Bibimbap és a boldogság kapcsolata

Boldognak lenni nem több, mint figyelmesen járni a világban, és észrevenni a szépet. Hozzáállás kérdése. És ha az, akkor csak rajtunk múlik: mi felelünk a saját boldogságunkért.
Pillanatnyi állapot. Mi teszünk azért, hogy gyakori momentum legyen, vagy épp csak ünnepek idején köszönjün be. Elcsépeltnek hangzik, de ha mosolyogsz, a világ is visszamosolyog. Véletlenül szoktam szembesülni vele, de örökérvényű igazság.
Mert boldognak lenni olyan jó. Számomra már maga a szó is egyfajta misztikus elérhetetlenséggel bír, hát még az érzés! Imádom.
Olyan érzés, mintha a föld felett lebegnél. Mintha... abban a pillanatban nem érhetne semmi rossz. Nem számítanak a világ problémái, egy kis időre nem foglalkozol mással, csak magaddal. Odafigyelsz a jelenre.

Szeretnék kiegyensúlyozottabb lenni. Lelki békét. Elfogadni önmagam. Megválni a kényszerességeimtől, és az agyamban dúló harctól.
Szeretnék, mert tudom, hogy ez az, ami hiányzik. Ez az, ami köztem és a boldogság között áll. Egyenlőre azonban nem megy. Próbálkozom, de... nem túl nagy sikerrel. Talán még nem állok készen.


Nem olyan régen beszélgettem egy barátnőm anyukájával. Na, a lánya tipikusan az a boldog figura. Mindig mosolyog, emberek között van, pörög. Szüksége van a társaságra, különben elveszik. Szerintem ez nagyon jó. Mondanám, hogy irigylem, de az nem lenne igaz, egyrészt, mert nem vagyok irigy típus (ha vágyom valamire, igyekszem hozzájutni a keretekhez mérten), másrészt pedig tudom, hogy én nem vagyok ilyen. Ilyen típus. Lehetek én is boldog, de nem ilyen módon.
"Ez annyira jó, hiszen itt van mindennek az alapja" - csúszott ki a számon.
Az édesanyja erre felháborodotan elkezdte rázni a fejét, hogy azzal semmit sem lehet kezdeni, meg hogy van az, hátradőlünk a fotelban, és boldogok vagyunk?
Nem tudom. Így beállítva valóban infantilisen hangzik, de... azért annyira nem rosszul. A boldogság szárnyakat ad. Én legalábbis bármire képesnek érzem magam azokban a pillanatokban.
Ezen elven szerintem mindenki megérdemelne néhány napot, amikor nincs más feladata, mint hogy boldog legyen.
Egyszerűen hangzik? Pedig nem az.

Mint ahogyan a "szeretet-kérdés" sem. Hogy ki, kit, miért, kin keresztül szeret.
Vannak emberek, akiknek fontos a szerete. Nem tudom miért, de fontos. Talán mert felnézek rájuk? A család egyértelműen ez a kategória, de Palit is muszáj idesorolnom. Azonban egyáltalán nem azért, mert "anyával van".
Önmaga miatt.
Amikor 1 éve kiderült a dolog, nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de egyszerűen hozzánk tartozik. Úgy kerek a hétvége ha ott van velünk. Eleinte furcsa volt, hogy mindig bejött még pizsiben jóéjszakát kívánni, de most már hiányzik, ha nem teszi. Vagy a hajnali Forma1 nézések, amikbe mindig belealszik, így mikor én felkelek, már csak annyit látok, hogy a kanapén szundikál.
Nem tudtam hová tenni amikor levitte a szemetet, vagy elmosogatott, tekintve, hogy ilyesféle tevékenységet nálunk apa vagy Marci sohasem volt hajlandó végezni, bármennyire is próbálkoztam. Jó, nyilván mást meg csináltak. De akkor is. Döbbenetes volt. Viszont nagyon jól esett.

Szóval szeretek vele lenni.
A képek az előző hétvégén készültek, amikor kivonultunk neki szurkolni a futómaratonra. Először úgy volt, hogy én is indulok (persze nem a nagy távon), de aztán úgy határoztam, inkább biztos ami biztos, hanyagolom. Szeretek futni, de azért annyira mégsem. Nem úgy, mint ő. Nyáron többször is indultunk egyszerre reggelenként Velencei-tavat kerülni: ő futócipőben, én biciklivel.
Az idővel nagy szerencsénk volt, mert a borongós reggel után gyönyörűen kitisztult, és a vihar is csak estére érkezett meg.


Ráadásul a piknikmániám is kiélhettem: sajtos-céklakrémmel, répával és csírákkal töltött pitát készítettem, amit a célnál kapott műanya fólián ülve falatoztunk.
Isteni volt.

A fenti étel Edi játékára készült, ahol az egymásnak adott "régiókból" kellett egy ottani ételt elkészíteni. Én Kínát kaptam Böbétől. Azt hittem egyszerű dolgom lesz, de útközben rá kellett jönnöm, hogy a kínai konyha nem az én világom. Szilveszterre ugyan csináltunk a barátnőmmel klassz kis szerencsekekszeket, ami pontosan olyan lett, mint a bolti, de (sajnos) utálom a szójaszószt, és a mézesmázas rántott falatkáik sem tartoznak a kedvenceim közé. Nem mellesleg igazi autentikus receptet akartam, így jól eljátszottam azzal, hogy átnyálazzak egy rakat kínai blogot. Sajnos az ihlet nem jött meg, de itt kötöttem ki. Koreai rizstál néven futott eredetileg, de tulajdonképpen egy egyszerű bibimbapról van szó. Az meg már készült, nálam: itt, és nagyon szeretem. A különbség csak a tofu pácában, illetve a felhasznált zöldségekben van, de azt hiszem, ez a verzió mégis jobban ízlik. De lehet, hogy csak a nagyim csípős szósza teszi. :)


Hozzávalók 1 nagy adaghoz:

10 dkg tofu

1 pici fej lilahagyma

1 gerezd fokhagyma

2 ujjpercnyi frissen reszelt gyömbér

1 teáskanál olívaolaj

pici citromlé

1 evőkanál vörösborecet

3,5 dkg vadrizs

2 maréknyi spenótlevél

2 kisebb uborka (kovászolnivaló)

1 nagy napsárga paprika

1 tojás

1 maréknyi mandula

A tofut és hagymát vékony csíkokra vágjuk, majd összekeverjük a lereszelt fokhagyma, gyömbér, olaj, citromlé és borecet ötössel. Állni hagyjuk, minimum 1 órára.

A vadrizst kb. 3x-os menyiségű vízben puhára (de nem szétesősre) főzzük.

Az uborkát és paprikát félkörökre illetve kockákra vágjuk.

Egy serpenyőben pici olívaolajat hevítünk. A pácolt tofut "odakapósra" (de minimum aranybarnára) sütjük. Ha ez sikerült, beleszórjuk a megmosott spenótleveleket, és éppen csak összeesésig melegítjük.

Tálaláskor a hozzávalókat egy mélyebb tálba halmozzuk, a tetejére lágyra sütött tükörtojást helyezünk, majd alaposan kanalazunk rá valamilyen jó csípős paradicsomszószt (nem ketchupot!!!!!), és megszórjuk durvára vágott mandulával.


 Forrás: Veggie num num

Diószalámi, szülinapok

Apa jó ember. Nagyon jó.
Ez az egy jutott eszembe, amikor láttam, hogy kézenfogva vezetgeti az édesanyját a térdig érő vízben. (Szegény mamának valami 20 évvel ezelőtti rossz emlék hatására lett egy olyan beidegződése, hogy ha elengedi a korlátot, bele fog fulladni, még a bokáig érő vízbe is.) Nagylelkű. Mindig azt mondja, hogy amíg megteheti, hogy másoknak ad, miért ne tegye? (Anya elmélete hasonló, csak annyi a különbség, hogy ő ezt elesettek/szervezetek/hajléktalanok=rászorultak irányába mutatja, míg apa csak és kizárólag a rokonságban kamatoztatja.)

Ez a mostani hétvége is olyan volt. "Minőségi idő", ahogyan ő nevezte. Egy minőségi helyen. Vagy egy aquavillát minek hívunk?
Szóval összegyűlt a család. Mi, a testvéréék, és persze az anyukájuk. Akinek a novemberi szülinapját ünnepeltük. Mikor az övé volt most.

Összességében jól sikerült. Kicsit ugyan fájlaltam, hogy elúszott a hétvége és semmit sem tudtam intézni, de azzal vigasztaltam magam, hogy ilyen úgysem lesz többet.
Szóval különleges alkalom volt. Lehetőség nyílt kicsit jobban megismerni a nagybátyámékat, egy olyan oldalukról, amit eddig nem tapasztaltam. És ez jó. Sokkal pozitívabb képet mutat, mint az eddigi villámlátogatások felszínes tapasztalata.
Vagy az, hogy 2 napra szobatársak lettünk az unokahúgommal. 17 éves. Keresi az útját, ugyan azt hiszi, már megtalálta. Még nem tudja, hogy közel sem.
Rengeteget beszélgettünk. Őszintén mesélt. Mindenről. Én pedig hallgattam, és rendkívül örültem, hogy már múltidőben beszélhetek az ezidei tapasztalataimról. Önkéntelenül is arra gondoltam, hogy basszus, öregszem. Minden megélt évvel, hónappal, nappal, órával és perccel egyre több van mögöttem.

Természetesen a főzés sem maradhatott el. Nekem csak magamról kellett gondoskodnom, a "köz" étkeztetését a nagynéném intézte, a spontaneitás ellenére igencsak szervezetten. Kissé ugyan bekavart egy félreértés, miszerint lesz sütő, de azért igyekeztem túllépni a helyzeten. Még ha összvissz 3 sütős étellel, és egy sütőtállal készültem is.
A diószalámi is itthon készült, már majd' 2 hete. De eláll. Csak a tofu szavatossági idejét kell figyelni. És mielőtt bárki" rosszra" gondolna, leszögezném: eddig sem volt, és ezután sem lesz különféle bolti húspótlót, "vegakolbászt" és hasonló készítményeket tartalmazó tartalmazó recept. Nem. Azért vagyok vegetáriánus, mert sajnálom az állatokat. És nem mellesleg nem is hiányzik a hús. Semmilyen fomrában. Szerencsére a húsos ételek sem, így az efféle csodadolgokat sem preferálom. Mellesleg a vegetarianizmus attól szép, hogy más. Nem azért mert ugyanaz, csak éppen más anyagokkal.
Pont most akadtam rá  Ana írására, örülök, hogy nem csak én gondolom így. :)

Persze lehet kérdezni, hogy akkor ez mi. Na igen, diószalámi.
Szalámi? Mert rúd alakú és szépen lehet szeletelni? Nos, igen. A receptet Magdinál találtam, és már az elolvasásakor nagyon kíváncsi lettem. Tényleg össze fog állni a massza? És át is sül?
Igen. A recept tényleg szuper, és igen jó ízű. (A többiek állítják, hogy kicsit olyan az íze, mint egy száraz májasnak (valószínűleg a kömyénymagtól), de én erről nemigen tudok nyilatkozni, mive fogalmam sincs, milyen íze van egy hurkának.)
Azt mondom, hogy egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni, mert igen jó alternatíva a zöldségpástétomok, sajtok mellé, vagy helyett.


Hozzávalók 2 db 20 cm-es rúdhoz:

kb. 15 dkg pirított, majd darált dió

10 dkg tofu

2 evőkanál tönkölydara

1 csapott evőkanál lenmag

1 fej fokhagyma

1,5 mokkáskanál só

1 teáskanál köménymag

1 teáskanál mustármag

3 szál borsikafű

feketebors

1 szűk evőkanál olívaolaj

1 szelet teljeskiőrlésű tönkölykenyér vízzel átnedvesítve

víz

Előveszünk egy turmixot. Belepakoljuk a hozzávalókat, és összedolgozzuk. Közben óvatosan adagoljuk hozzá a vizet (kanalanként), hogy egy formázható/gyurmázható, de még nem túl nedves masszát kapjunk.

Vágjunk le 2 db alufóliáttéglalapot, ebbe fogjuk beletekerni a diórudakat.

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra, és süssük benne 30 percig becsomagolva. Ezután bontsuk ki, és még nagyjából 10 percig pirítsuk.

Hűtőben zacskóba csomagolva tároljuk.

Vegetáriánus bibimbap

Nominativus, accusativus, genitivus...
Igen-igen, megvolt az 1. nap.
És most tanulok. (Illetve kéne.)
Újra.
Megint.
Intenzíven. (Na jó, ez most még hatalmas túlzás. HIszen csak éppen megismertük néhány tantárgyunk.)
De jó. Nagyon-nagyon jó. A tanárok és az órák is. (A rendszer. Hogy 1 óra az kereken másfél órányi időtartamot takar. Már alsóbb iskolákban is be lehetne vezetni. Nem sokkal barátságosabb azt mondani, hogy 4 órám lesz ma? Költői kérdés. 

És nekem elhihetitek, hogy a valóságban mindez hiába jelent nyolcat, nem tűnik annyinak.)

És furcsának tűnhet, de olyan érzésem van, mintha egész eddig minden így zajlott volna. Amikor belépek a csoporttársak közé, amikor rámosolygok az arcokra. A buszmegálló, a biztonságiőr, az utcák: mintha az életem része lett volna. Évek óta.

Mint ahogyan az "apánál lakás" ténye is.
Megvan mindennek a helye, a módja, a rendszere. Én is tudom, ő is tudja. Együtt alakítjuk a szabályokat. Amikre valljuk be, szükség van. Hiszen semmi sem tud jól=hatékonyan működni anarchiára alapulva. Hogy "majd lesz valahogy".
Persze más, mint otthon. Jobb is, roszabb is. Hiányoznak a világot megváltó beszélgetéseink anyával (illetve telefonon intézzük, de úgy nem az igazi), az esti séták Bodzával, meghallgatni, ahogyan Marci végigszidja a tanári gárdát. A nagyim délutáni telefonhívásai, hogy kell-e valami, meg, hogy elmondja miket tervez csinálni.
De a változás valahol szükségszerű. Muszáj.
És ez így van jól. Mert én is ezt szeretném. Hátrahagyni mindent (persze van kivétel - az erősíti a dolgot), ami odakötött. A régi dolgokat. A stresszt. Bizonyos kapcsolatokat.


Hogy egyszer sikerüljön megtalálni a lelki békém.

Szerencsére van ami nem változik.
Mondjuk, hogy mindig meg tud lepni, hogy rendkívül egyszerű dolgok milyen fantasztikus ízkombinációkat tudnak adni. Csak el kell találni a kombinálást.
Vagy az, hogy mennyire imádok fényképezni. Szinte új ember leszek, ha a kezembe kerül a gép. (Most vasárnap avattam az új fényképezőm, ezután már azokat mutatom. De a különbség "szólás nélkül" is érzékelhető lesz...)



Hozzávalók 1 személyre:

Tipikus koreai étel, ami hagyományosan hússal készül, de hogy pontosan mi kerül bele, annak csak a fantáziánk, ízlésünk és készleteink szabnak határt. :)

1 nagy maréknyi borsócsíra

1 nagy maréknyi friss spenót

1 gerezd fokhagyma

1 kisebb sárgarépa

1 sárgahúsú érett őszibarack

gyömbéres-diós tofu (részletesen lent)

chilis marinált cukkiniszeletek (részletesen lent)

1 lágyra sütött tükörtojás

3 dkg vadrizs

Legelőször a vadrizs megfőzésével kezdünk. Kb. 4x-es vízzel felöntjük, és egy csipet sóval együtt feltesszük melegedni. Feltétlenül használjunk fedőt, úgy főzzük puhára (de nem szétfőttre)!!

5 dkg tofut háromszögekre vágunk, és elrendezzük egy tányéron. Fél citrom levéből, 3 cm hosszú reszelt gyömbérből és 1 teáskanál olívaolajból öntetet készítünk, amit egyenletesen elosztunk a tofuszeleteken, majd megszórunk 1 kisebb maréknyi durvára darabolt dióval. Hűtőbe tesszük minimum fél órára.

Egy ujjnyi hosszúságú salátacukkinit vékony szeletekre vágunk. 5 teáskanál vizet, 1 teáskanál borecetet, csipetnyi sót és fél csapott mokkáskanálnyi chiliport összekeverünk, leöntjük vele a cukkinikarikákat, és állni hagyjuk.

A répát vékony csíkokra, a barackot gerezdekre vágjuk.

A spenótot alaposan megmossuk, majd csipetnyi sóval és a reszelt fokhagymával megfonnyasztjuk.

A tükörtojást kockákra vágjuk.

Összeállítás: Minden hozzávalót óvatosan összeforgatunk, majd sózzuk-borsozzuk, ha szükséges.

Recept a Green Kitchen Storiestól.

Frissen a piacról: zsenge borsós-gombás árpa tofuval és kaporral

Moody, moody, moody.      May I be the moodiest person?

