Telekis Napok '11 és egy közös főzés eredménye: Gombás Crêpe Cake

Nem nyertünk. Van ez így.
Azonban még csak másodikak sem lettünk, a B-s osztály megelőzött minket. Ez már egy kicsit fájt. Semmi sem volt fontosabb, csak, hogy náluk jobbak legyünk. Meg, hogy ne ők kapják a koronát. (Bár ez látszott, hogy nem fog sikerülni, mert nagyon megnőtt az arcuk. És ki szereti a nagyképű osztályokat?)

De a szombati nap végére kiderült: mégis nyertes az osztály. Az erkölcsi győzelem a miénk.

Kezdve a HÚÁk-kal, a helyezéseket eldöntő Szkok-Rave-vel és az "annyira szánalmas és tróger Bocskával". De a legfantasztikusabb és biztosabb megnyilvánulása az videó, amit a 11. B(!) osztály készített. Végigbocskázzák az egész sulit és a várost. Itt lehet megnézni, bár valószínű, hogy "külső szemlélődő" nem fogja érteni, és valóban unalmas lesz. De mi tudjuk. Tudjuk, hogy szerették amit csináltunk, és kiállnak az osztály mellett. (Hozzátenném, hogy kevesebb, mint 1 nap alatt kellett, hogy felvegyék és megvágják az egészet, mert pénteken volt a választás - nem nyertünk, ekkor kezdhették el, szombaton 6-kor pedig már le is vetítették a gálán. Én biztos, hogy meghatódtam. DE úgy nagyon. (És csúnya dolog, de az is eltölt egy kis megelégedéssel, hogy hiába kapott több szavazatot a B., azért nekik senki sem csinált ilyent. És a főzenéjüket sem kapták fel. Szóval 12.A, Mi vagyunk a legjobbak  ♥!!!!

A királyvideónkra pedig azt mondták, hogy évekre visszamenőleg a legjobb. Ezt itt tudjátok megnézni. Érdemes. :)

Ennek az ételnek az elkészítése már nagyon régen tervben van. Ott áll az ebédlistámon, de mindig olyan soknak tűnt a ráfordítandó idő. "Nekem most nincs annyi", halogattam. Azonban vannak azok a bizonyos véletlenek, amikor minden összejön. Fél kiló erősen feldolgozandó gomba, idő, és nem mellesleg társaság.
(Persze magamon nem tudtam túllépni, együtt dolgozni képtelen vagyok, pláne sütés-főzés terén. A kezem reflexesen elindul, hogy javítsa a másik mozdulatait. Tiszta ciki.)
Amúgy köszi a segítséget Fruzsi :), most gondolkoztam el, hogy tulajdonképpen minden előprocedúrát te csináltál. Bár akinek a gombapucolás örömet okoz...

Savory Crêpes:

1 dl liszt 

1 tojás

mokkáskanál só

1 púpos teáskanál szárított kapor

2 csipet fehérbors

1 dl tej

2,5 dl buborékos ásványvíz

A hozzávalókból értelemszerűen palacsintatésztát készítünk, és egy serpenyőben 18 cm-es köröket sütünk belőle. Természetesen seprenyőfügően olajozni nem árt/kell.


Gombás töltelék:

500 g gomba

1 vöröshagyma

olívaolaj

1 evőkanál liszt

3/4 dl tej

8 dkg mozzarella

2 mokkáskanál só

bors

A hagymát és gombát megtisztítjuk a héjától, majd az előbbit apró kockákra, az utóbbit pedig szeletekre vágjuk. Kevés olívaolajon megfonnyasztjuk. HOzzáadjuk a lisztet, jól összekeverjük, hogy mindenhova jusson, majd azonnal a tejet is ráöntjük, és csomómentesre dolgozzuk. Beletépkedjük a mozzarellát, és addig főzzük, míg el nem olvad. Ízesítsük sóval, borssal.

Összeállítás: Úgy készük, mint a rakott/csúsztatott palacsinta: minden egyes palacsintára halmozunk néhány kanál tölteléket, elegyengetjük, rá a következő palacsinta, töltelék, és így tovább, míg el nem fogy. (Fontos kihangsúlyozni, hogy nem szabad túl sok gombás szószt rakni a palacsinták közé, mert akkor nem lesz elég.)

FORRÁS: Smitten Kitchen

Virágos-pillangós-katicás szivecsketorta

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a torta egy igen egyedi darab az eddigi munkáim között. Na nem a külsőre gondolok (mert még nem sikerült 2 egyformát csinálnom, bár nem is cél), hanem a megrendelésre.
P.Z.-vel még akkor bizniszeltük le a dolgot (illetve apa), amikor az IBM-es mikulásról indultunk hazafelé. A srác szinte semmit sem tudott rólam/a mostani énemről, apa egy gyönyörű körmondattal felvázolta az egész életemet, 5 perccel később pedig már a blogot nézegettük, hogy milyen stílusban készüljön a tortája. Időszűkében végül nem tudtunk megegyezni, majd konzultálunk telefonon, állapodtunk meg. Nos, a 20 perces beszélgetés során 4 teljes tortát felépítettünk (elméletben), majd visszatértünk a legelső elképzeléshez.
És hogy mi volt az újdonság? P.Z. a torta legapróbb részleteit is megálmodta. DE úgy nagyon komolyan. Nem a szokásos "valami lányos téma", "vagy nem is tudom talán vagány" kategória. Neem. Kikötötte a beltartalmat és a külső díszítés minden egyes elemét. Meglepő volt, de tulajdonképpen testhezálló feladatbak éreztem, tekintve, hogy erős döntésképtelenségben szenvedek. Na, itt semmiről sem kellett döntenem. Persze az árnyoldala is megvan az efféle feladatnak is, hiszen valami olyasmit, illetve nem, pontosan azt kell megvalósítani, ami a másik fejében él. Izgalmas volt, bár a glaze nem sikerült a legfényesebben, ráadásul rá kellett jönnöm, hogy a marcipánrózsa-készítés sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, így kedd délután úgy vonultam fel apuhoz, hogy oké, ma este biztos, hogy hisztigörcsöt kapok. Ehhez képest a lehető legnyugisabban telt a dolog. Sőt, kifejezetten jól. Mert Z. kitalálta, hogy beugrik még aznap este (éjszaka) a tortáért, én pedig így megvártam a díszek ráépítésével, hiszen ha úgy is jön, akkor döntse el ő, hova kerüljenek. Úgy még inkább az Ő tortája lesz. (Mondtam is apának, hogy nagyon szeretheti azt a lányt akinek készül, mert úgy látom, hogy iszonyúan fontos neki, hogy minden a legtökéletesebb legyen. Apa csak mosolygott, hogy nem, Z. természetéből fakadóan ilyen. Hát, azért szerintem nekem is igazam van.)

Kis nyaktöréssel azért látható, hogy a katicák egy számot formáznak...

A torta alapja egy brownie-tészta, ami miatt volt okom félni, hiszen egyszerűen nem tudom normálisan megcsinálni. Hol túlsütöm, hol nyers marad, egyszóval sosem jó. Úgyhogy életemben először hallgattam az anyától már annyit hallott jótanácsra: olyat süss, amit már kóstoltál. Vagy valami ilyesmi. A lényeg: próbálkozz már beválttal. Szóval eszembe jutott, hogy még a Nepál afterpartyn ketten is hoztak brownie-t, és mivel apunak úgy ízlett, másnap el is küldtem egy kör-emailt receptgyűjtés céljából. És milyen jól tettem, mert kivételesen összejött! :)
A recept eredetiben a mindmegettén.

     25 dkg étcsokoládé

     20 dkg vaj

     14 dkg cukor

     8 dkg liszt

     4 tojás

A vajat olvasszuk össze az étcsokival.

Válasszuk szét a tojásokat, a fehérjéket verjük kemény habbá egy csipet sóval. A sárgákat keverjük hozzá egyesével a vajas-csokis keverékhez. Szórjuk bele a cukros-lisztet, majd legvégül a fehérjehabbal forgassuk össze. 

 Vajazzunk ki egy 22 cm-es tortaformát, öntsük bele a masszát, majd süssük 180 fokon körülbelül 20 percig.
     

Belülre egy egyszerű, de annál finomabb Hermé féle Pastry krém, kívülre pedig csoki-glaze került (kereken 30 dkg fehércsokoládéból), néhány fondantból gyártott elemmel együtt.

Karácsonyi fűszeres keksz

Karácsony? Akkor fűszerek. Meg keksz. Jó sok.

