Sütőtökös - ricottás pite

Gyertyagyújtás.
Nálunk komoly hagyományai vannak: először is körbeüljük a koszorút. Azt a koszorút, amit még ő csinált (szerintem babakoromban). Amióta az
Szigorúan csak úgy, ha mindenki jelen van, és ettől az aprócska tényezőtől ez lesz a legsarkosabb pont. Régen mindig úgy volt, hogy odaültünk hárman, hívogattuk apát /a hiányzókat, közben nekem eszembe jutott, hogy hoppá, még ezt meg azt el kéne intéznem,  átrohantam a saját szobámba, ekkor apa már megjelent, akkor utánam kiabáltak, apa kihasználván előkapta a telefonját, elkezdte nyomkodni, netán felhívta valaki, újra kiment ésatöbbi. Szóval bonyolult.
De ha eljön az a pillanat, amikor végre mind a négyen (ma már ugyan más felállásban) összekerülünk, anya meggyújtja a gyertyát, és énekelünk.
Na nem kóruszszintű a dolog, de azért elég jó, mert Marci és én is zenei álltalánosba jártunk, anya szabadidejében egy kórusban énekel. Pali pedig egyszerűen szeret velünk "zümmögni" a baritonjával.
És hogy mit is? Tudjátok, egyrészt olyan régi, aranyos dalocskákat, mint a mennyből az angyal, hull a pelyhes, vagy a kedvencünket, aminek Marcival képtelenek vagyunk megjegyezni a címét, és csak "szomorúnak" vagy "tudod, amikor a nyuszi didereg"-nek hívjuk. Aztán ott vannak az alsóban tanult kétszólamú szösszenetek, és a nyomásomra mostanában Csondor Kata: Add továbbja is terítékre kerül.

Ilyen otthon.
Azonban most már nem otthon lakok.
Önállósultam (milyen nagyzolósan hangzik, ahhoz képest meg főleg, hogy mennyire nem igaz),  így idén nekem kell az efféle dolgokról gondoskodni. Apának ez sohasem volt fontos annyira (a 6 év alatt egyszer volt koszorúja, akkor, amikor a barátnője csinált neki egyet), így teljesen a nulláról indítottunk. Szerencsére. Klasszabb valami újat kitalálni, mint valami régit követni.
Tehát én vagyok a lány, nekem van sok időm, csináltam egy koszorút. Na jó, ez erős túlzás, fogtam egy hosszúkás  kovácsoltvas gyertytartót, beleállítottam 4 darab gyertyát, meg csipesszel rátúztem egy kiszárított narancshéjat. Nagy művészet. Az egészben az eldőlés ellen megálmodott talpacskák odarögzítése volt a legnehezebb - hosszabb feladat. Sebaj, majd jövőre korábban nekiállok.
Így esett a nagy eset, hogy előző hétvégén meggyújtottuk az első gyertyát. Nem szeretjük elsietni a dolgokat (vagyis én igen, de ez pont a "nem kategóriás") Eleve csak este értünk haza, akkor mindketten nekiálltunk szépen a kis dolgainknak. 11:57-kor apa mérgezett egér módjára elkezdett rohangálni, hogy "úristen-úristen lekéssük a gyújtást". Erre már én is felpattantam (előtte még elolvastam az utolsó bekezdést pszichológiából) és bekészültem, hogy akkor gyújtsunk. "Gyorsan, hozd a gyufát!" - sürgettem. Hosszas matatás a szekrényben, előszobafiókban, sehol semmi. Hamar kiderült, hogy én vagyok a ludas: rászoktam az esténkénti párologtatós gyertyára, de vagy azok eleve vacakok, vagy én vagyok ennyire béna, de hol eldől a kanóc, hol túlfolyik a viasz, hol elalszik a láng - alkalmanként 5-6 gyufát is "elszórakozok".
 Nem, nem fogyhatott el. Volt benne még néhány szál, pontosan emlékszem. De hova a fenébe tehettem...?! Az idill kissé megborult: apa csak állt fejcsóválva, hogy hihetetlen, hogy mindent eltüntetek, én pedig idegesen nekiálltam kirámolni a fiókjaimat. Hátha. 3 után eszembe jutott, hogy túl alacsonynak éreztem a vízes tálhoz képest a gyertyát, így az aláépített magasítótoronyba sikeresen a gyufát is beépítettem. Huh.

Leültünk az ágyamra.
Felvillant a láng: először csak pislákolva, aztán már biztosabban égett. Apa rámnézett, "most akkor énekelünk?", és választ sem várva nekiállt a kiskarácsonynak.
Nem.
Ez most nem Fehérvár. Nem anya. Felejtsük el a múltat. Ez most van. Itt és most. A miénk. Rólunk szól.
Persze ezt csak magamban gondoltam, hangosan csak annyit mondtam, hogy kitaláltam valami újat. Legyen az, hogy minden vasárnap felsorolunk 5 dolgot, ami boldoggá tett minket. Teljesen mindegy mit, a legapróbb/jelentéktelenebb dolog is "ér". Hiszen a boldogság nem mennyiségfüggő.


Álljon itt az én listám. Az eheti.
1. Egyedül megoldani egy problémát: fel tudtam szerelni az ajtónkra az odaszánt kis díszt. Egyedül. Pedig azt sem tudtam hogy álljak neki, mikor rájöttem, hogy csavarozni is kell. Ki, aztán meg be. Rövid kutatás után azonban megtaláltam a csavarhúzót, és még üzemképes állapotba is sikerült hozni. :)
2. Amikor félbeszakad egy óra, és 25 ember egyszerre bámulja a hóesést.
3. Korán végezni, és napsütésben hazasétálni.
4. Sms-t kapni egy szomorú baráttól, hogy bearanyoztam a napját a sütimmel. Egy szarvasos cupcake-kel.
5. Hazaautózni a karácsonyfánkkal.
6. Arra hazaérni az uszodából, hogy az ajtón belépve elfoglalja a bejáratot a "konyhakész", állványba faragott karácsonyfa. Amire a legjobban vágytál.

A karácsonyi hangulatot pedig lehet mással fokozni, mint sütőtökkel? Szerintem nem. (Úgy hozzátartozik a télhez, mint a spárga a tavasz kezdetéhez. )
A ricotta krémes (és annyira szeretem, hogy akár magában is el tudnék kanalazni egy nagy dobozzal), a fűszerek pedig... nagy varázslók. :)


Hozzávalók egy 18 cm-es formához:
10 g zabpehely
60 g rozsliszt
60 g mandulaliszt
6 dkg alma
1 evőkanál kókuszzsír
1 evőkanál vaj + egy kevés a kenéshez 
csipetnyi só
250 g sült sütőtökpüré
170 g ricotta (szarvasi a legjobb)
1 tojás
1 evőkanál nyírfacukor (édesszájúaknak 4-5)
ujjpercnyi gyömbérdarab
3/4 teáskanál mézeskalácsfűszer

A tésztához keverjük össze a zabpelyhet, rozs és mandulalisztet, majd morzsoljuk el benne a vajat és kókuszzsírt. Az almát reszeljük le, és a liszthez adva gyúrjuk tésztává. 
Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. Vajazzunk ki egy 18 cm átmérőjű piteformát, majd nyomkodjuk bele a tésztát egyenletesen. Szurkáljuk meg villával, majd süssük nagyjából 10 percig.
Közben készítsük el a tölteléket. Ehhez vegyünk elő egy mixert, helyezzük bele a tökhúst, ricottát, tojást, nyírfacukrot és fűszereket, majd turmixoljuk össze. Ha lejárt az elősütési idő, öntsük a masszát a tészta tetejére, és dugjuk vissza a sütőbe újabb 25 percre. A töltelék nem fog (kő)keményre sülni, de hűlés közben kellőképpen megszilárdul.

Forrás: Zizi's adventures

Ingredients for a 18 cm pie:
10 g oat flour
60 g almondflour
60 g rye flour
6 dkg apple
1 tbsp coconut fat
1 tbsp butter + for the mold
pinch of salt
250 g baked pumpkin puree
170 g ricotta
1 egg
1 tbsp xilit
2 cm fresh ginger
3/4 tsp gingerbread-spice


For the dough mix the 3 types of flour and crumble with the coconut fat and butter.
Add to the grated apple and make a dough. 
Preheat the oven to 170 C.
Spread with butter a 18 cm pie form and divide the dough uniformly. (Don't forget the edges!) Pierce with a fork and put into the oven for 10 minutes.
Meanwhile make the filling. Put the pumpkin puree, the ricotta, the egg, the xilit and the spices into a blender/mixer, and work until smooth. After the 10 minutes spoon the filling into the crust. Bake for 30 minutes, until the mixture go golden. 
Don't worry if the filling is a bit tender, because it will go stable as the pie starts cooling.

Serve with whipped cream (or without as I did) sit back and Enjoy!