Lencsés diósült

Egyes számú elhatározás: magától értetődően betartom az eddigi elhatározásaimat. Mint a cukorstop projekt. Mostanában, mintha kissé megakadtam volna. 
Kettes elhatározás: igyekszem hatékonyabban tanulni, mert a jelenlegi módszerem nem olyan eredményes, mint amennyire én annak örülnék. Esetleg kombinálni mindezt a mennyiség csökkentésével.
Ugyanilyen fontos, hogy találjak egy kedves, érzékeny barátot, akivel járhatok, és hogy ezentúl az alábbiak közül egyikkel se alakítsak ki romantikus kötődést: alkoholistákkal, munkaholistákkal, viszonyfóbokkal, nagyzolókkal, kukkolókkal, érzelmi fogyatékosokkal vagy perverzekkel. És főleg nem fantáziálok egy konkrét személyről, aki mindezeket megtestesíti. Sajnos ez a személy történetesen a főnököm. És azt gyanítom, hogy különféle, kissé igazságtalan okokból kifolyólag, ő sem fantáziál rólam folytassam az önmegvalósítást. 2012-ben igen sok változás történt az életemben: befejeztem a gimnáziumot, elkezdtem az egyetemet, elköltöztem - csak hogy a legfontosabbakat említsem. Megismertem egy csomó embert. Ebből most kettőt emelnék ki, mindkettővel megpróbáltunk egy "bensőségesebb kapcsolatot kialakítani", ami a múltidőből is sejthetően: nem sikerült.  Miattam. Egyszerűen nem volt meg az a valami. Az az elengedhetetlen apróság. De mindegy is, nem ez a lényeg, a múlt nem túl pozitív tapasztalataiból kiindulva sok jóra nem számítottam annál a bizonyos beszélgetésnél. Nos, ennek ellenére, 2 perc után, már mindkét srác engem vigasztalt. Szó szerint. Nem is értettem. Ennyire szánalomraméltó hangon közöltem? Meglehet. Mindenesetre mindkettejükkel beszéltem tegnap - úgy, hogy ők kerestek. És iszonyú jól esett. Amikor F. felhívott... hát majdnem hanyatt estem a bőröndömben. V-nél ültem, meg... rá számítottam is, azt hiszem. 
Talán ennyi lenne a titok? Hogy így kell hozzáállni? Sutba dobni a nagy magabiztosságot, és akkor megmarad a jó viszony? 

Szóval az önmegvalósításomban beindult egy egészen pozitív tendencia, ami remélem az új esztendőben is folytatódik. Én azon leszek, hogy így történjen.
Remélem ti is végigkövetitek!  ^^

A cím kicsit sántít, valószínű, hogy a diós lencsesült helytállóbb lett volna, mivel a 2 összetevő közül a diómennyiség az elenyészőbb.
De számít ez bármit is? Nem.
Csak csináljátok meg. 
Mert finom.
És lencsés. Kövessük azokat a hagyományokat, ha már vannak...


Hozzávalók:

10 dkg vörös lencse

1 babérlevél

vaj

fél póréhagyma

6 dkg csiperke

1 répa reszelve

6 dkg pirított dió

2 nagy gerezd fokhagyma

8 dkg paradicsompüré

fél teáskanál köménymag

3 dkg rozskenyér összemorzsolva

2 evőkanálnyi friss bazsalikomlevél

só, feketebors

+ 1 tojás (opcionális)

A lencsét tegyük fel lefedve főni egy picivel több vízben, mint amennyi ellepi, a babérlevéllel együtt. Lassú tűzön dolgozzunk, mert így is szét fog főni.

Olvasszuk meg a vajat egy serpenyőben. Süssük meg benne a felkarikázott póráhagymát, adjuk hozzá a répát, és a gombát is, majd süssük addig, míg aranybarnás színe nem lesz. Ezután vegyük le a tűzről, ízesítsük a fűszerekkel, adjuk hozzá a lencsét, a durvára vágott diót, a rozskenyeret, és a paradicsompürével "higítsuk" annyira, hogy formázható legyen. (Mivel az eredeti recept sem írja, én tojás nélkül készítettem. Frissen így teljesen szétesős volt, de egy napi hűtős érlelés után már egész szépen lehetett szeletelni. Ha valaki biztosra akar menni, javaslom tegyen hozzá egy tojást is, ezzel együtt pedig kicsit csökkentse a paradicsom mennyiségét.)

