2012. április 28.

Spenótos - fetás batyu


Napi furcsaságok:
1. A hőmérő 27 fokot mutat. Úgy, hogy minden ablakot becsuktam. 11-től 5-ig utcáramenés sürgősen elfelejtve.
2. Ma kinyitott a strand. Nem viccelek.
3. Aki érettségizik, most csukj be a szemét: már csak 9 nap...

Szóval legjobb ha beletemetkezünk a tankönyvekbe. 
Vagy ezekbe a kis táskákba. 
Szépek, nem? 
Anyu csinálta   Éva kolléganője receptje alapján, én meg elkunyiztam, elvégre mégiscsak 1 háztartás vagyunk :)

Rövidre fogva: egyszerű, és bombabiztos, mint minden levelestésztás recept
                        isteni, mint minden amiben spenót és feta van!!!


Hozzávalók 16 batyuhoz:
1 evőkanál olívaolaj
2 fej vöröshagyma
1 nagy szál póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szép piros pritaminpaprika
10 dkg krémsajt
20 dkg spenótpüré
10 dkg feta
2 dl főzőtejszín (elég a 20 %)
só, bors, rozmaring
1 tojás
1 csomag leveles tészta (felengedett)

Az olajat felhevítjük, majd az apróra kockázott hagymát és póréhagymakarikákat aranybarnára pirítjuk. Belenyomjuk a fokhagymát is.
Belekeverjük a krémsajtot, spenótot ( ha leveleset használunk akkor még a hagymákkal együtt fonnyasszuk meg), felkockázott fetát, legvégül a főzőtejszínt. Ízesítsük sóval (ha kell, de a feta elég sós), borssal, apróra vágott rozmaringgal, majd forgassuk össze a felvágott parikadarabokkal. Hagyjuk hűlni, majd keverjünk bele egy tojást.
A leveles tésztát téglalappá nyújtjuk, majd  felvágjuk 4x4-es kockákra. 
Kivajazunk egy muffintepsit, és beleillesztjük a tésztakockákat. A közepébe halmozzuk a tölteléket, majd a 4 sarkát felhajtva és összenyomva, 200 fokos sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük.

2012. április 26.

Lovas torta

Az utcánk végén van egy szolárium. Ahogy elmúlt a tél, mostanában egyre többet látok gyerekeket üldögélni a teraszrészén felállított asztalok mellett. Kicsiket, és egészen kicsiket is, néha egy apukával, néha az üzlet egyenpólós dolgozóival megspékelve.
Elgondolkoztató.

Én a gyerekkoromat a játszótéren töltöttem. Anya levitt, és ott homokozott meg csúszdázott velem egész délután.
És ezekkel a gyerekekkel mi lesz? Vajon a vadonatúj converse cipő pótolja a gyerekszobát? Vagy a heti 3 alkalmas mekitúra?
Nem hinném.

De ami igazán lényeges: vajon én képes leszek a gyerekemmel játszani? Megadni neki a tiszta, csakis rólaszóló gyermekkor örömét?
Nem valószínű.
Hacsak nem építenek addig egy játszóteret a konditerem mellé.


Ezt a tortát a precízségéről jól ismert PZ kérte. A kislányának, aki éppen 10 éves lett a hétvégén. Anna az édesanyjával él, elváltak.
Vajon ő eleget törődik a kislányával? Szerintem igen. Remélem igen. MInden kislányak szüksége van az apukájára.
De optimista vagyok: boldognak tűntek. Mindketten. Együtt.

Csajcsapat a tortával - (Anna rószaszínben)
Nem szoktam/szeretek mentegetőzni, de tudjátok hogy van ez: ha az ember elér egy szintet, nem szeret visszafejlődni. Így vagyok én is a fenti fotóval. Kritikán aluli. Ami mentségemre lehet, hogy este negyed 10-kor készült, fél perc alatt, a szagelszívő neonfényénél. Gyűlölök természetes fény nélkül fényképzeni. Már nem is vagyok hajlandó. (Itt sem akartam, de anya elém állt, és közölte, hogy ez a torta addig nem megy ki innen, amíg nem csinálok néhány képet. És milyen jól tettem, hogy hallgattam rá, mert a bulin nem készült közeli kép.)
Szóval több ilyen képet nem kívánok ezen a felületen látni. Vagy jót vagy semmit. (KIs emlékeztető magamnak.)

Ennek ellenére ez a kedvenc tortám. Imádom. De tényleg.
Annyira színes, és kedves lett, hogy teljesen megmelengette a szívem. (Nem magamat akarom fényezni, csak tényleg így volt.) Kiegyensúlyozott.
Rájöttem: igen, ez az amiért érdemes élni.

Ez az ami boldoggá tesz.


A torta belseje Piszke epres-mascarponés csokitortája volt, nulla változtatás nélkül!!! Hoppá-hoppá, szép teljestímény! (Az a pici cukorátcsoportosítás igazán nem számít...)  :)

2012. április 24.

Epres-vaníliás mandulatorta mogyorógrillázzsal

Imádom aput. Mikor megkérdeztem tőle, hogy milyen tortát szeretne a névnapjára elgondolkozott, majd kijelentette: Semmiképpen se legyen nehéz, inkább könnyű, olyan főzött vaníliakrémes és gyümölcsös. De persze belül marcipánnal- tette hozzá.
Éppen írtam valamit, de itt muszáj volt felnéznem. Hova képzeled a marcipánt?
Csönd.
Igazad van, maradjon inkább könnyű.


Ennek a szellemében készült hát a tortácska (bizony, ez nem a nagyvad kategória): nem kapott semmilyen borítást, nem volt szívem elrontani. Ez így jó. Pont így. És így marad a könnyű kategórián belül is.
Hangsúlyoznám, nem kalóriaszegény, csak könnyű. (Hiába krém több, mint a fele, azért van benne anyag.)
Szóval csak csukjuk be a szemünk, és hagyatkozzunk az orrunkra. Fantasztikus ahogyan a citrom, vanília és mandula keveredik az eper édeskés zamatával.

A nevezetes nap ugyan tegnap volt, a torta csak ma érkezik. HIába, a jóra várni kell. ^^
Remélem elég könnyedre sikeredett. Így kóstolás/felvágás előtt azt mondanám mindenképpen.

Kell hozzá:
-1 db mandulás tortakarika (recept lejjebb)
-1 adag Hermé-féle isteni főzött vaníliakrém
-5 nagyobbacska eper
-5 evőkanál mogyorókrokant


A mandulás tortalap:
3 tojás
10 dkg pirított mandula
9 dkg cukor
2 csipet só
1 mokkáskanál fahéj
1 citrom

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből kemény habot verünk.
A sárgákat a cukorral, sóval kikeverjük, majd az alaposan megmosott citrom héját és levét is hozzáadjuk.
Az aranyszínűre pirított mandulát ledaráljuk (egyszerűen imádom az illatát), majd a fehérjahabbal váltakozva a sárgás krémhez adagoljuk. A keveréssel nagyon óvatosan, jelszó a forgatás!
Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. Vajazzunk ki egy 18 cm átmérőjű tortaformát, a belsejét szórjuk meg zsemlemorzsával. Öntsük bele a masszát, és nagyjából 20 perc alatt süssük készre, a sütő felső rácsán. Ha közben nagyon pirulna, feltétlenül takarjuk le alufóliával!

Összeállítás: 
A tortakarikát 3 felé vágjuk.
A krém felét rákanalazzuk a legalsó tortalapra, megszórjuk a megmosott, felkockázott eper felével, megszórjuk a grillázs felével, majd óvatosan ráillesztjük a középső lapot. Azon eljátsszuk ugyanezt, majd jön a teteje.
Lehet díszíteni, leginkább eperszemekkel, vagy valamilyen virággal érdemes. Csak natúran.

2012. április 22.

Epres-túrós guba

Talán még 9. osztályban kellett tartanom egy kiselőadást fizikaórán a táguló világegyetemről. Illetve lehet, hogy pontosan nem ez volt a téma, de mai fejjel már csak erre emlékszem. Buzgón begyakoroltam mindenféle diagramokat, szépen fel is véstem a táblára. A magyarázat már nem sikerült, a tanárúrnak kellett befejeznie. De volt értelme: mély nyomokat hagyott bennem.
Erről tegnap este győződhettem meg, amikor biológiából nekiültem "A bolygónk kialakulása" című fejezet értelmezésének. A második bekezdés azonnal a fentebb említett elmélettel indított, miszerint (ez az én felfoghatóbbra áttranszformált magyarázatom) "a világ jövője a benne található anyagok mennyiségétől függ. Ha ez a tömeg nagyobb a kritikus pontál, elkezd zsugorodni. Ha kisebb, a távolodás végtelen. A kutatók egy része azt állítja, hogy a ez a tömeg nem éri el a kritikus szintet, vagyis az univezrum örökké tágul. Mások azt állítják, hogy ezt a rendszert egy 81 milliárd éves ciklus jellemzi, vagyis 20 milliárd év múlva a tágulás lelassul, visszafordul és a világegyetem újra egyetlen ponttá zsugorodik össze."

Először is, aki végig tudta olvasni, annak gratulálok, ha nem a saját írásom lenne, nekem nem biztos, hogy sikerült volna.
Másodszor pedig folytatnám a történetet, mert érettségi ide vagy oda, nem lettem olyan kocka, hogy csak úgy oktalanul tananyagot pötyörésszek be.
A második vélemény elgondolkodtatott. Egyrészt nem tartom valószínűnek, hogy a mostani életvitelünkkel még kihúzza a bolygó 20 milliárd évig, személy szerint én a 150-et sem merném állítani. Mármint sima évet. De tegyük fel, hogy kibírja.
Mi lesz akkor? Minden amit elértünk, amit felépítettünk, amiért küzdöttünk hirtelen semmivé válik? Csak úgy egyszerűen volt, nincs? Egyik napról a másikra?
És ha ez meg is történik, akkor majd valamikor nagyon sokára egy másik nemzedéksokaság lehetőséget kap az újrakezdésre? Mindent a nulláról indítva? Vajon ők is elkövetik majd a mi hibáinkat? Egyáltalán, a mi utunkat fogják újrajárni?


