2010. december 31.

Az óév utolsó napja

Betegen... :S Reggel arra ébredtem, hogy tiszta víz volt a pizsim, meg az ágy is. Na nem pisiltem be, de egész éjjel küzdöttem a betegséggel. Én csak lázálomnak hívom. Viszont!!! Tegnap azt álmodtam, hogy összejöttem gerivel. Hát...nagyon gáz volt. A mai éjszaka, meg minden folytatódott ott, ahol tegnap abbamaradt. Ijesztő, nem? Talán azért volt, hogy jelezzen nekem, nem lenne jó. A "probléma" mindössze annyi, hogy szó sincs semmi ilyesféle veszélyről.
Juj, megint kezd elmenni az erőm... azt hiszem beveszek még egy gyógyszert, elvégre emiatt nem lehet rossz az estém! Hiszen Szilveszter van. Kinnt durrognak a petárdák, az emberek tüzijátékokkal szórakoznak, kutyák szöknek el a kertekből a zaj miatt, Marci és Móni mamikánál tanyázik, a tévében alig lehet választani a gagyibbnál gagyibb műsorok között.
Nem utolsó sorban visszatértem a csokievéshez. Úristen, hogy én mennyire szeretem... Az utóbbi 4 évben teljesen kimaradt, csak sütiben ettem néha-néha. Talán a hizlaló jellege miatt, de nem is kívántam. Ma viszont rám jött. De nagyon. És úgy vagyok vele, hogy nem érdekel. Itt az új év, holnap lesz időm kitalálni milyen módon folytassam ezután az étkezésem.

2010. december 30.

Akkor ugye megtartasz?

Mégsem éreztem olyan rosszul, tényleg elkapott a betegség. Mára sikerült belázasodnom. Szerencsére már jobb, az algopiryn és anya gondoskodása megtette a hatását.
Jó volt nálad apci... Kár hogy nem csináljuk ezt gyakrabban. És tényleg komolyan gondold végig, két legyet ütni egy csapásra a legjobb. Két tartmányt. Meg milyen jól ellenne Bodzika a Gusztikával. Képzeld csak el. :)
Gülüke és Dezső Velencén
És hogy valami újat is mondjak: Hógolyónak megint nincs elöl foga. El sem tudom képzelni mit csinálhatnak ezek, amitől kitörik egy fog. Egy Fog! Mert oké, hogy egyszer megtörténik, de többször??? Anya baromira aggódik. Olyan aranyos, el sem mozdult a ketrec mellől, míg ettek. És mivel Gülü állandóan elkergette szegény Golyit, hoztam a vödröt, és büntetésbe került. Most is ott kuksol. És azon nyomban hogy kivettük, Golyi rögtön nekiesett Dezsőnek. Hihetetlen. Mennyire nem férnek meg egymás mellett... Mondjuk mit is várnánk, hiszen mind pasi. Természetesen Bodza is részt vesz a heppajban, állandóan a vödör körül sündörög. Minden pillanatban beledugja a fejét, alig lehet kivadászni. Anya nevetett, hogy biztos felügyel.
Apunál felavattam az új szakácskönyvem, végre elkészült belőle az első sütemény! :) Csodák csodájára, sikerült úgy megcsinálnom, hogy semmit sem változtattam rajta. Nálam ez igen nagy szó...

Zsuzsi: Gondolkoztam rajta, hogy miért nem tud érdekelni amit Liliről mondtál. Nem tudom. :) És ez zavar. Érdekelnie kéne, hiszen a barátnőm. De... ő mindig eléri amit akar.* Ez eddig zavart (na jó, irigyeltem), most meg... nem veszek tudomást róla. Nem éri meg.
* Mikor ezt mondtam anyának, rögtön közölte, hogy én is mindig megszerzem amit akarok. Kicsit nem túl egyetértve nézhettem rá, mert helyesbített, hogy na jó, a geri-ügyet leszámítva. Hát igen, az egy nagyon fájó pont. És még nem tudtam begyógyítani. Újra és újra felszakad.

2010. december 29.

Marcipános szelet

Mint minden évben, idén is én vállaltam a királyi ebéd elkészítését. Gondolkoztam sok mindenen, de a tavalyi gombaleves kudarca után úgy döntöttem, édességnél maradok. Felmerült többek között a hatlapos, de végül hosszas vacillálás után úgy döntöttem, ennél a süteménynél maradok. Elvégre az IBM-es mikuláson osztatlan sikert aratott, nem mellesleg, mi kell a népnek? Kenyér és cirkusz. Komolyabban: látványos, finom, primitív. Úgysem azt nézik, hogy mennyit dolgoztam vele.

Hozzávalók:
      kakaós laphoz: 25 dkg darált keksz
                             15 dkg porcukor
                             fél kocka margarin
                             4 evőkanál langyos tej
                             4 evőkanál kakaópor
                             1,5 evőkanál rum
            Ezeket összegyúrjuk, majd egy sütőpapíron kinyújtjuk. Fontos, hogy téglalap vagy négyzet formájú legyen.

   
      marcipános laphoz: 25 dkg darált keksz
                                    15 dkg porcukor
                                    fél kocka margarin
                                    4 evőkanál langyos tej
                                    1 keserűmandulaaroma (én az egészet beletettem)
                A tejbe belekeverjük az aromát, és így gyúrjuk össze a többivel. A másik lapra egyenletesen rányomkodjuk a zöld masszát.

A tetejére 10 dkg étcsokiból 5 dkg vajjal csokimázat készítünk, egyenletesen elkenjük a tetején, és egy napig hűvös helyen tároljuk, hogy jól kifagyjon.        

2010. december 28.

Huh, belelendültem az írogatásba, már a pesti kórházban vagyok. :) De azért fárasztó. Hülyeségnek hangozhat, de ez olyan jó sztori, hogy ha nagyon jól, minden részletet pontosan leírva össze lehetne hozni, egy szuper kis iromány lenne belőle. És igen, ki szeretném adatni. Ez az álmom. Hogy a kezemben foghassam. Vagyis inkább az, hogy megírjam, kinyomtassam, összefüzessem, és ott legyen a kezemben. Az életem egy része. Igen, erre vágyom. Anya szerint a kiadatás nem játszik, mert nagyon divatos ez a téma mostanában. Hát... basszus, miért nem valami izgalmasabb betegségem volt? Valami ritka, ami különlegességnek számítana. Sebaj, én nem csüggedek. Fő a pozitívum. Már el is határoztam pár dolgot, amin az újévben változtatni szeretnék. Amolyan fogadalmak. Csak nem akarom így nevezni, mert akkor vagy semmi sem jut majd az eszembe, vagy nem fogom betartani őket.
A legnagyobb bosszúságot meg az a hülye kábel okozza. Annyi jót sütöttem, és nem tudom felrakni. Milyen szerencse, hogy apa mobilja ilyen jó, és itthon volt karácsonykor. Így legalább azok már fennt vannak. MEGŐRÜLÖK. Hogy tűnhet el valami szőrén szálán? Nem, nem igaz, nem vagyok trehány. Csak szórakozott. Nem apa, nem a Bodza ette meg. És nem is dugta el. Hidd el. Csak a kajájával csinálja ezt.

2010. december 27.

Rámjött az írhatnék. Úgy érzem muszáj folytatnom a történetemet. Muszáj. Hiszek benne, hogy nem felesleges vele vesződnöm, mert... még jól jöhet. Nekem, és másoknak is. És nagyon sok hiányzik még, úgyhogy addig kell írnom, amíg van személyes emlék. De sajnos nem elég. Mert a legtöbb rész, nap, élmény,... kimaradt. Nyilván anyáék is tudnak majd segíteni néhány résznél, de... a kulcs a kórháznál van. Amiben az a ciki, hogy pont most írtunk nekik. Az lényegtelen, hogy milyen régóta akarok, mert a szó elszáll, az írás megmarad. Kicsit sem tűnik úgy, mintha nem Csak az infók miatt mennénk be beszélgetni. Pedig nem. Egyáltalán nem. Ez az egész ma jutott eszembe. Hogy honnan...

És volt egy áramszünetünk is. Marcika jön oda hozzám, hogy lekapcsolódott a gép, és sehol nem ég a villany. Ránézek a laptopra (ami ugyanúgy megy), és megállapítom, hogy jé, valóban, mert igaz, hogy be van dugva a töltője, nem jelzi ki. Éppen a spanyol szavakat írogattam be, de Marci rám nézett, olyan nagyon vágyakozóan, hogy jaj, dejó neked, hogy van laptopod. Egyefene, átkapcsoltam egy játékra, ami 5 perc alatt lemerítette az gép aksiját. Ottmaradtunk a sötétben. Én megoldottam, kimentem a konyhába mosogatni, mert hál istennek még víz azért jött, de Marci nem nagyon tudott magával mit kezdeni, csak nyomatta a hülyeségeit, majd 2 perc után közölte, hogy na akkor ő elmegy tévét nézni. Bólintottam, hogy nekem8, de egy fél pillanat múlva meghallottam az elkeseredett ordítást, hogy jaj neee, nincs tévé sem! Tééényleg :). Akkor esett le nekem is. És eszembe jutott amit Mazsola Peti mesélt egy cigi alkalmával. Marci ugyanahhoz az elbaszott energiafüggő társadalomhoz tartozik, mint a többiek. Én nem aggasztottam magam, gondoltam max tanulok biológiát, de aztán eszembe jutott, hogy basszus, annak a nagy része még nincsen kinyomtatva, úgyhogy mit is prédikálom itt a vizet? Lényeg a lényeg, kártyáztunk egy jót.

Tanulásmentes szünet?!

Tegnap fészbúkon olvastam egy elmés kis szöveget a szünetbeli tanulás elmaradásának mikéntjéről. Itt most megosztanám veletek, a saját, kicsit átírt verziómat...(ami érdekesebb, mint az eredeti, tegyük hozzá)
"Dec 21. Ma van az utolsó sulinap, ki az aki ilyenkor még otthon is tanul???
 Dec 22. Valamikor muszáj kipihennem az iskola fáradalmait, meg különben is, itt van még az egész szünet.
 Dec 23. A sütisütés, ajándékbeszerzés nem várhat már tovább, és basszus, most indult a szünet!
 Dec 24. Szenteste és a tanulás???? Na ne. Ezt még a Jézuska sem engedné.
 Dec 25-26. Rokonlátogatás, ahova nem tankönyvvel megyek, ne nézzenek már hülyének.
 Dec 27-28. Valamikor a barátainkkal is kell lenni, őket sem szabad elhanyagolni...
 Dec 29-30. Összeszedegetem miből kéne tanulni, megírok néhány matekpédát. De annyi jó film van a tévében...
 Dec 31. Muszáj jól kinéznem az estére...
 Jan 1. Fú, nagyon sokat ittam, későn is értem haza, muszáj kipihennem magam.
 Jan 2. 19:00 Basszus. Holnap iskola. 3 témazárót írunk. És még nem tanultam semmit...

Kb. én is itt tartok most. De ma szigorúan elhatároztam, hogy nekiállok. :) Mint eddig mindennap...

2010. december 26.

On the first day of Christmas my true love sent to me...

Az idő szar. Nagybetűkkel. Most komolyan, hogy lehet Karácsonykor hogy esik???? Meg majd leesik az arcom a széltől, mikor elmegyek kutyátsétáltatni? Vagy mikor hazajövök melléülök a vécén, mert úgy el van fagyva a fenekem? És nem gatya nélkül rohangásztam.
Furcsa a világ, na. Az egész ciklonosdiból mindössze annyi az előnyünk, hogy legalább a szmog eltűnik a városokból.
Eltűnik... úgy örülünk neki, mintha megszűnne létezni. Pedig nem. Mindössze eggyel feljebb kerül, ahol nekünk ebben a pillanatban konkrétan nem árt, de tovább erősíti az üvegházhatást és hasonlókat.
Nem arról beszélnek, hogy alapból mérsékeljük a káros tevékenységeket, nem a bajt próbálják orvosolni, tüneti kezeléssel szórakoznak. Ha most van egy kis szmog, akkor inkább járjunk busszal, ha majd eltűnik, akkor hajrá tovább autóval. Nevetséges. Hülyék ezek az emberek????? Ássák a saját sírjukat...
 Esküszöm, én minden ünnep/többnapos buli alatt elkapok valami gyomorrontás féleséget. Már nem az első alkalom, és kezd gyanús lenni.Szerencsére a gyomrom leadott az edzettségéből? Még jobban is romolhatna..
Nekikezdtem a Búcsú Afrikától-nak (Istenem, annyira boldog voltam mikor megláttam a fa alatt, ráadásul 2 részt is, És még lehet a középső is összejön, csak várni kell. Na mindegy, imádom Corinne Hoffmannt.), és éppen elaléltem a gyönyörűségtől, mikor apa mondta, hogy menjünk át Gyönygi mamához. Hát az eddig bennem felépült összes érték-erkölcs lenullázódott. Hála a Való Világ áldásos hatásának. Hihetetlen milyen primitív az a műsor. És az emberek... Atyaisten. A zenéje viszont ragadós, mert azóta is azt énekelgetem. Csak közben apa felvilágosított, hogy nem a lét, hanem a lé a tét.

2010. december 25.

Csicseriborsó-fasírt

Imádom és pont. Pedig nem vagyok oda az olajban sült dolgokért(konkrétan erősen tartózkodom tőlük). De ezen egyáltalán nem érződik. Nem az a könnyű kis étel, hiszen maga az alapanyaga is hüvelyes, ami tartalmas. Legelőször friss, még puha csicseriborsóból ettem, de mivel csak egyszer volt Budán kutyavásár, mi sem jutottunk többször ilyenhez, maradt a szárított. Szerintem nem érződik a különbség.
Hozzávalók: fél csomag szárított csicseriborsó( Vegabond márkanév alatt fut, az Intersparban vagy jobb  bioboltokban lehet kapni)
petrezselyem                                                                                               
chili                                                                                                             
só                                                                                                              
vöröshagyma                                                                                               
2-3 tojás                                                                                                      
zsemlemorzsa                                                                                               
A csicseriborsót nagyon sokáig főzzük, hogy jó puha legyen. Ha megfőtt, villával összenyomkodjuk, belevagdossuk a petrezselymet, sózzuk, ízesítjük chilivel, majd a kockákra vágott vöröshagymát is belekeverjük a masszába. Hozzákeverünk 2 vagy 3 tojást, attól függően mennyitől lesz massza állagú.
Kis pogácsákat csinálunk belőle, zsemlemorzsába forgatjuk, majd egy teflonserpenyőben kevés olajjal kisütjük, vagy sima serpenyőben sok olajjal.

