Ennyi énközpontúság után, azt hiszem ideje témát váltani. De még előtte engedjetek meg annyit, hogy kis kiegészítést fűzzek a legutóbbi bejegyzéshez, amivel - remélem - ti is kicsit jobban megértitek a reakciómat. Mert tény, félreérthető. És amit félre lehet érteni, azt biztos lesz olyan, aki félreérti. Szóval nyuci, akárki is vagy, ez legfőképpen neked szól. Meg annak, akiben felmerült hasonló kérdés.
Kezdjük ott, hogy nekem mindig is a SOTE volt az álmom. Meg a dietetika. A 2011-es Educatio-n rajzolódott ki, mint terv, aztán amikor ellátogattam a nyíltnapra, akkor éreztem azt, hogy igen. EZT szeretném. A szülinapi "terveim" között is csak az szerepelt.
Pécs mindig másodlagos volt. Vagy éppen sehányadlagos. (Volt olyan időszakom, amikor azt mondtam, hogy oda akkor sem megyek el, ha fel is vesznek. Foggal-körömmel kapaszkodtam Pesthez. Ez ordított a jelentkezésemről is: a pesti fizetős dietetika megelőzte a pécsi ingyenes képzést. Ez persze később módosult, kis szülői meggyőzésre.)
Az események akkor vettek gyökeres fordulatot, amikor megkaptuk az érettségi eredményeit. Azt hittem/hittük, Pest elúszott. A pontjaim alig álltak valamicskével a tavalyi határ felett, nem mellesleg mindenki 50 pontos növekedéseket jósolt.
És ilyenkor mi a megoldás? Az ember B-tervet gyárt.
Ez lett Pécs. Eleinte még gondolatnak is utáltam, aztán elkezdtem megszeretni. Álmokat szőttem, elképzeltem, hogy milyen lesz, mit fogok csinálni, és egyre jobban tetszett, amit "látok". Tiszta szívvel beleéltem magam.
Ezt az "idillt" rombolta szét az eredményhirdetés.
Tudom, sokan most is azt gondolják, hogy jódolgomban már nem tudok min "sírni". Főleg olyanok, akiknek mondjuk csak fizetősre sikerült bejutni. Sajnálom. Nekik írhatok, amit akarok. Nem fogják megérteni.
De ez sem baj. Hiszen valahol minden éremnek két oldala van.
De most recept is van! Ugyan nem egy hűdebonyolult és különleges valami, de aki kipróbálja, annak nagyon kellemes ízeket ígérhetek!
1 személynek:
Forrás: A mi izraeli konyhánk
Kezdjük ott, hogy nekem mindig is a SOTE volt az álmom. Meg a dietetika. A 2011-es Educatio-n rajzolódott ki, mint terv, aztán amikor ellátogattam a nyíltnapra, akkor éreztem azt, hogy igen. EZT szeretném. A szülinapi "terveim" között is csak az szerepelt.
Pécs mindig másodlagos volt. Vagy éppen sehányadlagos. (Volt olyan időszakom, amikor azt mondtam, hogy oda akkor sem megyek el, ha fel is vesznek. Foggal-körömmel kapaszkodtam Pesthez. Ez ordított a jelentkezésemről is: a pesti fizetős dietetika megelőzte a pécsi ingyenes képzést. Ez persze később módosult, kis szülői meggyőzésre.)
Az események akkor vettek gyökeres fordulatot, amikor megkaptuk az érettségi eredményeit. Azt hittem/hittük, Pest elúszott. A pontjaim alig álltak valamicskével a tavalyi határ felett, nem mellesleg mindenki 50 pontos növekedéseket jósolt.
És ilyenkor mi a megoldás? Az ember B-tervet gyárt.
Ez lett Pécs. Eleinte még gondolatnak is utáltam, aztán elkezdtem megszeretni. Álmokat szőttem, elképzeltem, hogy milyen lesz, mit fogok csinálni, és egyre jobban tetszett, amit "látok". Tiszta szívvel beleéltem magam.
Ezt az "idillt" rombolta szét az eredményhirdetés.
Tudom, sokan most is azt gondolják, hogy jódolgomban már nem tudok min "sírni". Főleg olyanok, akiknek mondjuk csak fizetősre sikerült bejutni. Sajnálom. Nekik írhatok, amit akarok. Nem fogják megérteni.
De ez sem baj. Hiszen valahol minden éremnek két oldala van.
De most recept is van! Ugyan nem egy hűdebonyolult és különleges valami, de aki kipróbálja, annak nagyon kellemes ízeket ígérhetek!
1 személynek:
4 dkg teljes kiőrlésű bulgur
1 kemény nektarin
tenyér nagyságú cukkini
1 vöröshagyma
olívaolaj
só, fehérbors
10 mentalevél apróra vágva
Felforralunk 1 dl vizet, majd ráöntjük a bulgurra, és lefedve hagyjuk megpuhulni.
Ezalatt a hagymát karikákra szeljük, és egy pici olívaolajon aranybarnára sütjük, félúton a cukkini-kockák hozzáadásával. Sózzuk, borsozzuk, hagyjuk kihűlni.
Tálaláshoz összeforgatjuk a megpuhult gabonaszemeket a cukkinis keverékkel és apró barackdarabokkal, legvégül meghintjük mentával.Forrás: A mi izraeli konyhánk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése