Céklás waffel parmezánnal

"Ha ezt apa látná, tuti agyoncsapna" -  csak ez járt a fejemben, amikor éjjel fél kettőkor sétáltam haza az elnéptelenedett utcán. Szinte hallottam, mit mondana. "Egy fiatal lány ne mászkáljon éjszaka egyedül."
És igaza lenne. Naná. Nem mint mindig, de... mint sokszor. 
Mentségemre szóljon, hogy megpróbáltam. Azonban iszonyú hideg volt, én meg kissé alulöltöztem (jó szokás szerint), és révén, hogy ekkor már csak villamospótlók járnak, úgy számoltam: gyalog előbb hazaérek. (Hozzátenném, valóban így volt.)
Fejben már végigvettem az összes védekezési módot, amit csak ismerek, és reménykedtem, hogy a miniszoknya ellenére nem tűnök potenciális lehetőségnek. De hála a női agy csodálatos barázdáltságának, bőven volt időm közben az estét is végiggondolni.

"Egyszerűen nem etikus a kapcsolatunk. Így vagy vissza kell szorítani hivatalos keretek közé, vagy a lakásban tartani. Hiszen az olyan meghitt, nem?" 

Tényleg ezt mondta? Jézusom.
Én pedig belementem? Méginkább jézusom.

Bár... valószínűleg így volt a legjobb. Hiszen ismerem magamat. Ismerem, mint a rossz pénzt.
Ha nem mentem volna bele, folyton azon gondolkodnék, hogy mi lett volna ha. Ha mégis. És kombinálnék agyba-főbe.
Az elején úgy számoltam, hogy ez nem jelent semmit. Mármint ha igent mondok. Hiszen egyszer igen, kétszer igen, ameddig csak tetszik. És ha mégsem? Ott szállok ki, ahol akarok. Ahol csak akarok.

Az a bizonyos pont pedig itt van.
Mert szép volt, jó volt, de azt hiszem ennyi elég is, köszönöm. Tudjátok, az a bizonyos múltkor leírt összemelegedés utáni menekülés.
Itt már kifejezetten örültem, hogy így alakultak a dolgok. Meg hogy nem aludtam ott. Mennyivel jobb egyszerűen lelépni, mint könnyesen magyarázkodni, nem igaz? Meg különben is, milyen viszony az, ahol még az utcára sem lehet együtt kimenni?! Bár az azért aranyos volt, hogy 2-kor felhívott, hogy épségben hazaértem-e.


Szóval ebben a békés hitben voltam egészen vasárnap estig, amikor is csörgött a telefonom. Kissé aggódva vettem fel, amikor felismertem a telefonszámát: el sem tudtam képzelni mit akarhat. Magamban imádkoztam, hogy csak azt ne javasolja, hogy menjek át. És nem.
Felhívott, mert eszébe jutottam.

Felhívott, mert eszébe jutottam!?

Tessék?!
Hogy a jó istenbe jön ez össze a ne bonyolódjunk össze érzelmileg című történettel?

Azért a sztorizgatáson kívül hoztam receptet is.
Mert az úgy jó. A kettő együtt.
Egy klassz reggelit, mert mostanában elkezdtem kísérletezgetni különféle izgalmasabb alternatívákkal is, mint a zabkása. És nagyon jók. Nagyon-nagyon finomak.
Mint ez a waffel. Vagy gofri. Ki hogyan nevezi.
De nem is lényeges. Az már inkább, hogy aki szereti a céklát, az feltétlenül próbálja ki.* Hiszen van annál szebb, mint mikor még melegen gőzölögve felvágod, és a villa nyomában húzódik egy szép hosszú sajtcsík?

*Aki nem szereti, az ezt sem fogja. Én próbálom apát térítgetni -pl. céklás csokis süti- , de nem sok sikerrel. Mindig azt mondja, hogy utálja azt a földes ízt. Szégyen.

Hozzávalók 2 személynek:

0,5 dl rozsliszt

1 dl "zabpehelyliszt" (=zabpehely durvára őrölve)

3 csipet só

fél mokkáskanál hagymás bors

1mokkáskanál szódabikarbóna

1 evőkanál olívaolaj

1 tojás

6,5 dkg cékla

3 dkg parmezán

1 teáskanál apróra vágot rozmaring 
1 maréknyi friss csíra

1 dl tej + 0,2 dl víz

pici balzsamecet

A száraz hozzávalókat összekeverjük.

A céklát és sajtot reszeljük le a reszelő nagylyukú részén, majd keverjük össze a rozmaringgal, csírával, tojással, olajjal, tejjel, vízzel és balzsamecettel. Óvatosan dolgozzuk masszává a 2 tál tartalmát, hogy viszonylag nedves, de nem folyós masszát kapjunk.

Melegítsük fel a sütőkészüléket, majd néhány perc alatt süssük készre a waffeleket. Melegen, salátával tálaljuk!


Ötlet: Lunchboxbunch

Borsós mentás muffin (tökmagliszttel)

Első hó. (Szerűség.)
Hétfő reggel negyed nyolckor, éppen az uszodában csápoltam (igen, én ilyen szorgalmas gyerek vagyok), amikor az óra irányába vetett reménykedő pillantásom megakadt a földtől plafonig üvegen. Azt hittem rosszul látok. Szakadt a hó. Kell-e mondanom, hogy sokkal jobb kedvem lett? Hóesésben nem lehet nem mosolyogni. De sajnos azon sem lepődtem meg, hogy mikor 8-kor kijöttünk a medencéből, már se híre se hamva nem volt az eseménynek. Túl szép lett volna térdig érő hóban hazamenni. :)
Hogy tavaly mikor hullott le az első adag fehér pehely, azt nem tudnám megmondani, arra viszont pontosan emlékszem, hogy spinningen szenvedtem, amikor az utcai lámpa fényénél feltűntek az apró szemcsék. Az is kifejezetten ösztönzően hatott. :P

És nem tudom, hogy a hideggel jött-e valami a levegőben, de az életem döbbenetesen felbolydult. Mintha kifordultam volna önmagamból. Idézőjelesen jó értelemben.

1. Egyrészt elkezdtem kávézni. Nem egy jó szokás, de... annyira finom. És áraszt egy otthonos melegséget. Ahogy a kezembe fogtam az első gőzölgő csészét (7 év után először!), megtelt a fejem emlékekkel. Ahogyan ülünk a barátnőmmel a régi konyhájukban, a szokásos péntek estére választott hororr után kissé még dobogó szívvel (csak és kizárólag éjfél előtt, mert úgy valamiért kevésbé éreztük félelmetesnek) kortyoljuk fehér bögréből az édes, tejes nescafét, felkészülve a szintén szokásos utána választott romantikus lányregényre. Mert mi így toltuk. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy azok voltak a legboldogabb éveim.
És iszonyúan hiányzik.
Talán ezért olyan jó érzés minden egyes korty. Tömény nosztalgia. Azt mutatja, hogy lehet jobb. Boldogabb.

2. Házon kívül ettem. Méghozzá falafelt. Este. A lángososokat idéző tömény olajszagban. ÉN!!!!  Még most is bűzlik a hajam.

3. Alig tanultam. Helyette vásároltam. Meg szórakoztam. Fél 1-re értem haza, egy kis vodkától fejbevágva. (Na igen, aki sohasem iszik, azon a legkisebb mennyiség is meglátszik.)

Mindezt egy pasi miatt. Vagyis vele.

Anya azt mondta aranyba kéne foglalni. 

Hozzávalók 5 db-hoz:

1,25 dl rozsliszt

1,25 dl tökmagliszt

1 csapott teáskanál szódabikarbóna

2 csipetnyi só

feketebors

fél teáskanál fehér mustármag (porítva)

15 friss borsmentalevél

2 dl fagyasztott borsó

1 dl tejsavó

1 evőkanál olívaolaj

1 teáskanál balzsamecet

kókuszzsír, a formák kikenéséhez

A rozs és tökmaglisztet, szódabikarbónát, sót, fűszereket egy nagy tálban rázzuk össze. A nedves alapanyagokat egy másikban szintén, majd vegyítsük a kettőt. Legutolsó mozzanatként szórjuk bele a fagyos borsót.

Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. Kenjünk ki pálmazsírral 5 db szilikonformát, osszuk el bennük a tésztát, és süssük kb. 25 percig.

Forrás: Bittersweet

Meglepetésbuli, mert az már annyira jól megy

Imádok szervezkedni.
Ez valószínűleg abból az egyszerű tényből fakad, hogy lételemem, hogy fontosnak érezzem magam.
És ezt ott csillogtatom meg, ahol csak lehetséges.
Ugyan sokszor rosszkor, rossz helyen, de azért tudok "jól is dolgozni".

Specialitásaim a meglepetésbulik.
Eddig hármat főszerveztem, mind jól sikerült. Sőt. Szuper lett.
Mindegyik máshogyan, de az volt. Egyedi, és megismételhetetlen. Persze ez nem rajtam múlt. Vagyis csak kisrészben.
A dolog csodáját a vendégek és persze az ünnepelt adja.
Számomra fantasztikus látni, mennyire meg tud hatni valakit egy ilyen kis dolog.



Ő az anyukám.

Gyönyörű, nem? Ragyog, mert szerelmes. Szerelmes valakibe, akit azt hiszem teljes joggal nevezhetünk családtagnak. Aki szeret minket, és törődik velünk.

Köszönöm Pali. Mindent.

A menüt közösen raktuk össze, ezúton is hálásan köszönöm mindenkinek a segítséget. Zsuszi készített fogpiszkálóra tűzdelt szőlő-sajt-paradicsom nyársakat, Fofi szilváslepényt sütött. Csilla hatalmas hűtőtáskával érkezett: benne hatalmas adagnyi pácolt hús. Éva saslikot csinált, iszonyú aranyos volt, rám gondolva még egy vegetáriánus is lapult különcsomagolva.

Jómagam a legfelső képen látható mogyorós illetve mákos túrógolyókat gömbölygettem (nagyon jó cucc, a belsejük 1-1 szem szőlőt rejt), illetve sütöttem egy naagyon-sajtos pogácsát.


Nagyon-sajtospogácsa: 

30 dkg +3,5 evőkanál liszt

20 dkg vaj

20 dkg reszelt gouda 

7,5 dkg márványsajt

10 dkg juhtúró

1 csomag porélesztő

fél dl langyos tej

csipetnyi cukor

A langyos tejbe beleszórjuk az élesztőt, cukrot és fél evőkanál lisztet, összekeverjük, majd letakarva megvárjuk, hogy felfusson.

Ezalatt a lisztben elmorzsoljuk a vajat, majd hozzáadjuk a juhtúrót, márványsajtot és a gouda felét. FOntos, hogy csak akkor kezdjük el össegyúrni, amikor már az élesztő is benne van.
Letakarva, meleg helyen kb. 1 óráig kelesztjük.
Ha már szépen megnőtt, újra átgyurmázzuk, ujjnyi vastagra nyújtjuk, és szaggatóval kis köröket vágunk belőle. A tetejét megkenjük egy pici vízzel, megszórjuk jó bőven a maradék goudával, és 185 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. 

           ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A helyszíni munkákat (grillezés) kisöcsém és Pali végezték - volt pillanat, amikor azt hittem kigyullad a kert -, így nekünk csajoknak csak a pletyizés maradt. Hmm, elég kényelmes...

És íme a torta. Mert volt torta is, természetesen. (Majd pont én ne csinálnék! Már a jelenlétem is egyenlő egy tortával...)
Szépen felkészültem a szokásos dobosprojektre (az első itt, a legutóbbi pedig itt), mikor 3 nappal a buli előtt anya odaállt elém, hogy úgy gondolja, most nem dobost szeretne, hanem egy nagyon tömény, kívül-belül marcipános valamit. Csokival.
Hoppá. Szeretem a kreatív dolgokat, de... azt is nagyon szeretem, ha úgy történnek a dolgok, ahogyan eltervezem. MOst sem a belső tartalommal volt a probléma. Hanem a borítással. Mert egy hófehér külső felület díszítésért kiált. Mit kiált, egyenesen üvölt.
Azonban ez rengeteg idő. Talán nem is maga az elkészítés, hanem mire kitalálom, hogy mit is szeretnék pontosan ott látni.

Végül ilyen lett. Már töbször eszembe jutott, hogy milyen vicces lenne egy olyan tortát csinálni, amire mindent ráteszek, amit az ünnepelt szeret. Vagy valamiért fontos neki. Képek, pillanatok, emlékek. Ez valami olyasmi.
És mivel a képeket csak kézzel festettem rá, olyan sokáig nem is tartott.

A tészta a jól bevált nagyonkakaós piskóta. Ezt vágtam 5 lapba, és töltöttem meg kávés-csokikrémmel, és marcipánnal. A krém minden rétegben szerepel, marcipán alatt és fölött is, persze vékonyabban, mint ahol önállóan szerepel.
Népszerű volt. 


Kávés csokikrém:

2 nagy tojás

3 evőkanál porcukor

4 evőkanál liszt

10 dkg étcsokoládé (min 60 %)

2 evőkanál kávélikőr

3 nagy evőkanál "tejszínföl"

15 dkg vaj

A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd a lisztet is hozzáadva gőzfürdőben folyamatosan keverve besűrítjük. Ha már elég forró, beletördeljük a csokit is, és addig maceráljuk habverővel, míg fel nem olvad. Ekkor lehúzzuk a tűzről,és hagyjuk kihűlni.

A vajat és a tejszínfölt (nincs rá jobb meghatározás, mert habtejszínt akartam felverni, de a dobozt felnyitva konstatáltam, hogy egy része vízszerű, a másik meg sűrű, kanalazható krém) krémesre keverjük, majd beledolgozzuk a kihűlt krémet. Hűtőben tároljuk.

Így töltöttük együtt a délutánt. Nem mondom, hogy jövőre (túl gyakran nem poén), de talán 3 év múlva ismét itt találkozunk.
Együtt.
Egy dobostorta* társaságában. Hacsak anya ki nem talál megint valami újat.


*Azért azt érdemes megjegyezni, hogy közfelháborodást váltott ki, mikor kiderült, hogy nem a szokásos kis karamelltetejű barátunkat fogják az asztalon látni. Némileg azért remélem kárpótolta őket ez a marcipánkupac, de ígérem, sort kerítünk egy dobostortapartyra is!

UI: Az emberes képekért hatalmas köszönet Fofinak, aki számomra innentől már csak művészkisasszony marad.

Citromfüves - sajtos kenyérfalatkák

Ugyan még mindig meleg van, hál istennek kissé csökkent a hét közepi kánikulához képest. (Akkor aggódtam is, képtelen voltam koncentrálni a tételekre: ültem az elsötétített szobában, ventillátor maxon, egyik kezemben valamilyen legyezőalkalmatosság, másikban a tanulnivaló. Mi lesz így az érettségin! - gondoltam. Ha tudtam volna, hogy mennyire nem számít...)
Szóval napsütés, szellő, a legideálisabb egy kertipartihoz. Mi is valami olyasmit tartottunk: anya családjával utóballagás-érettségiünneplő bulit. (Ami minden tekintetben szuperül sikerült, jól számoltál anya ♥.)
Tekintve, hogy 13 főre azért tisztes mennyiségű étel kell (jó, olyan is volt, hogy 30 embert kellett ellátni), mindenki készült valamilyen aprósággal is előre.

Én aprósütemény fronton lettem beszervezve: készültek diós kiflik (apa barátnője anyukája alapján), és ezek a "pogácsák"/ sörkorcsolyák, vagy ki hogy szereti hívni. (Én az utóbbit ki nem állhatom, nekem olyan közönségesen hangzik.)
A receptet Gyémántkonyhánál találtam, ő pedig Rachel Allen könyvében: ott szódabikarbónás pogácsa néven fut. Nos, az én fejemben ennek semmi köze a pogácsához, sokkal inkább hajaz egy grissinire (csak persze élesztő nélkül). Hiszen mi is az pontosan? Egy egyszerű kenyértésztából sodort rudacska, opcionálisan megszórva ezzel-azzal. De mivel mostanában elég felkapottak lettek a szódabikarbónás villámkenyerek, ennek fényében miért ne készülhetne a tésztájukból grissini?

És ha netán az egészség is szóbakerül, abban is ő viszi el a pálmát. Mármint a hagyományos értelemben vett pogácsához képest, mivel azzal ellentétben ez nem tartalmaz semilyen zsiradékot, a tejsavó pozitív hatásairól pedig ódákat zengenek.

Még kis tündéreink is voltak :)

Ebben a receptben a fő ízvilágot a citromfű és a koriander adja. Eredetileg mindenesre terveztem (ez annyit jelent, hogy bemegyek a fűszerkertembe, és  megnyírok minden "bokrot", aminek szüksége van rá), de a sarokban magányosan árválkodó citromfű önnállósította magát, és hatalmas hajtásokat növesztett (a kavicsok között, hozzátenném). Így esett, hogy miután beleaprítottam egy fél bokorral a "ha már citromban nyomulunk, legyen igazán citromos" indíttatásból egy jó adag koriandermagot is porrá zúztam. (Lehet, hogy ez csak az én perverzióm, de nekem a korianderről mindig a citrom aromája jut eszembe.) 

Persze ha más fűszereket használunk, egészen új ízvilágot kapunk. Ami éppen ugyanilyen jó. Vagy még jobb is. Jelszó: kísérletezés! 
Ez a szép a főzésben. :)


Hozzávalók: 

45 dkg liszt

4 dl író

2  teáskanál só

1 teáskanál szódabikarbóna 

1 csapott evőkanál koriandermag

1 kisebb bokornyi friss citromfű

10 dkg reszelt sajt (érdemesebb karaktereset használni)

A lisztet, sót, szódbikarbónát összevegyítjük, majd beleszórjuk a mozsárban összetört koriandermagot, az apróra vágott citromfüvet. Lereszeljük a sajtot, és az egészet jól összekeverjük. Fúrunk egy lyukat a liszt közepébe, odaöntjük az írót (a hőmérséklet nem számít), és először egy kanállal, majd kézzel dolgozzuk össze. Nem kell "agyongyúrni", de ne is csak félig-meddig. A szuper, hogy ezt nem kell pihentetni, azonnal vehetjük elő a deszkát, ujjnyi vastagra nyújtjuk, majd szaggatjuk. Előmelegített 180 fokos sütőben nagyjából 15 perc alatt világosra sütjük.

Idegnyugtató sajtos kacsák

Vannak olyan dolgok amiket nem tudok megérteni. Soha.
Mint az, hogy miért élvezi valaki, ha bánt. Na nem fizikailag, csak a lelkemet. DE azt baromira tudatosan.
Tegnap este háromnegyed 12-kor arra ébredtem fel, hogy a fejemtől 15 centire ordít a telefonom. (Úgy kell nekem, miért nem elégszem meg a sima pittyegős smsjelző hanggal.) Mivel nem otthon voltam, a koromsötétben hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Vagy hogy fiú vagyok-e vagy lány.
Nézem a képernyőt: csak egy szám. Baromi jó, mit akarhat tőlem bárki ilyenkor?
"Lekapta a lillát csakcsak az ákos"
 ...
MI VAN??????????
Ki a franc az a lilla?
És mi közöm nekem ehhez az egészhez?

Nem értem.
NEM TUDOM MEGÉRTENI.
Miért érzi fontosnak valaki, hogy a volt barátom minden egyes kis kalandjáról tájékoztasson engem? MIÉRT?! Mert ez nem az első alkalom.
Le lehet rólam szállni, NEM ÉRDEKEL.

Majd másnap reggel, miközben a fűszereimet ültetgettem, eszembe jutott a dolog. Megnéztem a telefonom, és ott volt az sms. Akkor nem álmodtam.
Újra elolvastam.
Ki írhatta? Nyilván Ákos barátja, hiszen amúgy honnan tudná a számom. Nézem az írást, basszus ez ismerős. Nulla nagybetű, mondattagolás dettó.

És igen. Később kaptam egy sms-t, hogy kissé ittas volt, és nem tudja milyen okból, de írt nekem.
Talált süllyedt.



Nagyon megköszönném, ha békén hagynál Gera.

Méregcsillapításnak meg egyetek ilyent.
Jó sajtos.
Eteti magát a kis dög.



Hozzávalók:

18 dkg ementáli

15 dkg vaj (margarin nem jó)

1 dl tejszín

2 kávéskanál pirospaprikapor

1 kávéskanál só

25 dkg liszt

fél kávéskanál sütőpor

+1 tojássárgája

A sajtot lereszeljük, összedolgozzuk a vajjal, tejszínnel, paprikaporral és sóval.

Összekeverjük a lisztet és sütőport, majd a vajas masszával tésztává dolgozzuk. Letakarva 2 órára hűtőbe tesszük pihenni.

Finoman lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, formára vágjuk, majd egy tojássárgával lekenjük mindegyik tetejét.

180 fokos előmelegített sütőben nagyjából 15 percig sütjük. Nem fognak nagyon megnőni.

Spenótos - fetás batyu

Napi furcsaságok:
1. A hőmérő 27 fokot mutat. Úgy, hogy minden ablakot becsuktam. 11-től 5-ig utcáramenés sürgősen elfelejtve.
2. Ma kinyitott a strand. Nem viccelek.
3. Aki érettségizik, most csukj be a szemét: már csak 9 nap...

Szóval legjobb ha beletemetkezünk a tankönyvekbe. 

Vagy ezekbe a kis táskákba. 

Szépek, nem? 

Anyu csinálta ♥  Éva kolléganője receptje alapján, én meg elkunyiztam, elvégre mégiscsak 1 háztartás vagyunk :)

Rövidre fogva: egyszerű, és bombabiztos, mint minden levelestésztás recept

                        isteni, mint minden amiben spenót és feta van!!!

Hozzávalók 16 batyuhoz:

1 evőkanál olívaolaj

2 fej vöröshagyma

1 nagy szál póréhagyma

2 gerezd fokhagyma

1 szép piros pritaminpaprika

10 dkg krémsajt

20 dkg spenótpüré

10 dkg feta

2 dl főzőtejszín (elég a 20 %)

só, bors, rozmaring

1 tojás

1 csomag leveles tészta (felengedett)

Az olajat felhevítjük, majd az apróra kockázott hagymát és póréhagymakarikákat aranybarnára pirítjuk. Belenyomjuk a fokhagymát is.

Belekeverjük a krémsajtot, spenótot ( ha leveleset használunk akkor még a hagymákkal együtt fonnyasszuk meg), felkockázott fetát, legvégül a főzőtejszínt. Ízesítsük sóval (ha kell, de a feta elég sós), borssal, apróra vágott rozmaringgal, majd forgassuk össze a felvágott parikadarabokkal. Hagyjuk hűlni, majd keverjünk bele egy tojást.

A leveles tésztát téglalappá nyújtjuk, majd  felvágjuk 4x4-es kockákra. 

Kivajazunk egy muffintepsit, és beleillesztjük a tésztakockákat. A közepébe halmozzuk a tölteléket, majd a 4 sarkát felhajtva és összenyomva, 200 fokos sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük.

Medvehagymás-túrós pogácsa

Már nagyon régóta vágyom pogácsára.
Azt hiszem ott kezdődött a dolog, amikor a cukormentesség elején szembesültem vele, hogy az élesztő beindításához szükséges cukor miatt (mennyiség lényegtelen!) akkor ugrik mindennemű pékárú. Marad a pufirizs meg az extrudált kenyér.
Alap esetben csak ilyeneket eszem, (jó, persze meg-megállok az áruházak frissen sült kornspitzei előtt, de szerencsére mindig sikerül meggyőzni magam, hogy nincs rá szükségem, hiszen nem akarok egy számmal nagyobb nadrágot hordani) teljesen elég is. Azonban most (valószínűleg a "tiltás" miatt, hogy még csak opcióként sem állt fennt, plusz az édesség hiányában beosztható plusz kalóriák örömére) elhatároztam, ha véget ér, pogácsát fogok sütni. Olyan jó kis túrós-krémsajtosat, amilyent Thijséknak is vittem. Hogy medvehagyma is került bele, mindössze a véletlennek köszönhető: Marci szedett nekem egy csokorral a vasárnapi kirándulás alkalmával.

Hozzávalók:

25 dkg teljeskiőrlésű rozsliszt

20 dkg félzsíros túró

10 dkg krémsajt

1,5 mokkáskanál só 

csipetnyi cukor

fél dl langyos tej

2 teáskanál szárított élesztő

kisebb csokor medvehagyma

A sót, élesztőt és lisztet összekeverjük. A túrót jól elmorzsoljuk benne, majd a krémsajtot is beletapicskoljuk. A medvehagymát megmossuk, kemény szárát levágjuk, és belevagdossuk a lisztes keverékbe. 

A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot, a tálba öntjük, és tésztát gyúrunk a segítségével.

Nagyjából 1 óráig kelesztjük, míg nem a kétszeresére, de azért megnő.

Ekkor előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Picit lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, és köröket szaggatunk belőle, vagy felvágjuk négyzetekre (én jelenleg menthetetlenül kockamániában szenvedek). Sütőpapíros tepsire tesszük, majd letakarva hagyjuk kelni még 10 percig (a sütő közelében, of course). A teteje ízlés szerint megszórható különböző magokkal.( Én szívem szerint lenmagot pakoltam volna rá, de sajnos nem volt itthon.)

Nagyjából 20 perc alatt meg is sül. Vigyázzunk, ne süssük túl az alját sem!

A hit, a valóság és egy tál répás-fetás tönkölycsiga

Azt hittem majd jobb lesz. Hogy megkönnyebbülök.
Erre minden csak rosszabb lett. Pedig nem hittem, hogy ennél már nem lehet.
Konkrétan belebetegedtem. Lelkileg. 2 napig nulla étvágy, fejfájás és hányinger. Meg fél napos síelés.
Kíváncsiságból megmértem magam tegnap. Mínusz 4 kiló. 5 nap alatt.
És ezt érzem. Az ágyból is nehéz volt felkelni, nemhogy a suliig elvonszolni magam.
A lábaimon ólmos fáradtság ül. Meg jó pár kék folt.
A lelkemen közöny. Ijesztő mértékben.
Az iskolában beültem a padba, de képtelen voltam gondolkodni. Bármin. Csak néztem magam elé, és azt kívántam, bár ne kéne itt lennem. Bár ne kéne sehol sem lennem. Figyeltem a mosolygó arcokat, és gyűlöltem, hogy nem tudok. Örülni. Felszabadultan nevetni. Még egy erőltetett mosolyra sem telik.

De akkor mi a gyógyír?

Jelenlegi meglátásom szerint az idő.

Meg a "munkaterápia". Kötelességek. Barátok. Hobbik.

Már egy kicsit jobb. Természetesen nem felejt az ember (9 hónapot furcsa is lenne ennyi idő alatt), és a mosolyszünet is tart, de legalább már tudok másra gondolni. Kapok levegőt. 

És megpróbálom belevetni magam a tanulásba. Az majd segít. De legalábbis kitölti az agyam.

Ez a csiga búfelejtés címszóval készült. Még Ausztriában elhatároztam, hogy ha hazaérek, feltétlenül készítek egy ilyent,de ma (örömmel) konstatáltam, hogy nem kívánok édeset. Se kelt tésztát. Ellenben csigát nagyon.
Az egyik könyvemben már volt is egy jelölés.
A tölteléket elegánsan elfelejtettem, de a tésztája némi változtatással jó alapnak tűnt. Ez a fajta túrós verzió nagy kedvenc, szeretek vele dolgozni. Meg olyan finom puha frissen.

Hozzávalók 8 db csigához:

15 dkg liszt

fél teáskanál szódabikarbóna

csipet só

2 evőkanál pálmazsír

7,5 dkg félzsíros túró

1 teáskanál xilit

5 evőkanál tej

A lisztet a szódbikarbónával, sóval és xilittel összekeverjük, majd elmorzsoljuk benne a pálmazsírt. HOzzáadjuk a túrót, tejet, és tésztává dolgozzuk. Nagyjából 1 óráig hagyjuk pihenni szobahőmérsékleten.

2 nagyobb répa

5 dkg feta

kb. 1 evőkanál kefír

2 csipetnyi chili

1 evőkanál apróra vágott friss rozmaring

A répát megtisztítjuk, majd kisebb lyukú reszelőn lereszeljük. Összekeverjük a fetával, fűszerekkel, majd a kefírrel krémszerű masszát csinálunk belőle.

Egy pici mogyoróolajjal kikenünk egy tűzálló tálat. (Nekem 20 cm átmérőjű.)

A tésztát enyhén lisztezett deszkán 2 mm vastag téglalappá nyújtjuk, megkenjük a töltelékkel, majd a hosszabbik oldala mentén 4 egyforma csíkot vágunk belőle. Ezeket fetekerjük jó szorosan, majd félbevágjuk, hogy 2 laposabb csiguszt kapjunk. Nem túl szorosan, de azért úgy, hogy összeérjenek, kirakosgatjuk velük a tálat.

180 fokos sütőben, kb. 25 perc alatt készre sütjük őket.

Szerintem a legfinomabb még melegen, az elmaradhatatlan joghurttal, természetesen... De hogy a ropogós kérgű széle, vagy a szinte még nyers belseje a tutibb, még az utolsónál sem tudtam eldönteni.

Zöldfűszeres-cheddar sajtos grissini

Egy tökéletes kísérő borozáshoz. Vagy éhségűző vacsi előtt. Netán helyette :)

Hozzávalók: 47 dkg liszt

            1,5 dkg élesztő

            3,2 dl meleg víz

            fél teáskanál cukor

            2 teáskanál só

            3 evőkanál olívaolaj

            2 evőkanál méz

            3 dkg friss fűszernövény

            7 dkg cheddar

Egy nagy tálba beleszórjuk a lisztet, a közepébe mélyedést készítünk. Beleöntjük a langyosmeleg vizet, a cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt. Hagyjuk felfutni.

A sajtot lereszeljük, a fűszernövényeket apróra vágjuk. (Nálam ez teljesen vegyes volt, igazából megritkítottam a velencei gasztroládámat. Került bele menta, snidling, rozmaring, tárkony és kakukkfű. Beletettem egy zacskóba, azt pedig csak bedobtam a táskámba. De ezután bármikor, már csak a táskám fölé hajolva is olyan aroma csapta meg az orrom, hogy valami fantasztikus. Szóval csak annyit tudok következtetésképpen levonni, hogy ha az összeállított "csomag" illata isteni, akkor az máshol is jól teljesít majd.)

Ha ez megtörtént, adjuk hozzá az olajat, mézet, sót, sajtot és fűszernövényeket, és gyúrjunk belőle egy kéztől elváló, hólyagos tésztát. Kelesszük egy óráig, míg a kétszeresére nem nő.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

A megkelt tésztát még egyszer jól gyúrjuk át, majd tépkedjünk nagyobb dió méretű darabokat, és sodorjunk belőlük vékony kígyócskákat.(Én az elsőnél aggódtam, hogy úristen túl vékony lesz, de annyira megdagadtak, hogy a második sütésnél már szándékosan még annál is sokkal vékonyabbra sodortam.)

Sütőpapíros tepsire sorakoztassuk őket egymás mellé. Nem kell sok helyet hagyni, mert inkább felfelé nő, nem térfogatban. Pontos sütési időt nem tudnék mondani, mert minden iszonyú gyorsan történt :). 8 perc nem volt, 5-nél pedig azért talán több. Akkor jó, ha a rudacskák kapnak egy rendkívül halványsárga színt. Ennél jobban azonban semmiképp se barnítsuk túl, mert megkeményednek.

A recept Renitől :)

Krémsajtos-túrós pogi

Avagy a világi pogácsa. De csak ez az adag. Már amikor a csereprogram Magyarországi része zajlott, akkor tervbe vettem, hogy Thijs kap egy adag pogácsát a búcsúestén. Csak ember tervez, Isten végez. Iszonyú sűrű volt a program, úgyhogy örültem ha kibírom ép ésszel, nem hogy még süssek is! Szerencsére mi is mentünk, így tolódott az indulás estéjére a sütögetés. Kivételesen nem a hanyagságomból, és "mindent az utolsó pillanatra hagyok/jut eszembe" című jó tulajdonságomnak köszönhetően, hanem csak és kizárólag azért, hogy a lehető legfrissebb legyen :)

Mert valljuk be, a pogácsa magyar dolog. Afféle hungarikum. Mint a pálinka, vagy a gulyás. De szerintem pl. a főzelék is ide sorolható. Mert ugyanaz vele a helyzet, mint a pogácsával: vannak ugyan máshol hozzá hasonlóak, de ugyanúgy, mint mi, senki más nem készíti. És szerintem nem csak én vagyok vele úgy, hogy meglepődök a külföldieken, akiket megkínálunk vele a "végülis jobb, mint a kenyér minden reggelire, meg ha már van itthon miértne" alapon, és meg vannak érte veszve. Hogy mi ez. A mieink pici sajtos kenyérnek hívták, és nagyon szerették. Ez sem vallott kudarcot. :) Se itthon, se ott.( Öcsikém egészen letargiába esett, mikor megtudta, hogy ez bizony nem neki készült. Aztán anya ügyesen úgy rendezte a dolgot, hogy ne férjen az összes bele a dobozba, így kaphatott ő is. Éppen a számítógép előtt ült, amikor bevittem neki, és odanyújtottam a dobozt, hogy vegyen belőle. Rám nézett az arcán tele világfájdalommal, majd dobozostul kivette a kezemből, és nekiesett.)  Pedig elfelejtettem bele sót tenni. De hiába, így jár az az ember, aki este 10-kor kezd el sütni.

Hozzávalók: 42 dkg liszt

                      2 dl tej

                      2,5 dkg élesztő

                      1 teáskanál cukor

                      15 dkg natúr tömlős sajt

                      10 dkg tehéntúró

                      1,5 teáskanál só

A tejet meglangyosítom a cukorral, az élesztőt belemorzsolom, majd hagyom felfutni.

A lisztet elkeverjük a sóval, majd a már jó púpos élesztőt belekeverjük. Hozzáadjuk a túrót és sajtot is, és tésztát gyúrunk belőle. Igyekezzünk minél jobban eloszlatni a sajtot is, mert nem jó ha csomócskák maradnak benne. Hagyjuk meleg helyen kelni, míg a kétszeresére nem nő.

Lisztezett deszkán nyújtsuk 2 ujj vastagra, és pici szaggatóval szúrjunk ki belőle köröket. 

                      

                     1 tojássárgája

                     1 evőkanál tej

                     kb. 7-8 dkg reszelt sajt

Kenjük le a tetejüket a jól elkevert tejes-tojássárgával, majd szórjuk meg sajttal.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A sütésre kész pogácsákat ismét kelesszük fél óráig, letakarva.

Körülbelül 20-25 perc alatt gyönyörű aranysárgára sülnek. És nagyon finomak. Meg puhák. Bármiféle célzott zsiradék nélkül.

A recept Strawberrytől, gyakorlatilag csak a mennyiségek változtatásával.

Márványsajtos-medvehagymás pogácsa

Mintha már említettem volna (párszor), hogy imádom a medvehagymát :) Márványsajtot a Sparban vettünk, mert most valamiért rám jött, hogy én azt úúúgy kipróbálnám. Egy jó hete már ott érlelődött a hűtőben, amikor hétvégén apa közölte velem, hogy kapott egy nagy csokor medvehagymát, de odaadja nekem, mert már a szagától rosszulvan. És ekkor beugrott. Hogy  én láttam már valahol ezt a kettőt összekombinálva. Kis keresés: talált süllyedt, Csokiparánynál. El is döntöttem, hazamegyek, megcsinálom. Csak a hagyma ott maradt.(A méregdrága lúgos kenyeremmel együtt.) Így a medvehagymamentes nehéz időkre lefagyasztott és elsuvasztott készletemet kellett kicsit megrövidítenem.

De nem számít. Jelenleg azt mondom, jobb sorsra nem juthatott volna az a darab sajt. Igaz, még mindig nem kóstoltam. Natúran.

Hozzávalók: 50 dkg liszt

                      30 dkg vaj

                      1 zacskó szárított élesztő

                      18 dkg márványsajt

                      4 dkg medvehagyma

                      1 csomag szárított élesztő

                      50 ml tej

                      1 teáskanál cukor

                      2 tojássárgája

                      200 ml tejföl

                      4 gerezd fokhagyma

                      2 teáskanál olívaolaj

                      2 teáskanál só

                      őrölt bors

Az összes hozzávalót kivesszük a hűtőből 1 órával azelőtt, hogy elkezdünk dolgozni vele. A lényeg, hogy minden szobahőmérsékletű legyen, ez kedvez a legjobban  ugyanis a szárított élesztő működésének. A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, belereszeljük a sajtot, belevagdossuk a medvehagymát. Beleszórjuk a szárított élesztőt, és az egészet jól elkeverjük. A tejet meglangyosítjuk a cukorral, és a keverékre öntjük. Szintén jól összekeverjük. Ezután mehet bele a tojássárgája. Az eredeti recept valami nagyonfokhagymás medvehagymaolajról beszél, de én ennek hiányában összekevertem a tejfölt, olajat, és belenyomkodtam a fokhagymákat. Ezt is adjuk a tésztánkhoz, és jól gyúrjuk össze. A sót NE tegyük bele, csak miután megkelt. Így pihentessük meleg helyen körülbelül 1 óráig. Ha nem nőtt akkor se bánkódjunk, nem olyan fontos. Az eredetileg fél óra van pihenésre szánva, de mivel én közben elkezdtem mást is csinálni, másfél óra lett belőle. És csak az utolsó fél órában nőtt.

Picit lisztezett deszkán 2,5 centisre nyújtjuk, és közepes pogácsaszaggatóval kiszúrkodjuk.

200 fokra előmelegített sütőben, sütőpapíros tepsiben, körülbelül 15 percig sütjük.

                                                                                              kb. 50 pogácsa lesz

                     

Medvehagymás scone mézesmustáros kencével

Hát az úgy volt... Hogy volt egy olyan felelőtlen kijelentésem, hogy sütnék valamit.

Aztán az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy pogácsát akartam. Igen, olyan szép, magas, vajas pogácsákat. Pont amilyeneket a keresztanyum szokott a pogácsából kifogyhatatlan mélyhűtőjükből elővarázsolni. Receptet azonban nem találtam, úgyhogy a saját elképzeléseim után mentem. Jó, az már más kérdés, hogy hogy az istenbe nem tudom használni a szárított élesztőt, de ha egyszer annyira praktikus! A frissnél mindig ott van a veszély, hogy pont mikor eszedbe jutna elhasználni, már csak egy szőrös barna kockát találsz a hűtőben. De szerencsére időben felismertem, hogy a pogácsáról lemondhatok. Már konkrétan az első 10 percben. Gondoltam oké. Inkább legyen valami teljesen szokatlan, mint egy elb*szott ismert dolog. És ez az. Szokatlan, de nagyon különleges. 

A sminkestalálkozón gyakorlatilag 3 kiscsaj betermelte az egész mennyiséget. Aranyosak voltak, minden egyes darabnál elmondták, hogy hát ez isteni. Ami nem meglepő, mert tényleg az. Elbűvölő ahogyan egyszerre édeskés és sós, krémes és szilárd. Tényleg nehéz abbahagyni, na. 

Hozzávalók: 30 dkg liszt
                      15 dkg vaj
                      2 kávéskanál só
                      1 tojás
                      fél zacskó szárított élesztő
                     
                      1 dl langyos víz
                      1 teáskanál cukor
                      1 csokor medvehagyma             

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, majd hozzávagdossuk a medvehagymát, apró darabokban.  Egy lyukat fúrunk  keverék közepébe,beleszórjuk a porélesztőt, kicsit elvegyítjük a liszttel és a cukorral, majd ráöntjük a langyos vizet. Letakarva hagyjuk, hogy   felfusson. Ha már erősen habos a teteje, akkor dolgozzuk tésztává a tojással és a többi liszttel együtt. Hagyjuk kelni kb. 1 óráig meleg helyen.
Ha letelt a várakozási idő, gyúrjuk át, majd nyújtsuk fél ujjnyi vastagra, és a legnagyobb pogácsaszaggatóval vágjunk ki belőle köröket.
Előmelegített 180 fokos sütőben, sütőpapíros tepsin süssük addig, míg el nem veszti a fényes színét, és az alja egy pici világosbarna színt kap.


A töltelék: 4  nagy evőkanál tejföl
                   3 nagy teáskanál mustár
                   2 kávéskanál méz
                   csipet só

Keverjük össze a 4 anyagot, majd vékonyan kenjük meg a félbevágott scone-okat.
                                                                                        35 db scone

Krumplis pogácsa

A nyári agárdi kinnéjszakázásra gyártottam. Szimpla poginak indult, de találtam a konyhában egy óriási lábos főtt krumplit, mama főzte ki valamihez. Innentől kezdve új irányt vett a dolog, egészen a sertészsírig. Mert margarint vagy vajat sem találtam, mama előszeretettel használja a régi jól bevált cuccokat. A naplómban csak annyival jellemeztem, hogy teljesen mekiszagot kapott a táskám, gondolom a sertészsírtól.