Földieperkrémleves

Ezt esszük karácsonykor...amióta csak az eszemet tudom. De tényleg. Anya még réges régen vágta ki egy tévésújságból. Akkoriban Papp Endre Receptlexikon néven futott a rovat, még az öregúr képét is betették.


Hozzávalók: fél kg földieper
                   15 dkg cukor
                   2 dl tejszín
                   1 szegfűszeg
                   negyed citrom
                   kevés fahéj
                  1 tojássárgája
                  1 púpozott evőkanál liszt
                  csipetnyi só

A fagyasztott epret 1 liter vízben feltesszük főni a cukorral, sóval, szegfűszeggel, fahéjjal. Ez kb 20 perc.
A tejszín felét simára keverjük a liszttel, majd a főzési idő letelte után behabarjuk vele a levest, és újabb 5 perc alatt felforraljuk. Kézi mixerrel jól átturmixoljuk.
A tejszín másik felét a tojássárgával elkeverjük és a leveshez adjuk.
Visszatesszük a tűzre, de vigyázzunk, nem szabad forrnia, mert a tojás kicsapódik! Habverővel simára keverjük. Fogyasztás előtt kihűtjük, és tejszínhabot nyomunk rá.

                 

Képviselőfánk

A nagybetűs csoda. Mert leírva olyan egyszerűnek tűnik... Én meg mint fiatal kislány, naivan gondoltam, megcsinálom. Az előzmény az, hogy apa közölte, jönnek hozzánk vendégek, de pont olyanok, akiket annyira nem kedveltem akkoriban, úgyhogy tököm kivolt az egész készülődéssel. Nekiálltam nagy flegmán, de közben anya hívott, és hullamód elbizonytalanított, merthogy ezt nagyon pontosan kell csinálni. Kell-e mondanom, hogy hogy sikerült? Sehogyan. A tészták nem nőttek meg tölthető méretre, csak sok pici kis golyóbis maradt a sütőpapíron. A slusszpoén az volt, amikor apa mondta, hogy itt vannak, és menjek ki üdvözöljem őket, én meg még javában a hajamat téptem a nem sikerülés miatt, úgyhogy tök rossz kedvem volt, nyakig úsztam a tésztában, a toppomon ötezer folt, meg már 3 napja azt hordtam. Elindultam kifelé, apa ránéz a toppomra, majd megkérdezi, hogy nem akarom-e átvenni. Vágtam egy grimaszt, majd morogtam, hogy nem. Gondoltam, nem tök mindegy, hogy hogy nézek ki? Pedig érdemes lett volna. Mert amikor kimegyek a kapu elé, meglátom a barátaimat. Na igen, azok a  meglepetésbulik...

     10 dkg vaj, 
     10 dkg liszt
4 tojás   
                                                                                             
A vajat 10 evőkanál vízzel felforraljuk, hozzákeverjük a lisztet, és sűrűre főzzük. A tűzről levéve egyenként beleütjük a tojásokat, majd sütőpapírra tojás nagyságú halmokat rakunk. Mielőtt sütőbe tennénk, kevés vízzel megspricceljük. Forró sütőben, 170 fokon kb. 15 perc alatt készülnek el. Fontos, hogy addig NE nyitogassuk a sütő ajtaját. Ha elkészült, a picit nyitott sütő mellett hagyjuk kihűlni.                                         A fánkocskákat kettévágjuk, majd megtöltjük 1 csomag Aranka krémmel.                                              

Bejglitorta

Egy kis újítás a hagyományos bejglihez képest. Még a tavalyi Stahl magazinban volt benne, és anya idén találta ki, hogy na akkor ő szeretné ezt. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy az egész legnehezebb része a recept megtalálása, és a daráló szétszedése volt. Nem nehéz, sőt, igazán könnyű. Ráadásul ha valaki tényleg azon aggódik, hogy kireped a süteménye, ez orvosolja a problémát. Mondhatni: nem tud kirepedni.
És a végére: nem fényezésképpen mondom, de szerintem csak nyer, aki eszerint a leírás szerint csinálja, mert oké, hogy Stahl jó szakács, de iszonyatosan túlbonyolítja a dolgokat. Most őszintén, minek egy ilyen receptet másfél oldalon keresztül részletezni?



Hozzávalók: 25 dkg liszt, 2 evőkanál tejöl, 1/2 csomag szárított élesztő, 5 dkg porcukor, 1 csipet só, 12,5 dkg hideg vaj, 1 tojás
A tésztát egy nappal korábban készítjük. A lisztet, cukrot, sót, és szárított élesztőt összekeverjük, hozzáreszeljük a vajat, majd ujjainkkal lehetőleg gyorsan elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a tejfölt és tojást, így gyúrunk egy viszonylag lágy tésztát. Bucira formázzuk, és egy éjszakára a hűtőbe költöztetjük, folpackba csomagolva.

                  fél dl rum, 1 dl tej, 15 dkg darált dió, 15 dkg cukor
                  1 citrom reszelt héja, fél kiskanál őrölt fahéj, késhegynyi őrölt szegfűszeg, 15 dkg darált mák, 15 dkg cukor, 1,5 dl tej
A kétféle töltelékhez összekeverjük a hozzávalókat, a tejet megmelegítjük, úgy forrázzuk le le a száraz anyagokat.

Egy piteformát kivajazunk. A tésztát elosztjuk először 2 felé, majd az egyik felet még 2 felé, így lesz 3 darab tésztánk. A legnagyobb darab tésztát olyan körlappá nyújtjuk, hogy mikor beletesszük a formába, az oldalait is fedje. Ennek a felét megkenjük a diós töltelék felével, a másik felét a mákos töltelék felével.
Az egyik kisebb tésztát kb. akkorára nyújtjuk, hogy befedje a tölteléket. Inkább legyen kisebb, mint nagyobb, mert ha egy icipicit kisebb, még ki lehet húzkodni a széléig. Erre ráhalmozzuk a maradék tölteléket, szintén elosztva. Én szívem szerint úgy csináltam volna, hogy alul ilyen, felül olyan, de anya nem engedte.
Az utolsó darab tésztát is kinyújtjuk, és befedjük vele a tortát. Úgy igyekezzünk, hogy a szélénél lévő tésztához hozzá tudjuk nyomkodni.
A tészta tetejét villával megszurkodjuk(egészen a forma aljáig), majd egy újabb fél órát pihentetjük meleg helyen.
15 percig sütjük forró sütőben, majd még 25 percig 175 fokon. Ha túlságosan pirulna a teteje, alufóliával takarjuk le.
Ha kihűlt takarjuk le alufóliával, és csak másnap szeleteljük, mert addigra lesz az igazi.


Kelt sós kiflike

Anya ezzel várt volna minket, ha előbb sikerül hazaérnünk... Így csak fadíszítés közben lett kész, ami nem volt rossz, mert melegen-puhán annyira finom foszlós volt! Vagy ahogyan apa nevezte faszlós...XD Persze most se rossz, de az az ultrafriss állapot... szerintem akkor kell megenni, amikor még éppen csak kivettük a sütőből, és már szét tudtuk szedni. (Értsd. nem égeti szét a szánkat.)