Vajazzunk ki egy szögletes kenyérformát, nyomkodjuk bele a masszát.

190 fokos sütőben süssük nagyjából 30-40 percig, vagy amíg már szilárdnak tűnik a keverék, és nem tapad semmi a beleszúrt tűre. Ha nagyon pirulna a teteje, takarjuk le alufóliával.

Forrás: 500 legjobb vegetáriánus étel

Teás - avokádós zabkeksz

"Ki kell pihennem a karácsonyt."
Van, aki egy wellnesshétvégével teszi mindezt, én leginkább az anatómiafüzetemmel. De aggodalomra nincs ok, kikapcsolódásként előkerül néha a szövettankönyv is.
Bár a gondolat megfogalmazódásakor elsősorban az étkezés részére gondoltam (a testem sikítozik a sós és/vagy könnyű dolgok után), jobban megnézve ez tágabban is értelmezhető.
Mert valljuk be: a készülődés fárasztó.

Na nem nekem (mivel tudtam, hogy igen elfoglalt leszek a véghajrában, már jó előre elintéztem mindent), de volt alkalmam végignézni kisöcsém kálváriáját. Fogalmazzunk finoman úgy, hogy szegény erősen megkínlódott az ajándékokkal. Minden reggel levonult a garázsba, hogy elkészítse az aznap átadandó adagot: fúrt, faragott, kopácsolt egész délelőtt, így a kis meglepetések még egy "vigyázz, még nem száradt meg a festék/ragasztó" típusú mondat kíséretében kerültek átadásra.
Az én ajándékom lett készen talán egyedül időben, annak ellenére, hogy a legutolsó pillanatban találta ki. Vagyis... ez egy külön történet, de annyira aranyos, és szívmelengető (legalábbis számomra), hogy muszáj elmesélnem.

Az egyik hétvégén este jó szokásom szerint Marci szobájában tanultam, amikor valahogyan előkerült a bögremelegítős téma. Már igen régóta nézegettem mindenfelé irigykedve vágyakozva, de nem sikerült rájönnöm, hogy hol lehet ilyent vásárolni. (Na nem mintha megszakadtam volna a kutatásban...) Azonban jött a füles: Butlers! Gyorsan rá is kerestem az internetes áruházukban, és valóban, szerepelt a kínálatban. Bögremelegítő. Piros.
Piros?! Mi az, hogy piros? Én fehéret szeretnék!!! Ráadásul bögréstül kell megvenni? Mi a fenének? Annyi bögrénk van, mint a szemét...
Marci csendesen végighallgatta az okfejtésem, majd kérte, hogy mutassak neki egy képet. Hogy ő majd horgol nekem egyet. Nevettem. Hiszen nem is tud horgolni. Megvonta a vállát, "majd anya megtanít". De hát ő sem tud!! Akkor majd megtanulok magamtól.
És ezzel a mondattal odaült a számítógép elé, beírta gógliba, hogy bögremelegítő horgolás, majd átvonult anyuhoz horgolótűt és fonalat kérni. Nem zavarta, hogy az óra már éjfélt mutat. Tündéri volt, ahogyan a vázlatrajzok alapján próbálta kisilabizálni a szemáthúzást, hurkolást. Még a nyelvét is kidugta úgy koncentrált. :)
Másnap reggel pont kinyitottam a szemem, amikor hallottam, hogy telefonál. Mivel a telefon brutál módon felhangosít mindent, hiába voltam 3 szobával arrébb, az egész beszélgetést végighallgattam. Mamát hívta, hogy átmehet-e horgolni tanulni. Ránéztem az órára. 7 óra 8.
Még szerencse, hogy mama nem szeret sokáig aludni.

És hogy megtanult-e horgolni?
Válaszként csak az alábbi képre mutatnék. Ez várt a fa alatt. ♥
Iszonyúan meghatódtam. Nem az ajándék láttán, már sokkal előbb. A legelején. Amikor kitalálta, hogy megtanulja. Hiába magyaráztam, hogy nehéz, fel sem merült benne, hogy nem sikerülhet. Akarta. Azért, hogy nekem örömet szerezzen. Sokszor azt gondolom meg sem érdemlem, hogy ilyen testvérem van.

Pali mondta erre, hogy ha találok egy olyan fiút, aki fele ennyit megtesz értem, mint Marci, királyi életem lesz.

Nem szoktam teázni. Visszatart a tény, hogy sárgítja a fogakat. Illetve... visszatartott eddig. 7 évig. Jelenleg úgy állok, a dologhoz, hogy mértékkel csak nem tesz tönkre. Remélem.
A tealevelek/teafű felhasználása azonban mindig is izgatott. Matchát nem sikerült szereznem, de lehet, hogy ezután nem is szeretnék már. Mert ez annyira jó.
Marci kapott Palitól 2 doboznyi teaválogatást, most abból szemezgettem. Mindössze annyi a feladat, hogy kiválasszuk a kedvenc teánkat, vagy bármi olyant, aminek kellemes az aromája, ugyanis ez határozza meg az ízét. Persze lehet bele még fűszert tenni "erősítésként", de ha megfelelő mennyiségű teafüvet használunk, nem szükséges.

És az eredmény? Tea harapható formában.


Hozzávalók 24 db kekszhez:
1,25 dl rozsliszt
1,5 mokkáskanál szódabikarbóna
1,5 dl zabpehely
1 nagy marék mazsola
5 filter tea
fél banán
1-3 evőkanál nyírfacukor (ízlések...)
1 érett avokádó
8 evőkanál tej

Keverjük össze a száraz hozzávalókat.
Az avokádót és banánt pürésítsük, majd lazítsuk fel a tejjel.
Jól keverjük el a 2 edény tartalmát, majd jó púpos 1,5-2 teáskanálnyi kupacokat halmozzunk sütőpapíros tepsire. Bevizezett kanállal formáljunk belőle köröket, és előmelegített 180 fokos sütőben süssük 15-20 percig.

Ötlet: building buttercream

Ingredients for 24 cookies:
1,25 dl rye flour
1 tsp baking soda
1,5 dl rolled oats
5 bags of tea
1/2 banana
1-3 tbsp xilit
1 avocado (mature)
8 tbsp milk

Mix the dry ingredients.
Make puree from the banana and avocado, then add milk.
Stir the substance of the 2 bowl. 
Preheat the oven to 180 C. Lay baking sheet onto a pan and put 2 tsp dough to everywhere.
With a watered spoon make circles from them and bake aprox. 15-20 mins. 

Enjoy with a big cup of tea!

Kókuszos - túrós magvas tartlette olajbogyóval, aszalt paradicsommal

Mindig rá kell jönnöm, hogy nincs új a nap alatt.
Egyszerűen nem változom. Túl öreg készen vagyok már hozzá. Ilyen vagyok.
De apa is. Pontosan ugyanolyanok vagyunk. Ha pedig két ugyanolyan hozzáállású, de teljesen eltérő véleményű ember összekerül... na igen. Ott kő kövön nem marad. A vasárnap is erről szólt. Nem nyíltan, de szadiztuk egymást egész álló nap. Apró kis mozdulatokkal, rejtett utalásokkal, de tökéletes célzóérzékkel. Szinte észrevétlenül.
De legalább rájöttünk. A nap végén.
És megbeszéltük.
Rágörcsöltünk arra, hogy minden tökéletes legyen: a lakás tiszta, az étel finom, de pont ezek által elvesztettük a lényeget. Hogy ez rólunk szól. Nem a sarokban megbújó porcicákról, a túl kevés palacsintáról vagy túlvizezett pörköltalapról, rólunk. Arról, hogy odafigyelünk egymásra, hogy egy rövid időre félretesszük az önös érdekeket, megnyugszunk.
Majd legközelebb.

Persze tudom, ez semmin sem változtat. Apró fejlődés, de a következő adandó alkalommal ugyanúgy meg fogjuk csinálni. Kedden meg is tettük.

Az is tipikus, hogy minden évben kinézek magamnak néhány filmet. Utálok tévét nézni, de a karácsony hangulatához egyszerűen hozzátartoznak. Pont. Elkap az ünnep szele. Megtervezem, készülök rá, és nem. Még sohasem sikerült akár csak egy elé is odaülnöm.


Az édességdömping is megvolt, gyakorlatilag újraindul a móka. Alig maradt pár napom. Azonban nem vagyok elkeseredve - azt hiszem számítottam rá, szóval egy kicsit sem csüggedve folytatom tovább. :)
Mert egyszer úgyis célba érek.

