Céklaburger

"...neked egy emberrel kell majd jól mutatnod, és az nem én leszek."

Nem én leszek. 

A három szó, szinte égette a szemem.

Erőst kényszert éreztem, hogy megkérdezzem, miért ennyire biztos benne. Hogy hogyan jelenthet ki valamit ennyire végtelenül kategorikusan.

Nem tettem. Nem szabad.

Ha megtenném, az olyan lenne, mintha pontosan azt szeretném. 

Mintha már elképzeltem volna az idilli kis életünket, és a fejemben gondosan felépített álomvárat éppen most rombolta volna le.

Nem lehet.

És különben is, nem számít. Tudom, hogy nem.
De miért idegesít akkor mégis annyira?

Mert már tényleg megvolt annak a bizonyos várnak az alapja?

Vagy egyszerűen csak amiatt, mert mi lányok nem tudunk pillanatokban gondolkodni, és szükségünk van hosszútávú fogódzkodókra? 

Ami nem az örökkévalóság. 

Bár úgy látom fiúszemmel nézve annak tűnik.

Eszembe jutott B. 

Hogy soha többé nem engedett magához közel, miután megkérdeztem, hogy mi is van pontosan közöttünk. 

Nem értettem.

Most sem értem.

De nem fogom még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni.

Ezek azok a pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak társaságibb ember lennék.
Hogy lenne egy csomó barátnőm, akit ilyen helyzetben felhívhatnék, és ők jól elmondanák a véleményüket.

És hogy fest ehhez képest a valóság?

Fantasztikus barátaim vannak, akikre mindig számíthatnék - mégsem teszem.
Mert nem vagyok olyan.


Azért igyekszem fejlődni. 
A vasárnapi brunchunkon például egy csomó hasonló témát érintettünk Orsival, örök közös kedvencünk, a fenntartható fejlődés kérdésének megvitatása mellett.
És hamburgereztünk. Isteni finom céklapogácsákat csinált a csodakonyhájában.

Hozzávalók 5 burgerhez:
1 kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1/2 csésze cékla reszelve
1/4 csésze mazsola
1/2 csésze dió
1 tk. pirospaprika
só, bors
1 csésze főtt barna rizs
1/4 csésze főtt lencse
1 picike tojás
olívaolaj
4 evőkanál feta sajt
4 evőkanál görög joghurt
1/2 citrom leve
kevés víz a higításhoz
egy csomag rukkola, 5 db magvas buci

A rizst és a lencsét főzzük meg előre egy kevés sós vízben.
Másnap kevés olajon süssük aranybarnára a vékonyra szeletelt hagymát, nagyjából 10 perc alatt. 
Adjuk hozzá az áttört fokhagymát, a pirospaprikát, a reszelt céklát, a mazsolát és a diót. Sózzuk, bnorsozzuk, majd hagyjuk párolódni újabb 10 percre. (A mazsola igen száraz volt , így nekem egy kevés vizet is kellett aláöntenem.)
Eközben a főtt rizst, a lencse felét és a tojást turmixoljuk össze, majd adjuk hozzá a maradék lencsét.
A céklás keveréket hagyjuk egy kicsit hűlni, majd pürésítsük, és keverjük össze a lencsés-rizses masszához.
Formázzunk belőle 7 cm átmérőjű, 1,5 cm magas pogácsákat, tegyük őket sütőpapíros tepsire, spricceljük meg a tetejüket egy kevés olívaolajjal, és 180 fokos sütőben körülbelül 30-40 percig süssük - míg egyaránt aranybarnára nem sült a tetejük és az aljuk.

A krémhez törjük össze a fetát villával, majd keverjük simára a joghurttal és citromlével.

Vágjuk félbe a bucikat, majd sütőben pirítsuk meg egy kicsit mindkét oldalukat. Kenjük meg a vágott felüket a fetás krémmel, tegyük rá a pogácsát, egy jó nagy adag rukkolát, aztán a maradék szószt higítsuk fel egy kis vízzel, és csorgassuk a zöld levelek tetejére.

A recept a Sprouted Kitchen blogról.

paszternák-birsalma krémleves fetás diómorzsával

Hideg van.

Tekintve, hogy mindjárt december, nagy újdonság nincs benne, nekem azonban mégis egy kisebb csodával ér fel, hogy a belülről nézve az eddigivel tökéletesen megegyező szürke időjárás már nem vészelhető át vastag pulcsi és kesztyű nélkül. Előkerült a szekrény mélyéről a rózsaszín pomponos benti “csizmám” is, és a sál is egyre többször marad a nyakamon.

És hát lássuk be: egyre hosszabbak az esték. 

Mind a sötét, mind a hideg miatt egyre jobban szűkül a szabadban tölthető idő. Talán ez az, ami miatt nem szeretem a telet. Egyszerűen nem enged megfeledkezni arról, hogy milyen egyedül vagyok.

Megborzongok, ha a szombámban lévő franciaágyra gondolok. Hogy esténként, amikor nyitott szemmel fekszem az oldalamra fordulva, hátranézés nélkül tudom, hogy mekkora hely van mögöttem. 

Valaki másnak a helye.

Eszembe jut, hogy egész kamaszkoromban kétszemélyes ágyra vágytam. Hogy megoszthassam valakivel.

Nem tudom az akkori énem mit szólna most magamhoz.

Így történt, hogy rászoktam a levesekre. Sűrű, tartalmas, melengető, bögréből kanalazható levesekre. Azt hiszem Bálint barátom indította el a lavinát a sütőtökkrémlevesével és a rádobált pirított tökmag-kölesgolyó kombóval. Máig mosolygok, ha eszembe jut.

Ez a recept a Vegasztrománia szakácskönyvből van. Izgalmas ötlet, egy próbát mindenképpen érdemes vele tenni! Én annyi változtatást eszközöltem, hogy a tejszínt lecseréltem kókusztejre, illetve a kéksajtos-diós golyók helyett egy fetás morzsával szórtam meg a tetejét - ez utóbbi nekem nagyon kellett, az édes ízeket tökéletesen ellensúlyozta a sajt sóssága. Köszi a receptet Anna!


