2013.08.11.

A zöldborsót egyszerűen imádom. Minden formában, télen, nyáron, így egyértelmű volt, hogy a zsenge, kibontogatós változatát ki kell próbálnom fagyiként is. A kókusztej kitűnő a tojásmentes fagyikhoz, mert a sűrű állaga sokkal selymesebb végeredményt kölcsönöz, mint a hagyományos tehenes, vagy bármilyen növényi változat. És hogy miért tömtem tele mentával? Tavasszal hirtelen felindulásból vásároltam több különböző ízű mentát is, majd mikor rohamos  növekedésnek indultak, rájöttem, hogy tulajdonképpen annyira nem is jön be az evés közbeni fogmosásélmény. Sebaj, fagyasztva annyira nem érezni.
Az pedig külön örömmel töltött el, hogy a keresőbe beírva, semmilyen más találatot nem adott ki. Nem nagyon akartam elhinni, hogy létezik még olyan, ami másnak nem jutott eszébe...
Szezonban kötelező!


Vegán mentás kókuszos zöldborsófagyi       (a receptért kattints a további bejegyzésekre)

Ropog, de nem olajban sült - a tökéletes feltét

Kedves Tél, 
tekintve, hogy már március van, bátorkodom megkérdezni: nem óhajtasz végre itthagyni minket? Sokan értékelnénk.

Én különösen, mert már nagyon elegem van. A télből, a hidegből, a fagyoskodásból. Már nem havas képeket szeretnék csinálni, hanem madaras, csicsergős, bimbós zöldet.
Meleg. Lehetne meleg?

Nyers, zöld, vegán tésztaszósz

"Nem tudok, nem merek, nem akarok konfliktust."

Általában ezeket szoktam felhozni, amikor számonkérem magamat, hogy miért nem szóltam. Mondjuk annak a nőnek, aki a legnagyobb lelki nyugalommal hagy ott a kutyája után mindent, vagy annak a vén fazonnak, aki a lábam elé, a fűre dobja az égő cigarettát, amikor 2 lépéssel előttünk már ott tátong egy szemetes.

Nem értem ezeket az embereket.
És sajnos nem bírom, ha nem értek valamit.
Ekkor jön az, hogy kényszeresen ráerőltetem másokra a véleményemet, hogy legalább ők értsenek engem.

Felhúzom magam.
Dühöngök. Hogy hogy lehet valaki ilyen.
De nem szólalok meg. A fent említettek miatt. Mert nem ismerem. Nem tudom kiszámítani. Lehet, hogy elszégyellné magát, és esetleg változtatna (akkor egyszer), de valószínűbbnek tartom, hogy még a többségnek állna feljebb. Hogy én mit képzelek. (Meg amúgy is, 19 évesen magyarázzak, mondjuk egy nyugdíjasnak?)


Aztán mindig elhatározom, hogy aha, majd legközelebb igenis megmondom. Bátor leszek.
Nos, ez a pillanat még nem jött el.
Szerintem nem is fog, soha.

Ti viszont legyetek bátrak, és feltétlenül készítsétek el ezt a szuperegészséges ételt. Hiszen van annál klasszabb, mikor azzal a gondolattal ehetek meg valamit, hogy nem csak, hogy finom, de a testem is örül minden molekulájának? 
Egész egyszerűen tartalmaz mindent, ami kell. A hozzávalók gazdagok vitaminban, színekben, és ízekben, a nyers feldolgozásnak köszönhetően pedig a tápértékükből sem veszítenek semmit. Fantasztikus.
Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy az utána maradó szemétmennyiség is közelíti a nullát.


Hozzávalók 1 személynek:

1 puha avokádó

fél citrom leve

kisebb narancs felének a leve

2 marék párolt zöldborsó

10 nagyobb mentalevél

2 csipet só

4 szem zöldbors

1 maroknyi héjas pisztácia

6 dkg teljes kiőrlésű durumspagetti

Először elkészítjük a krémet. Ehhez egy turmixba helyezzük az avokádó kikanalazott húsát, a citromlevet, narancslevet, mentát, a borsót 2 evőkanál kivételével, ízesítjük sóval és a porrá zúzott borssal, majd krémesre mixeljük.

 Tálalás előtt roppanósra főzzük a tésztát, majd lecsepegtetés után azonnal összekeverjük a szósszal. A tetejét megszórjuk a kibontott, és barna hártyájától megfosztott pisztáciamagokkal, illetve a zöldborsóval.

Forrás: Just eat love

 
Raw green noodle salad (avocado-pea-mint)
Ingredients for one:

1 avocado

2 handful of steamed peas

juice of 1/2 lemon

juice of 1/2 smaller orange

10 bigger mint leaves

2 pinch of salt

4 pieces of green pepper --->make powder

1 handful pistachio  (unpeeled)

6 dkg whole wheat pasta

First of all place all the ingredients (instead of 2 tbsp peas and the pistachio) into a mixer. Blend until smooth.

Before the eating, make the pasta. (Pay attention: al' dente is the best!)

In the end mix them together and sprinkle with peas and peeled pistachio!

Enjoy :)

Borsós mentás muffin (tökmagliszttel)

Első hó. (Szerűség.)
Hétfő reggel negyed nyolckor, éppen az uszodában csápoltam (igen, én ilyen szorgalmas gyerek vagyok), amikor az óra irányába vetett reménykedő pillantásom megakadt a földtől plafonig üvegen. Azt hittem rosszul látok. Szakadt a hó. Kell-e mondanom, hogy sokkal jobb kedvem lett? Hóesésben nem lehet nem mosolyogni. De sajnos azon sem lepődtem meg, hogy mikor 8-kor kijöttünk a medencéből, már se híre se hamva nem volt az eseménynek. Túl szép lett volna térdig érő hóban hazamenni. :)
Hogy tavaly mikor hullott le az első adag fehér pehely, azt nem tudnám megmondani, arra viszont pontosan emlékszem, hogy spinningen szenvedtem, amikor az utcai lámpa fényénél feltűntek az apró szemcsék. Az is kifejezetten ösztönzően hatott. :P

És nem tudom, hogy a hideggel jött-e valami a levegőben, de az életem döbbenetesen felbolydult. Mintha kifordultam volna önmagamból. Idézőjelesen jó értelemben.

1. Egyrészt elkezdtem kávézni. Nem egy jó szokás, de... annyira finom. És áraszt egy otthonos melegséget. Ahogy a kezembe fogtam az első gőzölgő csészét (7 év után először!), megtelt a fejem emlékekkel. Ahogyan ülünk a barátnőmmel a régi konyhájukban, a szokásos péntek estére választott hororr után kissé még dobogó szívvel (csak és kizárólag éjfél előtt, mert úgy valamiért kevésbé éreztük félelmetesnek) kortyoljuk fehér bögréből az édes, tejes nescafét, felkészülve a szintén szokásos utána választott romantikus lányregényre. Mert mi így toltuk. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy azok voltak a legboldogabb éveim.
És iszonyúan hiányzik.
Talán ezért olyan jó érzés minden egyes korty. Tömény nosztalgia. Azt mutatja, hogy lehet jobb. Boldogabb.

2. Házon kívül ettem. Méghozzá falafelt. Este. A lángososokat idéző tömény olajszagban. ÉN!!!!  Még most is bűzlik a hajam.

3. Alig tanultam. Helyette vásároltam. Meg szórakoztam. Fél 1-re értem haza, egy kis vodkától fejbevágva. (Na igen, aki sohasem iszik, azon a legkisebb mennyiség is meglátszik.)

Mindezt egy pasi miatt. Vagyis vele.

Anya azt mondta aranyba kéne foglalni. 

