egyszer lent ...

 A sorsnak vannak furcsa játékai. Nem lehet ellenük tenni. El kell fogadni, követni, sodródni vele, és remélni, hogy egyszer megértjük, mi miért történt.
Anya azt mondta: ahol isten bezár egy kaput, kinyit egy másikat. De kérdezem én, milyen áron?!
Megállok egy pillanatra. Kibámulok az ablakon. Fel az égre, a pillanatnyilag egységes szürke színben pompázó semmibe. Még a felhők sem látszanak. Ott lehet most? A felhők között? A semmiben?
Nem. Mert nincs ott semmi. Az égvilágon semmi.

Ragacsos gesztenyés csokitorta avokádóval

Ismerős a helyzet, amikor valamire nagyon készülsz, minden idődet kitölti, és annyira a lényeddé válik, hogy a megszűnése egyenlő a teljes kiüresedés érzésével?

Gondolom igen. A környezetemben sok emberen látom/láttam, a kapcsolataival kapcsolatban. Mert ugye ezekre van rálátásom.
Látom, hogy mennyire függenek egymástól. Illetve általában csak az egyik fél, de ettől már pont tökéletesnek hat a dolog kívülről. Aztán beüt a crach. Szétválnak az útjaik. És szegény függő fél összeomlik. Szó szerint. Volt, nincs. Használhatatlan. A másik pedig vidáman éli tovább a kis életét, mintha mi sem történt volna. Mert mint tudjuk, nincs igazság a Földön.

Sajnálom az ilyen embereket. Nem azt mondom, hogy gyengék, de... jobb szót nem találok. Pedig ez így nem egészen helytálló.
Mert az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni. Mindenki bír egy alapszemélyiséggel, ami ugyan fejleszthető, na de ahogyan a kutyából nem lesz szalonna, csodákat itt sem lehet remélni. Ha valaki ilyen beállítottságú, az szív. Egész életében.

Jómagam áldom az eget, hogy a puttonyomba ilyenből nem sok jutott. Vagy ha jutott is, ezt a típusát igen sikeresen kiöltem.

Az életem eddig is teljes volt, mindössze helyet csináltam neked benne.
Vannak alapelveim. (A legtöbb már olyannyira a részemmé vált, hogy képtelen lennék nem tenni. Azt hiszem valahogy így születnek a tulajdonságok.)
Ez az egyik.
Így talán már érthetőbb miért nem értem, illetve kezelem nehezen az efféle embereket. Mikor az egyik pasimnak az volt az élete, hogy suli után egy téren lógott a hasonlóan link barátaival. És nem értette, hogy én hova mennék. Meg hogy dolgom van. Gondolom nem kell mondanom, hogy nem volt túl hosszú életű a kapcsolat.

"Dolgom van."
Ez a másik mániám.
Hogy programot csinálok magamnak. Napirendet. Életritmust. Bármit, csak szabályok közé szoríthassam az életem.
Anélkül ugyanis elvesztem. Egy senki vagyok. Nem tudok mit kezdeni rengeteg beosztatlan idővel, nem tudom magam elfoglalni. Szenvedek.
Nálam ezek az időszakok először nyaranta, majd az érettségi után, mostanában pedig vizsgák után sújtanak. Persze ahogyan telik az idő egyre jobban kiismerem magam, így tudatosan is rá tudok készülni. Megtanulom kezelni.

Egy kedves barátom szájából hangzott el a következő mondat: "...igyekszem ezt máshogy megélni - átértelmezni az űrt..."
Ez az.
Ezt kell tennem nekem is. Átértelmezni.

Örömmel jelenthetem: sikerült.
Szerda délután, amikor éreztem, hogy kezdek elmerülni a negatív érzésekben, úgy döntöttem, most nem hagyom magam. Változni akarok, nem? Itt az első lépés. Így feltettem magamnak a kérdést: mik azok a dolgok, amiket mindig tologatok, mondván, hogy "nincs rá időm". Sajnos túl sok minden nem jutott eszembe (ezután írni fogom), ezért feldobtam egy jó kis arcpakolást, előhalásztam a még sosem használt gyömbéres bőrradírt, előkészítettem a másnapi ebédem, rendet raktam, végigcsináltam az egyik régi tornás gyakorlatsorunkat, és hamarosan már este is lett.
Nagy pirospont magamnak. Nem mondom, hogy sok ilyen délutánra vágyom, de... azért nem volt olyan rossz, mint amilyenre számítottam.
Éljen az átértelmezés.