A receptet egy Dr. Oetker-es szóróanyagon találtam, mikor biológiaspecen hátrafordultam néhány plakátot készítő évfolyamtársunkhoz. Valamiért ezen akadt meg a szemem, és szerencsére sikerült elkunyerálni :). (Mára már megbékéltem vele, hogy akármilyen kiadvány kerül a kezembe, azonnal a receptes részére hajtok. Csak azután jöhet esetleg a többi.)  A másik pedig, hogy én bizony vezetek egy karácsonyi listát. Amolyan Must to do címmel. Ugyanis jártamban-keltemben folyamatosan találok jobbnál jobb recepteket, amiket egyszerűen muszáj kipróbálni. Csak a napokban fedeztem fel, hogy ez a lista már olyan hosszú, hogy nemhogy karácsonyig, de az év végéig nem tudom végigsütni. Határokat kell szabni, döntöttem el: új tétel felvétele esetén könyörtelenül kihúzok egyet a meglévők közül. Bizony-bizony. 

Szöszi, remélem tényleg megcsináljátok karácsonyra. Egy kicsit talán én is ott leszek így majd veletek. Szóval neked küldöm. Meg a plakátkészítős csapatnak :D

Hozzávalók 30 db-hoz:

       7,5 dkg vaj

       5 dkg walnutella

       1 evőkanál rum

       1 teáskanál keserűmandulaaroma

       1 teáskanál vaníliapor

       csipet só

       10 dkg cukor

       1 nagy púpos teáskanál mézeskalácsfűszer

       15 dkg liszt

       4 evőkanál tej

A vajat elkeverjük a walnutellával (vagy mogyorókrémmel, de abban az esetben csak 6 dkg cukrot használjunk), a rummal, keserűmandulával. Fokozatosan adjuk hozzá a cukrot, majd a vaníliaport, sót és fűszerkeveréket. Legvégül keverjük bele a lisztet, majd tejjel lazítsuk fel annyira, hogy "nyomhatóvá" váljon.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A tészta felét töltsük csillagcsőrös habzsákba (7-8 mm átmérőjű cső) , majd sütőpapíros tepsire nyomjunk csillagformákat. Nagyjából 15 perc alatt készre is sül. (Legyen még puha mikor kivesszük!)

   

       5 dkg fehér csokoládé

       10 dkg tejcsokoládé

Az étcsokoládét vízfürdőben olvasszuk meg, majd mártsuk bele a kekszek szélét.

A fehércsokit szintén olvasszuk meg, majd húzzunk vele csíkokat a sötétcsoki tövébe. Hagyjuk megszáradni, majd jól záródó dobozban tároljuk.

Mézes tiramisu

Imádok mézeslapot sütni. Finom meleg mikor összegyurmázom, könnyen dolgozható (persze ha eltalálod a helyes arányokat) és fantasztikus mézillatot áraszt. Igazi téli süti. Na nem éppen a tiramisus jellege miatt (mert nekem például az olyan tipikus nyári dolog), valószínűleg a tömény vaníliakrém a ludas. Meg a mennyiség. És a kalóriák. Sebaj, IBM.es mikulásrendezvényre készült: sok ember=kis adag/per fő. Jól hangzik, nem? Csak a végösszeghez még adjuk hozzá a többi 25 féle édesség megoszlását is.

Szóval próbáljátok ki. Tényleg. Érdemes.

A receptet nagyon régen találtam (azt hiszem babapiskótás mézes néven futott), de igazából csak néhány apróságon változtattam - amitől a nevének megfelelően tiramisus lett.


Hozzávalók egy 23 x 26-os adaghoz:

    3 evőkanál méz

    1 tojás

    5 dkg vaj

    4 evőkanál tej

   15 dkg kristálycukor

 

A fenti hozzávalókat összefőzzük (azért ne forrjon).

    40 dkg liszt

    1 zacskó sütőpor

    1 evőkanál kakaó

A száraz anyagokat mérjük ki egy nagyobb tálba, keverjük össze, majd adjuk hozzá a meleg mézes keveréket. Gyúrjuk masszává, osszuk kétfelé, majd nyújtsunk belőle 2 db egyforma (nekem 23 x 26 cm-es) lapot. 

180 fokra előmelegített sütőben, egy nagy gáztepsi és/vagy sütőpapíron süssük nagyjából 8-9 percig. Fontos, hogy ne süssük túl, még puhácska legyen mikor kivesszük, mert másképpen nem fog megpuhulni!

      1 l tej

      10 dkg keményítő

      1 vaníliarúd

      nagy teáskanálnyi sáfrány (egészben)

      10 dkg cukor

A tejet keverjük el a keményítővel, cukorral, és a félbevágott-fehasított vaníliarúddal. Kezdjük el lassan melegíteni, folyamatos kevergetés mellett sűrítsük be.

