2010. szeptember 30.

Nem tudom ki fogja elolvasni ezt az írást, de nem is érdekel. 

Csalódott vagyok, csalódtam apában. 
Hülyén hangozhat, de így van.  

Elegem van belőle, hogy mi mindig csak másodikak vagyunk. 
Utálok második lenni. 

A fenébe is, a gyereke vagyok. Hogy mondhat olyant egy apa, hogy a velünk töltött időt M-től veszi el???? 
Istenem, hiszen csak egy barátnő! 
Jó, elhiszem hogy fontos, meg minden, de... azt hittem jobban számítunk. 
Őszintén? Már értem, hogy az öcsém miért nem szeret felmenni hozzá, amikor M-nél vagyunk. Mert csináljunk bármit, érződik, hogy csak egy plusz ember vagy az ő kis harmónikus kettesükben, akinek tulajdonképpen semmi más célja nincs, minthogy megzavarja az ő együttlétüket. 

Bután hangozhat, de tudjátok mi az, amire vágyom?  
Hogy olyan legyen, mint amikor kórházban voltam. Amikor bejárt hozzám, és én voltam A nő, az életében. A kicsi lánya. 

Nevettünk, és őszinte volt. 

Most pedig itt ülök a billentyűzet előtt, és alig látok a könnyeimtől. Elegem van. 

Ez az utazás is. 
Vártam. 
Nagyon vártam. Hogy miért? 

Mert barátokkal megyünk, és Ő ENGEM visz el. 
Én leszek neki a család. 
A legfontosabb. 
Tud rám figyelni, és nem mindig én megyek külön elöl, ők meg mögöttem kézenfogva susmusolva. 

Volt ez így, egészen idáig. 
Amikor egy fél pillanat alatt vége lett. 

Mert mint kiderült: M is jön. 

Nem tudom hogyan sikerült jegyet szerezni ennyi idő után, de összehozták. 

Hogy fogunk aludni? 
Én külön egy szőnyegen, vagy mi? Mert két és háromágyas szobák vannak. 
Meg egyáltalán. 

Mi az hogy nem engedi apát ezután sehová sem egyedül nyaralni? 
Egyszerűen elveszi tőlünk. 

Apa meg csak megy. 
Egyre távolabb tőlünk. 
Azért nem mehetek fel meglátogatni őt, amikor hazajön Amerikából, mert lesz más, aki várja, más, aki hiányzott neki? 
Ennyi? 

Én ott már túl sok lennék? 


Már most is sokszor érzem úgy, hogy csak én kapaszkodom belé görcsösen, számára pedig inkább terhes a dolog, de ha kiderülne, hogy gyerekük lesz... akkor nekem nem maradna apukám.

Akarva-akaratlanul, de gyakorlatilag lezárná ezt az életét, és nyitva egy újat, amiben én nem vagyok benne.



Most gondolok bele, hogy nekem holnap arról kell egy kislányt meggyőznöm, hogy ne aggódjon, mert attól még hogy elválnak a szülei, mindketten ugyanúgy fogják szeretni, és ugyanannyira fontos lesz nekik, mint azelőtt.


A lehető legjobbkor érkezett feladat.
Kriszti kedvéért pedig a hatlaposprojekt:D. Eredeti Gyöngyi mama féle családi recept, amit semmilyen doktorötkeres szarra nem cserélnék le. Mert nem nagyon hiszem, hogy 3 zacskó pudingporból ilyen krémet lehetne főzni. Ez egyszerűen isteni. Olyan szinten, hogy piszok nehéz abbahagyni, még akkor is ha totál nem vagyok éhes. Mert csak eszembe jut, hogy milyen finoman kenődött a krémje, és újra és újra bele kell harapnom:D Hiába, ördögi kör.

Zajlik

Zsuzsi szülinapi kuglófja:D egy egyszerű vaníliásalaptészta, benne sok meggy-csoki, és fügyülőskörte:D
Finom. Egyszerű, de mégis megállja a helyét. Szeretettel sütöttem. Szerintem ez is számít. Nem sokat, meg nem az ízben, de számít.
Az élet minden területén fontos, hogy teljes lélekkel vessük magunkat a dologba. Ahogy Lili is megfogalmazta, jó ha úgy ölelsz meg valakit, hogy magadhoz is szorítod, nem csak odatolod a karod. Vagy ha csókolózol. Nem túl sok élvezet van abban, ha kinyitod a szád, aztán hajrá másik. Mondom ezt mintha olyan húdesok tapasztalatom lenne. Annyi előnyöm azonban van azokkal a bizonyos emberekkel szemben, hogy sohasem részegen csináltam. Én alapból kurva vagyok:D. Családi örökség. Persze ennek nem feltétlenül kéne így lennie. Ha a dolgok úgy lennének ahogyan én szeretném... na akkor nem így lenne mint most. Talán az a baj, hogy túlságosan is lényegretörő vagyok. És akaratos.
Például ma rá kellett jönnöm, hogy hiába próbálkozom én ezzel a kis exchibionista pillangóval amiről Fekete beszélt, nem vagyok az. A húsevő növény jobb hasonlat. Áltatgathatom magam, hogy ó, tudok én titokzatos, meg várakozó lenni, de...ez hazugság. Ha akarok valami, nem tudok nyugodtan ülni a seggemen. Konkrétan ma nem találkoztunk, és nem vagyok benne biztos hogy megtaláljuk egymást a bornapokon. Legszívesebben elküldeném a számom egy jól jöhet méggel. Ez nagyon pankás eksön lenne. És a legkevésbé se visszafogott. De basszus, én nem vagyok visszafogott!!! És itt jön a nagy kérdés, a titokzatos kis levadászandó pillangó, vagy panka legyek?

