2011. május 31.

Csíkos kekszsüti cseresznyezselével csokimousse-tetővel

Nem fűznék hozzá túl sokat, mivel most is a könnyítsünk a hűtő/kamra tartalmán című elv dolgozott. Elég az, hogy ultraegyszerű, sütőhasználat nuku, és ráadásul frankón el lehet használni hozzá a felgyűlt piskótaszéleket, meg maradék egy-egy darab kekszeket. És az a  csokimousse...ahh, az isteni bűnbeesés. Pedig nem fűztem hozzá túl sok reményt, de ezután biztos vagyok benne, hogy használom ahol csak tudom. :) Ami egy nagy előnye, hogy egyáltalán nem édes. Sokkal inkább dominál benne a természetes íz.  (Már amennyire egy piskóta,  lehet természetes.) A kekszalap tömör, a cseresznye savanykás, a csoki krémes és naggyon csokis :).



Hozzávalók: -Világos tészta:38 dkg világos piskótamorzsa
                                                11 dkg vaj
                                                50 ml tej
                     - Sötét tészta: 30 dkg sötét piskótamorzsa
                                             7 dkg vaj
                                            50 ml tej
                     -Cseresznyezselé: 30 dkg cseresznye
                                                    2 evőkanál cukor
                                                    2 púpos teáskanál zselatin
                                                    1 evőkanál víz
                     -Csokimousse: 4 tojás
                                              10 dkg nagyon étcsokoládé
                                              kb. 1csapott evőkanál cukor
                                              3 evőkanál tejszín


Első lépésként kibélelünk folpackkal egy pici tepsit.
Mindkét "tészta" készítése azonos: a vajat megolvasztjuk, majd ráöntjük a piskótamorzsára, és a tej segítségével egy kézhez már nem ragadó masszát ügyködünk belőle. Elsőnek a világosabb masszát nyomkodjuk a tepsibe, majd a barnát. Minél egyenletesebb legyen, mert különben szeletelésnél csúnyán meglepődünk.

A gyümölcszseléhez magozzuk ki a cseresznyét, majd tegyük fel főni a cukorral és vízzel. Ha már nagyjából elfőtte, akkor vegyük le a tűzről, és keverjük bele a zselatint. Ha nem csomós, tegyük vissza, és sűrítsük be. Vigyázzunk, ha elkezdett forrni, az gázos, mert akkor a sűrítő hatást fújhatjuk. Egyenletesen kenjük a kekszrétegek tetejére.

A csokimousse receptje Foncsitól:   A fehérjékből verjünk nagyon kemény habot. A csokit olvasszuk meg vízfürdőben, majd keverjük hozzá tejszínt. A tojássárgákat a cukorral keverjük össze jól, és homogenizáljuk a csokival. Nem tudom mennyire érthető, de itt már természetesen nincsen melegítés. Legvégül forgassuk bele a tojáshabot. Öntsük a cseresznyezselé tetejére, majd tegyük egy éjszakára hűtőbe, hogy jól megdermedjen.

Másnap gyönyörűen  szeletelhető.

2011. május 30.

I feel your beating heart...

© Picture by Hatvani Fanni
 A kép az egyik osztálytársam keze munkája még Kisgyónból, csak a kért fényképek helyett átküldte az egész mappát. Még Á-val is sikerült megegyeznünk, hogy ez gyönyörű :)



A precízen felépített kis életem egy kártyavár könnyedségével kezdett összeomlani. Kezdve a belső bizonytalanságommal, a külsődleges elvárásaimnak való megfelelni akarással, a de vajon vagyok-e elég jó neki szindrómával és most a ne fussak kijelentéssel. Mert ma meglátogattam Feketét. Jó régóta először, de már nagyon kellett. És úgy történt az eset, hogy valamiért megemlítettem neki, hogy nagyon fáj a vádlim. Nem szólt semmit. A biztonság kedvéért még  nemtörődöm módon legyintettem egyet, hogy biztos csak izomláz. Még mindig csend, és az a furcsa pillantás nem tűnt el a tekintetéből. Majd lazán megállapította: tönkretetted a csípőporcodat. Nevetnem kellett. Nem tudom látszik-e, de a csípőm kicsit feljebb van, és köszöni szépen, nagyon rendben van. A vádlim fáj. Hozzám hasonló nyugodtsággal, mintha csak a bevásárlólistát ecsetelné közölte, hogy minden ideg a csípőből indul ki, és a nemtudomhányadik csigolyámnál nyomja valami a dolgokat, és ezt érzem a vádlimban. Mellesleg ne fussak. Nem tette hozzá, hogy vagy lebénulok még 20 éves korom előtt, de értem én ezt szavak nélkül is. Szóval az intenzív részét abba kell hagyni. Nincs mese. Azért az elég gáz ha már szimpla járás közben is érzem. De hetente még belefér. Ajánlom hogy beleférjen.
Mert a problémát innen is meg lehet közelíteni. Hogy ha nem mozgok, az igen csekély önértékelésem még inkább alásüllyed, ezzel párhuzamosan nő a testképem iránti utálat, illetve a drasztikus akciók. Rosszul fogom magam érezni, hogy így már biztos nem tetszem neki, csomó ruhám kiesik a hordhatósági listáról. Mert vannak ezek a rövid szoknyák. :) Titkos forrásokból (mondta nekem) tudom, hogy tetszenek Á-nak. Hát, most még nekem is. De ha megváltozik valami, akkor onnantól képtelen leszek felvenni. mert jézusom összeér a combom és hasonlók. Gombhoz kabátot. Ruhához testet. Így élek én.


Úgyhogy a nagy kilátástalanság hatására muszáj volt elmennem úszni. Hogy érezzem, hogy legalább még az biztos pont. Normál esetben ez mind oké lenne, de kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy az orvos direkt mondta, hogy a harapás miatt kerüljem. Egy hétig. Mikor az asszisztens a 2 napot javasolta, már akkor is majd kiugrott a szemem (és nem attól, hogy egy tűvel és csipesszel éppen a sebet tépkedte), képzelhetitek milyen fejet vágtam ennek a hallatán.  
És tessék, már meg is szegtem. De mentségemre legyen mondva, tényleg úgy éreztem, hogy kell. Muszáj valamit csinálnom. Persze ezt nem lehet állandóvá tenni, mert iszonyú unalmas. Kiborítóan egyhangú. De végre vettem bérletet. :)

"I wanna get to know you, the girl behind the mask."

