Csokiszendvics zöld krémmel

Látjátok milyen szuper a háttéraljam? És ez még csak a kezdet, hamarosan meglátjátok a másikat is, amit Á. szerzett nekem. Köszönöm ♥

Nem mellesleg: ahogyan öregszem, úgy tűnik, mintha egyre okosabb lennék. Az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy nem az a klassz, aki szuper vicces, és népszerű a hétköznapoban, hanem az, aki akkor is jófej, ha problémák adódnak. És az optimizmusát megőrizve tovább tud lépni.

Hozzávalók 18 db-hoz:

13,5 dkg vaj

1 dl cukor

3 nagy evőkanál kakaópor

negyed teáskanál szódabikarbóna

csipet só

1 nagy tojás

2,5 dl liszt

+1 nagy zacskó színes szórócukor

A vajat habosra keverjük a cukorral és sóval, majd beledolgozzuk a tojást is.

A lisztet, szódabikarbónát és kakaóport összekeverjük egy külön tálban.

Apránként adagolva a száraz hozzávalókat, a robotgéppel tésztát keverünk.

Vizes kézzel diónyi gombócokat (ebből mondjuk elég nagy darabok lesznek) formálunk a masszából, majd koronggá lapítjuk. A körök egyik oldalát megforgatjuk a szórócukorban, majd sütőpapíros tepsire tesszük. 

180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-15 perc alatt megsütjük őket.

Mivel nem szeretem a nagyon vajas krémeket, a javasolt helyett a dióka töltelékét használtam:

1,5 dl zsírosabb tej

1 evőkanál liszt

8 dkg vaj

8 dkg porcukor

keserűmandulaaroma

A tejet és lisztet elkeverem, majd lassú tűzön besűrítem. Megvárom, hogy kihűljön.

A vajat és porcukrot robotgéppel kikeverem, belekanalazom a lisztes sűrítést, és legvégül opcionálisan színezem/ízesítem a mandulaaromával.


A recept erről az oldalról.

Medvehagymás túrógombóc

Végre-végre elindult a szünet.

Már nagyon kellett. A suliban mindenkin érezhető volt, hogy az utolsókat rúgja. Az idegek mondhatni pattanásig feszültek. :)

Hál istennek vége. Úgy 5 napra :D

Azonban ez a szünet más mint a többi. Már egy az utolsó hajrák között. (Tudom-tudom, én is utálok róla beszélni, de...muszáj. Mert már itt van; gyakorlatilag karnyújtásnyira.) 

Tanulni kéne ezerrel, de nem megy. Legfőképpen a biosz nem. Az agyam nem fogadja be. Ennek ellenére holnap már muszáj lesz valamit beleerőltetnem...

Természetesen ilyenkor a főzés is előtérbe kerül. Több időm van átgondolni, hogy mit szeretnék, netán tervezni is. Ezek a gombóckák például egy régebbi TV Paprika számának lapozgatása közben születtek meg.
Talán nem mondok nagy újságot, hogy odavagyok a túrógombóc minden formájáért, így sejtettem, hogy ezzel a sós verzióval sem lőhetek mellé nagyon. És valóban. Egy kis dióval megszórva, hmm.
Milyen szerencse, hogy ilyen jól ismerem magam.


Hozzávalók 2 személyre:

25 dkg túró

1 tojás

1 evőkanál tk. liszt

1 evőkanál tk. búzadara

1 nagy evőkanál sűrű joghurt

3 nagy csipet só

6-7 medvehagymalevél

A túrót egy villűval áttorjük, majd belekeverjük a sót, tojást, lisztet, búzadarát, az apróra vágott medvehagymát. Legvégül a joghurttal fellazítjuk, és 1 órára a hűtőbe tesszük.

Egy lábosban vizet forralunk. Vizes kézzel gombócokat formázunk a masszából (nekem diónyi), majd megfőzzük őket. Ha feljön a víz tetejére,már majdnem jó, ekkor még egy fél percet várjunk. 

Szűrőkanállal szedjük ki őket, majd joghurttal/tejföllel leöntve, dióval és frissen őrölt borssal megszórva tálaljuk.

A legjobb kakaóscsiga(?) 10.

Horvát István út - Mini ABC  (Szfvár)


? Ft             (13 dkg)

Tisztelettel jelentem, megvan az első kakaóscsiga, ami nem édes. 

Mármint a tésztája. (Nem hittem volna, hogy egyszer erről fogok panaszkodni, mert mindig az volt a bajom, hogy túl édesek, de azért van egy határ. Ez szint alatti.) És egy kicsit fojtós is, pedig egyáltalán nem száraz.

Kár, mert jó is lehetne: van benne töltelék bőven. Igaz, íz nélkül.

Vedd meg: ha szeretsz meglepődni. Vagy cukorbeteg vagy.

5/10

Easter is coming: Fehércsokis-mogyorós répatorta

Kapcsolatok.

Unokahúgom lelkesen elmesélte, hogy a fiú, aki régóta tetszik neki, ma rámosolygott. Meg futott mellette tesiórán néhány métert. És láttam az arcán, hogy boldog.
Istenem. Amikor még ennyi boldoggá tette az embert. Vagy talán nem is maguk az események, hanem amit hittünk, hogy következni fog. Hogy innentől már ásó, kapa, nagyharang. Mint a filmekben.