Hozzávalók 6 adaghoz:
35 dkg paszternák
1 birsalma (nem kell olyan óriási, mert akkor túl édes lesz a leves)
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
pici olaj + 1 teáskanál vaj
500 ml zöldségalaplé
500 ml kókusztej (az enyém nem konzervsűrűségű volt)
só, színesbors

50 g feta
maréknyi dió
petrezselyem

Aprítsuk finomra a vöröshagymát.
Hámozzuk meg a paszternákot és a birsalmát (ha nagyon szőrős lenne) és vágjuk kisebb darabokra.
Forrosítsuk fel a vaj és olaj keverékét, majd pirítsuk meg rajta a vöröshagymát. Félidőnél adjuk hozzá a kinyomott fokhagymát is. Ha már kapott egy pici színt, adjuk hozzá a paszternák és almakockákat, pirítsunk rájuk egy minimális árnyalatot, öntsük fel a zöldséglével, és fedő alatt főzzük puhára. Ennál a pontnál vegyük le a tűzről, és botmixerrel turmixoljuk teljesen simára, közben fokozatosan higítva a kókusztejjel.

A fetás diómorzsához pirítsuk meg a diót egy száraz seprenyőben, dörzsöljük le róla a barna héjat, tegyük egy vágódeszkára a felkockázott fetával, majd aprítsuk durvára.

Tálaljuk melegen a levest, a tetejére szórva a morzsát és a petrezselymet!

Anya-lánya hétvége mentával és pisztáciával bolondítva

"Én képtelen lennék ebben a sok szabályban élni." - mondta anya fejcsóválva, miután rámutattam, hogy ha lehet, máskor a fogantyújánál nyissa ki a hűtőt, mert így ottmarad az ujjlenyomata a fényes felületen.
Megvontam a vállam.
Én szeretem. Jó, nem állítom, hogy eleinte nem volt furcsa, sőt, lázadtam is ellene, de aztán megszoktam. És mint ahogyan azt illik, idővel megszerettem és a magamévá tettem.
"Palinál tanultam meg, hogy nem kell mindig mindennek tökéletesen a helyén lennie, és hogy néha le kell magunkat engedni."

Zsályás - karfiolos - fetás rétes

Először butaságnak tartottam.
Hogy ki az az szerencsétlen, aki már december elsején feldíszíti a karácsonyfáját.
Aztán láttam egy angol blogon is.
És bekattant az őrület.

Hogy nekem is kell.
Hiszen...hozzátartozik a karácsonyhoz. A hangulatához.
Az pedig most van.
Nekem legalábbis. 24-ére gyakorlatilag el is múlik. Teljesen. Sőt, még azt is megkockázatnám, hogy januárban egyenesen kínzás azt a fát nézegetni. Hát nem logikusabb minél tovább kiélvezni?


Karácsonyfát. Itt most és azonnal.
Na jó, ennyire már nem vagyok kisgyerek, így először is felvetettem apának az ötletet. Hogy milyen klassz lenne. Ráadásul pont illik az alakítsunk ki magunknak hagyományokat irányú törekvéseimhez törekvéseinkhez. Szerencsére tetszett neki az ötlet. Vagy legalábbis elég könnyedén belement. (Bár lehet, hogy ebben szerepet játszottak a sikeres mikulásbuli okozta boldogsághormonok is.)
Így esett, hogy hatodika óta van karácsonyfánk. Na jó, a mikulásos éjszakát még az autóban töltötte, számoljunk hetedikétől. Amikor arra jöttem haza reggel az uszodából, hogy belefaragták a tartójába.
A díszítésben is hamar megegyeztünk, isteni szerencse, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk. Csúcsdísz nem lesz, hülye csillogós girland sem kell, és apa ragaszkodott hozzá, hogy legyen stílusa a fának. (Ez annyit jelent, hogy mindennek a gömböcökkel kell harmonizálnia.) És megegyeztünk: nem kapkodjuk el a díszítést. Bevásároltunk az IKEA-ban: piros gömbök, rozsdás sütiforma, fémszivecse, majd odapakoltuk a fa alá. 1 dísz/fő/nap.

Már elfogyott. Sőt, tettem rá helyes kis rénszarvasos és angyalkás csipeszeket is.

Feltételezem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy legalább 10 féle karácsonyi vacsorát összeállítottam már (fejben). Mindenképpen valami újat szeretnék, valami nagyon klasszat, de képtelen vagyok dönteni. Sebaj.
A következő napokban úgyis dolgozom, lesz elég dolgom: rábízom magam a vasárnap reggeli hangulatomra. :)

Ezt a rétestekercset még az előző héten készítettem. Aztán 2 nappal később is. Majd tegnap. Csak más töltelékkel. Igen egyszerű, gyors, és nagyon jól variálható, attól függően, hogy mi a hűtőnk tartalma. Bár számomra a leginkább preferált tulajdonsága, hogy nem tud belefolyni/borulni a táskámba.


2 könnyű adaghoz (valami zölddel ^^)
kisebb fej karfiol fele
5 dkg feta
1 tk vaj + a tetejét megkenni
1 nagy vöröshagyma
6-8 zsályalevél
6-8 szem zöldbors
1 teáskanál currypor
2 db teljeskiőrlésű réteslap
2 teáskanál lenmag

A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk, és roppanósra pároljuk 5 perc alatt. 
A vajat megolvasztjuk, beleszórjuk a zsályaleveleket, és megbarnítjuk (a vajat). Elkeverjük benne a curryport, majd a felkockázott hagymát aranybarnára sütjük benne. Félúton a karfiolt is hozzáadjuk. A legvégén levesszük a tűzről, ízesítjük a porrá zútótt zöldborssal, és rámozsoljuk a fetát. (Ízlés szerint sózhatjuk is, de nekem a feta már önmagában elég volt.)
Kiterítjük a réteslapokat. A kettőt egymásra fektetjük, majd félbevágjuk, így lesz később 2 kisebb tekercsünk. A töltelék felét a tészta egyik végében egyenletesen elosztjuk, kihagyva a széleken 2 cm-t. Ezeket az üres részeket ráhajtjuk a töltelékre (és végig, a tészta teljes hossza mentén), majd feltekerjük. 
A tetejét megkenjük olvasztot vajjal, szórunk rá lenmagot, és 190 fokos sütőben barnásra sütjük (kb. 15-20 perc).