Lili, Szöszi, köszönöm szépen az agymosást, ez  szar kivert minden mást a fejemből. Állandóan ezt énekelgetem, legszívesebben én pofoznám fel saját magamat, hogy héé, hagyd már abba. Másrészről meg tetszik, mert tök aranyos. Na erre varrjunk gombot :)


És egy kis "személyes". Mert ugyebár ez egy napló. Apró szépséghibákkal, (mint hogy bárki elolvashatja) de az. Az érzéseimről szól. Természetesen mióta itt írom, jobban megválogatom mi publikus és mi nem, de hiszem, hogy az sem hiba, ha leírok egy-két igazán mély dolgot. Mármint olyasmit, amit szóban nem tudok kimondani.
Ilyen többek között az Á-val való viszonyom. Az a szó. Szeretlek. Egy már szinte gusztustalanul mély szó. Oké, a mai világban sajnos erősen korruptálódott a jelentése, de szerencsére nem mindenhol. Mondjuk belőle nem nézném ki, hogy csak jópofizásból mondja. Mert nem olyan. Ráadásul ezt akkor szokták a pasik mondani (legtöbbször), mikor orvosolni kell a sehogyan sem tudok bejutni a csaj bugyijába effektust. Szóval biztos vagyok benne, hogy komolyan gondolja. 
Persze felmerül a kérdés, hogy oké-oké, na és visszafele? Mert aki engem ismer, az tudja, hogy a mumusom talán pont ez. Ez a szó. Mert magában hordoz egy hatalmas vasláncot, ami rákerül a csuklómra, majd az egész testemre ráfondóik. Az elkötelezettség. A leláncoltság.
Félek attól, hogy valaki elveszi a szabadságom. A magánéletem. A személyes terem.
Alapesetben.
De ezek szerint akkor most van a valami más. Mert még mielőtt ő leírta, bennem már megfogalmazódott. Nem ilyen "konkrét" formában, de éreztem, hogy erről van szó. Egy felettébb érdekes magyarspecen ültünk, amikor odafordultam Zsuzsihoz, és odafirkantottam a füzete szélére, hogy "asszem szeretem". Majd kiesett a száján úgy vigyorgott, meg körberajzolta szívecskékkel, de én éreztem, hogy ez most komoly. Vagyis most nélkül, bocsánat. Mert nem emlékszem, hogy volt-e előtte ilyen. Tényleg érzem. De mikor megkapom leírva, háát, a harmadiknál elfogott a pánik. De úgy 5 perc nézegetés után elmúlt, szerencsére. Csak néztem a betűket, és gondolkodtam. De végső soron van benne valami kedves. A betűk. Ahogyan kanyarodnak. Megnyugtató. Mert komolyan megijedtem. Mi van ha most is...? Emberi lény egyáltalán az, aki fél egy ilyentől? De nem is ez a lényeg, hanem a vissza. Érzem azt a gyomorszorítást, mikor elolvasom, de visszaírni, vagy csak simán leírni és elküldeni...nem megy. Képtelen vagyok rá. Pedig érzem.

Szóval lehet, hogy hűvösnek tűnök néha, de belül ugyanúgy ott lakik az az ugrándozós rózsaszín hercegnő, aki tárt karokkal, égre néző tekintettel önfeledten forog egy virágokkal teli mező kellős közepén, és a nap meg felhők arcába neveti, hogy szeretem.

2011. május 29.

Vajkaramelles whoopie pie cseresznyedarabokkal

Ismét egy issteni valami. Meg szerencse, hogy nem vágtam ki azt az óriási zacskó vajkaramellt, miután apa leszólta, hogy furcsa mellékíze van. (Utána direkt emiatt megkóstoltattam vagy 5 emberrel, és mindenki azt mondta, hogy tök finom.)
Talán érezhető, de ez a whoopie pie téma nagyon bejön. Annyira sokrétű és kombinálható (szárnyal a fantáziám), de mégsem unalmas, mint mondjuk egy muffin. (Bocs ha valaki szereti, de nekem nem sikerült megkedvelnem. Talán túl kiszámítható.) Szóval tartok tőle, hogy várható még (jó)pár ilyen recept, de nem hiszem, hogy a mondjuk a környezetem ellenezné. Hiszen tök jól kézre áll. Egy kis szendvics. Nem is maszatol. És annyira finom. (Ez különösen kedvenc. Nekem.) A karamellel. A karamelltől. Meg amúgy is, mindenhogyan.

Hozzávalók: 6 dkg vaj           
            6 dkg porcukor        
            1 kicsi tojás        
            1 teáskanál vaníliakivonat        
            14 dkg átszitált liszt           
            14 dkg vajkaramell        
            1 teáskanál sütőpor        
            csipet só
            130 ml kefír

A vajat habosra keverjük a porcukorral, míg sima és krémes nem lesz. Ekkor hozzáadjuk a tojást és vaníliakivonatot is. Keverjük bele a  kefirt, és az apróra vágott/tört karamellt. A lisztet, sót, sütőport keverjük össze,  majd szitáljuk a nedves hozzávalókhoz. Robotgéppel készítsünk egy csomómentes tésztát.
Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. Alkalmazzuk az előzőnél leírt módszert, VAGY: még régen (húsvétra) kaptam anyától egy asszem kekszsütőnek funkcionáló tepsit. Vagy valami olyasmit. Lényeg, a lényeg, kicsi mélyedések, az alján apró minta. Már a múltkorinál eszembe jutott, hogy mindenképpen ki kell majd próbálnom ezzel is, de akkor még Velencén volt. (A kétlaki élet hátrányai. Sosincs semmi ott, ahol használni szeretnéd.) Azonban most hazahoztam, és működik. De még hogy. Tuti, hogy ezután csak így csinálom! Jó, a tepsi kicsi, egészen pontosan 6 lyuk van rajta, szóval egyszerre ennyi a kapacitás. Aztán minden egyes alkalommal mosogatni (a karamellel különösen fincsi volt), vajazgatni, háát, lassú. De még így is szimpatikus. :) 
A sütő felső részében, körülbelül 7-8 perc alatt puhára sül. Utána mindenképpen vegyük ki, és fordítsuk meg, hogy a közepén keletkezett dudor visszalapuljon. De akár egyenesre is vágható.


                               7 dkg mascarpone
            9 dkg vajkaramell
                            3 evőkanál habtejszín
            1 teáskanál porcukor
            3 marék cseresznye

A tejszínt habbá verjük félúton a porcukrot is belekeverve, majd beledolgozzuk a mascarponét is. A cseresznyét kimagozzuk, apróra daraboljuk. A karamellt kis darabokra vágjuk/morzsoljuk, és a cseresznyedarabokkal együtt a krémbe forgatjuk.


Összeállítás: 2 korongot(nekem picik) összeragasztunk kb. 2 teáskanál krémmel. A közepébe tehetünk még egy egész vagy fél cseresznyét. Ha egészet teszünk, természetesen akkor is illik kimagozni, hogy ne szerezzünk kellemetlen meglepetést a fogyasztóknak.

A recept tőlem, tőlem és csak tőlem :)

2011. május 28.

Gesztenyemousse torta

Sajnos nem az én ötletem :D, de fantasztikus. Oké-oké, pepecselős munka, de megéri. Külsőre látványos, belülről meg rendkívül fajsúlyos darab.

A recept Mennyei Mannától, amit nem is írnék le, mert teljesen ugyanúgy csináltam.
De amin változtatnék:
         -a piskótába több cukor, úgy 14-15 evőkanál
         -mézeskalács-keverék helyett csak szegfűszeget használtam, kb. 1 teáskanálnyit
         - 6 dl tejszín helyett 4 bőven elég volt
         -habfixáló egyáltalán nem kellett
         -sima meggybefőtt töltötte ki a réseket, mivel gyerekeknek is készült, gondoltam a majdnem egész üveg rum amit beletettem, így is elég
         -Rolettiből nekem 3 nagy csomag (20 dkg-os) kellett, mivel a kettő nagyon kevés híján, de sajnos nem volt elég
          -krémből szerintem elég az ott leírt kétharmadát  megcsinálni, mert nagyon sok megmaradt
          -a készítési metóduson, mondjuk nem este 10-kor állnék neki, hanem délután, és az összes szépészeti probléma meg lenne oldva. :)
          -fontos, hogy nagyon egyforma legyen a tekercsek szélessége, mert egyenletlen lesz


És nem utolsó sorban, nagyon hasznos ha van mellettetek egy széles vállú úriember, aki nem csak, hogy társaságot nyújt és tartja bennetek a lelket, de ha szépen megkéritek még a gesztenyepürét is lereszeli.

2011. május 24.

Hogyha egyszer levennénk az álarcot, kiderülne, hogy nincs más dolgunk a világban, mint megfogni egymás kezét...

Nem akarok úgy felébredni egy nap, hogy ráébredjek: már túl késő ahhoz, hogy megtegyem azokat a dolgokat, amiket akartam... Pedig sajnos erre elég jó esély van. Tekintve az életvitelem, a gondolkodásmódom, és az összes kis pankás vonásomat. De mindezek mellett sokszor még is úgy érzem, hogy elégedett vagyok. Hogy kihasználom az életemet. Az esetlegesen adódó lehetőségeket. Merek tervezni. Nagyot álmodni. És bízni magamban. Természetesen az addig erősnek hitt önbizalmam is sokszor meginog. Hogy biztosan jó-e az, ahogyan élek. Hosszabb-rövidebb letargia, de minden gödörből ki lehet mászni. A legmélyebből is. Mindig van kiút. És választási lehetőség. Csak meg kell látni.

Elégedett vagyok. Tudok örülni egy napos délutánnak, egy sétálásnak, ha nevetünk egy jót a csajokkal, egy kedves mosolynak, egy jól sikerült reggelinek. Felderül az arcom ha ránézek egyesekre, vagy csak szimplán látok néhány árván virító rózsaszín virágot a fűben. Néha azon kapom magam, hogy beszélek az epreimhez vagy a barackfához. De nem baj. Miért is lenne? Néha jó csak egyszerűen beszélni. Kimondani bármit ami az eszünkbe jut, gondolkodás nélkül. Hiszen ők úgysem válaszolnak. Nem kritizálnak, nem mondanak véleményt. (A probléma ott kezdődik, ha ezt mindenkivel ugyanúgy megteszed. Mert ők bizony értik. És válaszolnak is. Bár az még a jobb. Mert ha magukba fojtják, csak rosszabb lesz. És hiába nem akarod, iszonyatos sebeket lehet ejteni másokon.)


És ez a szép. Hogy az élet olyan, amilyenné mi tesszük. Nincsenek korlátok. Mi magunk vagyunk az akadály. Szóval nincs más dolgunk, mint lenni. Formázni, felépíteni.
Élni.

2011. május 23.

Vaníliás whoopie pie cseresznyedarabokkal

A whoopie pie egy hagyományos Amish édesség. (Persze az eredeti trendi újítgatásoktól mentes verzió. Ami szerintem már rég eltűnt a süllyesztőben.) A neve onnan ered, hogy állítólag a feleségek ezt csomagolták gyerekeiknek/ férjeiknek az iskolába/földekre, akik a csomagot kinyitva: whoopie! (nálunk juhé) kiáltásban törtek ki.
Megismételném, állítólag. Nem nagyon hiszek ezekben a keletkezési-történetekben, de ez olyan aranyos, hogy gondoltam muszáj megosztanom veletek.

Magamtól csak annyit írnék, hogy olyan aranyos. De milyen már egy sütire azt mondani, hogy aranyos? Tök gáz. De ez van, nekem ez ugrik be elsőnek. Szóval ez aranyos.
Igazán könnyű megcsinálni, a legnagyobb problémám a krémmel volt. Na nem azért, mert az olyan hűdebarominehéz lenne, csak nem tudtam semmilyen ízkombináció mellett dönteni. Az "eredetit" sztornóztam, mert Velencén felejtettem a fő hozzávalót, vásárolni meg nem igazán volt kedvem elmenni. Aznap. ( Ki gondolta volna, hogy csak ma lesz kész?) Úgyhogy az agyam ráállt a témára, és azon kaptam magam, hogy még gazolás közben is témázgatok, hogy vajon zöld legyen cukorkákkal, vagy inkább citromos. A cseresznye a véletlenek műve. Az isteni sugallat. Tegnap ugyanis kaptunk egy nagy tál korai cseresznyét a keresztanyáméktól, és anya elejtett egy felelőtlen megjegyzést, hogy süthetnék belőle valamit. És bevillant, hogy a krémbe miért ne tehetnék néhányat? Hiszen egyszer van nyár, most van cseresznye, nem kell mindig csokisat enni. Nem volt rossz döntés. Anya elvett egyet, majd kevesebb mint fél perc múlva álmélkodva rohant vissza, hogy hát ez isteni, valami fantasztikus ez a cseresznyés megoldás, és fejet csóválva beslattyogott a konyhába egy másikért.

De az eddigi statisztika (2 eset) alapján úgy látom, hogy nem is olyan rosszul működő dolog több napig csinálni egy -egy projektet. Meglepően jó eredmények születnek. Tény, hogy kevésbé vagyok fáradt, mintha sokat csinálnék egyszerre, úgyhogy nem meglepő a dolog. A meleg amúgy is aaannyira kikészít, hogy legszívesebben mást sem csinálnék, mint állnék naphosszat egy hűvös szobában, egy körülöttem fogó ventillátorral.


Hozzávalók: 125 g vaj
                       15 dkg porcukor
                       1 nagy tojás
                       1 teáskanál vaníliakivonat
                       28 dkg átszitált liszt
                       3 evőkanál kakaópor
                       1,5 teáskanál sütőpor
                      csipet só
                      125 ml tej
                      125 ml szigorúan 20%-os tejföl
                     
A vajat habosra keverjük a porcukorral, míg sima és krémes nem lesz. Ekkor hozzáadjuk a tojást és vaníliakivonatot is. Keverjük össze a tejfölt és tejet, hogy valami egynemű viszonylag folyékony anyagot kapjunk. Adjuk a tojásos masszához. A lisztet, sót, sütőport és kakaóport keverjük össze,  majd szitáljuk a nedves hozzávalókhoz. Robotgéppel készítsünk egy csomómentes tésztát.
Sütőpapíros tepsire rajzoljunk fel nagy pogácsaszaggatónyi köröket, amiknek a közepére tegyünk masszát. Ne aggódjunk, fog az terjeszkedni magától is.
Előmelegített 180 fokos sütőben viszonylag gyorsan megsülnek, kb 8-10 perc. Kicsit még puhák mikor kvesszük őket, de ez jó, mert hűlés közben úgy is keményednek. Javaslom, ne szedjük le rögtön őket a papírról, mert könnyen összetörnek.


                       1,5 dl tejszín
                       4 evőkanál porcukor
                       10 dkg krémsajt
                       2 teáskanál kandírozott gyömbér
                       3 evőkanál tej
                       3 teáskanál zselatin
                       4 maréknyi cseresznye

A tejszínt kemény habbá verjük, félúton a porcukor hozzáadásával. Belekeverjük a krémsajtot, és a gyömbért is. A tejet meglangyosítjuk (de vigyázzunk, mert ez nagyon pici mennyiség, és hamar túlmelegszik), ez alig pár pillanat, majd levesszük a tűzről, és egyenletesen elkeverjük benne a zselatint. Lehetőleg ne maradjanak benne csomók. Ezután visszatesszük, és addig melegítjük, míg forró lesz, de még nem forr! Hagyjuk langyosra hűlni. De semmiképpen se felejtsük ott, mert ha megköt magában, használhatatlan lesz. (És a menthetőt menteni próbálva se keverjük bele a már kötött cuccot a krémbe, ugyanis higgyétek el, szar dolog rájönni, hogy a robotgép sem szedte szét-hogyan is tudná, és újra végig kell bogarászni az egészet, közben kiszedegetve a darabokat.) Szóval a már csak langyos gélt öntsük a krémhez, és nagyon keverjük el.
A cseresznyét mossuk meg, amennyire lehet itassuk le a vizet, majd vágjuk félbe, magozzuk ki, és a feleket is felezzük. Persze ha valakit nagyszemű cseresznyékkel "ver meg" a sors, az többször vagdosson.

Összeállítás: A 2 piskótakör közé kenjünk krémet, majd nyomjuk össze, hogy egészen a széléig kijöjjön.
                                                                                                          20 juppí-pie lesz
                                                                                                              
A tésztarecept kissé átmennyiségelve a Channel4Food oldalról. A krém meg a kis pocakomból. Mint jó pár más dolog. ^^

2011. május 22.

Ha nem lenne a nyakamhoz kötve, azt is elhagynám...

Gondolom kitalálható, hogy a fejemről beszélek. Nem véletlenül. Borzasztó, milyen hanyag vagyok mostanában. Illetve, nem is biztos, hogy ezt hanyagságnak kéne nevezni. Egyszerűen időhiánnyal küzdöm. A teendők listája napról-napra, percről-percre egyre hosszabb, és nem látom a végét. Minden egyes kipiált tényező helyére azonnal felkerül másik 3.
A legborzasztóbbnak az tűnik, hogy nem az első alkalom lesz, hogy elkezdek egy sütit, és 2-3 nap múlva sikerül befejeznem. Mint a kávést. Annak a tésztája is csendben várakozott a sorára a hűtőben. Amin most dolgozom, az is. Remélem, holnap este már láthatjátok, illetve azután másnap meg kóstolhatjátok is, mert ez így igazán nem állapot. Ha ilyeneket csinálok, ott valami nagyon nincs rendben.
És nem, nem Á. miatt. (Nem csak miatta. Bár megint abban a szakaszban vagyok, hogy folyton azon kapom magam, hogy ő jár az eszemben.) Már látom magam előtt egyesek arcát, amint önelégülten mosolyognak, hogy na én megmondtam. Nem. :)

Ezt a számot pedig mindenképpen hallgassátok meg (ne nézzétek), mert érdemes. Szösziéknél hallottuk a rádióban, és az akkor folyó szuper-részecskegyorsító góglis keresgélés átment Backstreet Boys-ba. Nekem tetszik a szám, van benne valami. Megnyugtat. És ha esetleg nem tudnátok, ezt választották a 90-es évek legborzalmasabb videoklippjének. Bár valljuk be, a Coco Jambo sem utolsó...(cikk itt. Kár hogy a 10 videóból kettőt lehet lejátszani...)



2011. május 19.

Álmok és Strandtündérek

"Valahogy mindig így van ez: reménykedsz benne, hogy egy bizonyos dolog megtörténik. Csak várod és várod, addig ámítod magad, amíg már a saját szemedben is hülyének tűnsz, és akkor abbahagyod. Aztán amikor tényleg megtörténik, teljesen váratlanul ér."
 Tegnap matekozás közben kapcsolgattam a rádiót, valami normális zenét akartam. Ahogy én észrevettem, ez este már igen nehéz. Általában leállok ott, ahol jó szám megy, aztán ha olyan jön amit nem szeretek (mert mondjuk csak csipogás az egész, és ilyenkor már baromira nem vagyok toleráns az efféle dolgokkal szemben), akkor egyszerűen továbbtekerek. És egyszer csak meghallottam ezt. Ismerős volt, de csak a "hallottam már" szinten. Úgyhogy jobb híján lefirkantottam az egyetlen hosszabb szöveget, amit kiértettem, (vagyis inkább meg bírtam jegyezni) az "I just can't get enough" feliratot a füzetem aljára.
És szerencsém volt, mivel tökvéletlenül ez a cím, Youtube azonnal kidobta. :)
Nem mondom, hogy olyan nagy kedvenc, mert a vége konkrétan idegesít. Vagyis igazából addig tetszik, amíg az elején Fergie énekel. De az nagyon. ^^

Mivel már elmondtam pár embernek, annyira nem újdonság, de tudjátok Szöszi anyukája mit álmodott? :D (200 wattos villanykörtevigyor) Igazából annyira nem vicces, meg semmilyen, csak annyit, hogy terhes vagyok. Az álom szerint Á-tól, mivel együtt mentünk hozzájuk grillezni. És ez így logikus. Bár én azonnal feltettem a kérdést, hogy de mégis kitől? Mindegy, ezt betudom a naivságomnak. Viszont a dolog gyökeret vert a fejemben. Mármint a terhesség. 
Mert soha nem akartam babát. Nagyon nem. 13 évesen azzal az ötlettel álltam elő, hogy na akkor én kivetetném a méhem, mert akkor legalább nem is menstruálnék, és le lenne a gond az egészről. Természetesen anyáék azonnal közölték, hogy eszembe ne jusson ilyent csinálni. Eltelt viszonylag sok idő, a szülés iránti érzéseim nem változtak azóta sem. Persze ma már nem folyamodnék ilyen drasztikus lépéshez, mert jó kisdobos módjára megtanultam az iskolában (lám, mikre nem jó!), hogy azok a belső ketyerék bizony kellenek a nőiség külső megőrzéséhez is. Szóval csak szimplán nem szeretnék gyereket. Az egyik elég lényeges indok, hogy nem szeretem a kicsiket. Nincs hozzájuk türelmem. Mondjuk az úgy alapból hiányzik az összes mozgó dologhoz, de ha a tiédről van szó, akkor értelemszerűen különösen lényeges. (Ez a jó a sütikben: nem piszkál, és nem pofázik vissza.)
A másik meg a szülés. Meg az odáig elvezető út. Háááát... teher. Ismerve a "kis külsődleges megelégedettségi problémáimat", ez kemény dió lenne. Egyrészt mert iszonyatosan frusztrált lennék, tudva, hogy tudatosan teszem tönkre a testem, másrészt meg nem táplálkozom elég kiegyensúlyozottan egy fejlődő bébinek. még akkor is, ha teszem fel kivételesen egy átlagos vegetáriánus életmódját nézzük. Nem megfelelő. Ehhez még adjuk hozzá, hogy nem eszem ezt, azt amazt. Elég ciki, ha rövidebb a mi az amit megeszek listát felsorolni. 
És nyilván az anyukától függ, de mi garantálja azt, hogy nem leszek csúnya terhes? Vagyis aki úgy ámblokk meghízik. Ide-oda amoda, mindenhova. És már nem is terhesnek tűnik. De mondom, ez gondolom az étkezéstől függ.
És sokaknak a legfontosabb dolog: a szülés. A folyamat. Engem személy szerint kiborít. Taszít. Gusztustalan. Mármint az elszenvedő alanynak lenni. Mert volt olyan, hogy szülésznő akartam lenni, (Sőt, ha felajánlanák, most sem utasítanám vissza.) De egészen más az, amikor ott fekszel a vérben és egyéb magzatfolyadékokban tocsogva, szétpakolt lábakkal, és ki vagy szolgáltatva csupa idegen embernek. Mielőtt valakiben felmerülne, nem, nem a kórháznak vagyok ellene, szerintem pont az a jó, ha már valaki ilyesmire adja a fejét. Szóval nem hinném, hogy ez az én műfajom. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy utána hogy fogsz kinézni. Hiszen képzeljük csak el a hasizmainkat...nem kicsit kell meglazulniuk, ráadásul 9 hónapra!
De az eredeti történethez visszatérve, mégis van benne valami békés. Olyan valótlanul meseszerű. Apuka, anyuka, pici poci, benne a kisbaba. Boldogok. Szeretik egymást.

