Huh, belelendültem az írogatásba, már a pesti kórházban vagyok. :) De azért fárasztó. Hülyeségnek hangozhat, de ez olyan jó sztori, hogy ha nagyon jól, minden részletet pontosan leírva össze lehetne hozni, egy szuper kis iromány lenne belőle. És igen, ki szeretném adatni. Ez az álmom. Hogy a kezemben foghassam. Vagyis inkább az, hogy megírjam, kinyomtassam, összefüzessem, és ott legyen a kezemben. Az életem egy része. Igen, erre vágyom. Anya szerint a kiadatás nem játszik, mert nagyon divatos ez a téma mostanában. Hát... basszus, miért nem valami izgalmasabb betegségem volt? Valami ritka, ami különlegességnek számítana. Sebaj, én nem csüggedek. Fő a pozitívum. Már el is határoztam pár dolgot, amin az újévben változtatni szeretnék. Amolyan fogadalmak. Csak nem akarom így nevezni, mert akkor vagy semmi sem jut majd az eszembe, vagy nem fogom betartani őket.
A legnagyobb bosszúságot meg az a hülye kábel okozza. Annyi jót sütöttem, és nem tudom felrakni. Milyen szerencse, hogy apa mobilja ilyen jó, és itthon volt karácsonykor. Így legalább azok már fennt vannak. MEGŐRÜLÖK. Hogy tűnhet el valami szőrén szálán? Nem, nem igaz, nem vagyok trehány. Csak szórakozott. Nem apa, nem a Bodza ette meg. És nem is dugta el. Hidd el. Csak a kajájával csinálja ezt.
Az életem pont olyan, mint bárki másé, csak a többiekkel ellentétben, én írok is róla. És túlkomplikálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése