Basszus...

Lili, ne haragudj. Hülye vagyok, mindig elfelejtem, hogy egy pasi qurvára nem ér semmit egy baráthoz képest. És mégegyszer basszus. Miért nem bírom végre elfelejteni???? MIÉRT???? Helyes. Lelkileg nem nagyon ismerem, úgyhogy Zsuzsi szavaival élve ez testi vonzódás. És? Baj az? Nagyon kedvelem. De miért nem bírja felfogni az agyacskám, hogy ez csak plátói vágyódás???? Itt őrlöm magam már mióta, de... az agyamnak nem tudok parancsolni. Túlságosan önálló. Mert hiába érezzük úgy, hogy néha a szívünk szúr, vagy sajog, ha valami rossz, az efféle gondolatok is felülről jönnek Ezt Zsuzsival már megtárgyaltuk. Meg ez is olyan hülyeség, hogy néha úgy néz. Olyan úgy. Olyan nagyon úgy. Lili azt mondja nem reménytelen. De én nem tudok neki hinni. Hányszor gondoltam már én azt, hogy na ez lesz itt a váltópont, tévedtem. Mazsola peti okos. Nagyon okos. Olyan kérdéseket tud feltenni... És jó lenne neki is segíteni, mellesleg. Ő érti. Felfogta a szitut. Lehet, hogy meg kéne kérdeznem mit gondol. Basszus... hogyan ábránduljak ki??????
Vagy az sem ártana, ha tényleg így is akarnám gondolni. Hiába, addig játszom a tűzzel, míg meg nem éget.
És abban sem vagyok biztos, hogy örülnék-e neki, ha kiderülne, hogy csak azért kell, mert nem kaphatom meg. (Amúgy tényleg ez az egyetlen dolog, nem jut eszembe más.) Úgy el bírok képzelni dolgokat, és egyszer már szeretnem is kéne. Bár ezek után...