Kiskarácsony, nagy munka

Gyorsan elszaladt az idő, mire feleszméltem, már karácsony is lett. De az az igazság, hogy szükségem van rá. Az utóbbi napokban folyamatosan dolgoztam: egy áruház irodarészlegén szolgáltam ki a dolgozókat. A 3. napi 10 órám után, amikor tegnap 9 után hazaértem, már csak ültem. Fáradtnak éreztem magam. Végtelenül fáradtnak. Ilyen a munkás élet?
Ennek ellenére élveztem.
Minden percét. Minden egyes percét.
Megismertem egy csomó embert. Azokat az igazi dolgos embereket, akik ugyan piciny részét képezik a gépezetnek és a legtöbbjüket talán nem is látjuk, de ott vannak. És teszik a dolgukat. Azért, hogy úgy működjön a dolog, ahogyan működik.
Küzdenek. A mindennapokkal, a furcsa emberekkel, a pénzhiánnyal.
Élnek.

Örültem, hogy vége lett, de azért volt bennem egy kis szomorúság. Mondhatni odatartozóként jöttem el. Befogadtak. Nem volt olyan könnyű, mert ugyan sokan már elsőre is nagyon kedvesek voltak, volt akinek keményen bizonyítanom kellett. Bizonyítani, hogy vagyok valaki.
Azt hiszem sikerült.

Azt mondták visszavárnak.


Ezek után azt hiszem teljesen megérdemelten várhatom/fogadhatom a következő napok nyugalmát.
A nap tanulsága számomra: minél több helyen karácsonyozol, annál több dolgod van. Már tegnap kitaláltam, hogy miket fogok enni az elkövetkezendő 4 napban. Nem volt könnyű, de végül is sikerült egy változatos, újdonságokat kínáló menütervet összeraknom. (Bár lehet, hogy nem sok értelme volt, mert már ma eltértem tőle. Sebaj, iránymutatásnak azért jó lesz.)
Tekintve, hogy még egyik sem szerepel itt (sőt, a legtöbbet még én sem próbáltam soha), ha beválnak, igyekszem minél hamarabb megmutatni őket. :)

Addig is nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, legyen olyan, amilyenre vágytok!

PS. És egy kis helyzetjelentés: az "ördögűző tervem" is jól halad: 10 nap - 200 Ft. Büszke vagyok. Szép teljesítmény magamhoz képest, ahhoz meg főleg, hogy az áruházban gyakorlatilag a folymatosan bejglit/ sütit vágtam-osztottam, magamnak viszont nem volt időm semmit sem sütni (még normál ételt csinálni is alig). A 2. napon azt hittem elveszek, de nem. Feltettem magamnak a kérdést, jó lesz nekem, ha megeszem? Beviszek bármi értékes anyagot? A testem épülésére szolgál? Nem. Nem, nem és nem.
Megálltam. (2 banán segítségével.)

És lám-lám, túléltem.