az én zöld smoothie-m

Szeretem az őszi reggeleket.
Azokat, amikor a friss, még vízcseppektől terhes levegőben indulok el otthonról, amikor a már eltűnő ködfelhőn keresztül nézhetem, ahogyan a nap felkel.
Indulok jógázni.
Nem mindig egyszerű felkelni... de egyértelműen megéri.
A megnyugtató zene, az egyszerű, de mégis (meg)érezhető gyakorlatok fantasztikus keretét adják a napnak.

És utána jó hazasétálni is.
Ilyenkor már jó éhes vagyok, így a nem túl hosszú út afféle ráhangolódásként is funkcionál: röviden átgondolom az előttem álló napot, illetve kitalálom, hogy milyen reggelivel jutalmazzam meg magam.

Jóga után mindenképpen valami kényeztető (egészséges) finomság jár.

---------------------------

I truly love autumn mornings.
That ones when air is still fresh from water drops and I can see sunrise through nebula between the high buildings.
I'm going to a yoga course.
Not so easy to get up every time but unequivocally worth while.
Relaxing music and easy but effective exercises give nice start for a day. 

Then after the class really nice walking home as well.
The not too long way helps me prepping for the day in mind and by this time I'm always pretty hungry gives me chance to decide on breakfast to indulge myself.

Because after yoga I definitely deserve something super delicious.

Enni viszont előtte is kell. Igaz, ekkor a funkcionalitásra helyezem a hangsúlyt: ne tartson hosszú ideig az elkészítése, legyen minél könnyebb, ugyanakkor tápláló, és alkalomadtán útközben is el lehessen fogyasztani. A jelenlegi sláger nálam ez a zöld színű turmix. Imádom. Törekedni szoktam rá, hogy többféle salátát használjak, mivel egymagukban túl markánsnak érzem az ízüket, ez a rukkola-spenót kombináció igen kellemes ízhatást eredményez. Viszont kihangsúlyoznám, hogy az átlagos "zöldturmixok" aszkétaságához képest ez egy két fokkal gazdagabb variáció.

Hozzávalók 1 nagy pohárhoz:

1 marék spenót

1 marék rukkola

1/2 banán (fagyasztva)

1/2 körte

1 teáskanál mogyoróvaj

1/2 csészényi tej

A megmosott, megtisztított hozzávalókat tegyük turmixgépbe és a legmagasabb fokozaton dolgozzuk össze. Lehetőleg azonnal fogyasszuk el.

------------------------------------------------------------------------------------------

Ingredients for 1 serving:

1 handful spinach

1 handful ruccola

half of a big banana (frozen)

1/2 ripe pear

1/2 cup milk of your choice

Put all the washed and prepared ingredients into a mixer than blend until smooth. Serve immediately.

diós mazsolás müzliszelet

Bizonyos időközönként rámjön, hogy el kell hagynom a várost. Úgy nagyjából minden héten.
Besokallok.
A mindennap végigjárt útvonalaktól. A szinte már az égből is rámomló betontengertől. A sohasem változó tájtól.

Ki kell szabadulnom.

Úgyhogy hazamegyek. "Vidékre".

Abba a kisvárosba, ahol az egész életemet leéltem.
Ahol az utcák minden egyes macskakövét ismerem, mégsem tudom a pontos nevüket máig sem. Ahol ha el szeretném vinni a kutyámat sétálni, bármerre elindulhatok, előbb-utóbb valamilyen parkba vagy mezőre lyukadok ki. Ahol a belvárosban ugyanazok az üzletek működnek, amik gyerekkoromban is. Ahol olyan emberek köszönnek rám, akiket már évek óta nem láttam, mégis megismernek.

Igen, lehet mondani, hogy unalmas.
Hogy nincsenek újhullámos kávézók, street food-ot népszerűsítő dizájnos kifőzdék. Hogy nem lehet lépten nyomon paleo élelmiszereket árusító üzletekbe botlani. Hogy nincsenek (normális) szórakozóhelyek. A város lakosságát megmozgató fesztiválok.

De jó. 
Ennek ellenére, vagy éppen ezért, jó ott lenni.



Ilyenkor titokban meg is sajnálom a pestieket, hogy nekik nincs hova elmenniük.

Aztán azért is jó hazamenni, mert akkor biztos, hogy nem kell az iskolában lennem. Semmi bajom az egyetemmel, csak az általa megkövetelt időbeosztás nem igazán kompatibilis az én életmódommal. Sokszor van, hogy már reggel nyolctól egészen 4-5-ig ott kell lennem. Ha pedig ott vagyok, akkor ott is eszem. Ha pedig eszem, az sohasem egyszerű, legalábbis az én esetemben. ;)

Alapesetben sem erősségem az előretervezés, itt pedig az átlagnál is fokozottabban lenne rá szükségem... szóval még tanulom. Lassan megy, de muszáj, ha túl szeretném élni a következő évet. :) A túlélés szellemében kerültek előtérbe a jól szállítható, kis helyet foglaló, tápláló rágcsálnivalók. Müzliszelet fronton idáig ez a legsikeresebb próbálkozásom, de a jövőben szerintem még találkozhattok néhánnyal!


Hozzávalók nagyjából 16 szelethez:
1 csésze zabpehely
2 csésze puffasztott tönkölybúza
1/2 csésze durvára vágott dió
2 evőkanál lenmag
2 evőkanál szezámmag
1/3 csésze mazsola
nagy csipetnyi só
3 nagy evőkanál mogyoróvaj
3 nagy banán villával szétnyomkodva
7,5 dkg jó minőségű étcsokoládé
kb. 7-8 evőkanál tej
kókuszchips a díszítéshez

Első lépésként keverjük össze egy nagy tálban a száraz hozzávalókat a zabpehelytől a sóig.
Egy kisebb tálkában melegítsük fel (mikróban) a földimogyoróvajat, majd ha már folyós egyesével adjuk hozzá, és nyomkodjuk szét villával a puha banánokat.
Egy spatula segítségével forgassuk bele a banános keveréket a pelyhes tálba, hogy a massza jól bevonja mindenhol a szemeket.

Béleljünk ki sütőpapírral egy hosszúkás sütőtálat. Nyomkodjuk bele a tésztát (ehhez egy pohár segítségét is érdemes igénybe venni), hogy minél tömörebb legyen, majd hagyjuk állni néhány óráig, vagy akár egy egész éjszakán át is a hűtőben.

Másnap, vagy amikor sütni szeretnénk, melegítsük elő a sütőt 165 fokra. (Ha a hűtőből vettük elő, akkor hideg sütőben kezdjük a sütést.) Fedjük le a tepsi tetejét alufóliával, mert a hosszú sütési idő miatt könnyen meg tud égni, és süssük nagyjából 40-50 percig. 
Hagyjuk kihűlni.

Olvasszuk fel a csokoládét, keverjük hozzá a tejet, majd egyenletesen borítsuk be vele a müzli tetejét.  Opcionálisan szórjuk meg pirított kókuszchipssel, és tegyük hideg helyre, hogy a máz megszilárduljon, majd szeleteljük fel, és fogyasztásig tároljuk hűtőben. (Javaslom, hogy semmiképpen sem lezárt tetejű dobozban, mert a keletkező vízpára rácsapódik a csokira.)

áfonyás banános palacsinta pillanatok alatt

Él a fejemben egy lista arról, hogy mi mindent szeretnék csinálni. Hogy mi mindent kéne csinálnom.

Szeretnék jól tanulni. Úgy megtanulni azokat a dolgokat, amiket az előadáson leírok, hogy azt a vizsgaeredményem is tükrözze.

Szeretnék sok bejegyzést írni a blogra. Annál legalábbis mindenképpen többet, mint amennyit most sikerül.

Aztán jó lenne írni máshova is. Mondjuk cikkeket szerkeszteni a 100 fokra, vagy vendégeskedni Erikánál.

Többet főzni. Megszeretni magamnak főzni.

Nyelvet tanulni. Hetente 3-4 alkalommal elővenni a szótárfüzetem, és gyakorolni néhány órát.

Fényképezni. Minél több gyönyörű helyre elmenni, a szabadban lenni, egy földre terített pokrócon falatozni.

Jóga. Legalább heti 3x. Az alakomért és a lelki egyensúlyomért egyaránt. 

Segíteni. Rászoruló embereken, állatokon, valakin. Mert minden számít. A legapróbb jó cselekedet is.

Egy ideális világban mindenre lenne időm. Szép sorban, kapkodás nélkül, elegendő időt szánva az összesre.

Jelenleg - fogalmazzunk finoman - nem így élek. Eddig sem, de most még kevésbé. Sőt. 2 hét iskolába járás után odáig jutottam, hogy komolyan el kell gondolkoznom rajta, hogy mik azok a dolgok, amikkel egyáltalán bármilyen szinten is szeretnék foglalkozni. 

Az iskola mellett - természetesen. Mert ez adja a fő problémát. 

Az az érzésem, hogy lassan olyan, mintha ezen kívül már nem lenne más az életemben. Mintha önmagában kitöltené a napjaimat a reggeli felkeléstől az esti lefekvésig.

És mindezt azért, mert képtelen vagyok a tökéletesnél lejjebb adni. Elfogadni, hogy nem lehetek mindenből a legjobb. Hogy nem tudhatok mindenkinél mindent jobban. Foggal körömmel küzdök, még akkor is, ha a befektetett energia vélhetően sohasem fog megtérülni.

Ezen dolgozom most. 

Azon, hogy meggyőzzem magam, hogy lehet máshogy is. Hogy van élet a tökéletességen kívül is.

Méghozzá egy sokkal tartalmasabb élet.

There's a docket in my head about things I would like to do. About things I need to do.

I would like to study fine. Learning all the informations I take notes on the course and get good marks on the exam of course.

I would like writing lots of post on the blog. But unequivocally more than it success now.

Then would be so nice writing post to other sites. For example editing articles for 100 degrees, or being guest editor on Erika's blog.

Cooking more. Finding love in cooking for myself.

Practicing languages. Looking into my wordbook 3-4 times a week and studying some hours.

Taking photos. Visiting beautiful places in the nature, or supping while sitting on a blanket.

Yoga. At least 3 times a week. for my shape and the balance of my mind as well.

Charity work. Giving a helping hand for poor, for homeless animals, for anybody. 'Cause all the small acts count.

In an ideal life I would have time for everything. I can do the all one after another deliberately.

Now - to be honest - I really don't live at this way. Till now not as well but now even less. Whats more. After spending 2 weeks on the university I'm at such a point I seriously have to think about what are that things I would like to spend any time.

Next to the school - of course. Because this is the main problem.

I sort of feel that beside of this I wouldn't have anything else in my life. Like school would work out my days from getting up in the morning till going bed in the evening.

All these because I can't settle for less than perfect. I can't do with not being the best. Fight tooth and nail even if my input will probably never come back.

Actually I'm working on this.

Convincing myself there are other ways. There is life beside perfection.

Over and above a much more interesting life.

Egy isteni palacsinta. Ismét.

Mert még mindig eufórikus örömmel tölt el, ha bármit egyben sikerül kivarázsolnom a serpenyőből.

Minimális hozzávalóból, pillanatok alatt, egy valódi proteinbomba. Jógaóra után pont tökéletes.

Hozzávalók 1 kiegyensúlyozott adaghoz:

1 puha banán

1 tojás

2 evőkanál cottage cheese

csipetnyi só

1 evőkanál kókuszreszelék

1 evőkanál teljeskiőrlésű liszt

kisebb maréknyi áfonya

a sütéshez nagyon kevés olívaolaj

tálalához kókuszreszelék és áfonya

A banánt villával nyomkodjuk össze, majd keverjük hozzá a hozzávalókat a fenti sorrendben.

Forrósítsunk fel egy serpenyőt minimális olívaolajjal, majd egy evőkanál segítségével adagoljuk szét a masszát. (1 palacsinta nálam nagyjából 2,5 evőkanál tészta.)

Süssük aranybarnára mindkét oldalát, majd halmozzuk egy tányérra, és szórjuk meg a tetejét kókuszreszelékkel és áfonyával. 

Érdemes minél hamarabb eltüntetni! ;)

A recept a spoonful photography blogról.

---------------------------------

Pancake. Again.
Because still makes me happy when I can get out anything from a skillet without falling atoms.
From a few ingredients in some minutes: you'll get a protein bomb! It's perfect after yoga class.

Ingredients for 1 balanced serving:
1 ripe banana
1 egg
2 tbsp cottage cheese
1 tbsp shredded coconut
1 tbsp whole wheat flour
pinch of salt
handful of blueberries
little olive oil for frying
blueberries and shredded coconut for serving

Mash banana with a fork then stir the all the remaining ingredients until roughly smooth.

Heat olive oil in a pan. Spoon the batter (2,5 tbsp for every pancake) into the pan then fry them till surface goes golden and blueberries start bubbling.
Serve with fresh blueberries and shredded coconut then enjoy! :)

Recipe fom spoonful photography.

smoothie 3-szor

Mostanában már néha felbukkan a nyár.
Az az igazi nyár, amikor a hőmérő már koradélelőtt felkúszik 30 fok fölé, és a nap szinte már fájóan égeti a hátam, amikor a reggeli piacozás után sétálok haza. Ez az az időszak, amikor nem nagyon tudok enni, viszont folyamatosan éhes vagyok.
Nem is igazán ételeket kívánok, sokkal inkább folyadékot. Hiába figyelek a megfelelő vízbevitelre, a szervezetem hiányolja.

Úgyhogy iszom.
Turmixot. Vagy smoothie-t. Ki hogy nevezi.
Nekem az utóbbi jobban tetszik.

Azóta kaptam rá az "ízükre", hogy hosszas keresgélés után megvettem az első saját turmixgépemet. Nem mondom, eszembe jutott, hogy lehet, hogy pénzkidobás volt, miután kipróbálás nélkül 2 hétig állt a konyhapulton. Kezdeti nehézség.

Azóta ki sem lehet venni a kezemből.

Az alábbi receptek a jelenleg nálam futó kedvencek. 
Természetesen a gyümölcsök bátran variálhatóak, illetve növényi tej (és szójajoghurt) használatával bármelyik recept vegánná alakítható, ha arra lenne szükség.


Csokis-faepres-zöld smoothie
3/4 csésze faeper (fagyasztott)
1 marék semleges ízű zöld levél (spenót, mángold, pok choy...)
1/2 csésze víz
1/4 csésze nagyon-nagyon sűrű görög joghurt (simánál 1/2 csésze)
1 teáskanál chia mag
1 evőkanál jó minőségű kakaópor


Barackos-mogyorós smoothie
1 nagy érett őszibarack
1/2 banán (fagyott)
1 csésze tej (a fele lehet kókusztej is, de az nekem már túl nehéz)
1 nagy tk földimogyoróvaj 
1 evőkanál őrölt lenmaghús
fahéj


Dinnyés-ribizlis

1 kisebb szelet dinnye
1,5 marék ribizli

csokis feketeszezámos muffin

Néztem a tévében a földön zokogó Julia Robertset, és görcsbe rándult a gyomrom.
Tudtam mit érez. Pontosan tudtam.
Szinte magamat láttam.
Én is ültem már így az ágyam mellett. Ugyanígy. Nyáron.
Ott térdeltem a felrepedezett deszkadarabokon, az arcom a kezembe temettem. A könnyeim átáztatták a pólóm.
Össze voltam törve.
Az összes keserűség ami bennem volt felszínre került. a saját gyengeségem iránt érzett gyűlölet, aztán a tény, hogy egyedül maradtam. A lemondás apa hangjában. Ki nem mondott cserbenhagyás.
Megrémített.
Most már nem segít más. nem oldják meg a problémámat. és egyáltalán, ötletük sincsen, hogy nekem hogyan kéne.
Az egész testem rázkódott a sírástól.
Sirattam magamat, az egész eddigi elpazarolt életem.
Felnéztem az égre, a holdfény megvilágította a lecsorduló könnyeimet. Van ott fennt valaki? Abban a nagy ürességben, lakik valaki? És ha lakik, miért nem mondja meg, hogy mit kéne tennem? Miért nem segít?
"Isten, kérlek segíts, hogy rendbe tudjam hozni az életem."
Kimondtam. Eleinte furcsa volt, hogy a semmihez beszélek, de nem volt vesztenivalóm. Elmondtam egy imát. elég sajátosra sikeredett, de a szívemből jött.
Hogy hittem-e? Elhittem, hogy segít? Nem tudom. Talán. De az is lehet, hogy nem. Azonban ott és akkor mindez nem számított. A lelkemnek szüksége volt kapaszkodóra.

A probléma azóta is fennáll. Külalakra ugyan változott, de az alapok megmaradtak. Nem találtam meg a megoldást. Abból a gödörből kimásztam,... át egy másikba.
Látom az eget.
A tiszta, kék eget.
Felém nyújtja a karját, de nem tudom elkapni. Nem érem el.

Elvesztettem a kapcsolatot önmagammal.
Az egész betegség talán ennyivé koncentrálódott. Buta megszokások és egy tudattalan test. Egy test, amelynek nincsen kapcsolata azzal, ami irányítja. Bábként rángatják. Hiába ad visszajelzést, az sohasem ér célba.

Meg kell találnom önmagam.
Az elvesztett kapcsot.
Vissza kell jutnom.

Mindez nem megy egyik napról a másikra. ez egy hosszú folyamat. Egy olyan út, aminek az összes lépését végig kell járni. Nincsenek kerülők.
Már elindultam az úton. Talán ott és akkor, azon a nyári éjszakán. Az imával.
Azóta is megyek. Lassan, apró léptekkel. kívülről nézve tűnhet úgy, mintha csak állnék, de belül tudom, minden nappal egyre közelebb vagyok a célomhoz. A film egyrészről megerősített, másrészről pedig elbizonytalanított. A saját jövőmet látnám azokban a képkockákban?

Nem tudom, hogy ki vagyok. Sejtem, de nem tudom biztosan. Most eldöntöttem: megkeresem.
Megtanulok újra élni. Élni, és nem csak írni róla.
Abbahagyni az evést, és elkezdeni őszintén élvezni az ízeket. Az életet.
Nem csak fényképeken keresztül, másoknak mutogatva. Megélve.
Minden pillanatát.

Ehhez kell a változás.
Itt is. Mert a blog a belőlem táplálkozik. A részem. Az a részem, aki keresgél.
Továbbra is lesznek fényképek, mert szeretek a gépemmel bohóckodni.
Lesznek reggelik, mert imádok reggelizni.
És írni is fogok, mert szükségem van rá.
De mégis.

Más lesz.


hozzávalók 6 darabhoz:

1/2 csésze kölesliszt
1/4 csésze törökmogyoróliszt
1/6 csésze őrölt fekete szezámmag
1/6 csésze kukoricaliszt
3 evőkanál hajdinapehely
1,5 nagy evőkanál kakaópor
3 teáskanál sütőpor
1 csipet só
1 tojás
1 nagy érett banán
3 evőkanál méz
1/4 csésze kókuszolaj
1/3 csésze író
4 evőkanál étcsokicsepp
2 evőkanál feketeszezámmag a szóráshoz

Keverjük össze egy tálban a száraz hozzávalókat, egy másikban a nedveseket, majd a 2 tál tartalmát. 
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. 
Osszuk el a tésztát 6 mélyedésben, szórjuk meg a tetejüket szezámmaggal, és süssük nagyjából 20 percig.

A második X

"... mellesleg nem iratkozott be, ezért a felvett tantárgyait töröltem. Az átvétele a szülésznő szakirányra érvénytelen. Sajnálom."

Meg kellett kapaszkodnom.
Ilyen nincs. Egyszerűen nincs.
Forgott velem a föld.
Még az öltözőig is eljutottam sírás nélkül.

"Benne volt a határozatban."
A határozatban, amit nem olvastam végig. Elkezdtem, csak... ahogy odaértem az átvették című részhez, annyira megörültem, hogy elkezdtem telefonálni. Nekem odáig tartott a levél. Ezek szerint a lényeg lemaradt.
Basszus.
Már nem először adódik problémám ezekkel a hivatalos iratokkal (illetve a végig nem olvasásukkal), de okulni a történetből a jelek szerint még nem sikerült.
Felületes vagyok.
Vagy csak rám is hat a felgyorsult társadalom. Már feltűnt egy ideje, hogy hosszabb szövegeket egyszerűen képtelen vagyok végigolvasni. Írni az más. Könnyebb. Ott magadra figyelsz. Magadon könnyítesz azzal, hogy kiírod a lelked. Az olvasáshoz türelem kell.

Aztán eszembe jutott az is, hogy a Sors egyszerűen nem akarja, hogy én szülésznő legyek. Hogy otthagyjam a dietetikát.
Áll előttem fürkésző szemekkel, és azt kérdezi: biztosan jól meggondoltad? Ezt akarod?
Nem.
Nem tudom mit szeretnék.
De ezt nem. Ebben az egyben biztos vagyok.


 A boldogságom, a nyáron szőtt terveim, összedőltek. Ismét.
És nyilván idővel felépítek majd egy másikat. Ismét.



Azért nem ilyen 20. születésnapot képzeltem el.

2013.08.23.

A Green Kitchen Stories könyv szedres csokis tejshake-je a legmerészebb álmaimat is felülmúlta: olyan érzés volt enni (én kanalaztam), mintha a világ legfinomabb olvadt csokifagyiját nyalogatnám. (Ami ráadásul teljesen cukormentes, egészséges és vegán.)

Álláshirdetés, meg ami mögötte van {sült epres zabpehely csokival és banánkarikákkal}

Már régen elhatároztam, hogy nyárra szerzek valami munkát.
Valami állandót.
Valami "igazit". Vagyis nem diákszövetkezeten keresztül.

Egy kedves barátomtól jó tippeket kaptam arra, hogy hol érdemes keresgélni, neki is álltam nagy lelkesen. Minden alkalommal találtam újakat, érdekeseket, az önéletrajzaim csak úgy repkedtek szanaszét.
Az egyik hely, ahova elküldtem egy masszázsszalon volt.

Meglepetés-esküvő {french toast supreme: cukkinis tökmagos vegán banánkenyér}

Azt tudtam, hogy torta kell.
Apa beizzított már jó egy hónapja. Kaptam egy listát a szeretem-nemszeretem alapanyagokról, szépen kitaláltuk, hogy milyen legyen, sőt, nagy nehezen még arról is sikerült meggyőznöm, hogy mindezt ne a legfontosabb vizsgám előtti estére kelljen abszolválnom.
És nem mellesleg azt is tudtuk, hogy nem tud elmenni - mivel nem lesz itthon.

Az ötlet, hogy én "képviseljem", részemről csak egy vicces elszólás volt, viszont mikor később valóságos opcióvá vált: nem mondtam nemet.
Miért ne? Biztos jó móka lesz.
Apa csóválta a fejét, hogy nem gondolta volna, hogy ezt mondom.
Őszintén? Még én is meglepődtem, miután becsuktam a szám. De szerencsére ez most kivételesen pozitív meglepődés volt.
Persze a lelkemre lett kötve, hogy később aztán nehogy meggondoljam magam (mint ahogyan azt az esetek 90 %-ában szoktam tenni), de valahol legbelül éreztem: ez most nem a szokásos 90.

egyszer lent ...

 A sorsnak vannak furcsa játékai. Nem lehet ellenük tenni. El kell fogadni, követni, sodródni vele, és remélni, hogy egyszer megértjük, mi miért történt.
Anya azt mondta: ahol isten bezár egy kaput, kinyit egy másikat. De kérdezem én, milyen áron?!
Megállok egy pillanatra. Kibámulok az ablakon. Fel az égre, a pillanatnyilag egységes szürke színben pompázó semmibe. Még a felhők sem látszanak. Ott lehet most? A felhők között? A semmiben?
Nem. Mert nincs ott semmi. Az égvilágon semmi.

banános granola kendermaggal és mogyoróval

Éreztétek már úgy, hogy minden rossz?
Kimondva, kimondatlanul, de úgy van.
Hogy utálsz belenézni a tükörbe, hogy minden ruha hülyén áll rajtad, és amikor kinyitod a naptárad, legszívesebben hánynál az előrelátható programoktól. Hogy éjjelente rosszul alszol és butaságokat álmodsz, ennek ellenére már jóval az ébresztő jelzése előtt fennt vagy. Hogy minden egyes óra csigalassúsággal telik el, de ha fegyorsítanák sem lenne jobb, mert nincs hova. Hogy vasárnap este, amikor lefekszel és végiggondolod a következő heted, nem tudsz egy olyan napot sem mondani, amit vársz. Csak annyit, hogy bár lenne már vége.

