Élet a cukorfüggőségen túl

Mindenkiben lakik egy jó és egy rossz én.

A legtöbbek által ismeretes jobbik énem tiszta szívéből hisz az egészséges életmódban, óvakodik a transzzsíroktól, fehér liszttől, csak olyant eszik meg, amit ő csinált, legnagyobb ellensége a cukor és a só.
"Rossz" Panka menthetetlenül cukorfüggő. (Vagy inkább szénhidrát...?)
 Nincs mit szépíteni, ez az igazság. Általában kordában tudom tartani, de (sajnos) már volt alkalmam megfigyelni, hogy mikor tör elő visszaszoríthatatlanul. Ha fáradtan hazaesem; ha rossz kedvem van; este, ha nem keveset/rendszertelenül ettem egész nap, szóval csupa stresszes helyzetben, amiktől valljuk be, a legtöbb ember élete nem mentes. Én ezek szerint így kezelem.
Na nem úgy kell elképzelni, hogy kiskanállal nekiesek a cukrosbödönnek (viccen kívül: volt olyan barátom, aki azt mondta, hogy ha ő édességet kíván, akkor lekvárt vagy kristálycukrot eszik. Mellékesen megjegyezném, hogy az egész gyerek vaságyastul nyomott mondjuk 20 kilót, szóval hol itt az igazság?!) de egy zacskó mogyorós csokiparányt simán eltüntetek. 40 dkg, laza kétezer x kalória, a cukormennyiséget pedig azt hiszem nem akarom tudni.
És jó? Amíg eszem, addig igen. Minden egyes kis téglalap édesen-csokisan szétomlik a számban, 2-3 rágás, nyelés, és már jöhet is a következő az újabb toroksimogatásért.
Utána? Már kevésbé. Egyrészről iszonyű bűntudat fog el, hogy hogy tehettem. Tönkreteszem magam. A képzeletemben megjelennek a hatalmas, nadrágrepesztő fenekek, narancsbőrös combok, úszógumis has: mire azonnal rohanok a tükörhöz, hogy megnézzem már látszik-e (ne kérdezzétek, mi a logikám). Természetesen azonnal felfedezek ijesztő, addig nem látott kiemelkedéseket, amit ráfogok az előző ilyesfajta félrelépésemre, és még rosszabb kedvem lesz. A napom pedig (ha pont nem voltam még reggel) az uszodában végződik. (Mondjuk ez normál esetben is így történik, nem kell hozzá ilyesfajta előzmény.)

Lehet kérdezni, hogy nem lenne egyszerűbb, ha nem lenne mire elcsábulnom? Na igen, lehet, de apa jóvoltából van egy külön szekrényünk az efféle dolgoknak. És mivel ő (is) rendszeres fogyasztó, ha valamiből hiányt észlel, azonnal lelkesen újratölti. Együtt élünk. Tiszteletben tartjuk a másik dolgait, (hallod apa?) így a veszélytényezők gyökeres száműzéséig bizony várnom kell a saját háztartásomig.
Bevallom, már az is eszembe jutott, hogy kéne szerelni rá valamilyen zárat, amihez csak neki lenne kulcsa, de valljuk be, ez elég nevetséges.
Meg kell tanulnom határokat szabni magamnak. Bocs, rosszul mondtam, betartani a szabott határokat.
Az első ugyanis igen jól megy. Jó pár sikertelen kísérleten vagyok túl (főleg az utóbbi néhány hónapban, mióta komolyan rágörcsöltem a témára), de még nem adom fel. Hiszem, hogy van megoldás. Tudom.
Igazából úgy kell kezelni az egészet, mint egy addikciót. Érzelmileg függök ezektől a dolgoktól. Lehetne alkohol, drog, vagy akár cigaretta is, de nem, nekem ez jutott. (Na jó, jutásról szó sincsen, ezt csak és kizárólag magamnak köszönhetem, illetve a szuper kis étkezésizavaros előéletemnek. Máig átkozom a kezelőorvosomat, mert nem hiszem, hogy belegondolt abba, mennyire tönkreteszi az életemet a "szuper" gyógyítási teóriájával. Tudom-tudom, örüljek, hogy nem haltam meg. MInden meg nem lehet tökéletes.)