Kávékrémes kávés süti csokis kekszréteggel

Szerénytelenség nélkül kijelenthetem, hogy nagyon büszke vagyok magamra. Emiatt. Lám-lám a sok kudarc után bekövetkezik a siker is, csak nem szabad feladni. Ennyi a kulcs. Mert ez sem ment másképp, mint mikor úgy nekiállok "Panka után szabadon". Megfogom a kezem ügyébe akadó dolgokat, és használom. Az eszem néha sajnos elfelejtem, de talán nem is baj. Van előttem egy alapanyag, egy ízvilág, de sokszor átlényegül valami egészen mássá. (Ez vaníliás-mazsolásnak indult.) És megszületik valami. Valami, ami az enyém. (Hol sikeres, hol kevésbé.)
És ez az az érzés, ami semmihez sem fogható. Az alkotás.


Hozzávalók: 3 dl liszt
                      2 teáskanál sütőpor
                      2 evőkanál tejföl
                      5 dkg vaj
                      7 dkg tömlős sajt
                      2 tojás
                      csipet só
                      3 nagyon púpos evőkanál cappucino-por (nekünk ilyen automatába való van, és az cukrozott, de ha valakinek normál van, az növelje a cukormennyiséget)
                      5 evőkanál tej
                     1 evőkanál cukor

A lisztet összekeverjük a sóval, cukorral és sütőporral. A vajat megolvasztjuk, majd ha már nem forró, belekeverjük a sajtot, tejfölt, és tojásokat. Robotgéppel összedolgozzuk. A cappucino-port beleszórjuk, majd leöntjük a tejjel, és ismét homogénre keverjük. 180 fokra előmelegítjük a sütőt. Egy pici tepsit kivajazunk-lisztezünk, beleöntjük a masszát, és körülbelül 20 perc alatt készre sütjük. Ajánlom figyelmetekbe a tűpróbát.


                        kb. 5 dl tej
                       1,5 zacskó vaníliás pudingpor
                       3 púpos evőkanál cukor
                       1 vaníliáscukor
                       2 evőkanál kávégranulátum/por
                       7 dkg vaj

A tejet csomómentesre keverjük a pudingporokkal, majd lassú tűzön elkezdjük melegíteni. Félúton hozzákeverjük a kávéport, majd ha már teljesen sűrű és kész, a cukrokat.
Kihűtjük. A puha vajat jól szétmaszatoljuk (bocs, kikeverjük), majd egyneműre keverjük a pudinggal.


Összeállítás: A tésztánkat 3 lapra vágjuk. Az alsót meglocsoljuk: 1 dl meleg víz, 1,5 teáskanál keserűmandulaaroma, 2,5 teáskanál porkávé keverékével. Természetesen nem kell az egészet rátenni, körülbelül a fele meg fog maradni, de erre szükség lesz a középső lapnál. Kenjük rá a kávés krém felét.
A középső lapot pici darabkákra morzsoljuk, összekeverjük 10 dkg kisebb-nagyobb darabkákra vágott étcsokival, és a megmaradt kávés lötyi segítségével összegyúrjuk. Olyasféle masszánk lesz, mint a kókuszgolyóé. Ezt akkorára nyújtjuk, mint az alsó lap, és ráterítjük a krémre.
Erre jön a maradék krém, majd az utolsó lap. Tálalásnál célszerű porcukorral vékonyan leszórni, mert jobban mutat fehér tetővel, mint csupaszon.

2011. május 17.

Krémsajtos-túrós pogi

Avagy a világi pogácsa. De csak ez az adag. Már amikor a csereprogram Magyarországi része zajlott, akkor tervbe vettem, hogy Thijs kap egy adag pogácsát a búcsúestén. Csak ember tervez, Isten végez. Iszonyú sűrű volt a program, úgyhogy örültem ha kibírom ép ésszel, nem hogy még süssek is! Szerencsére mi is mentünk, így tolódott az indulás estéjére a sütögetés. Kivételesen nem a hanyagságomból, és "mindent az utolsó pillanatra hagyok/jut eszembe" című jó tulajdonságomnak köszönhetően, hanem csak és kizárólag azért, hogy a lehető legfrissebb legyen :)

Mert valljuk be, a pogácsa magyar dolog. Afféle hungarikum. Mint a pálinka, vagy a gulyás. De szerintem pl. a főzelék is ide sorolható. Mert ugyanaz vele a helyzet, mint a pogácsával: vannak ugyan máshol hozzá hasonlóak, de ugyanúgy, mint mi, senki más nem készíti. És szerintem nem csak én vagyok vele úgy, hogy meglepődök a külföldieken, akiket megkínálunk vele a "végülis jobb, mint a kenyér minden reggelire, meg ha már van itthon miértne" alapon, és meg vannak érte veszve. Hogy mi ez. A mieink pici sajtos kenyérnek hívták, és nagyon szerették. Ez sem vallott kudarcot. :) Se itthon, se ott.( Öcsikém egészen letargiába esett, mikor megtudta, hogy ez bizony nem neki készült. Aztán anya ügyesen úgy rendezte a dolgot, hogy ne férjen az összes bele a dobozba, így kaphatott ő is. Éppen a számítógép előtt ült, amikor bevittem neki, és odanyújtottam a dobozt, hogy vegyen belőle. Rám nézett az arcán tele világfájdalommal, majd dobozostul kivette a kezemből, és nekiesett.)  Pedig elfelejtettem bele sót tenni. De hiába, így jár az az ember, aki este 10-kor kezd el sütni.



























Hozzávalók: 42 dkg liszt
                      2 dl tej
                      2,5 dkg élesztő
                      1 teáskanál cukor
                      15 dkg natúr tömlős sajt
                      10 dkg tehéntúró
                      1,5 teáskanál só
A tejet meglangyosítom a cukorral, az élesztőt belemorzsolom, majd hagyom felfutni.
A lisztet elkeverjük a sóval, majd a már jó púpos élesztőt belekeverjük. Hozzáadjuk a túrót és sajtot is, és tésztát gyúrunk belőle. Igyekezzünk minél jobban eloszlatni a sajtot is, mert nem jó ha csomócskák maradnak benne. Hagyjuk meleg helyen kelni, míg a kétszeresére nem nő.
Lisztezett deszkán nyújtsuk 2 ujj vastagra, és pici szaggatóval szúrjunk ki belőle köröket. 
                      
                     1 tojássárgája
                     1 evőkanál tej
                     kb. 7-8 dkg reszelt sajt

Kenjük le a tetejüket a jól elkevert tejes-tojássárgával, majd szórjuk meg sajttal.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A sütésre kész pogácsákat ismét kelesszük fél óráig, letakarva.
Körülbelül 20-25 perc alatt gyönyörű aranysárgára sülnek. És nagyon finomak. Meg puhák. Bármiféle célzott zsiradék nélkül.

A recept Strawberrytől, gyakorlatilag csak a mennyiségek változtatásával.

2011. május 16.

Nem akarásnak nyögés a vége. De néha az akarásnak is.

Annyira rossz, hogy így elromlott az idő! Utálom. Május van, könyörgöm, már el kéne kezdenünk meghalni a melegtől. Mint Hollandiában. Én azonban napok óta csak fázom. Egyre jobban, hozzáteszem. A kezem állandóan sárgás lilás színben játszik, a körmeim kékesek. A kabát mellé felkerült egy sál. A napocska is inkább a lelkemnek jó, mintsem fizikai melegítésre.
Ideiglenesen Velencéről is elköltöztem, mert azt hiszem nem bírnám ki ezt az időjárást. Városi gyerek vagyok, na. Meg annyi dolgom van itthon, hogy nincs is időm lemenni. Vagyis lenne,  aludni lejárni semmi kedvem. Előnye nagyon nincsen (nekem), és baromi korán kell kelni.

Nem mondhatnám, hogy furcsa volt visszamenni a suliba, még a jegyzetelés sem esett nehezemre. Az osztályfőnök volt az, akit azt hittem, hogy leborítok egy pohár vízzel. Jó naggyal. Teljesen megkattant. Olyan műsort rendezett első órában...hogy ad. 1 ne késsek, ad 2 vigyek magammal könyvet, ad 3 az már nem tudom mi volt. Mindezt amiatt, mert kértem egy könyvet, miközben ő éppen az Ősszel című fantasztikus Arany művet próbálta közelibbé tenni a számunkra. Hát nagyon sajnálom, hogy bezavartam, de csak azért, hogy én is élvezhessem. Komolyan mondom, sürgősen be kéne vonulnia rehabra. Pihenés, nyugi, semmi iskola/azzal kapcsolatos dolog, és mondjuk a következő évet már elkezdhetné. Addig nem szabadna emberek közé engedni.


Ez a kedves kis képecske fizikán készült. Nagyon jót szórakoztunk. Dehát Szöszivel? Mi mást csinálhatnék, mint hogy jól érzem magam :)?
A címzés meg egyértelmű.
És a jelentéstartalma?*

*Eddig akárkit kérdeztünk, nem tudta. Ha valakinek van tippje, mindenképpen érdekel :)

2011. május 15.

Kardamomos süti kandiscukorral


Tudom-tudom, azt mondtam, hogy na sütni azt biztos nem fogok, mert a pótolnivalók ésatöbbi, de a konyha bevonzott a kis bűvkörébe. Szükségem volt valami vigaszra, mert a hangulatom nem éppen top 1-es. Semmi konkrét indok, csak szimplán fáradtság. Zombihangulat, és morgás. De ez az illat...ez mindig visszahoz az emberek közé :)

De pont a nyűgösségem miatt, semmiképpen sem akartam saját recepttel kísérletezni. Legyen valami létező.  Szóval biztosra mentem: Csibe receptje szerint. (A történet úgy kerek, ha hozzáteszem azt is, hogy már a holland út előtt kimértem a 8 dkg kandiscukrot. Csak hogy biztosra menjek. Hátha x év után valakinek most jut eszébe jól bezabálni belőle. Szóval ez már egy kerek hete ott érlelődött az agyam egyik eldugott sarkában.)

2011. május 13.

Excange programme in Netherlands 7. day

A hires harom x
Igazabol semmi masra nem vagyom, csak arra hogy valaki megoleljen, es azt mondja, ne aggodj Panka, minden rendben lesz. Ugyanugy, mint mikor anyukad bejon hozzad estenkent, es megnyugtat, hogy nincsen szorny az agyad alatt. A szomoru az, hogy a szorny mar itt fekszik mellettem.


Nem tudom mi volt, vagy nem volt tegnap, de a Blogger mondhatni osszeomlott, kitorolte a postomat, kommentekkel egyutt. Ugyhogy ezt bepotolando, most itt vannak a kepek.
Koffee Shop
A kozos program nem volt valami hudengyonizgalmasesjo, rengeteg seta, hajokazas, meg a hajomuzeum, aminek koze sincs a muzeumhoz, egy lakohajo, amit vegig lehet jarni. En persze sikeresen rosszul lettem-nagyon nem birom ezeket az inbolygo vackokat, ugyhogy az utcan ucsorogtem.
 A szabadulas pillanataban belevetettuk magunkat a forgatagba. Voltunk Kofee shopban, en speciel egy masik csaj szemelyilyevel, mert 18 eves kor alatt nem lehet bemenni. Hat, nem egy nagy durranas. Kicsit ugyan megilletodtem, mikor megkerdeztek, hogy hasisos vagy marihuanas jointot szeretnek, deinkabb a marihuanat mondtam. Biztos ami biztos.
.
The Red light District
Iszonyu sokat kerestuk, de megtalaltuk. A hires hirhedt Voroslampas negyedet. Nem olyan konnyu, mint ahogy elmondjak, hogy csak mesz, aztan ott talalod magad. Neem, nekem 5 rosszarcu helyit kellett megkerdeznem. Amugy teljesen olyan, mint a varos tobbi resze. Csak vicces feliratu polok es ongyujtok helyett gigantikus vibratorok, es kulonbozo jatekszerek diszitik a kirakatot. Na meg a kurvak...Le akartam egyet (harmat) fenykepezni, de nem engedtek. Itt semmit sem szabad. De valami fantasztikus peppshowra meginvitaltak bennunket, amit egy bajosan lenezo mosollyal, majd mikor tovabb eroskodtek, egy vicsorral  visszautasitottam.


Es ismet bevasaroltam. Ha pontos akarok lenni, azt mondom, elkoltottem az osszes penzt amit hoztam. Es ennek a nagy reszet magamra. Illetve a toredeket masra. De annyira szep cuccokat vettem...meg jokat es hasznosakat. Vagyis ruhat :) Es ismet el a szabaly, velem NEM szabad bemenni sehova, mert keptelen vagyok megallni, hogy ne vegyek valamit. Bar most ez eleg lesz egy idore azt hiszem. :)

Elerkezett az utolso nap. Visszagondolva, nagyon gyorsan elszallt ez a het. Jo volt, csak nehany aspektust hanyagoltam volna ha rajtam mulik. A 2 napja tarto gyomorgorcsomet, es fejfajast pedig a kovetkezo kerdes okozza: haza merjem-e vinni a cigit amit vasaroltam? Sajnos a tobbiek elegge beparaztattak, bennem fel sem merult, hogy akar itt is hagyhatnam. Jelenleg egy nagy muanyag dobozban hever, amit teletomkodtem a koszos zoknijaimmal. Nem biztam a veletlenre, vegigszagoltam az osszes szennyes ruhamat egyesevel, de sajnos egyik sem tunik eleg budosnek. (Bar azert ez jo hir, hogy nem izzadok olyan budoset, ami meg egy kutya szaglasat is megteveszti.) Ja es ezenkivul becsomagoltam meg 5 zacskoba. De azt mondjak a kutyak szaglasa nagyon jo. Hogy meg ezen keresztul is siman megerzik. Lenyeg a lenyeg, megy a para meg a malmozas a fejemben rendesen. Csak az a baj, hogy ismerem magam. A leheto legtokeletesebben. Es tudom, hogy ha ma eladnam valakinek, akkor azt mondom magamra, hogy gyava. Megbelyegzem magam. Gyava, mert nem mer hazahozni egy szaros fuvescigit repulon. Amit amugy szerintem minden masodik ember megtesz, aki innen jon haza. De basszus...egy nyomorult 17 eves gyerek vagyok, nem pedig egy diler, hogy ilyenen kell aggodnom!
 Ki ismeri fel a bal also kepet ? :D
A mi projektmunkank















A mai napon kiallitottuk a szerdai feladat megvalositasat. A gorogoson a jobb szelso es a felso reszen vegigfuto minta az en kezem munkajat dicseri. El is szarakodtam vele...ugy masfel oraig.
A masik Szoszieke, de nem is az az erdekes benne. Thijsek eloszor valami aranyermes csapatrol nyomtattak kepet, a vizilabda cimszo alatt. Csajok, aranyerem, meg icipici darab uszoda. Tok gaz. Ugyhogy felajanlottam neki, hogy jutatok neki annal sokkal jobb kepet :) Mindenki meg volt elegedve.

2011. május 11.

Nagyon Holland :)

5.
1. A reggel furdes. (Szerencsere en nem alltam be a sorba, mert akkor reggel egy oraval elobb kene kelnem. Igy is sokszor hatan vannak.)
2. Zsebkendo es szalvetahasznalat mellozese. (Vegulis minek van a kezunk?)
3. Orditozas. Vagy legalabbis iszonyu hangos beszed.
4. Nem keves elelem melletti vekonysag. (Na ja, biztos a genek...)
5. Stroopwaffels (a kepen lathato kekszecske: edes ostya, benne valami karamelles kremmel)
6.


6. Birkenstock ( Stilusban leginkabb egy otthoni Scholl papucsra hajaz, de annal dizajnosabb. Viszont ilen kenyelmes papucsom meg eletemben nem volt.)
7. Biciklizes (Mindig, mindenhova. Emlekezzunk csak vissza a suliban a bringaparkolora. Az autosok meg olyan szinten elnezoek, hogy le a kalappal. Senki sem dudal, mert veletlenul elfoglaljuk az egesz savot, megvarja mig elmegy a szembejovo, es kikerul minket.)
8. Leves (Allitolag a holland gasztronomia abbol all, hogy osszeontenek mindenfele zoldseget. En ezt se megcafolni, se alatamasztani nem tudom, mivel ma volt az elso alkalom, hogy meleget ettem. Levest. Tudtam, hogy szeretik, mert a srac mar Mo-n is mondta, de azt hittem tuloz. Forro leves, jo kis elosutott kenyerrel, csak semmi flanc. Az anyukaja olyan isteni brokkolikremlevest csinalt, hogy hu meg ha. Allati jo volt.)
9.
9. Dutch bread sprinkles (Rendkivul nepszeru kaja. Megkennek vajjal egy zsomlet, beleszornak rengeteg csokidarat, ra a zsomletetot. Szerintem kulonben mikrozzak is, mert eveskor a csoki teljesen nutella allagot vesz fel.)
10. Allatszeretet ( A szokasos kutya-macska paroson kivul mindenkinel van csirke-atlag 3, akik legtobbszor a kertben rohangasznak minden kotottseg nelkul. Minden haznal talalhato 1 "kis" halas medence, ahol jelenleg ebihalak tanyaznak. Szoszi partnerenek a csaladja olyan lelkesen edelgett felettuk, hogy nem volt szivem megmondani, szerintem baromira egy spermara hasonlitanak.)
11. Alkohol es fu (Ide nem tudom sem azt irni, hogy igen, se azt hogy 1nem. Ahogyan latom, nem olyan nepszeru es(vagy meno dolog szivni, mint nalunk. Nyilvan, mert nem tilos. Az alkoholvasarlas is kevesbe kotott, ha elmultal 16 eves, sor es bor mar siman kerulhet a kosaradba. A "kemenyebb" dolgok, mint vodka, whisky 18-ig varatnak magukra, de legalabb nem 21-ig, mint Amerikaban.)
12.
12. Atlathato, ugyanolyan hazak (Mindenhol. Mesz az utcan, es gyakorlatilag nem valtozik a taj. Az atlathato ablakos megoldas viszont nekem szemely szerint nagyon tetszik, bar valo igaz, nem ad lehetoseget tul sok intimitasra.)







Es ami kamu: -a nemfurdes
             -keves kajat adnak
             -mindent lehet
             -mindenhol szelmalom es tulipan (alig van 1-2, tulipant meg meg nem lattam, csak a viragboltban)
             -kofee shops (csak es kizarolag a nagyvarosokban)

2011. május 10.

Excange programme in Netherlands 4. day

Den Bosch egyik tere
 A programban az allt: Day trip to Den Bosch -Visiting St. Jan's Cathedral
-Boat trip Dieze
-Individual exploration of Den bosch
-Sportiom

St. Jan's Cathedral


Nem az a jo sztori tipusu dolog. Hiszen mit mondhatnek? A templom szep volt, jo volt, bar egy szot sem ertettem abbol amit mondtak, mert vagy tul halkan mondtak, illetve utana el voltam faradva, mert annyira koncentraltam a halkra. Ja es mellesleg nem szeretem a templomokat.
Sportiom
A hajozasbol nem lett semmi, mert rosszul foglaltak le a dolgot. Szoval parszaz euro allitolag frankon eluszott. Vagy valami ilyesmi. Azert nem tudok semmit biztosra, mert a holland szervezes ugy altalaban egy kicsit problemas. Az informaciocserevel egyetemben.
A sportprogramot sajnos elcsesztuk, mert a squashra viszonylag sokat kellett volna varni, igy gondoltuk, hogy inkabb bemegyunk uszni. Hat hulye otlet volt. A helyi aquareszleg meg sem kozeliti az otthonit. Egy oriasi csalodas. De ami a legborzasztobb, hogy nem tudtunk uszni. Mert volt ugyan nagymedence (4 meter mely), de savelvalasztok nem voltak berakva, igy mindenki pancsolt osszevissza mindenhol. Katasztrofa.
De megbeszeltuk Szoszivel, hogy majd itthon elmegyunk, es kiprobaljuk ezt a fallabda temat. :)

A legnagyobb orom, ami ma ert, ez a cipo. IMADOM! Tipikus holland. Es a leopardmintatol meg rettentoen Pankas. Itt mindenki ilyenben rohangaszik, ez mar elso nap feltunt. Mondtam is a holland lanyoknak (Thijsnak ugyan mondhatnam), hogy mtassanak valahol olyan boltot, ahol ilyent lehet kapni. Kicsit ugyan megutkozve neztek, hogy miert akarok ITT cipot, meg draga, de mikor eroskodtem, mondtak, hogy persze. Es most ime itt van. Sokkal olcsobban megusztam, mint szamitottam a dologra, mindossze 50 euro volt (ok 80-as vegosszegeket festettek elem). Igaz egy kirakattal odebb 15-ert is lattunk, kis hijan szivrohamot kaptam. De megnyugtattak, hogy az enyem valodi minoseg, es tiszta bor. :) (Ami fontos. Mert az evek alatt megtanultam, hogy az a fontos, hogy valami meddig birja. Szoval legtobbszor erdemesebb sokat fizetni. Inkabb legyen keves, de jo cipom, mint sok es vacak.)
Az EN!!!  Birkenstockom   :)
A lelki bekem helyreallt. De nem viccelek. Tegnap irtam A-nak, hogy alig varom mar, hogy vasaroljak valami komolyat, vagy hazamenjunk.  Mert a shopping helyreallitja a belso egyensulyomat. Es ez nem vicc. Attol a pillanattol kezdve, hogy a kezemben volt a szatyor, kenyerre lehet kenni. Szoszi vagy otszor megjegyezte a nap folyaman, hogy dobbenetes mit muvelt velem egy kis koltekezes. Kozben egyszerre fulladozott a nevetestol, es hitetlenkedve csovalta a fejet. (Illetve felajanlotta, hogy nagyon szivesen ad kolcson, ha utkozben kiurulne a penztarcam.)

2011. május 9.

