2009. október 22.

Aranygaluska



Annyira tetszettek ezek a főzősblogok mindigis, meg annyit sütök, hogy úgy gondoltam érdemes lenne létrehozni nekem is valami hasonlót. Pl. tegnap. Apa felhív- illetve én hívtam fel, hogy ugyanmár hazajön-e. És akkor mondta, hogy nem sütnék-e neki valamit az útra. Mert ma ment el Erdélybe a barátaival. Én meg térültem-fordultam és összedobtam egy kis(sok) aranygaluskát. És szerintem piszkosul finom lett. A közepe ilyen nagyon finom nyers kelttészta ízű volt, imádom azt az ízt, ölni tudnék érte. Ha más nem, az is mutatja, hogy a fél tepsit én ettem meg egyedül. A szélét viszont nem szertem annyira. Ami egy kicsit már száraz az nem a legtutibb. Így érdemes még frissiben nekiülni, és megenni. Egy jó nagy társasággal, mert akkor annyi fele kell szétosztani, hogy biztosan nem túlzásokba senki. :)

  • 50 dkg liszt

  • 3 dl tej

  • 8 dkg cukor

  • 25 dkg margarin

  • 3 dkg élesztő

  • 3 tojássárgája

  • csipetnyi só

  • 15 dkg diótöltelék

  • fahéj

Először is, az élesztőt belemorzsoljuk a langyos cukros tejbe ( de csak egy kiskanálnyit!), majd letakarva félretesszük. A lisztet a 8 dkg vajjal elmorzsoljuk, hozáadjuk a cukrot, a tojássárgákat, kevés sót és az élesztőt is, de csak akkor, ha már jó habos a teteje, vagyis "felfutott". Jól eldolgozzuk és kelni hagyjuk. Ilyenkor érdemes valami jó meleg helyre tenni, én pl. a gázkazán mellé szoktam száműzni, egy bazinagy plédbe csavarva. Próbáljuk kivárni amíg a kétszeresére nő, ezt úgy tudjuk gyorsítani, hogy minél melegebb környezetet biztosítunk az élesztőgombáknak. Bár az az igazság, hogy én nem vagyok túl türelmes típus, de egy óráig mindig hagyom dagadni. Ha addig nem látszik rajta semmi változás, az már az ő baja. Deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, és pogácsaszaggatóval kis köröket szaggatunk.A köröket egyenként langyos olvasztott vajba mártjuk, és egy mély tepsiben szorosan egymás mellé rendezzük. Nekem asszem 5 kupac fért el egymás mellett. Ha egy sort teljesen kiraktunk- ezalatt az egész tepsit értem- szórjuk meg diótöltelékkel. Ezt full készen lehet kapni, elvileg tejjel kéne felengedni, és akkor bejglibe meg ilyesmi helyekre lehetne tölteni. Viszont előnye, hogy jóval olcsóbb, mint a darált dió- aminek megnéztem,20 dkg 847 Ft ba került. Hihetetlenül sok. Persze akinek van otthon diója az 10 dekát daráljon meg és keverje össze 10 dkg kristálycukorral. A tölteléket itt önmagában kell a tészta tetjére szórni majd egy kis fahéjjal hangulatossá tenni. Aki szereti tehet bele mazsolát is, demivel nálunk ezt csak anya meg én csippantjuk, és ez főleg apának készült, most nem került bele. Az egész tésztamennyiségből nekem 2 sor híján kijött az egész tepsi kétszer. Ami viszont vicces, hogy az egész teljesen egy szintre emelkedett a sütés után, tehát gyakorlatilag egy sorból is ugyanez lett volna. Ha megpakoltuk az egészet, 40 percre meleg helyre teszük kelni. Itt már megoldottam a dolgot, egyszerűen bekapcsoltam a sütőt, és letettem mellé. Nah ja, a kétszeresére dagadt, majdhogynem ki is jött a tepsiből. Közepes hőmérsékletű sütőben tűpróbáig sütöttem, ami kb olyan hármas fokozat gázsütőn. Viszont ha nagyon pirul akkor érdemes lejjebb venni, hogy közepe is átsüljön. És nehogy bárki is ottüljön miközben sül( bár télen az se rossz), az illatokból frankón lehet tudni, hogy mikor van kész.

2009. október 21.

ÁÁáá, na végre nem tudom mennyi idő után sikerült megfejtenem az email-kód kombinációm. És végre újra tudok írkálni. Bár a kézi naplóm sokkal szívhezszólóbb, meg jobb meg minden, ez sokkal gyorsabb. És könyvszerűbben tudok fogalmazni. Sajnos elég lassan írok. Gépelni háliastennek gyorsabban. A suliban ma van a Teleki Blanka emléknap, az előbb adtuk le Dórival a kuglófot, amit sütöttem. Jajj annyira szeretnék nyerni!!!! Nagyon. Olyan jó érzés lenne, mintha megkoronáznám az eddigi teljesítgetéseimet. Marcika aranyosan biztatott tegnap, úgyse nyerek. Azért ma reggel alig akarta elengedni a tálalót amibe tettem. Ott hülyéskedett vele. Én meg tök paráztam, hogy véletlenül elejti, és akkor oda a munkám. Azért egy kicsit koppanás volt meglátni a többi kuglófot a könyvtár asztalán. Valahogy azt hitem/reméltem, hogy az enyém ilyen full kiemelkedő lesz... de nem. Egyrészt, eddigi emlékeimben a kuglófforma egy konkrét kis alakzatnak számított, de mint ma kiderült, kicsit összetettebb a dolog. Mert az eddig látottak közül nem volt 2 ugyanolyan formájú. De tényleg. Kicsi, nagy, kerekebb, szögletesebb.... Van választék bőven. Csak abban tudok reménykedni, hogy nagyonnagyon finom, és messze leveri a többit. Mert külsőben szerényebb, mint jópár másik. Volt olyan osztály, aki teletűzdelte az egészet mogyoróval. Olyan mint egy süni. Egy másik müzlivel meg valami almás zselatinos cuccal borította le. XCsöppet gusztustalan. Meg volt egy erősen feketécske darab is, az legalább nem potenciális ellenfél. Kaptam az emlékszámból is, bár nem nagy dicsőség, mert alig van aki nem. A bejáratnál osztották, mint a kampánycuccokat. Mindenkinek a neve mellé oda volt írva, hogy XY úrhölgy. És engem kihagytak belőle. Mert a rejtvény mellé ugyebár már nem fért semmi. És csak hátul az impresszumban lelhető fel a nevem. Úrhölgy nélkül. És ez fáj- miért vagyok kihagyva a mókából? Amíg álltunk a könyvtárban, az egyik lány megkérdezte, hogy modellkedem-e. ÉÉÉÉÉÉN?????????? Nem akartam megkérdezni, hogy ugyan miből következtette ki? De mikor látta a kérdő tekintetem, mondta, hogy a magasságom megvan hozzá. Na jah. A magasságom. Mintha nem lennének még rajtam kívül Xezren 170 felett. Igazság szerint azt hittem kapok valami qurvára önbizalomnövelő bókot, az előnyös testrészeimre/tulajdonságaimra vonatkozóan. Bár szerencsére a magasságommal teljesen megbékéltem, nem akarnék kisebb lenni. Sőt, a sors kezére bízom magam ( vagy inkább a genetikáéra?) ha növök pár centit az se baj. De ne túl sokat, mert azért nehogymár szűküljön a potenciális férfiáldozatok köre.