Sohasem értettem azokat az embereket, akik azt mondják, hogy a vegetáriánus konyha unalmas. Vagy megkérdezik, hogy és akkor mit eszel? Esetleg még mellékesen hozzáteszik, hogy "szegény", majd végtelenül együttérző fejjel bámulnak rám, várván, hogy megköszönjem az együttérzésüket. Huh.
Nem szeretek "téríteni". Azt gondolom mindenkinek joga van eldönteni, hogy hogyan szeretné élni az életét. Senki sem mondja meg, hogy én milyen legyek, én sem mondhatom hát meg senkinek, hogy hogyan viselkedjen. Vagy éppen mit egyen.
Vannak akik ezzel nem értenek egyet, és rendíthetetlenül inzultálják a nem vegákat. (Vagy fordítva. Én ezért utálok orvoshoz járni, mert amint kiderül a dolog, 90 %-uk elkezd veszekedni, hogy ez a probléma gyökere, meg milyen hülyeség. Hát hol itt az orvosi etikett, kéremszépen?) Hogy ez milyen rossz, gyilkosság, nézzen meg egy vágóhidas videót, majd elmegye a kedve, ésatöbbi. Nem helyes.
Nem tehetjük tönkre a másik életét, csak mert mi úgy gondoljuk, hogy az úgy jobb. Egyszerűen nincsen jogunk.

A végső, és legbiztosabb érv az, hogy ennek belülről kell jönnie.
Amikor megdícsérnek, hogy milyen kitartó vagyok, hogy meg tudom állni, csak mosolygok, és rázom a fejem. Ha megállásról van szó, az rég rossz. Az nem vegetarianizmus. Semmi több, csak egy húsmentes diéta. (Amit úgyis megszeg az ember előbb, vagy utóbb.)

Ez az étel nagyon vega. 
Szép, a maga természetességével. És isteni, szintén az egyszerűségéből fakadóan.
Miközben elősütöttem a tésztakorongokat a lakásra bódító mezőillat telepedett. És ki ne szeretne mezőt enni? :)  
Költői kérdés.



Hozzávalók 7 tartletformához:
1,25 dl napraforgómag
1,25 dl zabpehely
6 evőkanál görögszénalevél (majdnem 10 dkg)
3 csipetnyi só
2 evőkanál lenmag
2 evőkanál olívaolaj
100 ml forró víz
 vaj a forma kikenéséhez

130 ml kókusztej
7 evőkanál krémtúró
26 db olajbogyó
kisebb maroknyi aszalt paradicsom
3-4 kisebb méretű friss paradicsom
só, fehérbors

Keverjük össze a szotyit, lenmagot és a zabpelyhet, tegyük egy darálóba, majd rövid idő alatt őröljük darabosra. NE legyen lisztszerű!!!!
Adjuk hozzá először a maradék száraz összetevőket, majd a nedveseket, és alaposan vegyítsük el.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Vajazzuk ki a formákat, osszuk el benne a "tésztát", és nyomkodjuk szét, hogy mindenhol egyenletes legyen, majd süssük 8-10 percig.

Ezalatt készítsük el a tölteléket.
Az olajbogyót és az aszalt paradicsomot vágjuk apróbb darabkákra (azért legyen felismerhető), a friss paradicsomot vékony karikákra.
Keverjük össze a túrót és a kókusztejet, fűszerezzük, majd adagoljuk hozzá az olajbogyi-paradicsomkockákat. Osszuk el a formákban, fektessünk a tetejére friss paradicsomkarikákat, majd ha van, a sütő erős grillfunkcióján süssük, míg meg nem szilárdul a töltelék, és a paradicsom sült jelleget nem kap.

Forrás: a tészta és a töltelék ihletője GOlubka: itt és itt

Ingredients for 7 tartlet:
1, 25 dl sunflowerseed
1, 25 dl rolled oats
6 tbsp psyllium husk
3 pinch of salt
2 tbsp linseed
2 tbsp olive oil
100 ml hot water
butter for the mold

130 ml coconut milk
7 tbsp cream cheese  (smoothie cottage cheese)
26 olives
smaller handful of dried tomato
3-4 pieces smaller fresh tomato
salt, white pepper


Mix the sunflowerseeds, thelinseeds and the rolled oats, and work in a blender 10-15 sec. Watch out: don't make flour!
Stir the mixture and leftover dry ingredients then make a "dough" with water and oil. It won't be plane.
Preheat the oven to 180 C.
Spread the molds with butter, divide and pressed into the dough uniformly.
Bake aprox. 8-10 mins.