Tehát ez van, ezzel kell valamit kezdeni. Én úgy döntöttem elég. Nem akarom ezt tovább. Adjunk nagyobb teret jó Pankának.
És itt jön a lényeg: jó, de HOGYAN?


A megoldás (az eddigiek sikerében is bíztam, szóval erre a kijelentésre egyenlőre nem tenném a csuklómat) teljesen véletlenül jutott eszembe. Az egyik délutáni ajándékkutatás közben igen sok boltot végigjártam, felfedeztem (nem is gondoltam, hogy ilyen jó a suli környéke), és mint szokásos: ezer dolgot találtam, ami nekem nagyon tetszett, ellenben egyet sem annak, aki miatt elindultam. (Őszintén? Meglepődtem volna, ha nem így lesz.)
Szerencsére azonban igen tudatos ember vagyok, általában nagyon pontosan meg tudom állapítani, mi az amire szükségem van, és mi az ami csak a pillanat varázsában tűnik csábítónak. (Például, lehet, hogy gyönyörű, és egy hétig le se lehetne rólam tépni, de minek vennék magamnak ékszert, ha tudom, hogy utána elfelejteném, és sohasem hordanám?)
Ezt az alapgondolatot fejlesztettem egy kicsit tovább. Mi lenne ha a jutalom megtartó erejére bíznám magam? (Értelemszerűen csak a kezdetekben, hiszen ha egyszer már természetessé vált valami, akkor az onnantól kezdve automatikus...)
Az eddigi próbálkozásaimnál volt ugyan, hogy szankciókkal sújtottam a negatív eseményeket, de alapvetően semmi eredménye nem volt. Ez éppen az ellenkezője.

Velem tartotok?



Tehát először is kell egy cél.
Tűzzünk  ki ezenkívül egy jutalmat, amiért meg fogunk dolgozni. Az én esetemben eleve innen indult a gondolat, szóval nem kellett gondolkoznom, hogy mi legyen, de alapvető fontosságú, hogy tényleg valami extra dolog legyen. Egy olyan, amit nem azért szeretnél, mert elengedhetetlenül hasznos és szükséged van rá, hanem azért, mert boldoggá tenne. (Mivel a főzős kiegészítőket viszonylag lazán kezelem - mondhatni "munkaeszköznek" tekintem, nálam ezek szóba sem jöhettek, mivel nincs meg a jelen esetben szükséges haszontalan "jutalmazójellegük". Javaslom, ti is így gondolkozzatok.)
Na, megvan?

Szuper.
A jutalom árát osszuk fel x egyenlő részre, ez lesz napi tarifa. Próbáljunk nem az összeget nézve számolni, hanem a részek számát előtérbe helyezni. Ebben az esetben ugyanis 1 rész=1 nap, tehát a nagyon sok rész, már nagyon messzi távlatokba helyezi a várva várt meglepetést. Így célszerű elérhető távokban gondolkozni, hogy valóban érvényesülni tudjon a megtartó erő.
Az én kis "csomagom" 600 Ft.
Értitek? Nem az összeg számít. Bármikor megvehetném (hál istennek nem kellene elgondolkoznom, hogy megvehetem-e), de nem teszem, mert nem érzem hasznosnak. Nincs rá annyiradenagyon szükségem. Pont. Racionális típus vagyok. Még az ötletdobálós résznél írtam egy olyant, hogy 20 FT/nap. Csak úgy hasraütésszerűen. A konkrét megvalósítási résznél meglepődve tapasztaltam, hogy ez tényleg jó lesz, így ugyanis 30 nap alatt eljuthatok a célig. Az pedig egy teljesen belátható, baráti időtartam, nemde?


Most nyissunk egy virtuális malacperselyt.
Ebbe fogjuk "beledobálni" a pénzt, ha teljesítjük a feltételeket. Vagy nem lépjük túl a korlátokat. Szóval értitek, be kell tartani a leírtakat.
Az én listám nem hosszú. Igazából annyi  a lényeg, hogy tartózkodok bolti, és/vagy cukrot tartalmazó dolgoktól. Pont. Rövid, de igen logikus.
És mielőtt valaki (értsd. apa) elkezdene sopánkodni, hogy jaj, már mgeint kezdek valami hülye diétát, leszögezném, hogy nem, erről szó sincs. Itt nem megvonásról, hanem értelmes, szabályozott, minőségi helyettesítésről szól a fáma. Szóval kérlek ne aggódj. :)
Ja igen, az utólagos félreértések elkerülése végett hasznos, ha írunk egy listát a szabályokról, majd szignózzuk. Tapasztalatból tudom, hogy az ember nagyon könnyen megmagyaráz magának teljesen képtelen dolgokat is. Ha azonban le van írva, akkor az úgy van. Nincs mit szépíteni, magyarázni.

Ha minden jól megy, 30 nap múlva már kellő mennyiségű zseton áll a rendelkezésünkre, és meglephetjük magunkat az áhított tárggyal. Azzal a bizonyos valamivel.
És mi van ha hiba csúszik a rendszerbe? Emberből vagyok, ezzel is számolni kell...
Szoroztam, osztottam: a teljes addigi összeg visszavételét túl durvának tartottam, így kiegyeztem 2 napi visszavonással. Na jó, legyen 3, ha már játszunk, akkor nagyban tegyük.


A móka tegnap indult, ma estére már 40 Ft-tal büszkélkedhetek.
Igyekszem ezután minden bejegyzés végén egy rövid összegzést tartani az aktuális kasszaállásról, és a hibákról is. Igen-igen, hiszen abból lehet csak igazán tanulni.
Nem mondom, kissé érdekes lesz így karácsony előtt - egészen konkrétan hatalmas önuralomra lesz szükségem (jelenleg el sem tudom képzelni, hogy egyáltalán van nekem ennyi), de ha megcsinálom... Hát esküszöm, hullajtok néhány könnycseppet.

Sütőtökös - fügés - currys csiga

Vizsgaidőszak ide, ZH hét oda, nekem bizony karácsonyi hangulatom van.
Pont. Beköltözött a szívembe, ahonnan már semmiféle szánalmas kis földi indok nem tudja kiverni. Pláne nem a tanulás. Kell az is, persze, de miért ne férne meg a kettő együtt?

Szóval készülődök.
Idén annyiban más a történet, mint eddig, hogy már az érettségikre készülve (=május) bejelentettem: idén nem szeretnék "négyes karácsonyt". Az indok igencsak prózai: minek játsszuk a nagy boldog családot, amikor nem vagyunk se boldogok se egy család? A hír nem kapott egyértlműen pozitív fogadtatást, anyát például kifejezetten szíven ütötte. Hogy mi az, hogy nem vagyunk boldogok. Meg hogy játszunk. Elmagyaráztam. Elfogadta, bár továbbra sem értette. Nem úgy, mint apa. Ő már az első mondat után bólogatott. Hogy igen-igen, benne ugyanez fogalmazódott meg.
Szuper. Mennyivel könnyebb úgy csinálni valamit, ha az ember követőkre talál?

Néminemű egyezkedés után (vagyis én, mint a család szervezője és közvetítője tárgyaltam mindenkivel) megállapodtunk: a szentestét othon töltjük anyával, mert neki az nagyon fontos. És akkor már természetesen jön Pali is, hiszen az úgy az igazi. :) Figyelembe véve, hogy a 25-26 nálunk mindig nagyilátogatással telik, a huszonharmadika lett kijelölve apás napnak. Még nincs teljesen tisztázva, hogy pontosan hányan üljük körbe a fát, mivel apa kitalálta, hogy átjöhetne a barátnője, vagy felhozná az édesanyját, netán egyszerre mindkettőt (csak hogy fokozzuk az élvezeteket), én azonban kardoskodom a mi kis hármasunk mellett.
Hiszen... nem a meghittség a cél?
Eddig valahányszor szóbakerült a téma, mindig csak annyit mondott, hogy ő nem gondolja, hogy lustaságból* el kéne szalasztani ezt a lehetőséget, ki tudja lesz-e rá többet alkalom. Kicsit az az érzésem, hogy rádöbbent: az élete, az életünk - és így az anyukájáé is - véges, ezért mindent amolyan utolsó lehetőségként kezel. Ami természetesen nem baj, sőt. Igaza van. Sohasem lehet tudni.
 De azért... na.
Vagy... nem tudom. Végül is négyen öten is biztos szép lenne...



* Egyik gyenge pillanatomban elsütöttem, hogy nekem többek között azért sem tetszik az ötlet, mert már az is komoly problémákat okoz, hogy kettejüknek valami nekik tetsző, kellőképpen ünnepi, és HÚSTARTALMÚ ételt összerakjak, nemhogy 5 embernek! (Az én főzési stílusom amúgy sem egyszerű, nem is szereti rajtam kívül más. Apával még meg szoktam kósoltatni a sütijeim, de mindig oda lyukadunk ki, hogy neki nem elég édes/átlagos stb. Egyedül Pali lelkesedik a furcsaságaimért. Meg most már V. is. :))
 Szóval ebből a megközelítésből a nézve tűnhet lustaságnak, de... végül is lehet, hogy tényleg az. Kár. Szívesebben fognám valami racionálisabbra.
Bár most már az is a dolog ellen szól, hogy tegnap kiderült: huszadikától huszonharmadikáig folyamatosan dolgozom, így az eddigi ötletelésre és elkészítésre fordítható tengernyi időm is elszállt...

Az időhiány ellenére azért ötletem/ tervem van bőven. 
Remélem minél többet meg tudok mutatni, még karácsony előtt (hátha tudtok belőle hasznosítani valamit), de a legtöbb nem kifejezetten karácsonyi ünnepi, vagy pompásan illik bármelyik hideg téli naphoz.
Ez a csiga is ilyen. Már régóta szerettem volna valamilyen sütőtökös csigát készíteni, azt is tudtam, hogy a kedvenc túrós tésztám fogom használni (ki nem állhatom a fojtós - "másnapramárszáraz" kelt tésztákat), de hogy a töltelékbe curryt is keverek... na nem véletlen, de nem is tervezett lépés volt.





Hozzávalók egy 18 cm-es formához (12 db csiguszhoz):
13 dkg rozsliszt
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
2 evőkanál lenmag
1 evőkanál olívaolaj
12,5 dkg túró
2 x 10 dkg sült sütőtök
6 db aszalt füge
1 csapott teáskanál vaníliapor
1 púpos teáskanál currypor
szűk 1 dl tej
1 teáskanál vaníliapor
1 teáskanál vaj + a formához

Keverjük össze a lisztet és szódabikarbónát az összetört lenmaggal, majd morzsoljuk hozzá a túrót. Botmixerrel pürésítsük a tököt, adjuk a feléhez az olajat, majd gyúrjunk tésztát belőle a lisztes keverékkel. Pihentessük hűtőben fél óráig.
A töltelékhez tegyük a maradék tökpüréhez a fügét, vaníliát és a curryport, majd dolgozzuk simára. (Már amennyire a fügét viszi a gép.)

Vegyük ki a tésztát a hűtőből, gyúrjuk át, majd lisztezett deszkán nyújtsunk belőle téglalapot. Kenjük meg a currys krémmel, vágjuk fel 6 egyenlő részre, csavarjuk fel egyesével, majd a tekercseket vágjuk félbe.
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra.
Vajazzunk ki egy 18 cm-es kapcsos tortaformát (a széleit is). Rakosgassuk bele a csigákat úgy, hogy lehetőleg minél jobban kitöltsék a helyet. Süssük kb. 20-25 percig. Az első 15 perc után locsoljuk meg olvasztott vajas, vaníliás tejjel. 

Ehetjük melegen, hidegen, joghurttal, gyümölcssalival, reggelire, vacsorára, ahogy csak tetszik!

Ingredients for 12 (small) roll:
13 dkg rye flour
1 smaller tsp baking soda
2 tbsp linseed
1 tbsp olive oil
125 g cottage cheese
2 x 10 dkg baked pumpkin
6 dry figs
1 smaller tsp vanilla powder
1 bigger tsp curry powder
1 dl milk
1 tsp vanilla powder
1 tsp butter + for the mold

Stir the flour, the baking soda and the crushed linseed. Make puree from the pumkpin. Crumble into the cottage cheese and make a dough using the half of the pumkin puree and oil. 
Put into the refrigator for half an hour.
Make the filling: add the figs, the vanilla and the curry for the leftover pumpkin, and works until smooth.
Take out the dough and knead. Sprinkle a board with flour and roll out a rectangle from it. Spread with the filling and cut for 6 similar parts. Coil one by one and cut all of them for two pieces. 
Preheat the oven to 175 C.
Spread with butter a 18 cm baking mold (don't forget the edges!). Put into the rolls as close as you can.
Bake for 20-25 mins. Melt the butter and mix with the milk and vanilla powder.
After the first 15 minutes sprinkle the rolls with the mixture and bake as it were.
Enjoy!

Sütőtökös - ricottás pite

Gyertyagyújtás.
Nálunk komoly hagyományai vannak: először is körbeüljük a koszorút. Azt a koszorút, amit még ő csinált (szerintem babakoromban). Amióta az
Szigorúan csak úgy, ha mindenki jelen van, és ettől az aprócska tényezőtől ez lesz a legsarkosabb pont. Régen mindig úgy volt, hogy odaültünk hárman, hívogattuk apát /a hiányzókat, közben nekem eszembe jutott, hogy hoppá, még ezt meg azt el kéne intéznem,  átrohantam a saját szobámba, ekkor apa már megjelent, akkor utánam kiabáltak, apa kihasználván előkapta a telefonját, elkezdte nyomkodni, netán felhívta valaki, újra kiment ésatöbbi. Szóval bonyolult.
De ha eljön az a pillanat, amikor végre mind a négyen (ma már ugyan más felállásban) összekerülünk, anya meggyújtja a gyertyát, és énekelünk.
Na nem kóruszszintű a dolog, de azért elég jó, mert Marci és én is zenei álltalánosba jártunk, anya szabadidejében egy kórusban énekel. Pali pedig egyszerűen szeret velünk "zümmögni" a baritonjával.
És hogy mit is? Tudjátok, egyrészt olyan régi, aranyos dalocskákat, mint a mennyből az angyal, hull a pelyhes, vagy a kedvencünket, aminek Marcival képtelenek vagyunk megjegyezni a címét, és csak "szomorúnak" vagy "tudod, amikor a nyuszi didereg"-nek hívjuk. Aztán ott vannak az alsóban tanult kétszólamú szösszenetek, és a nyomásomra mostanában Csondor Kata: Add továbbja is terítékre kerül.

Ilyen otthon.
Azonban most már nem otthon lakok.
Önállósultam (milyen nagyzolósan hangzik, ahhoz képest meg főleg, hogy mennyire nem igaz),  így idén nekem kell az efféle dolgokról gondoskodni. Apának ez sohasem volt fontos annyira (a 6 év alatt egyszer volt koszorúja, akkor, amikor a barátnője csinált neki egyet), így teljesen a nulláról indítottunk. Szerencsére. Klasszabb valami újat kitalálni, mint valami régit követni.
Tehát én vagyok a lány, nekem van sok időm, csináltam egy koszorút. Na jó, ez erős túlzás, fogtam egy hosszúkás  kovácsoltvas gyertytartót, beleállítottam 4 darab gyertyát, meg csipesszel rátúztem egy kiszárított narancshéjat. Nagy művészet. Az egészben az eldőlés ellen megálmodott talpacskák odarögzítése volt a legnehezebb - hosszabb feladat. Sebaj, majd jövőre korábban nekiállok.
Így esett a nagy eset, hogy előző hétvégén meggyújtottuk az első gyertyát. Nem szeretjük elsietni a dolgokat (vagyis én igen, de ez pont a "nem kategóriás") Eleve csak este értünk haza, akkor mindketten nekiálltunk szépen a kis dolgainknak. 11:57-kor apa mérgezett egér módjára elkezdett rohangálni, hogy "úristen-úristen lekéssük a gyújtást". Erre már én is felpattantam (előtte még elolvastam az utolsó bekezdést pszichológiából) és bekészültem, hogy akkor gyújtsunk. "Gyorsan, hozd a gyufát!" - sürgettem. Hosszas matatás a szekrényben, előszobafiókban, sehol semmi. Hamar kiderült, hogy én vagyok a ludas: rászoktam az esténkénti párologtatós gyertyára, de vagy azok eleve vacakok, vagy én vagyok ennyire béna, de hol eldől a kanóc, hol túlfolyik a viasz, hol elalszik a láng - alkalmanként 5-6 gyufát is "elszórakozok".
 Nem, nem fogyhatott el. Volt benne még néhány szál, pontosan emlékszem. De hova a fenébe tehettem...?! Az idill kissé megborult: apa csak állt fejcsóválva, hogy hihetetlen, hogy mindent eltüntetek, én pedig idegesen nekiálltam kirámolni a fiókjaimat. Hátha. 3 után eszembe jutott, hogy túl alacsonynak éreztem a vízes tálhoz képest a gyertyát, így az aláépített magasítótoronyba sikeresen a gyufát is beépítettem. Huh.

Leültünk az ágyamra.
Felvillant a láng: először csak pislákolva, aztán már biztosabban égett. Apa rámnézett, "most akkor énekelünk?", és választ sem várva nekiállt a kiskarácsonynak.
Nem.
Ez most nem Fehérvár. Nem anya. Felejtsük el a múltat. Ez most van. Itt és most. A miénk. Rólunk szól.
Persze ezt csak magamban gondoltam, hangosan csak annyit mondtam, hogy kitaláltam valami újat. Legyen az, hogy minden vasárnap felsorolunk 5 dolgot, ami boldoggá tett minket. Teljesen mindegy mit, a legapróbb/jelentéktelenebb dolog is "ér". Hiszen a boldogság nem mennyiségfüggő.


Álljon itt az én listám. Az eheti.
1. Egyedül megoldani egy problémát: fel tudtam szerelni az ajtónkra az odaszánt kis díszt. Egyedül. Pedig azt sem tudtam hogy álljak neki, mikor rájöttem, hogy csavarozni is kell. Ki, aztán meg be. Rövid kutatás után azonban megtaláltam a csavarhúzót, és még üzemképes állapotba is sikerült hozni. :)
2. Amikor félbeszakad egy óra, és 25 ember egyszerre bámulja a hóesést.
3. Korán végezni, és napsütésben hazasétálni.
4. Sms-t kapni egy szomorú baráttól, hogy bearanyoztam a napját a sütimmel. Egy szarvasos cupcake-kel.
5. Hazaautózni a karácsonyfánkkal.
6. Arra hazaérni az uszodából, hogy az ajtón belépve elfoglalja a bejáratot a "konyhakész", állványba faragott karácsonyfa. Amire a legjobban vágytál.

A karácsonyi hangulatot pedig lehet mással fokozni, mint sütőtökkel? Szerintem nem. (Úgy hozzátartozik a télhez, mint a spárga a tavasz kezdetéhez. )
A ricotta krémes (és annyira szeretem, hogy akár magában is el tudnék kanalazni egy nagy dobozzal), a fűszerek pedig... nagy varázslók. :)


Hozzávalók egy 18 cm-es formához:
10 g zabpehely
60 g rozsliszt
60 g mandulaliszt
6 dkg alma
1 evőkanál kókuszzsír
1 evőkanál vaj + egy kevés a kenéshez 
csipetnyi só
250 g sült sütőtökpüré
170 g ricotta (szarvasi a legjobb)
1 tojás
1 evőkanál nyírfacukor (édesszájúaknak 4-5)
ujjpercnyi gyömbérdarab
3/4 teáskanál mézeskalácsfűszer

A tésztához keverjük össze a zabpelyhet, rozs és mandulalisztet, majd morzsoljuk el benne a vajat és kókuszzsírt. Az almát reszeljük le, és a liszthez adva gyúrjuk tésztává. 
Melegítsük elő a sütőt 170 fokra. Vajazzunk ki egy 18 cm átmérőjű piteformát, majd nyomkodjuk bele a tésztát egyenletesen. Szurkáljuk meg villával, majd süssük nagyjából 10 percig.
Közben készítsük el a tölteléket. Ehhez vegyünk elő egy mixert, helyezzük bele a tökhúst, ricottát, tojást, nyírfacukrot és fűszereket, majd turmixoljuk össze. Ha lejárt az elősütési idő, öntsük a masszát a tészta tetejére, és dugjuk vissza a sütőbe újabb 25 percre. A töltelék nem fog (kő)keményre sülni, de hűlés közben kellőképpen megszilárdul.

