Nyilván létezik elementálisabb felfedezés is, de az én életemben páratlannak hatott amikor rádöbbentem, hogy eljött az a pont azt életemben, hogy fogalmam sincsen mit szeretnék csinálni.
19 évesen, vagy 19 év után, mindegyik helytálló.
Egyszerűen elvesztettem a fonalat.
Nem mondom, volt már példa elbizonytalanodásra, de az inkább a lehetőségek közötti választás nehézségéről szólt. Ez most sajnos nem.
Elcsépeltnek hangozhat, de jelenleg így van: az élet előttem áll és én nem látok tőle semmit. Minden amit eddig akartam, amiben eddig hittem, szertefoszlott.
Már nem akarom. Már nem hiszem.