Menawhile make the filling.
Cut small cubes from the olives and dried tomato and mix well with the cream cheese and coconut milk. Season with salt and pepper, and spoon into the crust.
Cut thin rounds from the fresh tomato lay some to the up of the filling.
Put into the oven, and bake with hard grill function until the filling stable and the tomato slices get a brownie colour.

Enjoy !

Kiskarácsony, nagy munka

Gyorsan elszaladt az idő, mire feleszméltem, már karácsony is lett. De az az igazság, hogy szükségem van rá. Az utóbbi napokban folyamatosan dolgoztam: egy áruház irodarészlegén szolgáltam ki a dolgozókat. A 3. napi 10 órám után, amikor tegnap 9 után hazaértem, már csak ültem. Fáradtnak éreztem magam. Végtelenül fáradtnak. Ilyen a munkás élet?
Ennek ellenére élveztem.
Minden percét. Minden egyes percét.
Megismertem egy csomó embert. Azokat az igazi dolgos embereket, akik ugyan piciny részét képezik a gépezetnek és a legtöbbjüket talán nem is látjuk, de ott vannak. És teszik a dolgukat. Azért, hogy úgy működjön a dolog, ahogyan működik.
Küzdenek. A mindennapokkal, a furcsa emberekkel, a pénzhiánnyal.
Élnek.

Örültem, hogy vége lett, de azért volt bennem egy kis szomorúság. Mondhatni odatartozóként jöttem el. Befogadtak. Nem volt olyan könnyű, mert ugyan sokan már elsőre is nagyon kedvesek voltak, volt akinek keményen bizonyítanom kellett. Bizonyítani, hogy vagyok valaki.
Azt hiszem sikerült.

Azt mondták visszavárnak.


Ezek után azt hiszem teljesen megérdemelten várhatom/fogadhatom a következő napok nyugalmát.
A nap tanulsága számomra: minél több helyen karácsonyozol, annál több dolgod van. Már tegnap kitaláltam, hogy miket fogok enni az elkövetkezendő 4 napban. Nem volt könnyű, de végül is sikerült egy változatos, újdonságokat kínáló menütervet összeraknom. (Bár lehet, hogy nem sok értelme volt, mert már ma eltértem tőle. Sebaj, iránymutatásnak azért jó lesz.)
Tekintve, hogy még egyik sem szerepel itt (sőt, a legtöbbet még én sem próbáltam soha), ha beválnak, igyekszem minél hamarabb megmutatni őket. :)

Addig is nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, legyen olyan, amilyenre vágytok!

PS. És egy kis helyzetjelentés: az "ördögűző tervem" is jól halad: 10 nap - 200 Ft. Büszke vagyok. Szép teljesítmény magamhoz képest, ahhoz meg főleg, hogy az áruházban gyakorlatilag a folymatosan bejglit/ sütit vágtam-osztottam, magamnak viszont nem volt időm semmit sem sütni (még normál ételt csinálni is alig). A 2. napon azt hittem elveszek, de nem. Feltettem magamnak a kérdést, jó lesz nekem, ha megeszem? Beviszek bármi értékes anyagot? A testem épülésére szolgál? Nem. Nem, nem és nem.
Megálltam. (2 banán segítségével.)

És lám-lám, túléltem.

Zsályás - karfiolos - fetás rétes

Először butaságnak tartottam.
Hogy ki az az szerencsétlen, aki már december elsején feldíszíti a karácsonyfáját.
Aztán láttam egy angol blogon is.
És bekattant az őrület.

Hogy nekem is kell.
Hiszen...hozzátartozik a karácsonyhoz. A hangulatához.
Az pedig most van.
Nekem legalábbis. 24-ére gyakorlatilag el is múlik. Teljesen. Sőt, még azt is megkockázatnám, hogy januárban egyenesen kínzás azt a fát nézegetni. Hát nem logikusabb minél tovább kiélvezni?


Karácsonyfát. Itt most és azonnal.
Na jó, ennyire már nem vagyok kisgyerek, így először is felvetettem apának az ötletet. Hogy milyen klassz lenne. Ráadásul pont illik az alakítsunk ki magunknak hagyományokat irányú törekvéseimhez törekvéseinkhez. Szerencsére tetszett neki az ötlet. Vagy legalábbis elég könnyedén belement. (Bár lehet, hogy ebben szerepet játszottak a sikeres mikulásbuli okozta boldogsághormonok is.)
Így esett, hogy hatodika óta van karácsonyfánk. Na jó, a mikulásos éjszakát még az autóban töltötte, számoljunk hetedikétől. Amikor arra jöttem haza reggel az uszodából, hogy belefaragták a tartójába.
A díszítésben is hamar megegyeztünk, isteni szerencse, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk. Csúcsdísz nem lesz, hülye csillogós girland sem kell, és apa ragaszkodott hozzá, hogy legyen stílusa a fának. (Ez annyit jelent, hogy mindennek a gömböcökkel kell harmonizálnia.) És megegyeztünk: nem kapkodjuk el a díszítést. Bevásároltunk az IKEA-ban: piros gömbök, rozsdás sütiforma, fémszivecse, majd odapakoltuk a fa alá. 1 dísz/fő/nap.

Már elfogyott. Sőt, tettem rá helyes kis rénszarvasos és angyalkás csipeszeket is.

Feltételezem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy legalább 10 féle karácsonyi vacsorát összeállítottam már (fejben). Mindenképpen valami újat szeretnék, valami nagyon klasszat, de képtelen vagyok dönteni. Sebaj.
A következő napokban úgyis dolgozom, lesz elég dolgom: rábízom magam a vasárnap reggeli hangulatomra. :)

Ezt a rétestekercset még az előző héten készítettem. Aztán 2 nappal később is. Majd tegnap. Csak más töltelékkel. Igen egyszerű, gyors, és nagyon jól variálható, attól függően, hogy mi a hűtőnk tartalma. Bár számomra a leginkább preferált tulajdonsága, hogy nem tud belefolyni/borulni a táskámba.


2 könnyű adaghoz (valami zölddel ^^)
kisebb fej karfiol fele
5 dkg feta
1 tk vaj + a tetejét megkenni
1 nagy vöröshagyma
6-8 zsályalevél
6-8 szem zöldbors
1 teáskanál currypor
2 db teljeskiőrlésű réteslap
2 teáskanál lenmag

A karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk, és roppanósra pároljuk 5 perc alatt. 
A vajat megolvasztjuk, beleszórjuk a zsályaleveleket, és megbarnítjuk (a vajat). Elkeverjük benne a curryport, majd a felkockázott hagymát aranybarnára sütjük benne. Félúton a karfiolt is hozzáadjuk. A legvégén levesszük a tűzről, ízesítjük a porrá zútótt zöldborssal, és rámozsoljuk a fetát. (Ízlés szerint sózhatjuk is, de nekem a feta már önmagában elég volt.)
Kiterítjük a réteslapokat. A kettőt egymásra fektetjük, majd félbevágjuk, így lesz később 2 kisebb tekercsünk. A töltelék felét a tészta egyik végében egyenletesen elosztjuk, kihagyva a széleken 2 cm-t. Ezeket az üres részeket ráhajtjuk a töltelékre (és végig, a tészta teljes hossza mentén), majd feltekerjük. 
A tetejét megkenjük olvasztot vajjal, szórunk rá lenmagot, és 190 fokos sütőben barnásra sütjük (kb. 15-20 perc).

Ötlet: Channel4 - 4Food

Easy dinner for two (with a something green)
half of a smaller head cauliflower
5 dkg feta
1 tbsp butter + for the bottom of the pastry
bigger onion
6-8 fresh sage leaves
6-8 pieces of green pepper
1 tsp curry powder
2 wholegrain filo pastry
2 tsp linseed 

Wash the cauliflower and take apart (sfor maller pieces!). Simmer them aprox. 5 minutes - they have to stay crunchy!
Melt the butter, put into the sage leaves and fry until brown. Stir into the currypowder, the diced onion and roast until golden. At the half of the process, add to the cauliflower.
At the end set aside the pan, season with the powdered green pepper and crumble the feta. (If you want add some salt also, but for me feta is salty enough.)
Lay the 2 filo pastries each other, and cut into half.
Put the half of the filling at the shorter end of the pastry but leave 2 cm on the edges. Turn the empty stripes and coil it up.
Spread the top of the rolls with melted butter and sprinkle with linseed.
Bake until golden.
Serve hot with salad and garlic seasoned yoghurt.