társkeresés alapfokon 1.

Regisztráltam egy társkereső oldalra. De olyannyira, hogy még prémium tag is vagyok (hála az sms-ben is lehetséges előfizetésnek).
Hogy milyen indíttatásból, azt ne kérdezzétek, csak sétáltam hazafelé, és beugrott az ötlet. Hogy nekem ezt KELL csinálnom. A megvalósítás nem is váratott sokat magára, még aznap este összedobtam a profilomat.
Elég egyszerű.
Feltöltesz magadról egy képet (esetleg többet, attól függően mennyire akarod eladni magad), megadod a paramétereidet, írsz egy pár soros bemutatkozást/válaszolsz néhány bugyuta kérdésre (milyen az érzelmi intelligenciád, hány gombóc fagyit eszel, mit csinálsz ha kiöntöd a teádat, szereted-e a Gangnam Style-t, és hasonló gyönyörűségek), majd indulhat a keresgélés!
Különböző keresési feltételeket lehet beállítani, mint életkor, dohányzás, ivás, végzettség, lakhely, csak, hogy a legfontosabbakat említsem. Az dohányzók alapból kiestek, ebben nem ismerek könyörületet. Alkohol témában terén nem mertem ilyen szigorú lenni, meg tulajdonképpen nincs is bajom azzal, ha valaki kultúráltan csinálja. Iskolának az érettségi minimum, de jobb egy egyetem. Elvégre intelligens embereket keresünk.

A beérkező levelek száma alapján azt hiszem mondhatom, hogy népszerű vagyok.
Meglepődtem. Nem tudtam eldönteni, hogy ez annak tudható be, hogy ennyire jó nő lennék (nem tudom milyen a felhozatal, mivel a rendszer úgy van kitalálva, hogy az azonos neműeket ne lehessen megnézni), vagy az általam megadott igen tág korhatárnak. Nem apróztam el, 44 lett a teteje. De miért ne? Semmi bajom a 30+os emberekkel. Sőt, egy csomót közülük kifejezetten vonzónak találok. Máshogyan gondolkodik, céltudatosabb, rendelkezik egzisztenciával... nekem ez fontos. Persze semmi sem általános érvényű, az érettség nem jár a korral párhuzamosan.

3 csoportba osztottam az embereket.
Az egyiknek írtam egy (tényleg) nagyon udvarias elutasítólevelet, elvégre nem célom, hogy bárkit is megbántsak, vagy kedvét szegjem. És különben is, ha ő szánt rám időt, az a minimum, hogy én is megtisztelem ennyivel. A néhány esetben erre érkező "de miért nem?"-et egyszerűen figyelmen kívül hagytam. Az ilyenekkel nem tudok mit kezdeni.
A másikat meghagytam afféle talomnak, ha más nem, legalább egy jó írás születhessen belőlük.
És végül az utolsó, de egyben legfontosabb: az érdemlegesek. Jelenleg 4 emberrel tartom a kapcsolatot, napi szinten, a héten ebből kettővel már találkozok is.
Hogy mit várok az egésztől?
Nem tudom.
Leginkább semmit.
Ha őszinte akarok lenni, érzelmi motivációim nincsenek. Mármint... nekem bele kell szeretnem valakibe. A személyiségébe, a lényébe, ez pedig egy fénykép, meg egy maga kreálta bemutatkozó alapján nem megy. Szóval leginkább szórakozok. "Színt viszek a Decemberbe." És mivel részletes beszámolókat is tervezek, remélem a tiétekbe is ;)