Ezután fél órával később mesélte apa, hogy ma nézi majd meg Mara (a volt/van barátnője) képeit a Társkeresőn. Azt hittem rosszul hallok. Vissza is kérdeztem: regisztrált a társkeresőre? De mégis minek? Elmés kérdés nem mondom, még tőlem is.
DE én ezt akkor sem értem. Hiszen szereti. HIszen folyton együtt vannak. Tudom, hogy rájöttek, hogy nem ugyanazt akarják, de...valamiért mégis együtt kínlódnak már több, mint fél éve!
Akkor hogy beszélhet róla ilyen egyszerűen????

Nem értek a kapcsolatokhoz. Soha nem is fogok. 

Valószínűleg ezért ilyen bonyolult az életem.

Ez már a húsvét "örömére" készült, anya már karácsonykor elkezdte mondani, hogy de húsvétkor muszáj lesz majd megint olyan répatortát sütnöd, mint tavaly!". Amióta pedig kitavaszodott, szinte minden héten szóba kerül egyszer. Mint ismeretes, nem szeretem kétszer ugyanazt csinálni (de gondolom a legtöbben bloggerkörökben így vagyunk ezzel), pedig való igaz, finom volt az a tavalyi. Nagyon.
Azonban volt elfekvőben ez a receptem, a Minitorták és sütemények című könyvből, mindössze apróbb változtatásokat eszközöltem.
A siker pedig ismét töretlen. Ezek szerint a répatorta csak jó lehet?


Hozzávalók egy 20x20-as tepsihez:

10 dkg sárgarépa

7,5 dkg vaj

7,5 dkg cukor

7 dkg mogyoró

6 dkg fehércsoki

1,5 teáskanál sütőpor

13 dkg zsemlemorzsa (nekem 1 kerek zsemle)

2 nagyobb tojás

2 csipet só

fél teáskanál fahéj

A répát meghámozzuk, majd a reszelő apró lyukú részén átdolgozzuk.

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjébő, majd beledolgozzuk a sárgákat is.

A mogyorót ledaráljuk (ha zsemléből dolgozunk, akkor azt is), majd a sütőport, és 3 dkg apróra vágott fehércsokit is belekeverünk. A tojáshabbal felváltva a vajas masszához forgatjuk.

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

A tepsit kivajazzuk, majd elsimítjuk benne a tésztát. Nagyjából 25-30 perc alatt készre sütjük.

A maradék fehércsokt egy kicsi nejlonzacskóba tesszük. Vizet forralunk, majd abba belemártva megolvasztjuk a csokit. Kivágjuk a zacskó sarkát, és a kihűlt süteményt becsíkozzuk vele.

Medvehagymás-túrós pogácsa

Már nagyon régóta vágyom pogácsára.
Azt hiszem ott kezdődött a dolog, amikor a cukormentesség elején szembesültem vele, hogy az élesztő beindításához szükséges cukor miatt (mennyiség lényegtelen!) akkor ugrik mindennemű pékárú. Marad a pufirizs meg az extrudált kenyér.
Alap esetben csak ilyeneket eszem, (jó, persze meg-megállok az áruházak frissen sült kornspitzei előtt, de szerencsére mindig sikerül meggyőzni magam, hogy nincs rá szükségem, hiszen nem akarok egy számmal nagyobb nadrágot hordani) teljesen elég is. Azonban most (valószínűleg a "tiltás" miatt, hogy még csak opcióként sem állt fennt, plusz az édesség hiányában beosztható plusz kalóriák örömére) elhatároztam, ha véget ér, pogácsát fogok sütni. Olyan jó kis túrós-krémsajtosat, amilyent Thijséknak is vittem. Hogy medvehagyma is került bele, mindössze a véletlennek köszönhető: Marci szedett nekem egy csokorral a vasárnapi kirándulás alkalmával.

Hozzávalók:

25 dkg teljeskiőrlésű rozsliszt

20 dkg félzsíros túró

10 dkg krémsajt

1,5 mokkáskanál só 

csipetnyi cukor

fél dl langyos tej

2 teáskanál szárított élesztő

kisebb csokor medvehagyma

A sót, élesztőt és lisztet összekeverjük. A túrót jól elmorzsoljuk benne, majd a krémsajtot is beletapicskoljuk. A medvehagymát megmossuk, kemény szárát levágjuk, és belevagdossuk a lisztes keverékbe. 

A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot, a tálba öntjük, és tésztát gyúrunk a segítségével.

Nagyjából 1 óráig kelesztjük, míg nem a kétszeresére, de azért megnő.

Ekkor előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Picit lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, és köröket szaggatunk belőle, vagy felvágjuk négyzetekre (én jelenleg menthetetlenül kockamániában szenvedek). Sütőpapíros tepsire tesszük, majd letakarva hagyjuk kelni még 10 percig (a sütő közelében, of course). A teteje ízlés szerint megszórható különböző magokkal.( Én szívem szerint lenmagot pakoltam volna rá, de sajnos nem volt itthon.)

Nagyjából 20 perc alatt meg is sül. Vigyázzunk, ne süssük túl az alját sem!