2010. október 31.

Tökéletes

"És mi van ha nem működik? Mert néha csak úgy történik valami. Valami amit nem terveztünk. Vagy nincs a listán. Csak úgy a nagy semmiből meglep bennünket.
De nem értette. És ekkor leesett a tantusz:tényleg nem érti. Fogalma sincs. Ez a gondolat annyira nevetséges volt, olyan lehetetlen, hogy tudtam, igaznak kell lennie. Számára nem létezik semmi, ami váratlan. Nincsenek meglepetések. Az egész élete körültekintően meg van rajzolva listákon és allistákon, éppen olyanokon, amilyet segítettem leellenőrizni neki hetekkel ezelőtt."

"Az ember sosem tudhatja. Az örökre olyan sok különböző dolgot jelenthet. Állandóan változik, és minden erről szól. Húsz perc, vagy száz év, vagy csak ez a pillanat, vagy bármely pillanat, melyről azt kívánom, sose múljon el. De csak egy valami számított: az örökké akkor volt, és ez az egyetlen igazság. Akkor, amikor ott futottunk a verőfényben, és minden azután következő pillanatban."

Sri lanka térkép

Ez az útvonal amit bejártunk. Megtett út hossza: kb.600 km

2010. október 30.

A régóta ismert

Jó itthon.
Kicsit furcsa- a 38 fok után az itteni fagypont
                   - a sok fehérember
                   - a hazai ízek
                   - az ismert dolgok-helyek-emberek
                   - az értett nyelv
                   - a közlekedési morál
                   - a napi rutin hiánya
Kábé ennyi. Hiányzik, nem mondom, de hiszem, hogy ha elvégzem a sulit, majd ki fogok menni. És akkor maximálisan kialakíthatom a saját kis életemet. Lehet hogy hülyén hangzik, de akár már holnap visszamennék. Najó, azért talán nem,de... menjünk együtt!  Bár ez nemjó, mert zsuzsiék nélkül sem bírnám ki. Inkább ha honvágyam támad,hiphopp legyünk együtt, és akkor elmúlik.
Itt az őszi szünet. Minden tiszta nyugis, tanulok, olvasok, teljes a balance. Épp az előbb fejeztem be a Tökéletest. Nagyon érdekes könyv. De nagyon hollywoodszagú. Annyira valótlan, hogy a főhős mindig megtalálja az igazit! A fantasztikus pasit, akinek csak ő kell. Nem mondom unalmas lenne ha a valóságban is így történne, a könyvek meg az átlag szerelmi életéről íródnának,de... egy kis szerepcsere sosem árt. Tény, hogy miért is olvasunk könyvet? Hogy a saját unalmas kis életünkből kiszakadjunk, de elég kiábrándító, hogy "másoknak" minden sikerül, míg mi hiába próbálkozunk, valahogy sosem jön össze. Ugyanaz, mint a képek a szakácskönyvekben. Megnézed, és mindig fantasztikus: a tésztalap tömött nem lyukacsos, nem süllyedt be a közepe, a krém halálsima, a csokimáz fényes, és egyenletes. Maga a gyönyör. Aztán megsütöd, és koppansz egy nagyot, hogy a tiéd még csak távoli rokonságban sem él a fényképezett alannyal.

2010. október 26.

Megvolt a búcsúparty, a régóta várt vodkanarancs - bár kicsit narancsabb marancslevet vártam - , és az apa által sri lanka puszinak hívott dolog is. Hánynál is járok?  Sajna nem nehéz végigkövetni, bár egy kicsit keszekusza a fejemben a dolog. 6 biztos. De lehet hogy 7. lehetne több is. Bár ha így haladok, és sok buliba járok, még a szilveszter előtt összejön a 10. Mikor is kezdődött a dolog? Márciusban... de jó is volt.
Najó, most is haladhattam volna, de amikor már másodszor hallottam-mástól, hogy I wanna kiss you, rohadtul elegem lett. Ráadásul a sráccal annyira nem kívántam volna közelebbi kapcsolatba lépni. De jó volt ez a kis sri lanka. Köszönöm, hogy elhoztál apa. :)

Sri Lanka - Negombo - Barni s house

Végre végre itthon. Vagyis barninál. De ez sokkal othonosabb mint az eddigi helyek. Véget értek a svédasztalos reggelik-vacsorák, a nagy újdonságok. Jó, ezután sem ülünk a seggünkön egy hétig még, de... már azért elindulunk haza. Ma...itteni idő szerint 4:30kor indul a gép, lesz átszállás az egyesült arab emírségekben 9 óra, onnan bejrútba érünk olyan... 4 óra múlva. A lényeg hogy leszállunk, rohanás a csomagokért, gyors hajrában a szálloda, mert épp csak lepakoljuk a csomagjainkat, és indul az 5 órás városnézés. Gyalog. 20 dollárért fejenként. Apa volt aranyos, kérdezi, hogy még fizetünk is hogy gyalog járkálunk a városban? Végülis igaza van. De asszem nem fog ártani az a sétálás.
Itt leszünk csütörtökig, amikor majd szintén hajnali valahánykor indul a gép, és elvileg 6 ra ér ferihegyre. Juj, már alig várom. Annyira hiányoztok. Nagyon jó lesz már hazamenni. A saját ágyamban alukálni, beszélni veletek. Otthoni kajákat enni, saját helyen fürdeni meg ilyenek. És...azt hittem az összes pasiügyet elfelejtem, de... nem. Azért még mindig tudom kinél kezd el hevesebben verni a szívem.
Barnit nagyon megkedveltem. Kicsit linknek néz ki, de egy hihetetlenül őszinte és kedves ember. Emellett vicces, és érzékeny. Köszönöm hogy a sors összehoz ilyen találkákat.
Furcsa lesz visszamenni a hidegbe. Itt most ilyen cigánybarnára sültem, jól látszik, ha megnézzük milyen fehér a seggem. De leaglább nem kell majd azon aggódnom hogy leégek. Felöltözhetek, vastag pulcsit húzhatok, jó lesz. A szuper kis papucsot már nem tudom hordani, mert egyrészt feltörte az egyik lábam, a másik lábam meg összeverte a hullám. Papucsban járni sem tudok, marad a teniszcipő.

Nagyon-nagyon jó volt elolvasni amit írtatok nekem. Köszönöm. Esküszöm majdnem elkezdtem sírni. Lélekmelengető érezni, hogy valaki ennyire szeret. Mindenkinek meg kéne tapasztalnia. Szegény kis pici kutyusoknak is csak egy gazdi kéne, aki mellé éjszaka odabújhatnak. De nem, ki vannak verve az utcára, ott alszanak összegömbölyödve a kapualjakban. Szívfacsaró látni. Mindig Bodzika jut eszembe, meg hogy ő is pont ugyanígy szokott feküdni. Dejó hogy ő a miénk... És igen, én vagyok az anyája, nekem meg te vagy Böki.

2010. október 24.

Sri Lanka - Unawatuna beach

Ismet itt vagyok, ezuttal a hatso szobabol irok. De tok rendesek hogy beengednek. Csak ez a rohadt billentyuzet lenne jobb, maris jobban ereznem magam. Mert nehez ugy irni, hogy egyreszt nincs ekezet, masreszt meg fel van cserelve a z es az y. A felere lecsokkenti a gepelesi tempom.
Megvacsiztunk, es egyben megunnepeltuk Hajni szulinapjat. Itt is boldog szulinapot Hajnalka draga!!! Tok aranyosak voltak ahogyan kezetfogtak vele . Mindenki. Az egesz szemelyzet. Sooot.... meginvitaltak a konyhajukba. Najo, ez azert eros tulzas, de azt mondtak ha van kedvem holnap szivesen megmutatjak nehany cucc elkesziteset. Lassuk csak van e kedvem? Opcio 1: doglok a tengerparton delig, Opcio 2: bepillantast nyerek idegen nepek fazekaba.
Jo, persze lehet mondani, hogy milyen hulye kis nyafogas ez, mit hisztizik ha a beachen fekudhet, de nekem ez tenyleg nem a stilusom. Ma megmartoztunk az Indiai oceanban, hat fantasztikus volt. Hatalmas hullamok, alig lehetett ki es bemenni a vizbe serules nelkul. En mondjuk nagyjabol megusztam, de hajni es laura eleg csunyan oszezuztak magukat. A homok televan mindenfele kagylo es szikladarabkakkal, mar ez se a legkellemesebb a talpadnak, de ha meg erre ra is vet egy hullam... Csunya vilag.
Mar 2 napja az az erzesem van, hogy csak utazunk. Mintha ki se szallnank a buszbol, csak autokaznank. Oke, a tegnapi dzsipszafari se voolt semmi, szaguldottunk. Szerencsere a muszerfal nem mukodott, ugyhogy fogalmam sincs mennyi volt az annyi. De eros csalodas is volt, mert allatot nem sokat lattunk. Az elefant volt az egyetlebn ami hungariban nem lelheto fel ugyanugy. De sebaj. Megertem az allatokat. Mi a francnak jonnenek elo, ha fel percen belul 25 dzsip veszi majd korul oket? Nem hulyek. Annyi kosz ragadt rank, hogy, tiszta narancssarga volt az osszes ruha, meg a borunk. Mara szerint tiszta felver kulso. Timi kozolte hogy na akkor o ezeket a ruhakat most szepen benajlonozza, es hermetikusan ugy lezarja, hogy ferihegy elott ki ne nyissa. Apatol a kedvenc mondaton: Na az adot mar lecsaltuk, tuiravezetonk nem lesz, kezdodhet az alkudozas. Ugyanis it semmi sincs ingyen. A free of charge egeszen uj ertelmet nyert. Akarki segit, utbaigazit, csinal rolad egy kepet, ahogy vegzett maris tartja a markat, es a 1oo rupiasnal kisebbet nem veszik jo neven.
A gyerekek jonnek, hiogy bonbon/bonbon, ami annyit jelent hogy penzt kunyervasznak. Fura egy hely. Szoktunk azzal viccelodni, mikor megsimogatok egy kutyust, hogy mindjart tartja a markat, hogy 2 dollar lesz.
Nagyon hianyoztok, jo lesz mar hazamenni. Ja es ma lattam a masaodik kutyat ami porazon volt. Durva.  Millio puszi, es gyulnek mar a szuvenirek:)

2010. október 21.

Sri Lanka - Kandy - Serene Garden Hotel

Egyedul vagyok. hianyzik az otthon. Bodza. Anya. Hogy valaki megoleljen. Hogy valakit megolelhessek. Hogy en legyek a fontos, es ne csak egy plusz valaki. A rossz sejteseim beigazolodtak, apa nem tud velem es maraval is egyutt lenni. Es nem is akarok tobbet. Micsoda szerencse hogy sielni nem egyutt megyunk! Marci... te tudsz valamit. Es te is anya. Igazad volt. Azt akarom hogy ne utaljon, hogy apaval egyutt lehessek. De sokszor nem tudok kiigazodni rajta. Leszid azert mert megkerdezem hogy mennyi az ido??? Es a vegen meg en kerek bocsanatot???? Oszinten? Elég rossz. Draga kedves apa, azt meg nem fogom engedni, hogy anya valamilyen csunya kendot kapjon, csak azert mert neked meg kellett venned, mert nem oltoztel fel rendesen a buddhista templomba. Ja igen. Ezekbol a rohadt templomokbol meg mar nagyon elegem van. Egyreszt mert hosszugatya kell+kendo a vallra, masreszt meg le kell venni a cipot es mezitlab nyomulunk. De ezt napjaban tobbszor eljatsszuk. Sajnos tuti biztos vagyok benne hogy valamit mar osszeszedtem. Ennyi ember utan... Mntha az uszodaban arra kenyszeritenenek, hogy le kell venned a papucsot a zuhanyban. Amugy meg, minden emplomban ugyanaz van. Sok arany, buddhak, viragok, and the Buddha s life kepekben.
Vegre valahara kaptam egy szupi kis batikolt polot, meg egy papucsot. Nagyon Sri Lankas.
Es amewnnyire furcsa volt az elejen az itteni nyomor, mar azt kell hogy mondjam, megszoktam. Az utcai arusokat, a port a keregetoket, a gyumolcsosoket. Esszuk az itteni citromizu/ piros/ borsoizu banant, meg az ananaszt, ha hozzajutunk. A kokuszt nem szeretjuk, ez az elso alkalom utan kiderult.
De a kedvenc sztorim amikor elso este becsiptunk a barban. Rengeteget ittunk.  jo36 ezer forintot hagytunk ott.  Raadasul itt mi vagyunk az egzotikum, ez se egy rossz erzes. Sajnos valahogyan feljott az otlet ogy milyen k;lassz lehet a pulton tancolni. Aztan a pultosok mutogattak, hogy persze nyugodtan masszunk csak fel. Szuper erzes. Fennt a magasban tavol mindentol. De elkovettem a hibat, hogy tulsagosan lazara vettem, es elkezdtem vetkozni. Nem kellett volna. Akkor nem ertettem apa miert hivott le, de masnap mikor lkattam a fenykepeket... hat syegyelltem magam. Kobnkretan latni se akartam. Ott allok a bikinifelsomben, a boxeralsomban(amit amugy csak aludni hasznalok) es a terepszinu tangamban, ami ugye alapbol magas szabasu, de a boxert meg letolva is hordom, ugyhogy a teljes bugyi fele kinnt volt. Csunyan kiabrandito. Remelem nem sokan emlekeznek ra. Viszont belegondolni tenyleg vicces, hogy apaval ittam, ott szurkolt nekem amikor a tuzes koktelt kellett bedontenem, majd mint buszke szulo levideozta ahogyan a barpulton razom magam. Nem eppen az atlagos apa lanya viszony. Jofej. Partyarc, aki vigyaz ram. Kell az onkontroll, ha mar az en agyambol az kimaradt.
Simogattam bebielefantot, tunemenyes, csak a kis draga osszekente kakival a nadragom. Allandoan majmok rohangasznak korulottunk, hangulatos.
Zsuzsi: Legy szives menj be a visions tattooba, es kerj nekem egy tetkoidopontot. 2 ezer forint eloleget kell fizetni, majd visszaadom penteken. Kb kisujj nagysagu, fekete. Es legyszi minel elobb!
          Hianyoztok, remelem jokat szorakoztok a suliban, jo lesz visszamenni, jo sok kajareceptet gyujtok itt ossze, majd kiprobaljuk! Jo szorakozast holnap ifin. Ja es nagyon jo pasik vannak itt. Mindenki mosolyog, tok arikak.

Anya: Szeretlek anyuci!!!!! Probalok onallo lenni, de... nem artana egy szereto kez. Lehe hogy hulyeseg de pl. apanak velem|rolam van husz kepe, mararol meg otven. Ugyhogy kb ennyi a ramjuto resz.
Rossz latni a sok kobor kutyust, mindig bodzi jut eszembe. Ugye jolvan? Olyan jo lenne hozzabujni. Mg azt se bannam ha megharapdalna.
Lattunk ma egy iskolacsoportot, kinnt jatszottak a botanikus kertben. Kb akkorak voltak mint a tieid, csak 5 x annyian, 8 tanitonenivel. Es azok fogocskaztak, a gyerekek meg visitozva nevettek. Elkepzeltem ahogyan ti csinaljatok ezt anitaval... hat tiszta kabare.
;Legyetek jok, potyit is nagyon puszilom, meg mamat is, mondd meg hogy minden rendben, nincs hasmenes. Nem tudom mikor jutok megint netkozelbe, de... majd ismet irok.




2010. október 17.

Sri Lanka - Negombo - Barni s house

Időjárás: meleg, párás, légkondi nélkül nem lehet aludni szinte, párás. A rövidgatya-top összeállítás mellett is leizzadunk, egy fél perc gyaloglás után.
Az emberek nagyon kedvesek, mindenki mosolyog köszön, megkérdezi hogyvagy, honnan jöttél. És megpróbál rádsózni valami szart. Elég bosszantó.
Az árak alacsonyak, olyan isteni juicet ittunk!!!!!! Atyagatya, ilyent magyarországon sehol nem kapok. A friss gyümölcsök aromája utánozhatatlan. Itt az utcán terem a kókusz, banán, és nekik ez tök természetes. Nem is nagyon harcolnak a munkákért, minek is??? Anélkül is elvannak. Nem kell fűteni, van kaja, vízet az utcáról hordanak be, egyedül az áram a kétséges. Bár azt az utcán villanykapcsolóval lehet szabályozni. XDXD Nagyon kész.
Mentünk az utcán, vettünk 9 kókuszt 45 forint per darabáron. Hihetetlen. Itt ez totál nem érték. Egy hatalmas illatozó négykilós ananász 1000 forint, meg ilyenek. Még a banánt is megkóstoltam, pedig nem szeretem. Jó, olyan régen ettem banánt hogy már nem nagyon emlékeztem milyen az íze. De itt isteni. Pici, vékony héjú, almaízű. Ja és itt az alma fut aranyáron. Brutáldrága.
Sétáltunk az óceánparton, fantasztikus. Akkorák a hullámok, hogy a térdig felcsapó részben alig lehet egyenesben maradni. Egyszerűen besodor a víz.
Minden televan kutyusokkal, akik..elég bátrak. Ott sétálgatnak az úton, és totál leszarják hogy jönnek az autók.
Nagyon hiányoztok, szeretlek titeket, és puszilok mindenkit!!!!!!

2010. október 15.