Na jól van, most fogom magam vissza.
Nem tudom mikor lettem ilyen filozofikus alkat (remélem csak átmeneti), írjuk a tanulás számlájára. Szeretem a megfogható dolgokat, amire nincsen behatásom, kerülöm. Bosszant, hogy nem tudom kontrollálni. Nyomaszt.
És ez pontosan olyan.


Témaváltás: Mivel tavasz van, süt a nap, és az agyam is fogyasztja a kalóriákat, a finomat, könnyűt, gyorsan hármas jegyében készült ez az üde kis szösszenet. Is. Ugyan mostanában nem a szárnyaló fantáziámról és a különlegességekről vagyok híres (hogy az aktívságomról ne is ejtsünk szót), azért finom. És epres. Meg guba. (Helyesbítek, mivel epres és guba, rossz nem is lehetne, a kombinálással csak nő az eszmei ízbéli értéke.)

Hozzávalók per/fő:
1 pici szufléstálkányi kockákra vágott szikkadt magos rozskifli
2 nagyobb evőkanál szemcsés túró
0,8 dl tej
1 teáskanál vaníliás-xilit
3 nagyobb eper

A tejet megmelegítjük, majd leöntjük vele a várakozó kiflikockákat. Jól összeforgatjuk, hogy minden nedvességet magukba szívjanak. Szórjuk rá a vaníliás-xilitet (vagy mondhatnék házi vaníliáscukrot is: kristálycukrot felhasított vaníliarudakkal tegyünk egy befőttesüvegbe, néha rázogassuk össze, és ahogyan telik az idő, egyre inkább átveszi a cukor az aromákat), a túrót, és forgassuk össze. A kiflidarabkákat igyekezzünk nem teljesen szétmaszatolni, mert azért mégsem egynemű masszát készítünk.
Kenjünk ki vékonyan pálmazsírral/vajjal egy szuflésedényt. Rétegezzük bele a túrós-kiflit, és a felkockázott epret. A tetejére feltétlenül eper kerüljön. 
190 fokos sütőben kb. 10 perc alatt el is készül.

2012. április 19.

Karfiol - krumpli curry

Amúgy is jellemző rám, hogy folyton beosztom az időmet (így próbálom a lehető legtöbbet kihozni egy napból), de most, ahogyan az érettségi közeledik, ez a szokásom egyre hatványzottabban megfigyelhető.
A napirendbe természetesen az írás is bele van építve. Kell. Szükségem van rá, hogy túléljem a stresszt.
És hogy kicsit jobb kedvre hangoljon. :)
Pont úgy, mint a sütés. Akaratlanul is felvidít. (Csak sajnos mostanában szörnyű lelkiismeretfurdalással is párosul, mert egyszerre tanulni és sütni bizony nem lehet. Eredményesen, persze. Legalábbis én nő létemre képtelen vagyok rá.)

Az alábbi curry tegnap reggel készült, nem több, mint 15 perc leforgása alatt. És ebben a krumpli főzési ideje is benne van.
(Bosszankodtam is, hogy amilyen gyorsan elkészült az étel, nagyjából 4x annyi időt töltöttem a felirat rászerkesztésével. Nyilván sikerülhetett volna elsőre is, de tegnap kegyetlen rossz formámat hoztam. Nem is voltam benne biztos, hogy elkészül, nagy volt a kísértés, hogy lecsapjam a laptop tetejét és otthagyjam az egészet. :)

Nagyításhoz katt a képre!

Ha azt szeretnénk, hogy tényleg elkészüljön negyed óra alatt, fontos, hogy a lépéseket az alábbi sorrendben végezzük.

1. A krumplit feltesszük főni
2. A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk, majd rövid idő alatt roppanósra pároljuk.
3. A vöröshagymát meghámozzuk, egy pici olajban aranybarnára pirítjuk. Félúton rászórjuk a curryt, apróra vágott fokhagymát, kókuszt, mandulát, és folyamatosan kevergetve pirítjuk tovább. 
4. Meghámozzuk  mandarint, kisebb darabokra vágjuk, és ezzel együtt is sütjük.
5. Ízesítsük sóval, borssal, korianderrel, majd öntsük rá a vizet (és a maradék olajat).
6. Tumixoljuk össze, majd öntsük az apróra vágott főtt krumplikockákra, és karfioldarabokra.
7. Ha valaki szereti petrezselymet is bátran vagdosson a tetejére.

2012. április 16.

Epres-kókuszos joghurt

Anya pénteken vett nekem egy kis (? - fél kiló) epret.
Vasárnap este végiggondolva a hétvégét, ez volt benne a legjobb dolog.
Az ember azt hinné, hogy majd a húzós hét, meg tanulás után lazít egy kicsit, erre mi jön? Még sokkal több tanulás!
Undorító dolog ez az érettségi. És a legrosszabb az, hogy nemhogy fejlődést nem érzek (vagy ha egy pillanatra mégis), egyre több a hiányosság. Mintha minden amit tudnék, hibádzana valahol.
Júniusra meg fogok kattanni.
Meg a család is a dühkitöréseimtől.


 Viszont ki kell, hogy jelentsem: minden kétséget kizárólag ez a világ legfinomabb epres joghurtja. Apró örömfolt a szürke égben (és hangulatomban).
Reggelire.
Vagy inkább desszertnek. Azért a kókusz nem a leglájtosabb valami.
Bármikor, bárkinek, hiszen pofonegyszerű. És maximálisan tavaszi. :)


Hozzávalók 1 adaghoz:
1,5 evőkanál kókuszreszelék
3 nagyobbacska eper
10 dkg sűrű joghurt

A kókuszreszeléket száraz serpenyőben aranybarnára pirítjuk.
Az epret megmossuk, lecsumázzuk, majd villával összetörjük/esetleg botmixerrel átdolgozzuk.
Összekeverjük őket a joghurttal, és már ehetjük is!

Az ötlet Kicsivútól.

2012. április 14.

Lego torta

Ez volt a 3. torta amit Rékáéknak készítettem. Egy isteni törökmogyorós-csokissal indult, azt pedig követte egy pillangós-virágos rózsaszín torony.
És most itt van ez. Remélem nem az utolsó.


Bindri kívánsága mindössze annyi volt, hogy narancsos-csokis legyen. Gondoltam narancsos trüffelkrémre, narancsos tésztára, de végül győzött az újdonság varázsa.
Szokás szerint.

A piskóta a kedvenc receptem alapján készült, csak 4 tojással, a töltelék pedig Puffintól, változtatás nélkül.
Zseniális, azt kell, hogy mondjam. Anno átsiklottam felette, de most az ötleteléskor újra eszembe jutott. Milyen szerencse.
Hiszen alig kell hozzá valami, és egy intenzív narancsos ízű, engem puncstöltelékre emlékeztető valami lesz a végeredmény. Mindeközé már csak képzeljük oda az étcsokis-tejszínnel átitatott kakaós piskótalapokat...

Narancsos töltelék:
2 narancs
3 dl víz
10 dkg cukor
4 evőkanál baracklekvár
kb. 20 dkg kekszmorzsa/süteményszél

A narancsokat jól megmossuk, héjukat lereszeljük, meghámozzuk, majd fagyasztóba tesszük őket jó 40 percre.
A vizet a cukorral, narancshéjjal és baracklekvárral felforraljuk, kicsit főzzük, majd kihűtjük. 
Ebbe a cukorszirupba reszeljük a fagyott narancsokat, majd a kekszmorzsa adagolásával lágy kókuszgolyómassza állagú tölteléket készítünk.

2012. április 13.

Aranygaluska

Nyamm játékára már akkor eldöntöttem, hogy nevezek, amikor először megláttam a kíírást. Az is világos volt, hogy mivel: ide aranygaluska kell.
Ez volt ugyanis az az étel, amivel gasztrobloger pályafutásom elkezdődött. Olyan is pontosan: egy tipikus" pályakezdő" munka. Akit érdekel az akkori kép, vagy a recept az itt tudja megnézni. Finoman fogalmazva szörnyűgusztustalanborzalmas. De az is én voltam.
És az ilyenek láttán mindig megtelik reménnyel a szívem: lehet fejlődni.
Nekem sikerült.


És mielőtt elfelejtem (meg ti is): ma éjfélig lehet szavazni az Online Vacsoracsatában ránk, méghozzá itt!


A mostani adag a leírtnak a feléből készült, 9 dkg darált dió és 8 dkg cukor keverékéből. Nem nagy tepsiben, hanem egyszemélyes adagokban sült: most sikerült még csak felavatni a mikulásra kapott téglatest-formákat.
És újdonságként készült mellé tejsodó is (nem híg vaníliapuding!!!), ennek mellékelném a receptjét.

Hozzávalók kb. 6 dl-hez:
5 dl zsíros tej
3 evőkanál liszt
5 dkg vaj
3 nagyobb evőkanál porcukor
1 tojássárgája
csipet só
fél vanília kikapart magjai

A vajat megolvasztjuk, hozzákeverjük a lisztet, majd felöntjük a tej felével, és csomómentesre keverjük. Hozzáadjuk a tojássárgát (folyamatosan kevergetve!), a cukrot, sót, és a vaníliamagokat, majd a maradék tejet is hozzáöntve lassú tűzön összesűrítjük.

2012. április 11.

Egyből két spenótos

Imádom a spenótot.
Az utóbbi időben rengeteg recept került a kezembe ebben témában, azonban a zöldség mindegyikben nyers, leveles formában szerepelt. Húzta az agyam nem mondom, minden alkalommal sóhajtoztam anyának, hogy jaj de jó lenne, és vajon mikor lesz már olyan meleg, hogy lehessen kapni.
Ezek után el lehet képzelni milyen boldog voltam, mikor hazaállított egy fél kiló zöld levélkével. Már megvolt a helye, de kombinálva a kellemest a hasznossal elv alapján úgy döntöttem, hogy ezzel jelentkezek az Online Vacsoracsatára.
Hangsúlyozom: jelentkezem. Csak Trollanyu óriási, mindenre (és mindenkire) kiterjedő választéka után gondolkoztam el, hogy bizony meglehet elfelejtkeztem a dolog lényegéről: itt nem magamat kell "jóllakatni". A spenót pedig igencsak megosztó zöldségféle, így lehet jópáran éhesen mentetek volna tőlem haza. (Még úgy is, hogy ebben a formában nem is érződik: a kakukkfüves túró íze teljesen elnyom mindent.)
Így csak azt tudom javasolni, hogy próbáljatok meg túllépni az előítéleteinken, és kóstoljátok meg! Nagyon finom :)

A móka azonban nem ér itt véget, tekintve, hogy Autumn egy 4 hónapos ikerpár boldog anyukája (is), így azt kérte, hogy a nagyok ételéhez felhasznált alapanyagokból készítsünk valamilyen babaételt is.


És hogy hogyan is működik pontosan a játék?
5 hét, 5 csapat, Trollanyu, Kati, Lilla, Ízlésszindróma és én alkotjuk a legelsőt. 
A héten mindenki megvendégeli virtuálisan a többieket,  a Kutya és Konyha blogon pedig lehet majd szavazni arra a bloggerre, aki számotokra a legszimpatikusabb volt. (Mindenkiről készül egy bejegyzés, annak a megjegyzésűrlapja a szavazópaletta.)
És itt jön a lényeg: szavazzatok. "Mindegy, hogy kire", a fontos, hogy legyen izgalmas és sokszínű a játék!


"A szavazás név "bemondásával" történik. Minden játékosra 1x lehet szavazni (az 5 játékos közül csak 1-re!) és szavazhat bárki, aki blogot ír és legalább egy blogra feliratkozott és a profiljában ez látható, kivéve a játékos saját magára. Az 5 játékos közül csak 1-re adjátok le a voksot!
A névtelenül leadott szavazatokat nem veszem figyelembe! Amelyik játékos receptje tetszik, annak a nevét írjátok le a hozzászólásban, meg is indokolhatjátok döntéseteket."


Kezdjük a bébiétellel.
Egy édeskés spenótpürét készítettem, körte, spenót és amaránt felhasználásával. Igen gyors és egyszerű, azonban rengeteg értékes anyagot tartalmaz mindegyik hozzávaló.
A teljesség igénye nélkül néhány adat:
A spenótban rengeteg a vas, magnézium, C-vitamin és folsav.
Az amaránt a fehérjében leggazdagabb gabonaféle. Sajnos már régen kidobtam a zacskóját, de ha az emlékeim nem csalnak, még a tejet is magasan veri.
Az utóbbit azért tartom fontosnak, mert ez az étel nem tartalmaz húst. Mint tudjuk, vannak vegetáriánus babák (hogy ez "helyes" vagy nem, az már természetesen szubjektív téma), az ő esetükben különösen fontosnak tartom a magas fehérjebevitelt.
Az olaj hozzáadása szintén lényeges pont, mert a babák gyomra igen picike, ellenben sok tápanyagra van szükségük a növekedéshez (hah, itt az értelme, hogy emelt szinten érettségizem majd biológiából!), és ezt minél nagyobb energiatartalmú kisméretű dolgokból kell bevinni.

Így készült: 10 dkg jól megmosott, leszárazott spenótlevelet forrásban lévő vízbe tettem, és 4 percig alacsony lángon főztem. Ezután villával kihalásztam, és 5 dkg héjatlan körtét hozzáadva összeturmixoltam. Belekevertem 1 teáskanál olívaolajat, és 2 nagy evőkanál puffasztott amarántot.


                    ----------------------------------------------------------------------------------


A felnőtteknek pedig ezt az egyszerű, de igazán kiváló tavaszias pitét kínálnám. :)

Hozzávalók a tésztához:
7 dkg tönkölyliszt
3 g puffasztott quinoa
5 g puffasztott amaránt
1 evőkanál pálmazsír
1 tojás
fél mokkáskanál só

A száraz hozzávalókat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a pálmazsírt, végül a tojással tésztát gyúrunk belőle. 1 órára hűtőbe tesszük.