Forrás: Zizi's adventures

Ingredients for a 18 cm pie:
10 g oat flour
60 g almondflour
60 g rye flour
6 dkg apple
1 tbsp coconut fat
1 tbsp butter + for the mold
pinch of salt
250 g baked pumpkin puree
170 g ricotta
1 egg
1 tbsp xilit
2 cm fresh ginger
3/4 tsp gingerbread-spice


For the dough mix the 3 types of flour and crumble with the coconut fat and butter.
Add to the grated apple and make a dough. 
Preheat the oven to 170 C.
Spread with butter a 18 cm pie form and divide the dough uniformly. (Don't forget the edges!) Pierce with a fork and put into the oven for 10 minutes.
Meanwhile make the filling. Put the pumpkin puree, the ricotta, the egg, the xilit and the spices into a blender/mixer, and work until smooth. After the 10 minutes spoon the filling into the crust. Bake for 30 minutes, until the mixture go golden. 
Don't worry if the filling is a bit tender, because it will go stable as the pie starts cooling.

Serve with whipped cream (or without as I did) sit back and Enjoy!

Sütőtökös - diós müzliszelet (vegán)

Hát csak megértük ezt is: beköszöntött a december.
Napsütéssel, köddel, esővel, széllel és hóval. Röpke 5 nap alatt szerintem az összes lehetséges időjárási formát megtapasztalhattuk. Már nem az első alkalom, hogy a "naptári évszakváltással" egyidőben gyökeresen vált az időjárás is. Ez valami új dilije az égieknek?
Végülis lényegtelen: az én kedvemet nem ronthatja el semmi.
Elhatároztam, hogy idén kiélvezem az adventi készülődés minden percét. Az elsőtől az utolsóig.
Idén kissé más a helyzet, mint eddig. Otthon anya intézett mindent, én pedig leginkább csak sodródtam az "árral", gyönyörködtem az eredményekben.
Most azonban én vagyok a főszervező.Nekem kell kitalálni, megvalósítani. Mindent. A nulláról. És ez irtó klassz. Elhatároztam, hogy semmi sem úgy lesz,mint otthon. Nem direkt, lázadásból, csak egyszerűen nem. Szeretnék valami olyasmit, ami igazán én vagyok. Ami rám jellemző. Illetve ránk.
(Hiszen igaz, hogy nekem van több időm és affinitásom az efféle dolgokhoz, mégiscsak ketten lakunk a lakásban. Fontos, hogy mindketten jól érezzük magunkat. Ezért aztán a lényeges kérdéseket mindig megbeszéljük. De szerencsére nagyon hasonlítunk. Hiába, apja lánya.)

Szóval hagyományok.
A következő 3 hétben igyekszem megmutatni, leírni, elmesélni, hogy ti is megértsétek. Hogy együtt örüljünk.

Hiszen a megosztott öröm, dupla öröm.

Szeretitek a müzliszeletet? Szoktatok enni?
Én nem nagyon, de ezek után az eddigi nemleges választ annak a számlájára írom, hogy ki a fene akarja egy 15 cm-es, elméletileg egészségesnek kikiáltott kis rúddal bevinni a napi cukoradagját, egy csomó sót és káros anyagot? Feltételezem senki.
Pedig egy müzliszeletnek nem kell mindezeket tartalmaznia. Sőt.* Szólhat arról, amiről valójában kéne. Itt a(z igen finom) bizonyíték.

*Az eddig látott receptekben az nem tetszett, hogy mindegyik legalább 10 dekányi vajat követelt. Ez ebben is különleges, a sütőtökpüré fogja össze a zabszemeket. Ráadásul édesít is.


Hozzávalók 6 db-hoz:

10 dkg zabpehely

135 g sütőtökpüré

30 g aszalt vörösáfonya

5 dkg pirított dió

1 evőkanál nyírfacukor

1 mokkáskanál mézeskalácsfűszer

A diót és áfonyát vágjuk durvára. Keverjük össze a zabpehellyel, nyírfacukorral, fűszerrel, majd a tökpüré hozzáadásával varázsoljuk "gyurmázható" állagúvá. Egy sütőpapíron formáljunk belőle téglalapot (itt már célszerű előre gondolkodni, hogy hány szeletre szeretnénk majd vágni).

Előmelegített 175 fokos sütőben kb. 25 perc alatt süssük készre. Még melegen vágjuk fel, majd hagyjuk kihűlni.

1 szelet 20 g CH-t tartalmaz.


 Forrás: Girl makes food

Ingredients for 6 bars:
10 dkg rolled oats
135 g pumpkin-puree
30 g dried cranberries
5 dkg roasted walnut
1 tbsp xilit
1/2 tsp gingerbreadspice

Chop the walnut and cranberries roughly. 
Mix with the rolled oats, xilit, spice and the pumpkin-pure.
Preheat the oven 175 C.
Make a 1 cm tall rectangle from the "dough" on a baking paper and bake 25 minutes or until go bronze.
In warm cut up 6 uniform slices and let them cool.

1 bar contains 20 g CH.

Nyers csokitorta

Nem látunk bele a másik életébe.
Nem tudjuk hogyan él, milyen gondokkal küzd, mi teszi boldoggá.
Nem ismerjük min ment keresztül.

Tulajdonképpen milyen alapon ítélünk el bárkit?



Beszélünk munkáról, burokban felnövésről, betegségekről.
Életutakról.

Miért valóságosabb az egyik, mint a másik?

Félreértés ne essék, nem vágyom megváltani a világot. 

Csak kicsit jobbá tenni. 

Élhetőbbé.

Étkezés terén még mindig küzdök.
Sőt. Talán most küzdök igazán.
Ez a fajta életmód a napi sokszori elosztás követeli meg, én pedig ezidáig erősen a hármas szám felé orientálódtam.
Változtatás.
A tízórait nem tudom beiktatni (fél 9 és dél között egyszerűen nem leszek újra éhes), de egy uzsonna tényleg nem rossz ötlet. Valami egyszerűt, édeset, amolyan ebéd utáni desszertpótlót.
Ez a kis nyerskonyhai csoda éppen megfelel egy bögre gabonakávéval, bár tudom, a banán és mazsola nem éppen a legalacsonyabb GI-jű gyümölcsök. Kis adagban azért belefér.

Hát még ha mások is segítenek. Nálunk meglepően egyöntetű sikert aratott a hagyományos étrendű családtagok körében. Vannak még csodák.

Hozzávalók 7 adaghoz:

10 dkg dió

4,5 dkg mazsola

csipetnyi Himalája só

21 dkg avokádóhús (2 db normál avokádó)

6 nagy teáskanál kakaópor

1 nagyobb banán (13 dkg tiszta gyümölcs)

2 evőkanál nyírfacukor

csipetnyi Himalája só

1 teáskanál vaníliapor

A tésztához áztassuk be a mazsolát és a diót egy éjszakára.

Másnap öntsük le róla a vizet, és egy aprítóval dolgozzuk finomra. Béleljük ki sütőpapírral egy 18 cm-es tortaforma alját, az oldalát pedig kenjük ki pálmazsírral. Nyomkodjuk bele a masszát, majd tegyük mélyhűtőbe 25 percre.

Ezalatt készítsük el a krémet. Kanalazzuk ki az avokádóhúst, és tegyük a mixerbe a banánnal, kakaóporral, nyírfacukorral, sóval és vaníliával együtt. Pürésítsük teljesen krémesre, majd oszlassuk el a fagyott alap tetején. Tegyük mélyhűtőbe ismét, ahol nagyjából 45 perc alatt "fogyaszthatóra" fagy. 

Vigyázzunk, hogy ebben az állapotában vágható jól, hűtőhidegen inkább krémes. De mindenhogyan isteni.
  
1 szelet 12,5 g CH 


Forrás: Zizi kalandjai

Raw chocolate cake

Ingredients for 7:
10 dkg walnut

4,5 dkg raisins

csipetnyi Himalaya salt

21 dkg peeled avocado (2 pieces avocado)

6 big tsp cocoa powder

1 bigger banana (13 dkg)

2 tbsp xilit

pinch of HImalaya salt

1 tsp vanilla powder

For the "dough" soak the raisins and the walnut for 1 night.

The next day put the soaked seeds into a blender, and works for 1 minute. You have to get nearly a smooth consistence.

Lay baking paper bottom of the mold. Spread the sides with coconut fat and press into the "dough" uniformly.

Put it into a freezer for 25 minutes.

Meanwhile make the cream.
Put the meat of the avocado, the banana, the xilit, the salt and the vanilla into a blender, and mix it until creamy. Spread the cream on the top of the frozen walnut mix. Replace again for 45 mins. 
Serve immediately.
If you eat from the refrigator it will be much unmanagable creamy!