Hozzávalók 5 db-hoz:

1,25 dl rozsliszt

1,25 dl tökmagliszt

1 csapott teáskanál szódabikarbóna

2 csipetnyi só

feketebors

fél teáskanál fehér mustármag (porítva)

15 friss borsmentalevél

2 dl fagyasztott borsó

1 dl tejsavó

1 evőkanál olívaolaj

1 teáskanál balzsamecet

kókuszzsír, a formák kikenéséhez

A rozs és tökmaglisztet, szódabikarbónát, sót, fűszereket egy nagy tálban rázzuk össze. A nedves alapanyagokat egy másikban szintén, majd vegyítsük a kettőt. Legutolsó mozzanatként szórjuk bele a fagyos borsót.

Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. Kenjünk ki pálmazsírral 5 db szilikonformát, osszuk el bennük a tésztát, és süssük kb. 25 percig.

Forrás: Bittersweet

Spárgás - zöldborsós pástétom

Végre újra gépközelben vagyok, hiába, számomra ezért nehéz a "nyaralás" :(. Pedig szuperjó Velencén, van minden ami kell. Fény (már ha éppen nem borul), természet (egy madár befészkelt a teraszos lámpa tetejére, úgyhogy ott visítanak a fiókák egész nap), fűszerkert (jelenleg egészen biztató állapotokkal), tó (bár fürödni nincs nagy hangulatom). Így főzök. Frisset, finomat, vegánt. Fényképezek is: nagyon élvezem, hogy jóval egyszerűbb, mint otthon, amikor minden egyes alkalommal le kellett cincálnom mindent a negyedikről, aztán meg vissza. Itt csak a lakáson kell átsétálnom.

Viszont a net...egyenlőre megoldhatatlannak látszik. A stickes módszert volt lehetőségem kipróbálni, miután egy nagyon kedves barátnőm meglátogatott néhány napra, és hozott magával. Nem működik. Linuxxal nem egyszerű az élet.

Rékával viszont igen :) Kicsit aggódtam, hogy mi lesz (ismerve saját magamat), de teljesen felesleges volt. Egész egyszerűen szuper volt. Én nagyon jól éreztem magam. Rengeteget beszélgettünk, főztünk, és ...nem problémáztunk semmin. Szinte hihetetlennek hatott. Nagyon-nagyon köszönöm. ♥
Ugye lesz folytatás?

Receptként pedig ismét egy reggelivel jövök. Egy igazi szuper nyári reggelivel, amit nem lehet nem szeretni. Az eredeti receptet Zizinél láttam, de nálam jó pár helyen módosult, a végére csak a két alapzöldség maradt meg.
Igaz ugyan, a többszöri elkészítése (eddig 3-nál tartok) már valószínűleg jövőre tolódik, mivel a spárgaszezon menthetetlenül véget ért. (Én még ugyan tudtam vásárolni a piacon, de vérzett a szívem, amikor a leszáradt rügyű ágacskákért a teljes árat kellett fizetnem.)
A csíra viszont szuper. És egész évben "megtermelhető". Mi (vagyis anyu) teljesen véletlenül kaptunk egy csíráztatókészletet, és azóta megszállott lettem. Eleinte azon aggódtam, hogy egyáltalán kicsírázik-e, aztán pedig, hogy elfogy-e majd. Mindkettő bejött, imádom ezeket a kis bigyókat.


Hozzávalók:

18 dkg zöldspárga (a tisztított, fogyasztásra kész adag)

14 dkg zöldborsó (jó a mélyhűtött is)

6 dkg feta

kisebb csokor petrezselyem 

1 gerezd fokhagyma

só (ha a feta nem lenne elég sós)

pici őrölt fehérbors

Egy lábosban felteszünk vizet főni. A spárgát és zöldborsót megmossuk, majd egy fél percre belemártjuk a lobogva forró vízbe. Szűrőkanállal kiszedjük a zöldségeket, egyenesen bele a a késes aprítóba.

Ezzel túl is vagyunk a munka oroszlánrészén, a többi hozzávaló is mind a gépbe kerül, ami összedolgozza nekünk.
Tálalhatjuk egy kevés citromlével is, illetve a tetejét olívaolajjal meglocsolva.

Frissen a piacról: zsenge borsós-gombás árpa tofuval és kaporral

Moody, moody, moody.      May I be the moodiest person?