Diós örmény sütemény

8 és fél óra múlva már a repülőn ülünk. És megkezdődik a nagy utazás. The Big Journey. Vagy ezt akkor szokták mondani, amikor az ember hajózni indul??? Mert mintha a journey viziútra lenne használva. De kit érdekel. Elmegyek. És két hétig szarok mindenre. Az összes pasira.
De még gyorsan muszáj sütnöm egyet, hiszen két hétig nem lesz rá alkalmam! Hmm... mondjuk:


Hozzávalók:
      240 g búzaliszt
      1 tk sütőpor
       2 csipet só
      120 g barna nádcukor
      120 g vaj, kissé felolvasztva
       1 szem szerecsendió (majdnem) vagy szerecsendióvirág
       1 db tojás
       250 ml tejföl (lehetőleg sűrű, házi)
       1 tk szódabikarbóna
        10 dkg dió
        5 evőkanál cointreau

A sütőt 180 fokra előmelegítem.A lisztet, a sütőport a sót és a barnacukrot összekeverem, majd a felolvasztott vajat hozzáöntöm. Kézzel elmorzsálom, és reszelek rá bőven szerecsendiót.
A tojást a tejföllel és szódabikarbónával elkeverem, beleöntöm a tésztába, és egy villával jól összekeverem.
Sütőpapíros tepsibe teszem. A durvára vágott diót egy picit áztatom a narancslikőrben, majd a tészta tetejére öntöm. Kicsit bele is nyomkodom. Addig sütöm, míg szép színe nem lesz, és már nem folyós a közepe.

2010. október 14.

Fáj. Nem nagyon, de az összetört darabkák nem szívódnak fel hamar. Ott nyomják a szíved, ahol a legrosszabb. Beszélgetsz valakivel, azt hiszed egy hullámhosszon vagytok, értitek egymást, erre kiderül hogy...nem. Mert az a valaki beismeri hogy a szexre hajt. Ennyi. És te kedvelted. És nem az volt a cél hogy jól megdugd, aztán egy éjszaka múlva csá.
Meg milyen az hogy megkérdezi tőled hogy mit akarsz tőlem? Mit akarok???? Egy liter tejet meg egy kiló kenyeret. Mi ez egy bolt??? Hogy lehet valaki ilyen bunkó????? Csak a mesékben létezik a herceg aki sármosan felszedi a királylányt?

Készülődök

Az utazás előtti para. Hogy minden megvan e meg ilyenek. Meg beraktam e ezt is meg azt is. Elegem van anyámból is meg apámból is. Főleg együttesen. Mert az oké. hogy külön baszogatnak, de mikor összefognak! Nem ér, hiszen ők elváltak, elvileg én vagyok kettejük között az összetartó kapocs! Az ilyent védeni kell, nem bántani. Meg hogy milyen szarok a jegyeim, satöbbi. brrr...
De kaptam egy szuper telefont!!!! Nokia C3 potom 10ezerért. Jó kis vásár. Nagyon szép az a telefon.

2010. október 12.

Fokhagymás-chilis kifli

A reggelim. :) Szuperfinom fokhagymás-chilis kifli, belül natúr medvevajkrém, ubi és répa karikák. Esküszöm, kenyeret sütni a legszórakoztatóbb, annyi féle mindent ki lehet hozni belőle( na nem mintha sütiből nem), hogy az csuda. Csak a sütikhez képest egészséges is valamennyire. Már ha az ember valamiféle teljeskiőrlésű terméket használ. (Még ha csak felesben is. :D )






Fokhagymás-chilis kifli

kb.14 dkg rozsliszt
kb.7 dkg félbarna kenyérliszt
fél kocka élesztő
egy dl tej
kevés cukor
 fél teáskanál só
2 chilipaprika( nekem ez a kis cserépben nevelgetős verzió van, abból a nagyobbak)
4 gerezd fokhagyma
1,5 evőkanál kefir a lazításhoz


A tejet a cukorral langyosra melegítjük, majd belemorzsoljuk az élesztőt, és letakarva hagyjuk hogy felfusson. Ezalatt a liszeteket összekeverjük( azért írtam kb-t mert nem mértem, csak úgy öntöttem, de  nagyjából ennyi lehet. Ha kevés, az gyúrás közben derül ki, ekkor tegyünk még hozzá-mindegy melyikből-, de csak óvatosan.), és hozzáadjuk az ízesítőket: a fokhagymát és chilit apróra vágva. Ha az élesztő jó (a teteje nagyon magasra megnőtt és habos) összegyúrjuk a liszttel. Itt tegyük hozzá a kefirt is. És ha kell a lisztet.Ilyenkor kell egy jó kis tésztát kapnunk, ami se nem ragacsos, se nem száraz. Tegyük félre kelni meleg helyre, kb egy órára.
A kétszeresére nőtt tésztát gyúrjuk át, és formázzunk belőle kiflit/zsemlét, ami jólesik. Nekem ebből három, megsülve 12-13-14 dekás kifli lett. Rakjuk sütőpapíros tepsire, és ismét hagyjuk kelni egy kicsit. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Ha picit megnőttek a tészták, locsoljuk le vízzel. Addig süssük, míg a külseje szép világosbarnás lesz, és picit kemény.

Kórházvidijók 2.


Maróka:Panka, Kinga: Dóri, Betti: Szandi

2010. október 11.

Kórházvidijók

Figyelem: garantált pusztulás, véleményt lécci kommenteljetek. Ja, és csak az érti aki. :)           
Folyt köv. holnap                      

Bea néni: Panka,
Maróka: Dóri
György Réka: Szandi
"Réka, ez még nagyon az elején volt, és nehéz volt megszokni az újakat. Hálistennek elmúlt. Bocsi a kifigurázásért."
                                                                          
Péter bácsi:Panka, Szilvi: Szandi, Panka: Dóri
A kedvencem: Pb-Nem gondolod hogy enned kéne hogy kikerülj innen Panka?
Panka:-Már ettem.
Pb-Mégis mikor?
Panka:- (hátraint) Hát... az előbb
Bea néni: Szandi, Magyar anyuka: Dóri, Magyar apuka:Panka

2010. október 10.

