2009. október 22.

Aranygaluska



Annyira tetszettek ezek a főzősblogok mindigis, meg annyit sütök, hogy úgy gondoltam érdemes lenne létrehozni nekem is valami hasonlót. Pl. tegnap. Apa felhív- illetve én hívtam fel, hogy ugyanmár hazajön-e. És akkor mondta, hogy nem sütnék-e neki valamit az útra. Mert ma ment el Erdélybe a barátaival. Én meg térültem-fordultam és összedobtam egy kis(sok) aranygaluskát. És szerintem piszkosul finom lett. A közepe ilyen nagyon finom nyers kelttészta ízű volt, imádom azt az ízt, ölni tudnék érte. Ha más nem, az is mutatja, hogy a fél tepsit én ettem meg egyedül. A szélét viszont nem szertem annyira. Ami egy kicsit már száraz az nem a legtutibb. Így érdemes még frissiben nekiülni, és megenni. Egy jó nagy társasággal, mert akkor annyi fele kell szétosztani, hogy biztosan nem túlzásokba senki. :)

  • 50 dkg liszt

  • 3 dl tej

  • 8 dkg cukor

  • 25 dkg margarin

  • 3 dkg élesztő

  • 3 tojássárgája

  • csipetnyi só

  • 15 dkg diótöltelék

  • fahéj

Először is, az élesztőt belemorzsoljuk a langyos cukros tejbe ( de csak egy kiskanálnyit!), majd letakarva félretesszük. A lisztet a 8 dkg vajjal elmorzsoljuk, hozáadjuk a cukrot, a tojássárgákat, kevés sót és az élesztőt is, de csak akkor, ha már jó habos a teteje, vagyis "felfutott". Jól eldolgozzuk és kelni hagyjuk. Ilyenkor érdemes valami jó meleg helyre tenni, én pl. a gázkazán mellé szoktam száműzni, egy bazinagy plédbe csavarva. Próbáljuk kivárni amíg a kétszeresére nő, ezt úgy tudjuk gyorsítani, hogy minél melegebb környezetet biztosítunk az élesztőgombáknak. Bár az az igazság, hogy én nem vagyok túl türelmes típus, de egy óráig mindig hagyom dagadni. Ha addig nem látszik rajta semmi változás, az már az ő baja. Deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, és pogácsaszaggatóval kis köröket szaggatunk.A köröket egyenként langyos olvasztott vajba mártjuk, és egy mély tepsiben szorosan egymás mellé rendezzük. Nekem asszem 5 kupac fért el egymás mellett. Ha egy sort teljesen kiraktunk- ezalatt az egész tepsit értem- szórjuk meg diótöltelékkel. Ezt full készen lehet kapni, elvileg tejjel kéne felengedni, és akkor bejglibe meg ilyesmi helyekre lehetne tölteni. Viszont előnye, hogy jóval olcsóbb, mint a darált dió- aminek megnéztem,20 dkg 847 Ft ba került. Hihetetlenül sok. Persze akinek van otthon diója az 10 dekát daráljon meg és keverje össze 10 dkg kristálycukorral. A tölteléket itt önmagában kell a tészta tetjére szórni majd egy kis fahéjjal hangulatossá tenni. Aki szereti tehet bele mazsolát is, demivel nálunk ezt csak anya meg én csippantjuk, és ez főleg apának készült, most nem került bele. Az egész tésztamennyiségből nekem 2 sor híján kijött az egész tepsi kétszer. Ami viszont vicces, hogy az egész teljesen egy szintre emelkedett a sütés után, tehát gyakorlatilag egy sorból is ugyanez lett volna. Ha megpakoltuk az egészet, 40 percre meleg helyre teszük kelni. Itt már megoldottam a dolgot, egyszerűen bekapcsoltam a sütőt, és letettem mellé. Nah ja, a kétszeresére dagadt, majdhogynem ki is jött a tepsiből. Közepes hőmérsékletű sütőben tűpróbáig sütöttem, ami kb olyan hármas fokozat gázsütőn. Viszont ha nagyon pirul akkor érdemes lejjebb venni, hogy közepe is átsüljön. És nehogy bárki is ottüljön miközben sül( bár télen az se rossz), az illatokból frankón lehet tudni, hogy mikor van kész.

2009. október 21.

ÁÁáá, na végre nem tudom mennyi idő után sikerült megfejtenem az email-kód kombinációm. És végre újra tudok írkálni. Bár a kézi naplóm sokkal szívhezszólóbb, meg jobb meg minden, ez sokkal gyorsabb. És könyvszerűbben tudok fogalmazni. Sajnos elég lassan írok. Gépelni háliastennek gyorsabban. A suliban ma van a Teleki Blanka emléknap, az előbb adtuk le Dórival a kuglófot, amit sütöttem. Jajj annyira szeretnék nyerni!!!! Nagyon. Olyan jó érzés lenne, mintha megkoronáznám az eddigi teljesítgetéseimet. Marcika aranyosan biztatott tegnap, úgyse nyerek. Azért ma reggel alig akarta elengedni a tálalót amibe tettem. Ott hülyéskedett vele. Én meg tök paráztam, hogy véletlenül elejti, és akkor oda a munkám. Azért egy kicsit koppanás volt meglátni a többi kuglófot a könyvtár asztalán. Valahogy azt hitem/reméltem, hogy az enyém ilyen full kiemelkedő lesz... de nem. Egyrészt, eddigi emlékeimben a kuglófforma egy konkrét kis alakzatnak számított, de mint ma kiderült, kicsit összetettebb a dolog. Mert az eddig látottak közül nem volt 2 ugyanolyan formájú. De tényleg. Kicsi, nagy, kerekebb, szögletesebb.... Van választék bőven. Csak abban tudok reménykedni, hogy nagyonnagyon finom, és messze leveri a többit. Mert külsőben szerényebb, mint jópár másik. Volt olyan osztály, aki teletűzdelte az egészet mogyoróval. Olyan mint egy süni. Egy másik müzlivel meg valami almás zselatinos cuccal borította le. XCsöppet gusztustalan. Meg volt egy erősen feketécske darab is, az legalább nem potenciális ellenfél. Kaptam az emlékszámból is, bár nem nagy dicsőség, mert alig van aki nem. A bejáratnál osztották, mint a kampánycuccokat. Mindenkinek a neve mellé oda volt írva, hogy XY úrhölgy. És engem kihagytak belőle. Mert a rejtvény mellé ugyebár már nem fért semmi. És csak hátul az impresszumban lelhető fel a nevem. Úrhölgy nélkül. És ez fáj- miért vagyok kihagyva a mókából? Amíg álltunk a könyvtárban, az egyik lány megkérdezte, hogy modellkedem-e. ÉÉÉÉÉÉN?????????? Nem akartam megkérdezni, hogy ugyan miből következtette ki? De mikor látta a kérdő tekintetem, mondta, hogy a magasságom megvan hozzá. Na jah. A magasságom. Mintha nem lennének még rajtam kívül Xezren 170 felett. Igazság szerint azt hittem kapok valami qurvára önbizalomnövelő bókot, az előnyös testrészeimre/tulajdonságaimra vonatkozóan. Bár szerencsére a magasságommal teljesen megbékéltem, nem akarnék kisebb lenni. Sőt, a sors kezére bízom magam ( vagy inkább a genetikáéra?) ha növök pár centit az se baj. De ne túl sokat, mert azért nehogymár szűküljön a potenciális férfiáldozatok köre.

2009. május 23.


Képzeljétek mindenki, hogy micsoda érdekes történt velem. Szerdán, mikor jövök ki az angolteremből és éppen réka cuccait próbáltam eladni valami csajszinak, hallom hogy valami nagyon mocorog a táskámban, aztán meghallom a fucking love song dallamocskát is, és akkor hihetetlen éles logikám segítségével rájövök, hogy nekem bizony smsem jött. Nagy nehezen előbányászom, és akkor látom, hogy megszületett az unokatesóm!!!! Bizony, Szegedi Lottinak hívják! :) Kicsit furcsa, de tényleg ez a neve. Bár Júniusban meg egy Hella is érkezik majd, úgyhogy miért is beszélek furcsaságokról... Aztán csütörtökön bementünk suli után a kórházba, és meglátogattuk őket. Aranyos. Nagyon kicsi- meg az is furcsa volt, hogy még sosem láttam ilyen friss babát. Mert ha jobban végiggondoljuk, csak 2 napos. Ilyen elég piros kis éretlen színe van. Mint a cseresznye. :)

És még a szemét is kinyitotta. Mónika szerint ilyen kékes barnás, de én nem láttam semmit. Ma jönnek haza, úgyhogy biztosan megyünk majd látogatóba valamikor...

2009. május 2.

Ballagás = 2 takarítás, ?koránkelés?, álldogállás, unatkozás


Elvileg fél hétre kellett volna bemenni. De nem volt erőm. Teljesen becsületesen beállítottam az órám 5:45-re, de amikor felkeltem egyáltalán nem voltam fáradt. Ez így magában tök jól hangzik tulajdonképpen, csak az igazság az, hogy én azért nem voltam fáradt, mert nem aludtam annyit, hogy fáradt legyek. Valamikor 2 után feküdtem le. És tudtam, hogy nagyon meg fogom szívni ha nem alszok tovább, így aztán beállítottam 6:30-ra, és így tovább egészen addig, amíg Marcika be nem robog hozzám 7:19-kor, hogy jajj de szeret engem. Mire belenyilallt az agyamba, hogy na mostmár ténxleg be kéne menni, vagy sohasem jutok be, és kipattantam az ágyikómból. Szegény öcsin láttam, hogy ugyan még csak most kelt, de már baromira unja az agyát. Így elvittem magammal díszíteni. Illetve ezt ígértem, de csak annyi lett a dologból, hogy mi takarítottunk ösze, mert mire odaértünk, már mindennel végeztek. Szegénykét majd jövőre megpróbálom a Tényleges díszítésre bevinni. Az egész igazi ünnepség kb fél 11 után kezdődött, és BAROMI hosszú volt. Szörnyű unalmas és fársztó. Nemtom hányféle díjat adtak át, de mindegyiknél elmodták a díjazottak egész életét. Hogy milyenek, mit csináltak a telekis éveik alatt- ami a suli hasznára volt, és melyik évben milyen versenyen vettek részt, és hányadik helyen zártak. Grrr... Viszont mint minden évben megállapítom, a virágkészlet egyre egyoldalúbb, (talán kevesebbnek nem kevesebb) Amikor még kodályos voltam, az emberkék olyan extra virágokat hoztak, hogy csak néztünk... Mára az orgona a maximum kb. Ami nem baj, mert szép, meg illatos, csak más is lehetne mellette. A végén én jelentkeztem takarításra,és nem akartam, hogy szegény Theisz még jobban szívjon, így ottmaradtam, bármennyire is nem volt kedvem. A rohadt fenyőágak totál összeszurkodták a kezem. :(
Délután öcsivel tollasoztunk, és mikor már a harmadik passznál futottam át a fél pályán, hogy visszaüssem a tőle 3 lépésre lévő labdát, bepöccentem. És közöltem, hogy oké, akkor egymás ellen játszunk. Nem nagyon tetszett neki, de a végére egészen megszokta, sőt már ő kérte, hogy játsszunk így. Találtam a hűtőben 3, ..hogyismondjam..nem egészen friss főtt krumplit, amiből most muffint sütök. Nagyon finom illatja van, csak a sütő miatt meg piszokmeleg van. De jók lettek.
Valamiért most estefelé pont be volt kapcsolva a Tények, és hallottuk, hogy valami fazont fejbeverte a szobatársa a SOTE-n egy sámlival. A pasi meg meghalt laza fél nap múlva. És igaz,hogy májrákja volt, de akkor is. Ez azért elég kellemetlen. Ilyen őrültekkel se akarnék összezárva lenni.
Amúgy a bulival most nemtom mi van. Azt se tudom, hogy Zsuzsi mit akar. Meg azt se, hogy én mit szeretnék. A tuti az, hogy holnap megyünk erre az agárdi hal-vad-pálinka fesztiválra, úgyhogy szerintem majd akkor fogunk beszélni. Remélem, hogy rá tudom venni apát, hogy lebiciklizzünk, mert nekem tök nagy kedvem lenne hozzá...:) Vagy amit szoktunk mondani, ne legyen nyafka, vagy ráuszítom a niggercsávót a Snickersreklámból. XD
Tanulnom is kéne... bizony, holnap majd délelőtt azt még mindenképpen kéne. De most megyünk pinyózni apuval.
Holnap meg anyáknapja. Remélem anyának tetszeni fog a könyv. Vagy legalábbis úgy tesz...

2009. május 1.


Áhh, tiszta fáradt vagyok, ami nevetséges, mert nem csináltam egésznap SEMMIT! :D Rég éreztem ennyire haszontalannak magam. Reggel negyed tízig audtam, ami bazinagy rekord. Szerintem egy éve nem aludtam még ilyen sokáig. Vagy kettő. Aztán felkeltem, nem túl sokkal később apa is.A tegnap esti pinpong nagyon jó volt, pedig az elején féltem egy kicsit, hogy mi van ha túl béna leszek, és megszakítom a munkatársai játékát. De talán annyira nem volt vészes. Sőt nagyon is élveztem. :) Aztán kb délre sikerült indulásnyira összeszedni magunkat. De szerintem tőlünk már ez is nagyon szép apával. Basszus legalább másfél órát ültünk a dugóban, ezt mind pesttől velencéig. Ott megnéztük, amit a festő alkotott, és hogyismondjam... a kerítés ZÖLD. Naggyon zöld.

2009. április 29.

Ha még érteném is....


Nem is tudom... anyámnak valami nagyon nagy baja van. Baromira idegesítő, hogy napok óta nem tud egy rohadt normális szót felémszólni. Csak idegeskedik meg veszekszik( ahogy az öcsém mondaná, olyan, mint Kati néni- értsd ha neki rossz kedve van, akkor mindenkinek legyen az). Na mindegy, remélem hamarosan abbahagyja. A muffin amit tegnap csináltam, rohadtjó lett. Nekem baromira bejött. Annyira ...nem is tudom milyen. És engem a bennemaradt nyers részek se zavartak ( nagy hibám, hogy nem szeretem ha a dolgok a minimálisnál jobban megbarnulnak, így nagyon hamar kiveszem, főleg ha nekem készül), mert tök olyan volt, mintha valami krém lenne. Vicces. :D. És fincsimincsi.

Jajj Réka ma annyira aranyos volt, és elhozta nekem azt a muffinvarrós praktikaoldalt fénymásolva, amit még tök régen néztünk anyuval, hogy majd meg kéne venni. És soha nem mondtam neki. :) Csak úgy magától eszébejutott... Olyan aranyos, látszik, hogy ismer.
Erről jut eszembe, hogy holnap megint megyek apához. Nagyon szeretek ott lenni. Olyan jó. Csak a tisztaságra kell nagyon figyelniXD
Ma leosztályozták a LottóKört, és........ttádámmm--->A múltkori 3:38 helyett most 2:58!!!!!!!!!!!!!!!!! Ergó, ha lenne hatos, akkor még azt is megérdemelném. :) De az ötössel is rettenetesen boldog vagyok.
Azon gondolkodtam ma, hogy az érettségi szünet alatt ki kéne menni Velencére partizni egyet, csak ma a spanyoltanárnő kicsitkeresztbetett, mert kitalálta, hogy van pár szabad órája hétfőn, és milyen klassz lenne ha spanyolórát tartana. Először azt hittem csak viccel. Aztán már nem. Az egészet az enyhítette egy picit, hogy Csilla és Anett kitalálták, hogy csináljunk spanyol kajákat és hozzuk be. Én kaptam az cukrosnéni szerepét:) Benisné javaslatára. Azért nagyon bírom a csajt. Meg mellesleg ő volt az egyetlen, aki felajánlotta, hogy korrepetál a sok hiányzás után. Azért se lehetek elég hálás.
Holnap biosznagydoga...készülni kéne. Mondjuk az ökológiát bírom, legalább azzal nem lesz gond remélem.
Most fejeztem be az FF puncsos sütit. Tök jó lett, csak a végén a csokidíszítésnél véletlenül lelöktem az edényt-alig bírtam elkapni. A kanál viszont gyönyörű ívben kipattant és keresztülszáguldott az atmoszférán, közben bőszen szórván a spermáit. Többek között rám, a padlóra, de ahogy láttam jutott a szekrényajtóra is. Így a csuklóm most bazira fáj, pedig csak picit égettem meg, mert oda nem túl sok jutott. Na majd kíváncsi leszek holnap apa véleményére is. Elvégre ez az ő amolyan utónévnapi sütije....

2009. április 28.

I do anything!!!!!!!!!!












Áh tiszta jól kialudtam magam tegnap...:) Appunál. Miután megvacsizott kitalálta, hogy nézzünk valami filmet. Én meg jobb ötlet híján belementem, pedig nagyon szívesen tollasoztam volna, hiszen nem a semmiért cipeltem fel az ütőket. Illetve akkor még azt hittem. Befeküdtünk az ágyba és kiválasztottam a Twilightot. Nem is gondoltam volna, hogy megvan apának:). Annyit hallottam már az egészről- hála a drága twilightmániás osztálytársaimnak, hogy már itt lett volna az ideje, hogy bármit is tudjak róla. Kb. 10 körül elaludtam és egészen reggelig fel se keltem. Naggyon jó volt. Sok gyével. Utáltam a tudatot, hogy menni kell a SOTEra, és főként a mérés gondolatától lett hányingerem. Valahogy sérti a becsületem, vagy a nemtommim, hogy kell, mert ez így olyan, mintha nem lehetne megbízni bennem. Ezzel együtt már én is csak olyan vagyok, mint a többiek. Fura dolog. Szerencsére most nagyon megnéztük, hogy hova parkolunk, így legalább kerékbilincs nem várt minket.




Hazafelé a vonaton csupa külföldivel utaztam a biciklitárolóban. Valami öreg nénike odajött és elkezdett pampogni, hogy mondjam már meg az egyiknek, hogy ez a kocsi még pont nem Keszthelyre megy, hanem asszem Kanizsára. Erre én odamegyek, és halál bájosan elkezdem magyarázni a legjobb angoltudásommal a helyzetet. Csak néz, szerencsétlen egy kukkot se értett abból amit hablatyoltam neki, csak akkor még azt hittem, hogy azért mert a vén banya teljesen egyszerre szövegelt velem, csak éppen magyarul. Ugyanolyan hangerővel. Aztán kiderült, hogy német és egy szót sem tud angolul. De azért nagy nehezen mégis átült egy másik kocsiba.




Angolon azt hittem elalszok. Szörnyű volt. Az a folyamatosan megy lejjebb a fejed, és néha meg felkapod, becsuknád a szemed, de nem lehet túl hosszú időre, mert az elsőpadban ülsz-érzés. Nagyon álmos voltam. De tartok tőle, hogy ma sem fekszem le túl korán. De büszke vagyok magamra, mert már régóta tervezek sütni valami olyan sütit-muffint, ami megfelel az egészséges elképzeléseimnek. Eddig esténként olvasgattam ilyen mindenféle oldalakat, de nem nagyon volt olyan ami tetszett, így ma eljött a cselekvés ideje! Pár napja szereztem rozslisztet, és nagyon ki akartam próbálni. A gáz csak annyi volt, hogy mire hazaértem a zöldséges bezárt, az almáim meg mind megettem. Így a mamától kellett kölcsönkérnem, ami elég gázosnak tűnt, tekintve, hogy nem nagyon beszéltünk azóta, hogy megsértődött. De végülis nem volt semmi, tök rendes volt. Így megsütöttem. :) Életem első teljesen saját sütijét:D. Majd holnap fogom megkóstolni, és ha finom akkor majd felteszem. Tiszta izgi...





Ma már annyira se éreztem a lábam futáskor, mint tegnap, így ez nagyon jó volt. Próbáltam megtalálni ebben is a szépséget, mert azt mondják ez nagyon fontos, így gondolkodtam, meg énekelgettem meg angolul szövegeltem. Mindezt természetesen magamban. Néha pedig ábrándos tekintettel körbetekintettem, és végig keményen küzdöttem a bazierős szembeszéllel. Kivéve mikor valahogyan hátszéllé változott. Minden jól ment, míg az orvosi rendelő előtt meg nem botlottam a járdaszegélyről lelépve, és esküszöm azt hittem szembekapom a betont. De valahogy nagyon ügyesen tompítottam az egészet, és mint a macska a 4 talpamra estem. Viszont a csípőm kirántottam a helyéről az tuti, mert onnantól már korántsem éreztem magam olyan komfortosan, mint az elején.







Most néztem meg az összes kórházi paródiát,amit még anno csináltunk. Szakadtam. Annyira ismerősek és viccesek és mégis mintha először nézném. Olyan régen volt. És emlékszem, hogy kb. az az este-az az 1 óra volt a legvidámabb. Amilyen gonoszul kiparodizáltunk mindent, annyira valósághű az egész.






2009. április 22.

Qué ayudarles arroz con leche? - No, no quiero. -Lo siento mucho.




Elég kis laza nap volt a mai, tulajdonképpen csak 4 órám volt. Tesin haláli volt, ahogyan Mányok rohant ki a csattanásra. Persze sajnáltam, mert ahogyan anya mondta, valószínűleg nem akarja a nyarat börtönben tölteni. Futásra az időm alapján hármast kaptam volna, kicsit vicces ahhoz képest, hogy naponta futok mostanában. Az biztos , hogy az állóképességem javult, mert egy ilyen kis 6 perces cucc után máskor már meg akartam volna halni. :) AZ IGAZI FÉRFI JELLEMZŐJE A TŰRŐKÉPESSÉG!


A töridoga viszont kegyetlenül szar lett. Nem tom, hogy több idővel jobb lett volna, de rohadtul nem erre számítottam. "Nem esszétípusú kérdések lesznek ne aggódjunk". Hát rohadtul nem aggódtam. Nem tudom hol van a Fekete Zsuzsa által annyit emlegetett maximalizmusom,de mostanában nem nagyon sikerülnek a dolgaim. Vagy ahogyan neki mondtam: "Rengeteg mindent csinálok, csak nem azt amit kellene." A matek amit kedden írtam, hát remélem lesz kettes. Bár az egyesnél tulajdonképpen nem sokkal jobb, sőt majdhogynem rosszabb is a kettes. Vagy nekem úgy hangzik.


A churros, amit spanyolra csináltam, tiszta jó lett, és ízlett az emberkéknek, ami jó, mert "beletettem a szívem-lelkem". :) A tanárnő hiányolta a dolog chocholate részét, ami amúgy nekem is eszembe jutott, hogy lehetne bevinni ilyen kis nemtommiben forrócsokit, és abba mártogatni, de valljuk be, hogy az azért elég undorító lett volna, az x-edik ember után. Majdnem olyan, mint amit anya mesélt a templomból, amikor véletlenül beragadt a kajálós részre- és mindenki egy borospohárból iszogatott, közben persze forgatták körbe. Neki szerencséje volt, pont nála kezdtek új poharat.


Jah és mivel többen is kérték a receptet, közzéteszem itt:




CHURROS


2.5 dl tej


1 evőkanál cukor


1 csipet só


5 dkg margarin/vaj


12 dkg liszt


4 tojás




A tejet, vajat, cukrot, sót összeforraljuk, majd a gázról levéve belekeverjük a lisztet, amg egy jól összeállós, viszonylag sima kis masszát nem kapunk<--- ez az égetett tészta. Ezt ezután átborítjuk egy műanyag keverőtálba, és kihűtjük. Ez nagyon fontos, mert ha melegen tesszük hozzá a tojást, állítólag valami történik. Ha viszonylag kihűlt, akkor EGYESÉVEL hozzáadjuk a tojást,és a robotgép csavaros-asszem dagsztóspirál részével kikeverjük. A következő tojást csak akkor adjuk hozzá, ha az első már elkeveredett. Ezután nem nagyon ajánlatos sokáig állni hagyni,mert valamiért ez se jó tésztának (megbarnul vagy nemtom), tehát habzsákba töltjük, az olajat felforrósítjuk, és kis csíkokat nyomkodunk bele. Ne legyenek túl kicsik és vékonyak, mert hamar megsülnek, és nem finomak. És gyakran nézegessük, mert nagyon hamar elkészül, főleg a végefelé. Ezután itatóspapírra tesszük, és fahéjasporcukorban meghempergetjük :).

2009. április 18.


Ha kocsis sztorikat kéne mesélni, már profi vagyok. Valahogy nincsen szerencsém ezekkel a négykerekű világotmegváltó találmányokkal. Ma éppen boltba készültünk anyuval, és ő előrement. Már a lépcsőházban látom, hogy Marcikával valamit nagyon csinálnak, gondoltam is , na basszus megint lemaradok a balhéról. Feleslegesen aggódtam, mert mikor odaértem, rögtön befogtak 3. autótolónak. Valami nagyon hülye pont úgy állt be a garázs mellé, hogy rányílt az ajtó..és be is akadt. Ergó se fel se le.De velem se mentek sokkkal többre. Anya végig azon siránkozott, hogy mennyire összekarcoljuk az autót, és neki nincs pénze kifizetni. Aztán elvitte gyalo a suliba Marcit, engem meg felküldött, hogy ébresszem fel apát. Nem mondom nagyon boldog volt, mikor tegnap 3 körül ért haza. Lebattyogtunk, és mondta, hogy ő megtolja az autót, énmeg közben nyomjam fel a garázsajtót. Próbálkoztunk, de nem bírtam elég gyorsan csinálni, ezért az ajtó és az autó ismét találkoztak, ezúttal a lámpa tört össze. Aztán kb. harmadszorra már fel bírtam tolni, akkor reccsenés, és a garázs-amúgy távirányítós rendszere pattant ki a sínből. Szegény anya nagyon sírt mikor visszaért, hogy miért azt ugyan nem tudom, hiszen nem mi vagyunk a hibásak. Még délelőtt, mikor a zöldségeshez mentem, még ugyanúgy volt minden ahogyan hagytuk, de mikor visszaértem már nem volt ott a kocsi! Apa tanácsára, óvatosan kimentem, és benéztem a garázsba, hogy megvannak e még a bringák. Minden érintetlen volt, úgyhogy az emberke vagy nagyon süket volt, és nem vette észre, vagy azt hitte, hogy lekakilta egy madár. Ha valaki nagyon bamba tökre olyan a piros autón a bazihosszú fehér csík.


Ma van a víz világnapja. Jövőhét szerdán meg a földé lesz. Én próbálok vigyázni meg lyenek, most jut eszembe, hogy a biológia cuccosomat is be kéne fejeznem,meg elkérni Lilitől a talajos kérdéssort. Időm, mint a tenger...


Basszus, holnap megyünk Pápára, és nem varrtam plusszmuffint. És csak egy van, amit oda lehetne adni...

Amúgy a spenótot az ebéd emlékére raktam fel...nekem ízlett, volt kitől örökölnöm a főzési technikát

2009. április 17.


Basszus az előbb úgy elkezdett szakadni a jégeső,hogy megijedtem és rohantam ki az erkélyre, hogy beszedjem a muskátlikat, mert elég élénk emlékként maradt meg bennem, amikor tavaly egy hasonló eset alkalmával megtörtént és természetesen én voltam a hibás. Okos ember a sírig tanul. Vagy ahogyan Ponácz mondaná, okos ember mások hibáiból tanul, hülye ember a sajátjából sem. Marcikával megint próbálkoztunk tollasozni, de annyira fújt a szél, hogy totálszar volt.
Ma amikor a temetőnél jártam, pont jöttek el az emberek, valami temetés lehetett. Erről valahogyan eszembe jutott, amikor a Kill Bill 2-ben a csajt élve eltemetik. Arról meg az, hogy mit csinálnék, ha engem valahogyan leütnének (mellesleg elég rossz a környék- sok gipsy meg minden), és egy koporsóban kéne felébrednem. Ami már nyugalomba van helyezve. Ettől valahogyan elfogott a rosszullét, és kb teljesen átértékeltem az életem, röpke 3 másodperc alatt. Nem jut nagyon semmi az eszembe, azon kívül, hogy tudnám, hogy nagyon nagy gáz van, mert nem tudom magam kiszabadítani, mint a Kill Billben a csajszi( igaz nem tudom pontosan, hogy kiszabadította e magát, mert odáig még sosem jutottam, hogy végig megnézzem, sőt az 1-et se láttam). Nem kiabálnék, mert csak hamarabb elfogyna a levegőm, valószínűleg csak sírnék, és nagyon sajnálnám magam, és főként azt, hogy elbasztam az életem hülyeségekkel. És, hogy nem mondtam , hogy szeretlek azoknak akiket szeretek. Úgyhogy nagyon szeretlek titeket!!!
Nagyon kéne tanulnom, mert a törinagydogára még semmit sem tanultam. És elhatároztam, hogy addig nem nyugszom amíg el nem megyek valami koncertre, és össze nem szedek valami nagyonhelyes alterfiút. Végülis, az ember ne legyen telhetetlen, érje be a nem teljesen elképzelttel is. Zsuzsi te tudod miről beszélek nem? :) Amúgy ezt az Ákosos dolgot se bírom csak úgy leszarni, csomószor eszembe jut mindenféle hülyeségekről a bunkója, de sajnos asszem többször már nem kéne lealáznom magamat... Pedig sokszor úgy érzem képes lennék felhívni. Tök szívesen találkoznék vele. Csak mint barát. Semmi több. De asszem a pasik ezt a fogalmat nem ismerik sokszor. Tiszta baromság...

2009. április 16.


Nagyon jó volt suliba menni, rohadtul hiányzott már. Punnyadásból is megárt a sok. De meg ám. Angolról elkéstem, dehát sajnos ez nem újdonság, mindig elkések. Szerencsére már nem is kérdez semmit soha, csak good morningot kíván. Aztán KisIldi kiosztotta a kémiámat, háát hármas lett. Jobbat vártam, konkrétan ötöst, de mivel 2.5 ponttal jobb lett mint Lilié, így végül is nem bánt annyira a dolog. Hülyeség , de elégedettséggel tölt el. Eddig csak ötöse volt... már nem. Fúú, ez most rohadt szemét dolog volt. Na mindegy. Viszont kaptam jegeskávét!!!!!!!!!!!!! :) Méghozzá hármat!!!! És leértékelve!!! Egyre jobb, vagy ahogyan Kovács mondaná, ez olyan halmozásos fokozás. Késő van, fáradt is vagyok, le kéne feküdnöm. Remélem holnap meg kapom a matekom,és az nem ilyen ötöstvártamdehármaslett kategóriába fog esni. NEM AKAROOOM!!!!!!!!!

Nem tudom, de szerintem parfümöt használni, vagy valamilyen illatot magunkénak "tudni", csak őgy van értelme, ha 1 kilót magára locsol az ember. Én pl imádom, amikor megkérdezik, hogy minek van ilyen vattacukor illata?, mert akkor mindig tudom, hogy az belőlem árad. És mindig kijavítom, hogy ez csokissüti. Ma megyünk fel a lépcsőn kémiára, és Bia megszólal mögöttünk Lilivel, hogy Tiszta kókuszillatvan, én meg csak vigyorogtam, hogy az bizony én vagyok, és bizonyításképpen odadugtam a melleim az orra alá.

Amúgy nem tudom miért van mindenhol az nyomatva, hogy amikor ezek a klafa kis emberek futnak, minden ilyen csudijó, és ők könnyedek, kikapcsol az agyuk, megnyugszanak, és egyáltalán, mennyire frankón pihentető ez az egész. Hát nem tudom, hogy velem van e a baj, de én rohadtul nem ezt érzem. Én szenvedek, mint a kutya, mert majd szétrohad a lábam néha úgy fáj, de a fő probléma az hogy UNOM! Annyi értelmesebb dolgot csinálhatnék helyette... Ma pl. a menhely és a cerbona közti úton jött szembe velem egy hajléktalanféleség, és megkínált egy kakóscsigával, hogy jobban menjen a futás. Tiszta aranyos, bár őszintén szólva örülök, hogy csak kakaóscsiga volt, nem drog vagy mittomén más. Udvariasan visszautasítottam, mondván, hogy nem szeretem. Szerencsére nem ellenkezett túlságosan.

2009. április 15.

Tiszta fáradt vagyok, vagy is inkább mindenem fáj. Amikor futásból hazaértem, gyakorlatilag bevonszolni alig bírtam magam a fürdőbe vagy az ajtón. Valamiért rohadtul nem jó a hátam. Nagyon lustulok mostanában. Utálom amikor ilyen vagyok, de legalábbmostmár jön a suli és akkor nincs lazítás. Tiszta nyári vagyok, az összes körmöm málnaszínben pompázik, és naptejjel kenegetem a pofázmányomat, nehogy leégjen. Marcival délután tiszta jót tollasoztunk, iszonyú édes ahogyan vetődik a labda után. Remélem holnap nem írunk, mert kb a házidoga volt amit egész húsvét alatt csináltam a sulira. Amúgy nuku. Totál semmi. Basszus Zsóka is hívott tegnap, hogy mégiscsak lesz órám... Nem akarok menni, valahogy nagyon el kéne lógni. Remélem tudok majd koncentrálni holnap, elég furcsa lesz ennyi idő után suliba menni.
Tiszta furcsa, de reggel mikor hajat mostam, hirtelen eszembe jutott, hogy pont egy hete lövettem ki a fülemet, tehát ma ki is cserélhetem. Tiszta jó, végre ő is homerunningolt. És egyenlőre nem fáj.

Az előbb a zöldségesnél a nénika férjeik urulógiai problémáikat tárgyalták, hát nem mondom szuper volt hallgatni. Viszont kaptam egy rakat tökjó almát. Amióta a kórházban kitalálták, hogy alacsony a vércukrom, és egy egész délelőtt azon rettegtem, hogy mikor jönnek, hogy mérés, és persze nekem megint alacsony lesz, mert nem vagyok hajlandó teát inni, csokit enni meg mégjobban nem, éspersze ez nem normális állapot,és akkor mindjárt kapok egy cukrosinfúziót! Egyszer, csak egyszer mondták el a tüneteit az egésznek, azóta rögtön tudom, ha alacsony. Tulajdonképpen elég egyszerű a dolog, rohadt szomjas az ember, és akármennyit iszik, nem lesz jobb. Meg icipici bambultság,plusz néha ilyen fejfájásféleség. És a vicc, hogy tökegyszerűen megszüntethető, csak eszik az ember egy kis almát vagy bármit és minden oké. Mondjuk meg is kell szüntetni, mert állítólag be lehet kómálni tőle. Azalatt meg pusztulnak az agysejtek. Azt pedig nem szabad hagyni.

a szünet utolsó napja ami másoknak már sulinap


Szép az élet, pláne ha az ember teobrominokról keresgél egy nyomorult kémiaötös miatt. Bár az is igaz, hogy komolyan megfordult a fejemben, hogy el kéne kezdenem kávézni, mert annyira jót olvastam róla mialatt a koffeint keresgéltem, hogy rosszat nem is. XD Na ez rohadtul értelmetlen volt , de így van. Csupa pozitív hatás. Nem tudom, hogy a jegeskávéban mennyi koffein van, de remélem a napi 1liter meg teszi a hatását. Viszont most olvasom, hogy a teobromin rohadtul ártalmas a háziállatkáknak, ergó nagyon nem kéne nekik adni. Basszus, Manócska mindig kapott tőlem csokit, meg csokis sütit is ha éppen azt eszegettem... Mondjuk semmi extrát nem produkált utána.