Excange programme in Netherlands 3. day

Nem hittem el a bicikliparkolot. Es ez meg csak a fele.
Ilyen egy vacak napot... Jopofa ez az iskola, de beleestek ugyanabba a hibaba, mint mi. Ki az istent erdekel egy 2 oras varosnezes???? Raadasul egy rejtvenyes feladatlapon keresztul. Csak mentunk mint a kisbirkak, mig 2 ember oldotta a feladatokat. A labunkat lejartuk, de tul sok elmennyel nem gazdagodtunk. Ja de, annyi megmaradt, hogy a fel varos egy temeto, es mindehol zsido hullak fekszenek, meg az 1. vilaghaborubol.Szoval semmi ertelme nem volt azon kivul, hogy iszonyuan elfaradtunk. A vegen mar szo szerint vonszoltuk magunkat Szoszivel :)

Rikek haza, ma ott volt a visiting
A barbecue "party"
Szoval ilyent soha tobbet.  Soha, de soha.
Igazabol a barbecuezas volt az, amit ma elveztem. Pedig mikor eloszor mondtak nekem, azt se tudtam, hogy mirol van szo. Annyit sejtettem, hogy valami kerti sutogetes lehet a lenyege, de nem reszletekbe menoen.
Ellotte Szoszieknek megcsinaltuk a salatakat, bagettet, es az effele aprosagokat, majd az anyukaja atvitt minket cuccostul. Az elejen tok jo volt, de aztan a nyakunkkba szakadt az eso (az elso minusz pont Hollandianak: ez az atlagos idojaras), nagyon paras lett a levego, beesteledett, es lehult. En meg a reggel felvett rovidgatyamban feszitettem, mivel azota nem voltam otthon. Es iszonyu hideg volt. Lett. Es Thijs baromira nem fogta fel, hogy ez problema,

Miert van az, hogy a szerepek nem valtoznak? Hogy ott is mi vigyaztunk rajuk, meg itt is? Hogy ott is mi keltettuk oket, meg itt is. Bar igaz ami igaz, sok kozuluk csak most lesz 16 eves. (Most penteken, a farevell partyval egybekotve.) Hogy en milyen jot nevettem ezen! Annyira kicsinek tunik az a 16... es milyen tavoli is.

Eso utan szivarvany, avagy a szenvedes jutalma

Teli a huto...sorrel


2011. május 8.

Excange programme in Netherlands 2. day

Reggelre lehullottak a rozsaszin kis szirmok...
Bocsanat, hogy tegnap olyan hirtelen abbahagytam, de miutan tobbszor azon kaptam magam, hogy elbobiskoltam iras kozben, gondoltam jobb ha lefekszem. Eleg cikis lenne ha mondjuk az anyukaja benyitna, es azt latna, hogy a billentyuzetre borulva alszom.
A masik meg a billentyuzet. Tudtam en, hogy el kell hozni a laptopom! (Az mar masik kerdes, hogy balfasz vagyok, es Velencen hagytam). Itt ugyanis szembesulnom kellett a kulfoldiseg problemaival. Mint az ekezethiany, vagy a z es az y felcserelt helyevel. Az elobbi nektek teszi erosen elvezhetetlenne az olvasat, mig a masodik nekem verizzasztova az irast. Szoval csupa szivas van a dologgal. Viszont azert latom pici szuleim  meg igy is orultek annak a par mondatnak, ugyhogy ez tartja bennem a lelket. :)

A Zaltbommeli vasutallomas
Szoval ott tartottam, hogy az egesz csalad nagyon kedves, es igazan kozvetlenek. Az anyukajaval sajnos csak akkor talakoztam amikor tok sarga-zolden hazavittek lefekudni. Talan nem is csoda, hogy mikor meglatott, az elso kerek mondata az volt, hogy milyen gyonyoru a szemem. A szine. Aztan ezt megismetelte meg 3x. Egy igazan fiatalos, csudajofej no. Az apuka detto. Allitolag maratonokat fut.
Lenyeg a lenyeg, aludtam majdnem 12 orat, ez azert segitett. Ma mar csak kicsit voltam kettyos.
 Meg aggodtam a kajalas miatt is, de ugy latom nem kell. Maximalisan figyelnek arra, mit nem eszem meg. Holnap tizoraira pl. azt hiszem poharas yoghurtot kapok, sajttal. Ha jol ertettem.
Amszterdam es mi :)

Emeletes vonattal utazni...
A csaladi napot az egesz csapat egyutt toltotte. Csalad nelkul. Es tok jo volt. En mondtam, hogy nem kell ezen problemazni anya :) 1 napos korlatlan berletet vettek a cserepartnerek, es az volt a terv, hogy mi eldonthetjuk hova szeretnenk menni. A sok hulye hangzasu nev kozott valogatva, vegulis Amszterdam nyert, illetve meg utana egy tengerparti seta.
Meg Spidermannel is csokoloztam
Nem birtam hasznalni a paintet XD
Nagyon szep hely, de nem sokban kulonbozik Pesttol. Jo tobb rassz el itt, meg inkabb vilagvaros, de azert annyira nem nyugozott le. Rogton az elejen szetvalt a csapat, ismet az eat or shopping alapon :) Csak a shopping csapat nem vasarolni akart, hanem muzeumot nezni. Mar ha a Panoptikum annak szamit. En nem szeretek hulye turistat jatszani, ugyhogy csak modjaval kattingatok, kb. ezeket lathatjatok itt. Volt az elejen egy horror resz, ami...hat majdnem szivrohamot kaptunk. Tenyleg baromi ijeszto. Foleg a legelejen, amikor egyaltalan nem szamitasz ra. Csak utolag jottem ra, hogy A. meselt nekem egy ilyenrol Londonban, es nem akartam elhinni. Hat most megkaptam. Csupa parazos csajjal, en meg mentem elol. Mogottem Szoszi, aztan a tobbiek, kisvasutban egymas kezet szorongatva. Tiszta para.
Termeszetesen a csapatnevet nem hazudtolhattuk meg, az ido tobbi reszeben a boltokat rottuk. Itt mindenki olyan derekben gumis, szines szoknyat hord, hat egy olyan kell nekem is! Muszaj. Meg a saruik is annyira jok. Meg nem sikerult venni, de majd csutortokon. Csunya vilag lesz azt hiszem :)
Szegeny Szoszi nagon ki volt akadva, hogy tobb mint egy oraig probalgattam 2 szoknyat, de vegul egyiket sem vettem meg.Pedig jo volt az a kek (egy bor mini), ahogyan Szoszi megfogalmazta, olyan kaphatonak tunok benne. A masik kedvenc megjegyzesem meg, hogy na ha ezt megveszed Panka, asszem nem lesz gond azzal, hogy meddig juttok el.     Szeretlek kicsim :)
Szoszi, te kis huncut :P
Vannak kofee shopok is bosegesen, bar el kell hogy keseritselek A., tobben is kiprobaltak, de semmit sem ereztek. Es nem egyet ettek. :)
A beach vegul nem jott ossze, mert delutan 4-kor mar nem jott tobb vonat. Bar ha oszinte akarok lenni, nem nagyon banom, mert rettenetesen sokat mentunk. Vegig. Egesznap.
A szuperkepessegeim fejlodnek, haza mar valoszinuleg csak repulok a repulo mellett. Olyan minimalszinten muvelem a kajalast es veceigenyemet, hogy az mar muveszet. De tenyleg. Tudatosan, de probalgatom a hataraimat. Es ennek ellenere tokeletesen komfortosan erzem magam. Vidaman, de faradtan. Es a kimerultsegtol mar csak nevetek mindenen. Meg hulyesegeket beszelek. de sebaj.
Par perc es indulunk Zaltbommelbe, bulizni, Vagyis ok azt mondjak, hogy ohh, its not a party, just relaxing on the bach, and drink something. Legalabb zajlik az elet :)