Először azt hittem a tél.
Hogy tudat alatt már biztosan elegem van az egészből, napsütésre vágyik a testem, meg ilyenek.
Persze ha így is van, nem indok arra, hogy így érezzek. Számomra semmi sem elég nyomós ehhez. Így nekiláttam gondolkodni. Tudjátok, visszavezetni a szálakat, mint ahogyan Jancsi és Juliska tették volna a sütimorzsákkal.
Egy-két hazabuszozás az iskolából, és meg is lett. Kissé furcsán nézett rám a többi utas, úgyhogy arra tippelek, halkan fel is nevethettem.
Mert a válasz olyan egyszerű.
1. Próbálok beilleszkedni. Vagy beolvadni? Mindegy, a lényeg, hogy azt csinálni amit a többiek. A "korombeliek", ahogyan apa mondja. Ha barátkoznak, barátkozni. Ha buli van, bulizni menni.
Egészen idáig azzal töltöttem az életem, hogy normális legyek. Átlagos. Mert mindenki olyan boldog, gondoltam, nyilván abban van a kulcs, ahogyan élnek. És valóban.
Boldogok, mert buliznak szórakozni járnak. De nem a buli miatt. Hanem mert élvezik.  
Mert szeretik csinálni.
Én nem. Ergó nagy valószínűséggel nem fog boldoggá tenni. Sőt. KIfejezetten rossz lesz tőle a közérzetem.
Tehát ha jól akarom magam érezni, nem ezt kell csinálnom. Hanem azt, ami belülről jön. Még ha ettől egészen más i s leszek, mint a többiek.

2. Túl sokat dolgoztam. Vagy kicsi a monotóniatűrőképességem. Esetleg elegem van a fagyoskodásból. Nem tudom. De nem is számít.
A lényeg, hogy amennyire élveztem eleinte a reptéren töltött időt, mostanában már a rémálmaim szerves része a kép, amint ott téblábolok a taxibódé mellett 4 pulcsiban és harisnyában.
Ráadásul nagyon sokat kell utazni. 1,5 óra oda, 1,5 óra vissza, rengeteg értékes idő, mondhatni a semmire. Bosszantó. Egyrészről jó lenne valami közelebbi, másrészről viszont tudom, örülhetek, hogy bárhol is van helyem.
Dilemma. Egyenlőre visszaveszek a tempóból. Szerettem volna eljutni odáig, hogy el is tudom látni magamat teljesen, és "tartalékolni" is tudok. Az első nagyjából pipa, de a kettő... Nos, suli mellett nem megy. Eldobhatnék mindent, a főzést, a blogot, széthajthatnám magam, de szerintem úgy sem menne.
És nem is akarom. Mert semmi értelme úgy élni az életedet, hogy közben egy ronccsá változol. És utálod az egészet.
A hétvégéimre is szükségem van. Arra, hogy pénteken azt mondhassam, igen, most hazamegyek Fehérvárra, és egy kicsit kikapcsolok. Nem pedig arra, hogy azon matekozzak, hogy 6, vagy 6.30-ra húzzam az órát.
1 dolgos, 1 dologtalan víkend. Kompromisszumban jó vagyok.


Ráadásul az időjárás is teljesen érthetelenül viselkedik, egyik pillanatban süt a nap,de amikor következőnek kinézek az ablakon, már azt kell látnom, hogy a hó szakad.
Legyen már tavasz. Lécci.

banános granola kendermaggal és napraforgómaggal
 recept a Happyolks oldalról

- Szeretem a banánt. Az ízét, az állagát, de itthon sajnos nem lehet finomat kapni. Mondhat bárki bármit, aki kóstolt már valódi, frissen a fáról szedett érett banánt, tudja, hogy az itthon banán néven forgalmazott zöld íztelenségek köszönőviszonyban sincsenek egymással. Már eljutottam arra a szintre, hogy nem gyümölcsnek, hanem édesítőanyagnak tekintem, ahhoz ugyanis kiválóan lehet használni a piacon leakciózott puha héjű, sötétbarnás foltokkal gazdagon ellátott darabokat. Mást nem is veszek, azoknak legalább van ízük. 
Akik szeretik a banánt, a ropogósra sütött magokat, és valami egészséges finomságra vágynak a bolti agyoncukrozott "müzli" helyett, itt a tökéletes alternatíva. Nagyon-nagyon finom. Én a végén már csak magában ettem. udjátok milyen jó móka kiszedegetni az összeragadt darabokat az üvegből? Máskor tuti nemtöröm össze. - 


2 csésze zabpehely
1 nagy evőkanál méz
2 érett banán
50 ml kókuszolaj (olvasztva)
kisebb maréknyi szárított narancsvirágszirom
1 csapott teáskanál fahéj
1/2 csésze pörkölt sótlan földimogyoró
1/4 csésze kendermag

A zabpelyhet, kendermagot, a durvára vágott mogyorót és a narancsvirágszirmot összekeverjük.
Egy kis pohárban megolvasztjuk a kókuszolajat (szobahőmérsékleten nekem túl szilárd), majd a banánnal összeturmixoljuk. 
Egy nagy tálban összeforgatjuk a nedves és száraz részeket, beledolgozva a fahéjat és a mézet is, úgy, hogy a banános kence mindenhol bevonja a szemeket. (Ha valaki kimondottan édesre szeretné, az használjon több mézet.)
Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.
Béleljünk ki sütőpapírral egy kisebb tepsit, majd terítsük szét benne egyenletesen a masszát.
Süssük addig, míg szép aranybarna nem lesz mindenhol. Közben érdemes többször is átforgatni, hogy egyenletesen tudjon pirulni. 

