2011. december 31.

Az utolsó 2011-es poszt

Hát eltelt ez az év is.
Nem volt rossz, de különösebben emlékezetes sem. Volt már vízválasztóbb is.
Persze voltak benne meghatározó események. 
Új emberek. 
Elvesztett kapcsolatok. 
Hibák. 
Küzdés.
Tapasztalatok. Jó és rossz egyaránt.
Egy kicsi mindenből.


A tegnapi rendrakás eredményeként megtaláltam egy nagy rakat különféle főzősújságom, amiket természetesen nem tudtam lapozgatás nélkül elrakni. :) Szóval gyakorlatilag nem jutottam egyről a kettőre: majdnem az összeset elöl kellett hagynom, mert "jé ez is milyen jó, meg hú azt is ki kell próbálnom".


Ezúton szeretnék mindenkinek Boldog Újévet kívánni. Legyen olyan, amilyenre vágytok.

2011. december 30.

Márványsajtos-quinoás rakott brokkoli

Egyedüllét 2. felvonás

Bár a tegnap teljes értékűen nem számítható annak, mert Szöszi átjött szórakoztatni :P. Rengeteget beszélgettünk, illetve megnéztük a Szerelmes Shakespere-t. (Miután a Notebook-ot tökugyanabban a formátumban képtelen volt olvasni a lejátszónk.) Jópofa, bár ismét bebizonyosodott, hogy vérbeli nő vagyok, mert a film alatt sikerült végigolvasnom a követett blogok összes új írását, megtalálnom a vágyott nepáli recepteket, fényképeket szerkeszteni, és természetesen mindeközben a film összes mozzanatát végigélveztem. Klassz dolog lánynak lenni, na.
(Valamiért gondoltam, hogy nem lesz túl vidám a vége, de azért bíztam, hátha. Meg direkt vidám filmet kértem. Vagy szépet?! Azonban mikor a közepén gyakorlatilag minden elromlott, megkérdeztem Szöszit, hogy ez biztosan happy endes? Persze, hogy az! -hangzott a válasz. Gondoltam jólvan, akkor még biztos eltart egy darabig, mert ezt a sok kavarodást hosszú lesz nekik rendberakni. Erre 15 perccel később már a stáblista ment. Csak bámultam meredten, üveges szemmel a képernyőre, hogy "én ezt nem értem. Nem azt mondtad, hogy vidám lesz?" Úgy emlékeztem, de igazából csak a királynő intézkedéséig rémlett a dolog.
Szóval nem volt happy end.
De tanulság azért akadt: A jó szexhez nem kell más, csak szerelem.


A hűtőben pedig árválkodott egy szegény brokkoli. Bennfelejtettem a csomagolásában. Reménykedett egy darabig, aztán feladta. Nem tud lélegezni a műanyag alatt. Ebben a fázisban találtam meg, a gyönyörű zöldes színe már több helyen kezdett sárgás árnyalatokat ölteni, a bogyói pedig olyan intenzitással szóródtak szét, mintha homokot borogatnék a padlóra.
Innen szép a győzelem. De sajttal, petrezselyemmel, gombával és joghurttal bármit lehet.


Hozzávalók 2 személyre:
1 fej brokkoli (azt hiszem 500 g)
3 evőkanál puffasztott quinoa
kis csokor petrezselyem
8 db kisebb gomba
2 szál újhagyma
25 dkg joghurt
5+2 dkg márványsajt
só, fehérbors
olívaolaj

A brokkolit rózsáira szedjük, majd megpároljuk.
A többi hozzávalót (az olaj és a 2 dkg sajt kivételével) megszabadítjuk a héjától (ha van), apróra kockázzuk/szeleteljük, majd belekeverjük a joghurtba, és ízesítjük.
Egy hőálló tálat kikenünk olajjal, majd a brokkolit kettéosztjuk, és a felét egyenletesen elosztjuk az alján. Rákanalazzuk a joghurtos szósz felét, arra a maradék brokkolit, legvégül pedig a szósz másik felét (amibe belekevertük az eddig kihagyott 2 dkg márványsajtot is).
200 fokos sütőben körülbelül 20 perc alatt elkészül.

2011. december 29.

Csokis süti mogyorós-csokikrémtetővel

"Azt mondják az idő szebbé teszi a dolgokat. Szerintem a legtöbb esetben inkább minden csak egyre rosszabb lesz."

Fáradt vagyok. Úgy nagyon. Pedig alszom. Eleget.
Szóval azt hiszem az időjárás az oka. Az a kevés napsütés világosság éppen arra elég, hogy mire észreveszem egyáltalán, már be is sötétedett. Mintha nem is lett volna.
Ráadásul az eddigi minimális élet is eltűnt: Bodzával egyedül maradtunk 3 napra. Irtó lehangoló. Bár még csak ma indult a dolog, legszívesebben már most a falat kaparnám.
A szilveszterrel kapcsolatban sem tudok dönteni. De egyre inkább hajlok a "feküdjünk le jó korán és konstatáljuk másnap felkelve, még félig csipás szemmel, hogy hurrá 2012 van " verzió felé. Csatlakozhatok hozzád Zsuzsi?

Slusszpoénnak még a csuklóm is bedurrant. Eddig annyira nem éreztem problémásnak, viszonylag könnyen meg tudtam oldani a "helyettesítését". (Nagy naivan bevonultam az uszodába, hogy még ha biciklizés közben fájt is, na itt biztosan nem fog. Tévedtem.) De a tény, hogy az előbb egy citromot nem tudtam kicsavarni, már érzékenyen érint.

De jöjjön valami vidám is. :)
Akik már régebb óta olvasnak, most akár mondhatnák is: ez mintha már lett volna. És bizony. Enikő szülinapján kóstoltam, akkor ezt írtam róla: "Az a csokis süti... nagyon puha, ragacsos, és eszméletlenül csokis. Kész. Megadtam magam." Pár héttel később pedig a recept is a birtokomba jutott.


Hozzávalók:
22 dkg vaj
2 dl víz
4 evőkanál kakaópor
25 dkg liszt
20 dkg cukor
1 evőkanál szódabikarbóna
1 dl joghurt
2 tojás

A margarint, vizet és kakaót kevergetve felforraljuk, majd hagyjuk hűlni.
A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd a kakaós keverékhez adagoljuk. 
Legvégül adjuk hozzá a joghurtot és a tojásokat.
Vajazzunk ki egy brownie-sütőt, öntsük bele a tésztát, majd 200 fokra előmelegített sütőben süssük nagyjából 18-20 percig.



12 dkg vaj
7 dkg durvára aprított törökmogyoró
1 vaníliáscukor
12 dkg porcukor
6 evőkanál joghurt
4 evőkanál kakaópor

 A hozzávalókat a mogyoró és joghurt kivételével vízfürdőben összemelegítjük. Ha már szép homogén a "szósz", belekeverjük a joghurtot is. A megsült tészta tetejére öntjük, majd megszórjuk a mogyoróval.

A szeleteléssel mindenképpen várjunk, míg a máz megszilárdul, ez néhány órát vesz igénybe, de a legbiztosabb az 1 nap/éjszaka.

2011. december 26.

Kávés kuglóf csokiglaze-zel

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Megismerkedett egy fiúval, akinek láthatóan az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt. Túl szimpatikus. Mindenképpen többet akart, mint egy egyszerű barátság. Hosszas győzködés, pedálozás után a lány belement. Mert nem akarta megbántani.
A lány a 8. hónap elején ráébredt, hogy ezt nem bírja tovább. Így elkezdett olyan dolgokat csinálni, amivel tudta, hogy kiválthatja a fiú ellenszenvét, remélve, hogy az ennek hatására mihamarabb szakít majd vele. Itt felmerülhet a kérdés, de miért nem mondta meg neki egyszerűen, hogy vége? Mert nem akarta megbántani.

Hibás vagyok. Egyrészt, hogy nem ismertem fel már a kezdetekkor a lány gyengeségét, pedig már ott leállíthattam volna a folyamatot, másrészt pedig, hogy végig csak a fiú álláspontját hallgattam meg. Pedig ott volt tőlem egy köpésnyire a lányé is.

A receptet Édes és Keserűnél találtam, hááát, ha lehet ilyent mondani: szerelem volt első látásra. A kóstolás már csak hab a tortán...


Hozzávalók 14 db mini / 1 db 24 cm-es formához:
12 dkg liszt
1,2 dl tej
15 dkg porcukor
2 nagy evőkanál kakaó
fél teáskanál szódabikarbóna
fél teáskanál sütőpor
2 evőkanál tejföl
2 evőkanál tejszín
10 dkg vaj
2 evőkanál porkávé
1 tojás

A száraz hozzávalókat egy tálba öntjük, majd jól összekeverjük.
A vajat megolvasztjuk a tejjel, majd elkeverjük benne az instant kávét. Kihűtjük.
A kihűlt kávés anyaghoz adjuk hozzá a tejszínt, tejfölt, tojást, majd öntsük hozzá a száraz hozzávalókhoz, és dolgozzuk csomómentesre.
Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. Vajazzuk ki a formákat egyesével, öntsük a masszát a 3/4-éig, majd süssük kb. 15 percig. (Figyeljünk rá, hogy sokat fog nőni!)

2011. december 25.

Mézeskalács, a megunhatatlan

Mint minden családban, nálunk is vannak dolgok, amik minden évben ismétlik önmagukat. Ezt hívják azt hiszem hagyománynak. Kezdve a karácsonyfa helyével, az ünnepi feladatok elvégzésével a lakás feldíszítéséig.
Idén főként a tortázás miatt, én nem vettem részt a sütidömping előállításában. Meg amúgy is azt gondolom, hogy felesleges 6-7 féle. Egyszerre. Hiszen mennyivel nagyobb öröm 1-1 sütimentes ínségesebb időszak után elfogyasztani. (DE a 2 ünnep közöttre vannak terveim bőven!) Anya azonban aktivizálta magát, úgyhogy a szokásos ünnepi válogatás természetesen megszületett:
-a lentebb látható Mézeskalács
-Dióka,
-Legényfogó
-Képviselőfánk

Az asztalon kezdésnek Eperkrémleves, utána szakad a társaság (vagyis konkrétan csak én), és a szálak csak a desszertnél érnek össze újból. A bejglit idén a nagymamám sütötte. Volt már néhány próbálkozásom/sunk, de valahogyan ez nem a mi műfajunk. Szeretem, de azt hiszem, ha majd a saját életemet kell szervezni, inkább kihagyom belőle. Mint ahogyan a többi hagyományos "nagyonmagyar dolgot". Na jó, a zserbó, mézes krémes és hatlapos természetesen kivételt képez. :)

               A képen látható Mézi-portfólió nagyjából az össz munkám az idei karácsonyban.

Hozzávalók kb. 80 darabhoz:
60 dkg liszt
20 dkg porcukor
12 dkg vaj
15 dkg méz
1 vaníliáscukor
csipet só
fél zacskó sütőpor
2 evőkanál mézeskalácsfűszer
2 tojás

A lisztet, porcukrot, vaníliáscukrot, sütőport és fűszerkeveréket szitáljuk össze, majd morzsoljuk el benne a vajat. Gyúrjuk össze a tojásokkal.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Nyújtsuk ki 3 mm vastagra, majd szúrjunk ki belőle formákat. Sütőpapíros tepsin, éppen csak kapjanak egy kis aranybarna színt, odáig süssük.


fél tojásfehérje
6-8 dkg porcukor

Verjük fel a fehérjét egy kevéssé, majd lassanként szitáljuk bele a porcukrot, és keverjük robotgéppel nagyjából 10 percig, hogy teljesen sima, és fényes legyen. Nem szabad rocognia a cukorszemcséknek, mert akkor majd eltömíti a nyomócső nyílását.

A feldíszített mézeskalácsokat hagyjuk megszáradni, majd tegyük őket jól záródó fémdobozba, hogy megpuhuljanak.

2011. december 23.

Dínófalva és hóesés

Imádom a hóesést. Annyira klassz, amikor sétálsz a városban, és az arcodba szállnak a pelyhek. Az már kicsit kiábrándítóbb, hogy a járda végig fel van szórva sóval, így ahogy lehullik a földre azonnal folyós latyak lesz belőle, de sebaj. (Mindenki tudja, hogy a képeslapokon látható idilli métereshó-borította kisvárosok nem léteznek. Vagy legalábbis nem túl gyakori látványosságnak számítanak.) Én ennek is nagyon örülök. Ez már olyan igazi karácsonyi dolog. Végre valami. Rám is fér, mert kissé ijesztő, hogy eddig még nem szállt meg az ünnepi hangulat. Idén nekem kimarad, vagy mi?
Bár nem tudom mit nyavalygok, mert  ma átélhettem egy szuper többórás plázás tömegnyomort. Katasztrófa. Alig vártam, hogy kiszabaduljak. 
Persze nem kell sajnálni: tökéletesen hoztam a formám. A másoknak kellő néhány ez meg az mellett egy nagy szatyor fotós/sütőskellékkel távoztam. Katasztrófa, hogy bármilyen helyzetben képes vagyok vásárolni. Hulla könnyen. Persze csak ha magamról van szó.

                 --------------------------------------------------------------------------------------------

DE beszéljünk a tortáról. :) Viszonylag régi darab (bár ez szubjektív műfaj), de most kaptam meg a fotókat. Egy dínóbolond kisfiú (alsó képen balról a második manó) 3. szülinapjára mi készülhet? Naná, hogy dínótorta!*
Jópofa dolog, csak kissé nehézkes a burkolása. Sokat gondolkoztam, hogy hogyan tudnám a legklasszabbul megoldani, de végül a "tortába épített terepasztal" mellett döntöttem. Összeszedtem minden kreativitásomat és kézügyességemet, és 3 figurát is gyártottam. :D Van még mit fejlődnöm, na, de azért a felismerhető kategóriába esett...

*Örülök az ilyen "fiús" megrendeléseknek, néha kell a változatosság a Sugarshop-dizájn mellett... Bár azokat is imádom... 
Van egyáltalán amit nem? Hisz mind az "enyém"!


MIndenki egyszerre fújja!

Nekem is van diós tészta receptem, de az nem annyira piskótás jellegű. Így Kreatorta receptjéhez nyúltam. Nagyon korrekt.


Hozzávalók:
8 tojás
csipet só
15 dkg liszt és darált dió
25 dkg cukor
fél zacskó sütőpor
1 dl víz

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a sóval kemény habbá verjük.
A sárgákat a cukorral fehéredésig dolgozzuk, majd belekeverjük a vizet. A lisztet, sütőport és darált diót összekeverjük, majd a fehérjével felváltva a cukros masszához adagoljuk.
KIvahazunk egy 24 cm-es tortaformát. 175 fokra előmelegített sütőben nagyjából 30-35 percig sütjük. Tűpróba!!!!

A tészta krémje ez a főzött csokikrém.

Kívülre fondantborítás került, meglehet, hogy utoljára. Ugyanis most jutottam el odáig, hogy elegem van, utálom. Utálom, hogy szépen megcsinálok valamit, de mikor másnap megmozdítom, akkor azonnal ott van egy undorító repedés. Rosszabb esetben letörés. Mert annyira hamar kiszárad. Úgyhogy fogtam magam, és költségvetés ide vagy oda, rendeltem 10 kg (amiből 14 lett) Unidecet. Eddig még nem használtam, de majd ma!!!
Persze a fondanthasználattal nem hagytam fel teljesen, mert figurák,és száraz dolgok előállításához tökéletes.

2011. december 22.

Vajkaramellás-gyömbéres keksz

Furcsa érzés, amikor okos dolgokat mondasz mások problémáinak megoldásához, és közben jössz rá, hogy tulajdonképpen semmi mást nem kéne tenned, csak megfogadnod a saját szavaidat, és a te életed is megoldódna.


Tegnap átestem a tablófotózáson. És lett 1 jó kép! :D  Másokról egy rakat. De nem baj, borzasztóan örülök, hogy egyáltalán 1 darab van.
Közben megérkezett az egyik barátnőm, akinek nagy lelkesen elújságoltam, hogy kandírozott gyömbér helyett, inkább vajkaramellát raktam ebbe a kekszbe. (Pont előtte gyúrtam be.) A fotós erre elkezdte mesélni, hogy a felesége x ideig kardamomot keresett, és hogy mennyire örült mikor talált. Mondtam, hogy fú az tényleg milyen klassz fűszer, és én még azt használom, amit Sri Lankáról hoztunk. A többiek nevettek, hogy én mindig mindenből sütök. Rámnézett: Rendben, akkor majd megkeresem a blogod. Visszpislogtam, hogy de honnan tudod, hogy én írok? A válaszon lehidaltam:" Aki kardamomot használ, annak tuti van blogja".


Hozzávalók 30 db kekszhez:
7,5 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 tojás
8 cm hosszú 2 ujjnyi vastag gyömbérdarab
30 dkg liszt
1 mokkáskanál fahéj
csipet só
1 teáskanál sütőpor
5 dkg vajkaramell apró darabokra törve

A vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk az egyveleghez a tojást is. Hámozzuk meg, majd reszeljük bele a gyömbért. Keverjük össze a sót, lisztet, sütőport, fahéjat, és gyúrjuk össze a tojásos masszával.
Hűtőben minimum 20 percig pihentessük.
Melegítsük elő a sütőt 190 fokra. Nyújtsuk a tésztát 3 mm vastagra, majd szúrjunk ki belőle köröket. Sütőpapíros tepsin nagyjából 13 perc alatt elkészülnek.

2011. december 20.

Kereszteződő sorsok

Egyre jobban szeretem ezeket a pesti felutazásokat. Annyi érdekes emberrel találkozom, hogy megdöbbentő. Csak nyitottnak kell lenni. Ma az " ...igen, tudod, amikor nem eszik...hogy is hívják...nem, nem bulimia...az a másik, amikor nem akar enni...az az a-s..." Iszonyú erős késztetést éreztem, hogy hátraforduljak és odaordítsam, hogy anorexia, de bunkóságnak éreztem megzavarni a telefonbeszélgetésüket, így nem tettem. A fülemet azonban nem tudtam becsukni, és annyi szakkönyvi "butaságot" hallottam, hogy szépen megvártam, amíg befejezik, majd fogtam a cuccom, és átültem a hölggyel szemben. Nem vagyok jó a finomságokban (illetve lehet, hogy lennék, csak lusta vagyok hozzá), így kertelés nélkül megkérdeztem, hogy "étkezési problémákkal küzd valaki a családjukban? Amúgy anorexia a betegség neve." Biztos sokkoló lehettem, mert szegény először csak pislogott nagyokat, hogy mi bajom is van pontosan. Aztán elkezdtünk beszélgetni, és  kiderült, hogy ez is olyan sors keze dolog. Nem a nemevésre gondolok, mint utólag kiderült, csak egy könyvet olvasott erről, hanem a családi viszonyokra. Mintha anyát látnám magam előtt. Elvált 45 éves nő. Egyáltalán nem néz ki annyinak. Kapcsolat egy idősebb férfival. Amit fél megmondni a gyerekeinek. Egy hatalmas kutyával utazott: állítása szerint gyógyír a lelkének. Mellesleg keramikus, ami mindig is anya nagy álma volt.
És a búcsúzásnál kiderült, hogy hasonló cipőben járunk: szinten tartott pánikbeteg.

2011. december 18.

Telekis Napok '11 és egy közös főzés eredménye: Gombás Crêpe Cake

Nem nyertünk. Van ez így.
Azonban még csak másodikak sem lettünk, a B-s osztály megelőzött minket. Ez már egy kicsit fájt. Semmi sem volt fontosabb, csak, hogy náluk jobbak legyünk. Meg, hogy ne ők kapják a koronát. (Bár ez látszott, hogy nem fog sikerülni, mert nagyon megnőtt az arcuk. És ki szereti a nagyképű osztályokat?)

De a szombati nap végére kiderült: mégis nyertes az osztály. Az erkölcsi győzelem a miénk.
Kezdve a HÚÁk-kal, a helyezéseket eldöntő Szkok-Rave-vel és az "annyira szánalmas és tróger Bocskával". De a legfantasztikusabb és biztosabb megnyilvánulása az videó, amit a 11. B(!) osztály készített. Végigbocskázzák az egész sulit és a várost. Itt lehet megnézni, bár valószínű, hogy "külső szemlélődő" nem fogja érteni, és valóban unalmas lesz. De mi tudjuk. Tudjuk, hogy szerették amit csináltunk, és kiállnak az osztály mellett. (Hozzátenném, hogy kevesebb, mint 1 nap alatt kellett, hogy felvegyék és megvágják az egészet, mert pénteken volt a választás - nem nyertünk, ekkor kezdhették el, szombaton 6-kor pedig már le is vetítették a gálán. Én biztos, hogy meghatódtam. DE úgy nagyon. (És csúnya dolog, de az is eltölt egy kis megelégedéssel, hogy hiába kapott több szavazatot a B., azért nekik senki sem csinált ilyent. És a főzenéjüket sem kapták fel. Szóval 12.A, Mi vagyunk a legjobbak  ♥!!!!

A királyvideónkra pedig azt mondták, hogy évekre visszamenőleg a legjobb. Ezt itt tudjátok megnézni. Érdemes. :)



Ennek az ételnek az elkészítése már nagyon régen tervben van. Ott áll az ebédlistámon, de mindig olyan soknak tűnt a ráfordítandó idő. "Nekem most nincs annyi", halogattam. Azonban vannak azok a bizonyos véletlenek, amikor minden összejön. Fél kiló erősen feldolgozandó gomba, idő, és nem mellesleg társaság.
(Persze magamon nem tudtam túllépni, együtt dolgozni képtelen vagyok, pláne sütés-főzés terén. A kezem reflexesen elindul, hogy javítsa a másik mozdulatait. Tiszta ciki.)
Amúgy köszi a segítséget Fruzsi :), most gondolkoztam el, hogy tulajdonképpen minden előprocedúrát te csináltál. Bár akinek a gombapucolás örömet okoz...

Savory Crêpes:
1 dl liszt 
1 tojás
mokkáskanál só
1 púpos teáskanál szárított kapor
2 csipet fehérbors
1 dl tej
2,5 dl buborékos ásványvíz

A hozzávalókból értelemszerűen palacsintatésztát készítünk, és egy serpenyőben 18 cm-es köröket sütünk belőle. Természetesen seprenyőfügően olajozni nem árt/kell.


Gombás töltelék:
500 g gomba
1 vöröshagyma
olívaolaj
1 evőkanál liszt
3/4 dl tej
8 dkg mozzarella
2 mokkáskanál só
bors

A hagymát és gombát megtisztítjuk a héjától, majd az előbbit apró kockákra, az utóbbit pedig szeletekre vágjuk. Kevés olívaolajon megfonnyasztjuk. HOzzáadjuk a lisztet, jól összekeverjük, hogy mindenhova jusson, majd azonnal a tejet is ráöntjük, és csomómentesre dolgozzuk. Beletépkedjük a mozzarellát, és addig főzzük, míg el nem olvad. Ízesítsük sóval, borssal.


Összeállítás: Úgy készük, mint a rakott/csúsztatott palacsinta: minden egyes palacsintára halmozunk néhány kanál tölteléket, elegyengetjük, rá a következő palacsinta, töltelék, és így tovább, míg el nem fogy. (Fontos kihangsúlyozni, hogy nem szabad túl sok gombás szószt rakni a palacsinták közé, mert akkor nem lesz elég.)

FORRÁS: Smitten Kitchen

2011. december 15.

Virágos-pillangós-katicás szivecsketorta

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a torta egy igen egyedi darab az eddigi munkáim között. Na nem a külsőre gondolok (mert még nem sikerült 2 egyformát csinálnom, bár nem is cél), hanem a megrendelésre.
P.Z.-vel még akkor bizniszeltük le a dolgot (illetve apa), amikor az IBM-es mikulásról indultunk hazafelé. A srác szinte semmit sem tudott rólam/a mostani énemről, apa egy gyönyörű körmondattal felvázolta az egész életemet, 5 perccel később pedig már a blogot nézegettük, hogy milyen stílusban készüljön a tortája. Időszűkében végül nem tudtunk megegyezni, majd konzultálunk telefonon, állapodtunk meg. Nos, a 20 perces beszélgetés során 4 teljes tortát felépítettünk (elméletben), majd visszatértünk a legelső elképzeléshez.
És hogy mi volt az újdonság? P.Z. a torta legapróbb részleteit is megálmodta. DE úgy nagyon komolyan. Nem a szokásos "valami lányos téma", "vagy nem is tudom talán vagány" kategória. Neem. Kikötötte a beltartalmat és a külső díszítés minden egyes elemét. Meglepő volt, de tulajdonképpen testhezálló feladatbak éreztem, tekintve, hogy erős döntésképtelenségben szenvedek. Na, itt semmiről sem kellett döntenem. Persze az árnyoldala is megvan az efféle feladatnak is, hiszen valami olyasmit, illetve nem, pontosan azt kell megvalósítani, ami a másik fejében él. Izgalmas volt, bár a glaze nem sikerült a legfényesebben, ráadásul rá kellett jönnöm, hogy a marcipánrózsa-készítés sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, így kedd délután úgy vonultam fel apuhoz, hogy oké, ma este biztos, hogy hisztigörcsöt kapok. Ehhez képest a lehető legnyugisabban telt a dolog. Sőt, kifejezetten jól. Mert Z. kitalálta, hogy beugrik még aznap este (éjszaka) a tortáért, én pedig így megvártam a díszek ráépítésével, hiszen ha úgy is jön, akkor döntse el ő, hova kerüljenek. Úgy még inkább az Ő tortája lesz. (Mondtam is apának, hogy nagyon szeretheti azt a lányt akinek készül, mert úgy látom, hogy iszonyúan fontos neki, hogy minden a legtökéletesebb legyen. Apa csak mosolygott, hogy nem, Z. természetéből fakadóan ilyen. Hát, azért szerintem nekem is igazam van.)

Kis nyaktöréssel azért látható, hogy a katicák egy számot formáznak...

A torta alapja egy brownie-tészta, ami miatt volt okom félni, hiszen egyszerűen nem tudom normálisan megcsinálni. Hol túlsütöm, hol nyers marad, egyszóval sosem jó. Úgyhogy életemben először hallgattam az anyától már annyit hallott jótanácsra: olyat süss, amit már kóstoltál. Vagy valami ilyesmi. A lényeg: próbálkozz már beválttal. Szóval eszembe jutott, hogy még a Nepál afterpartyn ketten is hoztak brownie-t, és mivel apunak úgy ízlett, másnap el is küldtem egy kör-emailt receptgyűjtés céljából. És milyen jól tettem, mert kivételesen összejött! :)
A recept eredetiben a mindmegettén.

     25 dkg étcsokoládé
     20 dkg vaj
     14 dkg cukor
     8 dkg liszt
     4 tojás

A vajat olvasszuk össze az étcsokival.
Válasszuk szét a tojásokat, a fehérjéket verjük kemény habbá egy csipet sóval. A sárgákat keverjük hozzá egyesével a vajas-csokis keverékhez. Szórjuk bele a cukros-lisztet, majd legvégül a fehérjehabbal forgassuk össze. 
 Vajazzunk ki egy 22 cm-es tortaformát, öntsük bele a masszát, majd süssük 180 fokon körülbelül 20 percig.
     

Belülre egy egyszerű, de annál finomabb Hermé féle Pastry krém, kívülre pedig csoki-glaze került (kereken 30 dkg fehércsokoládéból), néhány fondantból gyártott elemmel együtt.

2011. december 11.

Karácsonyi fűszeres keksz

Karácsony? Akkor fűszerek. Meg keksz. Jó sok.
A receptet egy Dr. Oetker-es szóróanyagon találtam, mikor biológiaspecen hátrafordultam néhány plakátot készítő évfolyamtársunkhoz. Valamiért ezen akadt meg a szemem, és szerencsére sikerült elkunyerálni :). (Mára már megbékéltem vele, hogy akármilyen kiadvány kerül a kezembe, azonnal a receptes részére hajtok. Csak azután jöhet esetleg a többi.)  A másik pedig, hogy én bizony vezetek egy karácsonyi listát. Amolyan Must to do címmel. Ugyanis jártamban-keltemben folyamatosan találok jobbnál jobb recepteket, amiket egyszerűen muszáj kipróbálni. Csak a napokban fedeztem fel, hogy ez a lista már olyan hosszú, hogy nemhogy karácsonyig, de az év végéig nem tudom végigsütni. Határokat kell szabni, döntöttem el: új tétel felvétele esetén könyörtelenül kihúzok egyet a meglévők közül. Bizony-bizony. 

Szöszi, remélem tényleg megcsináljátok karácsonyra. Egy kicsit talán én is ott leszek így majd veletek. Szóval neked küldöm. Meg a plakátkészítős csapatnak :D


Hozzávalók 30 db-hoz:
       7,5 dkg vaj
       5 dkg walnutella
       1 evőkanál rum
       1 teáskanál keserűmandulaaroma
       1 teáskanál vaníliapor
       csipet só
       10 dkg cukor
       1 nagy púpos teáskanál mézeskalácsfűszer
       15 dkg liszt
       4 evőkanál tej

A vajat elkeverjük a walnutellával (vagy mogyorókrémmel, de abban az esetben csak 6 dkg cukrot használjunk), a rummal, keserűmandulával. Fokozatosan adjuk hozzá a cukrot, majd a vaníliaport, sót és fűszerkeveréket. Legvégül keverjük bele a lisztet, majd tejjel lazítsuk fel annyira, hogy "nyomhatóvá" váljon.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A tészta felét töltsük csillagcsőrös habzsákba (7-8 mm átmérőjű cső) , majd sütőpapíros tepsire nyomjunk csillagformákat. Nagyjából 15 perc alatt készre is sül. (Legyen még puha mikor kivesszük!)
   
       5 dkg fehér csokoládé
       10 dkg tejcsokoládé

Az étcsokoládét vízfürdőben olvasszuk meg, majd mártsuk bele a kekszek szélét.
A fehércsokit szintén olvasszuk meg, majd húzzunk vele csíkokat a sötétcsoki tövébe. Hagyjuk megszáradni, majd jól záródó dobozban tároljuk.

2011. december 10.

Mézes tiramisu

Imádok mézeslapot sütni. Finom meleg mikor összegyurmázom, könnyen dolgozható (persze ha eltalálod a helyes arányokat) és fantasztikus mézillatot áraszt. Igazi téli süti. Na nem éppen a tiramisus jellege miatt (mert nekem például az olyan tipikus nyári dolog), valószínűleg a tömény vaníliakrém a ludas. Meg a mennyiség. És a kalóriák. Sebaj, IBM.es mikulásrendezvényre készült: sok ember=kis adag/per fő. Jól hangzik, nem? Csak a végösszeghez még adjuk hozzá a többi 25 féle édesség megoszlását is.

Szóval próbáljátok ki. Tényleg. Érdemes.


A receptet nagyon régen találtam (azt hiszem babapiskótás mézes néven futott), de igazából csak néhány apróságon változtattam - amitől a nevének megfelelően tiramisus lett.


Hozzávalók egy 23 x 26-os adaghoz:
    3 evőkanál méz
    1 tojás
    5 dkg vaj
    4 evőkanál tej
   15 dkg kristálycukor
 
A fenti hozzávalókat összefőzzük (azért ne forrjon).

    40 dkg liszt
    1 zacskó sütőpor
    1 evőkanál kakaó

A száraz anyagokat mérjük ki egy nagyobb tálba, keverjük össze, majd adjuk hozzá a meleg mézes keveréket. Gyúrjuk masszává, osszuk kétfelé, majd nyújtsunk belőle 2 db egyforma (nekem 23 x 26 cm-es) lapot. 
180 fokra előmelegített sütőben, egy nagy gáztepsi és/vagy sütőpapíron süssük nagyjából 8-9 percig. Fontos, hogy ne süssük túl, még puhácska legyen mikor kivesszük, mert másképpen nem fog megpuhulni!


      1 l tej
      10 dkg keményítő
      1 vaníliarúd
      nagy teáskanálnyi sáfrány (egészben)
      10 dkg cukor

A tejet keverjük el a keményítővel, cukorral, és a félbevágott-fehasított vaníliarúddal. Kezdjük el lassan melegíteni, folyamatos kevergetés mellett sűrítsük be.
A sáfrány használata opcionális: én a sárga szín eléréséhez vetettem be. (Mert ugyebár a vaníliapudingba frankón bele van keverve az E akárhány, míg a sima vaníliától meg a keményítőtől egy fehér anyag lesz a végeredmény. Engem nem zavarna, de a köztudatban a vanília mégis sárga...) Így aztán a sáfránydarabokat beletettem egy teatojásba, és azt áztattam az éppen fövő krémben. Temrészetesen még sűrűsödés előtt illik kivenni :).
Ha elkészült, hűtsük ki. (Ezért imádom a telet. Csak kivágom a dolgokat az erkélyre, és fél óra múlva már használható is.)

        10 dkg porcukor
        20 dkg vaj

Keverjük ki, majd adjuk hozzá a már kihűlt pudingot.


Összeállítás: 
Az egyik mézeslapra kenjük rá a vaníliakrém felét.
20 db babapiskótát mártsunk meg 1,5 dl keserűmandulás-kávé keverékében, és rakjuk egymás mellé, szép sorban.
Kenjük rá a vaníliakrém másik felét, és illesszük a tetejére a másik mézeslapot.
Takarjuk le, tegyünk a tetejére egy kevés nehezéket, és pihentessük egy éjszakát hűvös helyen. (A klassz megpuhulás érdekében a legjobb jól záródó műanyag dobozban, vagy bezacskózva tárolni.)
Másnap olvasszunk össze 20 dkg écsokit 1 evőkanál olajjal, és simítsuk a tetejére. Nagyjából 2 óra alatt megköt, ezután gyönyörűen szeletelhető.

2011. december 8.

Fetás-márványsajtos tönkölykeksz avokádóval

Elindult a hajrá. Már tegnap. Még csak a hétvégi (vagyis inkább pénteki) sütibiznisz (megint egy érdekes kérés), jövő héten pedig...Telekis Napok!!!! És ez most egyáltalán nem olyan,mint eddig. Nem. Egyrészt idén nem játszom pizzásnénit, és nem sütök pizzát 2 napon keresztül napi 12 órában, hogy aztán megkapjam az osztályfőnöktől, hogy "hát nem ebből fog meggazdagodni az osztálypénztár"-(Azért szerintem 2 nap alatt 40.000 forintot összeszedni nem rossz. Jó, ebből az első 20 az a kiadott költség visszahozása, de akkor is! Megkétszereztük. Nem úgy, mint tavaly, amikor az egészet bebuktuk, mert nem szervezte senki. Meg a keresett néhányezret is ellopták. Szóval elmehet a p*...ba.)- másrészt pedig idén mi vagyunk a főszereplők. Értünk van a dolog. "Hogy egy nemes vetélkedésben eldöntsük, hogy ki érdemli a koronát." Majd kiderül. Fő a bizalom, de természetesen tenni is kell érte. (Tök jó, hogy én beszélek, mikor erősen a passzív réteget képviselem. Na jó, de valakinek a tanárok karácsonyi bonbonkollekcióját is meg kell csinálni! Szóval azért dolgozom. Még ha sok köze nincs is ehhez.)
Kezdetnek nézzétek meg a királyvideónk trailerét.  :D Képtelen vagyok megunni.


Már használtam néhányszor avokádót, és az az igazság, hogy egyre jobban szeretem. Ha valahol látok (és éppen nem horror áronon fut), mindig betározok néhány darabot. Egy puha, 1-2 kemény. Aztán hűtőben érlelem. Ellál, akár 2 hétig is. Addig remélhetőleg az ihlet is megjön, hogy mi készüljön belőle.
Itt éppen zsiradék helyett építettem be (az íze alig érződik).


Hozzávalók (16 kekszhez):
     10 dkg + 1 evőkanál tönkölyliszt
     1 mokkáskanál szódabikarbóna
     7 dkg avokádóhús (egy kisebb darab nagyjából ennyit tartalmaz)
     5-5 dkg márványsajt és feta
     csipetnyi himalaya só, fehérbors, 1 kis csokor kakukkfű
     
A puha avokádóhúst egy villával pürésítsük, majd morzsoljuk bele a kétféle sajtot is, és jól keverjük el. Szórjuk hozzá a liszttel elkevert szódabikarbónát, ízesítsük sóval, borssal és apróra vágott kakukkfűvel.

Jól gyúrjuk össze, formázzunk belőle hengert, majd tegyük 15 percre  mélyhűtőbe.
Melegítsük elő a sütőt 185 fokra. Vegyük ki a fagyasztóból a téstarudat, és vágjuk 1 cm-es körökre. Tegyük sütőpapíros tepsire, és addig süssük, míg a teteje szép aranybarna nem lesz. (Vigyázzunk, hogy az alja se égjen meg!)

2011. december 6.

Égi tünemények: mikulás, isten és a sátán személyesen. Egy napon. Nem sok ez egy kicsit?

Rendszertandolgozat. Hmm, hát, kissé elszámítottam magam. Úgy egy héttel. Nagyjából ennyi hiányzott volna, hogy eredményesnek nevezhessem a tanulásom. A vonatútra még beterveztem egy brutálfelületes átpörgetést (hogy legalább néminemű ibolyám legyen mindenről), de dühödten konstatáltam, hogy nem tettem be a füzetem. Ezek után a mentsük a menthetőt alapon nekiálltam megoldani a feladatgyűjteményt, hiszen a megoldókulcs végülis szintén tudást hordoz. (És valóban, később jó pár dolgot fel tudtam használni.)
Martonvásár környékén felszállt egy férfi, leült velem szemben. Látta, hogy kornyadozok a biosz fölött, elkezdett beszélgetni. Nem részletezném, a lényeg, hogy végül megadtam neki a nevem, telefonszámom és a blog címét. Elköszöntünk, leszállt. Ahogy a vonat elindult, úgy 10 másodpercre visszamélyedtem a tankönyvbe (lelkemben a jövőm biztosításának boldog tudatával), mire beesett a frissen megüresedett helyre egy másik fazon, hogy jól értette, hogy az az ember süt? Nagy nehezen elmagyaráztam, hogy nem, én sütök, ő csak a szállodáról beszélt. És itt elkezdett belőle ömleni a szó. Hogy ez egy rossz ember volt, ő látta, mert észrevette, hogy figyeli, és látja rajtam, hogy egy értelmes, fiatal lány vagyok, de vigyázni kell, mert vannak parapszicho emberek (többek között ő is), és nem tudhatom mire képesek, higgyem el, hogy ő csak jót akar, 3 gyermek édesapja, és különben is ki hallott már olyanról, hogy vidéken szállodát nyitni (nagyon hallgatózhatott a pasi, mert tényleg volt egy ilyen mondatrész, hogy egy barátjának van vidéken szállodája), semmi forgalom nincsen, ilyent még a leggazdagabb ember sem csinál. És ide folyton visszatért. Közben egy elejtett áldjonnál elkapott a gyanú, hogy tuti vallásos, és mikor rákérdeztem, kiderült: valóban. Isten báránya ül velem szemben. (Rögtön a kezembe is nyomott egy Békés, áldott karácsony című képeslapot.) Megígértette, hogy vigyázni fogok magamra, és ő is leszállt.
Én meg ottmaradtam. Az összes kétségemmel. 
Ha azt mondom, hogy az ájulás kerülgetett, nem túlzok. Forgott a világ. Az egysejtűek helyét átvette több tucat kérdés. (Biológia? KIt érdekelt? Azt se tudtam, fiú vagyok vagy lány.) "Úristen. Mit csináltam? MI van, ha tényleg hazudott? Ha minden szava hazugság volt és én elhittem...Vagyis nem elhittem, csak meggyőzött...de meggyőzött, áá jaj, de kurvára naív vagyok! 
DE mit akarhat? Tőlem? Basszus...és ha megkeres fb-on? Gyakorlatilag mindent tud. Úr-is-ten. Egy hét múlva meg már Görögország felé utazok bedrogozva, mint jövendőbeli prosti? Vagy..."
Gyomorgörcsöm volt. Zúgott a fejem a hülyeségektől. Próbáltam hívni apát...nem vette fel. Pedig úgy éreztem, hogy semmi más nem segíthet. El kell mondanom. Tovább kell adnom, hátha történik valami...legalább ne vigyem magammal a sírba. De nem. Nem ér rá. Tárgyal. TUlajdonképpen nem is értem miért csodálkozom. Volt 18 évem, hogy megszokjam. 
Bepróbálkoztam a zenehallgatással, hátha, de nem tudta elnyomni a zsibongó hangokat.k
A tanfolyam zárt falai között éreztem először, hogy engedett a szorítás. Muszáj. HIszen annyi mindenre kell energiát fordítanom, nem pazarolhatom ilyen hülyeségekre.

Egyébként boldog mikulást mindenkinek...

2011. december 5.

I look back on life - it's funny how things turn out

Fél év.
Ma 6 kerek hónapja, hogy boldogítom Á-t.
Képtelen vagyok elhinni, pedig személyesen részt vettem a dologban.
Rengeteg minden változott, de van ami nem.Vagy csak időlegesen. Ahogyan Daninak is mondtam, túl öreg Panka vagyok, hogy megváltozzam. Például újra kettős könyvelést vezetek. Mint a régi szép időkben.

Kaptam egy gyönyörű rózsát. Itt van mellettem. Csak bámulom, és az jár a fejemben, hogy nem vagyok jó barátnő. Hogy sokkal jobbat érdemelne. Mert így van. Én vagyok aki ezt a legjobban tudja, hiszen nálam jobban senki sem ismer minket. Főleg magamat.


Tulajdonképpen léptem bármit is előre?

2011. december 4.

