Egy szatyornyi medvehagyma

A "süti" még a buszon elkészült az agyamban, miközben szoronkodtam az ülés szélén, bámultam az óriás zacskót az ölemben, és próbáltam nem rosszul lenni. Én a buszozás miatt, a többiek meg a zacskóból áradó erőteljes fokhagymaszagtól. Ugye jó szokás szerint teljeskiőrlésű liszttel próbálkoztam, meg azzal, hogy a tojást elhagyhassam belőle. Sajnos nem volt itthon lenmagpelyhem, így az utóbbi nem jött össze. A töltelék túró-túró és még több túró, természetesen medvehagymával. Annyira finom, és annyira sok van belőle, hogy ezt kell használni.

Egy alapos szobatakarítás, és visszaköltözés után sokkal jobban érzem magam. Sőt tegnap, vagyis ma, a búcsúzkodás is tök szomorú volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzés lesz, de olyan volt. Hirtelen valahogy nagyon közelinek éreztem magamhoz mindenkit. Az összes csajszit és srácot.  És igaz, hogy most mindenki úgy búcsúzott, hogy akkor majd viszlát 5 hét múlva, de...mi lesz ha mi jövünk el? Akkor nincs több viszlát. Jézusom, lehet még bőgés is lesz. Majd diszkrétan elfordulok, hogy ne érezzék magukat cikisen a pityergők. Vagy megpróbálok kipréselni én is pár könnycseppet.
Az előbb kaptam Thijstól egy sms-t, hogy megtalálta a pólót, és örült neki. Tényleg jópofa, de mint már elmondtam, én csak egy szerencsés vagyok, aki részesülhetett Szöszi zseniális ötletéből. Hú, válaszolnom is kéne, de még nem jutottam el odáig.

Annak aki meg ma meccset játszik, sok szerencsét. Biztos ügyes lesz. Már tegnap akartam írni, csak a fáradtság miatt szerintem kiment a fejemből.

"Egy kapcsolat úgy indul, hogy hülyeségekről beszélgettek?"

Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy miért írom a harmadik postomat így hajnali 3 körül, annak üzenem, hogy nem jókedvemből. Drága kedves holland barátaink 3-kor indulnak Pestre, és hát nyilván elbúcsúztatja őket az ember. Így illik. 

Még akkor is ha nem egyszerű, vagy fárasztó. Úgy fél 1 körül én voltam aki majdnem elaludt, most Szöszi az, aki szép csendesen szendereg Bodzikával összebújva. A blogolás legalább ébren tart. Mellé hallgatom ezt a fantasztikus zenét (amúgy tényleg szeretem), és egészen olyan, mintha én is elmentem volna partizni. Ami nem történt meg. Szánom-bánom, de egyáltalán nincs kedvem. Meg energiám. Jó, lehet a tápanyaghiány, mert piszkosul éhes vagyok, de ilyenkor már nem eszik az ember! Meg azzal biztatom magam, hogy már nincs sok, és alhatok. Az alváshoz meg kifejezetten rossz a tele gyomor. És mint tudjuk, én nem tudok megállni 1-2 falatnál. :)

A címben szereplő kérést én tettem fel Szöszinek. Még amikor fiatal volt az este. :) Mert ciki nem ciki, azt hittem ma is beszélünk. Hittem? Vártam. Reméltem. Értitek, na. Mert olyan jó.
Erre nem. Persze amilyen idióta parázós vagyok, ilyenkor mindig az az első gondolatom, hogy oké, akkor nyilván ennyi volt, továbblépett. Mások meg, hogy ne legyek hülye csak elfoglalt, satöbbi-satöbbi. Az az igazság, hogy ez is eszembe jut néha, de azt hiszem tudat alatt próbálom magam bebiztosítani a csalódás ellen. Vagyis ha a legrosszabbra felkészülök, logikusan, annál rosszabb már nem érhet.
Elhiszem, hogy jó dolog reménykedni, de én nem vagyok az a típus. Ismerem a száraz tényeket, meg a valóságot.
Csodák nincsenek. Mert ha jó dologgal találkozol az már maga csoda.

Fehércsokis-limeos keksz

Bevallom, triplacsokis kekszet akartam sütni. De bizonyos körülmények miatt nem volt kedvem, inkább összehoztam ezt. A hozzávalók igazából adhoc alapon jöttek, miközben csináltam, még egy kis ezt, még egy kis azt, jaj, és talán az is milyen jó lenne bele. Na igen, így sütök én. :)

(És valószínűleg nem rossz a módszer, mert akárkinek kínáltam, mindenki kért még egyet. Elhiszem, igazán jó. Talán egy kicsivel több csoki...)

Hozzávalók: 13 dkg finomliszt
                      10 dkg vaj
                      2 evőkanál cukor
                      1 vaníliáscukor
                      csipet só
                      fél kávéskanál sütőpor       
                      fél kávéskanál szódabikarbóna
                      10 dkg kandírozott limekocka (Lidl-s termék)
                      7 dkg fehércsoki apró kockákra vágva
                      1 tojás
                      1 evőkanál citromlé
                      fél citrom reszelt héja

A lisztet elmorzsoljuk a puha vajjal. Ezután hozzáadjuk a cukrokat, a sót, a szódabikarbónát, sütőport, kandírozott limeot (Magamtól eszembe nem jutna ilyesmit venni, de az egyik bevásárlás alkalmával megakadt rajta a szemem, mivel gyakorlatilag utánad hajították, olyan árban volt.), a fehér csoki darabokat, és jól összekeverjük. Hozzáadjuk a citromhéjat, citromlevet, és beledolgozzuk a masszába. Legvégére a tojást hagyjuk, ez fogja majd össze többek között a kekszünket.
A sütőt előmelegítjük 170 fokra. Sütőpapíros tepsibe egymástól 5 cm-re diónyi kupacokat teszünk, és kb. 1,5 cm vastagra elegyengetjük  kör alakban.
Itt figyeljünk, mert ez a cookie egyáltalán nem nehéz, ez a legkritikusabb pont az egész folyamatban. Pontos sütési időt nem tudok mondani, de 8 percet biztosan sült. Ezután érdemes odaállni a sütő mellé, kezünkön egy hőálló kesztyűvel, és bármelyik percben készen állni a kikapásra. Valahol azt olvastam ezekkel a belül puha, kívül kemény kekszecskékkel kapcsolatban, hogy akkor van kész, ha elveszti a fényét. És való igaz! Szóval csücsüljünk bátran a sütő mellé, és figyeljünk.
Rácson hagyjuk kihűlni, majd már hidegen, jól záródó dobozban tároljuk.
 
                                                                                                                15 db keksz lesz. 

Exchange program in Hungary 7. + Medvehagymás tojáskrémmel töltött sonkatekercs

Cikis ha receptre építem a napot? Költői kérdés, mert nem érdekel. Ez tetszett a legjobban, ebben élhettem ki magam a legjobban. A feladat egy healthy cold dish elkészítése volt. Persze mi jutott eszébe mindenkinek rögtön? Saláta. Na, én már itt tudtam, hogy akkor ez az az irány amerre még véletlenül sem megyünk. És kitaláltam ezt. Eredetileg füstölt vadlazacfilével, de mivel ilyent nem kaptunk a Sparban, kénytelen voltam csökkenteni a healthy részt. De hogy egy kicsit sznobuljunk, beválasztottam egy csomag serrano sonkát. 8 dkg. 800 forint. És van benne 6 db leheletvékony, kutyakaja szagú szelet. Kóstolni nem kóstoltam, de valószínűleg az ízében lehet a titok, amiért úgy istenítik.

Elkészítés: Főzzünk meg 3 darab tojást. Turmixoljuk össze 2-3 evőkanál tejföllel, hogy kenhető, de mégis alaktartó krémet kapjunk. Ízesítsük sóval, borssal majd vagdossunk bele 3 dkg medvehagymát. Óvatosan szedjük szét a serrano szeleteket, úgy, hogy lehetőleg ne szakadjanak túlságosan szét. A mieink közé kis műanyag lapok voltak téve, ami nélkül gyakorlatilag szétszedhetetlen lett volna. Hajtsuk félbe a sonkát, úgy, hogy lehetőleg a műanyag lapon maradjon. Kenjük rá a krémet körülbelül 1 centisen vagy vékonyabban, és óvatosan tekerjük fel.
Még annyit hozzáfűznék a dologhoz, hogy egy 10 fős csapattal csináltuk. És erősen a főnök típusba tartozom. Csapattal együttműködni meg képtelen vagyok. Úgyhogy erősen lefárasztott megemberelni magam. :)


Az utolsó nap. Csúnya dolog, hogy azt mondom hál istennek? Nem azt mondom, élveztem, meg nagyon gyorsan elröppent a hét, de... Fáradt vagyok. És nem csak én. Anya is. Úgyhogy azt hiszem ő sem bánja, hogy vége. Marci siránkozott, hogy de annyira szerette a srácot, amit nem igazán értek, mivel még 2 szót nem beszéltek. De mindegy, sajnálja csak. És nem utolsó alig várom, hogy visszakapjam a szobámat. Mert jelenleg Marcinál tanyázok, körülbelül a disznóalom tetején. Nincsen helye a ruháimnak, gyűlik minden egy kupacban. Milyen dolog az, hogy úgy kell átosonnom teszem azt egy bugyiért? Engem kifejezetten idegesít. De mindegy, most már befogom a számat. Úgyis csak a szép emlékek maradnak meg, akkor minek stresszeljem magam?

Ez meg a tonhalkrémes tojás (mert ezt is szerepelt a repertoárunkban)

Akárhányszor azután beszélek anyával, hogy előtte Ákossal értekeztem, mindig megjegyzi, hogy hihetetlen mennyire látszik. Hogy kenyérre kenhetően simulékony vagyok. És boldog.