2011. október 31.

Kathmandu - Nepal 3.

Utolso nap. Utolso esely, hogy mindenki megvegye meg azt a bizonyos valamit, amire annyira vagyik.
Nekem mar nincs ilyen. :D A taskam is nagyjabol keszen all az utazasra (bar tudom, hogy apa szet fogja pakolni, mert "az egyenletes sulyelosztasra torekszunk, nem pedig arra, hogy a sajat cuccaid legyenek nalad"). Es azt is tudom, hogy nem akarja majd, hogy ne a hatizsakkal menjek, de ugy is az lesz, hogy anelkul utazom. 
Jatszmak. Amiket lejatszunk, pedig pontosan tudjuk mi lesz a vege.
Alig varom, hogy vegre ujra magyar foldre tegyem a labam (bar addig meg lesz egy India-tura is, amire szinten rendkivul kivancsi vagyok). Hianyzik. A csend. A tiszta(bb) levego. A tisztasag. Az elhetobb kornyezet. Mert szep-szep Nepal, de azert nem akarnam itt leelni, ami meg hatravan. Zavar a mentalitas, a kornyezet. Egyszeruen nem az en stilusom, na. (Ezek szerint tulsagosan kifinomult (europai) a verem.) A koszon mar tulleptem. Nem erdekel. Nem kerulgetek en semmit, megyek, mint a szemellenzos szamar. De azt keptelen vagyok megszokni, hogy minden egyes utcan toltott pillanatban az eletemert harcolok. Hogy mikor ellepek a motoros elol, a masik oldalon ne usson el egy auto|riksa, es hogy senki sem haragszik ram, mikor odebblok, csak egyszeruen kell neki a hely.
Na meg a helyi izek. Amik nem rosszak. Sot. Csak ugye nincs konyha, az ettermekkel nem igazan vagyok kibekulve, szoval hianyzik. Annyi yaksajtot es paneert ettem az utobbi napokban, hogy meg magam is elcsodalkoztam. Mert paradicsommal isteni. Es a helyi banan is egeszen mas, mint az otthoni. Kezdve, hogy feleakkora, es az ize is teltebb. De ertheto, hiszen a bolttol 20 km-re szedik.
A joghurtot csak gyumolcsturmixkent (alias lassi) lehet kapni, repat meg csak az utobbi 2 napban lattam eloszor. Inkabb meghagyom mindkettot a helyieknek.
Ahogy az edessegeket is. Amiota eljottem otthonrol, nem ettem cukrot. Csak gyumolcs formajaban. (Sohasem gondoltam volna, hogy kibirom, de lam-lam, itt a pelda, hogy igen!)

Szoval lehet egy kivansagom anyu? :D Ha hazamegyek borsokremlevessel, es turos palacsintaval varj. (A kapros verzio betoltve is szuper, de az edeset inkabb magam csinalnam, ha nem baj.) 

A delutan folyaman meg beszerezzuk az utolso hianyzo ajandekokat (apa jelenleg eppen taskat vasarol valahol, de en mar a turabolt szotol is rosszul vagyok. Sot, a ruhabolttol is!!!, ami nalam nagyon sulyos problemat jelez.), majd elkoltjuk az utolso kozos vacsorankat a Rum Doodles-ben. (Latjatok? Itt is onuralmat gyakorolok.) A hely kulonlegessege, hogy aki megmassza az Everestet, az itt elete vegeig ingyen ehet. A kiepitese is klassz, a falat vegig yeti-labnyomok diszitik, rajta a hegymaszok nevevel. (Elmeletileg mi is kerunk majd egyet, hiszen a mifele "tapos-csoportot" sem kell lebecsulni.)
Azert azt erzem, hogy hianyozni fog a csapat. Nagyon. Egeszen osszeszoktunk itt a majd' 3 het alatt. Mint egy kiscsalad. Lett par potanyukam, beszelgetostarsam, es jo par emberben nagyon-nagyon kellemesen csalodtam. (Mint utolag megtudtam, pl. Andras bennem is. :D Ha kerdezte volna, en az elejen is megmondom, hogy jol elleszek a hegyen. :)

Sebaj, meg van 2 kerek napunk kiabrandulni egymasbol  :)

2011. október 29.

Kathmandu 2. - Nepal

"Istennek meg dolga van velunk - mondta Agi." 
Csak mosolyogtam. Anya is mindig ezt mondja.

De igaza lehet. Mert tenyleg szerencsenk volt. Nagy szerencsenk.A kisbuszunk kormanya ugyanis elszallt. Meghozza a mukodo autoban. A klassz kis szerpentines uton, ahol egyik oldalon a hegy, masikon a szakadek oleli korbe az utat. De itt lepett kozbe az orangyalkank, ugyanis sikerult kifognunk azt az 5 metert, ahol hazak szegelyeztek a tajat. En aludtam, a hatalmas fekezesre nyitottam ki a szemem. (Ami szinten nem egyszeru tortenet, tekintve, hogy az sem szuperal szaz-szazalekosan.) Az elso amit lattam, hogy a sofor mar negyedszerre tekeri korbe a kormanyt. Egyiranyba. A busz korul mar ott sereglett az egesz kornyek apraja-nagyja, mindenki osszefutott nagyhirtelen, gondolom ez volt az evszazad szenzacioja. (A masik isteni szerencse, hogy eppen senki sem volt kinnt a porta elott, mert amugy az egesz banda ott lebecol, foleg a gyerekek. Itt meg gyerekgazolasert az egesz buszt szetverik...) Leszallva lattuk, hogy csinos kis csikot huztunk a homokba, de kivulrol semmi komoly problema nem latszott. Csak rajtunk a megkonnyebbules. Kerdeztem Birrent (az itteni guide), hogy nagy a baj? Csak csovalta a fejet : "No problem, but big problem." Korulbelul ez a helyi mentalitas.
Osszvissz 1 orat vesztegeltunk, de pont delben, tuzo nap, forrosag, igy (Agi szavaival elve ismet) katasztrofasujtotta ovezette nyilvanitottuk az egyik szomszed hazat, es becsucsultunk az "elokertjebe" a kikotott kecske, es rohangaszo csirkek melle. (Termeszetesen nem magyar viszonyok szerinti elokertet kell elkepzelni, igazabol csak az uttesttol 1 meterre levo 2 padrol, es egy nagy sziklarol beszelunk.) A sofor stoppal felkerekedett, szerzett egy szerelot, az megallapitotta, hogy nem tort el semmi, csak valami alkatresz kiesett, ujra stopp, szereztek alkatreszt, bebutykoltek, es mar mehettunk is. Ment minden mint a karikacsapas. (A kis cink csak annyi volt a dologban, hogy ezutan meg ropke 3 ora volt hatra Kathmadu-volgyig, es veletlenul az egesz a lepotyogos utszakaszon...)

De ideertunk. Epsegben, egeszsegben, hala a kivalo szakembereinknek :). Apa termeszetesen a szokasos precizsegevel allt a dologhoz, hogy ha mar az egyik nemtudommit kicsereltuk, akkor nezzuk meg, hogy nem kell-e a parjat is helyrepofozni. (Itt mondtak neki, hogy inkabb hagyja annyiban, mert ezen a buszon tul sok mindent kellene kicserelni, inkabb ne is tudjuk milyen problemak vannak.)
A szereles utan mar nem "mertem" lehunyni a szemem, inkabb fixiroztam az utat, minden egyes kanyarban az egiekhez fohaszkodva, hogy lecci meg ezt eljuk tul. Nem hiszem hogy egyedul voltam a dologgal. De azzal sem, hogy mikor neha a melybe vetodott a tekintetem, csak az jutott eszembe, hogy tenyleg oriasi mazli, hogy nem a folyobol kellett kilapatolni a buszt. Meg minket.

Vegszonak pedig ismet csak Agit tudom idezni: "Az elethez szerencse kell."
Na, en jelen voltam, amikor osztottak.

2011. október 28.

Chitwan National Park - Nepal

Ismet csak kepek, de azt hiszem magaert beszel a dolog :) elefantos furdozes, a rafting utan a legmokasabb dolog!


2011. október 26.

Pokhara - Nepal 3.

"Halal faradtan, sajgo vallakkal ultem a sziklan, es bamultam be a faroslemezekbol osszetakolt viskoba. Tenyleg csak ennyin mulik? Hogy eppen hol pottyant le a golya? Es ha nincs szerencsem? Akkor most itt elnem a napjaim egy koszos putriban, egyik kezemben egy fel eves csecsemovel, masikban egy tal felig rohadt banannal, es a csirkeket hajtanam?
Igaz, valoszinuleg nem is vagynek tobbre."

Hat keremszepen, ujra itt vagyok. Megerkeztunk, kuldetes teljesitve, feljutottunk a 4130 m-en fekvo Annapurna Base Camp-be. Nem szepitek, rohadt nehez volt. Testileg es lelkileg is. A 4 napos odauton baromira tartottam magam. Nem is ereztem se faradtsagot, se barmifele fajdalmat. Azonban a visszautra elfogyott a turokepessegem. Aldja az eg a bakancsomat (ezen tenyleg nem szabad sporolni), ha az nem lett volna, biztos hogy kifordult bokaval fekudnek Dr. Paul Klinikajan (o a helyi dokibacsi). Mert baromi nagy tevhit, hogy lefele konnyebb menni. Gyorsnak gyorsabb, de kemenyen igenybe veszi a terdet. Es itt koszonnem meg a masik segitotarsamnak a munkajat, nevezetesen az Aldis turabotjaimnak (aminek a parafareszenek igenis kokuszillata van, barki barmit mond is), mert amilyen csunyan leszoltam oket az elejen, annal nagyobb hasznukat vettem. Egy igazi kincs.
Az ut nagyon szep volt, Zsolt elmondasabol annyira emlekszem, hogy osszesen 91 km-t tettunk meg. A szintet sajnos elfelejtettem. (De az sem lehetett keves, mert volt olyan nap, hogy a 2 szallas kozott csak 300 m volt a differencia, a valosagban azonban 750 m-t gyalogoltunk fel, csak melle meg 400-at le.) Elindultunk a 30 fokbol a rizsfoldeken, gyalogoltunk dzsungelszeru erdokben, majd a vegere felertunk a minusz 3 fokba, ahol havazott is. 4 nap alatt kisse gyors valtas volt, de van ez igy. A halozsak szepen teljesitett, bar en minden este pulcsiban es duplazokniban fekudtem bele, reggel pedig azonnal ugrottam a kistop, nagytop, polo, pulcsi, sikabat, sapka, sal, lesztyu kombomba, es indultam reggelizni. Azert igy talan erzekelheto, hogy milyen hideg volt.
Rajottem, hogy mekkora erot kepes adni egy mosoly, es hogy igenis kepes vagyok onuralmat gyakorolni. ( A felcipelt almamennyiseget beosztottam ugy, hogy mindennap kettot ehettem meg, - ez magaban meg nem nagy szam- de ha azt mondom, hogy sikerult is, az mar teljesitmeny!) Ezenkivul joo hosszu ideig nem kivanok tobb veg. fried rice-t enni, es azt sem gondoltam volna, hogy fokhagyma es fokhagymaleves kozott mekkora kulonbseg lehet.

Mindent osszegezve nagyon szep volt. Lattunk\szagoltunk marihuana ultetvenyeket, furodtem jeghideg vizben, illetve kiderult, hogy labfertotlenitot hoztunk viztosztito tabletta helyett. A csucson kitort az euofria (mindenki ugy mosolygott, minhta eppen karacsony lenne), neha elszakadt a cerna, mindenkinek voltak jobb es rosszabb pillanatai. Zsolt (a turavezetonk) nagyon szepen helytallt, sokszor csodaltam, hogy nem boritotta rank az asztalt, mert annyi hulyeseget kerdeztunk, problemaztunk. De nem mennek fel meg egyszer. Ha fizetnenek se. Engem olyan szinten lefarasztott a dolog, hogy tegnap legszivesebben sirni lett volna kedvem. Koszos voltam, budos, es egyszerubb lett volna azt sorolni, hogy hol nem faj. Fel 8 ra ertunk vissza a szallodaba, ott belapatoltam magam a furdobe, megfurodtem, hajat mostam, leslattyogtam a portahoz, hogy van e wifi (de mivel egy balfasz a pasi, , nem birtam vele megertetni, hogy mit csinaljon, hogy mukodjon is a dolog), majd bedoltem az agyba. Volt maximum 8 ora. Iszonyuan szomjas voltam (de nem volt palackos viz a szobaban), ehes (ebedre ettem valamit utoljara), de azt ereztem, hogy egyik sem erdekel. Egyszeruen nem. Elni sem volt kedvem, nemhogy levonszolni magam a kisboltba (pedig 2 perc lett volna), de az, hogy faradt voltam enni, egeszen riaszto. Nem az en stilusom. (Egeszen konkretan sohasem tudtam elkepzelni, mikor valaki azt mondta nekem, hogy nem volt kedve lemenni enni csinalni, ugyhogy inkabb nem evett. Na, most sikerult.)
Ma ugy keltem, hogy akkor aludtam 12 orat, de valahogy nem jobb. Akarmelyik pillanatban kepes lennek elfekudni, es a faradtsag sem enyhul. ( Ha belegondolok, lehet hogy normalis, hiszen 7 napot kell kipihennem.) A lepcson olyan tempoval megyek fel, mint egy 70 eves oregasszony, neha meg a hatam is meg kell fogni, mert kicsit olyan, mintha szet akarnek esni. Na igen, a sok lepcso atka.  (Bar tegyuk hozza, ennel nincs jobb farizomformalo, szoval remelem eszrevehetoen kidolgozott hatsoval megyek majd haza :D ha mar a hasizomkockaim az enyeszete...)


Ma indult el a Feny unnepe, ez egy nagyon fontos program a nepaliak eleteben. Holnap pl. az osszes kutyat megetetik, es viragfuzert tuznek a nyakukba. (Bodza is ugy hianyzik mar, eros a kesztetes, hogy ne bujjak oda egy-egy kobor doghoz.)

Holnap ismet utra kelunk, (3 nap offline) irany a Chitwan Nemzeti Park, lesz rafting, elefantosszafari, meg miegymas. Biztos erdekes lesz. De azert ha valaszthatnek, mar holnap repulore pattannek. Hianyoztok.
(Neked pedig hajra A., bar nem tudom milyen nap van, de holnap vagy holnaputan mar esedekes az az erettsegi :)

2011. október 18.

Pokhara - Nepal 2.

A veletlennek koszonhetoen becsuszott meg egy post, meg egy kis kepfeltoltogetes, mivel az egyik utastars kolcsonadta a gepet, es ugyebar ezen nincs meg a veszelye, hogy barmi is atcsusszan a fenykepezomre (itt iszonyuan virusosak a gepek, kifejezetten tilos barmit is osszekapcsolni veluk).
Megesett a kis bemelegito gyakorlatunk, felbattyogtunk a World Peace pagoda-hoz (amit en elotte tevesen vilagvege pagodanak ertelmeztem), jool korbeneztunk, atszellemultunk az emeletmagas aranyBuddha toveben, majd viszacsonakaztunk a Phewa-tavon a varosba. Szep volt, jo volt, nem is aggodom a bakancs miatt sem, csak az idojaras bosszant. Katasztrofa milyen meleg van. Es en nagyon nem birom. Kezdve, hogy nem ihatok sokat, mert akkor allandoan vecere jarnek, masreszt meg nincs annal undoritobb mint mikor egybefolyik a naptej es az izzadsag. Ugyhogy alig varom, hogy vegre feljussunk a havas reszekre, meg ha csak 2 naprol is beszelunk.

Holnap indulunk, reggel hetkor, ugyhogy ideje lenne aludni mennem, tekintve hogy meg hajat is akarok mosni, (mivel most furodni is csak jeghideg vizben tudtam), raadasul 4 ora az idoeltolodas Magyarorszaghoz kepest, ami azt jelenti, hogy itt mindjart ejfel. Sebaj, hozom a formamat :)
Raadasul barmilyen megdobbento, a tanulas is nagyon foglalkoztat, de nincsen idom. Ugyhogy megy a lelkiismeretfurdalas rendesen. Foleg a nyelvvizsga miatt. (Rendes gyerek vgyok, na, meg nyaralaskor sem tudok kikapcsolni.)

Es legvegul it van 2 kep, izelitoul a programbol (a kozos kepunket nem tudtam megforditani) :


2011. október 17.

Pokkhara - Nepal

Namaste.
Hol is kezdjem? Lattunk halottegetest, sztupakat, kecskelevagast, felborult kamionokat, dugot, mindent ami kell. Ami olyan Azsias. Ha oszinte akarok lenni, a koszt is megszoktam. Jo, nem mondom, hogy nem az a gondolat eltet, hogy otthon majd milyen mas lesz, de sikerult elfogadni. A szallodaink nagyon korrektek, a wc kulonosen nagy pirospontot erdemel. (Talan Sri Lankan is ez volt a legnehezebb pont, hogy akarhol alltunk meg napkozben, az ajton belepve mindenhol orrfacsaro buz, es egy tatongo godor fogadott. Ma szerencsere csak egyszer sikerult olyant kifogni, ahol jo 2 cm vastagon valami koszos le is allt. Hanyinger.) Az elozo postot a fovarosbol irtam, |vagyis az utazas keretes szerkezetu (meg itt is kisert az irodalomora), mivel; itt toltottuk az elso 2 napot, es ugyanilyen mennyisegben itt is fejezzuk majd be|, ezt azonban mar egy kisebb, sokkal csendesebb helyrol, Pokkharabol. Gyakorlatilag ma csak utaztunk. De komolyan. 230 km a 2 varos kozotti tavolsag, de olyan vacak itt az infrastruktura, hogy ez alap esetben 6 orat vesz igenybe, de mi sikeresen bekaptunk 2 dugot is, ami plusz 2 oraval meghosszabbitotta a tavot. Cseppet sem volt unalmas, en is minden pillanatot bameszkodassal toltottem, (mikor eppen nem a Dedalon-mamorban fetrengtem), csak a fenekunk elegge kikeszult. Plusz hozzatennem, hogy ezeken a szerpentines hegyi reszeken sok kisbusz lepotyog, nekunk hal istennek nem ez lett a sorsunk. Pedig a busz nem egy eletbiztositek, a fekezeshez finoman szolva kell egy kis hely. 
A helyi kajakert odavagyok, bar eddig a vegetable fried rice-on meg nem sikerult tullepnem a momok (sult|fott toltott teszta, kicsit mint a tortelinni, csak sokkal csiposebb) iranyaba. Hatalmas adagokat adnak (a rizsbol), a mainak a harmada meg is maradt. Jo, meg tudtam volna enni, de minek? Nem voltam ehes. Az angol reggeli kiprobalasara meg nem szantam ra magam, tekintve, hogy szendvicset nem kivanok enni, az omlettet meg utalom. Helyette egyeniben nyomom: alma (sajnos az otthoni elfogyott, igy egy utcai arustol kellett vennunk, amit viszont palackos vizzel kell megmosni, de az az erzesem, hogy nem hasznalok eleget. Hat, ma ettem ilyent eloszor, majd holnap kiderul az igazsag.) , otthonrol jo kis korpovit keksz (tiszta hulye vagyok hogy csak 1 zacskoval pakoltam), es nagy szerelmem: a sajt. Fel Kathmandut korbejartuk mire talaltunk, mivel ok valamiert nem nagyon fogyasztanak ilyesmit. (A joghurt pl. meg mindig a kerdojeles listan van.) Paneernak hivjak, es leginkabb a tofuhoz tudnam hasonlitani. Annyira nem egy nagy durranas, a se ize se buze kategoria. Ellenben a jaksajt! Ah, imadom. A top kedvenc. Kisse fura szagu lesz utana a kezem, de tulajdonkeppen kit is erdekel? Apat :D   Bocisajtot vegul nem vettunk, barmilyen buszken mutatta is az arus, de aztugyis akarmikor ehetek.
A fenykepeken is erosen latszik a konyhakozpontu beallotottsagom, minden masodik valamilyen utcai arus portekajat mutatja. Nagy vagyam hogy az egyik szabad napon kiprobaljunk nheany ilyent, de apa nem hajlando belemenni, javasolta, hogy inkabb hozzam haza, ne a repuloutat toltsem a wc-n.

Holnap egy kis bemelegito turaval kezdunk, majd elindulunk a 7 napos kikepzesre. Szoval nagyjabol 1 hetig se kep se hang, a magasabb reszen minusz fok, havacska meg tablettas hole ivas. Alig varom :)

Ha mindent osszesitve nezek  jol erzem magam, fantasztikus amiket latunk, imadom, de azert minden nap megnezem a telefonomon a naptart, es letisztazom, hogy oke, akkor mar csak ide, meg ide meg idemegyunk, aztan meg 3 nap itt, egy kis pihenes ott, aztan 2 napra vissza a fovarosba, repules Delhibe, fel nap Indiaban, es tulajdonkeppen mar haza is ertem. Egyszeru mint az egyszeregy.
De mire letelik...

2011. október 15.

Kathmandu - Nepal

2 naagyon hosszu utazos nap utan vegre megerkeztunk. Itt vagyunk Nepalban. Amint az lathato, az ekezet nem megoldott, a z es y helyenek felcserelese meg csak engem erint.
Szooval, volt tobb atszallas, rengeteg sok varakozas, ugyintezes, ules, es minimalis alvas. Az elindulas ota, a  kemeny 4 ora alvassal en vezetek. De most nem is olyan rossz. Volt atszallas Delhiben, Dohaban, de mivel a transzfer reszleget sem hagyhattuk el, nem tudok nyilatkozni a helyrol. A viz nem ihato, es sok a feher turista. Nagyjabol ennyi.
Ellenben Nepal... A repter kulso resze elegge Sri Lankara hajaz, bar az az igazsag, hogy az ottaniak sokkal szimpatikusabbak voltak. A vezetesi stilus megtevesztesig hasonlo (bar vadsagban Sri Lanka vezet), az eletszinvonal detto. Meglehet a varosok jellege mas, de mig itt katasztrofalis szagok es kosz terjeng az utcan, ott semmi ilyesmi nem remlik. Jo, Kathmandu fovaros, mig Colombobol ott viszonylag gyorsan eljottunk, az itteni kornyezet sokkal koszosabbnak hat. Azert tetszik. Sot, odavagyok erte. :) Bar amikor eloszor beleptem a furdoszobaba, csak az jutott eszembe, hogy uristen, hosszu lesz ez a 3 het. Remelem nem kapok el semmit.
Igazabol latni meg nem sok mindent lattunk, csak vegigsetaltunk az etteremhez vezeto fouton meg vissza, de nagyon az tuti, hogy nagyon nyuzsis. Zsonganak az emberek. A repteren kiteptek a kezunkbol a csomagot, felvittek a buszra, mindez nem volt tobb 3 meternel, aztan tartjak a kezuket az 1 dollarert. Megertem en, hogy ebbol el, de azert ez kisse nevetseges. mint mikor otthon a hajlektalan elkeri a szazast, mert visszatolta a kocsit.
Nagy volt a dilemma, hogy vacsira mit is egyunk|gyek, de vegulis a seasonal boiled vegetables with mushroom and paneer fantazianevre hallgato etelt valasztottam. Amikor kihoztak kiderult, hogy ez egy nagyon is ismeros ismerlen: kaptam egy kisebb tanyer parolt zoldseget 3 csik sajttal, meg mellette 3 apro kupac fuszerrel. Hat, azt hiszem nem ezzel fogom magam fenntartani, kulonben a vegere feladhatom magam csomagnak, (lazan beleferve a 23 kgos sulykorlatba). Azert jol esett az orulten fuszeres repcsikaja utan.

A programot nem nagyon sikerult felfognom, de ha minden igaz, 2 nap mulva mar elindulunk a kis hegymaszos bulira, szoval nem igazan leszek netkozelben. Ha igy esik, majd utana jelentkezem, mar remelhetoleg ennel sokkal tagabb ismeretekkel.
Legyetek jok! :)

2011. október 14.

Amikor a muffin új dimenziókat ölt, és kávéscsésze lesz belőle

Nem ezt szántam "búcsúbejegyzésnek", de így sikeredett. Tudjátok, az ember tervez, aztán minden esik ahogy puffan. Nálam tuti.
(Azt azért sajnálom, hogy van egy csomó félbehagyott anyagom, tök jó képekkel, de megvárnak azok mire visszajövök :) )
Eljött ez  mai nap is, utazunk. Nem volt egyszerű, kezdve azzal, hogy hiába jelentettem be Á-nak egy hete az esküvő után, hogy oké, akkor egy hónap szünet, még ma hajnal egykor is tortát sütöttem. TUdom, tudom. DE nem tudok nemet mondani. Ez éltet.  Azonban a helyzet még most sem egyszerűbb, mert fél óra múlva indulnunk kéne, apa hajat vág, a cuccaim meg gyönyörű matematikai pontosságú kupacokban hevernek a szőnyegen. Egyesével. Hiába, nem tudok JÓL pakolni.


A képet gondolom páran felismertétek, legalábbis azok biztosan, akiket ezzel traktáltam már hetekkel az elkészülte előtt. Az esküvői torta mellé készült, a menyasszony édesapjának 65. szülinapja tiszteletére. Nem tökéletes, de én beleadtam apait anyait. Csak ez a hülye fondant. Tényleg muszáj lesz beszereznem K2 masszát. (Annak azonban már sajnos nem lesz ilyen finom vaníliaillata, mint ennek. Hihetetlenül jó volt beleszagolni. Maga a megfogható otthonosság.)
A belseje egy szőlős diós kevert tészta, a tetejére pedig nutellás-tejszínes krém került, fincsi mályvacukrokkal. Irtó bájos. És irtó munkás. De imádtam csinálni. Mire egyesével ráeszkábáltam az összesre a kis füleket...(amit Á. majdnem letört egy laza mozdulattal. Jóó, tudom, ez nem igaz, mert nem emelted meg, csak annál fogva döntögetted. :)
Jól jött, na. Mert nem akarok nagyképűnek tűnni, de ha egy emeletes torta elkészítéséről van szó, igazából már rutinmunkának veszem. És mindig kell valami új. Valami kihívás :)

Szóval a következő posztot (és az elkövetkezendő 3 hétben Mindent), már egy nepáli netkávézóból írom. Alig várom. Vigyázzatok magatokra, és nagyon-nagyon fogtok hiányozni :(  ♥

2011. október 9.

10. évforduló, 3 gyerek, esküvő és egy csokis-meggyes mályvatorta

Legalább 1 hónapja volt, hogy a menyasszony felhívott. Pontosabban akkor tudtam meg, hogy menyasszony. :) Egy ritka szar nap után, ennél jobb nem is történhetett volna velem. Éreztem a hangján, hogy izgatott, a lelkesedése engem is elkapott. Nem tudtam ugyan teljes mértékben átérezni a boldogságát, de azt igen, hogy fontos lépés. 
Kriszta közel áll hozzám. Mint jó pár emberrel, vele is bizonyos  problémák hoztak össze jobban, de nem bánom. Legalább van ami összeköt. Őszintén. Amit más sohasem fog megérteni. És tudván, hogy min ment/mentek keresztül, még jobban örültem. HIszen ez nagy lépés, de azt hiszem ideje volt. És ezt ők is így gondolták.

Ötletelés terén nem volt hiány, így utólag is csak köszönni tudom, hogy nem a "mindegy csak finom legyen" című szöveggel jöttek. 
Legyen csokis. Valamilyen gyümölccsel. Pipa. 
Barna borítás, bordó virág. Pipa. Ööö, igen, ez már az én "saram". A boltban 2 nappal előttem vitták el a barna ételfestéket, keverni meg mint látjátok, nem sikerült. Ez kőkeményen mályva lett. A virág dettó. Bordó virágot? Kezdve, hogy nem is tudom hol a határ a piros és bordó között, másrészről meg én apró virágokkal szeretek díszíteni, a hatalmas fej rózsákat nem túlzottan preferálom. Ráadásul olyan igazi bordó virágot nem is találtam. (Pedig a virágboltos hölgy is segített!) Ellenben ezek a fréziák... Imádnivalóak. Egyszerű, pici, és olyan szép felfutó alakzatban nő. És a fehér mindenhez megy. Ami nem tűnt (és nem is lett) hátrány, tekintve, hogy ugyan akkor még csak barna árnyalatokban gondolkoztam, de már az is elég problémás volt, hogy biztosan passzoljanak. Így meg, hogy nem is barna lett... egy főnyeremény :)

Az utolsó simítások befejeztével ránéztem, és gyakorlatilag Kriszta mosolygott vissza rám. A különleges szín, a gömböcök bohókássága, amit a virágok finomsága igyekezett ellensúlyozni, mind-mind őt jutatták eszembe. Egyszerűen passzolt.
Bár visszjelzést még nem kaptam, remélem tetszett. :)



Tészta: (ez az emelet adagja, az alsó torta ennek a kétszerese)
   4 tojás
   csipet só
   10 dkg cukor
   8 dkg vaj
   12 dkg liszt
   1 csomag sütőpor
   5 dkg fehércsoki

A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük. A sárgákat a cukorral fehéredésig keverjük, majd hozzáadjuk az összeolvasztott vajat és fehércsokit, és a sütőporos lisztet is a tetejére szitáljuk. A fehérjehabbal a sárgás krémbe forgatjuk.
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és kivajazunk egy 18 cm-es tortaformát. (Az alsóhoz 24 cm-eset.) Beletöltjük a masszát, és kb. 25 percig sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, mert lehet, hogy a teteje előbb megsül, és a közepe még folyós.


Csokikrém:(mindkét tortához)
   30 dkg sajtkrém
   30 dkg étcsokoládé (minimum 70 %-os)
   20 dkg vaj
   4 dl habtejszín (2 fixáló és 2 evőkanál porcukor)

A csokit és vajat olvasszuk meg, majd hagyjuk kihűlni. 
A tejszínt verjük kemény habbá.
A kihűlt csokikrémbe dolgozzuk bele (robotgéppel) a sajtkrémet, majd az egészet keverjük bele a tejszínhabba. (Érdemes robotgéppel rásegíteni, mert nem szép ha maradnak fehér tejszínhabszigetek.)



Meggykrém: (mindkét tortához)
    2 üveg meggybefőtt
    7 dkg cukor
    4 evőkanál keményítő

A meggyet csepegtesük le, a levéből fogjunk fel kb. 2 dl-t. Öntsük egy lábosba, keverjük el benne csomómentesen a keményítőt, és cukrot. Adjuk hozzá a meggydarabokat is. Lassú tűzön sűrítsük be, ügyelve rá, hogy ne törjük össze nagyon a gyümölcsszemeket.


Összeállítás: A tortát vágjuk 4 lapra. Az össz csokikrémet képzeletben felosztjuk 2:1 arányban. Attól függően, hogy melyik tortát töltjük, a megfelelő hányadost osztjuk még 2 felé. 
A legalsó lapra kerül az egyik fél csokikrém, arra tésztalap, a meggyzselé 2/3 vagy 1/3-ad része , tésztalap, a másik fél csokikrém, és a legutolsó lap.



Díszítés: 
    2 dl habtejszín ( 1 fixáló és 2 teáskanál porcukor)
    1,5 kg fondant

A tortákat tegyük hűtőbe, legalább egy éjszakára, hogy legyen idejük kellőképpen megszilárdulni. 
Másnap a tejszínt verjük kemény habbá, majd vonjuk be vele a tortákat. Nem fontos, hogy vastag legyen (nem is lenne elég ennyi), a lényeg, hogy mindenhol fedje egy kicsi, hogy a fondantnak valami tapadási felületet biztosítson.
A fondantot dolgozzuk át, nyújtsuk kb. fél centi vastagra, és vonjuk be vele a tortákat. A maradékból gyártsunk golyókat, és illesszük az emelet aljához.

2011. október 8.

A politika szele


Megcsapott. Bocsánat elsodort. És nem szellő, hanem orkán. Jelenleg ott csücsülök a közepében, és nem tudok belőle kimászni. Ami nem azt jelenti, hogy én is politizálok, hanem azt, hogy nem tudok túllépni a történteken.
Pedig nem értek hozzá. Gyakorlatilag semmit sem tudok róla. Nem vagyok tisztában a pártokkal, és azzal sem, amit képviselnek. Amikor töriórán elhangzik egy fogalom, mint jobboldali/baloldali, konzervatív és hasonlók, nekem egyáltalán nem triviális, hogy akkor x-et vagy y-t jelent.
Szerencsére. Olyan környezetben nőttem fel, ahol ez egyáltalán nem téma. Egyedül a nagymamám és a keresztapám szoktak néha összebalhézni miatta, de ők csak évente kétszer kerülnek komolyabban össze, azt meg ki lehet bírni. 
Ami biztos, hogy ha politika merül fel, az rosszat jelent.Butaság, de Bennem ez így rögzült. Tudjátok, statisztika :).

Vagy a rágalmazás. Egy (sajnos) nagyon is általános szó a (mai) politikában. Hiszen minden csapból ez folyik. Hogy kit, mivel, miért. Bevallom őszintén, ezek engem nem érdekelnek. El sem olvasom. Tudomást sem veszek róla. HIszen úgysem tudhatom, hogy kinek van igaza, és ki hazudik.
Azonban most fordult a kocka. Az iskolánkban olyan esemény történt, ami nagyon is kapcsolódik a politikához. Sőt a rágalmazáshoz. Ezt nem lehet másnak nevezni. Meggyanusítanak értelmes felnőtt embereket, egy tinilány vádaskodása miatt? És mindezt a legteljesebb nyíltságban, az interneten?
Számomra ilyesmi eddig elképzelhetetlen volt. Amikor a biztosnak hitt bizonytalanná válik. Az iskola. Ahol a vezetőség irányít. De mi van akkor, ha egy teljesen kívülálló csapat átveszi az irányítást? Kirúgni tanárokat? Erőszakkal elhurcolni embereket? Milyenné válik a világ? (Elkezdünk Harry Potter-féle világban élni? Amikor a rossz mindehova: az iskolába, a kormányba is beszivárog?)
És mindez amiatt, hogy a diáklány fel lett szólítva, hogy ne folytasson politikai szórólapozást az iskolában. Mert tilos. Nekem igazából csak most esett le, hogy az a bizonyos kérdőív a mi osztályunkban is járt. A hátsó traktusban ülő fiúk csak ránéztek, és már dobták is tovább, mintha mérgezett lenne. Hogy alá ne írjuk;tépjük szét, és dobjuk a kukába. Belenéztem, de már a devizahitelnél elakadtam. Ráadásul ezt valahogyan össze is kapcsolták az uzsorakamattal, szóval teljes a káosz. 
Túl sok kedvem nincs leírni a történteket, a lényeg, hogy a Jobbik honlapján megjelent több olyan cikk is, ahol azt állítják, hogy közölték a politizáló lánnyal, hogy kicsinálják, illetve nem fog leérettségizni. Az írás állítása szerint mindezt tanárok. Idáig még nem is lenne olyan nagy probléma, mert az ember azt hinné, hogy mindenki látja milyen nevetséges a helyzet. 
Azonban itt jön a döbbenet: nem. Elhiszik. És kiállnak mellette. A cikk alatti 85 kommentet csupa magát okosnak képzelő, az ügyhöz semmit sem értő, a valós viszonyokkal legkevésbé sem tisztában lévő idióta írta. Elképesztően gusztustalan dolgokat. Az iskolára, az igazgatóra, a tanárokra. Akiket ismerek. Szeretek. És tisztelek. Ahogyan futott a szemem a sorok között, a kezem ökölbe szorult. A hányinger kerülgetett. Hogy hihetik el az emberek? Hogyan? HIszen minden egyes leírt szó hazugság. TUdom. Mindenki tudja. HInném ezt. De ez az oldal keményen megcáfolt. Talán a kommunista jelző volt a legenyhébb, amit az igazgató úrra használtak. A többi nyomdapapírt sértő.

Félelmetes. Látni, hogy milyen buták egyesek, és csak mennek a csordával. Bele sem gondolnak, hogy mit írnak le? A kedvencem, amikor valaki valami ilyesmit írt: "Jól van A., ügyes kislány vagy, jól tetted, hogy a médiához fordultál, hiszen ha az igazgatónak mondod, valószínűleg senki sem tudja meg, hogy mi zajlik a falak között. Így kell csinálni, nevezd meg aki ezt mondta, és teszünk róla, hogy kirúgják!"  Így van. Nevezze meg, ki mondta, ugyanis ez eddig nem történt meg. Csak a tanár című rendkívül tág, konkrétan 83 főt magába foglaló elnevezés hangzott el.

DE legalább most már tudom mit jelent a rágalmazás kifejezés.. Amikor pontosan tudod, hogy neked van igazad, de nincsenek megfelelő eszközeid, hogy bebizonyítsd. Csak szívod a fogad, és reménykedsz, hogy mások hamar észhez térnek.

Most akkor ez a nagybetűs élet?

Eddig úgy gondoltam, hogy nem megyek szavazni. MInek? Nem értek az egészhez, ráadásul pokolba kívánom az összes pártot, az összes hazugságával és ígérgetéseivel együtt. De ez az eset megmozdított bennem valamit.
Muszáj szavazni. Szavazni, legalább azért, hogy ne ŐK kerüljenek kormányra. Mert akkor tényleg mindennek vége...


*Sokat gondolkoztam, hogy belinkeljem-e a cikket, mert ezt ténylegesen látni, megdöbbentőbb, mint az én kimazsolázott hülyeségeim olvasni. De végül arra döntésre jutottam, hogy nem fogok segíteni abban, hogy nőjön a beteg oldaluk nézettségszáma. (Hátha arra apellálnak, hogy negatív kampány is kampány,) Sajnos mi Telekisek, már elég sokat tettünk érte.

2011. október 4.

Vöröslencsével töltött padlizsán és a mindennapok

Iskola.
Szeretnék lenni, de mindemellett a normális életemről sem akarrnék lemondani. A kettő azonban: összeegyezhetetlen. Eddig 1:0 a tanulás javára, szegény sütögetés igen csak háttérbe szorul. Mondjuk ezt most hiába közlöm úgy,minhta valami hihetetlenül nagy újdonság lenne, nem az. Ez megy év eleje óta.
Néhány jegy/dolgozat óta azt tudnám mondani, hogy a töri-magyar megáll a lábán, a matek állhatna jobban is, a biológiáról meg ne is beszéljünk. Katasztrófa. Valahogy nem megy. Mikor eljövök itthonról, még úgy érzem, hogy tudok valamit, sőt, nem csak, hogy tudom, de egész konkrét kis elméletek is összeállnak a fejemben bizonyos anyagrészekből. Ám abban a pillanatban ahogy elém rakják a dolgozatpapírt, meg vagyok lőve. Na nem azért, mert mindent elfelejtek, hanem a kérdések miatt. Maguk a szavak valamilyen szinten ismerősek, de ebben a kombinációban... Szörnyű. Hiszen... nekem erre van szükségem. Hogy fogok én emelt érettségit csinálni, ha egy "szimpla" kis, tanárnő által lájtosnak titulált dolgozatot nem tudok megoldani? (Azért tegyük hozzá, hogy ezek azok a dolgozatok, amik előtt az osztály 90%-a tátott szájjal áll.)
Szóval gáz van. Nem fogom feladni, mert a megfutamodás nem szokásom. Lesz egy érettségim, a kérdés már csak a milyensége.

A biosztanfolyam az utolsó reményem. Na majd ma kiderül.


Addig is inkább ilyent eszem. Mert nagyon finom. És különben is. Szeretem ezt a képet. :)

Hozzávalók 1 személynek:
   1 kisebb padlizsán
   olívaolaj
   4 evőkanál puffasztott rizs (nem a kenyérpótló, szemenként különálló)
   4 dkg vöröslencse
   1 csapott mokkáskanál só, fehérbors
   5 dkg mozzarella
   1 paradicsom

A sütőt előmelegítjük 220 fokra. A pdlizsánt megmossuk, félbevágjuk, majd a vágott felüket bedörzsöljük olívaolajjal, majd jó mélyen "beirdaljuk". Sütőpapíros tepsire tesszük őket, és addig sütjük, míg meg nem sül a belseje. Ez körülbelül fél óra.
A vöröslencsét feltesszük főni kb. 1,5 szeres vízben. Ha a simával dolgozunk, annak sok idő kell 8és sok víz), ez azonban kb. 5 perc alatt el is készül. Ügyeljünk rá, hogy ne főzzük szét. Ha nem főtte el az összes levét, nem baj, majd a rizs felszívja. Keverjük össze a rizspuffancsokkal.
Vegyük ki a padlizsánokat a sütőből. Kanalazzuk ki a belsejüket (de vigyázzunk, ne tegyük tönkre a héját), és keverjük a rizses-lencséhez. Ízesítsük sóval, fehérborssal, majd töltsük vissza az üres padlizsánhéjakba.
Vágjuk fel a paradicsomot szeletekre, tegyük a hajócskák tetejére, majd osszuk el a sajtot igazságosan.
Körülbelül 15-20 percig sütést igényelnek, utána fogyasztható is (mert ha a mozzarella megszilárdul, ilyen furcsa gumis állagot kap.)

2011. október 2.

A tőzsdézés rejtelmei és az az isteni narancsos trüffelkrém

Tőzsdézni divat. Ha valaki tud, akkor még nyereséges is. Ha nem, akkor kevésbé. De a negyvenhez közelítve úgy látom rájön a pasikra. Legalábbis bizonyos körökben. (Persze ez még nem statisztika, mert egyenlőre 2 ilyen esetről tudok csak beszámolni, de a harmadiknál már hivatalosan is azzá válik. :) )
Örültem amikor apa megkeresett az ötlettel ( a szivaravató legjobb pillanata, persze csak szigorúan "A sort folytatja E. É., neki van modelles alkata, legalábbis még ma" című ódarészlet után), de voltak kétségeim, hogy tudok- e én ilyen ábrát varázsolni. Bár tulajdonképpen elégedett lehetek, mert nem egy meztelen nőt kellett vajkrémből farigcsálnom.
És mivel okos ember minden lehetőséget megragad a tanulásra, megosztanám veletek frissen szerzett ismeretanyagomat a tetején lévő kód jelentésével kapcsolatban.
CAD: Kanadai $, JPY: Japán Yen, USD:USA $, TRY: Török Líra
A ZSO/LEE-ra pedig még magamtól is rájöttem: a szülinapos neve "kódokban".


A recept Macitól (duplázva, meg néhány aprócseprő változtatással)


Mandulás tészta:
  15 dkg cukor
  15 dkg liszt
  10 dkg őrölt mandula
  4 tojás
  15 dkg vaj
  3 evőkanál kakapor
  2 teáskanál sütőpor

A vajat habosra keverjük a cukorral, majd a tojásokat egyenként hozzáadva homogénné dolgozzuk.
A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd azt is a masszához adjuk.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzunk ki egy 20x 24-es kistepsit, öntsük bele a masszát, majd süssük kb. fél óráig. Tűpróba! Ha nagyon pirulna a teteje, ellenben a közepe még remegős akkor takarjuk be alufóliával.


Narancsos trüffelkrém:
  30 dkg étcsokoládé (minimum 70%)
  10 dkg vaj
  25 dkg masarpone
  1,2 dl habtejszín (+ 1,5-2 evőkanál porcukor, és 1 fixáló)
  1 evőkanál Cointreau (ha erős/erősebb alkoholízre vágyunk akkor minimum 2 kanállal)

A csokit megolvasztjuk, majd még melegen belekeverjük a vajat. Robotgéppel beledolgozzuk a mascarponét, majd a habbá vert tejszínt. Tegyük mélyhűtőbe egy 10 percre majd "habosítsuk fel" újra.


Összeállítás: A tésztánkat kihűlés után vágjuk 3 felé. A krém kb. harmadát kenjük az alsó lapra, illesszük rá a következőt, arra kenjük a második harmadot, rá a legfelső lapot majd vonjuk be a maradék krémmel. Ne lepődjünk meg hogy nehezen kenhető használjunk vizes kést, illetve használat előtt hagyjuk "felmelegedni" hogy kenhetőbbé váljon. 
Kb. 40 dkg fondanttal borítottam amire étcsokival és piros cukormázzal "rajzoltam".