Bócsaparty



Hmm... naggyon jó volt. Köszönöm apa hogy elvittél:). Mert lássuk csak miről is szól egy ilyen pontosan??? Odaértünk: a traktor már majdnem teljesen feldíszített állapotban. A seggére volt kapcsolva egy platóskocsi, a két szélén hosszában két pad, közötte egy asztal, megterítve, telepakolva kajával, alatta a piák. Így vonultunk. El lehet képzelni egyesek milyen állapotban voltak. Mint Gábor, miután leszállt a vadászok kocsijáról. Ja és ő volt a sofőr. De csak egy járművet húztunk meg, úgyhogy az akció teljesen sikeres volt. Eleve az, hogy ülsz a napsütésben, a hajad borzolja a szél, alig hallasz a motorzúgástól, és nem utolsó sorban, egy traktorral száguldasz a a főúton. Ami mondjuk 20 km/h-t jelent. De totál király. Amolyan soha vissza nem térő alkalom. (Mint minden egyes bócsai buli. Hiába lesz a következő évben ugyanúgy. Meg azután is. ) Mert a felvonulás abból állt, hogy körbejárta a teljes falulakosság (kb 1900 fő) a falut, a híres bócsai nyugdíjas zenekarral-akik a jó kis mulatóst szolgáltatták. (Már jó előre figyelmeztetett minket Gábor apukája, hogy az elején kell számot kérni, mert utána már mindenki akar.) Volt 6 helyen megálló, amikor mindeki leszállt, a kis lováról/ kocsijáról/traktorjáról/bicikliről, és odasereglett a kirakott asztalok köré, ahova az utca kipakolta a falunak szánt kaját és piát. Tök ingyen és bérmentve. Nem hiszem hogy nagyon van még ilyen bárhol máshol. Ehhez ilyen őslakosnak kell lenni, mert ugyebár magunktól mi se jönnénk ide a "szüreti fesztiválra". De:el lehet képzelni mennyit ettünk-ittunk. Gyakorlatilag 1től 5ig folyamatosan. Itt is kicsit, ott is kicsit, de azért minden kicsi összegyűlik. Kóstoltunk többféle pálinkát ( eddig azt hittem bírom a pálinkát, de az az igazság hogy már a szagától is hányok, hát még ha iszok is! Legszívesebben bedöntenék utána egy fél liter vizet hogy elvigye azt a jellegzetes ízét. Ezért jó a vodkanarancs. Mellékíz nélkül szépen be lehet rúgni.), rumoskólát, forraltbort, rozét, életem első vbkját XDXD (lehet ciki, de én még ezelőtt sohasem ittam), fröccsöt, áh, volt ott minden. És pont jó volt, mert mindenkinek  megfelelően volt jókedve, egyedül talán Gábornak volt túl jó, de ő másnap meg pont arra panaszkodott, hogy alig ittunk valamit. Az utolsó néhány megállónál még a táncba is bekapcsolódtunk, hihetetlen jó volt. Csak mi voltunk ketten: apa és én. Nevettünk, nem is, dőltünk a röhögéstől, próbáltuk utánozni az embereket (nem sok sikerrel), illetve reptettek minket Gáborral. Sokszor tényleg úgy éreztem, hogy egy icipici hiányzik csak, hogy a lábam elhagyja a földet.
A bál meg (amiért eredetileg jöttünk), nekünk kimaradt. Az Eifert család azt állítja, hogy a jó kis falusi levegő tesz minket taccsra, de szerintem csak simán elfáradunk. Azért ez elég tartalmas nap volt. De a lényeg, hogy soha nem jutunk el  a Retró-ba. Ez az a Soltvadkerti szórakozóhely, ahova már minimum 2 éve, minden egyes ottlétünkkor elhatározzuk, hogy oké, majd ma elmegyünk és bulizunk egy jót, de... nem akar összejönni. Egyszer már így kéne menni, hogy  A program: buli a Retró-ban.
Másnap reggel meg megkaptam HBZ-től, hogy horkolok. Basszus, az ciki. De nem tehetek róla, annyira el van dugulva az orrom, hogy alapjáraton is hangosan veszem a levegőt. Hát még fekve! Meg hogy pörgök mint a ringlispíl. Jó, tény, hogy mindig forgolódok. De otthon, a normális ágyikómban ez ugye nem hallatszik, nem úgy mint a csempén ficergő kétszemélyes gumimatracon. Az már a gondolatoktól is nyikorog. Pláne ha én fetrengek rajta: mert én nem nyitom ki a szemem, csak áttolom a testem egy másik pozícióba. Tuti hogy több 360 fokos kört is leírok, mert csomószor ébredek totál fordítva, mint ahogyan lefeküdtem. Na igen, a franciaágy előnyei. Persze csak ha egyedül használjuk.

2010. október 9.

Én és a híres neves gárdonyi IFI

Ami nem volt. Ugye zsuzsi??? :D És most kivételesen nem mondom azt hogy ez volt az eddigi leghülyébb ötleted( meg már egyre kevésbé mondhatom, mert már nagyon gyűlnek a mondásaim :D), mert nem volt az. Butaság hogy nagyon jól éreztem magam??? Csomószor rá kell jönnöm, hogy egy kis beszélgetés mennyire sokat ér. Hogy meghallgatod a másikat. Hogy elmondhatja a problémáit. Amikből jobb esetben te is tanulsz. Vagy tanulhatnál. Nem kell feltétlenül történnie valaminek, hogy úgy érezd hasznosan töltötted az idődet. Szeretek új embereket megismerni. De nagyon fontos, hogy mindemellett a régi barátainkat se hanyagoljuk el. Például Dia. Jó, tudom, bűnös vagyok abban hogy eljöttem a suliból, hogy beteg lettem, de... már nem én vagyok a hunyó. Én szinte minden hétvégén hívtam, hogy csináljunk együtt valamit, aludjon itt, legyünk együtt. És mindig van valami kifogás. Meg hogy majd a jövő héten nekem mindenképpen el kell mennem hozzájuk. És most vagyok vele úgy, hogy feladom. Én többet már nem tudok tenni értünk. Sajnos úgy tűnik, hogy a szoros relationshipnek annyi. Megmaradunk ünnepesbarátnak.
Ellenben azt kell észrevennem, hogy Zsuzsival mindig tök jót mulatunk. Jó csomószor hisztizek utána, hogy szar volt, meg ilyenek, de ne hallgassatok rám.Csak a pofám nagy. Köszönöm hogy nem mondtatok le rólam. Nem tudom jobban kifejezni. Hogy Zsuzsi és Lili tud velem olyan lenni, mint régen. Tudjátok ez mekkora kincs?????? Csak az jut eszembe, hogy hiába hívtak bárhová, én mindent visszautasítottam. Akár le is szarhattak volna, de nem. Próbálkoztak rendületlenül. Meg fogom én ezt tudni hálálni valaha? Amúgy egyedül a mozi maradt  a mumusom, de ezen nem is nagyon igyekszem változtatni. Van ilyen hogy valaki nem szeret valamit, nem??? Bár kimondottan bulizni sem, de.... azt kell. Nem jó ha kimaradok a közösségi dolgokból. Be kéne újítani egy pasit, akivel végig lehet a sarokban smárolni, azt jóccakát. Bár ezzel ugyanúgy kimaradok, mintha ott se lennék, csak hamarabb értesülök az izgis hírekről.

