2010. december 26.

On the first day of Christmas my true love sent to me...

Az idő szar. Nagybetűkkel. Most komolyan, hogy lehet Karácsonykor hogy esik???? Meg majd leesik az arcom a széltől, mikor elmegyek kutyátsétáltatni? Vagy mikor hazajövök melléülök a vécén, mert úgy el van fagyva a fenekem? És nem gatya nélkül rohangásztam.
Furcsa a világ, na. Az egész ciklonosdiból mindössze annyi az előnyünk, hogy legalább a szmog eltűnik a városokból.
Eltűnik... úgy örülünk neki, mintha megszűnne létezni. Pedig nem. Mindössze eggyel feljebb kerül, ahol nekünk ebben a pillanatban konkrétan nem árt, de tovább erősíti az üvegházhatást és hasonlókat.
Nem arról beszélnek, hogy alapból mérsékeljük a káros tevékenységeket, nem a bajt próbálják orvosolni, tüneti kezeléssel szórakoznak. Ha most van egy kis szmog, akkor inkább járjunk busszal, ha majd eltűnik, akkor hajrá tovább autóval. Nevetséges. Hülyék ezek az emberek????? Ássák a saját sírjukat...
 Esküszöm, én minden ünnep/többnapos buli alatt elkapok valami gyomorrontás féleséget. Már nem az első alkalom, és kezd gyanús lenni.Szerencsére a gyomrom leadott az edzettségéből? Még jobban is romolhatna..
Nekikezdtem a Búcsú Afrikától-nak (Istenem, annyira boldog voltam mikor megláttam a fa alatt, ráadásul 2 részt is, És még lehet a középső is összejön, csak várni kell. Na mindegy, imádom Corinne Hoffmannt.), és éppen elaléltem a gyönyörűségtől, mikor apa mondta, hogy menjünk át Gyönygi mamához. Hát az eddig bennem felépült összes érték-erkölcs lenullázódott. Hála a Való Világ áldásos hatásának. Hihetetlen milyen primitív az a műsor. És az emberek... Atyaisten. A zenéje viszont ragadós, mert azóta is azt énekelgetem. Csak közben apa felvilágosított, hogy nem a lét, hanem a lé a tét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése