Régen az emberek azt hitték a szívük a központja mindennek,még a gondolkodásnak is. Az agyat nem igazán tudták mire való, ezért leinkább csak kibányászták az orron keresztül, mert csak úgy tekintettek rá, mint egy fölösleges lágy rész, ami romlást okoz a későbbiekben. Nos, ez így is van. Csak nem szó szerinti romlást, hanem a test elsorvadását érthetjük alatta. Mert az agy, szerintem a legerősebb szerv. Uralkodik a többi szerv fölött, irányítja őket, de uralkodik sokszor az ún. gazdája fölött is.Mint egy túlságosan befolyásos főúr a királyi udvarban. Vagy nem is tudom. Én szoktam magam kiszolgáltatottnak érezni. Magamnak. Viccesen hangzik, de így van. Egy felső irányítás kitalál valami hülyeséget, és rákényszeríti a testemre. Például,hogy hogyan egészséges aludni. Hallottam én erről pár dolgot, és emiatt régen mindig háton aludtam, hiába volt iszonyú kényelmetlen, bemagyaráztam magamnak, hogy az így tuti,és egészséges. Most arról próbálom magam leszoktatni, hogy a kis plüsskutyámat a fejem alá dugjam, mert a legegészségesebb egyenes gerinccel aludni. És nem érdekel/érdekli, hogy csomó ideig nem tudok elaludni, csak fekszem,és bámulom a plafont, ez van. Majd jön más hülyeség.

Szupergyors fahéjas / kakaós csiga

Nem mondanám biztosra, de ha jól emlékszem Stahl recept. Mindegy, a slusszpoén az, hogy úgy néz ki, mintha kelt tészta lenne, de nagyon nem az. Egyszerű sütőporos. Ha puhára hagyjuk, isteni, főleg mikor még meleg. De ez az, amit nem lehet már másnap enni. Pont a sütőporos gyorsasága miatt keményedik meg.

Hozzávalók

20 dkg liszt

5 dkg vaj

2,5 dkg cukor

7,5 dkg joghurt

 0,7 dl tej

fél teáskanál sütőpor

negyed teáskanál szódabikarbóna

csipet só

5 dkg cukor

 1 teáskanál fahéj

2 evőkanál tejszín

 1 evőkanál barnacukor

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A vajat felolvasztjuk és langyosra hűtjük. A lisztet összekeverjük a sóval, cukorral, sütőporral, szódabikarbónával, Hozzáadjuk majdnem az összes vajat, (egy picit hagyjunk a kenéshez), joghurtot, tejet, és gyorsan összekeverjük. Lisztezett deszkára borítjuk, és fél centiméteres téglalappá nyújtjuk. Kenjük meg a maradék olvasztott vajjal, majd szórjuk rá a fahéjascukrot. A hosszanti oldalánál tekerjük fel, majd vágjuk jó másfél centis darabokra. Sütőpapíros tepsibe tegyük, de ne túl közel egymáshoz, mert fognak nőni. Kenjük meg a tetejüket a cukrostejszínnel, és kb 12 perc alatt süssük készre. Nagyon fontos szabály, hogy úgy nyitogassuk/vegyük ki őket, hogy ha egyszer már hideg érte őket, és visszatesszük, teljesen kiszárad. Szóval ne ész nélkül. :)

Kb 20 db kiscsiga lesz ennyi tésztából, amit érdemes még aznap elfogyasztani.

Ribizlis-málnás szelet

Istenem, milyen szép nyár volt. Mi és a természet. Az eredeti  recept egy könyvtári könyvből van, amit mondhatni végigsütöttem röpke pár hét alatt. Amolyan Julie and Julie-t játszva. Aztán végül lett ez. Egy teljesen új valami. Ami csak az enyém, ezért is olyan nagyon könnyű és frissítő. Igazi nyári klasszikus. Olyan nagy vendégség volt, hogy már nem is maradt rá gyomrunk. Na igen, egy Sri Lanka megbeszélés össze tudja hozni az embereket. Szuperjó volt az az este. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy menni szeretnék. Lementünk fürdeni éjszaka, és volt az a diszkó is... vagy amikor utánunk jött a vízimentő mert azt hitte részegek vagytok. Mondjuk Gábor már nem volt tiszta. XD        In memoriam of Velence

      

Hozzávalók: -4 tojás

                   14 dkg cukor
                   1 csomag vaníliáscukor
                   2 teáskanál sütőpor

                   4 púpos evőkanál kakaó

                  - 2 csomag vaníliapuding

                   8 dl tej

                   5 evőkanál cukor
                   35 dkg málna

                   -20 dkg ribizli

A sütőt 200 fokra előmelegítjük, sütőpapírral kibéleljük. A tojássárgákat a cukrokkal és egy csipet sóval habosra keverjük, majd óvatosan beleforgatjuk a kemény tojáshabot is. Aa lisztet, kakót és sütőport apránként adagoljuk bele. Tűpróbáig sütjük, de nem tart túl sokáig.

A 2 zacskó pudingporból, tejből és cukorból hagyományosan pudingot főzünk, madj ha kihűlt, belekeverjük a málnát. Ide ajánlanék már kicsit puha, nem a legszebb típusú gyümölcsöt, mert nagyon hangulatos, ahogyan a gyümölcs mint valami lekvár eloszlik a pudingban(és a kis málnamagok ott rocognak a fogad között).

A kész kihűlt tésztát kettévágjuk, megkenjük a felel pudinggal, rá a másik lap, a maradék puding, és a ribizlik. Nem kell túlbonyolítani, de valamennyire azért nyomkodjuk bele a pudingba, mert különben le fognak gurulni.

Szólt a lány:Mindent akarok én, kell nekem a fény!

A mai nap mindenképpen végletes. 
Szégyelltem magam, amikor angolon lebuktam a puskázással. Nagyon. Mert ha nem akarom leellenőrizni, hogy biztosan jót írtam-e, még akár négyes is lehetett volna. Vagy hármas. De így ez az egyes... Ciki. Mert tudom, hogy ennál többet tudok. És nem kértem bocsánatot. Pedig kellett volna. Tanulság: le kell szokni a puskázásról. Mindent a saját kárunkon tanulunk meg. Eddig mondhatták nekem, hogy ne puskázz, mert lebuksz, csak nevettem. Na most már nem nevetek.
Majd meghaltam az előadáson. De Zsuzsival szerintem ezzel mindketten így voltunk. Szörnyű volt. Sok ez így iskola után. Mert nem mondanak rosszakat, meg ez a nő még beszélni is tudott, de...mindig túlrészletezik. Azt az egyet szeretem, hogy olyan jókat nevetek. Matekórán Szöszivel, itt Zsuzsival, mint sehol máshol. Ez az ami nagyon nagyon fog hiányozni. Emiatt mondják, hogy a gimis évek felejthetetlenek?

I can't put up with my body and nor myself too. I hate that I complain all time when I write anything. I am such a miserly person. But Zsuzsi! I forget to tell you that I amazed every time, when I read your writings. You are fantastic. You are a very good writer. Your thoughts are food for thought. You are better than me, I am sure in it. Gergő is another thing, because he write unreal stories. I don't be able to understand, why you don't believe this. Please, believe me. I am not a liar. I tell you the truth. Only the fucking truth. And sorry, but I was thinking, and I don't like to be the stupid I-would-like-to-be-a-model girl. Sorry. Ask Tuncsi.