Gondoltam kitalálok valami ütős kis bemutatkozást az angolérettségire, úgyhogy elkezdtem olyan szavakat keresgélni, amiket a legjellemzőbbnek vélek. Elsőnek rögtön ezt szúrtam ki. Szomorú, de ez a valóság. Kegyetlenül változékony vagyok. Mint ez a mostani időjárás. 10 percen belül kétszer meg lehet ázni, én ennyi idő alatt akár 4-szer is eljutok a felrobbanásig. Van stressz meg nyomás bőven, na. Kikapcsolódás meg kevés. (Szoktam nevetni, amikor látom a kiírásokat, hogy "már csak 3 hét és vége". Minek???? Drágáim, ezt én mondhatnám, ti 3 hónap múlva ugyanott folytatjátok tovább. De nem mondom. Meg tulajdonképpen én is folytatom, csak máshol.  Remélem.)

De a piacozás egy jó alternatíva. "Szülői vezetéssel" szinte sohasem jártunk, ez is saját felfedezmény. Mármint, hogy milyen jó.
Mert az. Sokkal szuperebb itt venni még egy fej salátát is, mint bemenni a Tescoba, és ott megtenni ugyanezt.
Emberibb.
(Még akkor is ha egy kész tortúra abban a tömegben létezni, és minden öreg banya keresztülrángatja a lábamon a húzós kocsiját, mert ő nem fér el.)

Így született meg a szombati ebédem. Teljesen spontán, mert egyáltalán nem terveztem borsót venni, csak mikor minden második árusnál láttam kirakva, akkor ütött szöget a fejemben. Kis naivan úgy képzeltem, hogy majd egészben ezsem meg, csak levágom a kemény végeiket. Mikor ezt az elképzelésemet felvázoltam az eladónak, csak csóválta a fejét, hogy ő még ilyent nem hallott, hogy valaki megeszi a borsó héját.
Itthon aztán konstatáltam, hogy ez nem nagyon fog összejönni, mert ez már nem az általam elképzelt zsenge cukorborsó, hanem kemény, jó szálas  külsejű kifejtős borsó. Így kifejtettem.
Aztán egy picit megpirítottam. Gombával, tofuval. És ennyi.
De nagyon-nagyon finom. Az egyszerűsége, és frissessége miatt.

A kapor amúgy szintén váratlan vendég volt. Nem tudom, hogy most van a szezonja, vagy mi, de annyi volt belőle, hogy teljesen belengte az illata a teret. Beköltözött az orromba is. Naná, hogy vennem kellett!


Hozzávalók 1 személynek:

olívaolaj

1 nagy maréknyi aprószemű barna csiperke

10 dkg friss zsenge borsó

7 dkg tofu

3 dkg árpa

3 nagy szál kapor

só, őrölt mustármag

Az árpát előző este beáztatjuk, majd másnap puhára főzzük.

Egy serpenyőben egy pici olívaolajat hevítünk. A meghámozott gombát egészben rátesszük, és 3 perc után hozzáadjuk a borsót, majd pár perccel később a tofukockákat is. Addig pirítjuk, míg egy icipicit meg nem sül a külseje (a borsónak). Ekkor hozzáadjuk a főtt árpát, és addig "főzzük", míg teljesen száraz nem lesz. Ekkor levesszük a tűzről, ízesítjük a mustárporral, és belevagdossuk a kaprot is.

Azonnal tálaljuk.