A sáfrány használata opcionális: én a sárga szín eléréséhez vetettem be. (Mert ugyebár a vaníliapudingba frankón bele van keverve az E akárhány, míg a sima vaníliától meg a keményítőtől egy fehér anyag lesz a végeredmény. Engem nem zavarna, de a köztudatban a vanília mégis sárga...) Így aztán a sáfránydarabokat beletettem egy teatojásba, és azt áztattam az éppen fövő krémben. Temrészetesen még sűrűsödés előtt illik kivenni :).

Ha elkészült, hűtsük ki. (Ezért imádom a telet. Csak kivágom a dolgokat az erkélyre, és fél óra múlva már használható is.)

        10 dkg porcukor

        20 dkg vaj

Keverjük ki, majd adjuk hozzá a már kihűlt pudingot.

Összeállítás: 

Az egyik mézeslapra kenjük rá a vaníliakrém felét.

20 db babapiskótát mártsunk meg 1,5 dl keserűmandulás-kávé keverékében, és rakjuk egymás mellé, szép sorban.

Kenjük rá a vaníliakrém másik felét, és illesszük a tetejére a másik mézeslapot.

Takarjuk le, tegyünk a tetejére egy kevés nehezéket, és pihentessük egy éjszakát hűvös helyen. (A klassz megpuhulás érdekében a legjobb jól záródó műanyag dobozban, vagy bezacskózva tárolni.)

Másnap olvasszunk össze 20 dkg écsokit 1 evőkanál olajjal, és simítsuk a tetejére. Nagyjából 2 óra alatt megköt, ezután gyönyörűen szeletelhető.

Fetás-márványsajtos tönkölykeksz avokádóval

Elindult a hajrá. Már tegnap. Még csak a hétvégi (vagyis inkább pénteki) sütibiznisz (megint egy érdekes kérés), jövő héten pedig...Telekis Napok!!!! És ez most egyáltalán nem olyan,mint eddig. Nem. Egyrészt idén nem játszom pizzásnénit, és nem sütök pizzát 2 napon keresztül napi 12 órában, hogy aztán megkapjam az osztályfőnöktől, hogy "hát nem ebből fog meggazdagodni az osztálypénztár"-(Azért szerintem 2 nap alatt 40.000 forintot összeszedni nem rossz. Jó, ebből az első 20 az a kiadott költség visszahozása, de akkor is! Megkétszereztük. Nem úgy, mint tavaly, amikor az egészet bebuktuk, mert nem szervezte senki. Meg a keresett néhányezret is ellopták. Szóval elmehet a p*...ba.)- másrészt pedig idén mi vagyunk a főszereplők. Értünk van a dolog. "Hogy egy nemes vetélkedésben eldöntsük, hogy ki érdemli a koronát." Majd kiderül. Fő a bizalom, de természetesen tenni is kell érte. (Tök jó, hogy én beszélek, mikor erősen a passzív réteget képviselem. Na jó, de valakinek a tanárok karácsonyi bonbonkollekcióját is meg kell csinálni! Szóval azért dolgozom. Még ha sok köze nincs is ehhez.)
Kezdetnek nézzétek meg a királyvideónk trailerét.  :D Képtelen vagyok megunni.

Már használtam néhányszor avokádót, és az az igazság, hogy egyre jobban szeretem. Ha valahol látok (és éppen nem horror áronon fut), mindig betározok néhány darabot. Egy puha, 1-2 kemény. Aztán hűtőben érlelem. Ellál, akár 2 hétig is. Addig remélhetőleg az ihlet is megjön, hogy mi készüljön belőle.

Itt éppen zsiradék helyett építettem be (az íze alig érződik).

Hozzávalók (16 kekszhez):

     10 dkg + 1 evőkanál tönkölyliszt

     1 mokkáskanál szódabikarbóna

     7 dkg avokádóhús (egy kisebb darab nagyjából ennyit tartalmaz)

     5-5 dkg márványsajt és feta

     csipetnyi himalaya só, fehérbors, 1 kis csokor kakukkfű

     

A puha avokádóhúst egy villával pürésítsük, majd morzsoljuk bele a kétféle sajtot is, és jól keverjük el. Szórjuk hozzá a liszttel elkevert szódabikarbónát, ízesítsük sóval, borssal és apróra vágott kakukkfűvel.

Jól gyúrjuk össze, formázzunk belőle hengert, majd tegyük 15 percre  mélyhűtőbe.

Melegítsük elő a sütőt 185 fokra. Vegyük ki a fagyasztóból a téstarudat, és vágjuk 1 cm-es körökre. Tegyük sütőpapíros tepsire, és addig süssük, míg a teteje szép aranybarna nem lesz. (Vigyázzunk, hogy az alja se égjen meg!)