Hozzávalók: fél kg liszt
                    1 evőkanál só
                    5 dkg élesztő
                    kb 2,5 l tej
                    12,5 dkg margarin
                    köménymag
                    1 tojás

Az élesztőt, és egy kevés cukrot a langyos tejben felfuttatjuk.Összegyúrjuk a liszttel, sóval, és a fél olvasztott margarint belekeverjük. Kelesztjük.
Lisztezett munkalapon ujjnyi vastagra nyújtjuk, megkenjük a maradék margarinnal(azt is olvasztjuk), majd bőven megszórjuk köménymaggal. Csíkokra vágjuk, azt kb 10 cm-es négyzetekre, majd a négyzeteket felezzük két kisebb háromszöggé. Szorosan feltekerjük, megkenjük az egész tojással, megszórjuk köménnyel-darabos sóval, és a tepsibe úgy rakosgatjuk, hogy szorosan egymáshoz érjenek. Ha nem így tesszük, nem felfelé fognak nőni, hanem szétesnek. Itt még fél órát kelesztjük.
Előmelegített sütőben, 180 fokon sütjük, míg szép aranybarnára nem sülnek.

2010. december 24.

Boldog Karácsonyt!


A család férfitagjai :)



Anya apának keres egy tiszta párnahuzatot

















Bodza a párnájáról figyeli az eseményeket





A mi karácsonyunk. Szeretem, mert olyan meghitt. Szeretem a díszítős részét, a bontogatós részét, figyelni az örömöt az arcokon. Mert az olyan jó. Megenni a karácsonyi vacsoránkat, aztán beszéletni, kipróbálni az új szerzeményeket.
Amiből rengeteget kaptam. Úristen. Gazdag karácsony... Kicsit rossz érzés is, mert ugye egész héten ezek a megható kis történetek mentek a rádióban, hogy kiken segítettek, én meg egyszemélyben annyit kapok. hogy hú. Jó lenne ezt másokkal is megosztani. Olyanokkal, akiknek ez nem adatik meg. Mert nem olyan szerencsések, mint én.


Marcika legózik, mint minden karácsonykor

Anya, ma te is egy jótündér voltál, hiszen a csodával határos módon elővarázsoltad nekünk ezt a rengeteg minden finomságot.
Apa, ma te is egy jótündér voltál, hiszen hazajöttél hozzánk, erőt vettél a rossz érzéseiden, és  a jelenléteddel/lényeddel vidámságot hoztál.

Köszönöm.


Apa boldog gondterheltséggel puzzlee-zik


Rakott palacsinta

Amikor már luxus betölteni hagyományosan a kis palacsintákat, és valami tartalmasabbra vágyik az ember. Személy szerint nem vagyok oda érte, de... ízlések és pofonok.
Úgy készítetjük, hogy először is kikeverünk egy palacsintatésztát( 2 tojás, csipet só, 30 dkg liszt, szóda és tej). Miközben sütjük, azonnal töltjük, mert így tud a töltelék jól összeolvadni.
3 féle töltelék kerül bele: cukros-dió, cukros-kakó és lekvár. Ezeket rétegezzük, míg el nem fogy a tészta.
A tetejére olvasztott csoki vagy csokiöntet kerül.


2010. december 23.

Dörmi maci vaníliakrémmel

Anya valamilyen ismeretlen indíttatásból vett egy tepsit, tele maciformájú mélyedésekkel. Hogy de aranyos. Hosszú ideig csak állt magányosan a kamrapolcon, míg egy szép napon kezelésbe nem vettem, és alkottam benne. Mert milyen gyerek az, aki nem szereti a Győri Édes eme bájos termékét?
Hozzávalók: 2 tojás
                           8 dkg cukor
                              5 dkg puha vaj
                      8 dkg liszt
                                   1/4 zacskó sütőpor
                     csipet só

A tojásfehérjét asóval kemény habbá verjük. A sárgáját a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a vajat, sót, lisztet, sütőport. A végén óvatosan beleforgatjuk a tojáshabot is. Az így kapott masszából a vajazott lisztezett formákba teszünk éppen csak annyit, hogy az alján legyen.
A töltelék 2,5 dl tej, 3 dkg cukor, és egy fél zacskó vaníliás pudingpor rendeltetésszerűen elkészítve, de szerintem megéri venni 2 db készen kapható pudingot is, mert nem kell sok.
A kevés tésztára teszünk egy kiskanálnyi pudinggolyót, majd befedjük a maradék tésztával. Előmelegített 160 celsius fokon hamar megsül.

Kávés keksztekercs

Gondolom mindenki találkozott már azzal, hogy a gyártók rápakolják az összes idiótaságukat a termékeik hátuljára. A Dr. Oetker-es sütőporok, vaníliáscukrok és minden hátulján ott vannak a szuper sütikék, amikhez egészen véletlenül az ő termékeiket is tudod használni. Egy ilyen recept ez is, a gyártósoron találták ki. Viszont ahhoz képest egész jó. Gyorsan elfogyott. Meg szerintem nem árt néha újítani a hagyományos dolgokon.
Hozzávalók: 20 dkg darált keksz
          1 dl kávéfőzet
             10 dkg porcukor
           5 dkg darált dió
A daráltkekszet leöntjük a kávéval, hozzákeverjük a porcukrot és darált diót.

            10 dkg porcukor
 10 dkg vaj
        2 dkg kakaópor
Krémet keverünk a hozzávalókból.
Az előző masszát sütőpapíron négyszögletesre nyújtjuk, és megkenjük a kakaós krémmel. A sütőpapír segítségével feltekerjük, és hűtőbe tesszük dermedni.

Sajtos tallér

Nem a gyakran készített sütik köuzé tartozik, mert nagyon hosszú, és koszolós megcsinálni. Általában bornapok előtt szokta anya begyúrni, én meg megsütni, de akkor nagyon kell figyelni, hogy nagyon világos legyen, mert különben Gyuri hisztizni fog, hogy égett. Na igen, macerás a család. Szegény Ági, ő állandóan ezt hallgatja.  
Hozzávalók: 1 kg liszt
                                           2 Rama (nagyon fontos)
                                                                                    20 dkg Trappista sajt reszelve ( ne más legyen, mert öszeragad)
                      2 kis tejföl
                2 tojás
                    1 sütőpor
                         köménymag
                           2 evőkanál só

A hozzávalókat összegyúrjuk, cseresznyényi gombócokat formálunk belőle, majd megsütjük. Nekünk van egy kimondott ostyasütőnk, olyami mint egy tollasütő, és szét lehet nyitni. Ezt rátesszük a gázra, felforrósítjuk,  és 4 db golyót teszünk bele. Viszonylag hamar megsülnek, de egyénileg ki kell tapasztalni. Közben természetesen forgatjuk, mert mindkét oldalának meg kell sülnie.

Rengeteg kis tallér lesz, kb. 2 hatalmas tálnyi.

I hope she flies...

"She was always like a feather, in the air, I never knew if she was flying or falling, I hope she flies..."