Gondoltam kitalálok valami ütős kis bemutatkozást az angolérettségire, úgyhogy elkezdtem olyan szavakat keresgélni, amiket a legjellemzőbbnek vélek. Elsőnek rögtön ezt szúrtam ki. Szomorú, de ez a valóság. Kegyetlenül változékony vagyok. Mint ez a mostani időjárás. 10 percen belül kétszer meg lehet ázni, én ennyi idő alatt akár 4-szer is eljutok a felrobbanásig. Van stressz meg nyomás bőven, na. Kikapcsolódás meg kevés. (Szoktam nevetni, amikor látom a kiírásokat, hogy "már csak 3 hét és vége". Minek???? Drágáim, ezt én mondhatnám, ti 3 hónap múlva ugyanott folytatjátok tovább. De nem mondom. Meg tulajdonképpen én is folytatom, csak máshol.  Remélem.)

De a piacozás egy jó alternatíva. "Szülői vezetéssel" szinte sohasem jártunk, ez is saját felfedezmény. Mármint, hogy milyen jó.
Mert az. Sokkal szuperebb itt venni még egy fej salátát is, mint bemenni a Tescoba, és ott megtenni ugyanezt.
Emberibb.
(Még akkor is ha egy kész tortúra abban a tömegben létezni, és minden öreg banya keresztülrángatja a lábamon a húzós kocsiját, mert ő nem fér el.)

Így született meg a szombati ebédem. Teljesen spontán, mert egyáltalán nem terveztem borsót venni, csak mikor minden második árusnál láttam kirakva, akkor ütött szöget a fejemben. Kis naivan úgy képzeltem, hogy majd egészben ezsem meg, csak levágom a kemény végeiket. Mikor ezt az elképzelésemet felvázoltam az eladónak, csak csóválta a fejét, hogy ő még ilyent nem hallott, hogy valaki megeszi a borsó héját.
Itthon aztán konstatáltam, hogy ez nem nagyon fog összejönni, mert ez már nem az általam elképzelt zsenge cukorborsó, hanem kemény, jó szálas  külsejű kifejtős borsó. Így kifejtettem.
Aztán egy picit megpirítottam. Gombával, tofuval. És ennyi.
De nagyon-nagyon finom. Az egyszerűsége, és frissessége miatt.

A kapor amúgy szintén váratlan vendég volt. Nem tudom, hogy most van a szezonja, vagy mi, de annyi volt belőle, hogy teljesen belengte az illata a teret. Beköltözött az orromba is. Naná, hogy vennem kellett!


Hozzávalók 1 személynek:

olívaolaj

1 nagy maréknyi aprószemű barna csiperke

10 dkg friss zsenge borsó

7 dkg tofu

3 dkg árpa

3 nagy szál kapor

só, őrölt mustármag

Az árpát előző este beáztatjuk, majd másnap puhára főzzük.

Egy serpenyőben egy pici olívaolajat hevítünk. A meghámozott gombát egészben rátesszük, és 3 perc után hozzáadjuk a borsót, majd pár perccel később a tofukockákat is. Addig pirítjuk, míg egy icipicit meg nem sül a külseje (a borsónak). Ekkor hozzáadjuk a főtt árpát, és addig "főzzük", míg teljesen száraz nem lesz. Ekkor levesszük a tűzről, ízesítjük a mustárporral, és belevagdossuk a kaprot is.

Azonnal tálaljuk.

Petrezselymes tofu alma chutney-val és kókuszos árpával

Valami üzleti fogás a virágárusok részéről, hogy minden egyes buszmegálló mellé odatelepülnek? Tegnap tűnt fel, mikor már a harmadik ajtónyitáskor tárult a szemem elé egy fél mező. Nyilván a tavasz nekik is kedvez, szebbek (=eladhatóbbak) a növénykék, ráadásul a szerelem (szintén a tavasz miatt) sok fiatal és nem olyan fiatal szívet is megmozgat.
Az már külön téma, hogy mi kerül egy szál szegfűn 400 Ft-ba.

Hiába, a szerelem drága.

Ez pedig egy igazán egyszerű étel. Csak több kicsi részből áll. Amik azonban végezhetők párhuzamosan, szóval nem is hosszú. 
De tényleg. 


Hozzávalók 1 főre:

Kókuszos árpa:

0,4 dl árpa

1 csapott evőkanál kókuszreszelék/pehely

só

Az árpát nagyjából 2-2,5-szeres vízben puhára főzzük. Ha kész, vegyük le a tűzről, tegyünk rá fedőt, hogy a még be nem szívott vizet is magába szívja.   

Amikor már csak langyos, keverjük össze a kókusszal és ízesítsük sóval.

Petrezselymes tofu:

10 dkg tofu

olívaolaj

maréknyi apróra vágott friss! petrezselyem

só, fekete bors

A tofut kenjük be az olajjal, majd forgassuk meg a petreszelyemlevélkékben. Legvégül sózzuk-borsozzuk mindkét oldalát. Ebben a "pácban" hagyjuk állni 1 óráig, majd forró serpenyőben süssük aranybarnára mindkét oldalát.

Alma chutney:

1 közepes alma

fél evőkanál mazsola

csipet só

2 nagy csipetnyi fahéj

1 nagyobb csipetnyi chili

Az almát hámozzuk meg, majd vágjuk dobókocka méretű darabokra. Kevés vízben pároljuk meg, majd törjük össze egy villával, és ízesítsük a sóval, fahéjjal, chilivel.

Mézes tofu currys-diós kölessel

"Majd attól kapok virágot, akinek nő vagyok."
Ez a mondat tegnap ütötte meg a fülem, miközben anya és P. beszélgettek.

Hát, én ha nem is nő, de apuci pici lánya biztosan vagyok. A szó legjobb értelmében. (Mert az én apukám bizony az a típus, aki képes a legegyszerűbb (és sokszor legfontosabb) dolgokat elfelejteni, ellenben csomószor eszébe jutok "csak úgy". 2 napja például hazaállított, hogy idesüssek mit hozott nekem, majd a háta mögül előhúzott egy Teleshopos reszelő/vágó/salátaszettet. Vagy vasárnap az orchidea. "Hiszen mindjárt nőnap." A legnagyobb boldogság számomra azonban az, amikor meglátom a konyhabpultján az elmosogatott joghurtospoharakat, amiket egyszer említettem, hogy legyen kedves tegye már félre nekem, hisezn éppen jó méret szállítható pohárdesszertnek.)

Vagy inkább apja-lányát kéne mondani? Mert az is igaz. Anya mindig elmondja, hogy pontosan ugyanolyanok vagyunk. És ez jó. Örülök neki. Mert szerintem klassz ember. Vannak hibái, nyilván, de kinek nincsenek?
(Mondtam anyunak, hogy milyen figyelmes, hogy így eszébe jutott ez a nőnap dolog - bár a mai világban nehéz felette átsiklani, mikor már egy hónappal előtte ez folyik még a csapból is - mire rögtön elkezdett durrogni, hogy bezzeg amikor kórházban voltam, még a nővérkéknek is ő vette meg az ajándékot. :D  Csak vigyorogtam, hogy akkor apa igen csak fejlődőképes. Ő azonban legyintett, hogy nehogy azt higgyem, csak én fontos vagyok neki.
Hát, ez sem rossz opció :)


Bár halkan hozzátenném, hogy szerencsés vagyok, mert az osztályunk minden évben gondolskodik valami virágról (és az eddigi szegfűk helyett idén tulipánt szerváltak, JEE), és még Á. is volt itt. Tök rendes.

(Talán ez az oka, hogy nem tartom fontosnak ezeket az ünnepeket, mert minden évben van benne részem. És a dolgokat akkor tanuljuk meg igazán értékelni /hiányolni, ha már nincsenek. 

Huh. Azért nagyon klassz 2 illatozó tulipán mellett főzőcskézni. :)

És hogy a borongós idő ellenére mindenkinek jó kedve legyen, íme egy igazán napsárga étel (én naranccsal fokoztam), ami a színe miatt a narancsbőr elleni harcban is kiváló segítőtárs lehet. (Bár valószínűleg a curry nem ér.)
Kizárólag nőknek*  :)

*(Viccen kívül tényleg inkább nőknek ajánlott, mert a szója köztudottan fokozza az ösztrogéntermelést, ami ugye pasiknak nem túl előnyös, ellenben nőknek igen! Részletesen itt is olvashatsz róla.)
            ------------------------------------------------------------------------------------
 Hozzávalók 1 személyre:

3 dkg köles

1 teáskanál mogyoróolaj

1 nagy teáskanál curry

chilipor

só

kis marék dió

A mogyoróolajat felhevítjük , majd beleszórjuk a curryt, és a kölest. Kevergetve fél percig pirítjuk, majd felengedjük 3-szoros mennyiségű vízzel, kevés chiliport szórunk bele, majd puhára főzzük. A legvégén sóvl ízesítjük.

10 dkg füstölt tofu

1 nagyobb teáskanál méz

1 teáskanál olívaolaj

1 teáskanál citromlé

mokkáskanálnyi reszelt gyömbér

só, fehér bors

A mézet, olajat, citromlevet és fűszereket összekeverjük.

A tofut ujjnyi vastag szeletekre vágjuk (nagyjából 3 db), "bekenjük" a keverékkel, majd állni hagyjuk benne, minimum 1 órára, de akár 2 éjszakát is elvan. 

Tálalás előtt: Egy serpenyőt felforrósítunk, majd a tofuszeleteket néhány perc alatt aranybarnára sütjük benne (mindkét oldalukat).

A diót megpirítjuk (száraz serpenyőben), majd a kölesre szórva tálaljuk.

Forrás: Ízek és Érzések  (2010. április-május)

Tofus-tökmagos quinoa keksz

Ismét egy sós, ezúttal a tofu örömére, amihez nagyon hosszú idő után sikerült újra hozzájutnom. Hála apának. :)
Nem utolsó sorban rohamos tempóban pusztítgatom ezeket a falatokat, úgyhogy hasonló tempóban kell csinálnom az utánpótlást.



Hozzávalók: 5 púpos evőkanál puffasztott quinoa
                      1 újhagyma
                      10 dkg füstölt tofu
                      1 kávéskanál himalaya só
                      1/4 kásvéskanél fehérbors
                      1 evőkanál olívaolaj
                      1 evőkanál víz
                      2 evőkanál tönkölybúzaliszt

A quinoát beáztatjuk vízbe 2 percre. Az újhagymát karikákra vágjuk, a tofut apró kockákra. Összekeverjük a quinoát, a natúr hagymát, tofut, sót, borsot, és amennyire csak lehet összedolgozzuk. A tofut nyugodtan túrószerűre. Ezután hozzáadjuk az olívaolajat, vizet és tönkölylisztet.
Lapos köröket formázunk a 2 diónyi gombócokból, és előmelegített 180 fokos sütőben kb 17 percig sütjük.
                                                                                                               13 keksz lesz.

Tofu

 Az Ízek és Érzések magazinban olvastam egy gombás tofutokány receptet, az adta az ötletet, hogy milyen jó lehet a gomba-tofu páros. De a jó kis magyaros ételekkel elég bizalmatlan vagyok (már a név is milyen rossz: tokány... :S ), meg a hozzávalók között is voltak sztornósok, így született ez a gyönyörűség. Maga a nagybetűs fehérje. Ráadásul szerintem minden érzékenynek tökéletes, kezdve a cukorbetegtől a laktózérzékenyen a gluténérzékenyig, ugyanis nincsen benne allergén anyag. Csak nagybetűs tiszta íz.

Sokakban felmerülhet, hogy mi is pontosan a tofu? Nekem néhány napja tették fel a kérdést, és mikor nem tudtam rá válaszolni, elszégyelltem magam. nem tudom mit eszek? Úgyhogy egy kis kutatás: Kínai eredetű élelmiszer, melyet aludt szójatej, és az abból visszamaradt túróból készítenek. fehérjetartalma nagyon magas, ezért vegetáriánusoknak kiváló. 121 kcal található 10 dkg-jában, szénhidráttartalma 2,4, szóval diétás élelmiszernek is tökéletes. Gazdag kálciumban, foszforban, vasban, B1 és 2 vitaminban.

 A tofuhoz még hozzáfűznék annyit, hogy én már kipróbáltam mindhárom fajtáját ( natúr, medvehagymás, füstölt), és a füstölt az egyetlen amit ajánlanék. nem túlzottan, de azért karakteres, ellenben a másik 2 testvérével. Mivel a medvehagymás teljesen ugyanolyan mint a natúr, csak rengeteg kis kemény zöld fűszerdarabka-gondolom medvehagyma- tarkítja. Amik semmi ízt nem adnak.
Szóval a tofunál senki se számítson olyanra mint a túró, vagy a sajt, mert nincs kimondott íze. Egy bármihez könnyedén idomuló seízű  könnyen morzsolódó anyag.