Moody, moody, moody. May I be the moodiest person?
Gondoltam kitalálok valami ütős kis bemutatkozást az angolérettségire, úgyhogy elkezdtem olyan szavakat keresgélni, amiket a legjellemzőbbnek vélek. Elsőnek rögtön ezt szúrtam ki. Szomorú, de ez a valóság. Kegyetlenül változékony vagyok. Mint ez a mostani időjárás. 10 percen belül kétszer meg lehet ázni, én ennyi idő alatt akár 4-szer is eljutok a felrobbanásig. Van stressz meg nyomás bőven, na. Kikapcsolódás meg kevés. (Szoktam nevetni, amikor látom a kiírásokat, hogy "már csak 3 hét és vége". Minek???? Drágáim, ezt én mondhatnám, ti 3 hónap múlva ugyanott folytatjátok tovább. De nem mondom. Meg tulajdonképpen én is folytatom, csak máshol. Remélem.)
De a piacozás egy jó alternatíva. "Szülői vezetéssel"szinte sohasem jártunk, ez is saját felfedezmény. Mármint, hogy milyen jó.
Mert az. Sokkal szuperebb itt venni még egy fej salátát is, mint bemenni a Tescoba, és ott megtenni ugyanezt.
Emberibb.
(Még akkor is ha egy kész tortúra abban a tömegben létezni, és minden öreg banya keresztülrángatja a lábamon a húzós kocsiját, mert ő nem fér el.)
Így született meg a szombati ebédem. Teljesen spontán, mert egyáltalán nem terveztem borsót venni, csak mikor minden második árusnál láttam kirakva, akkor ütött szöget a fejemben. Kis naivan úgy képzeltem, hogy majd egészben ezsem meg, csak levágom a kemény végeiket. Mikor ezt az elképzelésemet felvázoltam az eladónak, csak csóválta a fejét, hogy ő még ilyent nem hallott, hogy valaki megeszi a borsó héját.
Itthon aztán konstatáltam, hogy ez nem nagyon fog összejönni, mert ez már nem az általam elképzelt zsenge cukorborsó, hanem kemény, jó szálas külsejű kifejtős borsó. Így kifejtettem.
Aztán egy picit megpirítottam. Gombával, tofuval. És ennyi.
De nagyon-nagyon finom. Az egyszerűsége, és frissessége miatt.
A kapor amúgy szintén váratlan vendég volt. Nem tudom, hogy most van a szezonja, vagy mi, de annyi volt belőle, hogy teljesen belengte az illata a teret. Beköltözött az orromba is. Naná, hogy vennem kellett!
Hozzávalók 1 személynek:
Gondoltam kitalálok valami ütős kis bemutatkozást az angolérettségire, úgyhogy elkezdtem olyan szavakat keresgélni, amiket a legjellemzőbbnek vélek. Elsőnek rögtön ezt szúrtam ki. Szomorú, de ez a valóság. Kegyetlenül változékony vagyok. Mint ez a mostani időjárás. 10 percen belül kétszer meg lehet ázni, én ennyi idő alatt akár 4-szer is eljutok a felrobbanásig. Van stressz meg nyomás bőven, na. Kikapcsolódás meg kevés. (Szoktam nevetni, amikor látom a kiírásokat, hogy "már csak 3 hét és vége". Minek???? Drágáim, ezt én mondhatnám, ti 3 hónap múlva ugyanott folytatjátok tovább. De nem mondom. Meg tulajdonképpen én is folytatom, csak máshol. Remélem.)
De a piacozás egy jó alternatíva. "Szülői vezetéssel"
Mert az. Sokkal szuperebb itt venni még egy fej salátát is, mint bemenni a Tescoba, és ott megtenni ugyanezt.
Emberibb.
(Még akkor is ha egy kész tortúra abban a tömegben létezni, és minden öreg banya keresztülrángatja a lábamon a húzós kocsiját, mert ő nem fér el.)
Így született meg a szombati ebédem. Teljesen spontán, mert egyáltalán nem terveztem borsót venni, csak mikor minden második árusnál láttam kirakva, akkor ütött szöget a fejemben. Kis naivan úgy képzeltem, hogy majd egészben ezsem meg, csak levágom a kemény végeiket. Mikor ezt az elképzelésemet felvázoltam az eladónak, csak csóválta a fejét, hogy ő még ilyent nem hallott, hogy valaki megeszi a borsó héját.
Itthon aztán konstatáltam, hogy ez nem nagyon fog összejönni, mert ez már nem az általam elképzelt zsenge cukorborsó, hanem kemény, jó szálas külsejű kifejtős borsó. Így kifejtettem.
Aztán egy picit megpirítottam. Gombával, tofuval. És ennyi.
De nagyon-nagyon finom. Az egyszerűsége, és frissessége miatt.
A kapor amúgy szintén váratlan vendég volt. Nem tudom, hogy most van a szezonja, vagy mi, de annyi volt belőle, hogy teljesen belengte az illata a teret. Beköltözött az orromba is. Naná, hogy vennem kellett!
Hozzávalók 1 személynek:
olívaolaj
1 nagy maréknyi aprószemű barna csiperke
10 dkg friss zsenge borsó
7 dkg tofu
3 dkg árpa
3 nagy szál kapor
só, őrölt mustármag
Az árpát előző este beáztatjuk, majd másnap puhára főzzük.
Egy serpenyőben egy pici olívaolajat hevítünk. A meghámozott gombát egészben rátesszük, és 3 perc után hozzáadjuk a borsót, majd pár perccel később a tofukockákat is. Addig pirítjuk, míg egy icipicit meg nem sül a külseje (a borsónak). Ekkor hozzáadjuk a főtt árpát, és addig "főzzük", míg teljesen száraz nem lesz. Ekkor levesszük a tűzről, ízesítjük a mustárporral, és belevagdossuk a kaprot is.
Azonnal tálaljuk.
Ó de klassz recept! Gerslirajongó vagyok. Már el is mentettem, mert ebben a receptben minden benne van , amit szeretek. A borsó, a kapor a gomba a gersli. A tofut ritkán eszem, valahogy nem nyújt túl sok kulináris élvezetet.
VálaszTörlésJa, és kaporszezon van. A kertemben mér fél lábszárig ér, és éppen a zsenge gyönyörű kékeszöld hajtásokat lehet most szedni:)))
Na dejóó, máris megérte bepötyögnöm ^^
TörlésA tofu helyett meg szerintem rakj fetát, és akkor sózni sem kell.