Sok pici egy szép dobozban...

Mostanában nem olyan, mint régen. Összejöttek a dolgok? Talán az év vége. Az idő mintha kifolyna a kezemből, ha meg odajutok, hogy süssek, az szinte folyamatosan elvitelre készül. Most ez. Az olasztanárnő a jövő évét a náágy Ámerikában tölti, és ezzel búcsúznak tőle. 

Egy doboz bonbon. Szerintem jó ajándék. Ha az ember nem szeretne valami maradandót adni, akkor a legjobb választás. Hiszen mennyivel finomabb mint egy tábla csoki, a bolti desszerteket pedig fényévekkel megelőzi. Hiszen ebből igazán nincs kispórolva semmi. 70%os étcsoki, törökmogyoró, mascarpone és aszalt ribizli. Színtiszta alapanyagok.

Az egyik a Tejcsokis Mogyorós, aminek a receptjét már leírtam itt. Kiemelném, hogy nagyon csínján bánjunk a tejszínnel, mert ha megszalad, akkor nem fog összeállni gombóccá. Illetve ha valaki darabra készíti, akkor nekem fejenként (gombóconként) 3-4 mogyoróra volt szükség a díszítéshez.

A másik egy Aszalt ribizlis mascarponekrémmel töltött ét és fehércsoki bevonatú darab.

         Hozzávalók 8 farabhoz: 4 dkg fehércsoki + 1/2 teáskanál olaj
                                                          3 dkg minimum 70 %-os étcsoki+ pár cseppnyi olaj
                                                           1 evőkanál mascarpone
                                                           1,5-2 evőkanál aszalt ribizli
                                                           1/2 teáskanál porcukor


1.  A fehércsokit vízfürdőben megolvasztjuk, az olajjal viszonylag kenhető állagúvá keverjük, majd kikenjük vele a bonbonforma alját. Nyomkodjuk ki az esetlegesen ottmaradt légbuborékokat, majd töröljük le a forma szélére(belül, ami az oldala lesz) kenődött darabokat. Ez nagyon fontos, hiszen ott majd sötétcsoki lesz, és nem túl esztétikus látvány fehér pöttyökkel. Tegyük mélyhűtőbe, körülbelül 10 percre.
2.  Ezalatt olvasszuk meg az étcsokit is. Tapasztalatom szerint ehhez alig, szinte nem is kell olaj, mivel normálisan folyékonyra olvad-ahogyan azt az ember egy csokitól várná. Ha a fehércsoki megszilárdult, kenjük be a forma oldalát az étcsokival. Nem fog elfogyni az összes, mivel kell még a lezáráshoz is. Ismét költöztessük 10 percre a fagyasztóba.
3.  A mascarponét, ribizlit és porcukrot keverjük össze, majd töltsük a meg vele a bonbonok belsejét. Ne teljesen a peremig, mert a lezáráshoz is kell hely. Újabb 10 perc fagyasztás.
4.  Ilyenkor már nem kell újramelegíteni a csokit, mert tökéletesen folyékony (bent szoktam hagyni a vízfürdőben, és az melegen tartja), csak kenjük a töltelék tetejére, és simítsuk el.  Egy 5 perces mélyhűtőtúra még nem árt, de a nekem pl. a töltelék annyira hideg volt, hogy kenés közben ráfagyasztotta a csokit. Szóval gyorsan dolgozzunk!

5csokis brutáltorta

A neve is elég beszédes, már csak a kalóriatartalmát illetően is. Rengeteg csoki. És akkor még nem említettem a belsejében megbújó marcipánt, vagy a karamelles mogyorót, amit a bonbonok rejtenek. A mascarpone meg nyugodtan merüljön a feledés homályába...
Viszont pont a töménysége miatt isteni. Egy szeletnél többet egyszerűen már nem kíván az ember. És ugyanezen okok miatt nem tanácsos koktélozás közben fogyasztani. Ugye apa?


Hozzávalók: 2 adag tészta
      Ezt egy 26 cm-es tortaformában megsütjük, majd miután kihűlt, 3 lapra vágjuk.

                      80 g pirított mandulás-körtés étcsokoládé (ez egy tábla)
                      12,5 dkg mascarpone
                      1,5 dl tejszín
                      1 teáskanál porcukor
A csokit vízfürdőben megolvasztjuk, majd jó alaposan összedolgozzuk a mascarponéval, és a keményre vert tejszín FELÉVEL(!) A másik fele a másik csokikrémhez kell majd, de így kevesebbet kell mosogatni. Ez kerül a legalsó tortalapra. Fontos, hogy azonnal kenjük rá, mert hamar besűrűsödik, és nagyon kemény lesz.Ráhelyezzük a 2. piskótalapot.


                      1 csomag étcsokis pudingpor
                      3 dl tej
                      3 evőkanál nutella
A tejet a pudingporral simára keverjük, majd a szokásos módon megfőzzük. Még melegen hozzákeverjük a nutellát, és torta tetejére simítjuk. Erre rárakjuk az utolsó lapot.


                      80 g vörösáfonyás étcsokoládé (HEIDI)
                      12,5 dkg mascarpone
                      a megmaradt tejszín
A fentihez hasonlóan ebből is krémet gyártunk, és a torta tetejére kenjük.


                       kb. 10-15 dkg marcipán
Tortalap nagyságú kört nyújtunk belőle, és a krém tetejére illesztjük. Igyekezzünk pontosan dolgozni, mert ha egyszer rátettük, már nagyon nehéz leszedni.

                     
                       2 dl tejszín
                       7 dkg átcsokoládé
                       1 evőkanál kakaópor
A csokit megolvasztjuk, a tejszínt habbá verjük a kakaóporral, majd az étcsokit is beledolgozzuk. Gyorsan, vizes késsel vigyük fel a torta oldalára, mert ez is hamar szilárdul.

                         1,5 dl tejszín
                         5 dkg tejcsokoládé
A tejcsokit megolvasztjuk, és hozzákeverjük a habbá vert tejszínhez. Csillagcsőrös habzsákba töltjük, és körberajzoljuk vele az oldalát-tetejét.

                         
                         80 g  85%-os étcsokoládé (HEIDI)
                         2 dkg tejcsokoládé
                         1 csomag karamellizált mogyoró
Az ét és tejcsokit összeolvasztjuk, majd kikenjük vele a bonbonformánk szélét. Mélyhűtőbe tesszük körülbelül 10 percre. Ezalatt apróra törjük a mogyorót. Miután kivettük a formát, a megszilárdult csokiréteg közepét megtöltjük, de csak annyira, hogy a háromnegyedéig legyen. A maradék csokival lezárjuk a bonbonokat, és egyenletesre alakítjuk a tetejüket (ami az alja). Ismét 10 percre mélyhűtőtúra, majd óvatosan nyomkodjuk ki szilikonformából.

Twix

Nem olyan szép, mint az bolti, vagy Csokiparányé, de finom. Határozottan. És ha vettem volna a fáradtságot, hogy összecsokizzam... na várjunk csak, végül is miért ne? Már úgyis elöl van minden, csak újra kell mosogatni. Próba cseresznye. Hátha attól twixebb lesz.

Nem, tévedtem. De rontani nem ront rajta.Bár ha ajánlhatom akkor inkább tejcsokival csíkozzunk, mert az úgy autentikusabbnak hat.



Hozzávalók: Fél liter cukrozatlan sűrített tej (kávétejszín néven fut-Maresi)
                    10 evőkanál kristálycukor
A sűrített tejet átöntjük egy befőttesüvegbe, hozzáadjuk a cukrot, jól összerázzuk, majd elkezdjük főzni, kb. 4 óráig. Akkor jó, ha már olyan a színe, mint a képen lévőnek. És fontos! Ne azt várjuk, hogy besűrűsödjön, mint a cukrozott sűrített tej, csak a színe változik meg, és persze az illata.
Természetesen ha valakinek úgy hozza a jó sorsa, hogy hozzájut 4 tubus cukrozott sűrített tejhez, eszébe ne jusson kávétejszínt venni, használja azt bátran. Az a verzió besűrűsödik, és akkor jó, ha krémes-pudingszerű állagot kapunk.
De azért tegyük hozzá, kávétejszínnel a dolog majdnem feleannyiból kijön, mert egy ilyen üveg az Auchanben 430 Ft. Potom ár ennyi jóért.


A tésztához: ( Csokiparány receptje)
                         1,5 dl vaj
                         fél dl barnacukor
                         1 teáskanál vanilliaesszencia
                         1 csipet só
                         3 dl finomliszt
                         2 evőkanál tejföl
                         1 tojássárga

A vajat a cukorral kikeverjük, majd hozzáadjuk a sót, vaníliát, lisztet, tojássárgáját. Összekeverjük és tejföllel megfelelő állagúvá varázsoljuk.
Előmelegített sütőben sütjük, 180 fokon. Sütőpapíros tepsibe egyenletesen belenyomkodjuk, és 20 perc alatt készre sütjük. Nem kell aggódni a túlsütés miatt, mert pont az a jó, ha kicsit ropogósabb. Persze ne égessük oda.

A sűrített tejünk ekkora remélhetőleg már elkészül. Öntsük egy teflonedénybe és keverjünk el benn egy zacskó vaníliás pudingport. A sznobabbak természetesen választhatnak karamellest is, de anélkül is nagyon jó íze lett. :) Lassú tűzön sűrítsük be, majd kenjük a kihűlt kekszlapunk tetejére, és tegyük a hűtőbe.
Ha tudunk, várjunk másnapig (tapasztalatból tudom, hogy aki itt tart, annak már este van, aludva meg nem olyan nehéz a várakozás), de ha nem megy, 2 óra múlva már szeletelhető vízbe mártott késsel.

A tetejére 15 dkg tejcsokit megolvasztunk 2 evőkanál olajjal, és bevonjuk vele a csokijainkat.
Ha marad a tetejére húzzunk vele csíkokat, de lehetőleg nálam ügyesebben. :)
                        
                        

Fehércsokis-kókuszos-citromos bonbon

Maga az üdítő frissesség. A citrom aromája nagyon jól érvényesül, ehhez asszisztál finoman a kókusz és fehércsoki. Mindössze azért van egy kicsit műjellege, mert már a dobozban fényképeztem. Az előző kettővel együtt, mind (kivéve amit megettünk) Matyi karácsonyi ajándéka.
Itt határoztam el, hogy soha, de soha nem kezdek többet bonbonozni. Nem. Szemétség, mert soha nem sikerül olyan szépre, mint másoknak, fárasztó, és a kudarcoktól mindig csak mérges leszek.
Aztán mikor befejeztem, végiggondoltam, hogy tulajdonképpen 2 hibát vétettem mindössze, de ez beárnyékolta majdnem az egész munkát. Az első: mivel pici adagokat csináltam, a tejszínmennyiség gyakorlatilag nem volt már mérhető. Na én mérhetőt öntöttem hozzá. Jól van, hát nem gondoltam, hogy ez ennyire elrontja! Mert kéremszépen, nem állt össze a massza. Mint a Ferreronál. Bizonybizony, a mélyhűtőben nem látszott probléma, de mikor kivettem, kihalásztam kb egy gombócnyit, elkezdtem görgetni, majd ahogy abbahagytam már folyt szét a tenyeremben. Pont mint a keményítő-víz gombóc. Teljesen ugyanúgy!!!
A másik, hogy először túl sűrű volt a csokimáz. Így ahogy adagoltam bele az olajat, kicsit megcsúszott a kezemben, és... igen, nagyon sok lett. Hangsúly a nagyonon. Beletettem az összes maradék csokimat, de nem volt annyi, hogy a megfelelő állapotba tudjam hozni. Nem lett olyan rossz, de... inkább sűrű, mint olajos.

Amúgy nem is értem miért ide írtam az összes bánatomat. A 4 féle közül, ezzel az eggyel nem volt semmi probléma. Úgy hogy meg van dícsérve. :)






Hozzávalók: 2 evőkanál tejszín
                  10 dkg fehércsoki
                  1 dkg kókuszreszelék
                  2 evőkanál citromlé
                  1,5-2 dkg daráltkeksz

A tejszínt és fehércsokit vízfürdőben felolvasztjuk. Belekeverjük a kókuszt, citromlét, és annyi daráltkekszet, hogy viszonylag sűrű legyen. Mélyhűtőbe tesszük, kb. 3 órára.
A hideg masszából gömböket formázunk, és meghempergetjük 1,5 dkg kókusz és citromhéj keverékében. Én egy kevés citromlevet is csöpögtettem bele, de ügyeljünk rá, hogy az emiatt összeragadt gömböckéket ne felejtsük el szétszedni.

A recept szintén a Kreatorta oldalról.

Tejcsokis-mogyorós bonbon, avagy Ferrero Rocher

Nem emlékszem, hogy bármikor is ennyire odalettem volna érte, de ez nagyon finom. Ez a tejcsoki! És a mogyoró... Saját termés a velencei kertünkből, még én gyűjtöttem. Most megtörtem, pirítottam, majd azt hittem megőszülök a héj lehántásában. Ez volt a legnehezebb feladat. Illetve itt még azt hittem. Mert a feléről lejött a héj, kettőben, maga volt az álom. A másik feléről meg szépen késse rásegítve, ahol ez sem jött be, meghámozva. Viszont az az illat... Ahh, az isteni pirított mogyoró! Na ezért érdemes lesz idén is keresgélni.

Hozzávalók: 10 dkg tejcsokoládé
                      1,5 evőkanál tejszín
                      10 egész mogyoró
                      15 mogyoró szilánkosra vágva hempergetéshez

A tejszínt és az apróra tördelt csokit vízgőz felett megolvasztjuk, majd mélyhűtőbe tesszük, hogy teljesen megszilárduljon. Ez kb. 4 óra.
A mogyorót megpirítjuk, és valamilyen módon elérjük, hogy ilyen gyönyörű fehéres színük legyen.
A hempergetéshez egy részét szilánkosra vágjuk.
A megszilárdult masszát kivesszük a mélyhűtőből, majd gombócokat formázunk belőle. Ebből igyekezzünk 10-et csinálni. Miközben görgetjük, a közepébe rejtsünk el egy szem mogyorót, majd forgassuk meg a mogyorószilánkokban.

A recept Melindától-aki a Kreatorta oldalt működteti. :)

Túró Rudi bonbon

A híres magyar (?) házi változatban. Személy szerint nekem sokkal jobban ízlett, mert nem szeretem, hogy a boltikat agyoncukrozzák, viszont igazi citromra emlékeztető jelleget mindig elfelejtenek beletenni. Ebben nagyon érződik az intenzív citromhéj, míg a cukor kevésbé, apa meg is kérdezte, hogy nincs ennek valami baja? :) De, mindössze annyi, hogy itthon készült. Vagy hogy frissen a mélyhűtőből ette. A recept Gabriella Kreatív Konyhájából.

Hozzávalók: 20 dkg túró
                   2-3 evőkanál porcukor
                   1 citrom reszelt héja + 1 evőkanál leve
                   kb.2 dkg darált keksz

A túrót összekeverjük a cukorral, a citrom héjával-levével, majd elkezdjük beleadagolni a kekszet. Ha olyan normál darabos túrótúrónk van, akkor szerintem nem kell ennyi. De én valami krémtúróval dolgoztam, annak meg nem ártott meg, így is alig akart valahogyan megállni.
Ha csak szilikonos jégkockatartónk van, kenjük ki egy picit olajjal, különben az életben nem tudjuk majd kiimádkozni belőle. Nyomkodjuk bele, hogy minden apró nyílást kitöltsön, majd tegyük mélyhűtőbe, hogy megszilárduljon.
Kb. 5 dkg étcsokoládét olvasszunk meg, egy icipici olajjal, és ezzel vonjuk be. Szerintem a villára tűzős-kanállal leöntős módszer a legtutibb. Ráadásul a lecsöpögő csoki sem vész kárba.
Ha megszilárdult, tegyük hűtőbe, és csak enni vegyük ki. Mint a boltit.
               

Banános advent "bonbon"

Rákattantam erre a házi cukrászüzemesdire. Annyira jó dolog mindenfélét csokiba mártogatni, aztán kettévágni, és meglátni, hogy aahh, de jól néz ki, és ahhh milyen finom is ráadásul. Az egyetlen hátulütője, hogy ISZONYÚAN fárasztó. Olyan érzés, mintha lefutottam voln a maratont. Csak sajnos a kalóriaégetés mértéke nem egyenlő. Ráadásul agyban is leszív. Ami nem a legelőnyösebb, ha holnap magyarspecdogát írunk, és még kéne tanulnom. Valamit valamiért.

PS. És most jön az anorexiás én hátulütője, délután nem ettem asszem kielégítően, (vagy nem ittam elég kakaót?) úgyhogy most nagyon éhes vagyok. De úgy nem jól. Az előbb már majdnem megtörtem, de szerencsére ellenálltam. Olyan jól néz ki. De ilyenkor már nem szabad enni. Nem lehet. Basszus, azon igyekszem, hogy valahogy kinézzek, nem cseszhetem el egy ilyen akcióval! A pénteki sütibanzáj se volt semmi, de hálistennek akkor az anómanó elbújt. Ha a lelkiismeretem kell hallgatnom egész másnap, meg este, na az nagyon szomorú lett volna. Milyen jó hogy néha szerencsém van... Egyáltalán, szerencse ez?