Éreztétek már úgy, hogy a szépen eltervezett program pillanatok alatt összedől, mint egy kártyavár? Hogy összecsapnak a fejetek felett a hullámok? Én most nagyon így érzem. Olyan szépen megvolt a karácsonyi menetrend, minden napra elosztva. Most meg kiderült, hogy Bodzácska nem jöhet Pápára. És igaz, hogy imádok odamenni, de... így nekem sincsen túl sok kedvem. Bodajkra se vihetem, ráadásul oda még szar időpontban is megyünk. És hiába mond bárki bármit, szerintem az önzés felsőfoka, hogy nekünk csak úgy szóltak, hogy na akkor megvan a kész program. Anyának is olyan hangulatingadozásai vannak, hogy csak nézek. Boldog karácsony? Kíváncsi leszek. De valószínűleg úgy lesz, hogy most veszekszünk, aztán a karácsonyfa hatására mindekit megszáll a béke, szeretet és nyugalom.
Asszem nem árt betennem valami éleset a táskámba...sokszor úgy érzem nem jönne rosszul... és jobb mintha szétkarmolászom magam.
Csak ülünk, Peti beszél. Lehetőségekről, döntésekről. Mindenki rá figyel. Látszik az arcán a figyelem. Én csak nézek magam elé, gondolkozom. Mit kéne tennem? Vagy mit nem kéne tennem? Ránézek. Ha tudná... Lehet, hogy tudja. Hányok. Miért nem tudok örülni annak ami van? Miért kell mindig az amit nem kaphatok meg? És anyának biztos igaza van. Van olyan, hogy lehetetlen. Mert a párkapcsolathoz kémia is kell. Basszus, biztos ez a büntetésem, hogy puskáztam kémiából... Olyan feszült. Ennyire irritálom? Még az utolsó percben is azon filózok, hogy mi legyen. Megmondjam? Ez lenne a legegyszerűbb. Döntés? Az bizony. Lehet, hogy utána hozzám se szól? Lehet. De nekem könnyebb lenne. Mert megtettem amit kellett. Vagy ezt nem kéne?
Ülünk az autóban. Ránézek. Az arcán tömény elutasítás. A szívemet mintha megtaposták volna. Kiszállok. És tudom mi fog következni. Ha nem most, majd később. Ha nem később, valamikor biztosan. Volt mrá rá példa...

2010. december 21.

Basszus...

Lili, ne haragudj. Hülye vagyok, mindig elfelejtem, hogy egy pasi qurvára nem ér semmit egy baráthoz képest. És mégegyszer basszus. Miért nem bírom végre elfelejteni???? MIÉRT???? Helyes. Lelkileg nem nagyon ismerem, úgyhogy Zsuzsi szavaival élve ez testi vonzódás. És? Baj az? Nagyon kedvelem. De miért nem bírja felfogni az agyacskám, hogy ez csak plátói vágyódás???? Itt őrlöm magam már mióta, de... az agyamnak nem tudok parancsolni. Túlságosan önálló. Mert hiába érezzük úgy, hogy néha a szívünk szúr, vagy sajog, ha valami rossz, az efféle gondolatok is felülről jönnek Ezt Zsuzsival már megtárgyaltuk. Meg ez is olyan hülyeség, hogy néha úgy néz. Olyan úgy. Olyan nagyon úgy. Lili azt mondja nem reménytelen. De én nem tudok neki hinni. Hányszor gondoltam már én azt, hogy na ez lesz itt a váltópont, tévedtem. Mazsola peti okos. Nagyon okos. Olyan kérdéseket tud feltenni... És jó lenne neki is segíteni, mellesleg. Ő érti. Felfogta a szitut. Lehet, hogy meg kéne kérdeznem mit gondol. Basszus... hogyan ábránduljak ki??????
Vagy az sem ártana, ha tényleg így is akarnám gondolni. Hiába, addig játszom a tűzzel, míg meg nem éget.
És abban sem vagyok biztos, hogy örülnék-e neki, ha kiderülne, hogy csak azért kell, mert nem kaphatom meg. (Amúgy tényleg ez az egyetlen dolog, nem jut eszembe más.) Úgy el bírok képzelni dolgokat, és egyszer már szeretnem is kéne. Bár ezek után...

"Van aki szebb, és van aki jobb. De olyan nincs aki én vagyok!"

Hihetetlen hogy mi anyával miken tudunk veszekdni. De tényleg. Meg az is, hogy elolvassa a blogom, és utána számonkér. Mi ez emberek? Magánvélemény, érzések. Semmi olyan, ami nem Csak az Enyém lenne. Szóval ha bajod van, ne olvasd, ennyi. :) Na most tuti ezért is ki fog akadni...XD
meg azt sem értem, hogy miért kérdezgeti mindenki, hogy mit csinálok szilveszterkor. Honnan tudjam? Hiszen még karácsony sincs... Ezek a dolgok nekem spontánul jönnek. Majd 31-edikén elgondolkozom. Az is lehet, hogy nálunk lesz buli. Ki tudhatja?
Tegnap kutyasétáltatás közben egy pasi meg egy Marcikorú-gyerek a kezembe nyomott egy ilyen hittérítős papírt. Mondja a férfi, hogy mivel én fiatal vagyok, tudja, hogy milyen nehéz, de ne aggódjak nem sokára megszűnik a szenvedés. Csak pislogtam. Aztán majdnem ránevettem, hogy jaaaa, én ismerem ám ezt a világvége elméletet, de nem tettem. Aztán megmutattam itthon anyának a papírkát, és mondta, hogy ő már az ábrázolásból felismeri, hogy ez Jehovás kiadvány. Jézusom, Jehova tanúi megszállták a várost. Mondjuk nem értem sokan miért félnek tőlük. Olyan nagyon kedvesek. Javasoltam is anyának, hogy csatlakozzunk mi is, de monsta, hogy nem, mert akkor most nem ünnepelhetnénk a karácsonyt. Igaz. Azok a fránya szabályok...

De!!!! Megtaláltam a szerelmi horoszkópomat. És szerintem illik rám. Itt van:
"Mindent a legapróbb részletig megszervez és nagyra értékeli a hatékonyságot. Jól tud érvelni, mivel odafigyel az apró részletekre. Jó munkaérő, mert pontosan és rendesen végzi a munkáját. Szereti, ha a munkája hasznos. Analitikus megközelítési módjával a mindennapi élet káoszában igyekszik rendet teremteni. Tisztaság veszi körül.
A hűvös külseje mögött kedves, odaadó ember rejlik, hű azokhoz, akik meglátják benne az érző embert. Szerető szülő, és a munka iránti kötelezettsége felelősségteljes családtaggá teszi.

Az alaposság és a túlzott részletesség mellet sajnos gyakran megfeledkezik az élet apró örömeiről és nem tudja kiélvezni azt. A Szűznek meg kell tanulnia másokkal toleránsnak lenni. Toleránsnak lenni azokkal, akik nem rendelkeznek olyan magas értékrenddel, mint ő és kevésbé szigorúak.
Gondos, céltudatos, takarékos, munkaszerető, előrelátó, meggondolt, önálló tökéletességre törekvő, rendszerető, ésszerű, szorgalmas, kritikus,s talán túlságosan is kritikus, alkalmazkodó, visszahúzódó.
A Szűz józan szerető, az állatöv legridegebbnek tűnő és legjózanabb partnere.Ami fontos, hogy legyünk számára tökéletesek.
A Szűz megbízható és hűséges partner, kényelmet talál a házasélet mindennapjaiban. Az, hogy szeret segíteni másokon, megerősíti romantikus kapcsolatát, bármit megtenne partneréért. Bár a legtöbb ember becsüli ezért a képességéért, mások természetesnek veszik. Tanulja meg kihangsúlyozni jogait minden kapcsolatban, akkor is, ha ezzel önértékelését kockáztatja. Ha boldogtalan, ítélkezővé válhat a partnerével szemben, akkor is, ha önmagára mérges és magát érzi felelősnek azért, ami elromlott. A Szűznek figyelnie kell érzelmeire, mert a túlzott öntudat a másokkal szembeni túlérzékenységhez vezethet. Bizonyosodjon meg róla, hogy a magas elvárások nem akadályozzák meg örömét! Ha kevesebb terhet cipel, felfedezi saját jóságát, és ráébred az önmagában lakozó tökéletességre minden dologban.
A Szűz nő, az azonos jegyben született férfihoz hasonlóan, meglehetősen tartózkodó, aki nemigen mutatja ki az érzelmeit. A Szűz jegyében született nő érzelmeit mindig az értelme irányítja. Okos és közvetlen, aki szívesen gondoskodik másokról, olykor már-már a mártíromságig önfeláldozó. Társaságban a Szűz jegyében született nő ritkán tűnik ki, szívesebben meghúzódik a háttérben.
A Szűz nő számára a szex fontos, de nem ez a legfontosabb. Megfontoltsága miatt aligha kerül lazább erkölcsű társaságba, de ha mégis, nehezen lazít. A kaland izgalmát nem keresi, de ha adódik, szívesen fogadja. Szerelmi kapcsolatba viszont csakis akkor kerül egy férfival, ha meggyőződött arról, hogy az szereti, s ha már maga is megszeret valakit, azt egy életre társául fogadja.
A Szűz nő harmonikus jelenség, egyszerű eleganciája és általában sokáig megőrzött fiatalos külleme és bája miatt sok férfi igyekszik megnyerni a kegyeit. Mégis, erős kritikai szelleme és józan észjárása miatt, gyakran megesik, hogy a Szűz nő egész életére egyedül marad. Ha egy férfi mégis belé szeret, csak akkor közeledjen hozzá, ha becsüli az otthon biztonságát és a hűség fontosabb számára a kalandoknál."



