülő rét, ahonnan be lehet látni az egész környéket. A színes miniszilvákat rejtő bozót. A ház mögött álló hatalmas faeperfák. A közösen eltöltött reggelik. A csendes, világmegváltó beszélgetések a varrógép egyenletes surrogása mellett. 

Az időtlen idő.

Ha meg akarnám próbálni leírni a leírhatatlant, azt hiszem így jellemzném Kisnyalkát.

Egy kis szelet a szabadságból. Az életből. Abból, amilyennek az életnek valójában kéne lennie.

Colette ezt úgy fogalmazta meg: "akit Nyalka egyszer megérint, az soha többé nem szabadul”.

Igaza volt. Ebben is.

Tudhat valamit. Elvégre mi mással lehetne magyarázni, hogy bármibe rántott bele eddig, mindenhol ottragadtam?!

Ottjártunkkor ugyan a miniszilvák még csak érőben voltak, a terebélyes faeperfákról már rengetegt érett feketéslila kukacot lehetett szüretelni. Nagyon szeretem ezt a gyümölcsöt (annak ellenére, hogy az édességen kívül különösebb íze nincsen neki), de az biztos, hogy  leszedés után gyorsan fel kell dolgozni, mert könyen romlik!
Ebből készült a következő, rendkívül egyszerű, és finom granola is. Természetesen a "recept" egyik eleme sem kőbe vésett szabály, bátran változtatható a magok aránya, hogy milyen gyümölcsöt használunk, illetve az is, hogy mivel rétegezzük az ételt: el tudom képzelni akár karakteresebb ízű joghurttal (esetleg kecske?), vagy valamilyen magkrémmel is (például itt van ez a diós banános).



Faepres nyers granolás joghurtparfé

Hozzávalók 3-4 személynek:
1/2 csésze vegyes mag (nálam napraforgó, mandula, kesudió és tökmag)
1/4 csésze nagyszemű, húsos mazsola
víz az áztatáshoz
2 csipetnyi só, fahéj, gyömbér
a rétegezéshez: joghurt, friss faeper

Este a magokat és a mazsolát áztassuk be annyi vízbe, hogy ellepje, majd hagyjuk állni éjszakára. Reggel öntsük le róla a maradékot, és késes robotgépben aprítsuk durvára a fűszerekkel. Hűtőben, egy lezárt üvegben több napig eltartható.
a parfé elkészítéséhez rétegezzük a faeperrel és a joghurttal, de szerintem ezt érdemes csak közvetlenül a fogyasztás előtt összeálltani.


Az ötlet a the first mess blogról.

62 / 365

Az idei tél slágere egyértelműen a müzli volt. És a mogyoróvaj. De a dolgok jelenlegi állását tekintve, a tavaszé is ez lesz. Sebaj. Ugyan szinte alig készítek el többször egyfélét, ez a narancsos-kókuszos már sokadjára ismétlődik, nagyon eltalált egy darab.

Így készül: Előző este keverjünk össze 4 evőkanál zabpelyhet, 4 evőkanál joghurtot, kis maréknyi mazsolát, egy kis narancs felkockázott húsát, 3 csipetnyi fahéjat és tegyük hűtőbe. Másnap reggel kanalazzuk át egy kistálba, szórjunk rá bőkezűen pirított kókuszchipset, kakaóbabot, kesudiót.

Vegán kókuszos-fügés fagyi (kesudió alappal)

Végignéztem magunkon.
A három lányon. A három barátnőn.
Ugyanonnan jöttünk. Ugyanabból a városból, ugyanabból az iskolából. Egyetemre járunk.
És mégis, 3 teljesen különböző életet élünk. A lehető legkülönbözőbbet.
L., a szülői szárnyak alól frissen szabadulva a bulik - tanulás tengelyen lavírozik.
Zs. mindennapjait a párkapcsolati élet örömei, és nem kevés nehézsége tölti ki.
És én?
Önmegvalósítok. Mint mindig.
Erősen antiszociálisan és célorienáltan, de nem kényszeresen. Mert belülről jön. Nekem Ez jön belülről. Tulajdonképpen nem csinálok egyebet, mint figyelek a jelekre. A lehetőségekre.
Ilyen egyszerű.





Azt mindig is tudtam, hogy furcsán működök. De hogy ennyire abnormálisan, az már számomra is meglepő. 
Egész nyáron egyszer ettem fagyit. Egyetlen, egyszer. Ja meg csináltam. Szintén egyszer. Magamban el is könyveltem, hogy ez a téma a rengeteg elmentett recept ellenére sem a kedvencem. Aztán ahogyan elbúcsúzott a nyár, lejjebb hűlt az idő, olthatatlan vágy fogott el a hűvös nyalánkságok iránt. 
Jelenleg fagyit eszem fagyival. Ahogyan illik. 
De valamiért talán mégis reggelire a legjobb. Próbáljátok ki. 
Egy szelet gőzölgő almáspitével...hmmm, valami mennyei.


Vegán kókuszos-fügés fagyi
  az eredeti recept a The Raw Food Beginner Chef-től

3 fresh figs

1/2 cup of coconut flakes

1 cup of cashews

1/3 cup of maple syrup or liquid sweetener

1 vanilla bean scraped

1/4 tsp of salt

11/2 cups of water

5 figs mashed with a fork

- See more at: http://therawfoodbeginnerchef.com/coconut-fig-ice-cream-a-raw-vegan-beginner-recipe/#comment-69&disp=196311

3 fresh figs

1/2 cup of coconut flakes

1 cup of cashews

1/3 cup of maple syrup or liquid sweetener

1 vanilla bean scraped

1/4 tsp of salt

11/2 cups of water

5 figs mashed with a fork

- See more at: http://therawfoodbeginnerchef.com/coconut-fig-ice-cream-a-raw-vegan-beginner-recipe/#comment-69&disp=196311

1 csésze kesudió
1+1/2 csésze víz
1/2 csésze kókuszreszelék
1 púpos teáskanál vaníliapor
2 csipetnyi só
1-2 evőkanál méz/ szirup, ki mit használ
3+5 érett!, puha füge

A kesudiót áztassuk be néhány órára, hogy megpuhuljon. Ezután adjuk hozzá a kókuszreszeléket, sót, vaníliát, mézet, és 3 fügét, majd turmixoljuk teljesen simára.
A maradék fügéket nyomkodjuk szét egy villával, és keverjük a fagyialaphoz.
Fagyigépben fagyasszuk ki.