Zsályás - karfiolos - fetás rétes

Először butaságnak tartottam.
Hogy ki az az szerencsétlen, aki már december elsején feldíszíti a karácsonyfáját.
Aztán láttam egy angol blogon is.
És bekattant az őrület.

Hogy nekem is kell.
Hiszen...hozzátartozik a karácsonyhoz. A hangulatához.
Az pedig most van.
Nekem legalábbis. 24-ére gyakorlatilag el is múlik. Teljesen. Sőt, még azt is megkockázatnám, hogy januárban egyenesen kínzás azt a fát nézegetni. Hát nem logikusabb minél tovább kiélvezni?


Karácsonyfát. Itt most és azonnal.
Na jó, ennyire már nem vagyok kisgyerek, így először is felvetettem apának az ötletet. Hogy milyen klassz lenne. Ráadásul pont illik az alakítsunk ki magunknak hagyományokat irányú törekvéseimhez törekvéseinkhez. Szerencsére tetszett neki az ötlet. Vagy legalábbis elég könnyedén belement. (Bár lehet, hogy ebben szerepet játszottak a sikeres mikulásbuli okozta boldogsághormonok is.)
Így esett, hogy hatodika óta van karácsonyfánk. Na jó, a mikulásos éjszakát még az autóban töltötte, számoljunk hetedikétől. Amikor arra jöttem haza reggel az uszodából, hogy belefaragták a tartójába.
A díszítésben is hamar megegyeztünk, isteni szerencse, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk. Csúcsdísz nem lesz, hülye csillogós girland sem kell, és apa ragaszkodott hozzá, hogy legyen stílusa a fának. (Ez annyit jelent, hogy mindennek a gömböcökkel kell harmonizálnia.) És megegyeztünk: nem kapkodjuk el a díszítést. Bevásároltunk az IKEA-ban: piros gömbök, rozsdás sütiforma, fémszivecse, majd odapakoltuk a fa alá. 1 dísz/fő/nap.

Már elfogyott. Sőt, tettem rá helyes kis rénszarvasos és angyalkás csipeszeket is.

Feltételezem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy legalább 10 féle karácsonyi vacsorát összeállítottam már (fejben). Mindenképpen valami újat szeretnék, valami nagyon klasszat, de képtelen vagyok dönteni. Sebaj.
A következő napokban úgyis dolgozom, lesz elég dolgom: rábízom magam a vasárnap reggeli hangulatomra. :)

Ezt a rétestekercset még az előző héten készítettem. Aztán 2 nappal később is. Majd tegnap. Csak más töltelékkel. Igen egyszerű, gyors, és nagyon jól variálható, attól függően, hogy mi a hűtőnk tartalma. Bár számomra a leginkább preferált tulajdonsága, hogy nem tud belefolyni/borulni a táskámba.


2 könnyű adaghoz (valami zölddel ^^)
kisebb fej karfiol fele
5 dkg feta
1 tk vaj + a tetejét megkenni
1 nagy vöröshagyma
6-8 zsályalevél
6-8 szem zöldbors
1 teáskanál currypor
2 db teljeskiőrlésű réteslap
2 teáskanál lenmag

A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk, és roppanósra pároljuk 5 perc alatt. 
A vajat megolvasztjuk, beleszórjuk a zsályaleveleket, és megbarnítjuk (a vajat). Elkeverjük benne a curryport, majd a felkockázott hagymát aranybarnára sütjük benne. Félúton a karfiolt is hozzáadjuk. A legvégén levesszük a tűzről, ízesítjük a porrá zútótt zöldborssal, és rámozsoljuk a fetát. (Ízlés szerint sózhatjuk is, de nekem a feta már önmagában elég volt.)
Kiterítjük a réteslapokat. A kettőt egymásra fektetjük, majd félbevágjuk, így lesz később 2 kisebb tekercsünk. A töltelék felét a tészta egyik végében egyenletesen elosztjuk, kihagyva a széleken 2 cm-t. Ezeket az üres részeket ráhajtjuk a töltelékre (és végig, a tészta teljes hossza mentén), majd feltekerjük. 
A tetejét megkenjük olvasztot vajjal, szórunk rá lenmagot, és 190 fokos sütőben barnásra sütjük (kb. 15-20 perc).