Ötlet: Channel4 - 4Food

Easy dinner for two (with a something green)
half of a smaller head cauliflower
5 dkg feta
1 tbsp butter + for the bottom of the pastry
bigger onion
6-8 fresh sage leaves
6-8 pieces of green pepper
1 tsp curry powder
2 wholegrain filo pastry
2 tsp linseed 

Wash the cauliflower and take apart (sfor maller pieces!). Simmer them aprox. 5 minutes - they have to stay crunchy!
Melt the butter, put into the sage leaves and fry until brown. Stir into the currypowder, the diced onion and roast until golden. At the half of the process, add to the cauliflower.
At the end set aside the pan, season with the powdered green pepper and crumble the feta. (If you want add some salt also, but for me feta is salty enough.)
Lay the 2 filo pastries each other, and cut into half.
Put the half of the filling at the shorter end of the pastry but leave 2 cm on the edges. Turn the empty stripes and coil it up.
Spread the top of the rolls with melted butter and sprinkle with linseed.
Bake until golden.
Serve hot with salad and garlic seasoned yoghurt.

Sült répa fetás kukoricapürével

Tudom, hogy nyár van de... nem akar kicsit enyhülni az idő?

Tarthattok ünneprontónak, de ezek a mostani "hidegfrontok", őszök, vagy mi a csudák, nekem igen jól estek. Felfrissítettek minden szempontból.

És most visszaesés a nyárba, megint.

Sütőmentesség és izzadás ezerrel.

Yeah.

De a nyárnak van olyan oldala is, amit igen nagyon szeretek.

A "bőség zavara". ahogyan a Tv-ben megfogalmazták. Valóban. Kimész a piacra/kertbe, és azt sem tudod hova nyúlj hirtelen. Hogy mit kezdj a rengeteg csodás, természetadta kinccsel.

Ilyenkor szerintem az egyszerűségre törekvés a legjobb, amit az ember tehet. Kevés fűszer, olívaolaj, és szabadtűz. Vagy annak az imitálása.

Mert azt tudtam, hogy a répa szuperfinom, de hogy a minirépák ennyire isteniek...

-Sült répa:

15 db "minirépa"

olívaolaj

nagyszemű só

balzsamecet

feketebors

A répákat jó alaposan megmossuk, a száruk egy részét levágjuk. Sütőpapírt fektetünk egy sütőtálba, meglocsoljuk olívaolajjal, balzsamecettel, majd megszórjuk sóval, borssal.

240 fokos sütőben jó alaposan átsütjük.


Fetás-kukoricamártás:

1 cső zsenge kukorica

1 vöröshagyma

1 duci fokhagyma

olívaolaj

1 dl zabtej

1 nagy evőkanál feta

szerecsendió

Egy serpenyőben pici olívolajat hevítünk, megsütjük benne a hagymakarikákat. Félúton hozzáadjuk a kukoricaszemeket, és a szétnyomott fokhagymát. Ha már elég barnásak a kis sárga "katonák", felöntjük az egészet zabtejjel, és puhára főzzük (vagyis egy kicsit be is sűrítjük vele). Turmixban feta és szerecsendió hozzáadásával teljesen krémesre dolgozzuk. Ha nagyon sűrű lenne, egy kevés zabtejjel higítsuk.


Tálaljuk valamilyen gabonával dúsított zöldségsalátával: nálam ez most paradicsomos-uborkás-tönkölybúza volt.

Spárgás - rebarbarás - cseresznyés lencsesaláta fetával

Megjött a cseresznyeszezon.   örömködés. konfettizápor
Imádom.

Anya kapott egy kollégájától, illetve Á. is felhívott egyik nap, hogy menjek le, mert itt áll a ház előtt. Ő is cseresznyét (meg meggyet) hozott, a nagyijáéknál szedték. Még nem mondtam, de isteni volt, nagyon-nagyon köszi!
Kezdek olyan lenni, mint valami rossz pasi, akihez "a hasán át vezet az út": szinte bármilyen gyümölccsel meg lehet venni.
Személy szerint én olyan vagyok, aki először nyersen jól teleeszi magát néhány alkalommal (de aaaaanyira finom...), csak azután merül fel egyáltalán még lehetőségként is, hogy akár valami izgalmas is készülhetne belőle.

Na azt mondjuk nem állítom, hogy ez a saláta a legizgalmasabb dolog, de mindenképpen kipróbálandó. Még magam is meglepődtem, hogy hogy lehet ennyire finom. A rebarbara savanykássága, a feta sóssága, a cseresznye édeskés zamata... próbáljátok ki.


Hozzávalók 1 főnek:

1 dl lencse (átmosva, beáztatva)

5 szál zsenge zöldspárga

15 kicsi bazsalikomlevél

1 jó nagy marék cseresznye

4 dkg feta

1 szál piros rebarbara (kb. 20 centis)

Az előző este beáztatott lencsét alacsony lángon megfőzzük. (Közben folyamatosan pótoljuk az elfőtt vizet.)

A spárgát megmossuk,  fás végeit eltávolítjuk (erre a Stahl magazinban olvastam egy jó tippet: fogjuk meg a 2 végét, és hajlítsuk össze, ott fog elroppani, ahol a fás rész véget ér), és 4-5 cm-es darabokra vágjuk.

A rebarbarát ha szükségesmeghámozzuk, majd másfél centis karikákra szeleteljük.

A cseresznyét megmossuk, elfelezük  szemeket, és kimagozzuk.

A puha (de nem szétfőtt!!!!) lencséhez keverjük a spárgarudakat, rebarbarakarikákat, majd rámorzsoljuk a fetát, és összeforgatjuk. A cseresznyéket és a bazsalikomleveleket csak a legvégén adjuk hozzá.

Ötlet: a Green Kitchen Stories-tól

Spenótos - fetás batyu

Napi furcsaságok:
1. A hőmérő 27 fokot mutat. Úgy, hogy minden ablakot becsuktam. 11-től 5-ig utcáramenés sürgősen elfelejtve.
2. Ma kinyitott a strand. Nem viccelek.
3. Aki érettségizik, most csukj be a szemét: már csak 9 nap...

Szóval legjobb ha beletemetkezünk a tankönyvekbe. 

Vagy ezekbe a kis táskákba. 

Szépek, nem? 

Anyu csinálta ♥  Éva kolléganője receptje alapján, én meg elkunyiztam, elvégre mégiscsak 1 háztartás vagyunk :)

Rövidre fogva: egyszerű, és bombabiztos, mint minden levelestésztás recept

                        isteni, mint minden amiben spenót és feta van!!!

Hozzávalók 16 batyuhoz:

1 evőkanál olívaolaj

2 fej vöröshagyma

1 nagy szál póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

1 szép piros pritaminpaprika

10 dkg krémsajt

20 dkg spenótpüré

10 dkg feta

2 dl főzőtejszín (elég a 20 %)

só, bors, rozmaring

1 tojás

1 csomag leveles tészta (felengedett)

Az olajat felhevítjük, majd az apróra kockázott hagymát és póréhagymakarikákat aranybarnára pirítjuk. Belenyomjuk a fokhagymát is.

Belekeverjük a krémsajtot, spenótot ( ha leveleset használunk akkor még a hagymákkal együtt fonnyasszuk meg), felkockázott fetát, legvégül a főzőtejszínt. Ízesítsük sóval (ha kell, de a feta elég sós), borssal, apróra vágott rozmaringgal, majd forgassuk össze a felvágott parikadarabokkal. Hagyjuk hűlni, majd keverjünk bele egy tojást.

A leveles tésztát téglalappá nyújtjuk, majd  felvágjuk 4x4-es kockákra. 

Kivajazunk egy muffintepsit, és beleillesztjük a tésztakockákat. A közepébe halmozzuk a tölteléket, majd a 4 sarkát felhajtva és összenyomva, 200 fokos sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük.

A hit, a valóság és egy tál répás-fetás tönkölycsiga

Azt hittem majd jobb lesz. Hogy megkönnyebbülök.
Erre minden csak rosszabb lett. Pedig nem hittem, hogy ennél már nem lehet.
Konkrétan belebetegedtem. Lelkileg. 2 napig nulla étvágy, fejfájás és hányinger. Meg fél napos síelés.
Kíváncsiságból megmértem magam tegnap. Mínusz 4 kiló. 5 nap alatt.
És ezt érzem. Az ágyból is nehéz volt felkelni, nemhogy a suliig elvonszolni magam.
A lábaimon ólmos fáradtság ül. Meg jó pár kék folt.
A lelkemen közöny. Ijesztő mértékben.
Az iskolában beültem a padba, de képtelen voltam gondolkodni. Bármin. Csak néztem magam elé, és azt kívántam, bár ne kéne itt lennem. Bár ne kéne sehol sem lennem. Figyeltem a mosolygó arcokat, és gyűlöltem, hogy nem tudok. Örülni. Felszabadultan nevetni. Még egy erőltetett mosolyra sem telik.

De akkor mi a gyógyír?

Jelenlegi meglátásom szerint az idő.

Meg a "munkaterápia". Kötelességek. Barátok. Hobbik.

Már egy kicsit jobb. Természetesen nem felejt az ember (9 hónapot furcsa is lenne ennyi idő alatt), és a mosolyszünet is tart, de legalább már tudok másra gondolni. Kapok levegőt. 

És megpróbálom belevetni magam a tanulásba. Az majd segít. De legalábbis kitölti az agyam.

Ez a csiga búfelejtés címszóval készült. Még Ausztriában elhatároztam, hogy ha hazaérek, feltétlenül készítek egy ilyent,de ma (örömmel) konstatáltam, hogy nem kívánok édeset. Se kelt tésztát. Ellenben csigát nagyon.
Az egyik könyvemben már volt is egy jelölés.
A tölteléket elegánsan elfelejtettem, de a tésztája némi változtatással jó alapnak tűnt. Ez a fajta túrós verzió nagy kedvenc, szeretek vele dolgozni. Meg olyan finom puha frissen.

Hozzávalók 8 db csigához:

15 dkg liszt

fél teáskanál szódabikarbóna

csipet só

2 evőkanál pálmazsír

7,5 dkg félzsíros túró

1 teáskanál xilit

5 evőkanál tej

A lisztet a szódbikarbónával, sóval és xilittel összekeverjük, majd elmorzsoljuk benne a pálmazsírt. HOzzáadjuk a túrót, tejet, és tésztává dolgozzuk. Nagyjából 1 óráig hagyjuk pihenni szobahőmérsékleten.

2 nagyobb répa

5 dkg feta

kb. 1 evőkanál kefír

2 csipetnyi chili

1 evőkanál apróra vágott friss rozmaring

A répát megtisztítjuk, majd kisebb lyukú reszelőn lereszeljük. Összekeverjük a fetával, fűszerekkel, majd a kefírrel krémszerű masszát csinálunk belőle.

Egy pici mogyoróolajjal kikenünk egy tűzálló tálat. (Nekem 20 cm átmérőjű.)

A tésztát enyhén lisztezett deszkán 2 mm vastag téglalappá nyújtjuk, megkenjük a töltelékkel, majd a hosszabbik oldala mentén 4 egyforma csíkot vágunk belőle. Ezeket fetekerjük jó szorosan, majd félbevágjuk, hogy 2 laposabb csiguszt kapjunk. Nem túl szorosan, de azért úgy, hogy összeérjenek, kirakosgatjuk velük a tálat.

180 fokos sütőben, kb. 25 perc alatt készre sütjük őket.

Szerintem a legfinomabb még melegen, az elmaradhatatlan joghurttal, természetesen... De hogy a ropogós kérgű széle, vagy a szinte még nyers belseje a tutibb, még az utolsónál sem tudtam eldönteni.

Répás-quinoás palacsinta fetakockákkal

"Lehet az, hogy külön dimenzióban élünk?

 Egymás mellett létezünk, de mégsem együtt. Mintha minden egyes szavunk hazugság lenne. Nem direkt, vagy bántón, de még is az. Beszélünk egymáshoz, de nem a másiknak."

Ez az egyik kedvenc reggelim. Ciki? Lehet. De nem vicc.
Egyszerű, gyors (de mégis feszegeti a reggelinélkül ébrentöltött perceim határát=kihívás), és egészen "főtt étel érzést" kelt. Na meg produkálja az általam oly nagyon imádott nyers-fílinget. Sőt, tulajdonképpen egészséges is. :)

A receptet Flatcat ihlette az ő zabpelyhes változatával.

Hozzávalók 1 személyre:

17 dkg sárgarépa (tisztított súly)

fél mokkáskanál só

3 evőkanál puffasztott quiona

3 evőkanál rozsliszt

1 evőkanál lenmagpehely

5 dkg feta

fél evőkanál olívaolaj

csipetnyi fehérbors

kb. 3 evőkanál tej

A répát megtisztítjuk, majd lereszeljük. (Inkább a kisebbik lyukon.)

Hozzáadjuk a quionát, lisztet, lenmagpelyhet, sót, borsot, összekeverjük. Az olívolajat rálocsoljuk, a fetát belemorzsoljuk/apró kockákra vágjuk, majd a tejjel egy összeálló, ragacsos masszává dolgozzuk.

Felforrósítunk egy serpenyőt (minimális olajjal ha kell), majd vizes kézzel diónyi gombócokat "csípünk ki" a masszából, és a serpenyőben szétlapítva 2-3 perc alatt mindkét oldalát aranybarnára sütjük.

Tálalás előtt érdemes 5-8 percet hűlni hagyni, ezalatt kissé megszilárdul. 

Lehet hozzá joghurtot/tejfölt kanalazni, de én magában imádom, úgy is kellőképpen "szaftos".

Ha jobban belegondolok, akár főzelékhez is mehet feltétnek. Mint fasírt.

Brokkolis-diós sajtkrém és a szokásos "mileszha"...

Azt hiszem kezdek aggódni. Nem csak a fellépés miatt (bár mint kiderült, ha színpadra kerülök és felkapcsolódik a lámpa, leblokkolok. Kész. Végem van. Amilyen magabiztossággal csinálom, és tudom azt is, hogy tényleg jó amit csinálok ha nem néznek, a "rivaldafény" mindent elront. 

A másik (kicsit már neccesebb pont), hogy alig bírtam kikelni az ágyból. Szédülök, hányingerem van, slusszpoénként pedig a hasam is fáj. És nem vagyok éhes!!!!!! Én, akinek a reggeli az egyik legkedvencebb étkezése. 

Azért egy csokis kiflit beerőltettem, elvégre hosszú lesz ez a mai nap, ráadásul délelőtt uszi (már ha el tudom magam vonszolni), ráadásul nagy valószínűséggel nem lesz idő ebédre sem...

Ez pedig a tegnapi ebédem: a valami finomat gyorsan kategória egyik klassz (és igen esélyes) jelöltje. Tudom szeretni, hogy olyan jópofa dolgokat produkál a hogyan használjuk fel a hűtő utolsó értelmes tételeit típusú főzés. Már ha ez a kis csuklógyakorlat egyáltalán annak számít.

Hozzávalók 2 személyre:

20 dkg brokkoli

3 dkg feta

fél teáskanál szárított bazsalikom

5 dkg sajtkrém

1 apró szál újhagyma

só, fehérbors

A brokkolit megmossuk, rózsáira szedjük, majd megpároljuk/blansírozzuk.

A hagyma külsejét leszedjük, karikákra vágjuk, és összeturmixoljuk a brokkolival. Keverjük hozzá a sajtkrémet, morzsoljuk bele a fetát, majd ízesítsük a fűszerekkel.

Tálalhatjuk csíkokra vágott zöldség, csapati/pita, pirítós mellé, de kissé felhigítva akár tésztaszósznak is könnyedén beilleszthető.

Fetás-márványsajtos tönkölykeksz avokádóval

Elindult a hajrá. Már tegnap. Még csak a hétvégi (vagyis inkább pénteki) sütibiznisz (megint egy érdekes kérés), jövő héten pedig...Telekis Napok!!!! És ez most egyáltalán nem olyan,mint eddig. Nem. Egyrészt idén nem játszom pizzásnénit, és nem sütök pizzát 2 napon keresztül napi 12 órában, hogy aztán megkapjam az osztályfőnöktől, hogy "hát nem ebből fog meggazdagodni az osztálypénztár"-(Azért szerintem 2 nap alatt 40.000 forintot összeszedni nem rossz. Jó, ebből az első 20 az a kiadott költség visszahozása, de akkor is! Megkétszereztük. Nem úgy, mint tavaly, amikor az egészet bebuktuk, mert nem szervezte senki. Meg a keresett néhányezret is ellopták. Szóval elmehet a p*...ba.)- másrészt pedig idén mi vagyunk a főszereplők. Értünk van a dolog. "Hogy egy nemes vetélkedésben eldöntsük, hogy ki érdemli a koronát." Majd kiderül. Fő a bizalom, de természetesen tenni is kell érte. (Tök jó, hogy én beszélek, mikor erősen a passzív réteget képviselem. Na jó, de valakinek a tanárok karácsonyi bonbonkollekcióját is meg kell csinálni! Szóval azért dolgozom. Még ha sok köze nincs is ehhez.)
Kezdetnek nézzétek meg a királyvideónk trailerét.  :D Képtelen vagyok megunni.

Már használtam néhányszor avokádót, és az az igazság, hogy egyre jobban szeretem. Ha valahol látok (és éppen nem horror áronon fut), mindig betározok néhány darabot. Egy puha, 1-2 kemény. Aztán hűtőben érlelem. Ellál, akár 2 hétig is. Addig remélhetőleg az ihlet is megjön, hogy mi készüljön belőle.

Itt éppen zsiradék helyett építettem be (az íze alig érződik).

Hozzávalók (16 kekszhez):

     10 dkg + 1 evőkanál tönkölyliszt

     1 mokkáskanál szódabikarbóna

     7 dkg avokádóhús (egy kisebb darab nagyjából ennyit tartalmaz)

     5-5 dkg márványsajt és feta

     csipetnyi himalaya só, fehérbors, 1 kis csokor kakukkfű

     

A puha avokádóhúst egy villával pürésítsük, majd morzsoljuk bele a kétféle sajtot is, és jól keverjük el. Szórjuk hozzá a liszttel elkevert szódabikarbónát, ízesítsük sóval, borssal és apróra vágott kakukkfűvel.

Jól gyúrjuk össze, formázzunk belőle hengert, majd tegyük 15 percre  mélyhűtőbe.

Melegítsük elő a sütőt 185 fokra. Vegyük ki a fagyasztóból a téstarudat, és vágjuk 1 cm-es körökre. Tegyük sütőpapíros tepsire, és addig süssük, míg a teteje szép aranybarna nem lesz. (Vigyázzunk, hogy az alja se égjen meg!)

Körtés lencsesaláta fetalepénnyel

Tegnap, éppen úton a Ferenciek Tere felé, javában bambulok a buszon, amikor azt érzem, hogy valami matat a fenekemnél. Nem az a magabiztos mozdulat, inkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy friss pár elsőnek próbálja megfogni egymás kezét. Tapogatozó, óvatos mozdulatok. A harisnya-vastag cicagatyában  kitűnően éreztem minden egyes mozzanatát. Elsőnek természetesen lemerevedtem, és csak az a gondolat cikázott a fejemben, hogy valami őrült taperol. Elkezdtem mocorogni, hátha rosszul érzem, és egy időre meg is szűnt a dolog. Azután újra elkezdtem érezni, de akkor már biztos voltam benne, hogy csak a kabátom az ami súrolja a combom. Sajnos azonban az utolsó 2 percben érzett meleg ujjak az utolsó kétségeimet is elfújták. Fúj. Remélem legalább szereztem neki egy jó napot.

Ma átmentem törő-zúzó üzemmódba: 5 perc leforgása alatt összetörtem a kedvenc poharam (pedig csak inni akartam, de feldőlt), összetakarítottam a szilánkokat, és a vizet, majd elővettem a hűtőből egy nagy joghurtot, letettem az asztalra, és mikor fordultam oda a kanállal, hogy belemerítsem, ugyanazzal a mozdulattal kiborítottam az egészet az asztalra. Higyjétek el, egy 45 dekás joghurt hatalmas területet képes befedni.

Néhány nappal ezelőtt Szöszi szájából elhangzott az az elmés kijelentés, miszerint mi minden dolgozatot nem csak egyszer, hanem legalább kétszer megírunk. Először az órán, utána pedig a szünetben, amikor a megoldásokat ellenőrizve a fiúk újra végigzongorázzák az egészet. Akkor azt mondtam, hogy á, ez hülyeség. De nem. Az utóbbi napokban elkezdtem figyelgetni, és tényleg így van! Minden egyes alkalommal. Egész egyszerűen hihetetlen.
Szöszi...mi a jó ég van velünk?  :(

Recept a PInk.hu-ról. (Már a neve is aranyos, nem? Pink. Az csak jó lehet, takarjon bármit is.)

Hozzávalók 1 személyre:

     0,7 dl szárazlencse (lehet vörös, de sima étkezési is)

     5 dl zöldségalaplé

     2 db főtt sárgarépa (alaplében)

     1 db főtt fehérrépa (szintén alaplében)

     1 vöröshagyma

     olívaolaj

     1 nagyobb körte

     só, fehér bors

A lencsét tegyük fel főni az alaplében, közben fedjük le, ezzel is gyorsítva a folyamatot. (Ha elfőné a folyadékot, de még nem puha, pótoljuk nyugodtan vízzel.) Ha már majdnem elkészült, vegyük le a gázról, és fedjük le, hogy tovább puhuljon.

A hagymát vágjuk apró kockákra, egy kevés olívaolajat melegítsünk serpenyőben, majd pirítsuk meg rajta. Ha aranyszínű adjuk hozzá a szintén kockákra vágott puha sárga és fehérrépát. Végül a répás keveréket keverjük össze a főtt lencsével. Sózzuk, borsozzuk.

     7 dkg feta

     1 tojás

     4 szál petrezselyem

     1nagyobb evőkanál tönkölykorpa

A fetát egy villa segítségével pépesítsük. Keverjük hozzá a tojást, a korpát, majd ízesítsük petrezselyemmel.

Forrósítsunk egy kevés olívaolajat serpenyőben, majd tegyünk 1 evőkanálnyi gombócokat az aljára, és süssük (pontosabban grillezzük) meg mindkét oldalát  néhány perc alatt.

Coming home és a fetás mandulás karfiol

"Megilletődve lépkedtem a sárga falevéltengerben. Leírhatatlanul ismerős volt, de valamiért mégis annyira idegen. Teleszívtam a tüdőm levegővel, és belemosolyogtam a szelíden sütő napba. Igen. Én itt vagyok itthon."

Beköszöntött az ősz. (A 30 fok és napi 3 alkalommal ismételt 50 faktoros naptejes kenegetés után főleg.) Visszavonhatatlanul.
A levelek besárgultak, a fák rohamtempóban igekeznek tőlük megszabadulni.
Varázslatos az egész. A színek, a hangulat. Maga az élet. Egy ajándék.

Mikor mentem a reptérről a vasútra, mindez akkor tudatosult bennem. Nem csak az ottani nyomor utáni még feltűnőbb jólét, vagy a szmogriadó ellenére kristálytisztának tűnő levegő kapcsán, leginkább a hazajövök érzés lehetett a ludas. Hogy van hova hazamenni. Ahol várnak.
És annyira megfogott ez az állapot, hogy eldöntöttem, ezután minden napot így akarok leélni. MIntha nem lenne több.
Minden apró pillanatot kihasználni, és nem engedni, hogy a rossz hangulat eluralkodjon. Mosolyogni idegenekre az utcán, majd nevetni a megrökönyödött pillantásukat látva. Igen, ez az amit szeretnék.

Ez a kaja is már jó egy hónapja készült, de annyira finom volt, hogy mindenképpen meg kell majd újra csinálnom. (Meg a tuti kis szelektív memóriámmal garantáltan elfelejtem hogy s mint volt pontosan. A legtisztább ha itt megvan. Hiszen mit gondoltok én honnan főzök? :D

Hozzávalók:
    fél fej karfiol

    7 dkg feta

    szerecsendió, só, fehérbors

    1 evőkanál lisztből besamel (én olívaolajjal és rozsliszttel csináltam, azért ilyen barna)

    1 kis csokor petrezselyem

    1 apróbb vöröshagyma

    2 evőkanál mandulalap

A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk, majd megpároljuk.

A vöröshagymát megpucoljuk, majd félkarikákra vágjuk.

Elkészítjük a besamelt: forró vajra szórjuk a lisztet, majd folyamatosan kevergetve felengedjük tejjel, és csomómentesre sűrítjük. Adjuk hozzá a hagymát, majd Ízesítsük aa sóval és szerecsendióval.

Kenjünk ki zsiradékkal egy tűzálló tálat, majd kezdjük el a rétegezést. Fél adag karfiol, morzsoljunk rá bőven fetát, szórjuk meg petrezselyemmel, mandulával, majd ismételjük meg még egyszer ugyanezt, de még a mandula előtt öntsük nyakon a besamellel. Ezután szórjuk meg a fehérborssal és tegyük rá a maradék mandulát. 

Süssük 200 fokon kb. 15-20 percig, míg nem kap szép aranybarnás színt, majd szórjuk rá a maradék petrezselymet, és süssük még 2-3 percig.

42 = Dobostorta '11

Anya ismét öregebb lett egy évvel.
Nee, ezt olyan rossz kimondani. Csúnyán is hangzik. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy még egy évvel érettebb és vonzóbb nő lett. Mindjárt más, nem?
És ezek a szülinapok, már 3 éve újabb és újabb dobostortát jelentenek. Mert anya imádja. DE úgy komolyan. Képes bármilyen cukrászdában ilyet kérni. Vagy inkább úgy mondom, hogy mindenhol. Pedig dobostorta és dobostorta között... hihetetlen különbségek vannak. Mintha nem is ugyanazt ennéd. És akkor még csak nem is az otthonit és "boltit" hasonlítom össze! Mert ott meg tényleg ég és föld. Iszonyúan fontos a csoki minősége (=lehető legmagasabb kakaóvajtartalom), na meg a krém összetétele. Kapásból elítélem a vajas krémeket (apa ezt úgy kommentálta, hogy hálistennek örököltem valami jót is), de sajnos a dobos meg szinte mindenhol azzal készül. Kellett pár alkalom, de sikerült kikísérletezni a (szerintem) tökéletes verziót, főzött(ebb) krémmel.

Ezt a receptemet használom, de most változtattam rajta néhányat.
1. 10 dkg csoki és 2 evőkanál kakaópor került a krémbe
2. A piskótát 4 egésztojás és plusz 3 fehérje keverékéből (eleve volt 1, meg a másik kettő megmaradt a krémből), illetve vaj nélkül sütöttem (véletlenül elfelejtettem)
3. A díszítés már csak részletkérdés, de szerintem fehér tejszínhabbal jobban néz ki, mint a múltkori sötéttel (nem is értem miért úgy csináltam)

 És hogy valami meglepetés is legyen szegénynek (mivel közölte hogy mit szeretne, hol tudjuk megvenni, és mennyibe kerül), tegnap szépen felvonultam apuhoz sütögetni. A 3 órás Mountex túra után elhiszem, hogy nem volt kedve bemenni dolgozni (Amúgy én is baromira elfáradtam, gyakorlatilag a semmiben. Hiszen csak felpróbáltunk 5 féle bakancsot, aztán apa biciklizett 3 kört (bakancsostul), majd táskát, meg hálózsákot választottunk. De azért nehéz az a cipő. Meg meleg. A térdig érő túrazokniban úgy néztem ki vele, mint egy kanadai favágó. Már csak a zokni alól "diszkréten" kigöndörödő szőrök hiányoztak.), így otthon maradt velem. Kinevezte magát insinkerator-nak, és szorgalmasan pusztította a maradék krémet, levágott széleket, diómorzsát. Legalább neki is jutott valami, ha már a kész tortából nem tud enni. :(

Ezzel a lendülettel mára már csak a főétel elkészítése maradt (jobb alsó). Zizinél láttam, és szerelem volt első látásra. (Mert azért szeretek "normálisat" enni. Egyre jobban úgy érzem. Illetve többször. Van, hogy már kimondottan hiányzik.) Az elfogyasztása utána pedig csak megerősíteni tudom az előre sejtetteket: tényleg nagyon-nagyon finom.

Kukorica polenta paradicsomos-rozmaringos cukkinivel

3 cső kukorica

3,5 dl víz

15 dkg feta

fehér bors

A kukoricáról lehántjuk a külső leveleket, megmossuk, majd egy éles késsel levágjuk róla a szemeket. Feltesszük főni annyi vízben, hogy éppen ellepje, és 12 percig lassú tűzön bugyogtatjuk. Ekkor botmixerrel úgy-ahogy pürésítjük, majd visszatesszük főni egy újabb 8 percre. Ha ez is letelt belemorzsoljuk a fetát, ízesítjük a borssal, és félretesszük.

1 közepes zsenge cukkini

2 vöröshagyma

1 evőkanál olívaolaj

1,5 dl paradicsompüré

2 mokkáskanál só

1 mokkáskanál rozmaring (szárított)

A hagymát felaprítjuk, majd a forró olajon kissé megpirítjuk. Hozzáadjuk a felkockázott cukkinit, és puha-aranybarnára pirítjuk. Ekkor beleöntjük a paradicsompürét is, sózzuk, fűszerezzük, és 2 perc alatt összeforraljuk.

Répás-borsós-fetás tojáspogácsa

 "Ez normális kaját is csinál/eszik?"  Szinte látom magam előtt ahogyan egyesek fejében körvonalazódik a kérdés. Többek között azért, mert paradox módon bennem is ugyanez merült fel elsőnek. Hiszen mi a normális? (Nekem.) Ami nem édesség (leszokóban vagyok), vegetáriánus lévén nincs benne hús,  passzol az egészséges táplálkozásos mizériámhoz és persze rengeteg zöldséget/gyümölcsöt foglal finom egységbe. Nagyjából ennyi.  

Egyszerű vagyok, nem? :)

Az alaprecept Renitől , a fenti kritériumokhoz igazítva. (Nézzétek meg, gyönyörűséges fotókat csinál. Ha egyszer házasodásra adnám a fejem, tuti ő lesz a fényképész. Halálbiztos. Egy őféle esküvői sorozat nekem is kell.)

