Aranygaluska

Nyamm játékára már akkor eldöntöttem, hogy nevezek, amikor először megláttam a kíírást. Az is világos volt, hogy mivel: ide aranygaluska kell.
Ez volt ugyanis az az étel, amivel gasztrobloger pályafutásom elkezdődött. Olyan is pontosan: egy tipikus" pályakezdő" munka. Akit érdekel az akkori kép, vagy a recept az itt tudja megnézni. Finoman fogalmazva szörnyűgusztustalanborzalmas. De az is én voltam.
És az ilyenek láttán mindig megtelik reménnyel a szívem: lehet fejlődni.
Nekem sikerült.

És mielőtt elfelejtem (meg ti is): ma éjfélig lehet szavazni az Online Vacsoracsatában ránk, méghozzá itt!

A mostani adag a leírtnak a feléből készült, 9 dkg darált dió és 8 dkg cukor keverékéből. Nem nagy tepsiben, hanem egyszemélyes adagokban sült: most sikerült még csak felavatni a mikulásra kapott téglatest-formákat.
És újdonságként készült mellé tejsodó is (nem híg vaníliapuding!!!), ennek mellékelném a receptjét.

Hozzávalók kb. 6 dl-hez:

5 dl zsíros tej

3 evőkanál liszt

5 dkg vaj

3 nagyobb evőkanál porcukor

1 tojássárgája

csipet só

fél vanília kikapart magjai

A vajat megolvasztjuk, hozzákeverjük a lisztet, majd felöntjük a tej felével, és csomómentesre keverjük. Hozzáadjuk a tojássárgát (folyamatosan kevergetve!), a cukrot, sót, és a vaníliamagokat, majd a maradék tejet is hozzáöntve lassú tűzön összesűrítjük.

Egyből két spenótos

Imádom a spenótot.
Az utóbbi időben rengeteg recept került a kezembe ebben témában, azonban a zöldség mindegyikben nyers, leveles formában szerepelt. Húzta az agyam nem mondom, minden alkalommal sóhajtoztam anyának, hogy jaj de jó lenne, és vajon mikor lesz már olyan meleg, hogy lehessen kapni.
Ezek után el lehet képzelni milyen boldog voltam, mikor hazaállított egy fél kiló zöld levélkével. Már megvolt a helye, de kombinálva a kellemest a hasznossal elv alapján úgy döntöttem, hogy ezzel jelentkezek az Online Vacsoracsatára.
Hangsúlyozom: jelentkezem. Csak Trollanyu óriási, mindenre (és mindenkire) kiterjedő választéka után gondolkoztam el, hogy bizony meglehet elfelejtkeztem a dolog lényegéről: itt nem magamat kell "jóllakatni". A spenót pedig igencsak megosztó zöldségféle, így lehet jópáran éhesen mentetek volna tőlem haza. (Még úgy is, hogy ebben a formában nem is érződik: a kakukkfüves túró íze teljesen elnyom mindent.)
Így csak azt tudom javasolni, hogy próbáljatok meg túllépni az előítéleteinken, és kóstoljátok meg! Nagyon finom :)

A móka azonban nem ér itt véget, tekintve, hogy Autumn egy 4 hónapos ikerpár boldog anyukája (is), így azt kérte, hogy a nagyok ételéhez felhasznált alapanyagokból készítsünk valamilyen babaételt is.

És hogy hogyan is működik pontosan a játék?

5 hét, 5 csapat, Trollanyu, Kati, Lilla, Ízlésszindróma és én alkotjuk a legelsőt. 

A héten mindenki megvendégeli virtuálisan a többieket,  a Kutya és Konyha blogon pedig lehet majd szavazni arra a bloggerre, aki számotokra a legszimpatikusabb volt. (Mindenkiről készül egy bejegyzés, annak a megjegyzésűrlapja a szavazópaletta.)

És itt jön a lényeg: szavazzatok. "Mindegy, hogy kire", a fontos, hogy legyen izgalmas és sokszínű a játék!

"A szavazás név "bemondásával" történik. Minden játékosra 1x lehet szavazni (az 5 játékos közül csak 1-re!) és szavazhat bárki, aki blogot ír és legalább egy blogra feliratkozott és a profiljában ez látható, kivéve a játékos saját magára. Az 5 játékos közül csak 1-re adjátok le a voksot!
A névtelenül leadott szavazatokat nem veszem figyelembe! Amelyik játékos receptje tetszik, annak a nevét írjátok le a hozzászólásban, meg is indokolhatjátok döntéseteket."

Kezdjük a bébiétellel.
Egy édeskés spenótpürét készítettem, körte, spenót és amaránt felhasználásával. Igen gyors és egyszerű, azonban rengeteg értékes anyagot tartalmaz mindegyik hozzávaló.
A teljesség igénye nélkül néhány adat:
A spenótban rengeteg a vas, magnézium, C-vitamin és folsav.
Az amaránt a fehérjében leggazdagabb gabonaféle. Sajnos már régen kidobtam a zacskóját, de ha az emlékeim nem csalnak, még a tejet is magasan veri.
Az utóbbit azért tartom fontosnak, mert ez az étel nem tartalmaz húst. Mint tudjuk, vannak vegetáriánus babák (hogy ez "helyes" vagy nem, az már természetesen szubjektív téma), az ő esetükben különösen fontosnak tartom a magas fehérjebevitelt.
Az olaj hozzáadása szintén lényeges pont, mert a babák gyomra igen picike, ellenben sok tápanyagra van szükségük a növekedéshez (hah, itt az értelme, hogy emelt szinten érettségizem majd biológiából!), és ezt minél nagyobb energiatartalmú kisméretű dolgokból kell bevinni.

Így készült: 10 dkg jól megmosott, leszárazott spenótlevelet forrásban lévő vízbe tettem, és 4 percig alacsony lángon főztem. Ezután villával kihalásztam, és 5 dkg héjatlan körtét hozzáadva összeturmixoltam. Belekevertem 1 teáskanál olívaolajat, és 2 nagy evőkanál puffasztott amarántot.


                    ----------------------------------------------------------------------------------

A felnőtteknek pedig ezt az egyszerű, de igazán kiváló tavaszias pitét kínálnám. :)

Hozzávalók a tésztához:

7 dkg tönkölyliszt

3 g puffasztott quinoa

5 g puffasztott amaránt

1 evőkanál pálmazsír

1 tojás

fél mokkáskanál só

A száraz hozzávalókat összekeverjük, elmorzsoljuk benne a pálmazsírt, végül a tojással tésztát gyúrunk belőle. 1 órára hűtőbe tesszük.

A töltelékhez:

20 dkg túró

8 dkg feta

2 nagy evőkanál sűrű joghurt

1 mokkáskanál só

8 dkg leveles spenót

3 ág kakukkfű

2 csipet fehérbors

A túrót villával áttörjük, majd joghurttal lazítjuk. Ízesítjük sóval, borssal, belecsipkedjük a kakukkfűleveleket, majd a diónyi darabokra vágott spenótleveleket is hozzákeverjük.

Összeállítás: Kenjünk ki pálmazsírral egy 18 cm-es piteformát, majd nyomkodjuk az aljába a hűtőhideg tésztát. A tölteléket egyengessük el a formában, majd 190 fokos sütőben kb. 20-25 percig süssük.

Meggyes Piskóta

Ha kéne mondanom egy sütit, amiről kifejezetten az otthon szóra asszociálok, ez lenne az. Végigkísérte a gyerekkoromat: anya nagyon sokat sütötte.
Meghatározó lett. A fagyasztásra szánt meggyet/cseresznyét például mindig ugyanabba a sárga szűrőbe kellett mérni: az az egység, ami egy ilyen sütihez kell. Még most is így csináljuk. Hiába nincs süti.
Az utóbbi években ugyanis (pontosabban amióta elkezdtem partizánkodni a konyhában): kikopott a kínálatból. Szinte el is felejtődött.
Idén azonban újra elkészült, és ott virít a maga édes, de mégis légies kockáival a konyhaasztalon.

Hozzávalók egy fehér gáztepsihez:

6 tojás

25 dkg vaj

25 dkg cukor

17 dkg liszt

25 dkg meggy

A vajat a cukorral habosra keverjük, majd egyesével beleütjük a tojássárgákat is. Homogénre keverjük.

A fehérjékből kemény habot verünk, majd beleforgatjuk a tojásos masszába, felváltva a liszttel.

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. 

Egy fehér gáztepsit kivajazunk, meghintjük liszttel, belesimítjuk a masszát. Megszórjuk a tetejét a meggyel, majd fél óráig sütjük.

Húsvét, tojás és minden ami kell

Az én locsolóim ilyen kekszeket kapnak :)

Smarni avagy császármorzsa?

Kikészít ez az időjárás.
Csütörtökön teljesen boldog voltam: sütött a napocska, meleg volt, de ami azóta megy... Tegnap egész nap csak kóvályogtam, mindenféle "hőhullámok" gyötörtek (komolyan, mint valami 50-es klimaxoló öreglányt): az egyik pillanatban majd megsültem, a másikban meg meg akartam fagyni. A nap végére rájöttem, szerencsére nem ilyen súlyos a helyzet, szimplán csak keveset aludtam. (Ha nem fekszem le a szokásos fél11-es időpontban, hanem elhúzódik éjfél utánra, másnap egyszerűen használhatatlan vagyok. Ez a kis berögzülés néha már kezd ijesztő méreteket ölteni.)

Ma azonban ismét időzített bombává alakultam. Úgyhogy biztos az időjárás az oka. Vagy a PMS.

És hogy válaszoljak a címben feltett kérdésre: nálam az utóbbi. Ezt szoktam meg.

(Persze ez nem azt jelenti, hogy ha valaki azt mondja császármorzsa, értetlenkedve állok a dolog felett, de magamtól biztosan nem hívnám így. )

Hozzávalók:

5 dl tej

5 dkg mazsola

4 tojás

7 dkg kristálycukor

20 dkg búzadara

2 csipet só

vaj vagy olaj a sütéshez

A tejet a sóval, mazsolával és 4 dkg cukorral felforralunk, majd a darával 40 percre félretesszük, hogy megszívja magát. A tojássárgákat a maradék cukorral habosra keverjük, majd öszekeverjük a darával, és beleforgatjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét.

Egy serpenyőben vajat forrósítunk, és beleöntjük a keveréket. 

Itt jön a munka oroszlánrésze: nagyjából 1 óráig tart a sütés, de ez idő alatt folyamatosan ott kell állni a lábos mellett, és kevergetni. Eleinte még egybefüggő massza lesz, majd a sütési idő vége felé elkezd kisebb darabokra szétesni, legvégül pedig morzsálódni. Figyeljünk, hogy ne süssük túl, mert ha túl morzsás lesz, sokat ront az élvezeti értékéből.

Tálaláskor ízlés szerint tegyünk rá baracklekvárt és szórjuk meg porcukorral.