Ötlet: Channel4 - 4Food

Easy dinner for two (with a something green)
half of a smaller head cauliflower
5 dkg feta
1 tbsp butter + for the bottom of the pastry
bigger onion
6-8 fresh sage leaves
6-8 pieces of green pepper
1 tsp curry powder
2 wholegrain filo pastry
2 tsp linseed 

Wash the cauliflower and take apart (sfor maller pieces!). Simmer them aprox. 5 minutes - they have to stay crunchy!
Melt the butter, put into the sage leaves and fry until brown. Stir into the currypowder, the diced onion and roast until golden. At the half of the process, add to the cauliflower.
At the end set aside the pan, season with the powdered green pepper and crumble the feta. (If you want add some salt also, but for me feta is salty enough.)
Lay the 2 filo pastries each other, and cut into half.
Put the half of the filling at the shorter end of the pastry but leave 2 cm on the edges. Turn the empty stripes and coil it up.
Spread the top of the rolls with melted butter and sprinkle with linseed.
Bake until golden.
Serve hot with salad and garlic seasoned yoghurt.

Spenótos - túrós réteslasagne

"Lécci-lécci ne állat legyen. Meg ha lehet ne is növény. Vagyis ne nagyon konkrét. Embertan az príma. Mondjuk egy kis ökológiával fűszerezve. Bááár...abból vajon meg tudnak szivatni?"

Kb. ezek jártak a fejemben, miközben sétáltam a Ciszter felé. Bár tartottam magam az eredeti tervhez (miszerint úgy szeretném megtanulni, hogy bármit is húzzak, mindenből átfogó és megingathatatlan tudást tudjak nyújtani), azért minden nem lehet tökéletes.  MIndenkinek vannak gyenge pontjai. Valami, ami kevésbé érdekli. Valami,ami pontosan ezen okból kifolyólag kevésbé érthető és tanulható seggelhető számára.
Nekem ez kimondottan az állattan.
Aranyosak, meg minden,és tulajdonképpen a kifejlődésükig egész érdekes is a téma. A csíralemezek elkülönüléséig. A differenciálódás már nem az én asztalom.

A fent megfogalmazott kérésem pedig úgy tűnik meghallgatásra talált.
Állattan nem volt a borítékban. Növények sem. Ökológia bújt a papírok között: azzal indítva a kérdéssort, hogy akkor határozzam meg a biomassza és az ökológiai produkció fogalmait. Azt amit otthon, a könyv négyszeri átolvasása után sem tudtam megérteni.
DE embertan sehol. A jó kis embertan.
Helyette DNS elemzés. Felépítés, kötések, transzkripció, transzláció, tulajdonság áramlása, csupa-csupa finomság.

Ennél azért kicsit könnyebbet képzeltem el.

Ezt pedig a spenótszezon örömére.
Meg a megvett, aztán hűtőben parkoló réteslapok sürgős felhasználására. (Bármint mondtam én a porciózás királynője vagyok. Ha lenne ilyen cím, tuti megnyerném. Egy negyed kilós epret képes vagyok másfél hétig használni, ezalatt készítek belőle  5 féle ételt. És volt, hogy még ezután is maradt belőle. A réteslap dettó ilyen. MIvel egy alkalommal csak 1, max. 2 lapot vagyok képes felhasználni nagyon sokáig tart kivégezni egy csomagot.
Bezzeg a túró. Azt képes lennék együltő helyemben elkanalazgatni. Szerencsére mióta szabok magamnak gátakat, már az sem megy.* Az utóbbi hónapokban nem egyszer rámromlottak.  Éljen a mértékletesség!

 

Meg hogy lesz így belőlem egyszer vegán? Fokozatosan kell a dolgokat megszokni.

*A kivételek azok az esetek, amikor nagyon fáradtan/éhesen megyek haza, és úgy érzem, hogy csak édesség segíthet. Ilyenkor leülök, és halál simán megeszek egy csomag csomkiparányt. Utána persze belegondolok,hogy mit is tettem, és jön a lelkiismeretfurdalás. :(  Szerencsére ez nem gyakori, meg a meglévő alkalmakat is igyekszem minél inkább redukálni. Remélem ha lemegy ez az érettségis hiszti könnyebb lesz.

Hozzávalók 1 személyre (egy 12 x 10 cm-es formához):

1 réteslap

4 nagy marék megmosott spenótlevél

4 szál újhagyma (zölddel együtt) 

löttyintésnyi olívaolaj

15 dkg túró

só, bors,

1 teáskanál őrölt fehér mustármag

2 csipetnyi szerencsendió

pálmazsír

2 evőkanál joghurt.

Az olajat felforrósítjuk egy serpenyőben. 

A hagymát meghámozzuk, majd vékonyan felkarikázzuk, és megpirítjuk. Amikor már világosbarna hozzáadjuk a megmosott, jól lecsepegtett! spenótleveleket, és összefonnyasztjuk. Közben sózzuk, borsozzuk, belekeverjük a mustárport és szerencsendiót. Keverjük össze a túróval. Itt ellenőrizzük, hogy elég sós-e! (Akár fetát is morzsolhatunk bele, akkor nem is kell utósózni.)

A réteslapokat felvágjuk akkora darabokra, hogy pont akkorák legyenek,mint a sütőtálunk. (Négyzetnél ez értelemszerűen egyszerűbb, de körnél sem megoldhatatlan: a felhajló széleket rendezzük úgy, hogy ne takarják egymást, a legfelsőnél pedig tűrjük be".) 

Számoljuk ki, hogy hány lapunk lett, egy rétegnek 2 lapot számoljunk. Ennek megfelelően osszuk el a tölteléket is.

Kenjük ki vékonyan a tálunkat pálmazsírral, és rétegezzük a lapokat, illetve a tölteléket. A tetejére feltétlenül tészta kerüljön. Ezt kenjük le a joghurttal.

200 fokos sütőben nagyjából 20 percig süssük. (A teteje lehet, hogy kap egy erős barnás színt, de ennek nincsen égett íze, sőt. Nagyon-nagyon finom.)

(Persze az is lehet, hogy tényleg megég, ebbe az esetben ne együk meg.)

Diós rétes

A rózsaszín Stahl Judit könyvből, ahogyan az meg van írva. Ő azt gondolja ez diétás édesség, mert"a töltelék térfogatát a kalóriaszegény tojáshab adja meg". Ööö, ő tudja. Szerintem aki édességet eszik, az számoljon mindennel. Ha meg édesítőt használ akkor a daganattal. És igen, kicsit nem oda fókuszáltam ahova kellett volna, kicsit sötét, de Tél van! Nehéz ám 3 óra után jó képet csinálni. Így is csak áldani tudom a konyhai világításunkat... Mert ez már nagyon karácsony. A méz és a dió illata, egy kis citromhéjjal, hmm.

Hozzávalók: 2 evőkanál darált keksz

                   10 dkg darált dió

                   reszelt szerecsendió
                   kávéskanál fahéj
                   1 citrom reszelt héja
                   7 dkg méz
                   2 evőkanál víz
                   csipetnyi só
                  1 tojásfehérje
                   4 db réteslap

Egy tálban összekeverjük a diót a fahéjjal, citromhéjjal, szerecsendióval. A mézet és vizet alacsony lángon összeforraljuk, majd a szirupot a dióra öntjük. Jól összekevrjük, és megvárjuk, amíg kihűl.
 Ha már nem meleg a dió, csak akkor verjük fel a tojásfehérjét a sóval, mert a hab nagyon hamar összeesik, nem szabad várakoztatni.
Ha mindez megvan, egy sütőpapíros tepsibe terítjük az első lapot, és nagyon vékonyan megkenegetjük olajjal. Ugyanígy a 2. és 3. lapot is. A negyedik lapnak nem a szélére, annál egy kicsit beljebb, odaszórjuk a darált kekszet. Erre rákenjük a diós tölteléket, és a rövidebbik felét egy kicsit visszahajtjuk, így tekerjük fel a rétest. Ezáltal nem fog egyik szélén sem kifolyni a töltelék, ami nem hátrány. K özvetlenül,sütés előtt megkenjük a tetejét is egy kevés olajjal, hogy szép fényes legyen. 200 fokra előmelegített sütőben maximum negyedóra alatt készre sütjük.