Tavaszi saláta kakukkfüves joghurtöntettel

Ez a kis semmiség pont egy hete szombaton készült, ezzel indítottam a tavaszt. És milyen jól tettem. Mert bevallom őszintén, nem vagyok az a nagy salátás. Sőt. A nehéz/olajos/esetleg majonézes öntetektől rosszul vagyok (meg tulajdonképpen mindentől ami nem kizárólag joghurt vagy kefir), azokkal a hülye seíze-sebűze salátalevelekkel pedig a világból ki lehetne kergetni.
De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretném a zöldségeket. Sőt :). Imádom. Mindegyiket. (Kivével az előbb említett leveles.) De sokkal szívesebben eszem nyersen külön-külön, mint hogy azzal bíbelődjek, hogy összevagdossam, mellé pedig egyszerűen dobozból kanalazom a fehérjét. Ízesítés nélkül. (Fantasztikus milyen a natúr dolgok íze. Erre akkor jöttem rá, mikor leálltam minden kész fűszerkeverékről - nálunk családi átok a vegeta. Azóta mindent én magam "méregetek", de legtöbbször nem is használok semmit. Vagy ha igen, az is minimális. Főleg a só. Na arra nagyon ügyelek, hiszen annyit hallani, hogy milyen magas a magyar népesség sófogyasztása...Valakinek javítania kell a statisztikákat :D

Ez azonban kivételt képez. 
Itt és most átteszem a kivétel kategóriába. Mert nagyon jó. Pont így. Az öntettel. A kis hűtős pihenőtől fantasztikusan összeérnek az ízei. 
És az a kakukkfű... A kedvenc fűszerem :)

*Nem szeretem a francia salátát - valószínűleg agyi alapon a majonézessége miatt, mert a natúr zöldségkeverékkel pl. nincsen semmi bajom -  de amint megkóstoltam, rögtön az ugortt be. 

Szóval aki szereti, de egy kicsit egészségesebbre vágyna, annak jó alternatíva lehet.
               ----------------------------------------------------------------------------------
Hozzávalók 1 személyre:

15 dkg fagyasztott zöldborsó

4 darab kisebb pink retek

1 fehérrépa

A borsót megpároljuk, a retket megmossuk feldaraboljuk, a répát meghámozzuk, és karikára vágjuk. Összekeverjük.

1 dl sűrű joghurt

só, őrölt feketebors

2-3 ág kakukkfű

Az öntethez a joghurtot ízesítsük a sóval, borssal, majd tépkedjük bele a kakukkfű leveleit.
Öntsük a zöldségekre, majd hagyjuk állni, legalább fél óráig.

Répás-borsós-fetás tojáspogácsa

 "Ez normális kaját is csinál/eszik?"  Szinte látom magam előtt ahogyan egyesek fejében körvonalazódik a kérdés. Többek között azért, mert paradox módon bennem is ugyanez merült fel elsőnek. Hiszen mi a normális? (Nekem.) Ami nem édesség (leszokóban vagyok), vegetáriánus lévén nincs benne hús,  passzol az egészséges táplálkozásos mizériámhoz és persze rengeteg zöldséget/gyümölcsöt foglal finom egységbe. Nagyjából ennyi.  

Egyszerű vagyok, nem? :)

Az alaprecept Renitől , a fenti kritériumokhoz igazítva. (Nézzétek meg, gyönyörűséges fotókat csinál. Ha egyszer házasodásra adnám a fejem, tuti ő lesz a fényképész. Halálbiztos. Egy őféle esküvői sorozat nekem is kell.)

Hozzávalók: 2 bögre fagyasztott répa-borsó finomfőzelék alap (persze frissből ugyanúgy tökéletes, talán még jobb is)
            1 szál újhagyma
            3 dkg feta
            2 evőkanál tönkölykorpa vagy puffasztott amaránt
            1 evőkanál kölespehely
            1 mokkáskanál só
            2 csipetnyi fehérbors
            2 tojás
            1 teáskanál olívaolaj
            3 szál petrezselyem

A zöldségkeveréket gőzben pároljuk puhára. A hagymát karikázzuk fel, majd keverjük össze a szétmorzsolt fetával. Adjuk hozzá a 3 evőkanál szénhidrátot(én magamban csak így hívom), a tojásokat és az olívaolajat. Ezt a keveréket jól keverjük össze, majd tegyük bele a párolt zöldséget is. Ízesítsük sóval, borssal, majd vagdossuk bele a petrezselymet.
Forrósítsunk fel egy jó vastag aljú serpenyőt (legjobb talán a tapadásgátlós), majd pár perc alatt süssük aranybarnára a lepénykék mindkét oldalát.
                               8 db tenyérnyi korong