2010. október 8.

Marlenka???? Soha többet. Katasztrófa az a cucc. Nem olyan rossz az íze( most ettem meg a széleit:) ), de annyira nem is húdehúde. Viszont hogy mi macera van vele!!!!! Basszus.És mikor tegnap már egész délután-este ezt csinálom, és a töltésnél csak azt látom, hogy a krém gyönyörű kis patakokban csordogál ki az oldalán, a lapokat összevissza törtem, és mellesleg, HULLA vagyok. Erre még anya is rákezdi, hogy ugye nem voltam olyan hülye hogy a meleg lapokat rátettem a krémre, mert akkor az eddigi minimális tartás is kiment a krémből. Öööö...nem volt már meleg. Vártam egy kicsit. Lehet hogy nem eleget, de leszarom. Ez van. Ennyi. Denem, ő csak áll, csóválja a fejét, hogy hát ez baromi jó. Most ezzel nem tudok mit kezdeni". Na ilyenkor tudnék elkezdeni ordítani. Nem az ő sütije, nem ő süti, és minek okoskodik????? Stresszeli az agyamat. Lehiggadás gyanánt elmentem lezuhanyozni, hátha utána jobb. És igen.:D

2010. október 6.

Diósperec Lindt csokiba mártva

Ismét csokiparány az ihlető:), ki más. Na jó, talán még Stahl Judit receptjei se rosszak, deeee... abból nem jön általában tipp. Ez valahogyan közelebb áll hozzám.
Ismét diós-még mindig rengeteg diónk van. És egyre több rosszat találok, úgyhogy ezután asszem diót eszünk majd dióval.
Imádok sütni. Ez asszem nem újdonság. De ez a mai, nem csak hogy finom lett, de szép is. Igen, rendkívül mutatós egy cucc. Már maga a perecforma, de a világosbarna tésztán a sötét csokibevonat se rossz. Kicsit aggódtam ugyan, hogy hogyan fogom én ezt szépen megmártani, meg egyáltalán lesze-e mibe mártanom( mivel a csoki öhmm... már nem egy mai darab, kicsit fehéres volt a külseje, de persze ez a minőségén nem ront. Csak abban nem voltam biztos, hogy folyóssá olvad, és nem egy ragacsos masszát kapok, mint egyszer anno. És igen, anya szerint annyi hogy vízfürdőben kell csinálni, de nem. Ez csokin is múlik. És azóta nem kísérleteztem ilyen mártogatósdival.). Hát kéremszépen, lett. Folyóscsoki is, meg speciális pankatechnika is. Ugyanis van itthon egy ilyen nem tudom milyen fogónk a kamrában, olyan kicsi, vékony, de nagyon masszív. Amolyan igazi kis mindenes: szoktam vele drótot hajlítgatni, a piercingbogyó kicserélésénél a szárat fogom ezzel, most meg rájöttem, hogy piszkosul egyszerűen megfogom vele a kis pereceket, bemártom a csokiba, aztán kiveszegetem, és kész. Egyszerű mint az egyszeregy. Bár erre tulajdonképpen bármilyen kis csipesz jó. Mint egy szemöldökcsipesz.
Az utolsó probléma pedig már csak az, hogy hogyan lehet ezt szállítani???? Mert nem úgy tűnik, hogy ha egymásra rakosgatom/bedobálom egy zacskóba, nem úgy néz majd ki, mintha már egyszer megették volna. Tartok tőle, hogy ez ilyen tálcás süti. Az a nagyhelyetfoglalós. 

Hozzávalók:
22 dkg liszt
14 dkg dió
csipet só
14 dkg vaj
1 kanál méz
2 kanál barnacukor
1 vaníliáscukor
2 tojássárga
10 dkg jó minőségű étcsokoládé
olaj

A diót megpirítom, várok egy kicsit hogy kihűljön( mert ha nem baromira beleragad a darálóba), és azután ledarálom. Összevegyítem a liszttel, sóval, cukorral, mézzel. Összekeverem, majd elmorzsolom benne a vajat. Ezután a 2 tojássárga nedvességével összegyúrom, és fél órára a hűtőbe teszem.
Majdnem ujjnyi vastagra nyújtom, és pereceket szaggatok belőle. 3-4 fokozaton sütöm, de épp csak hogy megkeményedjeneka sütés alatt, mert még hűlés közben is szilárdulnak.
Az étcsokit és olajat vízfürdőben megolvasztom-lehet bele kevés reszelt citrom/narancshéjat is tenni, finom pikáns lesz a máz- majd a perecek tetejét egyesével belemártom. Egy alufóliára teszem, aztán hűtőben szilárdítom.
Nem vagyok a topon. Reggel alig bírtam felülni az ágyban. De kibírtam a napot. Sőt hogy matekon mit műveltünk! Nem bírtam abbahagyni a röhögést!!!!!! Pedig csak annyit akartam elmondani szöszinek, hogy legszívesebben felpattanmnék, visítanék egy nagyot, majd a fejemet rázva körbe-körbe rohangálnék a teremben, közben leverve a virágokat tankönyveket, a kezembe akadó tolltartók tartalmát pedig szétszórnám mint a konfettit. :) De csak odáig jutottam, hogy tudod mit...hahahha. Szóval ennyi. És a füzetemben teljes pontossággal végigkövetjető az óra időbeosztása, tekintve, hogy 2 percenként odaírtam az időt, éppen az adott feladathoz, amit csináltunk. Katsztrófa ez a matek. Én nem bírok ki mégegyet. Meg semmit sem. Nincs értelme bennt lenni. Csak a barátaim:D. Meg az az érzés, mikor kicsöngetnek az utolsó óráról, és tudom, hogy neki is csak ennyi órája volt, és talán együtt megyünk haza... de nem. Ez mondhatni lejárt. A múlté. Nem tudom, hogy kerül vagy mi, de...már egy hete nem találkoztunk. Ja de, ma láttam amikor az olaszosokhoz mentünk. Kétszer isXD. Nem tudom kezelni az életem. Anya ma felfedezte karomon lévő csudálatosságot( bazz, csak ma??? mióta ott van már), és tökre elkezdett hisztizni. De nem vettem a labdát. Mondtam neki, hogy hagyjon békén. Ennyi. Nem az ő dolga. Az én életem, én testem. Meg amióta Anna mesélte, hogy az ő anyja is állandóan ezzel a "megbuktam mint anya" című szöveggel jön, kicsit unalmas. Nem olyan egyedi mint amilyennek hittem.

2010. október 5.

Miss Fortune és az energia-homosapiensek

Ma valahogy semmi sem sikerül. Amikor feltettem párolódni a zöldségeket, elfelejtettem vizet tenni a lábosba, úgyhogy egy fél óráig max lángon főztem a párolóbetétben a csontszáraz zöldségeket. Igazából nem értem mi égett le. De volt szaga rendesen. Ja és az edény is tiszta fekete. :D Miután feljöttünk a diótörésből Bodzácska odapisilt anya tulipános szőnyegére. Illetve konkrétan nem láttam az esetet, de volt egy folt.
Mindenféle hülyeségeket összeettem, áhh, sok. Sok a mai nap. Semmi Geri, szar matekdolgozat, szar bioszdolgozat-már beharangozva-, és izgulás az angol miatt.
Zsuzsi megkérdezte, hogy szeretethiányos vagyok? Mert már vagy tizedszerre kérdezem meg hogy "szeretsz?". Nem hiszem. Meg nekem ez teljesen normális. Régen anyáékkal műveltem ugyanezt. Most kicsit kiterjesztettem a kört. :D

Répás puffancs

Kb minden harmadik nap csinálok magamnak valami pogácsát-kell a suliba a jó kis hazai tízórai- de valamiért még nem jutott eszembe feltenni. Pedig nagyon kis finomak. Ma a puffancs dolog igazából úgy jött, hogy felszeltem egy csomó répát, és beraktam a párolóba. Már akkor éreztem, hogy a csőben sült sajtos zöldséghez nincs túl sok kedvem, aztán jött a fenti incidens, és öhmm:) eléggé érdekes illata lett. (Mint a füstölt répa). Jólvan, akkor valami muffin lesz belőle. Ki is kevertem a tésztát, begyújtom a sütőt, és megint tudatosul az agyamban, hogy basszus, nekem baromira nincs kedvem elővenni a muffinpapírokat, meg beletöltögetni, meg mennyire pazarlás már ez a papírozós módszer- de egyesével kikenegetni meg végképp nem fogom a szilikonos formát, csomó plusz vaj, kell a francnak-, úgyhogy fogtam magam, és egy kanál rácsapkodtam a kupacokat egy darab sütőpapírra. Így is megsültek, és nagyon finomak. Nem ártott nekik egyik akcióm sem. Ahogy mondják:ennek így kellett történnie:D

Hozzávalók:
-kb 16 dkg liszt ( ezt tetszés szerint lehet variálni, én 12 dkg rozsliszt, 4 dkg finomliszt keverékkel)
-egy fél teáskanál só
-7 dkg fetasajt
-4 nagy sárgarépa és 2 normál fehérrépa
- egy zacskó sütőpor
-6 dkg vaj
-2 vöröshagyma
-tökmag
-2 kicsi kefir
-2 tojás
-1- 1,5 teáskanál chilisborskeverék

A répákat megpucoljuk, karikára vágjuk és párolóban félpuhára  főzzük. A hagymát apróra vágjuk.
A lisztet a sóval, sütőporral összekeverjük. Belemorzsoljuk a fetát, vajat, és hozzáadjuk a répákat, hagymát  tojást, puha vajat, kefírt. Jól összekeverjük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. Egy sütőpapíros tepsire  kétkanálnyi kupacokat rakunk, és inkább púpozzuk, ne lapítsuk el, megteszi azt magától is. A tetejére tökmagot szórunk. Akkor van kész, ha már a külseje nem esik össze, de még nem is piros.
                                                                                                                           
                                                                                                               13 db ökölnyi puffancs lesz


Állítólag mindenkinek van valaki szánva. Van egy ember aki a mi párunk, a másik részünk, akivel együtt leszünk igazán önmagunk. A kérdésem csak az: elég hosszú-e az élet hogy megtaláljuk? Van erre valami garancia???
Ez meg a kis esti beszélgetésünk Marcival. Semmi rosszra nem kell gondolni, ez nálunk teljesen megszokott.
"-Arra nagyon figyelj, hogy amikor szeretkezel egy lánnyal, ne azt csináld amit az előbb. Hogy égre emeled a tekinteted és csak mocorogsz, mint egy gép. - De ezt egy epilátor is tudja. Én az epilátort helyettesítem!"

Öcsikém éppen egy ollóval vagdossa szét a cocakaja dobozát.Odamegyek hozzá és:"-Marci felajánlom a nyakamat. Ez a bizalom jele minálunk. Gyerünk, harapd meg. -Nem vághatom bele inkább az ollót?"

2010. október 4.