Hozzávalók: 15 dkg margarin
                   10 dkg zsír
                   1,5 teáskanál só
                   20 dkg főtt krumpli
                   35 dkg liszt
                   2 dkg élesztő + kevés tej + kávéskanálnyi cukor
                   1 tojássárgája + 5 dkg reszelt sajt a tetejére

Az élesztőt felfuttatjuk a kevés, cukros, langyos tejben.
Összekeverjük a lisztet, sót, majd elmorzsoljuk benne a zsiradékokat.
Összetörjük a krumplit, és ezt is a keverékhez adjuk.
Ha az élesztő felfutott, annak segítségével összegyúrjuk a tésztát. Pihentetjük, kelesztjük, míg kétszeresére nem nő. Tegyük hozzá, hogy nyáron ez nem nagy feladat. :)
Jó 1,5 ujjnyi vastagra kinyújtjuk, és szaggatóval köröket szúrunk ki belőle. Megkenjük a tetejét tojással, megszórjuk sajttal, és fél óráig pihentetjük sütés előtt.
Előmelegített 180 fokos sütőben pirosasra sütjük.

Kelt sós kiflike

Anya ezzel várt volna minket, ha előbb sikerül hazaérnünk... Így csak fadíszítés közben lett kész, ami nem volt rossz, mert melegen-puhán annyira finom foszlós volt! Vagy ahogyan apa nevezte faszlós...XD Persze most se rossz, de az az ultrafriss állapot... szerintem akkor kell megenni, amikor még éppen csak kivettük a sütőből, és már szét tudtuk szedni. (Értsd. nem égeti szét a szánkat.)

Hozzávalók: fél kg liszt

                    1 evőkanál só

                    5 dkg élesztő

                    kb 2,5 l tej

                    12,5 dkg margarin

                    köménymag

                    1 tojás

Az élesztőt, és egy kevés cukrot a langyos tejben felfuttatjuk.Összegyúrjuk a liszttel, sóval, és a fél olvasztott margarint belekeverjük. Kelesztjük.

Lisztezett munkalapon ujjnyi vastagra nyújtjuk, megkenjük a maradék margarinnal(azt is olvasztjuk), majd bőven megszórjuk köménymaggal. Csíkokra vágjuk, azt kb 10 cm-es négyzetekre, majd a négyzeteket felezzük két kisebb háromszöggé. Szorosan feltekerjük, megkenjük az egész tojással, megszórjuk köménnyel-darabos sóval, és a tepsibe úgy rakosgatjuk, hogy szorosan egymáshoz érjenek. Ha nem így tesszük, nem felfelé fognak nőni, hanem szétesnek. Itt még fél órát kelesztjük.

Előmelegített sütőben, 180 fokon sütjük, míg szép aranybarnára nem sülnek.

Sajtos tallér

Nem a gyakran készített sütik köuzé tartozik, mert nagyon hosszú, és koszolós megcsinálni. Általában bornapok előtt szokta anya begyúrni, én meg megsütni, de akkor nagyon kell figyelni, hogy nagyon világos legyen, mert különben Gyuri hisztizni fog, hogy égett. Na igen, macerás a család. Szegény Ági, ő állandóan ezt hallgatja.  

Hozzávalók: 1 kg liszt

                                           2 Rama (nagyon fontos)

                                                                                    20 dkg Trappista sajt reszelve ( ne más legyen, mert öszeragad)

                      2 kis tejföl

                2 tojás

                    1 sütőpor

                         köménymag

                           2 evőkanál só

A hozzávalókat összegyúrjuk, cseresznyényi gombócokat formálunk belőle, majd megsütjük. Nekünk van egy kimondott ostyasütőnk, olyami mint egy tollasütő, és szét lehet nyitni. Ezt rátesszük a gázra, felforrósítjuk,  és 4 db golyót teszünk bele. Viszonylag hamar megsülnek, de egyénileg ki kell tapasztalni. Közben természetesen forgatjuk, mert mindkét oldalának meg kell sülnie.

Rengeteg kis tallér lesz, kb. 2 hatalmas tálnyi.

Latsia

Andi konyhájában találtam a receptet, és tévedésből neveztem el így. Mert mint kiderült, ez egy sima sajtosrúd, a készítője Latsia. De mivel itthon így vonultattam fel, ráragadt a név.

Hozzávalók: 20 dkg liszt

                   3 evőkanál tejföl

                   10 dkg sajt( a legjobb füstölt és sima vegyesen)

                   15 dkg margarin

                   fél evőkanál só

A lisztet és margarint elmorzsoljuk, a sajt felét belekeverjük, majd a sóval és tejföllel összegyúrjuk. Azonnal kinyújtjuk, majdnem 2 ujjnyi vastagra, lekenjük egy tojássárgávaé, rudakra vágjuk, megszórjuk a maradék sajttal, és szerecsendiót reszelünk rá. Előmelegített 180 fokos sütőben kb 15-20 percig sütjük. Éppen csak barnás.rózsaszín legyen, nem kell ropit csinálni belőle.

Pizzás csiga

Linbori konyhájából. Azt nem igazán tudtam eldönteni, hogy férfi vagy nő írja a recepteket, de nagyon bájos. Két kislány valamelyik szülője, na. Nem a leggyorsabb, de nem vészes időben sem, és tartósabb, még másnap is fogyasztható.:) Jobb, mint a boltokban legtöbb helyen kapható óriási száraz vacak csigák, vagy a furatésztájú darabostöltelékesek. Amolyan igazi házi. A frissen sült tészta illatát semmi sem pótolja.

Hozzávalók: 1,5 dkg élesztő+fél dl tej+ pici cukor

                    fél teáskanál só

                   25 dkg liszt

                  

Az élesztőt a langyos tejben a cukorral felfuttatjuk. Ha kész, hozzákeverjük a lsizthez és sóhoz, majd összegyúrjuk. Ha nagyon lágy lenne, tejföllel lazítsuk. Kelni hagyjuk.

                    1 kis konzerv paradicsompüré

                    1 fej hagyma

                    pizzafűszer

                    7 dkg sajt
A hagymát apróra vágjuk, hozzákeverjük a paradicsompürét, fűszert, és a kinyújtott tésztára kenjük. Szorosan feltekerjük, (de azért ne annyira, hogy kifolyjon a töltetlék), és 1.5 cm-es szeletekre vágjuk. Sütőpapíron újabb fél óráig kelesztjük. A tetejét megszórjuk sajttal, és forró sütőben aranybarnára, de még puhára sütjük.