A töltelékhez:
20 dkg túró
8 dkg feta
2 nagy evőkanál sűrű joghurt
1 mokkáskanál só
8 dkg leveles spenót
3 ág kakukkfű
2 csipet fehérbors

A túrót villával áttörjük, majd joghurttal lazítjuk. Ízesítjük sóval, borssal, belecsipkedjük a kakukkfűleveleket, majd a diónyi darabokra vágott spenótleveleket is hozzákeverjük.

Összeállítás: Kenjünk ki pálmazsírral egy 18 cm-es piteformát, majd nyomkodjuk az aljába a hűtőhideg tésztát. A tölteléket egyengessük el a formában, majd 190 fokos sütőben kb. 20-25 percig süssük.

2012. április 9.

Meggyes Piskóta

Ha kéne mondanom egy sütit, amiről kifejezetten az otthon szóra asszociálok, ez lenne az. Végigkísérte a gyerekkoromat: anya nagyon sokat sütötte.
Meghatározó lett. A fagyasztásra szánt meggyet/cseresznyét például mindig ugyanabba a sárga szűrőbe kellett mérni: az az egység, ami egy ilyen sütihez kell. Még most is így csináljuk. Hiába nincs süti.
Az utóbbi években ugyanis (pontosabban amióta elkezdtem partizánkodni a konyhában): kikopott a kínálatból. Szinte el is felejtődött.
Idén azonban újra elkészült, és ott virít a maga édes, de mégis légies kockáival a konyhaasztalon.


Hozzávalók egy fehér gáztepsihez:
6 tojás
25 dkg vaj
25 dkg cukor
17 dkg liszt
25 dkg meggy

A vajat a cukorral habosra keverjük, majd egyesével beleütjük a tojássárgákat is. Homogénre keverjük.
A fehérjékből kemény habot verünk, majd beleforgatjuk a tojásos masszába, felváltva a liszttel.
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. 
Egy fehér gáztepsit kivajazunk, meghintjük liszttel, belesimítjuk a masszát. Megszórjuk a tetejét a meggyel, majd fél óráig sütjük.

2012. április 8.

Húsvét, tojás és minden ami kell

Az én locsolóim ilyen kekszeket kapnak :)

2012. április 7.

Smarni avagy császármorzsa?

Kikészít ez az időjárás.
Csütörtökön teljesen boldog voltam: sütött a napocska, meleg volt, de ami azóta megy... Tegnap egész nap csak kóvályogtam, mindenféle "hőhullámok" gyötörtek (komolyan, mint valami 50-es klimaxoló öreglányt): az egyik pillanatban majd megsültem, a másikban meg meg akartam fagyni. A nap végére rájöttem, szerencsére nem ilyen súlyos a helyzet, szimplán csak keveset aludtam. (Ha nem fekszem le a szokásos fél11-es időpontban, hanem elhúzódik éjfél utánra, másnap egyszerűen használhatatlan vagyok. Ez a kis berögzülés néha már kezd ijesztő méreteket ölteni.)

Ma azonban ismét időzített bombává alakultam. Úgyhogy biztos az időjárás az oka. Vagy a PMS.


És hogy válaszoljak a címben feltett kérdésre: nálam az utóbbi. Ezt szoktam meg.
(Persze ez nem azt jelenti, hogy ha valaki azt mondja császármorzsa, értetlenkedve állok a dolog felett, de magamtól biztosan nem hívnám így. )


Hozzávalók:
5 dl tej
5 dkg mazsola
4 tojás
7 dkg kristálycukor
20 dkg búzadara
2 csipet só
vaj vagy olaj a sütéshez

A tejet a sóval, mazsolával és 4 dkg cukorral felforralunk, majd a darával 40 percre félretesszük, hogy megszívja magát. A tojássárgákat a maradék cukorral habosra keverjük, majd öszekeverjük a darával, és beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.
Egy serpenyőben vajat forrósítunk, és beleöntjük a keveréket. 
Itt jön a munka oroszlánrésze: nagyjából 1 óráig tart a sütés, de ez idő alatt folyamatosan ott kell állni a lábos mellett, és kevergetni. Eleinte még egybefüggő massza lesz, majd a sütési idő vége felé elkezd kisebb darabokra szétesni, legvégül pedig morzsálódni. Figyeljünk, hogy ne süssük túl, mert ha túl morzsás lesz, sokat ront az élvezeti értékéből.
Tálaláskor ízlés szerint tegyünk rá baracklekvárt és szórjuk meg porcukorral.

2012. április 6.

Csokiszendvics zöld krémmel

Látjátok milyen szuper a háttéraljam? És ez még csak a kezdet, hamarosan meglátjátok a másikat is, amit Á. szerzett nekem. Köszönöm

Nem mellesleg: ahogyan öregszem, úgy tűnik, mintha egyre okosabb lennék. Az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy nem az a klassz, aki szuper vicces, és népszerű a hétköznapoban, hanem az, aki akkor is jófej, ha problémák adódnak. És az optimizmusát megőrizve tovább tud lépni.



Hozzávalók 18 db-hoz:
13,5 dkg vaj
1 dl cukor
3 nagy evőkanál kakaópor
negyed teáskanál szódabikarbóna
csipet só
1 nagy tojás
2,5 dl liszt
+1 nagy zacskó színes szórócukor

A vajat habosra keverjük a cukorral és sóval, majd beledolgozzuk a tojást is.
A lisztet, szódabikarbónát és kakaóport összekeverjük egy külön tálban.
Apránként adagolva a száraz hozzávalókat, a robotgéppel tésztát keverünk.
Vizes kézzel diónyi gombócokat (ebből mondjuk elég nagy darabok lesznek) formálunk a masszából, majd koronggá lapítjuk. A körök egyik oldalát megforgatjuk a szórócukorban, majd sütőpapíros tepsire tesszük. 
180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-15 perc alatt megsütjük őket.

Mivel nem szeretem a nagyon vajas krémeket, a javasolt helyett a dióka töltelékét használtam:
1,5 dl zsírosabb tej
1 evőkanál liszt
8 dkg vaj
8 dkg porcukor
keserűmandulaaroma

A tejet és lisztet elkeverem, majd lassú tűzön besűrítem. Megvárom, hogy kihűljön.
A vajat és porcukrot robotgéppel kikeverem, belekanalazom a lisztes sűrítést, és legvégül opcionálisan színezem/ízesítem a mandulaaromával.


A recept erről az oldalról.

2012. április 5.

Medvehagymás túrógombóc

Végre-végre elindult a szünet.
Már nagyon kellett. A suliban mindenkin érezhető volt, hogy az utolsókat rúgja. Az idegek mondhatni pattanásig feszültek. :)
Hál istennek vége. Úgy 5 napra :D

Azonban ez a szünet más mint a többi. Már egy az utolsó hajrák között. (Tudom-tudom, én is utálok róla beszélni, de...muszáj. Mert már itt van; gyakorlatilag karnyújtásnyira.) 
Tanulni kéne ezerrel, de nem megy. Legfőképpen a biosz nem. Az agyam nem fogadja be. Ennek ellenére holnap már muszáj lesz valamit beleerőltetnem...


Természetesen ilyenkor a főzés is előtérbe kerül. Több időm van átgondolni, hogy mit szeretnék, netán tervezni is. Ezek a gombóckák például egy régebbi TV Paprika számának lapozgatása közben születtek meg.
Talán nem mondok nagy újságot, hogy odavagyok a túrógombóc minden formájáért, így sejtettem, hogy ezzel a sós verzióval sem lőhetek mellé nagyon. És valóban. Egy kis dióval megszórva, hmm.
Milyen szerencse, hogy ilyen jól ismerem magam.


Hozzávalók 2 személyre:
25 dkg túró
1 tojás
1 evőkanál tk. liszt
1 evőkanál tk. búzadara
1 nagy evőkanál sűrű joghurt
3 nagy csipet só
6-7 medvehagymalevél

A túrót egy villűval áttorjük, majd belekeverjük a sót, tojást, lisztet, búzadarát, az apróra vágott medvehagymát. Legvégül a joghurttal fellazítjuk, és 1 órára a hűtőbe tesszük.
Egy lábosban vizet forralunk. Vizes kézzel gombócokat formázunk a masszából (nekem diónyi), majd megfőzzük őket. Ha feljön a víz tetejére,már majdnem jó, ekkor még egy fél percet várjunk. 
Szűrőkanállal szedjük ki őket, majd joghurttal/tejföllel leöntve, dióval és frissen őrölt borssal megszórva tálaljuk.

2012. április 4.

A legjobb kakaóscsiga(?) 10.

Horvát István út - Mini ABC  (Szfvár)


? Ft             (13 dkg)

Tisztelettel jelentem, megvan az első kakaóscsiga, ami nem édes. 
Mármint a tésztája. (Nem hittem volna, hogy egyszer erről fogok panaszkodni, mert mindig az volt a bajom, hogy túl édesek, de azért van egy határ. Ez szint alatti.) És egy kicsit fojtós is, pedig egyáltalán nem száraz.
Kár, mert jó is lehetne: van benne töltelék bőven. Igaz, íz nélkül.

Vedd meg: ha szeretsz meglepődni. Vagy cukorbeteg vagy.

5/10

2012. április 2.

Easter is coming: Fehércsokis-mogyorós répatorta

Kapcsolatok.

Unokahúgom lelkesen elmesélte, hogy a fiú, aki régóta tetszik neki, ma rámosolygott. Meg futott mellette tesiórán néhány métert. És láttam az arcán, hogy boldog.
Istenem. Amikor még ennyi boldoggá tette az embert. Vagy talán nem is maguk az események, hanem amit hittünk, hogy következni fog. Hogy innentől már ásó, kapa, nagyharang. Mint a filmekben.

Ezután fél órával később mesélte apa, hogy ma nézi majd meg Mara (a volt/van barátnője) képeit a Társkeresőn. Azt hittem rosszul hallok. Vissza is kérdeztem: regisztrált a társkeresőre? De mégis minek? Elmés kérdés nem mondom, még tőlem is.
DE én ezt akkor sem értem. Hiszen szereti. HIszen folyton együtt vannak. Tudom, hogy rájöttek, hogy nem ugyanazt akarják, de...valamiért mégis együtt kínlódnak már több, mint fél éve!
Akkor hogy beszélhet róla ilyen egyszerűen????


Nem értek a kapcsolatokhoz. Soha nem is fogok. 
Valószínűleg ezért ilyen bonyolult az életem.


Ez már a húsvét "örömére" készült, anya már karácsonykor elkezdte mondani, hogy de húsvétkor muszáj lesz majd megint olyan répatortát sütnöd, mint tavaly!". Amióta pedig kitavaszodott, szinte minden héten szóba kerül egyszer. Mint ismeretes, nem szeretem kétszer ugyanazt csinálni (de gondolom a legtöbben bloggerkörökben így vagyunk ezzel), pedig való igaz, finom volt az a tavalyi. Nagyon.
Azonban volt elfekvőben ez a receptem, a Minitorták és sütemények című könyvből, mindössze apróbb változtatásokat eszközöltem.
A siker pedig ismét töretlen. Ezek szerint a répatorta csak jó lehet?


Hozzávalók egy 20x20-as tepsihez:
10 dkg sárgarépa
7,5 dkg vaj
7,5 dkg cukor
7 dkg mogyoró
6 dkg fehércsoki
1,5 teáskanál sütőpor
13 dkg zsemlemorzsa (nekem 1 kerek zsemle)
2 nagyobb tojás
2 csipet só
fél teáskanál fahéj

A répát meghámozzuk, majd a reszelő apró lyukú részén átdolgozzuk.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjébő, majd beledolgozzuk a sárgákat is.
A mogyorót ledaráljuk (ha zsemléből dolgozunk, akkor azt is), majd a sütőport, és 3 dkg apróra vágott fehércsokit is belekeverünk. A tojáshabbal felváltva a vajas masszához forgatjuk.
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
A tepsit kivajazzuk, majd elsimítjuk benne a tésztát. Nagyjából 25-30 perc alatt készre sütjük.

A maradék fehércsokt egy kicsi nejlonzacskóba tesszük. Vizet forralunk, majd abba belemártva megolvasztjuk a csokit. Kivágjuk a zacskó sarkát, és a kihűlt süteményt becsíkozzuk vele.

2012. április 1.

Medvehagymás-túrós pogácsa


Már nagyon régóta vágyom pogácsára.
Azt hiszem ott kezdődött a dolog, amikor a cukormentesség elején szembesültem vele, hogy az élesztő beindításához szükséges cukor miatt (mennyiség lényegtelen!) akkor ugrik mindennemű pékárú. Marad a pufirizs meg az extrudált kenyér.
Alap esetben csak ilyeneket eszem, (jó, persze meg-megállok az áruházak frissen sült kornspitzei előtt, de szerencsére mindig sikerül meggyőzni magam, hogy nincs rá szükségem, hiszen nem akarok egy számmal nagyobb nadrágot hordani) teljesen elég is. Azonban most (valószínűleg a "tiltás" miatt, hogy még csak opcióként sem állt fennt, plusz az édesség hiányában beosztható plusz kalóriák örömére) elhatároztam, ha véget ér, pogácsát fogok sütni. Olyan jó kis túrós-krémsajtosat, amilyent Thijséknak is vittem. Hogy medvehagyma is került bele, mindössze a véletlennek köszönhető: Marci szedett nekem egy csokorral a vasárnapi kirándulás alkalmával.


Hozzávalók:
25 dkg teljeskiőrlésű rozsliszt
20 dkg félzsíros túró
10 dkg krémsajt
1,5 mokkáskanál só 
csipetnyi cukor
fél dl langyos tej
2 teáskanál szárított élesztő
kisebb csokor medvehagyma

A sót, élesztőt és lisztet összekeverjük. A túrót jól elmorzsoljuk benne, majd a krémsajtot is beletapicskoljuk. A medvehagymát megmossuk, kemény szárát levágjuk, és belevagdossuk a lisztes keverékbe. 
A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot, a tálba öntjük, és tésztát gyúrunk a segítségével.
Nagyjából 1 óráig kelesztjük, míg nem a kétszeresére, de azért megnő.
Ekkor előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Picit lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, és köröket szaggatunk belőle, vagy felvágjuk négyzetekre (én jelenleg menthetetlenül kockamániában szenvedek). Sütőpapíros tepsire tesszük, majd letakarva hagyjuk kelni még 10 percig (a sütő közelében, of course). A teteje ízlés szerint megszórható különböző magokkal.( Én szívem szerint lenmagot pakoltam volna rá, de sajnos nem volt itthon.)
Nagyjából 20 perc alatt meg is sül. Vigyázzunk, ne süssük túl az alját sem!