Na erre varrjunk gombot!   :)







2010. december 20.

Legényfogó

Az eredeti Babi néni féle recept. És itt most nagyon szépen megkérnék minden Arra a Babi nénire gondolót, hogy sürgősen verje ki a buksijából ezeket a romlott gondolatokat, és új távlatok felé irányuljon a figyelme. Babi néni a mi velencei nyaralónknak a szomszédságában lakott, nagyon-nagyon szeretett minket, és persze mi is őt. Még azóta is tartjuk a kapcsoltaot, én pont egy éve voltam náluk Szentendrén. Tündéri az egész család. Ez az a sütemény, amit minden karácsonykor és húsvétkor megsütünk. Már vagy 10 éve. Sőt, jópárszor év közben is eszünkbe jut, mert tökéletesen eltárolható, úgyhogy nyaralás-síelés-elutazás előtt is szokott belőle készülni. Tiszta nosztalgia. Most is éppen ezt sütöm. :)


Hozzávalók: 50 dkg liszt
                               25 dkg margarin    
                            25 dkg porcukor
                       1 vaníliáscukor
                   1 csipet só 
                       4 tojássárgája
                               1,5 evőkanál rum    
                                          1 citrom reszelt héja és leve

A lisztet, sót cukrot, vaníliáscukrot és margarint elmorzsoljuk. A tojássárgákat, rumot, és citromhéjat-levet hozzáöntjük, és tésztát gyúrunk belőle. Egy jó órára a hűtőben pihentetjük.
Lisztezett deszkán kiszaggatjuk, fontos, hogy a tésztát nagyon vékonyra nyújtsuk, különben nem puhul meg a lekvártól. 180 fokos előmelegített sütőben annyira sütjük csak meg, hogy éppen rózsaszín legyen.
A párokat lekvárral összeragasztjuk, és műanyag dobozban tároljuk, így jól meg tud puhulni.

Pudingos-meggyes keksztorta

Hát az úgy volt, hogy gondoltam készítek apának valami édességet, úgyhogy lementem a boltba, vásároltam vajat, ám amikor nekiálltam volna sütni, észrevettem, hogy nincsen tojás. Magamban káromkodtam egy rövidet, és a maradék egy egy darab kekszeket összetörve elkészítettem ezt. Hazajött, és kezünkben egy kiskanállal, a piteformából ettük.
Hozzávalók: kb 35 dkg daráltkeksz (én ennek hiányában öszetörögettem vagy 8 félét, és ilyen nagyobb darabokban is ment bele, de nem volt rossz)
10 dkg olvasztott vaj                                                                                      
1 evőkanál méz                                                                                              
2 evőkanál cukor                                                                                           
4 dl tej                                                                                                           
1 zacskó vaníliás pudingpor                                                                             
3 evőkanál cukor                                                                                            
1 üveg meggybefőtt                                                                                          

A vajat a kekszdarabokkal és cukorral összekeverjük, egynemű masszát gyúrunk belőle, majd belenyomkodjuk egy piteforma aljába. A pudingot a zacskó hátoldalán lévő utasítás szerint megcsináljuk, és még azon nyomban (melegében) a "tésztánkra" kanalazzuk. A meggy levét leöntjük, és a meggyszemeket a pudingba nyomkodjuk. 3 órára a hűtőbe tesszük, hogy a keksz jól megszilárduljon. 
Ha ki is akarjuk venni a formából, azt javasolnám, hogy szilikonos formába tegyük, és még a puding rátétele előtt tegyük hűtőbe egy másfél órára. Ezután már könnyedén ki tudjuk verni belőle a tésztát egyben, és úgy rá a pudingot, meggyet.

2010. december 19.

Csokis diós nosztalgiatorta

Ann búcsúztató tortája. Azt hiszem megismertettük a magyar ízekkel, mert ebben aztán tényleg minden bennevan. Csoki és dió, de nagyon durván. Főleg a csokimennyiség. Állítólag nagyon finom volt, csak egy kicsit tömény. :) Én nem voltam ott a bulin, nem volt pofám elmenni, miután kb fél évig lógtam a csaj óráiról. De azért kedveltem... Itt döntöttem el, hogy nekem NEM szabad díszítenem. Mert a szívecskék még jól mutattak,de a cukorgyöngy már nagyon nem kellett volna. Plusz nem találtam a tortaszállító dobozunkat, úgyhogy mérgemben(többek között a kinézete miatt is) a tetejébe nyomtam egy salátástálat, és bevittem a suliba. Ott berakattuk a tanári hűtőjébe, ami nem tudom hány fokos lehet, de megfagyott a krém. Állítólag úgy kellett kiverni a "kupakjából"

Hozzávalók:   20 dkg kristálycukor
4 tojás
        2 vaníliáscukor
           20 dkg keserűcsoki
   20 dkg vaj
       3 evőkanál rum

A tojást és cukrokat habosra keverjük, a csokit megolvasztjuk. Gőzfürdőben habosra keverjük a tojáskrémet, majd levéve beledolgozzuk a csokit és rumot is. Hidegre hűtjük. A puha vajjal kikeverjük, majd a használatig hűtőbe tesszük.


   10 dkg puha vaj
   20 dkg cukor   
        4 tojás             
      1 csipet só       
   10 dkg dióbél   
     25 dkg liszt      
      3 teáskanál sütőpor
 4 evőkanál rum
      1 dl tej           
          
A diót teflonserpenyőben pár perc alatt enyhén megpirítjuk, majd a kihűlt magokat egy késsel durvára aprítjuk. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A tojássárgát a puha vajjal és cukorral habosra keverjük, majd beledolgozzuk a rumot, tejet, sütőport, lisztet, diót, és a végén óvatosan a tojáshabot is. Kivajazunk egy 20 cm-es tortaformát, beletöltjük a masszát, majd előmelegített 175 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük. Nagyon ügyeljünk rá, hogy a közepe is átsüljön. A formában hagyjuk kihűlni. 

A tésztát 3 lapra vágjuk, megtöltjük a krémmel, majd a külsejét is bevonjuk vele. Egy éjszakát a hűtőben pihentetjük, hogy jól összeforrjanak az ízek.

Harmadnaposság pia nélkül

Jaj, jaj, és jaj. Lefeküdtem délután háromkor(sztrájkolni a karácsonyfavásárlás ellen), és most ébredtem fel. Csak kóválygok a lakásban, ennék, de csak a szemem kívánja, mert már egy pohár víz is nehezen csúszik le, és olyan semmilyen hangulatom van. Olyan vacak. Ha én nem eszem, ott baj van. A kajálás olyan kulcsfontosságú része az életemnek, hogy a hiánya komoly problémákra utal. Úgy ennék pizzát, vagy sajtkrémes kétszersültet, de... már csak az idő miatt sem. Ha nem 8 óra lenne, talán az étvágytalanség ellenére is bepakolnám. De így nem. Megvár az holnap reggelig.
Megszámoltam a pénzt, és azt kell, hogy mondjam, hogy egy kibaszott nagy üzletasszony vagyok. 2 nap alatt megkétszereztük a pénzt. Most van 48110 forint nálam. Istenem, hogy mennyit dolgoztunk érte...
Apa persze csak kritizálni tud. De tényleg, mindent. Legalábbis nekem ma az volt az érzésem. Baj, hogy lapátoltam lennt a havat, baj, hogy beadjuk osztálypénzbe az előbb emlegetett pénzt(mivel Szöszivel ketten csináltuk végig az egészet, meg Eni segített be néha), baj, hogy elkísértem Ákost a kórházba, stb. Mindennel volt valami probléma. De a detoxoson akadt ki a legjobban. Hogy mit képzelek magamról. Basszus. Miért viselkedik úgy, mintha az én gyomromat mosták volna ki????????????! Elkísértem. Beültem a mentőbe, fogtam a kezét, ennyi. Meg hogy ki nekem ez a gyerek. A pasim? Jézusom. A pasimnak kell lennie, hogy segítsek rajta? Na ne legyünk nevetségesek. Meg hogy miért nem jöttem haza gyalog. Na igen, azt a részt elegánsan kihagytam, hogy egy szál topban mentem el, a vállamon egy sállal. Hát...ja. Mondjuk ezért sem.
Nagy bosszúságomra eltűnt az a hülyefényképezőgépkábel, így nem tudom feltenni a képeimet!!!!!!!! Ez szintén olyan, ami nagyon érzékenyen tud érinteni. Mert csinálok valami, lefotózom, és akkor azt ott nyomban, még melegében leírom, felteszem. És az képpel az igazi. Magamból kiindulva, ha valamit látok, sokkal szívesebben olvasgatom, esetleg csinálom meg. Úgyhogy basszus. De tényleg fogalmam sincsen hol lehet.
Félek. Zsuzsi, most szerinted Lili tényleg le se fog szarni minket? Azért, mert van pasija? Vagy állandóan velük fog lógni, mármint a césekkel? Kérlek mondj valamit, hogy végre ne kelljen többé. Hogy közömbösséget érezhessek iránta. Kérlek. Bármit. Vuduzz, beszélj a lelkemre, imádkozz, vagy bármi. De nem akarom. Hiszen qurvára nagy kamu, hogy "jaj összejöhet". Lili összekeveri magukat velem. Nem. Le se szar. Nem utál, de baromira nem érdeklem. És egy kapcsolat az nem így megy. Ott a felek megtalálják egymásban a közös dolgokat. De mint írtam, ő leszar. Úgyhogy lécciléccilécci. Please, change my mind.
...
...
...
Basszus...
...
Nem tudom nem szeretni.

Az ötszázforintos pizza

Ezt a bejegyzést Bálintnak. Hajrá, biztos jól sikerül. Viszonylag könnyű, és ha betartjuk az élesztő működését elősegítő lépéseket, elronthatatlan. És telekis tömegek bizonyíthatják, hogy finom.

Hozzávalók: 1 kg liszt
                    1 db élesztő(42 g)
                    2 evőkanál só
                    6 dl meleg víz
                    1 evőkanál cukor
                    1 dl olaj

Az élesztőt a meleg vízben a cukorral és egy pici liszttel felfuttatjuk.
A sót, lisztet, olajat összekeverjük.
Ha már szépen megnőtt az élesztőréteg a vízen, Beleöntjük a száraz hozzávalókhoz, és egy hólyagos tésztát gyúrunk, ami elválik a kéztől. Kelesztjük, míg kétszeresére nem nő.
Ennyi tésztából nekem 7 kisebb méretű, amolyan kétszemélyes/egyszemélyes pizzám lett, a Stahl könyvben 4 óriási pizza készült.
Kinyújtjuk, vagy sütőpapírra, vagy pizzasütő lapra tesszük, megpakoljuk a "feltéttel", és 240 fokon, addig sütjük míg már nem túl puha, de még nem is kemény, kb. 20 perc.
                 

Telekis napok áttekintés part two

-1. nap West, 2. nap Fezen. Hmm, a második jobb volt. Bár én imádok táncolni, de akkor valahogy nagyon nem találtam a helyem.
-1. nap kicsit sokat ittam, és...öhmm, nem bírom a piát. Még a kórház vécéjét is meg kellett látogatnom ezirányú célokból. De semmi extra, teljesen észnél voltam, csak a világ forgott, ami azután frankón megszűnt.
-Találkoztam Danival, és azt hiszem kipipálhatom magunkat. Vagy áttehetem a lezárt ügyek közé. Ja és megint ugyanazzal a kis közönséges szőke csajszival smárolt.Hát, nekem nem mond túl sokat. Valahol néztem egy darabig a fejét, úgyhogy nem tudom vagy Kodályos, vagy Szigetes volt. Inkább a második.
-1. nap még valami barnakifliféleséget reggeliztem, aztán jött a kókuszgolyó, másnap már csak azt. Blöeee. Pedig olyan finom, meg olyan gyors, és pizzacsinálás közben a legtökéletesebb enerialöket, hiszen csak bekapsz egyet-kettőt, és máris tudod tovább csinálni, mert ettél.
-Hányok az édességtől. Meg az ételtől. Most reggeliztem, de...fúj. Nem kívánom. Legszívesebben elásnám magam. Jó mélyre. Valamiért most rám szakadt ez a depresszív hangulat, remélem mielőbb távozik. Mondjuk már 3 napja nem szedem a gyógyszerem, lehet mostanra ürült ki. Na, ma pótoltam.
-Megismerkedtem Dömpi helyes barátaival, hát... én nem beszélgetni szoktam a fiúkkal. Illetve van akivel nem beszélgetni szeretnék. :) És ez most pont az volt. De végülis okésak.
-Geri...ööö... hát...  na most hagyom abba. Plátóiság a köbön. Bezzeg az Abt Lilla. Annak minden összejön. Csak rágondol, és már meg is van. Piszokság.

Telekis napok áttekintés part one

Csak röviden és tömören.
-2 nap, jó ötven pizza, erős hátfájás, fáradtság, kókuszgolyó-mérgezés, és kajaundor.
-Szembesülés az élettel, és hogy Isten nem túl igazságosan osztja a lapokat. Vagy csak nem tudjuk, hogy mit miért tesz. Majd kiderül. Biztosan van valami célja.
-Egy fantasztikus csókolózás Serrel, miután lefutottuk a kis tiszteletköreinket.
-Lili majdnem megfojtása, és ismét a 2. gondolat. A szemét kis ribanc. Kitalálja, hogy bejön neki a Makáry, aztán egy nap múlva összejön vele. Basszus, 12 órán keresztül folyamatosan pizzát sütök, gürizek a közért, mint az állat, (konkrétan az egész napomat a teremben töltöm, meg 4x kimegyek a WCre), és nem jön össze egy jó kis mindenkivel csókparty. És nem is találkozom Olyannal.
-A kezdeti nehézségek ellenére gyakorlatilag sikerült megkétszerezni az alapanyagköltséget, ezzel a pénzzel gyarapítva az osztálykasszát.
-A pizzámnak nagy sikere volt, az emberek szájról-szájra adták a hírt. Terjedt mint a népmese. Imádtam amikor csináltam egy pizzát, és közben ott lógott a falon még 5 rendelés, és még jöttek, hogy pizzát szeretnének. A tanárok is.
-A péntek éjszakámat a kórházban töltöttem, a detoxon. Egy évfolyamtársam annyit ivott, hogy ki kellett hívni a mentőket. Mikor betették a tolószékbe... Én még nem láttam embert ennyire szétesve. A két lába ötfelé állt. És megsajnáltam. Mert olyan aranyos, és biztos jó érzés ha nem egyedül van az ember, meg kérdezték a csajok, hogy nem megy e valaki vele. Úgyhogy bepattantam mellé. A mentősök nagyon kedvesek voltak, persze azt hitték a barátnője vagyok, de mondtam, hogy neeem, meg asszem az is elég meggyőző volt,hogy a nevén kívül semmit sem tudtam. Kaptam egy plédet is, mert egy szál topban mentem már az utcára is, mikor megláttam a tömörülést, és sajnos a kabátom utána se lett meg. Kicsit gázos. De az méginkább, hogy nem engedtek be, merthogy nem vagyok "hozzátartozó". De aztán eggyel beljebb hívtak, mindössze fél órás várakozás után. És innentől csak az a baromi álmosító fáradtság érződütt,miután kifizettétek

2010. december 16.

Duplacsokis cookie

Nagyon-nagyon finom. És baromira csokis. Látszik, hogy nem magyar recept. Olyan tipikus amerikaiasan apait-anyait beleadós. Az amit ha kettétörsz, szinte áll benne csoki. Az aminek már a látványától is hízol. Az, aminek már a tésztája is olyan mint egy furcsa állagú csokifagyi. Kicsit a mértékegységekkel ugyan megszenvedtem, de hálistennek hogy van internet, ahol csak beírom a gógliba, hogy ouncia vagy fahrenheit átváltás, és máris kiadja a nekem kellő számokat. Na igen, a technika csodái.
Remélem a telekis nép is értékelni fogja, és megveszik. Vagy ahogy Zsuzsi mondta: na itt a feladat, megkeresni amit elköltöttünk!


Hozzávalók: 20-22 dkg étcsokoládé
                    2 dl liszt
                    3 evőkanál kakaópor
                    2 teáskanál sütőpor
                    10 dkg puha vaj
                    2 dl cukor
                    2 nagy tojás
                    1 evőkanál rum
                    csipet só
                    1/4 dl tej (lehetőleg minél zsírosabb)

Az étcsokit vízfürdőben felolvasztjuk, majd kicsit hűlni hagyjuk.
A vajat és cukrot keverjük ki, majd adjuk hozzá a tojásokat , tejet és rumot is. A lisztet, kakóport, sót, és sütőport keverjük össze. A nedves és száraz hozzávalókat jól keverjük egyneművé, majd adjuk hozzá az olvasztott csokinkat is. (Ha egy kicsit áll, elég érdekes állaga lesz, bár a mostani sem egy átlagos keksztészta.)
Előmelegítjük a sütőnket 175 CELSIUS fokra :), majd viszonylag nagy helyet hagyva, diónyi kupacokat rakosgatunk. Nekem egyszerre 6 fért el, volt, hogy még össze is nőttek. És itt jön a móka, el kell találni, hogy mi az amikor még finoman lágy a belseje, de már nem esik atomjaira azon nyomban, ahogyan megpróbáljuk levenni a sütőpapírról. Kb. 9 perc. Ami őgy épül fel, hogy betesszük sülni, aztán a hetedik percnél, mikor már olyan nem rossznak néz ki, kivesszük, megtapasztaljuk, hogy hú basszus, a közepe még nagyon lágy, kicsit megnyomkodjuk a tetejüket, amitől, meg a hőmérsékletváltozástól persze, abbahgyják a felfelé nődögélést, és inkább a sülésre koncentrálnak. Én így tapasztaltam. És akkor a 9. percben szépen ki lehet venni, majd kivinni az erkélyre/jó hűvösre. Ne nagyon mozgassuk, mert szét fognak törni. Aaztán mire a következőt vesszük ki, szépen visszahozzuk, és már szilárd, de mégis puha.
Kb. 17 cookie lesz ennyi tésztából. A recept a hungerstruck oldalról van.

Latsia

Andi konyhájában találtam a receptet, és tévedésből neveztem el így. Mert mint kiderült, ez egy sima sajtosrúd, a készítője Latsia. De mivel itthon így vonultattam fel, ráragadt a név.


Hozzávalók: 20 dkg liszt
                   3 evőkanál tejföl
                   10 dkg sajt( a legjobb füstölt és sima vegyesen)
                   15 dkg margarin
                   fél evőkanál só

A lisztet és margarint elmorzsoljuk, a sajt felét belekeverjük, majd a sóval és tejföllel összegyúrjuk. Azonnal kinyújtjuk, majdnem 2 ujjnyi vastagra, lekenjük egy tojássárgávaé, rudakra vágjuk, megszórjuk a maradék sajttal, és szerecsendiót reszelünk rá. Előmelegített 180 fokos sütőben kb 15-20 percig sütjük. Éppen csak barnás.rózsaszín legyen, nem kell ropit csinálni belőle.

Pizzás csiga

Linbori konyhájából. Azt nem igazán tudtam eldönteni, hogy férfi vagy nő írja a recepteket, de nagyon bájos. Két kislány valamelyik szülője, na. Nem a leggyorsabb, de nem vészes időben sem, és tartósabb, még másnap is fogyasztható.:) Jobb, mint a boltokban legtöbb helyen kapható óriási száraz vacak csigák, vagy a furatésztájú darabostöltelékesek. Amolyan igazi házi. A frissen sült tészta illatát semmi sem pótolja.

Hozzávalók: 1,5 dkg élesztő+fél dl tej+ pici cukor
                    fél teáskanál só
                   25 dkg liszt
                  
Az élesztőt a langyos tejben a cukorral felfuttatjuk. Ha kész, hozzákeverjük a lsizthez és sóhoz, majd összegyúrjuk. Ha nagyon lágy lenne, tejföllel lazítsuk. Kelni hagyjuk.

                    1 kis konzerv paradicsompüré
                    1 fej hagyma
                    pizzafűszer
                    7 dkg sajt
A hagymát apróra vágjuk, hozzákeverjük a paradicsompürét, fűszert, és a kinyújtott tésztára kenjük. Szorosan feltekerjük, (de azért ne annyira, hogy kifolyjon a töltetlék), és 1.5 cm-es szeletekre vágjuk. Sütőpapíron újabb fél óráig kelesztjük. A tetejét megszórjuk sajttal, és forró sütőben aranybarnára, de még puhára sütjük.