Szárnyalj, és a felhők között nem érhet baj...Talán még egy sütivel összefutsz

Rámjött az írhatnék. Úgy érzem muszáj folytatnom a történetemet. Muszáj. Hiszek benne, hogy nem felesleges vele vesződnöm, mert... még jól jöhet. Nekem, és másoknak is. És nagyon sok hiányzik még, úgyhogy addig kell írnom, amíg van személyes emlék. De sajnos nem elég. Mert a legtöbb rész, nap, élmény,... kimaradt. Nyilván anyáék is tudnak majd segíteni néhány résznél, de... a kulcs a kórháznál van. Amiben az a ciki, hogy pont most írtunk nekik. Az lényegtelen, hogy milyen régóta akarok, mert a szó elszáll, az írás megmarad. Kicsit sem tűnik úgy, mintha nem Csak az infók miatt mennénk be beszélgetni. Pedig nem. Egyáltalán nem. Ez az egész ma jutott eszembe. Hogy honnan...

És volt egy áramszünetünk is. Marcika jön oda hozzám, hogy lekapcsolódott a gép, és sehol nem ég a villany. Ránézek a laptopra (ami ugyanúgy megy), és megállapítom, hogy jé, valóban, mert igaz, hogy be van dugva a töltője, nem jelzi ki. Éppen a spanyol szavakat írogattam be, de Marci rám nézett, olyan nagyon vágyakozóan, hogy jaj, dejó neked, hogy van laptopod. Egyefene, átkapcsoltam egy játékra, ami 5 perc alatt lemerítette az gép aksiját. Ottmaradtunk a sötétben. Én megoldottam, kimentem a konyhába mosogatni, mert hál istennek még víz azért jött, de Marci nem nagyon tudott magával mit kezdeni, csak nyomatta a hülyeségeit, majd 2 perc után közölte, hogy na akkor ő elmegy tévét nézni. Bólintottam, hogy nekem8, de egy fél pillanat múlva meghallottam az elkeseredett ordítást, hogy jaj neee, nincs tévé sem! Tééényleg :). Akkor esett le nekem is. És eszembe jutott amit Mazsola Peti mesélt egy cigi alkalmával. Marci ugyanahhoz az elbaszott energiafüggő társadalomhoz tartozik, mint a többiek. Én nem aggasztottam magam, gondoltam max tanulok biológiát, de aztán eszembe jutott, hogy basszus, annak a nagy része még nincsen kinyomtatva, úgyhogy mit is prédikálom itt a vizet? Lényeg a lényeg, kártyáztunk egy jót.