Hozzávalók: 2 bögre fagyasztott répa-borsó finomfőzelék alap (persze frissből ugyanúgy tökéletes, talán még jobb is)
            1 szál újhagyma
            3 dkg feta
            2 evőkanál tönkölykorpa vagy puffasztott amaránt
            1 evőkanál kölespehely
            1 mokkáskanál só
            2 csipetnyi fehérbors
            2 tojás
            1 teáskanál olívaolaj
            3 szál petrezselyem

A zöldségkeveréket gőzben pároljuk puhára. A hagymát karikázzuk fel, majd keverjük össze a szétmorzsolt fetával. Adjuk hozzá a 3 evőkanál szénhidrátot(én magamban csak így hívom), a tojásokat és az olívaolajat. Ezt a keveréket jól keverjük össze, majd tegyük bele a párolt zöldséget is. Ízesítsük sóval, borssal, majd vagdossuk bele a petrezselymet.
Forrósítsunk fel egy jó vastag aljú serpenyőt (legjobb talán a tapadásgátlós), majd pár perc alatt süssük aranybarnára a lepénykék mindkét oldalát.
                               8 db tenyérnyi korong
           

Tortelinni

Ez is az az étel, amit már tervezek egy ideje. Hogy mégis milyen jó lenne. Mert a bolti az bolti, de a házi az olyan elegáns. Meg a zacskós termékekben az a legnagyobb nemszeretem (részemről), hogy a tölteléknek, szinte mindig ugyanolyan az íze. Teljesen mindegy, hogy sajtos, sonkás vagy gombás, egyforma. Gondolom ugyanaz az anyag, amihez más-más aromát porcióznak a különböző ízhatás eléréséhez. Ebbe nincs aroma. Csak a kizárólagos hazai. Ráadásul a tészta "egészséges" verzió is ( rita konyhájából, módosításokkal) , mert a színét a grahamliszttől kapta, nem pedig fahéj van benne, ahogyan kedves kisöcsém tippelt. Kóstolni nem kóstoltam, ugyebár a tésztájában lévő bűn miatt, de a sajtos töltelék favorit. El tudom képzelni egy kis gombával...


Hozzávalók a tésztához: 3 tojás, 8 dkg grahamliszt, 17 dkg finomliszt, 1 kávéskanál só

A tésztát összegyúrjuk-előre szólok, nekem nem volt egyszerű. Majd egy nagy méretű pogácsaszaggatóval (nekem 6 cm átmérőjű), kiszaggatjuk a lehető legvékonyabbra nyújtott tésztát. Kicsit lisztezzük is a deszkát, amin nyújtunk, de ne essünk túlzásba, mert utána nem lehet majd formázni a tésztát rendesen.
A fázisfotók pedig szerintem elég jól szemléltetik a töltési módozatot.

1. A kör közepére egy kávéskanálnyi tölteléket teszünk.
2. Félbehajtjuk, a széleit jól lenyomkodjuk, hogy a töltelék ne jöhessen ki.
3. A félhold széleit óvatosan egymáshoz hajtjuk, és jól összenyomjuk.

Higgyétek el, nem fog szétesni főzés közben.

Sonkás töltelék:

Kb. 10 dkg selyemsonkát ujjnyi csíkokra, majd kockákra vágunk. Beletesszük egy serpenyőbe, és hozzáadunk fél dl tejszínt. 2 csipet sóval, egy csipet borssal és egy fél marék petrezselyemmel ízesítjük. Ha már elfőtte a tejszínt, összeturmixoljuk, és tölthetjük is.




Egzotikus-többsajtos töltelék:

5 dkg fetasajtot, 3 darab minimozzarellát, és 3 dkg trappistát összekeverünk. Teflonedénybe tesszük, és hozzáadunk fél dl tejszínt. Egy csipet fehér borsot, jó nagy csipet őrölt chilit, és 3,5 dkg kókuszreszeléket adunk hozzá. Összeolvasztjuk, közben persze kevergetjük. Ha túl folyós lenne, kókuszreszelékkel próbáljuk "felitatni". Egy pár perces várakoztatás után azonnal tölthetjük is.

Hagymás-fetás quichie

A mai költemény. Nagyon isteni. És ehhez nem kell szalonna, itt a példa. Pedig a receptben volt. És még így is ízlett a húsevő kollégának is, aki anya volt. Pedig ő aztán megmondja. Mindig megkapom, hogy milyen iszonyú büdös van, akármit főzök. Marci kakiszagnak hívja. Ööö, én nem érzek soha semmit. De ha tényleg ilyen büdös van, akkor az mind a rengeteg méreganyag, ami az én kajámból kifő, ellenben az övékében bennt marad. Szóval még mindig én járok jobban. De lehet a karalábét nem szeretik. Kitudja. Ebbe az nem kell. Bár akár azt is lehet tenni. A barna magos liszt azonban nagyon jól passzol a hagyma és feta párosához. Nem utolsó sorban gyorsan elkészül, viszonylag kevés munkabefektetéssel.

Kellékek: 15 dkg liszt
               1/2 zacskó sütőpor
               10 dkg túró
               2 ek tejföl
               3 ek olaj
               majoranna   
               10 dkg feta sajt
               3 tojás
               1 kis doboz tejföl
               só (de szerintem a sajt elég)
               bors
               0.5 kg csíkokra vágott vöröshagyma
               2 teáskanál köménymag

A sütőport, lisztet, túrót, fél teáskanál sót, olajat és tejfölt összegyúrjuk.
A hagymát felkarikázzuk, majd kevés olajon megpirítjuk. Ha megpuhult, nagyon minimális sóval, borssal, és majorannával ízesítjük.
A tésztát egy kivajazott piteformába nyomkodjuk,és ráhalmozzuk a hagymát.
A tojásokat összekeverjük a tejföllel, és egy nagyon kevés feta kivételével belemorzsoljuk az összeset. Ezt is ízesíthetjük, de vigyázzunk a sóval, mert a feta már magában is elég sós. A lötyit a hagymára öntjük, majd megszórjuk a maradék fetával, és egy kevés rómaiköménnyel.
200 fokos előmelegített sütőben kb fél óráig sütjük.