2012. december 29.

Teás - avokádós zabkeksz


"Ki kell pihennem a karácsonyt."
Van, aki egy wellnesshétvégével teszi mindezt, én leginkább az anatómiafüzetemmel. De aggodalomra nincs ok, kikapcsolódásként előkerül néha a szövettankönyv is.
Bár a gondolat megfogalmazódásakor elsősorban az étkezés részére gondoltam (a testem sikítozik a sós és/vagy könnyű dolgok után), jobban megnézve ez tágabban is értelmezhető.
Mert valljuk be: a készülődés fárasztó.

Na nem nekem (mivel tudtam, hogy igen elfoglalt leszek a véghajrában, már jó előre elintéztem mindent), de volt alkalmam végignézni kisöcsém kálváriáját. Fogalmazzunk finoman úgy, hogy szegény erősen megkínlódott az ajándékokkal. Minden reggel levonult a garázsba, hogy elkészítse az aznap átadandó adagot: fúrt, faragott, kopácsolt egész délelőtt, így a kis meglepetések még egy "vigyázz, még nem száradt meg a festék/ragasztó" típusú mondat kíséretében kerültek átadásra.
Az én ajándékom lett készen talán egyedül időben, annak ellenére, hogy a legutolsó pillanatban találta ki. Vagyis... ez egy külön történet, de annyira aranyos, és szívmelengető (legalábbis számomra), hogy muszáj elmesélnem.

Az egyik hétvégén este jó szokásom szerint Marci szobájában tanultam, amikor valahogyan előkerült a bögremelegítős téma. Már igen régóta nézegettem mindenfelé irigykedve vágyakozva, de nem sikerült rájönnöm, hogy hol lehet ilyent vásárolni. (Na nem mintha megszakadtam volna a kutatásban...) Azonban jött a füles: Butlers! Gyorsan rá is kerestem az internetes áruházukban, és valóban, szerepelt a kínálatban. Bögremelegítő. Piros.
Piros?! Mi az, hogy piros? Én fehéret szeretnék!!! Ráadásul bögréstül kell megvenni? Mi a fenének? Annyi bögrénk van, mint a szemét...
Marci csendesen végighallgatta az okfejtésem, majd kérte, hogy mutassak neki egy képet. Hogy ő majd horgol nekem egyet. Nevettem. Hiszen nem is tud horgolni. Megvonta a vállát, "majd anya megtanít". De hát ő sem tud!! Akkor majd megtanulok magamtól.
És ezzel a mondattal odaült a számítógép elé, beírta gógliba, hogy bögremelegítő horgolás, majd átvonult anyuhoz horgolótűt és fonalat kérni. Nem zavarta, hogy az óra már éjfélt mutat. Tündéri volt, ahogyan a vázlatrajzok alapján próbálta kisilabizálni a szemáthúzást, hurkolást. Még a nyelvét is kidugta úgy koncentrált. :)
Másnap reggel pont kinyitottam a szemem, amikor hallottam, hogy telefonál. Mivel a telefon brutál módon felhangosít mindent, hiába voltam 3 szobával arrébb, az egész beszélgetést végighallgattam. Mamát hívta, hogy átmehet-e horgolni tanulni. Ránéztem az órára. 7 óra 8.
Még szerencse, hogy mama nem szeret sokáig aludni.

És hogy megtanult-e horgolni?
Válaszként csak az alábbi képre mutatnék. Ez várt a fa alatt.
Iszonyúan meghatódtam. Nem az ajándék láttán, már sokkal előbb. A legelején. Amikor kitalálta, hogy megtanulja. Hiába magyaráztam, hogy nehéz, fel sem merült benne, hogy nem sikerülhet. Akarta. Azért, hogy nekem örömet szerezzen. Sokszor azt gondolom meg sem érdemlem, hogy ilyen testvérem van.

Pali mondta erre, hogy ha találok egy olyan fiút, aki fele ennyit megtesz értem, mint Marci, királyi életem lesz.


Nem szoktam teázni. Visszatart a tény, hogy sárgítja a fogakat. Illetve... visszatartott eddig. 7 évig. Jelenleg úgy állok, a dologhoz, hogy mértékkel csak nem tesz tönkre. Remélem.
A tealevelek/teafű felhasználása azonban mindig is izgatott. Matchát nem sikerült szereznem, de lehet, hogy ezután nem is szeretnék már. Mert ez annyira jó.
Marci kapott Palitól 2 doboznyi teaválogatást, most abból szemezgettem. Mindössze annyi a feladat, hogy kiválasszuk a kedvenc teánkat, vagy bármi olyant, aminek kellemes az aromája, ugyanis ez határozza meg az ízét. Persze lehet bele még fűszert tenni "erősítésként", de ha megfelelő mennyiségű teafüvet használunk, nem szükséges.

És az eredmény? Tea harapható formában.


Hozzávalók 24 db kekszhez:
1,25 dl rozsliszt
1,5 mokkáskanál szódabikarbóna
1,5 dl zabpehely
1 nagy marék mazsola
5 filter tea
fél banán
1-3 evőkanál nyírfacukor (ízlések...)
1 érett avokádó
8 evőkanál tej

Keverjük össze a száraz hozzávalókat.
Az avokádót és banánt pürésítsük, majd lazítsuk fel a tejjel.
Jól keverjük el a 2 edény tartalmát, majd jó púpos 1,5-2 teáskanálnyi kupacokat halmozzunk sütőpapíros tepsire. Bevizezett kanállal formáljunk belőle köröket, és előmelegített 180 fokos sütőben süssük 15-20 percig.

Ötlet: building buttercream


Ingredients for 24 cookies:
1,25 dl rye flour
1 tsp baking soda
1,5 dl rolled oats
5 bags of tea
1/2 banana
1-3 tbsp xilit
1 avocado (mature)
8 tbsp milk

Mix the dry ingredients.
Make puree from the banana and avocado, then add milk.
Stir the substance of the 2 bowl. 

Preheat the oven to 180 C. Lay baking sheet onto a pan and put 2 tsp dough to everywhere.
With a watered spoon make circles from them and bake aprox. 15-20 mins. 

Enjoy with a big cup of tea!

2012. december 26.

Kókuszos - túrós magvas tartlette olajbogyóval, aszalt paradicsommal


Mindig rá kell jönnöm, hogy nincs új a nap alatt.
Egyszerűen nem változom. Túl öreg készen vagyok már hozzá. Ilyen vagyok.
De apa is. Pontosan ugyanolyanok vagyunk. Ha pedig két ugyanolyan hozzáállású, de teljesen eltérő véleményű ember összekerül... na igen. Ott kő kövön nem marad. A vasárnap is erről szólt. Nem nyíltan, de szadiztuk egymást egész álló nap. Apró kis mozdulatokkal, rejtett utalásokkal, de tökéletes célzóérzékkel. Szinte észrevétlenül.
De legalább rájöttünk. A nap végén.
És megbeszéltük.
Rágörcsöltünk arra, hogy minden tökéletes legyen: a lakás tiszta, az étel finom, de pont ezek által elvesztettük a lényeget. Hogy ez rólunk szól. Nem a sarokban megbújó porcicákról, a túl kevés palacsintáról vagy túlvizezett pörköltalapról, rólunk. Arról, hogy odafigyelünk egymásra, hogy egy rövid időre félretesszük az önös érdekeket, megnyugszunk.
Majd legközelebb.

Persze tudom, ez semmin sem változtat. Apró fejlődés, de a következő adandó alkalommal ugyanúgy meg fogjuk csinálni. Kedden meg is tettük.

Az is tipikus, hogy minden évben kinézek magamnak néhány filmet. Utálok tévét nézni, de a karácsony hangulatához egyszerűen hozzátartoznak. Pont. Elkap az ünnep szele. Megtervezem, készülök rá, és nem. Még sohasem sikerült akár csak egy elé is odaülnöm.


Az édességdömping is megvolt, gyakorlatilag újraindul a móka. Alig maradt pár napom. Azonban nem vagyok elkeseredve - azt hiszem számítottam rá, szóval egy kicsit sem csüggedve folytatom tovább. :)
Mert egyszer úgyis célba érek.


Sohasem értettem azokat az embereket, akik azt mondják, hogy a vegetáriánus konyha unalmas. Vagy megkérdezik, hogy és akkor mit eszel? Esetleg még mellékesen hozzáteszik, hogy "szegény", majd végtelenül együttérző fejjel bámulnak rám, várván, hogy megköszönjem az együttérzésüket. Huh.
Nem szeretek "téríteni". Azt gondolom mindenkinek joga van eldönteni, hogy hogyan szeretné élni az életét. Senki sem mondja meg, hogy én milyen legyek, én sem mondhatom hát meg senkinek, hogy hogyan viselkedjen. Vagy éppen mit egyen.
Vannak akik ezzel nem értenek egyet, és rendíthetetlenül inzultálják a nem vegákat. (Vagy fordítva. Én ezért utálok orvoshoz járni, mert amint kiderül a dolog, 90 %-uk elkezd veszekedni, hogy ez a probléma gyökere, meg milyen hülyeség. Hát hol itt az orvosi etikett, kéremszépen?) Hogy ez milyen rossz, gyilkosság, nézzen meg egy vágóhidas videót, majd elmegye a kedve, ésatöbbi. Nem helyes.
Nem tehetjük tönkre a másik életét, csak mert mi úgy gondoljuk, hogy az úgy jobb. Egyszerűen nincsen jogunk.

A végső, és legbiztosabb érv az, hogy ennek belülről kell jönnie.
Amikor megdícsérnek, hogy milyen kitartó vagyok, hogy meg tudom állni, csak mosolygok, és rázom a fejem. Ha megállásról van szó, az rég rossz. Az nem vegetarianizmus. Semmi több, csak egy húsmentes diéta. (Amit úgyis megszeg az ember előbb, vagy utóbb.)

Ez az étel nagyon vega. 
Szép, a maga természetességével. És isteni, szintén az egyszerűségéből fakadóan.
Miközben elősütöttem a tésztakorongokat a lakásra bódító mezőillat telepedett. És ki ne szeretne mezőt enni? :)  
Költői kérdés.



Hozzávalók 7 tartletformához:
1,25 dl napraforgómag
1,25 dl zabpehely
6 evőkanál görögszénalevél (majdnem 10 dkg)
3 csipetnyi só
2 evőkanál lenmag
2 evőkanál olívaolaj
100 ml forró víz
 vaj a forma kikenéséhez

130 ml kókusztej
7 evőkanál krémtúró
26 db olajbogyó
kisebb maroknyi aszalt paradicsom
3-4 kisebb méretű friss paradicsom
só, fehérbors

Keverjük össze a szotyit, lenmagot és a zabpelyhet, tegyük egy darálóba, majd rövid idő alatt őröljük darabosra. NE legyen lisztszerű!!!!
Adjuk hozzá először a maradék száraz összetevőket, majd a nedveseket, és alaposan vegyítsük el.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Vajazzuk ki a formákat, osszuk el benne a "tésztát", és nyomkodjuk szét, hogy mindenhol egyenletes legyen, majd süssük 8-10 percig.

Ezalatt készítsük el a tölteléket.
Az olajbogyót és az aszalt paradicsomot vágjuk apróbb darabkákra (azért legyen felismerhető), a friss paradicsomot vékony karikákra.
Keverjük össze a túrót és a kókusztejet, fűszerezzük, majd adagoljuk hozzá az olajbogyi-paradicsomkockákat. Osszuk el a formákban, fektessünk a tetejére friss paradicsomkarikákat, majd ha van, a sütő erős grillfunkcióján süssük, míg meg nem szilárdul a töltelék, és a paradicsom sült jelleget nem kap.

Forrás: a tészta és a töltelék ihletője GOlubka: itt és itt


Ingredients for 7 tartlet:
1, 25 dl sunflowerseed
1, 25 dl rolled oats
6 tbsp psyllium husk
3 pinch of salt
2 tbsp linseed
2 tbsp olive oil
100 ml hot water
butter for the mold

130 ml coconut milk
7 tbsp cream cheese  (smoothie cottage cheese)
26 olives
smaller handful of dried tomato
3-4 pieces smaller fresh tomato
salt, white pepper


Mix the sunflowerseeds, thelinseeds and the rolled oats, and work in a blender 10-15 sec. Watch out: don't make flour!
Stir the mixture and leftover dry ingredients then make a "dough" with water and oil. It won't be plane.
Preheat the oven to 180 C.
Spread the molds with butter, divide and pressed into the dough uniformly.
Bake aprox. 8-10 mins.

Menawhile make the filling.
Cut small cubes from the olives and dried tomato and mix well with the cream cheese and coconut milk. Season with salt and pepper, and spoon into the crust.
Cut thin rounds from the fresh tomato lay some to the up of the filling.
Put into the oven, and bake with hard grill function until the filling stable and the tomato slices get a brownie colour.

Enjoy !

2012. december 23.

Kiskarácsony, nagy munka

Gyorsan elszaladt az idő, mire feleszméltem, már karácsony is lett. De az az igazság, hogy szükségem van rá. Az utóbbi napokban folyamatosan dolgoztam: egy áruház irodarészlegén szolgáltam ki a dolgozókat. A 3. napi 10 órám után, amikor tegnap 9 után hazaértem, már csak ültem. Fáradtnak éreztem magam. Végtelenül fáradtnak. Ilyen a munkás élet?
Ennek ellenére élveztem.
Minden percét. Minden egyes percét.
Megismertem egy csomó embert. Azokat az igazi dolgos embereket, akik ugyan piciny részét képezik a gépezetnek és a legtöbbjüket talán nem is látjuk, de ott vannak. És teszik a dolgukat. Azért, hogy úgy működjön a dolog, ahogyan működik.
Küzdenek. A mindennapokkal, a furcsa emberekkel, a pénzhiánnyal.
Élnek.
Örültem, hogy vége lett, de azért volt bennem egy kis szomorúság. Mondhatni odatartozóként jöttem el. Befogadtak. Nem volt olyan könnyű, mert ugyan sokan már elsőre is nagyon kedvesek voltak, volt akinek keményen bizonyítanom kellett. Bizonyítani, hogy vagyok valaki.
Azt hiszem sikerült.

Azt mondták visszavárnak.


Ezek után azt hiszem teljesen megérdemelten várhatom/fogadhatom a következő napok nyugalmát.
A nap tanulsága számomra: minél több helyen karácsonyozol, annál több dolgod van. Már tegnap kitaláltam, hogy miket fogok enni az elkövetkezendő 4 napban. Nem volt könnyű, de végül is sikerült egy változatos, újdonságokat kínáló menütervet összeraknom. (Bár lehet, hogy nem sok értelme volt, mert már ma eltértem tőle. Sebaj, iránymutatásnak azért jó lesz.)
Tekintve, hogy még egyik sem szerepel itt (sőt, a legtöbbet még én sem próbáltam soha), ha beválnak, igyekszem minél hamarabb megmutatni őket. :)

Addig is nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, legyen olyan, amilyenre vágytok!



PS. És egy kis helyzetjelentés: az "ördögűző tervem" is jól halad: 10 nap - 200 Ft. Büszke vagyok. Szép teljesítmény magamhoz képest, ahhoz meg főleg, hogy az áruházban gyakorlatilag a folymatosan bejglit/ sütit vágtam-osztottam, magamnak viszont nem volt időm semmit sem sütni (még normál ételt csinálni is alig). A 2. napon azt hittem elveszek, de nem. Feltettem magamnak a kérdést, jó lesz nekem, ha megeszem? Beviszek bármi értékes anyagot? A testem épülésére szolgál? Nem. Nem, nem és nem.
Megálltam. (2 banán segítségével.)

És lám-lám, túléltem.

2012. december 19.

Zsályás - karfiolos - fetás rétes


Először butaságnak tartottam.
Hogy ki az az szerencsétlen, aki már december elsején feldíszíti a karácsonyfáját.
Aztán láttam egy angol blogon is.
És bekattant az őrület.

Hogy nekem is kell.
Hiszen...hozzátartozik a karácsonyhoz. A hangulatához.
Az pedig most van.
Nekem legalábbis. 24-ére gyakorlatilag el is múlik. Teljesen. Sőt, még azt is megkockázatnám, hogy januárban egyenesen kínzás azt a fát nézegetni. Hát nem logikusabb minél tovább kiélvezni?


Karácsonyfát. Itt most és azonnal.
Na jó, ennyire már nem vagyok kisgyerek, így először is felvetettem apának az ötletet. Hogy milyen klassz lenne. Ráadásul pont illik az alakítsunk ki magunknak hagyományokat irányú törekvéseimhez törekvéseinkhez. Szerencsére tetszett neki az ötlet. Vagy legalábbis elég könnyedén belement. (Bár lehet, hogy ebben szerepet játszottak a sikeres mikulásbuli okozta boldogsághormonok is.)
Így esett, hogy hatodika óta van karácsonyfánk. Na jó, a mikulásos éjszakát még az autóban töltötte, számoljunk hetedikétől. Amikor arra jöttem haza reggel az uszodából, hogy belefaragták a tartójába.
A díszítésben is hamar megegyeztünk, isteni szerencse, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk. Csúcsdísz nem lesz, hülye csillogós girland sem kell, és apa ragaszkodott hozzá, hogy legyen stílusa a fának. (Ez annyit jelent, hogy mindennek a gömböcökkel kell harmonizálnia.) És megegyeztünk: nem kapkodjuk el a díszítést. Bevásároltunk az IKEA-ban: piros gömbök, rozsdás sütiforma, fémszivecse, majd odapakoltuk a fa alá. 1 dísz/fő/nap.

Már elfogyott. Sőt, tettem rá helyes kis rénszarvasos és angyalkás csipeszeket is.


Feltételezem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy legalább 10 féle karácsonyi vacsorát összeállítottam már (fejben). Mindenképpen valami újat szeretnék, valami nagyon klasszat, de képtelen vagyok dönteni. Sebaj.
A következő napokban úgyis dolgozom, lesz elég dolgom: rábízom magam a vasárnap reggeli hangulatomra. :)

Ezt a rétestekercset még az előző héten készítettem. Aztán 2 nappal később is. Majd tegnap. Csak más töltelékkel. Igen egyszerű, gyors, és nagyon jól variálható, attól függően, hogy mi a hűtőnk tartalma. Bár számomra a leginkább preferált tulajdonsága, hogy nem tud belefolyni/borulni a táskámba.


2 könnyű adaghoz (valami zölddel ^^)
kisebb fej karfiol fele
5 dkg feta
1 tk vaj + a tetejét megkenni
1 nagy vöröshagyma
6-8 zsályalevél
6-8 szem zöldbors
1 teáskanál currypor
2 db teljeskiőrlésű réteslap
2 teáskanál lenmag

A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk, és roppanósra pároljuk 5 perc alatt. 
A vajat megolvasztjuk, beleszórjuk a zsályaleveleket, és megbarnítjuk (a vajat). Elkeverjük benne a curryport, majd a felkockázott hagymát aranybarnára sütjük benne. Félúton a karfiolt is hozzáadjuk. A legvégén levesszük a tűzről, ízesítjük a porrá zútótt zöldborssal, és rámozsoljuk a fetát. (Ízlés szerint sózhatjuk is, de nekem a feta már önmagában elég volt.)
Kiterítjük a réteslapokat. A kettőt egymásra fektetjük, majd félbevágjuk, így lesz később 2 kisebb tekercsünk. A töltelék felét a tészta egyik végében egyenletesen elosztjuk, kihagyva a széleken 2 cm-t. Ezeket az üres részeket ráhajtjuk a töltelékre (és végig, a tészta teljes hossza mentén), majd feltekerjük. 
A tetejét megkenjük olvasztot vajjal, szórunk rá lenmagot, és 190 fokos sütőben barnásra sütjük (kb. 15-20 perc).

Ötlet: Channel4 - 4Food


Easy dinner for two (with a something green)
half of a smaller head cauliflower
5 dkg feta
1 tbsp butter + for the bottom of the pastry
bigger onion
6-8 fresh sage leaves
6-8 pieces of green pepper
1 tsp curry powder
2 wholegrain filo pastry
2 tsp linseed 

Wash the cauliflower and take apart (sfor maller pieces!). Simmer them aprox. 5 minutes - they have to stay crunchy!
Melt the butter, put into the sage leaves and fry until brown. Stir into the currypowder, the diced onion and roast until golden. At the half of the process, add to the cauliflower.
At the end set aside the pan, season with the powdered green pepper and crumble the feta. (If you want add some salt also, but for me feta is salty enough.)
Lay the 2 filo pastries each other, and cut into half.
Put the half of the filling at the shorter end of the pastry but leave 2 cm on the edges. Turn the empty stripes and coil it up.
Spread the top of the rolls with melted butter and sprinkle with linseed.
Bake until golden.
Serve hot with salad and garlic seasoned yoghurt.

2012. december 15.

Élet a cukorfüggőségen túl

Mindenkiben lakik egy jó és egy rossz én.

A legtöbbek által ismeretes jobbik énem tiszta szívéből hisz az egészséges életmódban, óvakodik a transzzsíroktól, fehér liszttől, csak olyant eszik meg, amit ő csinált, legnagyobb ellensége a cukor és a só.
"Rossz" Panka menthetetlenül cukorfüggő. (Vagy inkább szénhidrát...?)
 Nincs mit szépíteni, ez az igazság. Általában kordában tudom tartani, de (sajnos) már volt alkalmam megfigyelni, hogy mikor tör elő visszaszoríthatatlanul. Ha fáradtan hazaesem; ha rossz kedvem van; este, ha nem keveset/rendszertelenül ettem egész nap, szóval csupa stresszes helyzetben, amiktől valljuk be, a legtöbb ember élete nem mentes. Én ezek szerint így kezelem.
Na nem úgy kell elképzelni, hogy kiskanállal nekiesek a cukrosbödönnek (viccen kívül: volt olyan barátom, aki azt mondta, hogy ha ő édességet kíván, akkor lekvárt vagy kristálycukrot eszik. Mellékesen megjegyezném, hogy az egész gyerek vaságyastul nyomott mondjuk 20 kilót, szóval hol itt az igazság?!) de egy zacskó mogyorós csokiparányt simán eltüntetek. 40 dkg, laza kétezer x kalória, a cukormennyiséget pedig azt hiszem nem akarom tudni.
És jó? Amíg eszem, addig igen. Minden egyes kis téglalap édesen-csokisan szétomlik a számban, 2-3 rágás, nyelés, és már jöhet is a következő az újabb toroksimogatásért.
Utána? Már kevésbé. Egyrészről iszonyű bűntudat fog el, hogy hogy tehettem. Tönkreteszem magam. A képzeletemben megjelennek a hatalmas, nadrágrepesztő fenekek, narancsbőrös combok, úszógumis has: mire azonnal rohanok a tükörhöz, hogy megnézzem már látszik-e (ne kérdezzétek, mi a logikám). Természetesen azonnal felfedezek ijesztő, addig nem látott kiemelkedéseket, amit ráfogok az előző ilyesfajta félrelépésemre, és még rosszabb kedvem lesz. A napom pedig (ha pont nem voltam még reggel) az uszodában végződik. (Mondjuk ez normál esetben is így történik, nem kell hozzá ilyesfajta előzmény.)

Lehet kérdezni, hogy nem lenne egyszerűbb, ha nem lenne mire elcsábulnom? Na igen, lehet, de apa jóvoltából van egy külön szekrényünk az efféle dolgoknak. És mivel ő (is) rendszeres fogyasztó, ha valamiből hiányt észlel, azonnal lelkesen újratölti. Együtt élünk. Tiszteletben tartjuk a másik dolgait, (hallod apa?) így a veszélytényezők gyökeres száműzéséig bizony várnom kell a saját háztartásomig.
Bevallom, már az is eszembe jutott, hogy kéne szerelni rá valamilyen zárat, amihez csak neki lenne kulcsa, de valljuk be, ez elég nevetséges.
Meg kell tanulnom határokat szabni magamnak. Bocs, rosszul mondtam, betartani a szabott határokat.
Az első ugyanis igen jól megy. Jó pár sikertelen kísérleten vagyok túl (főleg az utóbbi néhány hónapban, mióta komolyan rágörcsöltem a témára), de még nem adom fel. Hiszem, hogy van megoldás. Tudom.
Igazából úgy kell kezelni az egészet, mint egy addikciót. Érzelmileg függök ezektől a dolgoktól. Lehetne alkohol, drog, vagy akár cigaretta is, de nem, nekem ez jutott. (Na jó, jutásról szó sincsen, ezt csak és kizárólag magamnak köszönhetem, illetve a szuper kis étkezésizavaros előéletemnek. Máig átkozom a kezelőorvosomat, mert nem hiszem, hogy belegondolt abba, mennyire tönkreteszi az életemet a "szuper" gyógyítási teóriájával. Tudom-tudom, örüljek, hogy nem haltam meg. MInden meg nem lehet tökéletes.)

Tehát ez van, ezzel kell valamit kezdeni. Én úgy döntöttem elég. Nem akarom ezt tovább. Adjunk nagyobb teret jó Pankának.
És itt jön a lényeg: jó, de HOGYAN?


A megoldás (az eddigiek sikerében is bíztam, szóval erre a kijelentésre egyenlőre nem tenném a csuklómat) teljesen véletlenül jutott eszembe. Az egyik délutáni ajándékkutatás közben igen sok boltot végigjártam, felfedeztem (nem is gondoltam, hogy ilyen jó a suli környéke), és mint szokásos: ezer dolgot találtam, ami nekem nagyon tetszett, ellenben egyet sem annak, aki miatt elindultam. (Őszintén? Meglepődtem volna, ha nem így lesz.)
Szerencsére azonban igen tudatos ember vagyok, általában nagyon pontosan meg tudom állapítani, mi az amire szükségem van, és mi az ami csak a pillanat varázsában tűnik csábítónak. (Például, lehet, hogy gyönyörű, és egy hétig le se lehetne rólam tépni, de minek vennék magamnak ékszert, ha tudom, hogy utána elfelejteném, és sohasem hordanám?)
Ezt az alapgondolatot fejlesztettem egy kicsit tovább. Mi lenne ha a jutalom megtartó erejére bíznám magam? (Értelemszerűen csak a kezdetekben, hiszen ha egyszer már természetessé vált valami, akkor az onnantól kezdve automatikus...)
Az eddigi próbálkozásaimnál volt ugyan, hogy szankciókkal sújtottam a negatív eseményeket, de alapvetően semmi eredménye nem volt. Ez éppen az ellenkezője.

Velem tartotok?



Tehát először is kell egy cél.
Tűzzünk  ki ezenkívül egy jutalmat, amiért meg fogunk dolgozni. Az én esetemben eleve innen indult a gondolat, szóval nem kellett gondolkoznom, hogy mi legyen, de alapvető fontosságú, hogy tényleg valami extra dolog legyen. Egy olyan, amit nem azért szeretnél, mert elengedhetetlenül hasznos és szükséged van rá, hanem azért, mert boldoggá tenne. (Mivel a főzős kiegészítőket viszonylag lazán kezelem - mondhatni "munkaeszköznek" tekintem, nálam ezek szóba sem jöhettek, mivel nincs meg a jelen esetben szükséges haszontalan "jutalmazójellegük". Javaslom, ti is így gondolkozzatok.)
Na, megvan?

Szuper.
A jutalom árát osszuk fel x egyenlő részre, ez lesz napi tarifa. Próbáljunk nem az összeget nézve számolni, hanem a részek számát előtérbe helyezni. Ebben az esetben ugyanis 1 rész=1 nap, tehát a nagyon sok rész, már nagyon messzi távlatokba helyezi a várva várt meglepetést. Így célszerű elérhető távokban gondolkozni, hogy valóban érvényesülni tudjon a megtartó erő.
Az én kis "csomagom" 600 Ft.
Értitek? Nem az összeg számít. Bármikor megvehetném (hál istennek nem kellene elgondolkoznom, hogy megvehetem-e), de nem teszem, mert nem érzem hasznosnak. Nincs rá annyiradenagyon szükségem. Pont. Racionális típus vagyok. Még az ötletdobálós résznél írtam egy olyant, hogy 20 FT/nap. Csak úgy hasraütésszerűen. A konkrét megvalósítási résznél meglepődve tapasztaltam, hogy ez tényleg jó lesz, így ugyanis 30 nap alatt eljuthatok a célig. Az pedig egy teljesen belátható, baráti időtartam, nemde?


Most nyissunk egy virtuális malacperselyt.
Ebbe fogjuk "beledobálni" a pénzt, ha teljesítjük a feltételeket. Vagy nem lépjük túl a korlátokat. Szóval értitek, be kell tartani a leírtakat.
Az én listám nem hosszú. Igazából annyi  a lényeg, hogy tartózkodok bolti, és/vagy cukrot tartalmazó dolgoktól. Pont. Rövid, de igen logikus.
És mielőtt valaki (értsd. apa) elkezdene sopánkodni, hogy jaj, már mgeint kezdek valami hülye diétát, leszögezném, hogy nem, erről szó sincs. Itt nem megvonásról, hanem értelmes, szabályozott, minőségi helyettesítésről szól a fáma. Szóval kérlek ne aggódj. :)
Ja igen, az utólagos félreértések elkerülése végett hasznos, ha írunk egy listát a szabályokról, majd szignózzuk. Tapasztalatból tudom, hogy az ember nagyon könnyen megmagyaráz magának teljesen képtelen dolgokat is. Ha azonban le van írva, akkor az úgy van. Nincs mit szépíteni, magyarázni.

Ha minden jól megy, 30 nap múlva már kellő mennyiségű zseton áll a rendelkezésünkre, és meglephetjük magunkat az áhított tárggyal. Azzal a bizonyos valamivel.
És mi van ha hiba csúszik a rendszerbe? Emberből vagyok, ezzel is számolni kell...
Szoroztam, osztottam: a teljes addigi összeg visszavételét túl durvának tartottam, így kiegyeztem 2 napi visszavonással. Na jó, legyen 3, ha már játszunk, akkor nagyban tegyük.


A móka tegnap indult, ma estére már 40 Ft-tal büszkélkedhetek.
Igyekszem ezután minden bejegyzés végén egy rövid összegzést tartani az aktuális kasszaállásról, és a hibákról is. Igen-igen, hiszen abból lehet csak igazán tanulni.
Nem mondom, kissé érdekes lesz így karácsony előtt - egészen konkrétan hatalmas önuralomra lesz szükségem (jelenleg el sem tudom képzelni, hogy egyáltalán van nekem ennyi), de ha megcsinálom... Hát esküszöm, hullajtok néhány könnycseppet.

2012. december 11.

Sütőtökös - fügés - currys csiga


Vizsgaidőszak ide, ZH hét oda, nekem bizony karácsonyi hangulatom van.
Pont. Beköltözött a szívembe, ahonnan már semmiféle szánalmas kis földi indok nem tudja kiverni. Pláne nem a tanulás. Kell az is, persze, de miért ne férne meg a kettő együtt?

Szóval készülődök.
Idén annyiban más a történet, mint eddig, hogy már az érettségikre készülve (=május) bejelentettem: idén nem szeretnék "négyes karácsonyt". Az indok igencsak prózai: minek játsszuk a nagy boldog családot, amikor nem vagyunk se boldogok se egy család? A hír nem kapott egyértlműen pozitív fogadtatást, anyát például kifejezetten szíven ütötte. Hogy mi az, hogy nem vagyunk boldogok. Meg hogy játszunk. Elmagyaráztam. Elfogadta, bár továbbra sem értette. Nem úgy, mint apa. Ő már az első mondat után bólogatott. Hogy igen-igen, benne ugyanez fogalmazódott meg.
Szuper. Mennyivel könnyebb úgy csinálni valamit, ha az ember követőkre talál?

Néminemű egyezkedés után (vagyis én, mint a család szervezője és közvetítője tárgyaltam mindenkivel) megállapodtunk: a szentestét othon töltjük anyával, mert neki az nagyon fontos. És akkor már természetesen jön Pali is, hiszen az úgy az igazi. :) Figyelembe véve, hogy a 25-26 nálunk mindig nagyilátogatással telik, a huszonharmadika lett kijelölve apás napnak. Még nincs teljesen tisztázva, hogy pontosan hányan üljük körbe a fát, mivel apa kitalálta, hogy átjöhetne a barátnője, vagy felhozná az édesanyját, netán egyszerre mindkettőt (csak hogy fokozzuk az élvezeteket), én azonban kardoskodom a mi kis hármasunk mellett.
Hiszen... nem a meghittség a cél?
Eddig valahányszor szóbakerült a téma, mindig csak annyit mondott, hogy ő nem gondolja, hogy lustaságból* el kéne szalasztani ezt a lehetőséget, ki tudja lesz-e rá többet alkalom. Kicsit az az érzésem, hogy rádöbbent: az élete, az életünk - és így az anyukájáé is - véges, ezért mindent amolyan utolsó lehetőségként kezel. Ami természetesen nem baj, sőt. Igaza van. Sohasem lehet tudni.
 De azért... na.
Vagy... nem tudom. Végül is négyen öten is biztos szép lenne...



* Egyik gyenge pillanatomban elsütöttem, hogy nekem többek között azért sem tetszik az ötlet, mert már az is komoly problémákat okoz, hogy kettejüknek valami nekik tetsző, kellőképpen ünnepi, és HÚSTARTALMÚ ételt összerakjak, nemhogy 5 embernek! (Az én főzési stílusom amúgy sem egyszerű, nem is szereti rajtam kívül más. Apával még meg szoktam kósoltatni a sütijeim, de mindig oda lyukadunk ki, hogy neki nem elég édes/átlagos stb. Egyedül Pali lelkesedik a furcsaságaimért. Meg most már V. is. :))
 Szóval ebből a megközelítésből a nézve tűnhet lustaságnak, de... végül is lehet, hogy tényleg az. Kár. Szívesebben fognám valami racionálisabbra.
Bár most már az is a dolog ellen szól, hogy tegnap kiderült: huszadikától huszonharmadikáig folyamatosan dolgozom, így az eddigi ötletelésre és elkészítésre fordítható tengernyi időm is elszállt...


Az időhiány ellenére azért ötletem/ tervem van bőven. 
Remélem minél többet meg tudok mutatni, még karácsony előtt (hátha tudtok belőle hasznosítani valamit), de a legtöbb nem kifejezetten karácsonyi ünnepi, vagy pompásan illik bármelyik hideg téli naphoz.
Ez a csiga is ilyen. Már régóta szerettem volna valamilyen sütőtökös csigát készíteni, azt is tudtam, hogy a kedvenc túrós tésztám fogom használni (ki nem állhatom a fojtós - "másnapramárszáraz" kelt tésztákat), de hogy a töltelékbe curryt is keverek... na nem véletlen, de nem is tervezett lépés volt.





Hozzávalók egy 18 cm-es formához (12 db csiguszhoz):
13 dkg rozsliszt
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
2 evőkanál lenmag
1 evőkanál olívaolaj
12,5 dkg túró
2 x 10 dkg sült sütőtök
6 db aszalt füge
1 csapott teáskanál vaníliapor
1 púpos teáskanál currypor
szűk 1 dl tej
1 teáskanál vaníliapor
1 teáskanál vaj + a formához

Keverjük össze a lisztet és szódabikarbónát az összetört lenmaggal, majd morzsoljuk hozzá a túrót. Botmixerrel pürésítsük a tököt, adjuk a feléhez az olajat, majd gyúrjunk tésztát belőle a lisztes keverékkel. Pihentessük hűtőben fél óráig.
A töltelékhez tegyük a maradék tökpüréhez a fügét, vaníliát és a curryport, majd dolgozzuk simára. (Már amennyire a fügét viszi a gép.)

Vegyük ki a tésztát a hűtőből, gyúrjuk át, majd lisztezett deszkán nyújtsunk belőle téglalapot. Kenjük meg a currys krémmel, vágjuk fel 6 egyenlő részre, csavarjuk fel egyesével, majd a tekercseket vágjuk félbe.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Vajazzunk ki egy 18 cm-es kapcsos tortaformát (a széleit is). Rakosgassuk bele a csigákat úgy, hogy lehetőleg minél jobban kitöltsék a helyet. Süssük kb. 20-25 percig. Az első 15 perc után locsoljuk meg olvasztott vajas, vaníliás tejjel. 

Ehetjük melegen, hidegen, joghurttal, gyümölcssalival, reggelire, vacsorára, ahogy csak tetszik!


Ingredients for 12 (small) roll:
13 dkg rye flour
1 smaller tsp baking soda
2 tbsp linseed
1 tbsp olive oil
125 g cottage cheese
2 x 10 dkg baked pumpkin
6 dry figs
1 smaller tsp vanilla powder
1 bigger tsp curry powder
1 dl milk
1 tsp vanilla powder
1 tsp butter + for the mold

Stir the flour, the baking soda and the crushed linseed. Make puree from the pumkpin. Crumble into the cottage cheese and make a dough using the half of the pumkin puree and oil. 
Put into the refrigator for half an hour.
Make the filling: add the figs, the vanilla and the curry for the leftover pumpkin, and works until smooth.
Take out the dough and knead. Sprinkle a board with flour and roll out a rectangle from it. Spread with the filling and cut for 6 similar parts. Coil one by one and cut all of them for two pieces. 
Preheat the oven to 175 C.
Spread with butter a 18 cm baking mold (don't forget the edges!). Put into the rolls as close as you can.
Bake for 20-25 mins. Melt the butter and mix with the milk and vanilla powder.
After the first 15 minutes sprinkle the rolls with the mixture and bake as it were.
Enjoy!

2012. december 8.

Sütőtökös - ricottás pite

Gyertyagyújtás.
Nálunk komoly hagyományai vannak: először is körbeüljük a koszorút. Azt a koszorút, amit még ő csinált (szerintem babakoromban). Amióta az
Szigorúan csak úgy, ha mindenki jelen van, és ettől az aprócska tényezőtől ez lesz a legsarkosabb pont. Régen mindig úgy volt, hogy odaültünk hárman, hívogattuk apát /a hiányzókat, közben nekem eszembe jutott, hogy hoppá, még ezt meg azt el kéne intéznem,  átrohantam a saját szobámba, ekkor apa már megjelent, akkor utánam kiabáltak, apa kihasználván előkapta a telefonját, elkezdte nyomkodni, netán felhívta valaki, újra kiment ésatöbbi. Szóval bonyolult.
De ha eljön az a pillanat, amikor végre mind a négyen (ma már ugyan más felállásban) összekerülünk, anya meggyújtja a gyertyát, és énekelünk.
Na nem kóruszszintű a dolog, de azért elég jó, mert Marci és én is zenei álltalánosba jártunk, anya szabadidejében egy kórusban énekel. Pali pedig egyszerűen szeret velünk "zümmögni" a baritonjával.
És hogy mit is? Tudjátok, egyrészt olyan régi, aranyos dalocskákat, mint a mennyből az angyal, hull a pelyhes, vagy a kedvencünket, aminek Marcival képtelenek vagyunk megjegyezni a címét, és csak "szomorúnak" vagy "tudod, amikor a nyuszi didereg"-nek hívjuk. Aztán ott vannak az alsóban tanult kétszólamú szösszenetek, és a nyomásomra mostanában Csondor Kata: Add továbbja is terítékre kerül.


Ilyen otthon.
Azonban most már nem otthon lakok.
Önállósultam (milyen nagyzolósan hangzik, ahhoz képest meg főleg, hogy mennyire nem igaz),  így idén nekem kell az efféle dolgokról gondoskodni. Apának ez sohasem volt fontos annyira (a 6 év alatt egyszer volt koszorúja, akkor, amikor a barátnője csinált neki egyet), így teljesen a nulláról indítottunk. Szerencsére. Klasszabb valami újat kitalálni, mint valami régit követni.
Tehát én vagyok a lány, nekem van sok időm, csináltam egy koszorút. Na jó, ez erős túlzás, fogtam egy hosszúkás  kovácsoltvas gyertytartót, beleállítottam 4 darab gyertyát, meg csipesszel rátúztem egy kiszárított narancshéjat. Nagy művészet. Az egészben az eldőlés ellen megálmodott talpacskák odarögzítése volt a legnehezebb - hosszabb feladat. Sebaj, majd jövőre korábban nekiállok.
Így esett a nagy eset, hogy előző hétvégén meggyújtottuk az első gyertyát. Nem szeretjük elsietni a dolgokat (vagyis én igen, de ez pont a "nem kategóriás") Eleve csak este értünk haza, akkor mindketten nekiálltunk szépen a kis dolgainknak. 11:57-kor apa mérgezett egér módjára elkezdett rohangálni, hogy "úristen-úristen lekéssük a gyújtást". Erre már én is felpattantam (előtte még elolvastam az utolsó bekezdést pszichológiából) és bekészültem, hogy akkor gyújtsunk. "Gyorsan, hozd a gyufát!" - sürgettem. Hosszas matatás a szekrényben, előszobafiókban, sehol semmi. Hamar kiderült, hogy én vagyok a ludas: rászoktam az esténkénti párologtatós gyertyára, de vagy azok eleve vacakok, vagy én vagyok ennyire béna, de hol eldől a kanóc, hol túlfolyik a viasz, hol elalszik a láng - alkalmanként 5-6 gyufát is "elszórakozok".
 Nem, nem fogyhatott el. Volt benne még néhány szál, pontosan emlékszem. De hova a fenébe tehettem...?! Az idill kissé megborult: apa csak állt fejcsóválva, hogy hihetetlen, hogy mindent eltüntetek, én pedig idegesen nekiálltam kirámolni a fiókjaimat. Hátha. 3 után eszembe jutott, hogy túl alacsonynak éreztem a vízes tálhoz képest a gyertyát, így az aláépített magasítótoronyba sikeresen a gyufát is beépítettem. Huh.

Leültünk az ágyamra.
Felvillant a láng: először csak pislákolva, aztán már biztosabban égett. Apa rámnézett, "most akkor énekelünk?", és választ sem várva nekiállt a kiskarácsonynak.
Nem.
Ez most nem Fehérvár. Nem anya. Felejtsük el a múltat. Ez most van. Itt és most. A miénk. Rólunk szól.
Persze ezt csak magamban gondoltam, hangosan csak annyit mondtam, hogy kitaláltam valami újat. Legyen az, hogy minden vasárnap felsorolunk 5 dolgot, ami boldoggá tett minket. Teljesen mindegy mit, a legapróbb/jelentéktelenebb dolog is "ér". Hiszen a boldogság nem mennyiségfüggő.


Álljon itt az én listám. Az eheti.
1. Egyedül megoldani egy problémát: fel tudtam szerelni az ajtónkra az odaszánt kis díszt. Egyedül. Pedig azt sem tudtam hogy álljak neki, mikor rájöttem, hogy csavarozni is kell. Ki, aztán meg be. Rövid kutatás után azonban megtaláltam a csavarhúzót, és még üzemképes állapotba is sikerült hozni. :)
2. Amikor félbeszakad egy óra, és 25 ember egyszerre bámulja a hóesést.
3. Korán végezni, és napsütésben hazasétálni.
4. Sms-t kapni egy szomorú baráttól, hogy bearanyoztam a napját a sütimmel. Egy szarvasos cupcake-kel.
5. Hazaautózni a karácsonyfánkkal.
6. Arra hazaérni az uszodából, hogy az ajtón belépve elfoglalja a bejáratot a "konyhakész", állványba faragott karácsonyfa. Amire a legjobban vágytál.


A karácsonyi hangulatot pedig lehet mással fokozni, mint sütőtökkel? Szerintem nem. (Úgy hozzátartozik a télhez, mint a spárga a tavasz kezdetéhez. )
A ricotta krémes (és annyira szeretem, hogy akár magában is el tudnék kanalazni egy nagy dobozzal), a fűszerek pedig... nagy varázslók. :)


Hozzávalók egy 18 cm-es formához:
10 g zabpehely
60 g rozsliszt
60 g mandulaliszt
6 dkg alma
1 evőkanál kókuszzsír
1 evőkanál vaj + egy kevés a kenéshez 
csipetnyi só
250 g sült sütőtökpüré
170 g ricotta (szarvasi a legjobb)
1 tojás
1 evőkanál nyírfacukor (édesszájúaknak 4-5)
ujjpercnyi gyömbérdarab
3/4 teáskanál mézeskalácsfűszer

A tésztához keverjük össze a zabpelyhet, rozs és mandulalisztet, majd morzsoljuk el benne a vajat és kókuszzsírt. Az almát reszeljük le, és a liszthez adva gyúrjuk tésztává. 
Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. Vajazzunk ki egy 18 cm átmérőjű piteformát, majd nyomkodjuk bele a tésztát egyenletesen. Szurkáljuk meg villával, majd süssük nagyjából 10 percig.
Közben készítsük el a tölteléket. Ehhez vegyünk elő egy mixert, helyezzük bele a tökhúst, ricottát, tojást, nyírfacukrot és fűszereket, majd turmixoljuk össze. Ha lejárt az elősütési idő, öntsük a masszát a tészta tetejére, és dugjuk vissza a sütőbe újabb 25 percre. A töltelék nem fog (kő)keményre sülni, de hűlés közben kellőképpen megszilárdul.

Forrás: Zizi's adventures



Ingredients for a 18 cm pie:

10 g oat flour
60 g almondflour
60 g rye flour
6 dkg apple
1 tbsp coconut fat
1 tbsp butter + for the mold
pinch of salt
250 g baked pumpkin puree
170 g ricotta
1 egg
1 tbsp xilit
2 cm fresh ginger
3/4 tsp gingerbread-spice


For the dough mix the 3 types of flour and crumble with the coconut fat and butter.
Add to the grated apple and make a dough. 
Preheat the oven to 170 C.
Spread with butter a 18 cm pie form and divide the dough uniformly. (Don't forget the edges!) Pierce with a fork and put into the oven for 10 minutes.
Meanwhile make the filling. Put the pumpkin puree, the ricotta, the egg, the xilit and the spices into a blender/mixer, and work until smooth. After the 10 minutes spoon the filling into the crust. Bake for 30 minutes, until the mixture go golden. 
Don't worry if the filling is a bit tender, because it will go stable as the pie starts cooling.

Serve with whipped cream (or without as I did) sit back and Enjoy!

2012. december 5.

Sütőtökös - diós müzliszelet (vegán)


Hát csak megértük ezt is: beköszöntött a december.
Napsütéssel, köddel, esővel, széllel és hóval. Röpke 5 nap alatt szerintem az összes lehetséges időjárási formát megtapasztalhattuk. Már nem az első alkalom, hogy a "naptári évszakváltással" egyidőben gyökeresen vált az időjárás is. Ez valami új dilije az égieknek?
Végülis lényegtelen: az én kedvemet nem ronthatja el semmi.
Elhatároztam, hogy idén kiélvezem az adventi készülődés minden percét. Az elsőtől az utolsóig.
Idén kissé más a helyzet, mint eddig. Otthon anya intézett mindent, én pedig leginkább csak sodródtam az "árral", gyönyörködtem az eredményekben.
Most azonban én vagyok a főszervező.Nekem kell kitalálni, megvalósítani. Mindent. A nulláról. És ez irtó klassz. Elhatároztam, hogy semmi sem úgy lesz,mint otthon. Nem direkt, lázadásból, csak egyszerűen nem. Szeretnék valami olyasmit, ami igazán én vagyok. Ami rám jellemző. Illetve ránk.
(Hiszen igaz, hogy nekem van több időm és affinitásom az efféle dolgokhoz, mégiscsak ketten lakunk a lakásban. Fontos, hogy mindketten jól érezzük magunkat. Ezért aztán a lényeges kérdéseket mindig megbeszéljük. De szerencsére nagyon hasonlítunk. Hiába, apja lánya.)

Szóval hagyományok.
A következő 3 hétben igyekszem megmutatni, leírni, elmesélni, hogy ti is megértsétek. Hogy együtt örüljünk.

Hiszen a megosztott öröm, dupla öröm.


Szeretitek a müzliszeletet? Szoktatok enni?
Én nem nagyon, de ezek után az eddigi nemleges választ annak a számlájára írom, hogy ki a fene akarja egy 15 cm-es, elméletileg egészségesnek kikiáltott kis rúddal bevinni a napi cukoradagját, egy csomó sót és káros anyagot? Feltételezem senki.
Pedig egy müzliszeletnek nem kell mindezeket tartalmaznia. Sőt.* Szólhat arról, amiről valójában kéne. Itt a(z igen finom) bizonyíték.

*Az eddig látott receptekben az nem tetszett, hogy mindegyik legalább 10 dekányi vajat követelt. Ez ebben is különleges, a sütőtökpüré fogja össze a zabszemeket. Ráadásul édesít is.


Hozzávalók 6 db-hoz:
10 dkg zabpehely
135 g sütőtökpüré
30 g aszalt vörösáfonya
5 dkg pirított dió
1 evőkanál nyírfacukor
1 mokkáskanál mézeskalácsfűszer

A diót és áfonyát vágjuk durvára. Keverjük össze a zabpehellyel, nyírfacukorral, fűszerrel, majd a tökpüré hozzáadásával varázsoljuk "gyurmázható" állagúvá. Egy sütőpapíron formáljunk belőle téglalapot (itt már célszerű előre gondolkodni, hogy hány szeletre szeretnénk majd vágni).
Előmelegített 175 fokos sütőben kb. 25 perc alatt süssük készre. Még melegen vágjuk fel, majd hagyjuk kihűlni.

1 szelet 20 g CH-t tartalmaz.


 Forrás: Girl makes food


Ingredients for 6 bars:
10 dkg rolled oats
135 g pumpkin-puree
30 g dried cranberries
5 dkg roasted walnut
1 tbsp xilit
1/2 tsp gingerbreadspice

Chop the walnut and cranberries roughly. 
Mix with the rolled oats, xilit, spice and the pumpkin-pure.
Preheat the oven 175 C.
Make a 1 cm tall rectangle from the "dough" on a baking paper and bake 25 minutes or until go bronze.
In warm cut up 6 uniform slices and let them cool.

1 bar contains 20 g CH.

2012. december 1.

Nyers csokitorta


Nem látunk bele a másik életébe.
Nem tudjuk hogyan él, milyen gondokkal küzd, mi teszi boldoggá.
Nem ismerjük min ment keresztül.

Tulajdonképpen milyen alapon ítélünk el bárkit?



Beszélünk munkáról, burokban felnövésről, betegségekről.
Életutakról.

Miért valóságosabb az egyik, mint a másik?


Félreértés ne essék, nem vágyom megváltani a világot. 
Csak kicsit jobbá tenni. 
Élhetőbbé.


Étkezés terén még mindig küzdök.
Sőt. Talán most küzdök igazán.
Ez a fajta életmód a napi sokszori elosztás követeli meg, én pedig ezidáig erősen a hármas szám felé orientálódtam.
Változtatás.
A tízórait nem tudom beiktatni (fél 9 és dél között egyszerűen nem leszek újra éhes), de egy uzsonna tényleg nem rossz ötlet. Valami egyszerűt, édeset, amolyan ebéd utáni desszertpótlót.
Ez a kis nyerskonyhai csoda éppen megfelel egy bögre gabonakávéval, bár tudom, a banán és mazsola nem éppen a legalacsonyabb GI-jű gyümölcsök. Kis adagban azért belefér.
Hát még ha mások is segítenek. Nálunk meglepően egyöntetű sikert aratott a hagyományos étrendű családtagok körében. Vannak még csodák.


Hozzávalók 7 adaghoz:
10 dkg dió
4,5 dkg mazsola
csipetnyi Himalája só
21 dkg avokádóhús (2 db normál avokádó)
6 nagy teáskanál kakaópor
1 nagyobb banán (13 dkg tiszta gyümölcs)
2 evőkanál nyírfacukor
csipetnyi Himalája só
1 teáskanál vaníliapor

A tésztához áztassuk be a mazsolát és a diót egy éjszakára.
Másnap öntsük le róla a vizet, és egy aprítóval dolgozzuk finomra. Béleljük ki sütőpapírral egy 18 cm-es tortaforma alját, az oldalát pedig kenjük ki pálmazsírral. Nyomkodjuk bele a masszát, majd tegyük mélyhűtőbe 25 percre.
Ezalatt készítsük el a krémet. Kanalazzuk ki az avokádóhúst, és tegyük a mixerbe a banánnal, kakaóporral, nyírfacukorral, sóval és vaníliával együtt. Pürésítsük teljesen krémesre, majd oszlassuk el a fagyott alap tetején. Tegyük mélyhűtőbe ismét, ahol nagyjából 45 perc alatt "fogyaszthatóra" fagy. 
Vigyázzunk, hogy ebben az állapotában vágható jól, hűtőhidegen inkább krémes. De mindenhogyan isteni.
  
1 szelet 12,5 g CH 


Forrás: Zizi kalandjai


Raw chocolate cake

Ingredients for 7:
10 dkg walnut
4,5 dkg raisins
csipetnyi Himalaya salt
21 dkg peeled avocado (2 pieces avocado)
6 big tsp cocoa powder
1 bigger banana (13 dkg)
2 tbsp xilit
pinch of HImalaya salt
1 tsp vanilla powder

For the "dough" soak the raisins and the walnut for 1 night.
The next day put the soaked seeds into a blender, and works for 1 minute. You have to get nearly a smooth consistence.
Lay baking paper bottom of the mold. Spread the sides with coconut fat and press into the "dough" uniformly.
Put it into a freezer for 25 minutes.

Meanwhile make the cream.
Put the meat of the avocado, the banana, the xilit, the salt and the vanilla into a blender, and mix it until creamy. Spread the cream on the top of the frozen walnut mix. Replace again for 45 mins. 
Serve immediately.
If you eat from the refrigator it will be much unmanagable creamy!

2012. november 26.

Sütőtökös - kókuszos minikuglóf


Az élet néha produkál furcsa dolgokat.
Ezek előtt eleinte értetlenül állok, de tudom, hogy minden okkal történik. Célja van.

A hajhullós történetem a napokban a csúcspontjához ért. Végre eljutottam endokrinológushoz, aki megerősítette az előzetesen a nőgyógyász által pedzegetett lehetőséget.
PCO.
Nem olyan nagy ügy, a lényege annyi, hogy ciszták vannak a petefészkemben, amik a jelenlétükkel kissé megborították a normál működéseimet. Ennek a tüneteit észleltük: hajhullás, megnövekedett tesztoszteronszint, szünetelő ciklus.
Tekintve, hogy ez gyakran jár együtt még inzulinrezisztenciával is (és a 2. típusú cukorbetegség előlépcsője, ahogyan kedves E. barátnőm kifejezte), a gyógyszer mellett diétát is célszerű tartani. Meg mozogni.
Úgy, mint egy diabéteszes.

Miért velem történik ez?
Velem, aki mindig figyelt arra, hogy mit eszik. Sőt.
Csak erre figyeltem. Hogy ne tömjem magam mesterséges szemetekkel, hogy sok gyümölcsöt-zöldséget fogyasszak, hogy mindenből teljeskiőrlésűt vagy natúr verziót válasszak, hogy ne sózzak, hogy legtökéletes tápanyagkombinációt vigyem be... 
Mi van azokkal az emberekkel, akik az egészet lesz*rják? Mint mondjuk majdnem mindenki a környezetemben. Szinte válogatás nélkül megeszenek mindent, ami eléjük kerül, és... hagyjuk. Természetesen nem kívánok senkinek sem rosszat. Nem. Csak... olyan bosszantó. Eddig sem volt egyszerű, de most már kifejezetten nehéz. Emlékszem, volt, hogy azt kívántam, bárcsak tényleg lenne valami. Valami külső erő, ami rákényszerítene arra, amit csinálok. Ugyanis volt, hogy elcsábultam, és a mértékegységek tartása sem volt az erősségem. Itt a tanulság: kérd csak, és megkapod.
Ráadásul a ciszták sem maguktól nőttek oda. Minden egyes kimaradt ciklusú hónapban eggyel többen lettek (és lesznek), ugyanis elkezdtek megérni, de bizonyos hormonok hiányában nem tudtak "kijönni", így fogták magukat, és betokozódtak.
Tehát mindent magamnak köszönhetek. A szuper kis életmódomnak és anorexiás múltamnak.



Azért próbálom a jó oldalát is látni.
Egyrészt nekem sokkal könnyebb, mert nem a nulláról indulok, és csak "apró" változtatásokra szorul a rendszerem. (Ami amúgy halál nehéz, mert speciel szénhidrátot sosem számolgattam. Még kalóriát se nagyon. Plusz eddig rengeteg gyümölcsöt ettem, most pedig egy szerencsétlen almát sem ehetek meg csak úgy, hanem szépen bele kell számolni a CH mennyiségbe.) 
Másrészt pedig remélem, hogy ezáltal kőkemény önuralomra teszek szert. 
Célok. Mindennek célja van. 

Lehet, hogy ez kell, ahhoz, hogy változtassak az életemen.


Imádom a sütőtököt.
Eddig lehet, hogy nem derült ki, de menthetetlenül függő vagyok: ennek következtében minden télen olyan szinten besárgulok, mint egy hepatitises. Képes vagyok együltő helyemben benyomni akár egy egész nagyobb példányt is. Csak úgy natúran. Vacsora helyett.
Imádom a sütőből kitekergőző illatát, és az is biztos, hogy melegen a legfinomabb, akkor, amikor még megégeti a nyelved. (Aztán meg a szájpadlásod, miközben próbálod a nyelvedről eltüntetni.) Persze hidegen sem megvetendő, de akkor már szívesebben beáldozom alapanyagnak.
Pláne, ha kókusszal párosul. Köszi a lisztet Pali! :)


Hozzávalók 6 db-hoz:
30 g mandulaliszt
30 g kókuszliszt
35 g tk. rozsliszt
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
fél teáskanál mézeskalácsfűszer
reszelt szerecsendió
1 mokkáskanál vaníliapor
csipetnyi só
9 dkg sült sütőtök
1 tojás
1 nagy evőkanál méz (édesebb szájúaknak 3)
1,5 evőkanál olívaolaj
125 ml kókusztej
fél narancs leve (kicsi darab)
kókuszzsír a formához

Egy tálban keverjük össze a száraz alapanyagokat.
A héjatlan sütőtököt tegyük egy mixerbe, és a listán maradt "maradékkal" pürésítsük össze. Ha szép homogén, forgassuk bele a lisztkeverékünket.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Kenjünk ki kókuszzsírral 6 db minikuglófformát. Osszuk el benne egyenletesen a tésztát, és süssük nagyjából 20 percig, illetve tűpróbáig!

Feltétlenül vaníliaszósszal leöntve tálaljuk, mert rengeteget dob rajta!




Ingredients for 6 smaller cake:
30 g almond flour
30 g coconut flour
35 g whole grain rye flour
1 tsp baking soda
1/2 tsp "gingerbread spice"
freshly grated nutmeg
1/2 tsp vanilla powder
1 pinch of salt
90 g baked pumpkin (peeled)
1 egg
1/2 cup coconut milk
half of a smaller orange (juice)
1,5 tbsp olive oil
1 big tbsp honey (who prefers sweeter use 3 tbsp)
coconut fat for the mold

Stir all the dry ingredients in a bowl.
Put the baked unpeeled pumpkin and the wet compartments in a turmix and mix until it gets smooth. Combine the 2 bowl little by little.
Preheat the oven to 175 C.
Batter the 6 mold and divide the batter.
Bake approx. 20 mins or until gets brown.

Serve hot with vanilla sauce and enjoy!

2012. november 22.

Csokis-vörösáfonyás galette 3 év örömére


3 év.

3 évvel ezelőtt november 22-én született meg az első "gasztronómiai tartalmú" bejegyzés. Méghozzá ez itt.
Ciki, nem?
Az.
De ez is én voltam.

Azóta nagyon sok minden megváltozott.
Látom a fejlődést - az utat, amit bejártam, de a régi bejegyzések olvasgatásakor azért még mindig elfog a nosztalgia. (Lehet, hogy szánalmas, de néha még magam is elcsodálkozom, hogy milyen jópofákat írtam. És azon is, hogy igaz, hogy a stílusom gyökereiben nem változott, azért mennyit finomodott. Egyenesen arányosan az évek múlásával.)
Egy valami azonban töretlen: a lelkesedésem.Sőt.
Egyre jobban szeretem. Már nem csak egy "hobbi", életforma.


Az életem.



Nem szeretnék (és nem is tudnék) nagy beszédeket írni, inkább csak annyit, hogy köszönöm.
Köszönöm nektek, hogy olvastok, hogy elgondolkoztok azon, amiket írok.
Köszönöm a kedves visszajelzéseket, talán el sem hiszitek, hogy mekkora örömöt okoz, amikor kapok egy-egy levelet arról, hogy szeretik amit csinálok.
És azt is köszönöm, ha továbbra is velem maradtok. Mert én itt leszek.
Remélem jó sokáig.


Mindössze egy kérésem lenne csak.
Ha van egy kis időtök, kérlek írjatok nekem pár sort, arról, hogy mi az amit szerettek, mi az amit kevésbé, esetleg miből látnátok többet. (Nem ígérem, hogy nagyon fogok tudni változtatni, de azért érdekes lenne látni. Akit pedig érdekel, a blognak van Facebook oldala is, ezt itt találjátok. Túl sok plusz érdemi információt nem szolgáltatok, de ki tudja, ez még változhat. :)


Ünnepi receptnek pedig ezt választottam. Nem nagy feladat elkészíteni, de igen finom, és tekintve, hogy nem valószínű, hogy újra vörösáfonyát vásárolnék, nem is hétköznapi.
Egyszerűen nagyszerű. Csak úgy simán.

Hozzávalók 1 galette-hez: (5 adag)
1 dl rozsliszt
1 dl durvára darált dió
1 nagy evőkanál kókuszzsír
1,5-2 evőkanál almapüré
1 csipet só
12 dkg vörösáfonya
2 jó nagy evőkanál kakaópor
1 evőkanál méz
3 teáskanál vaj

A tésztához a lisztet és diót összekeverjük, elmorzsoljuk benne a kókuszzsírt, majd az almapüré segítségével összeálló tésztává dolgozzuk. Hűtőbe tesszük 10 percre.
Ezalatt összedobjuk a tölteléket.
Megolvasztjuk a vajat, majd beleszórjuk a megmosott vörösáfonyát, a kakaóport és a mézet. Összeforgatjuk, a szemeket lehetőleg nem kilapítva.
Előmelegítjük a sütőt 170 fokra.
A tésztát újra elővesszük, és egy 4 mm vastag kört nyújtunk belőle. A csokis áfonyát ráhalmozzuk, kihagyva a szélső 2 cm-es réteget, amit visszahajtunk (kicsit rányomkodva a szélein).
Nagyjából 20 perc alatt megsütjük. Melegen együk, amíg még folyik a töltelék - vanílafagyival!


Forrás: A Thought for food


Ingredients for 1 galette:  (5 slices)
1 dl rye flour
1 dl roughly minced walnut
1 bigger tbsp coconut fat
1,5-2 tbsp apple puree
1 pinch of salt
12 dkg cranberry
2 big tbsp processed cocoa
1 tbsp honey
3 tsp butter

For the dough stir the minced walnut, salt, flour. 
Crumble the coconut fat with the dry ingredients, and make flexible dough using the applesauce. 
Form into a dumpling and put in refrigator approx. for 10 minutes. 
Meanwhile melt the butter, and stir with the cranberries, cocoa and honey.
Preheat the oven 175 C.
Make a 4 mm tall circle from the dough. Put the filling into the center of the circle and fold the sides up.
Bake for 20 minutes, or until the sides go brown.
Serve hot with a scoop of icecream!