Török joghurt torta a lehangoló idő ellen

Ma 18 éve, hogy megkereszteltek- anya ezzel fogadott reggel. Advent 2. vasárnapján.
Uff. Vajon akkor is ilyen pocsék idő volt? Nem hideg vagy ilyesmi (meg talán az még kevésbé rossz), csak köd és nyálkás trutyi mindenhol. Kiábrándító. Ráadásul még tanulni seme tudok normálisan. Minden elvonja a figyelmem.
A kedvem dettó nulla. Karácsony? Tegnap át kellett mennem a városon, és mintha egy idegen világba kerültem volna: minden ünnepi díszkivilágításban úszik, a kórus karácsonyi dalokat zeng a színpadon, az árusok standjai körül bolydult tömegek sétálgatnak forraltbort szürcsölgetve.
Na, ha azelőtt nem volt rossz kedvem, akkor ettől lett. Gusztustalan, hogy mennyire rá akarják tukmálni az ünnepet az emberekre. Fogják fel, még nincs karácsony.


A receptet á la carte-nál találtam, majd' fél éve. Többször volt is már terítéken, hol ilyen-olyan gyümölccsel, hol natúran, de mindegy is, csak osztani tudom a véleményt: elképesztően könnyű kis édesség.

Hozzávalók egy 18 cm-es piteformához :
       2 kisebb tojás
       csipet só
       1 nagy evőkanál xilit/cukor (vagy inkább 2)
       fél centis gyömbérdarabka
       fél teáskanál vaníliapor
       1 púposabb evőkanál tönkölyliszt (nálam teljes kiőrlésű)
       20 dkg sűrűbb natúr joghurt
   
A tojásokat válasszuk szét, a fehérjéket verjük kemény habbá a sóval.
A sárgákat keverjük habosra a xilittel/cukorral, majd tegyük bele a vaníliaport, és reszeljük bele a gyömbért is. Adjuk hozzá  a joghurtot, lisztet, keverjük simára. A legvégén forgassuk bele a fehérjehabot.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Kenjünk ki vékonyan zsiradékkal egy kicsi piteformát, töltsük bele a masszát. Hámozzunk meg 3 kiwit, vágjuk vékony karikákra, majd tegyük a tetejére. Süssük kb. 20 percig, míg aranybarna nem lesz a teteje, és a közepe nem folyós.

2011. december 3.

Pillangóinvázió a konyhában

Réka és Luca szülei sütiügyileg először drága barátném 18-as tortája kapcsán kerestek fel. (Amúgy sokat vagyunk együtt-Rékával, csak egész más témában. DE jó. Nekem fontos. Maga a békesség. Réka sohasem rohan sehova, és irigylésreméltóan el tud vonatkoztatni a külvilágtól. És emlékeztet a jobbik énemre.) Azt hiszem sikere lehetett, mert nem sokkal később megbíztak a család legapróbb tagjának készülő szülinapi finomság elkészítésével is.  Mivel egy igen öntudatos, és értelmes kislányról beszélünk, egyértelmű volt a csajos téma: Rózsaszín, pillangó, virágok. Élveztem, meg néha kell is a változatosság. (Túl menő ez a sugarshop dizájn.) Báár, annyit elárulhatok, hogy ebben a hónapban nem ez lesz az egyetlen ilyen torta...


Amikor elkezdtünk tárgyalni az ízvilágban a sötét tészta címszó alatt rögtön ez ugrott be. Nagyon finom, szép magasra megnő, és nem utolsó sorban irtó klasszul lehet vágni. A töltelékkel kapcsolatban annyi volt a kikötés, hogy könnyed legyen, és feltétlenül tartalmazzon epret, ez ugyanis a kishölgy kedvence. Tél lévén azonban kissé költséges lett volna megoldani, hogy friss eper kerüljön terítékre, így maradt az üvegbe zárt változat. És az eper mellé mi illene jobban, mint a joghurt? :)
A torta külseje ezúttal is fondantbevonatot kapott, illetve felavattam az újonnan vásárolt pillangó és virágkinyomóimat. 

Remélem tetszett Borónak (így hívják a kislányt), mert amikor elvitték az anyukájával, nagyon meg volt illetődve, mindenhova nézett csak a tortára nem, plusz fél percenként Bodza is a nyakába ugrott (még kicsi, úgyhogy a dolog szó szerint értendő).

2011. december 1.

Nem vagyok formában. A kiegyensúlyozottságom valahol nagyon megbillent, és nem tud visszaállni. Akármihez fogok, közel sem érzem olyan eredményesnek, mint mondjuk októberben. Nem megy. Szerdán döbbentem rá, hogy ha az élet egy hullámvasút, akkor én jelenleg a zuhanó fázisban járok. Remélem hamarosan elindulunk visszafelé.

És még ugyanezen a napon arra is rá kellett ébrednem, hogy vannak, akiknek sokkal rosszabb. (Ezt persze az ember tudja elméletben, meg mindig próbálja is magának mondogatni - legalábbis én igen - de sokszor hajlamosak vagyunk belefelejtkezni az önsajnálatba. Nálam ennyire durva nem volt a helyzet, de komolyan elgondolkodtatott.) Vegyünk egy lányt. Okos, talpraesett, boldog. Párkapcsolatban él, válallkozást vezet. Éli nyugodtan a kis életét, majd egyik nap kiderül, hogy a vállakozása csődöt mondott. Hazamegy, hogy elmondja a barátjának, mire az közli vele, hogy sajnálja, de elmúlt a szerelem, és költözzön ki sürgősen a lakásából. És most itt van ez a lány, munka, család, és anyagiak nélkül.
Olyan, mint egy rossz film, nem? A szomorú, hogy nem az. Ismerem ezt a lányt.

A receptet Kicsivúnál találtam, nagyjából 2 nappal azután, hogy hazajöttünk Nepálból. Igazából a curry szóra kaptam oda a szemem, tekintve, hogy ott előtte 3 hétig, a legtöbb étlapon ez volt a toptermék. Gondolkoztam, hogy hülye vagyok én? Hazajövök (gyakorlatilag) Indiából, ahol az egész út alatt szinte egyáltalán nem vagyok hajlandó helyi dolgokat enni, (többek között ezt sem, pedig tuti autentikus lenne), erre itthon meg nekiállok csinálni? Ráadásul curryt, amire a tavalyi Sri Lanka körút óta rá se bírtam nézni? 
Igen. Én valahogyan pontosan így működöm.