2010. szeptember 19.

Elegem van. Elfáradtam. Mint főszerkesztő, finoman szólva megbuktam. Pedig még el se kezdtem. Minden olyan nehéz. Sokszor ki tudnék szaladni a világból hogy jól megtépjek valakit, esetenként magamat. Mert az embernek sokszor önmaga a legnagyobb ellensége. Mi magunk alkotjuk a saját korlátainkat. Formáljuk magunkat, a környezetünket. Kívül, belül. 
Ha konkrétan önmagamra akarnék vonatkoztatni, kihangsúlyoznám, hogy UTÁLOM, hogy nem tudom mit akarok. Csak érzem azt az idegesítő kényszert ott bent, de nem tudom eredményesen eltüntetni, mivel fogalmam sincsen hogyan kéne. Ami inkább társaságis téma az a pasis rész. Drága barátosném diagnosztizált: "Danira gondolsz, Serrel smárolsz, Andrissal akarsz lefeküdni, de mindeközben Geri tetszik?" Vicces ugye? Én egy teljes irodalomspecet ezen kuncorásztam végig, meghát azóta is néhanapján eszembe jut. Mindig jót mulatok. Az egyetlen fájdalmas ebben a mondatban, hogy igaz. És nem alaptalan vicc. Megkaptam még hogy Anita csinálja ezt, hogy senkinek sem adja oda magát teljesen, mindenkinek csak egy kis részét, hogy ne tudják bántani. Először is: ez nekem tök magamtól jött. Illetve alakult így. Másodszor: jelenleg azt gondolom, ha azzal lennék akivel szeretnék, akkor annak mindenestül odaadnám magam. Vagy nem. Ki kéne próbálni. Mert öhmm, Geri már vagy 4 éve tetszik. Helyes. Ez van. Ha ránézek, el tudom képzelni, ahogy összefonódva csókolózunk. Esetleg az ágyban fetrengve ugyanezt. Meg ilyesmik. Engem ezek a pillanatok éltetnek. Bár nem az eszembe szoktak jutni, inkább a gyakorlatban szeretem alkalmazni. Csak egy csöppet hangzott nagyképűen. Najó, van hogy eszembe jut. Ilyenkor elképzelem, hogy mit hogyan csinálnék.  Már nagyon régen nem csókolóztam. Lehet hogy csókelvonási tüneteim vannak? Mindegy, lényeg a lényeg, hogy naggyon szívesen lennék vele. Meg amiket ilyenkor szoktak. Még sohasem volt sulis pasim. Hogy odajön hozzád szünetben, csókolóztok a folyosón, megvár a wc előtt, meg nemtom. Ilyesmik. Lehet hogy annyira nem nagy poén, mint amilyennek tűnik, de...A maga módján most nekem vonzó. Vele elképzelve.

2010. szeptember 1.

Első iskolanap...

Köszönöm szépen nagyon jó volt a mai nap, de bőven elég jó sokáig, mehetünk vissza nyaralni:D. Elegem van. Urrálett rajtam az a tipikus sulis fáradtság. Ám az édesség iránti vágyam nem csökken a terheléssel, inkább csak fokozódik. Másfél zacskó keksz után nekiálltam fánkot sütni. Jó, éhes nem voltam, meg nem is magam kedvéért készült, de ugyebár a "nem eszem abból amit sütöttem" korszakon már túlvagyok. És a végére már egészen belejöttem. Egyáltalán nem voltak olajosak vagy bármi, tényleg igaz, hogy a tej és az alkohol megakadályozza az olaj felszívódását. Én azért biztosra mentem, mindkettőt tettem bele. Ja és rum híján egy fél deci-deci konyakot borítottam bele. Nekem bejött, anya krumpliíznek vélte. Hát...ízlések és pofonok. A recept amúgy andi konyhájából ered, csökkentett mennyiséggel, pici változtatásokkal.

Hozzávalók:
  • 30 dkg liszt
  • 3 tojássárgája
  • 3 dkg porcukor
  • 3 dkg olvasztott vaj
  • csipet só
  •  fél dl alkohol
  • 3,5 dkg élesztő
  • kiskanál kristálycukor
  • olaj
  • 1,2 dl tej
A tejet és cukrot langyosra melegítjük, belemorzsoljuk az élesztőt, és letakarva hagyjuk, hogy felfusson. A lisztet, sót, alkoholt, porcukrot, tojást és vajat összekeverjük. Hozzáadjuk a "kész" élesztőt is, és jól összegyúrjuk. Meleg helyen kétszeresére kelesztjük.
Ujjnyi vastagra nyújtjuk, és egy nagyobb körrel( én pohárral) kiszaggatjuk. Aztán újabb 15 percig pihentetjük. Forró olajban sütjük, de nem túl magas hőmérsékleten, mert mint azt a képen is láthatjuk, nagyon barna lesz. Fontos, hogy ne érjen a tészta az aljhoz, mert az is az odaégéshez vezethet. A megsült fánkokat egy papírra tesszük, hogy a lehető legkevesebb zsiradék maradjon rajta.