Gesztenyés csokitorta avokádóval
   az eredeti recept Canelle et Vanille-é, egészségesítve :)


10 dkg étcsoki (minél magasabb kakaótartalommal - nálam 80%)
1 normál méretű avokádó
5 dkg natúr gesztenyepüré
2 tk vaníliapor vagy 1 rúd kikapart magjai
3 tojás
45 g kölesliszt
35 g zabpehelyliszt
csipetnyi só
3dkg nyírfacukor
2 dkg méz
1 evőkanál zabpehely

Az avokádót szabadítsuk meg a magjától, héjától, majd pürésítsük.
A tojásokat válasszuk ketté, a fehérjékből verjünk kemény habot.
Az étcsokit olvasszuk meg, majd gyengéden keverjük el benne először az avokádópürét, a tojássárgákat a nyírfacukrot és a mézet.
Vegyítsük össze a kétféle lisztet és a sót, majd a fehérjével felváltva óvatosan forgassuk bele a csokis masszába.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Vajazzunk és lisztezzünk ki egy 18 cm-es kapcsos tortaformát, öntsük bele a tésztát, majd süssük kb. 20 percig. Attól függően változtassunk az időn, hogy mennyire szeretnénk ragacsosra.

Gooey chocolate-chestnut cake with avocado

10 dkg dark chocolate (mine was 80%)
1 normal soft avocado
5 dkg unsweetened chestnut puree
seeds of 1 vanilla or 1 tsp vanilla powder
3 egg
45 g millet flour
35 g oat flour
pinch of salt
3 dkg xilit
2 dkg honey
1 tbsp oat-flakes

Peel the avocado and mix until smooth.
Whip the egg whites until peaks start to form.
Melt the chocolate (in microwawe) then stir with the avocado puree, the egg yolks, xilit and the honey.
Mix the flours and salt in a bowl.
Add the egg whites and the flour mix to the chocolate alternately.
Preheat the oven to 175 C.
Spread a baking mold with butter then put into the dough and bake aprox. 20 minutes. It depends on how gooey/soft would we like. 
Enjoy with a scoop of ice-cream or cranberry apple sauce!

Vegán csokis muffin szedres - vaníliás vegán kölesfagyival

Biciklizés közben eltekertem egy régi barátnőm mellett. 
18 éves.
Egy kopasz fiatal férfival sétált. Meg egy babakocsival. 
Rám nézett, majd elfordította a fejét. 
Pedig megismert.


Nem azért írtam, hogy ítélkezzek. Ha akarnék se tehetném. Egész egyszerűen nincs jogom hozzá.
Nem ismerem az életét. Nem tudom mi zajlik a lelkében. Mit érzett akkor. Mit érez most.
Ennek ellenére furcsa visszagondolni, hogy 10 évesen együtt ettük a krumplis tésztát a konyhájukban. Uborkasalátával.
Most meg? Itt áll érettségi nélkül.
Egy kisbabával.

Hiszek abban, hogy vannak sorsszerű találkozások.

Találkozások, amelyeknek célja, hogy elgondolkodjunk az életünkön.* Mérlegeljünk. Lássuk magunk előtt, hogy hova tartunk. És honnan jöttünk.

*Vagy megköszönjük, hogy hova pottyantott a gólya.

Tudom-tudom.
Muffin. (De azért ez inkább egy cupcake-re hajaz.)
De ez a legegyszerűbb módja annak, ha az ember kicsiben süt. Annyira kicsiben.
Meg a leglogikusabbnak is tűnő, ha be akarjuk osztani a dolgokat. Egy nap, egy muffin.

Sajnos engem ez nem akadályoz meg abban, hogy egymás után kettőt is eltüntessek.

Mentség? Nincs. Ha csak az nem, hogy ezek pici muffinkák.



Hozzávalók 5 db-hoz:

1 dl tk. liszt

2 nagy evőkanál tönkölykorpa

1 evőkanál nyírfacukor

1 puha banán (szétnyomkodva)

2 nagy evőkanál keserűkakaópor

fél teáskanál szódabikarbóna

1 csipet só

1 evőkanál pirított kókuszreszelék

1 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál borecet

1,5 dl forró víz

0,5 dl erős kávé

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

Először összedolgozzuk a száraz összetevőket, külön a nedveseket, majd a kettőt egybe. Igazságosan elosztjuk az 5 muffinpapírban, majd kb. 17 perc alatt megsütjük. Ne süssük túl.

Forrás: Joylicious



Hagyjuk őket teljesen kihűlni. Ekkor fogjuk a muffinokat, és egyesével mindegyiknek a közepéből kifúrunk egy nagyobb adag tésztát. Hogy ki mekkorát az opcionális, én nagyot szoktam, szeretem ha sok a töltelék. A tésztáját is ennek megfelelően alakítom, szinte alig van benne cukor, így bőven elbírja a lekvárt.

Tehát ezeket a lyukakat megtöltjük:levendulás-rózsaborsos eperlekvárral.
Isteni.
Én egy jó részét csak így ettem.

De ha egy látványos kis uzsonnára vágyunk, érdemes megturbózni fagyival. Méghozzá ezzel a fantasztikus vegán fagyival, aminek a receptjét (remélem) sikerül is hamarosan megmutatnom. Ugyan a fotóalanyok már jó ideje a mélyhűtőben sínlődnek, és egy darabig még ott is fognak, de minden tőlem telhetőt megteszek.

Körtés-kókuszos köleskása

Ugyan az utóbbi napokban nem nagyon volt róla szó, ma 6 napja kezdtem el a cukormentességet. Mivel még nagyon az elején járok, nem akarok elhamarkodott kövekeztetéseket levonni, de idáig egész jó. Kiegyensúlyozott vagyok. Az első-második napon még néha vetettem egy-egy vágyakozó pillantást a nagy kupac kakaóscsigára, amit a mamámtól kaptunk, de azóta gyakorlatilag meg sem látom a "rizikófaktorokat". (Egyedül tegnap délután kapott el egy "hiányérzet". Hiába ettem, nem szűnt meg az az érzés. De végül egy kis joghurt-banán kombó hálistennek tudta orvosolni a problémát.)
Tehát a banán és én nagyon jóban lettünk, nagyjából napi 1 fogy, azzal édesítem a kis "desszertjeimet".  (Szerdán olyan fantasztikusat gyártottam...hű, a hétvégén újra megsütöm, egyszerűen muszáj feltennem!!)

Ezek pedig a reggelijeim. Nem csak most, amúgy is szívesen fogyasztok különféle gabonákból főzött kásákat, és soha nem édesítem, szeretem azt a természetes gyengéd ízt, amit a belefővő gyümölcsök adnak neki.

Hozzávalók 1 főre:

2,5 dkg köles

csipet só

1 dl tej

2 dl víz

1 körte

1 evőkanál kókuszpehely

A kölest feltesszük főni a vízben. Ha már nagyjából elfőtte, belekockázzuk a megmosott körtét, majd felöntjük a tejjel. Alacsony lángon "besűrítjük". A tűzrőllevéve belekeverjük a kókuszt, majd letakarjuk fedővel, hogy magába szívja a maradék nedvességet is.

Petrezselymes tofu alma chutney-val és kókuszos árpával

Valami üzleti fogás a virágárusok részéről, hogy minden egyes buszmegálló mellé odatelepülnek? Tegnap tűnt fel, mikor már a harmadik ajtónyitáskor tárult a szemem elé egy fél mező. Nyilván a tavasz nekik is kedvez, szebbek (=eladhatóbbak) a növénykék, ráadásul a szerelem (szintén a tavasz miatt) sok fiatal és nem olyan fiatal szívet is megmozgat.
Az már külön téma, hogy mi kerül egy szál szegfűn 400 Ft-ba.

Hiába, a szerelem drága.

Ez pedig egy igazán egyszerű étel. Csak több kicsi részből áll. Amik azonban végezhetők párhuzamosan, szóval nem is hosszú. 
De tényleg. 


Hozzávalók 1 főre:

Kókuszos árpa:

0,4 dl árpa

1 csapott evőkanál kókuszreszelék/pehely

só

Az árpát nagyjából 2-2,5-szeres vízben puhára főzzük. Ha kész, vegyük le a tűzről, tegyünk rá fedőt, hogy a még be nem szívott vizet is magába szívja.   

Amikor már csak langyos, keverjük össze a kókusszal és ízesítsük sóval.

Petrezselymes tofu:

10 dkg tofu

olívaolaj

maréknyi apróra vágott friss! petrezselyem

só, fekete bors

A tofut kenjük be az olajjal, majd forgassuk meg a petreszelyemlevélkékben. Legvégül sózzuk-borsozzuk mindkét oldalát. Ebben a "pácban" hagyjuk állni 1 óráig, majd forró serpenyőben süssük aranybarnára mindkét oldalát.

Alma chutney:

1 közepes alma

fél evőkanál mazsola

csipet só

2 nagy csipetnyi fahéj

1 nagyobb csipetnyi chili

Az almát hámozzuk meg, majd vágjuk dobókocka méretű darabokra. Kevés vízben pároljuk meg, majd törjük össze egy villával, és ízesítsük a sóval, fahéjjal, chilivel.

Mézes tofu currys-diós kölessel

"Majd attól kapok virágot, akinek nő vagyok."
Ez a mondat tegnap ütötte meg a fülem, miközben anya és P. beszélgettek.

Hát, én ha nem is nő, de apuci pici lánya biztosan vagyok. A szó legjobb értelmében. (Mert az én apukám bizony az a típus, aki képes a legegyszerűbb (és sokszor legfontosabb) dolgokat elfelejteni, ellenben csomószor eszébe jutok "csak úgy". 2 napja például hazaállított, hogy idesüssek mit hozott nekem, majd a háta mögül előhúzott egy Teleshopos reszelő/vágó/salátaszettet. Vagy vasárnap az orchidea. "Hiszen mindjárt nőnap." A legnagyobb boldogság számomra azonban az, amikor meglátom a konyhabpultján az elmosogatott joghurtospoharakat, amiket egyszer említettem, hogy legyen kedves tegye már félre nekem, hisezn éppen jó méret szállítható pohárdesszertnek.)

Vagy inkább apja-lányát kéne mondani? Mert az is igaz. Anya mindig elmondja, hogy pontosan ugyanolyanok vagyunk. És ez jó. Örülök neki. Mert szerintem klassz ember. Vannak hibái, nyilván, de kinek nincsenek?
(Mondtam anyunak, hogy milyen figyelmes, hogy így eszébe jutott ez a nőnap dolog - bár a mai világban nehéz felette átsiklani, mikor már egy hónappal előtte ez folyik még a csapból is - mire rögtön elkezdett durrogni, hogy bezzeg amikor kórházban voltam, még a nővérkéknek is ő vette meg az ajándékot. :D  Csak vigyorogtam, hogy akkor apa igen csak fejlődőképes. Ő azonban legyintett, hogy nehogy azt higgyem, csak én fontos vagyok neki.
Hát, ez sem rossz opció :)


Bár halkan hozzátenném, hogy szerencsés vagyok, mert az osztályunk minden évben gondolskodik valami virágról (és az eddigi szegfűk helyett idén tulipánt szerváltak, JEE), és még Á. is volt itt. Tök rendes.

(Talán ez az oka, hogy nem tartom fontosnak ezeket az ünnepeket, mert minden évben van benne részem. És a dolgokat akkor tanuljuk meg igazán értékelni /hiányolni, ha már nincsenek. 

Huh. Azért nagyon klassz 2 illatozó tulipán mellett főzőcskézni. :)

És hogy a borongós idő ellenére mindenkinek jó kedve legyen, íme egy igazán napsárga étel (én naranccsal fokoztam), ami a színe miatt a narancsbőr elleni harcban is kiváló segítőtárs lehet. (Bár valószínűleg a curry nem ér.)
Kizárólag nőknek*  :)

*(Viccen kívül tényleg inkább nőknek ajánlott, mert a szója köztudottan fokozza az ösztrogéntermelést, ami ugye pasiknak nem túl előnyös, ellenben nőknek igen! Részletesen itt is olvashatsz róla.)
            ------------------------------------------------------------------------------------
 Hozzávalók 1 személyre:

3 dkg köles

1 teáskanál mogyoróolaj

1 nagy teáskanál curry

chilipor

só

kis marék dió

A mogyoróolajat felhevítjük , majd beleszórjuk a curryt, és a kölest. Kevergetve fél percig pirítjuk, majd felengedjük 3-szoros mennyiségű vízzel, kevés chiliport szórunk bele, majd puhára főzzük. A legvégén sóvl ízesítjük.

10 dkg füstölt tofu

1 nagyobb teáskanál méz

1 teáskanál olívaolaj

1 teáskanál citromlé

mokkáskanálnyi reszelt gyömbér

só, fehér bors

A mézet, olajat, citromlevet és fűszereket összekeverjük.

A tofut ujjnyi vastag szeletekre vágjuk (nagyjából 3 db), "bekenjük" a keverékkel, majd állni hagyjuk benne, minimum 1 órára, de akár 2 éjszakát is elvan. 

Tálalás előtt: Egy serpenyőt felforrósítunk, majd a tofuszeleteket néhány perc alatt aranybarnára sütjük benne (mindkét oldalukat).

A diót megpirítjuk (száraz serpenyőben), majd a kölesre szórva tálaljuk.

Forrás: Ízek és Érzések  (2010. április-május)

Köleskörözött

Mindennap viszek magammal sapkát. Mindennap. Csak a biztonság kedvéért. Hátha még hideg van. (Az erkélyig vezető 5 métert lusta vagyok megtenni, hogy ne a véletlenben kelljen bíznom.) Aztán ma reggel úgy voltam vele, hogy eddig sosem kellett, és már biztosan itt a tavasz melege, így kiraktam, hogy feleslegesen ne foglalja a helyet a táskámban.
Nos, a sulis hőmérő -1 fokot mutatott. Ezt hívják tipikusnak?

Körözött. 

Közkedvelt krémecske néhány egyszerű (és olcsó) alapanyagból, ám az emberek valamiért még is inkább a gyári sokE-vel teletömködött, mesterséges aromásat vásárolják. 

Nem értem.

Hozzávalók:

2 dkg köles

12 dkg tehéntúró

6 szál metélőhagyma

2 dl tej

1 teáskanál olívaolaj

só

őrölt bors

fűszerpaprika

A kölest 3-szoros mennyiségű vízben megfőzzük, majd ha már majdnem minden vizet magába szívott levesszük a tűzről, és fedővel letakarva hűlni hagyjuk.

Összekeverjük a túrót a tejjel, sóval, borssal, paprikával, majd a kölessel együtt krémet csinálunk belőle. Legutolsó mozzanatként a snidlinget is rávagdossuk.

Forrás: Ízek és Érzések  (2010. április-május)

Céklás kölesgombóc gombaszósszal

Egy falat napsütés a tányéron.

Ahogy jön a tavasz egyre többször elfog a főzés iránti vágy. Vágyom a színes ételekre. Jó érzés elkészíteni őket, és aztán megenni is. Igen. Eljutottam idáig. És ez fantasztikus érzés.
Szóval lehet, hogy most egy időre kicsit megnő az efféle ételek aránya, de szerintem ez nagyon pozitív. Hiszen itt a tavasz. Minden friss, üde és napos. A tél után ilyenkor a könnyű zöldséges ételek dominálnak. (Mondjuk én amúgy sem eszem nagyon másokat.)  És ez a szevezetnek is jó, nem véletlenül böjtölnek sokan. Meghálálja a gondoskodást. És ez az amit sokan elfelejtenek. Hogy hiába élnek másokért, önzetlen módon feláldozva magukat, mások nem lesznek mindig ott. Tőlünk függetlenek. Ellenben te mindig ott leszel magadnak, ha akarod, ha nem. Szóval én maximálisan vallom, a te legyél a legfontosabb magadnak filozófiát. És nem vagyok önző. Illetve próbálok nem az lenni.
Így az idei tavasz jelszava: egészségre/egyensúlyra fel!

(Persze édesség-témában sem tudok nyugton maradni, szóval abból sem lesz hiány, bár valószínűleg a fitt vonalat fogom gyarapítani. Gyümölcsök a köbön.)

Hozzávalók 1 főre:
A galuskához:

3 dkg köles

1 nagyobb diónyi főtt cékla

só, fehér bors

2 szál kakukkfűág

1 evőkanál tönkölykorpa

A kölest 2-szeres mennyiségű vízben feltesszük főni. Lehet, hogy ez kevésnek tűnik, de nem szabad túl nedvesre csinálni. Ha nagyjából magába szívta az összes vizet vegyük le a tűzről, és hagyjuk, hogy minden nedvességet felszívjon. 

Ha már kihűlt, reszeljük bele a céklát, ízesítsük sóval, borssal, tépkedjük bele a kakukkfűleveleket, és a korpa belekeverésével alakítsuk kellőképpen sűrűvé.

A gombaszószhoz:

13 dkg barna csiperke

1 pici vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

mogyoróolaj

30 ml fehérbor

őrölt bors, só

2 dl sűrű joghurt

A gombát megtisztítjuk, miliméter vastag szeletekre vágjuk.

A gombát apróra kockázzuk, majd egy pici mogyoróolajon aranybarnára pirítjuk. Amikor már világosbarna, hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, és a gombát. Ráöntjük a fehérbort, sózzuk, borsozzuk, és a gombát is átsütjük.

Tálalás:A joghurtot összekeverjük a gombás keverékkel, és egy tányérra kanalazzuk. A köleses-céklás masszából vizes teáskanállal galuskákat/gombócokat formázunk, és a gombaszószra tesszük őket.

Forrás: Lisa Kochen & Baken - 2012. Marz