Kókuszos - túrós magvas tartlette olajbogyóval, aszalt paradicsommal

Mindig rá kell jönnöm, hogy nincs új a nap alatt.
Egyszerűen nem változom. Túl öreg készen vagyok már hozzá. Ilyen vagyok.
De apa is. Pontosan ugyanolyanok vagyunk. Ha pedig két ugyanolyan hozzáállású, de teljesen eltérő véleményű ember összekerül... na igen. Ott kő kövön nem marad. A vasárnap is erről szólt. Nem nyíltan, de szadiztuk egymást egész álló nap. Apró kis mozdulatokkal, rejtett utalásokkal, de tökéletes célzóérzékkel. Szinte észrevétlenül.
De legalább rájöttünk. A nap végén.
És megbeszéltük.
Rágörcsöltünk arra, hogy minden tökéletes legyen: a lakás tiszta, az étel finom, de pont ezek által elvesztettük a lényeget. Hogy ez rólunk szól. Nem a sarokban megbújó porcicákról, a túl kevés palacsintáról vagy túlvizezett pörköltalapról, rólunk. Arról, hogy odafigyelünk egymásra, hogy egy rövid időre félretesszük az önös érdekeket, megnyugszunk.
Majd legközelebb.

Persze tudom, ez semmin sem változtat. Apró fejlődés, de a következő adandó alkalommal ugyanúgy meg fogjuk csinálni. Kedden meg is tettük.

Az is tipikus, hogy minden évben kinézek magamnak néhány filmet. Utálok tévét nézni, de a karácsony hangulatához egyszerűen hozzátartoznak. Pont. Elkap az ünnep szele. Megtervezem, készülök rá, és nem. Még sohasem sikerült akár csak egy elé is odaülnöm.


Az édességdömping is megvolt, gyakorlatilag újraindul a móka. Alig maradt pár napom. Azonban nem vagyok elkeseredve - azt hiszem számítottam rá, szóval egy kicsit sem csüggedve folytatom tovább. :)
Mert egyszer úgyis célba érek.

Sohasem értettem azokat az embereket, akik azt mondják, hogy a vegetáriánus konyha unalmas. Vagy megkérdezik, hogy és akkor mit eszel? Esetleg még mellékesen hozzáteszik, hogy "szegény", majd végtelenül együttérző fejjel bámulnak rám, várván, hogy megköszönjem az együttérzésüket. Huh.
Nem szeretek "téríteni". Azt gondolom mindenkinek joga van eldönteni, hogy hogyan szeretné élni az életét. Senki sem mondja meg, hogy én milyen legyek, én sem mondhatom hát meg senkinek, hogy hogyan viselkedjen. Vagy éppen mit egyen.
Vannak akik ezzel nem értenek egyet, és rendíthetetlenül inzultálják a nem vegákat. (Vagy fordítva. Én ezért utálok orvoshoz járni, mert amint kiderül a dolog, 90 %-uk elkezd veszekedni, hogy ez a probléma gyökere, meg milyen hülyeség. Hát hol itt az orvosi etikett, kéremszépen?) Hogy ez milyen rossz, gyilkosság, nézzen meg egy vágóhidas videót, majd elmegye a kedve, ésatöbbi. Nem helyes.
Nem tehetjük tönkre a másik életét, csak mert mi úgy gondoljuk, hogy az úgy jobb. Egyszerűen nincsen jogunk.

A végső, és legbiztosabb érv az, hogy ennek belülről kell jönnie.
Amikor megdícsérnek, hogy milyen kitartó vagyok, hogy meg tudom állni, csak mosolygok, és rázom a fejem. Ha megállásról van szó, az rég rossz. Az nem vegetarianizmus. Semmi több, csak egy húsmentes diéta. (Amit úgyis megszeg az ember előbb, vagy utóbb.)

Ez az étel nagyon vega. 
Szép, a maga természetességével. És isteni, szintén az egyszerűségéből fakadóan.
Miközben elősütöttem a tésztakorongokat a lakásra bódító mezőillat telepedett. És ki ne szeretne mezőt enni? :)  
Költői kérdés.



Hozzávalók 7 tartletformához:
1,25 dl napraforgómag
1,25 dl zabpehely
6 evőkanál görögszénalevél (majdnem 10 dkg)
3 csipetnyi só
2 evőkanál lenmag
2 evőkanál olívaolaj
100 ml forró víz
 vaj a forma kikenéséhez

130 ml kókusztej
7 evőkanál krémtúró
26 db olajbogyó
kisebb maroknyi aszalt paradicsom
3-4 kisebb méretű friss paradicsom
só, fehérbors

Keverjük össze a szotyit, lenmagot és a zabpelyhet, tegyük egy darálóba, majd rövid idő alatt őröljük darabosra. NE legyen lisztszerű!!!!
Adjuk hozzá először a maradék száraz összetevőket, majd a nedveseket, és alaposan vegyítsük el.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Vajazzuk ki a formákat, osszuk el benne a "tésztát", és nyomkodjuk szét, hogy mindenhol egyenletes legyen, majd süssük 8-10 percig.

Ezalatt készítsük el a tölteléket.
Az olajbogyót és az aszalt paradicsomot vágjuk apróbb darabkákra (azért legyen felismerhető), a friss paradicsomot vékony karikákra.
Keverjük össze a túrót és a kókusztejet, fűszerezzük, majd adagoljuk hozzá az olajbogyi-paradicsomkockákat. Osszuk el a formákban, fektessünk a tetejére friss paradicsomkarikákat, majd ha van, a sütő erős grillfunkcióján süssük, míg meg nem szilárdul a töltelék, és a paradicsom sült jelleget nem kap.

Forrás: a tészta és a töltelék ihletője GOlubka: itt és itt

Ingredients for 7 tartlet:
1, 25 dl sunflowerseed
1, 25 dl rolled oats
6 tbsp psyllium husk
3 pinch of salt
2 tbsp linseed
2 tbsp olive oil
100 ml hot water
butter for the mold

130 ml coconut milk
7 tbsp cream cheese  (smoothie cottage cheese)
26 olives
smaller handful of dried tomato
3-4 pieces smaller fresh tomato
salt, white pepper


Mix the sunflowerseeds, thelinseeds and the rolled oats, and work in a blender 10-15 sec. Watch out: don't make flour!
Stir the mixture and leftover dry ingredients then make a "dough" with water and oil. It won't be plane.
Preheat the oven to 180 C.
Spread the molds with butter, divide and pressed into the dough uniformly.
Bake aprox. 8-10 mins.

Menawhile make the filling.
Cut small cubes from the olives and dried tomato and mix well with the cream cheese and coconut milk. Season with salt and pepper, and spoon into the crust.
Cut thin rounds from the fresh tomato lay some to the up of the filling.
Put into the oven, and bake with hard grill function until the filling stable and the tomato slices get a brownie colour.

Enjoy !