MIután kivettük a sütőből hagyjuk kihűlni, törjük össze, ha darabosabban szeretjük, majd tállajuk joghurttal, vagy tejjel, gyümölccsel.
Száraz helyen viszonylag hosszabb ideig is eltartható. Persze kinek mi a hosszú.

banana, hemp seed and sunflower seed granola

2 cup cutted oatmeal
1 big tbsp honey (or more, if you have a sweet tooth)
2 ripe banana
50 ml coconut oil (melted)
smaller handful of dried orangeblossom
1 heaped tsp cinnamon
1/2 cup peanut
1/4 cup hemp seed

Stir the oatmeal, hemp seed, the roughly cutted peanut and the orange blossom.
In a smoll bowl melt the coconut oil then mix with the ripe bananas. In a bigger bowl mix the wet and dry ingredients adding the cinnamon and honey also. You're ready, if the the banana puree covered all of the oat pieces.
Preheat the oven to 200 C.
Lay baking sheet into a rack than couch similarly the granola
Bake until go golden everywhere. It takes 15-20 minutes. For reaching the same color try to turn over 2 or 3 times.
After you get out from the oven let it cool, than broke into smaller/bigger pieces, than serve with yoghurt or milk. Store in a dry place.

Reggeli kényeztetés: Bircher müzli

Tanulom az életet.
Hogy hogyan kell élni, hogyan kell boldognak lenni.
Hogy ugyan vannak általános érvényű "szabályok", de az emberek ezektől sokszor teljesen eltérőek. És ez nem rossz, vagy jó. Ez egy tény. Amit el kell tudni fogadni. Illetve legelőször is felismerni. Talán ez a legnehezebb. Aztán ha ez megtörtént, akkor jön a megértős rész. Megérteni, hogy nem vagyunk egyformák, és ami a másiknak jó, az közel sem bizos, hogy nekem is.
És ezt megtanulni elfogadni.
Mert csak így lehetünk boldogok. Vagy minimum kiegyensúlyozottak.
Ha olyasmit kell csinálnom, amihez semmi kedvem/utálom, borzasztóan tudok viselkedni. Teljesen megölöm magam körül a hangulatot, amivel magamra haragítom az embereket, a folyamatos őrlődéssel pedig felemésztem magam.


Do what you love and love what you do.
Így szeretnék élni.


Most tanulom hogyan kell.

A Nők Lapja Café indított egy versenyt, ahol az ország legjobb női bloggerét keresik.
Neveztem.
Nem a nyerésért, neem, irreális célokat nem tűzök ki, iszonyú sok népszerű és jó blogger van.
Neveztem, mert ez a blog az életem. Sajnos vagy nem sajnos, de így van. Vagyok annyira őszinte, hogy kimondjam: szánalmas, de ezen a felületen kívül kevés más dolog van az életemben, ami fontos. Amit szeretek.
És ez rossz. Nagyon rossz. Ezt is most tanulom.

De a lényegen nem változtat. Ami itt látható, az mind én vagyok.
Feketén, fehéren.
Az összes gondolatom, örömöm, bánatom.
Az életem.

Számomra a blog egyfajta kommunikációs csatorna. Hogy megmutassam  a világnak kis is vagyok, illetve ő is megmutassa nekem, hogyan is működik.

Szeretem csinálni.
És nagyon örülnék, ha ezt a zsűri is láthatná.
Ehhez viszont be kell kerülni az első ötvenbe.
Ha szeretitek amit csinálok, örülnék ha szavaznátok. Itt tudtok.


Persze akkor sem történik semmi, ha nem sikerül.
Én továbbra is itt leszek, és írok.
Azt, ami a szívemből jön.

Bircher müzli diós banánkrémmel
     recept a Veggie num num-ról

- Az utóbbi időben ez lett az egyik kedvenc reggelim. Amolyan szerelem első látásra kóstolásra. Rendkívül egyszerű, szinte minden mozzanata előre elkészíthető (én a diókrémből egyszerre 4 adagnyit szoktam legyártani, majd pici, műanyag dobozban a hűtőben tárolom),és végeredményként olyan kis pikpakk reggelit kapunk, mintha egy jobb szállodában lennénk. Egy ilyen kezdést pedig csakis egy nagyszerű nap követhet. :) -

3 dkg zabpehely
1 evőkanál napraforgómag
1 evőkanál kókusz
1 evőkanál aszalt vörösáfonya
1 dl víz
1 dl rizstej

1 maréknyi dió (beáztatva egy éjszakára)
1 aszalt füge (szintén beáztatva)
fél nagyon érett banán

Este a zabpelyhet, kókuszt, szotyit és áfonyát összekeverjük, leforrázzuk a víz-tej keverékkel, lefedjük és állni hagyjuk reggelig. (Én ezt mindig egy kisebb befőttesüvegben csinálom, mert így a legegyszerűbb.)
A diókrémhez turmixoljuk teljesen simára a dió-banán-füge kombót. Ez 2 adagnyi mennyiség.

Reggel készítsünk egy gyümölcssalátát, kanalazzuk mellé a zabpelyhet, és a diókrém felét.

Bircher musli with walnut-banana cream

3 dkg oatmeal
1 tbsp sunseed 
1 tbsp dried coconut
1 tbsp dried cranberries
1 dl water
1 dl ricemilk

1 handful of walnut (watered for a night)
1 dried fig (watered for a night)
1/2 very ripe banana

Stir the oatmeal, coconut, sunseed and cranberries then pour with the hot water-milk mixture. Let stand for a night.
For the walnut-cream put the walnut-fig and banana into a blender and work until smooth.

In the morning, make a fruit salad, put next to the oatmeal the half of the walnut cream and enjoy!

Spenótos - kávés smoothie rizstejjel

Nincs igazság.

Miért van az, hogy valakinek mindene megvan, a másiknak pedig semmilye sem?

Hogyan élhetnek úgy emberek, ahogyan élnek?

Ezekkel  a kérdésekkel szembesülök az utcán járva, nap, mint nap.
De szerintem nem csak én. Hanem mindenki. Mindenki, akinek van szeme.
Aki nem zárkózik el az elől, hogy lásson.

Ezt a teóriámat apával is sokszor megosztom. Ez úgy zajlik, hogy odaállok elé, rábámulok bociszemekkel, és csak annyit mondok, hogy nem értem az életet. Nem nagy dolgokról beszélek, de egy alapvető biztonság mindenkinek járna. Hogy legyen hova hazamennie, ne kelljen fáznia, legyen mit ennie.
Apa rendszerint megpróbálja elviccelni a dolgot. Én egy darabig még sajnálkozom, de egyedül annyira nem lehet jól, így rövid idő után abbahagyom a dolgot. Eleinte nem értettem, miért reagál így, de aztán rájöttem. Védekezik. Ha hagyja magát sebezhetővé tenni, elveszik.
Milyen igaz.

Azért a múltkori szenvedésem után azt mondta, érti mire gondolok.

Egészséges-e a kávé? Para a vérnyomásunk miatt, vagy a benne lévő antioxidánsok miatt éppen hogy nagyon is jó hatású? Zsírégető, vagy megköti a cellulitiszt?
És a spenót? Tényleg az egyik legjobb vas, folsav, K vitamin forrás? Higgyük, hogy segíti a csontritkulás, vastagbélrák, ízületi gyulladások megelőzését, vagy inkább kerüljük el messzire, a lehetséges nitritfelhalmozódás illetve magas oxálsav tartalma miatt?
Kérdések. Válaszok. Érvek. Ellenérvek. Ellentmondások tömkelegében élünk.
Ilyen ez az ital is. A kávé koffeintartalma, a spenót zöldsége (klorofill)... vajon semlegesítik egymást?


Hozzávalók 1 pohárhoz:
2,5 dl rizstej
1 evőkanál gabonakávépor
1 nagy maréknyi friss spenótlevél
fél nagyon-nagyon érett(=puha) banán
4 kisebb jégkocka
ízlés szerint kevés méz 

A rizstejet forraljuk fel, majd keverjük el benne a kávéport.
A spenótot mossuk meg, szárazzuk le, és a banánnal együtt turmixoljuk össze. Higítsuk fel a rizskávéval, és vegyünk elő egy nagy poharat.
Tegyük az aljára a jégkockákat, majd töltsük rá az italt. Ha nem találjuk elég édesnek, édesítsük mézzel.

Forrás: love&nourish

Ingredients for 1 big glass:
1 cup ricemilk
1 tbsp cereal coffee powder
1 big handful fresh spinach
1/2 very ripe (=mature) banana
4 smaller ice cubes
little honey (optional)

Boil the rice milk then add the coffee powder.
Wash the spinach leaves and mix with banana. Stir with the coffee.
Put the ice cubes into a glass and fill it with the spinach drink. If you like sweeter use a bit of honey for serving.
Enjoy!

Teás - avokádós zabkeksz

"Ki kell pihennem a karácsonyt."
Van, aki egy wellnesshétvégével teszi mindezt, én leginkább az anatómiafüzetemmel. De aggodalomra nincs ok, kikapcsolódásként előkerül néha a szövettankönyv is.
Bár a gondolat megfogalmazódásakor elsősorban az étkezés részére gondoltam (a testem sikítozik a sós és/vagy könnyű dolgok után), jobban megnézve ez tágabban is értelmezhető.
Mert valljuk be: a készülődés fárasztó.

Na nem nekem (mivel tudtam, hogy igen elfoglalt leszek a véghajrában, már jó előre elintéztem mindent), de volt alkalmam végignézni kisöcsém kálváriáját. Fogalmazzunk finoman úgy, hogy szegény erősen megkínlódott az ajándékokkal. Minden reggel levonult a garázsba, hogy elkészítse az aznap átadandó adagot: fúrt, faragott, kopácsolt egész délelőtt, így a kis meglepetések még egy "vigyázz, még nem száradt meg a festék/ragasztó" típusú mondat kíséretében kerültek átadásra.
Az én ajándékom lett készen talán egyedül időben, annak ellenére, hogy a legutolsó pillanatban találta ki. Vagyis... ez egy külön történet, de annyira aranyos, és szívmelengető (legalábbis számomra), hogy muszáj elmesélnem.

Az egyik hétvégén este jó szokásom szerint Marci szobájában tanultam, amikor valahogyan előkerült a bögremelegítős téma. Már igen régóta nézegettem mindenfelé irigykedve vágyakozva, de nem sikerült rájönnöm, hogy hol lehet ilyent vásárolni. (Na nem mintha megszakadtam volna a kutatásban...) Azonban jött a füles: Butlers! Gyorsan rá is kerestem az internetes áruházukban, és valóban, szerepelt a kínálatban. Bögremelegítő. Piros.
Piros?! Mi az, hogy piros? Én fehéret szeretnék!!! Ráadásul bögréstül kell megvenni? Mi a fenének? Annyi bögrénk van, mint a szemét...
Marci csendesen végighallgatta az okfejtésem, majd kérte, hogy mutassak neki egy képet. Hogy ő majd horgol nekem egyet. Nevettem. Hiszen nem is tud horgolni. Megvonta a vállát, "majd anya megtanít". De hát ő sem tud!! Akkor majd megtanulok magamtól.
És ezzel a mondattal odaült a számítógép elé, beírta gógliba, hogy bögremelegítő horgolás, majd átvonult anyuhoz horgolótűt és fonalat kérni. Nem zavarta, hogy az óra már éjfélt mutat. Tündéri volt, ahogyan a vázlatrajzok alapján próbálta kisilabizálni a szemáthúzást, hurkolást. Még a nyelvét is kidugta úgy koncentrált. :)
Másnap reggel pont kinyitottam a szemem, amikor hallottam, hogy telefonál. Mivel a telefon brutál módon felhangosít mindent, hiába voltam 3 szobával arrébb, az egész beszélgetést végighallgattam. Mamát hívta, hogy átmehet-e horgolni tanulni. Ránéztem az órára. 7 óra 8.
Még szerencse, hogy mama nem szeret sokáig aludni.

És hogy megtanult-e horgolni?
Válaszként csak az alábbi képre mutatnék. Ez várt a fa alatt. ♥
Iszonyúan meghatódtam. Nem az ajándék láttán, már sokkal előbb. A legelején. Amikor kitalálta, hogy megtanulja. Hiába magyaráztam, hogy nehéz, fel sem merült benne, hogy nem sikerülhet. Akarta. Azért, hogy nekem örömet szerezzen. Sokszor azt gondolom meg sem érdemlem, hogy ilyen testvérem van.

Pali mondta erre, hogy ha találok egy olyan fiút, aki fele ennyit megtesz értem, mint Marci, királyi életem lesz.

Nem szoktam teázni. Visszatart a tény, hogy sárgítja a fogakat. Illetve... visszatartott eddig. 7 évig. Jelenleg úgy állok, a dologhoz, hogy mértékkel csak nem tesz tönkre. Remélem.
A tealevelek/teafű felhasználása azonban mindig is izgatott. Matchát nem sikerült szereznem, de lehet, hogy ezután nem is szeretnék már. Mert ez annyira jó.
Marci kapott Palitól 2 doboznyi teaválogatást, most abból szemezgettem. Mindössze annyi a feladat, hogy kiválasszuk a kedvenc teánkat, vagy bármi olyant, aminek kellemes az aromája, ugyanis ez határozza meg az ízét. Persze lehet bele még fűszert tenni "erősítésként", de ha megfelelő mennyiségű teafüvet használunk, nem szükséges.

És az eredmény? Tea harapható formában.


Hozzávalók 24 db kekszhez:
1,25 dl rozsliszt
1,5 mokkáskanál szódabikarbóna
1,5 dl zabpehely
1 nagy marék mazsola
5 filter tea
fél banán
1-3 evőkanál nyírfacukor (ízlések...)
1 érett avokádó
8 evőkanál tej

Keverjük össze a száraz hozzávalókat.
Az avokádót és banánt pürésítsük, majd lazítsuk fel a tejjel.
Jól keverjük el a 2 edény tartalmát, majd jó púpos 1,5-2 teáskanálnyi kupacokat halmozzunk sütőpapíros tepsire. Bevizezett kanállal formáljunk belőle köröket, és előmelegített 180 fokos sütőben süssük 15-20 percig.

Ötlet: building buttercream

Ingredients for 24 cookies:
1,25 dl rye flour
1 tsp baking soda
1,5 dl rolled oats
5 bags of tea
1/2 banana
1-3 tbsp xilit
1 avocado (mature)
8 tbsp milk

Mix the dry ingredients.
Make puree from the banana and avocado, then add milk.
Stir the substance of the 2 bowl. 
Preheat the oven to 180 C. Lay baking sheet onto a pan and put 2 tsp dough to everywhere.
With a watered spoon make circles from them and bake aprox. 15-20 mins. 

Enjoy with a big cup of tea!

Nyers csokitorta

Nem látunk bele a másik életébe.
Nem tudjuk hogyan él, milyen gondokkal küzd, mi teszi boldoggá.
Nem ismerjük min ment keresztül.

Tulajdonképpen milyen alapon ítélünk el bárkit?



Beszélünk munkáról, burokban felnövésről, betegségekről.
Életutakról.

Miért valóságosabb az egyik, mint a másik?

Félreértés ne essék, nem vágyom megváltani a világot. 

Csak kicsit jobbá tenni. 

Élhetőbbé.

Étkezés terén még mindig küzdök.
Sőt. Talán most küzdök igazán.
Ez a fajta életmód a napi sokszori elosztás követeli meg, én pedig ezidáig erősen a hármas szám felé orientálódtam.
Változtatás.
A tízórait nem tudom beiktatni (fél 9 és dél között egyszerűen nem leszek újra éhes), de egy uzsonna tényleg nem rossz ötlet. Valami egyszerűt, édeset, amolyan ebéd utáni desszertpótlót.
Ez a kis nyerskonyhai csoda éppen megfelel egy bögre gabonakávéval, bár tudom, a banán és mazsola nem éppen a legalacsonyabb GI-jű gyümölcsök. Kis adagban azért belefér.

Hát még ha mások is segítenek. Nálunk meglepően egyöntetű sikert aratott a hagyományos étrendű családtagok körében. Vannak még csodák.

Hozzávalók 7 adaghoz:

10 dkg dió

4,5 dkg mazsola

csipetnyi Himalája só

21 dkg avokádóhús (2 db normál avokádó)

6 nagy teáskanál kakaópor

1 nagyobb banán (13 dkg tiszta gyümölcs)

2 evőkanál nyírfacukor

csipetnyi Himalája só

1 teáskanál vaníliapor

A tésztához áztassuk be a mazsolát és a diót egy éjszakára.

Másnap öntsük le róla a vizet, és egy aprítóval dolgozzuk finomra. Béleljük ki sütőpapírral egy 18 cm-es tortaforma alját, az oldalát pedig kenjük ki pálmazsírral. Nyomkodjuk bele a masszát, majd tegyük mélyhűtőbe 25 percre.

Ezalatt készítsük el a krémet. Kanalazzuk ki az avokádóhúst, és tegyük a mixerbe a banánnal, kakaóporral, nyírfacukorral, sóval és vaníliával együtt. Pürésítsük teljesen krémesre, majd oszlassuk el a fagyott alap tetején. Tegyük mélyhűtőbe ismét, ahol nagyjából 45 perc alatt "fogyaszthatóra" fagy. 

Vigyázzunk, hogy ebben az állapotában vágható jól, hűtőhidegen inkább krémes. De mindenhogyan isteni.
  
1 szelet 12,5 g CH 


Forrás: Zizi kalandjai

Raw chocolate cake

Ingredients for 7:
10 dkg walnut

4,5 dkg raisins

csipetnyi Himalaya salt

21 dkg peeled avocado (2 pieces avocado)

6 big tsp cocoa powder

1 bigger banana (13 dkg)

2 tbsp xilit

pinch of HImalaya salt

1 tsp vanilla powder

For the "dough" soak the raisins and the walnut for 1 night.

The next day put the soaked seeds into a blender, and works for 1 minute. You have to get nearly a smooth consistence.

Lay baking paper bottom of the mold. Spread the sides with coconut fat and press into the "dough" uniformly.

Put it into a freezer for 25 minutes.

Meanwhile make the cream.
Put the meat of the avocado, the banana, the xilit, the salt and the vanilla into a blender, and mix it until creamy. Spread the cream on the top of the frozen walnut mix. Replace again for 45 mins. 
Serve immediately.
If you eat from the refrigator it will be much unmanagable creamy!