A nyár emlékére- és persze Rékának:)

Azt hiszem még a Bóbita ideje alatt sütöttem ezt a sütit. A tésztája egy egyszerű omlós tészta, amit a hatalmas doboz málna tesz különlegessé, amit Moncsi hozott nekünk. Jó, a finoman olvadó vaníliapuding sem utolsó, mint ahogyan a tetején ropogós morzsa sem. Igazi nyári napfényes cirógatás.
  Málnás morzsaszelet
-20 dkg vaj
  22 dkg cukor
  36 dkg liszt
  2 vaníliáscukor
  csipet só
  2 tojás
  1 zacskó sütőpor
  3 evőkanál tej
 -2 vaníliapuding
  8 dl tej
  5 evőkanál cukor
 -1 kg málna
 -15 dkg liszt
   10 dkg cukor
   10 dkg vaj

A 2 zacskó pudingport a cukorral és tejjel a zacskón lévő utasítás szerint elkészítjük.A vajat a cukrokkal, sóval, tojásokkal habosra keverjük. Beleforgatjuk a lisztet, sütőport, hozzáadjuk a tejet. A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A tésztát kinyújtjuk, úgy hogy egy nagy gáztepsit pont beterítsen. A már elkészített pudingot elterítjük a tésztán, megszórjuk a natúr gyümölccsel.
A morzsához a puha vajat, lisztet, cukrot darabosra morzsoljuk, és rászórjuk a sütemény tetejére. Hogy mennyi ideig sütjük? Jó kérdés. Fogalmam sincs. Érezni az illatokat, lehet tűpróbázni (bár akkor arra figyeljünk, hogy a puding mindig krémes marad, és ugye azon keresztül fogjuk kihúzni a tűt), de egy fél óráig szerintem mindenképpen elvan a sütőben.
UI: Réka kikötötte, hogy ezt kell sütnöm az esküvőjére. De pont addigra legyen kész, amikor ők kilépnek a templomból, és majd ezzel várjam őket. Rizseső helyett:D Nem akartam mondani, hogy szerintem akkor jobban fogja majd érdekelni, hogy beleférjen a ruhájába, de ha ez a kívánsága, természetesen.
De azért az én 18. szülinapomra készülő gyöngymelltartó se lesz semmi. :P

2010. október 3.

Gesztenyés-diós kocka

Újabban rászoktam, hogy csokiparány oldalán szörfözgetek. Kedvelem azt a csajt. Nem ismerem természetesen, de nagyon szimpatikus az írásai alapján. Ez a recept is tőle van, csak kissé átalakítottam az ithhonlévő dolgok függvényében. Mert minek vegyek törökmogyorót(azt se tudom mellesleg mi az), ha van itthon 5 kg dió a garázsban, ami feldolgozásra vár. Igen, tudom, az élet nagy problémái: mit kezdjünk ennyi dióval. Így lett egy édes kis tömör gesztenyés-diós gyönyör, a tetején csokiból bocifoltokkal. Azért ha legközelebb eszembe jutna elkészíteni, mindenképpen beleszuszakolok egy réteg pudingot. Vagy nyakonöntöm valami piával. A lényeg: enyhíteni kell a karakteres szárazságán. Bár azért így is jó. Minél több csokival.

4 tojássárgát 7 dkg cukorral habosra keverünk, ehhez hozzáadunk 10 dkg margarint, ugyanennyi lisztet, és egy zacskó instant élesztőport. A sima masszához  2 evőkanál rumot, 25 dkg gesztenyemasszát, csipet sót, és a 15 dkg pirított, majd durvára vágott diót is is belekeverem. Ha még mindig nagyon sűrű lenne, egy kevés joghurttal lazítom. Előmelegített 180 fokos sütőben kb egy fél óráig sütjük. A tetejére 10 dkg csoki és pici olaj  homológ keverékét csorgatom.

Köszönöm

Zsuzsi nem tudom hogyan, de megnyugtat. Ő az én jobbik énem. A barátnőm. Akinek fontos vagyok. Aki kiakaszt. Akiben bízhatok, és akiben néha csalódnom is kell. Nem utolsó sorban csomószor nem értem, hogyan ő az egyik családfő, mikor a szexuális érdeklődés erősen lappang a kis lelkében. Hiába próbálkozunk felszínre hozni. De lényeg a lényeg, ha vele beszélek, utána kicsit mindig jobb. A rossz gondolatok enyhülnek, tisztábban látom a világot. És egy másik szemszögből, ami sokszor előnyösebb mint az enyém. Őhozzá fordulok, ha elkeseredek egy bizonyos hímnemű ügyében (mint tegnap), és érdemes meghallgatni a véleményét. Kicsit olyan , mintha egy másik világ tárulna a szemem elé. Ennyire mások vagyunk. De az is lehet, hogy csak az anorexia  miatt kimaradt kórházazós idő teszi. A lényeg: mindig elgondolkozom a mondatain. Például a telefonban: " Panka, te azt akarod hogy valaki azonnal imádjon, a karjaiba vethesd magad, aztán a második randin megdugjon, és elvegyen feleségül. ... Najó, a feleséges rész nem igaz, de a többi igen. De értsd már meg, hogy ez nem így működik. Egy kapcsolatnak ki kell alakulnia, és ehhez idő kell. Meg kell ismernie téged, hogy el tudja dönteni mit akar. Hagyj időt neki, legyetek együtt, és adj finom jelzéseket." Őszintén? Nekem ilyen soha a büdös életben eszembe nem jutott volna. Tény, hogy ha én kitalálok valami, akkor azt ött rögtön és azonnal akarom. És sajnos ez jellemző a kapcsolataimra is. De valóban, lehet hogy valaki nem tudja rögtön mit akar. (milyen ember az ilyen????) És várni kell. De erről megintcsak az jut eszembe, hogy tiszta önámítás az egész. Időt adunk, hogy hátha, de... ilyenkor már nem dől el semmi. Az embernek vagy kell valami, vagy nem. Zsuzsi szerint nem. Lehet hogy túl pesszimista vagyok? Vagy inkább ő él álomvilágban?

2010. október 2.

The life is FUCK

Elegem van. Ezzel a gondolattal jöttem (futottam) haza tegnap este. Az életből. A sok hülye részeg emberből. Basszus a buszon ketten úgy összehányták magukat, hogy...hányinger volt. A hallás-látás és szaglásélmény együtt kezdett érzéki totalitássá válni. Basszus, minek iszik valaki ennyit?????????? Annyira szánalmas ahogyan részegen ki van szolgáltatva MINDENNEK!
Geriből...inkább hagyjuk. Soha többet nem teszek meg semmit senkiért!!!!!!! Mármint pasizós értelemben. Egyszerűbben fogalmazva: azért iszom, mert az olyan húde szexi? Ennél nagyobb gáz nincs is. Pláne ha az ember még emellett le is van szarva, és halálra fagy. Hányok a világtól.