PS2.Hiányzol apó... egyedül azért jobb ithon sütögetni/mártogatni, mert kevésbé érzem magam feszélyezve, hogy úristen lecsöppen valami, vagy mibe törlöm a kezem. De olyan jó, hogy nálad mindig együtt vagyunk. És igenis beszélgetünk. Nem komoly dolgokról. De pontosan miről is kéne? Nem arról ami minket foglalkoztat??? És lássuk be, ez nem a válás. Szerintem az már régen lefutott kör. Már mindenki megszokta. És együtt is él vele, a maga módján.

Hozzávalók: 20 dkg darált keksz

                   1 db banán

                   2 zacskó vaníliáscukor

                   6 dkg cukor

                   1.5 evőkanál méz

                   8 dkg olvasztott vaj

                   tej

                   szerecsendió

A kekszet, cukrot, mézet,reszelt szerecsendiót-ízlés szerint, a lényeg, hogy kicsit csípős ízt ad a tésztának, a banánt apróra vágva, a vajat összedolgozzuk, és egy kevés tejjel masszává gyúrjuk. Kimosott szilikonos jégkockatartókba (de a legjobb speciális bonbon-formában, mert az mivel direkt erre van tervezve, vékony a fala, és nem kell közelharcot vívni, mikor ki akarjuk szedni a formából, plusz:nem esik szét. Ami szintén nem hátrány.) nyomkodjuk, és 10-15 percre a fagyasztóba tesszük. Eközben 10 dkg étcsokoládét egy kevés olajjal vízfürdőben felolvasztunk. Ha a masszáink már eléggé megkeményedtek, kiügyeskedjük őket a tartóból, és a csorgatásos módszerrel bevonjuk. Hűtőben megdermesztjük, és ott is tároljuk.

                   

Mézes dominó kocka

Maga a süti roppant egyszerűen elkészíthető, ha valaki hozzám hasonlóan lusta üzemmódba vált. Mert mézeskalács tésztát kellett volna szerkentenem, de...nem volt kedvem na. Mert mire összerakom. Miben sütöm meg. Hogyan rakom össze. Csupa-csupa macera. Nem sokkal egyszerűbb venni egy csomag mézeslapot? Még árban is ugyanúgy jön ki. Jó nem friss, nem házi, de... volt ezenkívül pepecs rendesen. Türelem, nagybetűkkel, és sok idő. Ha mindez megvan, képzeletben már ehetjük is. :)


Hozzávalók: 15 dkg marcipánmassza
                    1 tepsinyi mézeskalácstészta/ mézestészta-házilag vagy vásárolva
                    4-5 kanál híg baracklekvár
                    20 dkg étcsokoládé
                    7 dkg vaj
                    
A tészánkat 2 felé vágjuk, vagy a legjobb ha eleve így sütjük. Nagyon vékonyan megkenjük baracklekvárral, erre a marcipánmasszát egyenletesen rásimítjuk-előtte kinyújtva- erre is teszünk lekvárt, de igazából csak annyi a szerepe, hogy kicsit puhítsa a tésztát, illetve összetartsa a dolgokat.



Rátesszük a másik tésztalapot is, és úgy vágjuk fel kockákra, hogy ne buggyanjon ki minden töltelék a széleken. Vagyis finoman. :)

A bevonathoz vízfürdőben felolvasztjuk a vajat és csokit (én Szerencsit használtam), ha túl sűrű lenne, akkor egy kevés olajat is lehet hozzáönteni.

Ahogy a képeken is látható, én egy fogpiszkálót szúrtam bele a kockák aljába, egy kanállal pedig szépen egyenletesen rácsorgattam a csokit. Megvártam, hogy a lehető legtöbb ami nem kell a mártogatósba csepegjen vissza, és utána tettem csak alufóliára. Hozzátenném, hogy érdemes az alufóliát előtte egy tálcára tenni, mert a kész bonbonkákat hűtőben kell hagyni megszilárdulni, és akkor később nem azzal kell bajlódni, hogy hogyan húzzuk fel az alufóliánál fogva az egészet úgy a tálcára, hogy közbe ne boruljon fel lehetőleg egy sem.

Végszónak: nagyon nagyon lehet vele disznókodni, mindenképpen kell hozzá egy tiszta konyharuha, hely, és néhány papírtörlő. Ja meg víz, kezetmosni, ha valaki olyan mint én, és utálja, ha ragad a keze. :) És igenis: a sütésben el lehet fáradni. Még ha konkrétan nem is süt az ember. Jé, tényleg, még a sütőt se kapcsoltam be.